Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

Ä tegnap és a ma: a holnapért Párttagságuk kelte 1932, illetve 1964 Mindig izgalmas feladat tét- nines teljes létszám, a miunka- A sok esemény közül még ten érni az ember cselekvésé- körülményekkel magyarázható, egyet említsünk meg Pothor- hek okait, megtudni: mi indí- véleménye szerint nyik József, aki most a tröszt tóttá el a vállalt feladat útján, £s m0st lássuk egy másik vezetője, akkor a Szovjetunió­mi késztette á helytállásira ‘és párttagság történetét, ami több kan volt. El kellett menekül- ha úgy tetsizik — a példaimuta- mint harminc évvel ezelőtt nie itthonról. Szülei havi öt tásra. Nagy szavak ezek? Ál- kezdődött, pontosan 1932-ben, talánosságban talán igen, de Az általánosítást pedig hagy- azonnal köznapi realitássá vál- juk a végére, hak, ha ezeket a fogalmakat . konimimistákra vonatkoztató SlOritllSlC OVO juk. Hiszen köztudott, a párt- __ »öroíloniil tagság senkinek nem • jelent lureiieiiu» előnyt. Mégis sokan vannak, Egyetlen mozzanat elegendő, Bfldk büszke örömmel lepnek hogy jakab Istvánt, az ősz ha- valósággal éheztek, be a sorba, mert életűk értei- jd veteránt bemutassuk: ma is Hogy az illegalitás hosszú !mét találják meg a legszebb, pártmunkás. A hét ele- éve* alatt egyszer sem bukott legteljesebb emberi célok el- ^ éjfél vetette haza le Jakab István, azért még éréséért való munkálkodásban. KisnánáróL Taggyűlésen volt most is hálásan gondol vissza Sokan vannak ma is ilyen mint a járási pártbizott- a mártír Kakuk Józsefre: tőle emberek, és voltak akkor is, g^g megbízottja. És talán tanulta meg a konspirációt, tő­egyetlen nap ■ sem múlik el, le tudta meg, kik a besúgok, hogy ne végezne pártmunkát A felszabadulás előtti hete­mig ma is. két Salgótarjániban, a bányá­ÉletérőiL regényt lehetne ír- ban meghúzódva töltötték el ni. Élete a párté Túlzásnak tű- Három hétig voltak a föld nák a kijelentés? Bizonyítsa- slett. Három hétig vadásztak nak hát a tények. rájuk a csendőrök és a nyila­Az első röpcédulák fogalmaz- sok: még a bányába is utánuk Ügy szokás mondani: szinte tattak meg vele válasz nélkül men^í- Huszonötöket mentet- még meg sem száradt a tinta a maradit kérdéseket először. meg a bánya, járása pártbizottság határozat 1931-ben történt Huszonhét 1944. december 24-én talál­tán. Alig telt el néhány nap társával együtt fűtő volt ekkor kozott az első szovjet katoná- 1964. november 3. óta. Ez a a Salgótarjáni Acélgyárban. A val. Egy nappal később már a nap Tunyogi Zsigmond gyöo- röpcédulák-indította kérdések legálisan megalakuló Korarau- gyösi postaműszenész életében a fűtőtársakhoz vezették. Tő- nista Párt tagja. A párttagok pengős nyugdíjból nyomorog­tak. Figyelték őket. Feladata az volt Jakab Istvánnak, hogy tudja meg, milyen hírek ér­keznek a Szovjetunióból kül­dött levelekben. Felesége időn­ként nagy titokban ételt vitt a két elhagyatott öregnek, akik amikor életveszedelmet jelen­tett a pártrmunkia. Közülük kettővel ismerked- JCnk meg. Jóváhagyva: 1964. nov. 3. jelentős dátummá növekedett lük várt magyarázatot Ekkor fogadta el, hagyta jóvá párttagsági kérelmét a járási pártbizottság. Ekkor még gondolataiban a vallásosság volt az uralkodó. Így nevelték. Nyolctagú család­Az egyszerű fcróntkrf nak egyetlen keresője volt Ap- . önként adta a kérdést, miért ^ jutott aiiwaimi szovjet katonai kórháznak nem nyilvántartásában a nyolcadik sorszám után következett Ja­kab István neve. Még aznap hozzákezdtek a romok eltakarításához, mert a kérte felvételét Tunyogl Zsig- momd? Mi késztette erre az ek határozásra? vol t szene. És azóta? Azóta is megállás nélkül dolgozik, tevékenykedik Jakab István. Igaz, mint mun­jövedelemhez. — A honvédségnél w i T.- ti *-«. egy pártnapon, azt mondta ne­Bim«*««. nr«g­túsé^ Nem- Hogy műveK. a még most to vitára ^ talán egy napot sem j»­Wegyensulyozottés önálló vé- r megjegyzésre - Nem ben t n^g. ^ ________ le ménye van tomto *«> i®a* Nem csak én voltam sze- ®eteben kétezer «mnétt: e®5- nyezetéről és a tőle távoláéi ^ alldkor- nem BZorcaz al^ai, szavak édes za­7^ «* lett a többi szegény is kommu. másodszor pedig a tu. baokatten dolog. mstei? Engem az eszme győzött datos szavak gondolatérlelő so­Életénefc eddig eltelt húszéi* mej, rán. A könyv, a tartalmas írás 0t évé sem műit ’ éff’ különös Az írott betű és az eleven ma is hű tarsa. körülmények között. Igaz, af* volt a közvetítő Jakab ★ ja évekkel ezelőtt meghalt, ő jstv^n és a párt között Kakuk Ha még szükség lenne áWa- feaonban tovább folytatta to- József nevét emlegeti a leg- íánosításra, a két sors, a két bulmanyait, többször és a legnagyobb sze- kommunista életében a közös Gyöngyösön, retettól. A szervező, illegális vonáBt nem nehéz felfedezni: a jelOTtke^ mm érc»lcd^ kommunista vezető Kakuk Jó- kommunista példamutatás ha­zsefét afat a börtön^kínzás tett tására indultak el mindketten Miskolcon szerzett mi^zeresz tőnkre. Csak később tudta meg úton amelyen az esz­tentountó oWevdet Ke^bb róla, hogy az illegális Központi mei felvilágosítás embert for. Budapesten dolgo^ttaKm^ Bizottságnak volt a tagja es az máló erejét tartják * legfőbb Sna tavbesfetedo fokozpont oaii. eszak-jmagyarorszaga üzemek Szeretett volna bekerülni a párttá tkára. Emberi közvetítő- , ,,, , . műszaki egyetemire. Nem sikie- j^nc áttételein ismerkedtek ősz- _ Példamutatás és eszmei harc. rült. Most a híradástechnikai ^ és Kafcu3c józseí megtaní- egyszerű ez. És mégis, technikum várja. tóttá eszmélni a rend ellen ősz- m^yen bonyolult milyen ^ sok Amikor az új automata tele- ^ösen lázadó Jakab Istvánt energiát kivan. így kezdődött Vas Tiborék Mezőszemerén, tek. Akkoriban a vasútépítés- a falu szélén laktak. Egysze- hez kerestek munkásokat és jól rű kis parasztház volt az övéit, megfizették őket. A friss dá- A porta sem volt nagy, de mi- tumú bizonyítvány a láda fiá- nek is lett volna tágasabb, hí- ba, gazdája a miskolc—szeren- szen kubikos, napszámos em- esi vasútvonal építéséhez ke- ber volt ott a „gazda”. A ta- rült. Vékonydongájú fiú volt, licska, a villa és a lapát, meg de szívós, olyan kubikos forma, egy-két baromfi elfért az ud- akárcsak az apja. Nehéz föld­váron, De úgylátszik, ahhoz munkát végzett, kavicsot terí- éppen eléggé feltűnő volt a ház. tett, krampáesolt, úgy, mint a hogy a katonai behívó mindjárt felnőttek. Csak nagyobb el- odataláljon és messzi földre szántsággal és nagyobb akarat, szólítsa az apát. taL Ha már tovább nem tanul­Vendégségbe csak a szegény- hatott és a kicsiny tudásának íonközpontot átadták Gyöngyö- Könyveket kapott tőle. « 5S.- - — évtizedekkel ezelőtt, így foly­tatjuk ma; így vettük át elő­deinktől és így adjuk tovább az utánunk következőknek. G. Molnár Ferenc uol“,ra“ a kommunista SrtfbSdésünkhöz azon- f™*' a dolgo­an még mindig nem jutottunk a bA^Ja'urX ««, u özelebb. A választ tőle var- jy a D^ya rrk «K++++++++t++ft+44*+**+***+***+*+44+*+++**+******^ kelte; ség járt a falusi kis háziba. De sem vehette egyelőre több az ott is maradt sokáig. Ke- hasznát, a munkába fojtotta eL nyérre és ruhára is nehezen keseredett dühét, és otthon futotta a 30-as években. IIo- egyre nagyobb keresettel akart gyan járathatták volna iskolá- kitenni magáért. De a többiék- ba Tibort? Pedig egyetlen gye- tői abban is különbőz itt, hogy rek volt és eszes, jó tanuló, olvasni nagyon szeretett. Üjsá- Bóta László tanító úr is mond- got járatott és hetenként új ta, hogy föltétien taníttatni kell könyvet szerzett. Ritka dolog a fiút. Hívatta is nem egyszer volt ez még akkoriban. Kis- a szülőket. De az édesanya sze. fiús mosollyal vallja ma is, mét elfutotta a könny és halk hogy ezt a kedvtelését édesap- szavakkal sóhajtotta, hogy nem jától örökölte. Minden érdekel­futja a taníttatásra. Élni kel- te, ami az országban és a vi- lett, szükség volt a fiú keres«- lágon történt, egyre jobban he­tére. Így lett gyerekfejjel nap- csülte a tudást, a műveltséget számos Vas Tibor. és a szépet. Aztán 1945-ben nagyot vál- Sajőbábonyban már egészen tozott a világ Vas Tibor na- nrás körülmények fogadták a ponta betért régi tanítójához és két év alatt elvégezte a négy polgárit. Közben napszámba is fiatal mezöszemered fiút. Vagy háromezer munkás dolgozott 1949 őszén a gyárépítkezésen juk nagyon haragszanak a szovjet A KISZ-nél kezdődött. Már nem.jó a szovjet,; SK AbÄ0Äg0i; AK^ÄözpolSan szí­l"ibS’í5Ss SszáSteS: foglaltságot is bőven talált. És . V'olt 1001111 gondolkozni a legjobb barátja! közé tartó- rajtl*- zott a párttitkár. Nemcsak a A Száz százalék, a Tarsadal-: rendezvényeken voltak együtt, mi Szemle lett az olvasmánya.' hanem szórakozni is egy tár- Később megkapta Marx és Én- feaságba járták. gels életrajzát. Az első párt-: A párt titkár soha nem ági- megbízatással 1932-ben tisztel-; tálta, hogy kérje tagjelöltségét, ték meg Karanosaljára vitt' De személye nagy hatással röpcédulákat Másnap a falut Volt rá- Kulturált víg bedé- megszállták a csendőrök. Min- lyű, közvetlen modorú ember- denütt a röpcédulákat keres*: nék ismerte meg és tisztelte, ték. Ezek a fiatalokhoz szóltak. Ez a személyi kapcsolat és a a jobb életért folyó harcra hív- klSZ-foen végziett munka táfc a röpcédulák a fiatalokat' egyenes folytatásának tartotta Később a bányában dolgozott, a párttagság kérését Karancs-lejtősafcnán. Ismerke­Valahogy természetesnek dett a munkatársakkal. Kutat-' tűnt előtte, hogy a párttagok ta, kivel lehet közöttük között van a helye. szót érteni. Valaki azonban Hogy milyen pártmunkát „beköpte”, ettől kezdve csak a fezerétne végezni? Azonnal a legrosszabb munkahelyre tét-: KISZ-t említi. A fiatalok köré- ték. Ilyen volt a kéziszivattyú,; ben a fokozottabb felvilágosító amelyet tizenkét órán át, meg-' inunkát tartja a legfontosabb- állás nélkül kellett mozgatnia.: jjaäj. Erről a munkahelyről inkább; Még egy kérdés: hogyan íté- megszöktek az emberek, de nein ti meg alapszervezetébén a bírták sokáig. Munka után vi- tjártóletet? Summázott véle- zesruházni kellett feLpüffedt; mén ve pozitív. Ügy tapasztal- karját. _ ■ iá, a pártonkivűliek is meg- Kakuk elvtars arra kérte, üléssel nyilatkoznak' a maradjon a helyén. Hatszáz. munistákról. A taggyűlések bányász 'dolgozott ebben az ak- elevenek. A vita sokoldalú, nában, szükség volt rá. nehezen is indul, de az elv- És a múló évek alatt csak a'j térsak mindig a lényeget bon- munkahelyek változtak, az ül- éblgatják. Ehhez segíti a párt- dözés maradt Nyolcszor tartot­tegokat az alapos titkári beszá- tak nála házkutatást. Szeren- {&oló is. Hogy a taggyűlésen cséré nem találtak semmit. ] iárt, keresett annyit amennyit a vasútnál. Rendes munkas- éppen tudott Mehetett volna szállásuk volt, könyvtár es irodába, de ott keveset fizet- kulturház. Vas Tibornak min­den új volt és minden érde- a könyvek, a színdara­dlz ín ti, ű , a mi, ti ők időinkéit •“ Mert az én időmben, fiam... *- Ugyan, Apám, nem tudom, mit akar most a maga idejével? Üljön nyugodtan a sut­ban, élvezze a nyugdíját, s hagy­ja békén az első világháború előtti időket... >- De fiam, ak­kor azért...-> Nézze, Apus, tudom, akkor na­gyobb volt a zsem­le, és két kraj­cárért meg lehe­tett ebédelni... « Négy kraj­cárért ... “ Jó, rendben van, legyen négy krajcár. Most négy forintért lehet az üzemin, s egy tí­zesért a vendéglő­ben... Nem kell mindig a régi időt hajtogatni Itt va­gyok én: talán bennem nem bí­zik, hogy jól vég­zem a dolgom? Maga üljön nyu­godtan, élvezz* • megérdemelt pihe­nést, hagyja a fe­nébe a régi időket, mi majd, negyve­nes fiatalok, el­intézzük, hogy va­lamennyiünk ideje szép és jó legyen. Nahát. Hát te, kö­lyök, hát most kell hazajönni? Mind­járt nyolc óra... « Csókolom, nagyapa... Apu, hát tudod, hogy őrsi gyűlésen vol­tam, meg... — Örsi ülés? Es­tig?. .. Hát mi van abban az iskolá­ban? — A tánctanfo­lyamot beszéltük még meg, aztán a jazzklub is... — Hogy micso­da? Jazzklub? Hal­lotta, Édesapám? Jazzklub. Bele kell őrülni ... Tudod, te, hogy amikor én ilyen korú gyerek voltam, mint te, akkor... m Tudom, apu, megint kezded a to . . , Mi az, kezdem és micso­da hang ez... Ki­kérem magamnak.' Kapsz egy akkora pofont, hogy rög­tön megérted, igenis, az én időm­ben egy frász volt, de nem jazzklub, s nem este nyolckor I bok és a különféle előadások. Hámarosan a DISZ vezetősé­gébe választották. Hogy s mint történt? Ma már nem is tudja pomtoi&an, csak arra emlékszik, hogy a DISZ vezetőségéből mindnyájan beiratkoztak a , y . szakérettségire. — Mindig szerettem volna tanulni és megragadtam az első alkalmat. A szakérettségi után egyetemre jelentkeztem. És anyám nagyon örült ennek — mondta szerény mosollyal. Annyi ösztöndíjat kapott, hogy a kollégiumi díjra és a kosztra elegendő volt. Tankönyvet, körzőt és egyéb felszerelést az w^-h^,nÍ 15 t egyelem adta. Korábban sok­korban ... Vedd 5 szor hallott & olvasott róla; de csak Miskolcon, az egyetemen értette meg, hogy mit jelent a szocialista állam gondoskodása és hogyan valósul meg nálunk tudomásul, hogy. — Tudomásul vettem a te idő­det, de most ne-\ künk, fiataloknak i a fcultúrforradalom. van az ideje... Kétségkívül ele­gáns, friss és ha­talmas volt a po­fon. Az első. A második valamivel lassabb, de nem kevésbé erős. Az elsőt az apa adta ;5; szemtelen kamasz fiának, a másodikat a nagyapa, már nem kamasz fiá- \ nak... Mert ilyen idő­ket élünk! tegri) Az első év nagyon nehéz volt. De Vas Tibor fiatal len­dülettel vetette magát a tanu­lásra. Azért sem fog lemaradni. A többiekkel együtt elhatároz­ták, hogy tekintélyt szereznek a szakérettséginek. Erős akarat­tal pótolták hézagos ismeretei­ket és a tanulási rutint. A Fi- nomszerelvénygyár személyzeti 'osztályán ma is őrzik azt a hi­vatalos írást, amely tanúsítja, hogy Vas Tibor szorgalmasan és dicsérendő eredménnyel ta­nult a Miskolci Nehézipari Egyetem gépészmérnöki karán, Pedig altkor már nős volt, fia­tal feleség várta Mezőszeme­rén. A megbeszélt randevú né­ha elmaradt, mert a köteles­ség, a tanulás a nős diákot az iskolapadhoz és a könyvekhez kötötte. Egy-egy jól sikerült vizsga után ki örült jobban? A megértő feleség, a szülők, vagy a diák? Egy biztos: nagy ün­nep volt Mezőszemerén, ami­kor Vas Tibor 1956 áprilisában hazavitte a gépészmérnöki ok­levelet. Feleségiét az Egerfanmosi Gépállomásról Egerbe helyez­ték. Ez is hozzájárult, hogy Vas Tibor a Finomszerelvény- gyárba jelentkezett munkára: Nyomban felvették a technoló­giai osztályra. Szerszámszer­kesztő lett, a gyárban akkor is nagy szükség volt a mérnökök­re. Becsülettel dolgozott, igye­kezett hasznosítani azt, amit az egyetemen tanult. Felettesei azt írták róla, hogy jókópessé- gű, és nagyszerű műszaki ér­zékről tett bizonyságot. Vas Tibor hamarosan csoportvezető lett, mérnökök és technikusok tartoztak a keze alá. Később üzemvezető kellett a 15-ösbe. Vas Tibort nevezték ki. A gyárat és a műszaki problémákat ismerte. De 200— 300 embert irányítani és fiatal­ember létére a munkások—mű­szakiak gondjainak-bajainak gazdája lenni: nem kis felelős­ség. Hogyan igazodott el, ha kétségei voltak, mi volt az iránytű? Gondolatban, hét— nyolc évvel visszapergette az idő kerekét és visszaemléke­zett arra az időre, amikor krampácsoüó munkás volt a vasútnál. A vitás és a kényes ügyekben a mérnök fejével irá­nyít ma is, de az egyszerű munkásszív szavára is hallgat Igaz, nincs még nagy vezetési gyakorlata, de az élettapaszta­latot gyerekkorában, fiatal munkás korában kezdte gyűj­teni.- Vajon a friss elméleti tudás* és a dolgos hétköznapok gya­korlata szilárd egységgé ková- csölódott? Az üzemvezetésnél nagyobb feladatot is rá lehet bízni Vas Tiborra? Ezt latol­gatta a Finomszerelvénygyár pártbizottsága és a gazdasági vezetőik. Aztán 1963. július 1-én megbízták a termelési osztály vezetésével. Újabb felelősség; még na­gyobb feladatok. Eleinte kétsé: gei voltak. Képes-e megfelel­ni az újabb megbízatásnak, tel­jesíteni tudja-e mindazt, amit a munkások és a vezetők vár­nák tőle? Az egész gyár anyag­ellátási gondjai, az üzemek munkájának összehangolása, a szakember-ellátás és a legkü­lönbözőbb műszaki feladatok ... és mindennek a tetejébe: fele­lősség még több ember mun­kájáért. Kétkedésre, habozásra nem volt idő. Először talán a mun­ka ritmusa kapta el és sodor­ta előpe. Segítséget is kapott; aztán egyre biztosabb lett a dolgában. Sokat tanult és ta­pasztalt az elmúlt másfél év alatt. Valami belső tűz és aka­rat fűti, lendületet és hitet tud adni másoknak is. Kíváncsian kutattam, hogy milyen ember Vas Tibor. Az egyik gyári dolgozó tömör vá­laszát írom ide: jó kommunis­ta vezető. Ügy érzem, hogy ehhez a megállapításhoz sem hozzátenni, sem . abból elvenni semmit sem kell. Hacsak azt nem, amit ő maga mondott. Éppen ma 35 éves. Édesanyja 1929. november 7-én adott éle­tet neki, de az a másik novem­ber 7-e és a felszabadulás te­remtette meg a lehetőségetj hogy Vas Tibor és az egykori kubikusok. napszámosok é$ munkások ' sikerrel járhassák meg a nehéz, de felfelé veze­tő utat. Dr. Fazekas László 1964, novemberi, szómba!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents