Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-05 / 260. szám

• ® Üdvözlet Moszkvából és Leningrádból Egri főiskolások tanulmányúton Moszikva... Leningrad... Va­lahányszor meglátom ezt a két szót valami csodálatos varázst látóik a betűkben. Ügy vagyok velük, mint a kisgyermek a mese hősével, aikitői mindig csak szépet, érdekeset, csodála­tosat vár. Emlékszem, hogy először nagyapámtól hallottam: ró!, a kongresszusi palotáról, a őrök élménye lett. De tetszik Vörös térről. neki a mai szovjet építészet n/r-wi-rA-, . ___egyik legszebb, legjellegzete­Mo szikvának az az egyik £ebb a Központi Üt­szépsege — folytatja, hogy a törő Palota is. Ez a csodálatos múlt s a jelen keveredik ben- mesebirodalom már a fiatalok ne. A múlt, az alacsony fahá- alkotása. zikókban, a jelen modem fel- Azit hiszen sohasem feäej- . —, . -.. tem el az esti Névat s a ten­hokarcolókban. gert. A Néva hídjait, amelye­Előveszá a másik füzetet Be- két éjjel kettőkor harmonika- Moszäcva... Leningrad. Nem leolvas és már mondja ia szó és ének mellett „kettévág- tudosn miért, de olyan jő volt — Leningrad olyan, mintha nak”, hogy a hajók elférjenek hallani. Akkor még nem tud- az egész város egy nagy mű- alatta. 1r ^ .. . , . . ,, zeum lenne. Minden utcaja* Lemngrá<K kepeslapofcat vesz tam mit jelent Azután meg- IBáoáBi h4za elragadóan szép. elő. Mindegyike cím a barat- lanertem. Azóta én is úgy jár- Ahhoz persze, hogy kicsit is ság emléke, tam, mint az említett mesera- megismerjük a két várost ke- _ Mindamellett e két város jongó gyerek hősével: xnegsze- vds veit egy hónap. De nagyon valóban szép, de engem talán rettem- Bár nem láttam, de tu- ^!?.n.kl’ hogy elMlyit ® ottani legjobban a leningrádi _embe­belőlük. rek szeretető, udvariassága le­A füzetnek még nem ért pett meg. dosn, hogy a Kreml fala vörös téglából van, elképzelem a Vö- taám ^ w sélni, de udvariasain szaktár­rös teret a Kreml fala előtt «mélkedő vörös és fekete grá- ^ ^át^ szőt Hifiből épült Lenin-mauzóleu­Jö­Egy érdekes történetet mond el. Leningrádban ebédeltek és megismerkedett két örmény­országi fiatalemberrel. Fei­, Es„te ^kéziünk Moszfc^- ajénlották néki, hogy megve- n»t a Néva partját a Jenin- ba, — kezdte a beszélgetést grárii matrózokat Szabados István. Már 15—20 ^ az oda-vissza a repuloje­____. , . kilométerről láttuk a fénylő gyet, csak látogasson el hozzá­Tá La® ezert örülök mtadig Egyik ablakitól a má- jufe. Az idő nem engedte, de elyain nagyon, ha ismerősök- síkhoz mentünk. Egyszerűen a ^ itt van ^ita Majd kel találkozom, akik vendégei nem tudtuk, hogy melyik ol- voltak a két városnak. öa^ól nézzük a káprázatoson vara. Mert találkoznunk, egyre játszó “n3*talt A esengő «szólalt. ßtekrabban. Oroszul van bejegyezve A legfrissebbek, a hét orosz den. eaakos főiskolás mindössze pár _ Nagyszerű oktatás van a napja érkezett vissza az öreg Lgmn. Egyetemen. Sok a gya- felidézem amit mondtak. Jói- Liceum falai közé. Heten vol- ° Jártunk üzletekben, esett hallani Moszikva..! Le­tak, de nem mint a gonoszak,- könyvesboltokban^ ahol oro- ningrád... Ki tudna rólatok hanem mint a kitüntetettek. A szul kérdeztünk és beszélget- mjndent elmondani Mimszitenum ^ p&d0ul a gyakorlati deM eűmondam. A kis füzet nála is előkerül, az élménybeszámolónak, mert naaD'i kezdődik a munka, most már itt a főiskolám Mégegyszer Művelődésügyi küldte Id őket, egy hónapos ta- foglaIkozás egyik formája, költők? Lehet. Talán a Akkor búcsúz­nuimányútra. Nem szerencse Másic" pedig az^hogyaz elő- zunk el Vera Inber költőnő szájúkra, hanem a fásokon nagy művészek tol- Moszkváról írt soraival: megérdemelt munka jutalma, mácsolják lemezről az árához No, és persze hagyomány is* szükséges anyagot. Megható mert már az, hogy a legjob- volt hallgatni Majakovszkijt, bak minden évben a Szovjet- afoogy a leningrádi matrózok- uiHóbap töltenek egy hónapot ^ A két városról elragadtatva beszélt. Az Ermitázs, a Tretya­kov Képtár, a Lenin könyvtár Még csak ketten jöttek visz- sza Egeibe. A többiek még ott­hon pihenik: ki az utazással já­ró fáradságot. A két „vendég”, üjházy Hona és Szabados Ist­ván, negyedéves magyar—tör­ténelem—orosz szakos hallga­tók már túl vannak az eiső él­ménybeszámolón. Örömmel ül­nek le beszélgetni, hiszen ki tudja hányszor kell még úgyis elmondani élményüket Ujházy Hona életében elő­ször járt külföldön. Szinte nem akarta elhinni, hogy utazik, de most annál nagyobb örömmel meséli az élményét — Életem legboldogabb hó­napja volt ez az október. Ami­re mindig vágytam, most be­teljesedett Azt tudtam, hogy Moszikva szép, Leningrad pe- lig csodálatos, de mégis alig hittem a szememnek. Kis füzetet vesz élő, amiben hosszú bejegyzések rögzítik az élményeket — Román Szávelícs a Lenin Egyetem tanára már várt ben­nünket a moszikvai pályaudva­ron. Ügy fogadott, mintha gye­rekei lettünk volna. Egy na­gyon szép és modern, kilenc emeletes kollégiumba mentünk, ahol még az este megbeszéltük az egy hónap programját — Milyen volt egy moszkvai nap? — Délelőtt előadások voltaik a Lenin Egyetemen. Világhírű professzorok adták le Vinoku- rovot, Voznyeszenszkijt Jevtu- eenkot, Szimonovot —Hogyan vizsgázott a fő­iskolán szerzett orosz nyelvtu­dás? — Jól. Mindent megértet­tünk, csak akkor volt „baj”, ha nekünk is beszélni kellett — A délután? — Ismerkedtünk a várossal. Megnéztük a Kremlt, ami me sébe illően szép. A Lenin Mau­zóleumot, ahol mindennap végtelen sorban állnak a kül­földiek, hogy bemenjenek. Fe­' lejthetetlen élmény volt látni azt a hosszú embersort, ahogy a szakadó hóesésben szinte csak topogtak a bejárat felé. Elragadtatva beszél a bizánci orosz stílusban épült, a Kreml egyik legrégibb építményéről az Uszpenszkij székesegyház­JSszménktől oiy fénylő, oly világos; Szívektől oly tüzes, oly meleg: A világon nines seholse város, Mely a versenyt állná veled." Koós József „...Eltemetkezem lassan a jövőben..." Emlékező sorok Bóka László halálakor éves volt.., Testét többször is megrohanta a gyilkos beteg­ség. de lelke mindvégig meg­maradt örök fiatalnak. Utoljá- zetett bennünket., ra már nem bírta leküzdeni a megpróbáltatást, szíve örök­va, nyugodt tempóval folyt aj­káról a szó, együtt kerestük és találtuk meg az irodalomtörté­net szépségeit. Kézen fogva ve­A másik emlékem sokkal- sokkal közelibb, de az utolsó is re megpihent Korán betelt volt. Halála előtt négy héttel rajta a természet törvénye: a nappalt követi az éjszaka, a egyetemi dolgozó szobájában beszéltem vele. Tanácsát kér­viragzast a hervadás, az életet tem, és újra a régi volt: a meg­a haláL A döbbenet első percében el- múltával tompuló értelem nem is tudja gadott, felmérni, kit veszítettünk ben­ne. A múló idő majd igazolja érdemeit, a fájdalmából öntu­datra ébredt elme majd rend- .... szerezi irodalmi munkásságát egyéniségéhez. —, de a szódikus emlékképak ébrednek bennünk. Ezerkdlencszázhatvannégy no- vember elseje... Száraz adat önmagát értő, segítő ember, aki évek költő volt is tanítványává fo­úgy helyet kapott verseiben, mint a pusztulás reális lehető­ségeivel is számoló biztonsága. Modernségét éppen ez adja: az életet dialektikus egészében felfogó, a költészet eszközeit is ragyogó tehetséggel kezelő köl- tőegyéniség volt. A zt hiszem, örökre helye van századunk magyar irodalmában, mert nagyszerű Most látom csak, milyen nagyszerű pedagógus volt... ozzátart Egyénisé­halál közelében rap- §e? A lírai lágysággal, mégis gondolatok, vibráló határozott keménységgel ki­domborodó emberi tisztaság, a múló életet, ebben az életben _ __ _____ is eg y” élet végén,’ de kezdeteTgy objektív távlattal vizsgáló egyé- új életnek, amely a művekben ^ísége talán költészetében tá­rult ki leginkább. Utolsó ver­és a tanítványok szívében—lel­kében is folytatódik. De a versek mellé od aki vára­koznak a hozzáértő művészet­tel megírt regényei is. Az Alá­zatosan jelentem című regénye Azt hiszem ez is hozzátarto- a társadalom által meghatáro- Azt mszem ez is nozzatarto- zott korlátoltság embert nyo­morító hatását tárta fel; azt hi­szem, a Karfiol Tamás Dókus professzorát kissé önmagáról is mintázta, és ugyanebben meleg 'humorrak ritkán élvezhető nyelvi bravúr- ■ ral jellemezte fiatal hőset; es a többi, a Karoling trón, a Nandu, egy-egy vállalkozás, fe- ejthetetlen élmény, irodakan­seskönyve, - a Harag nélkül íöEtieseménT j-.. .... .. — szépen tanúsítja ezt: Bóka 1 netl ese ny‘ Két emlekkep válik ki dot- költéfizetében k^ta tem kitörölhetetlen élességgel. Az egyik már többéves em­__________________ ______ Nem nehéz megjósolni, hogy mag ához a világot, a környező Prózája sem évül el soha... életet legapróbb rezzenésétől a Igaz is: a szép magyar próza lék, de máig vakító elevenség- kozmikus méretekre szélesedő írásában szinte utolérhetetlen gél varázsolja közel Bóka Lász­ló alakját. Az egyetemi kated­ráról úgy áradt felénk, tanít­ványai felé, férfiasán lágy. a szavait kísérte. A versesköny­vet kézben tartva, előrehajol' Hans Habe: HÁLÁL TEXASBAN Amerikai tragédia Ä KÖNYV boritól apján Ken- felülvizsgálta az eddigi élnö- gatja el, hogy itt minden el- nedyt látjuk ingben, rövid szi- kök személyes és hivatali éle- képzelhető a vad szélsőségek varral szájában, önkéntelenül tének stílusát és — nem alkal- között: a történelem egyetemi belénk ötlik a gondolat: bizo- mazkodott tradícióikhoz. Hor- professzora társul profi fut- nyára ez élők évezredes érdek- ribile dictu — tudósokkal vet- ballistával gépkocsikölcsön- telen és nyájas összeesküvése te magát körül és nem volt ki- zésre, ugyanakkor a történel- szerint elmondja _ kegyes és váncsi, mit mondanak a Dé- mi előítélet tekintélyként tisz- jámbor gondolatait egy író- liek, a Keletiek, a Vadnyuga- telteti kizárólag pénze miatt az publicista a meggyilkolt ame- tiak — róla és a „Kennedyek- analfabéta milliomost. A pros- rí kai elnökről — egy kitűnő ről’Y peritás áradó hullámain híz­kötet erejéig. Mert a halál né­ha indokolatlanul is tisztesség- adásra kötelez. Ebben a riport-kötetben — ha egyáltalán annak lehet ne­vezni ezt a mindvégig művel­ten lebilincselő, esszé-szerű szellemes, sokszínű, aforizma- ^ tömörségű írást. 4 rxiPUM&Si ELNÖKSÉGÉNEK harmadik nak az emberi hibák, feszült; — és egyben utolsó — észten- és drámáivá válható dejében már csak úgy beszél- korfliktusdk. Ebben a társa­tok Kennedyről és stílusáról dalim hullámzásban, a regi, egész Amerikában: ezek a m^gszok<>tt, mar kissé elvisel- Kennedyek már megint. Ez a hetetlen ritmusban és áporo­már megint^ mindent meg- dottságban akartak a ,,Ken­magyaráz, John Kennedynek nedyak” valami újat, valami ugyanis sok mindenhez volt nemesebbet „a tojasfejuek ha- HansHabe Amerikával akart bátorsága, testvéreivel együtt, dával!” (Amerikában az ertel­találkozni és a sors játéka kö- j őseinek makacssága és nyílt- miségieket, szorosabban a tu­vetkeztében randevút kapott a ^ga nem engedte őt meghát- dósokat nevezik így!) sSÍ^^ LíiteLnífSSég^ rálni vagy 1(5,uayt tekintrttel A péNZIMADÖ high society Alin. hltte’ ho2y _yalak:l Keteikednet araat resteik: voltak es restek egyenes elnöki szándékaiban. ma js Bzellemileg arra, Azt hitte, hogy a köz javát hogy Kennedy korszakalkotó­szolgálni a méltóság és a fel- nak induló kormányzási el- hatalmazás jogarával könnyű veit és gyakorlatát megértsék, feladat Sérthetetlenséget biz- a felső kasztok és az alsók tosít egy lángoló lelkű, remek önzésükben, — tudatlanságuk- képzeletű, művelt és erős aka- ban nem értettek meg valakit, ratú elnök számára a Fehér akit az idő sürgetett a cselek­, ,, <• _,__Ház. Egyetlen hibát, egyetlen vésne. Minő tompasága az ön­ta ktikai baklövést követett el, zésnek és minő szárnyalása a ha szabad így szólnunk egy jövőt alakítani kívánó vezető- nagyszerű élet és tragikus vég neki A tragédia bekövetkezett. világmindenségig. Ebben a ha- volt. Ady-monográfiája, Kosz- talmas képben helyezte el ma- tolányi-tanulmánya, több ta­géit is, problémázva az elröp- nulmánykötete, kortársi visz- penő évek eseményein, állandó szaemlékezései, mind-mind szív, a lélek, az értelem legrné- elégedetlenséget forralva a tér- féltve őrzött kincsei lesznek a lyéig hatoló hangja, hogy még vezett, de nem teljesített fel- magyar irodalomtörténet-írás- most is fülembe csendül. Nem adatok miatt. Hiszen mindig nak. lehet és nem tudom felejteni a tervezett újabb munkákat, de a mi: szívünkhöz mindig is megcsillanó szemüveg mögül betegsége többször is akadá- közel volt. Múlhatatlan érde- elővillanó tekintetet, amellyel lyozta. S mégis, a betegségből mej vannak abban, hogy a ma. a gyógyulás fényéhez eltalált gyár szellemi életben a felsza- ember végtelen öröme ugyan- badulás után újra felfedeztük Gárdonyi Géza műveinek szép­ségét, értékét. Fáradhatatlanul hangoztatta minden fórumon, hogy Gárdonyi nagy író volt, műveinek értéke mai kultú­ránk szerves része. Nem egy­szer arra tanított engem is, szóban és levélben, hogy tisz­teljük, szeressük Eger nagy íróját. Ezért is tiszteljük Bóka László emlékét, ezért állt szí- vünkhöz közel, ahogyan szeret­jük, tiszteljük mi egriek, nagy írónknak, Gárdonyi Gézának emlékét is. Nemrég megjelent verseskö­tetének végén Bóka László ezt írta: ,,... engem még mindig azok a művek foglalkoztatnak, amelyekre még csak készülök, alkudozva a múló idővel s fo­gyó erőmmel”. Mikor ezt írta, már nem is volt messze tőle az idő végső elmúlása, az erő vég­ső veresége. Mert „végül csak el kellett menni”, csak igaz volt, hogy i,öreg vagyok. Másokért dolgozom. Magam kedvére csak gondolkozom. Ha meghalok, utánam ez marad, néhány megformált kemény gondolat.” A Finomszerelvénygyár 31 munkása géplakatos tanfolyamra jelentkezett Kevés a géplakatos. Ponto- üzemek javaslatára a 212. sabban a hozzáértő és képesí- számú Bornemissza Gergely téssel rendelkező géplakatos Iparitanuló Intézetben gépla- kevés a Finomszerelvénygyár- katos tanfolyam kezdődött. óén, a Hajtóműgyárban és Először 23 munkást vettek Eger környékén mindenütt. Az fej a Finomszereivénygyárból. ___________________________Több hely nem volt és már­má r úgy látszott, hogy a többi tanulni vágyó „diákot” el kell utasítani, egy ideig még várni kell a szakma megszerzésére. De azután mégis szerveztek egy másik tanfolyamot és a Fi­nomszerei vénygyárból újabb nyolc munkás kezdett tanulni. A 37-es műhelyből Kónya Gyula, Bartók János, a 35-ös- ből Nagy Róbertné, Andrej János és Fügedi József, a 11- esből, Udvarhelyi Árpád, Ma­joros József járnak szombat délutánonként, az iparitanuló- isfcolába, ahol elméleti oktatás­ban részesülnek. A gyárban legalább négy éves gyakorla­tot szereztek. Június elején vizsgabizottság előtt tesznek tanúságot arról, hogy a mai követelményeknek megfelel­nek és szakmunkás-bizonyít­ványt szereznek. A Finomszerelvénygyár mun­kásai nem sajnálják a fárad­ságot, sőt az anyagi áldozatot sem, szorgalmasan tanulnak. tül-kasul utazgatott az Álla­mokban, amikor 1963. novem­ber 22-én, 11,30 órakor eldör­dültek a lövések Dallasban az Elm és Houston utca sarkán. A merénylők — nemcsak a ravaszt meghúzó gyilkos tetté­ről van itt csupán szó! — a korábbi Amerika nevében és ték le Amerika sakktáblájáról az elnököt. Azt hitték, s talán esetében: - ^val és saját Az egyik erő - az ellenállásé séget és ismeretlenséget élvez­ve —, hogy csak az 6 sakk­játszmájukról volt és van szó. És a könyv szerzője szerint ez a felfogás súlyos tévedés a merénylők részéről. Kennedy jóval több volt elméletben F gondolatokat őrizzük; visszük tovább, dacol­va a „múló idővel”, soha nem felejtjük tanítását, valóban a „jövőben temetkezett”, emlé­keinkben mindig élni fog... E. Nagy Sándor J. VOJNOV: Mit esznek a rozmárok? mércéjével mérte ellenfeleit is. — nem vette tudomásul a má- Az ellenfelek azonban érzéket- gjk jóakaratát és megseimmi lenek maradtak — érzékek sítette azt hiányában — a nagyszerű el- __ gondolás ok, célok, tettek hősé- .?Ja[as Habe 1940-ben emag- vel szemben, A Kennedyek ^lt Amerikába. Hét evig^ volt r,, gyors ütemben akartak leszá- ®tt, hazatért Németországba, gyakorlatban az Egyesült Álla- molni ^ amerikai belpolitika A gyilkosság előtt két hónap­nak szokásos elnöki egyeni.se- Nem a Bobbv Pal azért lépett az újvilág généi, ha jellemre és közjogi Baker esetével kezdték és nem földjére, hogy a viszontlátás méltóságra gondolunk. Ken- akart£k végezni a négerkérdés tapasztalatairól írjon. Nem ez viszonylagos megoldásával. sikerült Hans Habe-nak. Sok­kal több, sokkal igazabb ennél:-----—- ~ - ------- Hans Habe bárhová benyit a „váratlanul” meggyilkolt készülő világból. Elődei golfoz- az Államok bármelyik részén, Kennedy nagyszerű szándékai tak és bridzs^partikat rendez- a jelenségeket okaikkal együtt ellen lázadó Amerikáról írta tek, ő lelkiismeretére hallgat- veszi eszre. Közli az Államok- meg megdöbbentő diagnózisát, va, vizsgálni és vizsgáltatni ban létező, a pénz által meg- Mert a könyv már nemcsak kezdte a most alakuló és for- szabott kasztok, kategóriák lé- Jri0n- „-n-p­rongó világ égető kérdéseit, lektani cfcarit és az okokban november, 5» csütörtöki Nem p<5®bóJ»,de imlclísséghőL,IX^#esae(leta)*Sti. Nan.ii5dk Barkas András nedy megérzett valamit a tör­ténelmi szükségszerűségből, a törvényszerűségből és a most ^ Egy kérdés szerepel ma napi­renden — kezdte a szakszervezeti bi­zottság elnöke. — Mi történt Koze- bozskin elvtárs­sal?... Munkáját mindig rendesen végezte. Az utóbbi időben azonban furcsán viselkedik. Munka közben is szórakozott, fi­gyelmetlen. A ne­gyedévi munka­jelentésben is két hibát csinált. Az Ellenőrzési Jegy­zőkönyvbe pedig ezt írta: „Vajon mit ehetnek a roz­márok? ...” Az első sorban ülő Marabov köny­velő megjegyezte: — Tudomásom van arról, hogy újabban nem adja haza a fizetését. A legutóbbi fizetés­kor például, hat anatómiai lexikont vitt haza a felesé­gének pénz he­lyett. Benocska Csip- csikov így csicser- gett az asztal mel­lől: — Juj, valami szörnyű dolog tör­ténhetett vele! Odajött tegnap hozzám és csende­sen megkérdezte: „Nem tudja vélet­lenül, hogy mi kü­lönbség van a mo­torbicikli és a bi­ciklimotor között?” ... Szerintem Ko- zebozskin súlyos beteg. A hosszan tartó szócsata után a következő meg­állapodás szüle­tett: Marabov el­megy Kozebozs- kinhoz. Tájéko­zódni. Marabov el is ment, csak azt nem tudta még, hogyan magyarázza meg váratlan látogatá­sának okát. Csen­getésére maga a házigazda nyitott ajtót. — Iván Petro- vics! — kiáltott fel örömmel Koze- bozskin. — De jó, hogy jön! Nem tudja véletlenül, hogy az európaiak közül ki fulladt először a Nílusba? — Mi van magá­val ? — kérdezte félénken a köny­velő. — Mi lenne?... Semmi. Csak a „Mit tudsz a Föld­ről, amelyen élsz?”- című rádióvetélke­dőben veszek részt. Az első díj: egy Húsvét-szigeti út... Apropó'. Nem tud­ja véletlenül, hogy az indiánok miért az orrukban hord-< ják a gyűrűt?... (Fordította: Borsié Rozáliái'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents