Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

Összhangban a népgazdaság érdekével új ember születik Kiss Béla képes riport}» MÁR ALIG KÉT hónap vá­laszt el bennünket az esztendő végétől. Az okos „finis”-hez mindenütt az eddigi munka alapos elemzése szükséges. Az állami ipar első háromnegyed- évi tervét mintegy 2 százalék­kal túlteljesítette, noha két fontos tárca, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium, valamint az Építésügyi Minisztérium vállalatai 1—2 százalékkal el­maradtak az időarányos fel­adatokhoz képest. Az egy munkásra és alkalmazottra ju­tó napi teljesítményérték 4,7 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához képest, a létszám ugyancsak ennyivel. Az esztendő eddigi részében a legnagyobb lemaradás a költ­ségszint alakulásában tapasz­talható. A termelési költségek alakulására kedvezőtlenül ha­tott a laza létszámgazdálkodás* A termelés növekedésének alig valamivel több mint a fe­le származott a termelékeny­ség emelkedéséből. A magas létszámok ellenére a vállala­toknál a tavalyihoz képest nö­vekedett a túlórák számaj ami arra vall* hogy — ott* helyben — nem történtek hat­hatós intézkedések a munka és üzemszervezés megjavítására, a belső tartalékok feltárására. Ha ezekhez hozzászámítjuk *z utolsó negyedév szokásosan nagy tennivalóit — a feladat temérdek. Minden jó, ha a vége jó, tartja a közmondás. Az év végi feladatok valahogy mégis másképpen vetődnek fedj mint az eddigiek során. Rohammunka és a szokásos év végi hajrá nélkül szükséges teljesíteni a terveket, biztosít­va, ezzel a jövő esztendő, a má­sodik ötéves terv befejezésé­nek jó előkészítését Az ipar- vállalatok — van ilyen ren­delkezés — nem is használ­hatnak fel több túlórát a ne­gyedik negyedévben, mint az előző harmadikban. Miről van tulajdonképpen Szó? Maximális erőfeszítés szükséges, de ez nem annyira a mennyiség hajszolására, mint inkább az önköltség csökken­tésében. előállott lemaradás pótlására irányuljon. NAGYFOKÜ rövidlátásra »all az olyan év végi hajrá, amely többszörösen megbosz- szulja magát. A mértéktelen túlórázás rontja a minőséget. De továbbmenve: az egyébként is nagyon igénybevett közleke­dés számára túlterhelést jelen­tene az a nagy árutömeg — amit a vállalatok az esztendő utolsó napjaiban rázúdítaná­nak. Más tapasztalat is figyel­meztet! Például az, hogy az év elején a rohammunkát követő­en a szerelőműhelyek hetekig állnak, mert a hajrában kiürí­tették az alkatrész-raktárakat, Vagy: az építők fagyszabad­ságra mennek, mert nem gon­doskodtak a munkahelyek te­ljesítéséről. Az idén januárban a gépipar termelése például 23 százalékkal volt alacsonyabb, mint tavaly decemberben. Az esztendő végével, igaz* egy el­számolási időszak lezárul, — de kezdődik egy új, amelytől mindenki ugyancsak ered­ményt vár. Nagy könnyelmű­ség volna tehát az új feladatok sikeres megoldásához vezető hidat figyelmen kívül hagyni. Az építőipar tavaly több mint egymüliárd forintos adó­sággal zárta az esztendőt. Ez látható volt már az év máso­dik felében, az illetékesek mégsem néztek szembe őszin­tén a tényékkel. A tervek tel­jesítését szorgalmazva megfe­ledkeztek a zavartalan téli munka feltételeinek biztosítá­sáról. Az idén a kormány­szervek időben felszólították az építés vezetőit, hogy mér­jék fel* milyen területeken számíthatnak nagyobb lemara­dásokra. E reális kép nemcsak az építőiparban teszi lehetővé az erők ésszerű átcsoportosítá­sát, hanem példáid a gépipar­ban is biztosítja a hátralévő feladatok megfelelő rangsoro­lását. Ha például valamelyik építkezésnél nagyobb lemara­dás várható, felesleges az ide tervezett gépeket megerőltető túlórázással határidőre legyár­tani. SZÜKSÉGES, hogy minden iparág és vállalat pontosan mérje fel a hátralévő időszak feladatait. Ha például a terv­ben és a szerződési kötelezett­ségiek között olyan tételek szerepelnek, amelyek pillanat­nyilag a beruházásoknál, a leül: és belkereskedelemben nélkü-: lözhetők, ne erőltessék legyár­tásukat. Ehelyett inkább olyan termékekre összpontosítsák az: erőket, amelyek a beruházások gyors üzembehelyezését, a sür-: gős kül- és belkereskedelmi igények maradéktalan kielégí­tését valóban segítik. A terv! teljesítése és túlteljesítése év végén sem öncél, hanem! ekkor is a szükségletek leg-' jobb, népgazdaságilag legéssze­rűbb kielégítését hivatott szol­gálni. ★ AZ ÜZEMI pártszervezeteit,! és a járási pártbizottságok so-! kát tehetnek azért, hogy az! év végi rohammunka az idén! már ne nyerjen „polgárjogot”! a vállalatoknál. S a munka tékelésétoen az év végién is vál tozatlan mércét alkalmazva összhangban a népgazdaság; érdekével — a pártszervezetek elősegíthetik, hogy a termelési; százalékok ne homályosítsák el; az egyéb tervszámokat, a fel-; adatok jó minőségű, gazdasá-; gos teljesítését. (K. I.) Tájjellegű üzletházak a Mátrában, szuperett Rózsaszentmártonban, korszerű élelmiszer árudák megyeszerte — Közel 5 millió forintos hálózatfejlesztés Az idén újabb egysegekkel bővült megyénk élelmiszer árudádnak hálózata* korszerű, tetszetős üzleteket kapcsoltak be a kereskedelembe, a terve­zett 2 150 000 forintos keretből eddig mintegy 1 800 000 forint összeget fordítottak tatarozás, ra, a boltok csinosítására. A következő évben még töb­bet költ hasonló célokra a He­ves megyei Élelmiszer Kiske- reskedelmi Vállalat; közel 5 millió forintos fejlesztést tű­zött ki célül_ Az új esztendő terveiről Csépány Ferenc főkönyvelőnél érdeklődtünk. — 1965-ben kilenc élelmiszer boltot kívánunk korszerűsíteni megyénk területén. Egyebek között a legnagyobbat* a gyön­gyösi 1. számút, a volt „Han­gya” árudát, a hatvani Cukor­gyár melletti üzletet, a rózsa- szentmártoni és az egercsehi vegyesboltot. Egerben három üzlet felújítását végeztük el, s a Hadnagy utcai lakótelepen új egységeket nyitunk. Tájjel­legű üzletházakat építünk Ga­lyatetőn és Mátraházán, sőt Kékesen is, ha az illetékes szervek időben kijelölik* bizto­sítják a helyet... Rózsaszent- mártonba új szuperettet, affé­le kis ABC áruházat tervezünk mintegy 600 ezer forintos költ­séggel, ahol az élelmiszer mel­let természetesen néhány fon­tosabb iparcikk is kapható lesz. Terveink között szerepéi még Ki húzza be a pirosat? A rózsaszentmártoni bánya vendége voltam Meredek guritón anyagszál­lító csille gördül. Mellette ve­zet a falépcső, a 21 méteres mélységibe. Így leírva nem is tűnik sóknak, de mire tapasz­talatlan ember a csaknem füg­gőleges, keskeny lejárat végé­re ér, bizony úgy érzi, sokkal nagyobb távolságot tett meg. Kísérőm persze gyorsan jár, nem zavarja a kezében lógó bányászlámpa. Az apró, fémből készült szám a „baliga”, amelyet a felszereléssel együtt kaptam, mikor átöltöztem, a tárnák in­duló pontjánál egyszerre értel­met nyer. A kis fülkében el­helyezett telefon kezdője táb­lára akasztja, a többi mellé. — Erről tudjuk, hogy ki van lent, ha valami történnék — magyarázza. Két méternél magasabb a mennyezet, a főié alatt kényel­mesen állhat az ember. — Nem is cűyan nagy dolog itt dolgozni, — ötlik fel a gondolat Ugyanolyan, mint fent Aztán elindulunk. Az elektromos lámpák elmarad­nak mögöttünk, és csak a kar- bid változó erősségű fénye mu­tatja az egyre keskenyedő és szűkülő utat az anyagszállító csillék síned mellett A feje­men levő ,*kobak” a kemény bőrből készült bányászsap&a gyakran koccan össze a tető ácsolatúval és már nem is ér­zem, hogy kényelmetlen vise­let. Örülök, hogy van. A távol­ból emberi beszéd moraja hal­latszik, amelybe mintha halk gépzaj vegyülne. — Az Ursitz-pajzs — ma­gyarázza kísérőm— rögtön ott leszünk. Üj, készülő tárna mellett haladunk el. Fenyőgerendákból készül az ácsolat, hogy védje az életet és biztosítsa a sze­net. Már a fejtés közelében já­runk. — Párhuzamosan halad majd ez a vágat a mostani fronttal. Ha ez kimerült, ide jön áit a gép. Előttünk hirtelen kiszélese­dik az út* megszaporodnak a fények" és egymás után hang­zik a köszöntés: Jószerencsét-. Szerencsét. Jólesik kiegyenesí­teni a derekat és elszívni egy cigarettát. Homlokomon ve- rejtékcsoppek. Pedig csak sé­táltam, még azt sem mondha­tom, hogy jártam, mert a föld mélyének emberei fele idő alatt teszik meg ugyanezt az utat. Körülöttem megpihen­nek a bányászok is. Vezetőm­mel, a főaknásszal beszélget­nek. Az egyik körzet lőmeste- re legutóbb végzett robbantá­sáról számol be. — A talpat lőttem fel* — mondja, és a többiek értőn bó­lintanak. Szakkifejezéseket hallok, mélyeknek értelmét csak néha sejtem. Öfc már fél­szavakból is értik egymást. Vasárnap nagy karbantartó munkára készülnek. Most megbeszélik azt is, ki jöjjön le. — Na, emberek, ki húzza be a pirosat — kérdi valaki és előrecsúszik az Ursitz-pajzs félíve, biztosítani a lefejtett részt Az egymás melletti ré­szeket ugyanis piros és fekete színnel jelölték. Először a fe­ketéket viszi előre az önműkö­dő szerkezet és miután a he­lyét elegyengették, lép csak előre a második tag, a piros. Ezt keresztelték el tréfásan az ismert kártyás szakkifejezés­sel. Alig álltak le a giépek, már­is indulunk végig a kotrósza- lagon, amely a pajzs alól ki­termelt szenet továbbviszi. A magasság nemigen lehet több egy méternél. A szélesség? Zsúfolt autóbuszra, vagy vil­lamosra emlékeztet, mikor el­megyünk a fronton dolgozok mellett, vagy a leomlott sze­net kerülgetjük. Végtelenül hosszúnak tűnik a fejtés. Alig váram, hogy a végéire érjünk. Most érzem csak melegnek iga­zán a bányát. Ingem a hátamra tapad, pedig a hőmérséklet csak 20 Celsius-fok. Szemem önkéntelenül a kijáratot keresi, de a kíváncsiság, hogy megis­merjem ezt a föld alatti vilá­got. legyőzi az ösztönt, amely a napfényt kívánja. A következő fejtésen a ha­gyományos faácsolatos mód­szerrel dolgoznak. Éppen rob­bantás után érkezünk. A sű­rűn elhelyezett gerendák kö­zül lapátolják a szenet a szál­lítószalagra. Kiegyenesedni itt sem lehet. Görnyedtem, kétrét hajolva dolgoznak, amelyet még nézni is fárasztó. — Végigmegyünk a fejtésen, menj előre — szól a brigád vezetőjének a főaknász. — Csak menjek, vagy ha­ladjak? — fordul vissza felém komoly arccal, vidáman für­késző szemmel az izmos fia­talember, és eltűnik két fa­oszlop között. Alig tudom kö­vetni. Mint egy gyík, siklik, csúszik át a sokszor csak 40— 50 centiméter széles réseken. Gyakran csak négykézláb, vagy csúszva megyünk. Az önmentő készülék doboza oldalamhoz verődik. Legszívesebben leten­ném, mert akadályoz a moz­gásban, de vinni kell, mert szükség esetén 45 percig tiszta levegőt biztosít, ha szénmono- xidba kerülnénk. A könnyű lámpa kezemben súlyossá válik. Segítő kezek nyúlnak érte egy-egy munka­helynél. Fejemre, váltamra, apró, frissen fejtett széndara­bok hullanak a főiéből. Iz­maim remegnek, mire a front végén levő vájárnak eülihe- gem a köszönő szavakat Guggolva, ülve, térdelve szívj ük a cigarettát, mert fel­állni itt csak a törpék tudná­nak, A hevesi szü­lőotthonban „telt hős” van. Az asszonyok a fehér ágya­kon pihennek, ki úgy, hogy várja a nehéz és boldog per­ceket, ki pedig már az anyaság boldog tudatában hall­gatja a babák sírását. A gyermek­szobában a pa­rányi ágyakon az apróságok Egyikük két órája, másikuk két napja lát­ta meg a vilá­got. A névtáb­lák, a csuklón függő apró sza­lagok pontosan útbaigazítanak, de anélkül is megismerik övéiket. A leg­szebbet kere­sik. Mindegyik anyának a ma­ga gyereke a legszebb a ci- lágon. > a hatvani Tejivó profiljának? bővítése is; az egri Dr: Sánc Imre utcai bolthoz hasonló? falatozóvá szeretnénk átalakí­tani, ahol a tejtermékeken ki-? vül főtt és sült húsárut is vá-> súrolhat majd a közönség...? Ezek a nagyobb tervek. Mel­lettük szükségszerűen sor kerül? mintegy 40-50 kisebb üzlet esi-? nosítására, korszerűsítésére is.í Ez utóbbiak kapcsán negyven? darab új hűtőgépet vásárlunk? melyeikből sok jut a falusi! boltokba is — fejezte be la­punk számára adott tájékozta-? tóját Csépány Ferenc, a Heves? megyei Élelmiszer Kiskereske-? delmi Vállalat főkönyvelője— !!■ I (— ni) Még egy vágaton kell áflha-; ladnunk, míg a szálllitócsillék; útjához visszatérünk. Utunk; az előzőhöz hasonló, de szá­momra egyre fárasztóbb. Ép-; pen a tölteteket élesítik* egy; szomszédos vágatba húzódunk; és kezdődik a robbantás. A; lámpák kialszanak, tompa« morajlás hallatszik, és a leve-; gőt megtölti a robbanóanyag,; a paxit átható, orxfacsaró; füstje. Fejünk fölött megrop-; pant egy gerenda. — Semmi — legyint az; egyik bányász aggódó pillantó-; sómat észrevéve, de nekem,; akinek minden zaj, minden; mozzanat új ebben a különös; világban, mégis eszembe jut aj köszöntés, „Jószerencsét”* Nem neveti senki az aggó-; daimat, mert ők, bár régen; megszoíkták a számomra isme-« reüen zajokat, az érzést isme­rik. Nem nevetnek, mert tud­ják, hogy a bányát tisztelni; keil. Figyelni mindenre, óvato-; san. Inkább kétszer hiába,; mint egyszer későn. A csillék mellett vezető út,; amelyet lefelé kényelmetlen-; nek éreztem, most megkömy-; nyebbülést jelent. A lépcsők; is mintha kevésbé volnának; meredekek fölfelé. Mire a jó,; forró zuhany után az ebédlő-; ben asztalhoz ülünk, szinte; már a fáradtságot sem érzem.; Az elmúlt délelőttre emlékez-; ve értem azt, hogy aki egy­szer bányában dolgozott, miért; érez idegennek minden más; munkahelyet Érzem a szépsé-; gét, annak a küzdielemnek,; amelyet a földdel szemben nap! mint nap vívnak és amelyben; néha minden óvatosság alulmaradnak. Kikkel beszélgettem? Szán-; dékosan nem írtam le, hiszen! a kép. amelyet láttam, minden! bányában hasonló, a muni egyformán nehéz és becsülésre! méltó. Csupán a hitelesség kedv« jegyzem ide, hogy Heidinger Já-! nos főaknász kíséretében látó-! gatjam meg a rózsaszentmár­toni lignitbányát. Mátéfíy Zoltán Dr. Péter fi Gyula, főorvos, a szülőotthon vezetője nagy gonddal vizsgálja a mamákat. 270 szülés volt az év első felében és szerencsésen, minden baj nélkül zajlott le mindegyik. Az asszonyok szeretik a, szülőotthont, nincs pa­nasz, csak a főorvosnak vannak jogos kívánságai. Kevés é$ kicsi a hely. Hiszen 52 ezer lakosa van a járásnak, ennek 55 százaléka nő. Odahaza ma már fehérholló a szülés. Orvosi szoba, fürdő, személyzeti ebédlő kellerte, hogy csak a leg­fontosabbakat említsük. Igen, egyszerre kettő. Józsika és Palika. Józsikát várw tak, Palika csak úgy, „ráadásnak” érkezett. A mama Sallai József né, a hevesi Rákóczi Tsz-ben dolgozik férjével együtt. A szülők most boldogok, hiszen a két gyerek egészséges, és ez a legfontosabb. Azóta már otthon van a> mama, az ikrek is helyüket mások foglalták el a szülőotthonban. Mások, mert itt ebben a házban szinte mindennap új élet születik. WAAAA/VWW\AAA/WWWWWWVVWVWAW\AVWVV\VWWVVVVWVW# Száz éves jubileum Ebiben az évben tölti be szá­zadik „életévét” a magyars asz­falt-útépítés. Finnek az évszá­zados fejlődésnek a történetét szinte filmszerűen pergették le a Technika Házában annak az ünnepi ülésnek az előadói, amelyet ebből az alkalomból rendezett a közlékedéstuidamá- nyi egyesület. Az ünnepi ülés megnyitó szó. noka, Prieszol József, közléke- dés- és postaügyi rniniszterhe- i nagy úttörőiknek ki­járó tisztelettel emlékezett meg a magyar aszfalt-útépítés kez­deményezőiről és a jó munkát megillető elismeréssel a ma élő kiváló magyar szakemberekrőL Utána Baogh Lajos, az Asz­falt-útépítő Vállalat főmérnö­ke, Ferenczy Géza, az Útügyi Kutatóintézet igazgatóhelyette­se, Major Pál, az Aszfalt-útépí­tő Vállalat igazgatója és Szabó Kálmán, nyugalmazott főrnér- nőik tartott előadást

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents