Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

Becsüljük meg jobban a parasztasszonyok munkáját írta: ERDEI LÁSZLÓNÉ, az Országos NStanács elnöke A falu életének fejlődésével együtt, azzal szaros összefüg­gésben nagy változások men­tek végbe az elmúlt években a parasztasszonyok életében, gondolkodásában, valamint a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos szemléletben is. A falu szocialista átalakulása, a rohamosan fejlődő kulturális, szakmai követelmények, az alakuló, szocialista vonásokkal gazdagodó családi élet, a gyors ütemű társadalmi fejlődés, — mind-mind új és nagy felada­tokat állított a nők elé. A parasztasszonyok munká­ja, a termelésben elfoglalt he­lyük — már számarányuk miatt is — igen nagy jelentőségű. Ezt növelte az a körülmény, hogy az elmúlt években a férfi mun­kaerő egy része elvándorolt faluról, s így a termelőszövet­kezetek munkaerőszükségletét nagyobb mértékben a nők biz­tosítják. A termelőszövetkezeti tagság 38,5 százaléka nő — 420 ezer fő — s mintegy 200 ezer azoknak a száma, akik a tsz közös munkájában mint csa­ládtagok rendszeresen részt ▼esznek. A nők termelési munkájá­nak számokban kifejezhető eredményéről hadd idézzek a Földművelésügyi Minisztérium egyik jelentéséből: „1963-ban a termelőszövetkezetekben a nők által előállított termelési érték 4 milliárd 640 millió 440 ezer forint volt. Az egy főre eső át­lag termelési érték 18 500 fo­rintot tett ki.” Szám szerint legtöbben a növénytermelésben dolgoznak; a munka 60—70 százalékát ők látják el. Egyre több olyan termelőszövetkezet van, ahol az asszonyok „élő lelkiismeret­ként” szorgoskodnak a nö­vényápolásban, a betakarítási munkákban. A tsz-elnökök ma­guk is elismerik: a kapásnövé- ityek ápolását, betakarítását a nők nélkül nem tudták volna biztosítani. Az állattenyésztés­ben is jelentős helyet töltenek be a nők, különösen a baromfi- tenyésztőben, Szakmai hozzá­értésük, gyakorlatuk, az álla­tokkal való bánni tudásuk — erre különösen alkalmassá te­szi őket. A termelőszövetkezetekben végzett munka mellett nagy feladatot ró az asszonyokra a háztáji gazdaság. A háztájinak, mint a termelőszövetkezetek­hez szervesen kapcsolódó gaz­daságoknak igen jelentős a szerepük a falusi családok ön­ellátásának biztosításában, s ezen túl segítik a népgazdaság árualapjának növelését. S a munka túlnyomó többségét még a háztáji gazdaságokban is az asszonyok végzik. Mindebből láthatjuk* és őszinte örömmel állapíthatjuk meg, hogy a parasztasszonyok megfelelnek a termelőszövet­kezeti gazdálkodás követelmé­nyeinek; a szövetkezetben megtalálták helyüket és egyéni boldogulásuk útját. Bíznak a szövetkezeti gazdálkodásban. Általánosítható jelenség: bá­torsággal és felelősséggel lép­nek fel azok ellen, akik a kö­zöst megkárosítják, vagy akik megsértik a szocialista együtt­élés szabályait. Az egészséges fejlődést bizonyítja a mező- gazdasági mun kaver-senyben való tömeges részvételük is. Úgyszólván az elsők között voltak, akik versenyvállaláso­kat tettek egy-egy konkrét ter­melési cél elérésére, bekapcso­lódtak a mezőgazdaságban ki­bontakozó szocialista brigád- mozgalomba. De gyakran kedvét szegi az asszonyok lelkesedésének és lendületének, ha látják, hogy a versenyzésnek nincs gazdája a szövetkezetben, teljesítményei­ket nem értékelik rendszere­sen; ha a tsz vezetősége a ver­sennyel való foglalkozást feles­leges nyűgnek érzi. A közös tervezés, a közös munka, a ter­mésért való együttes aggódás, a fejlődést szolgáló egyéni kez­deményezésék, a közös munká­val élért sikerek —. a tagság összeforrottságát eredményezik. Ez a közösségi munka teremti meg a falusi nő egyenjogúságá­nak reális alapját, azt, hogy az eddigieknél több helyet kapja­nak — munkájuk és fejlődésük eredményeként — a vezetésből is. Szerénytelenség nélkül mond. hatjuk: ezekben az eredmé­nyekben benne van a falusi nő- tanácsok, a termelőszövetkeze­ti nöbizottságok sok-sok hét­köznapi apró munkája, a nő­mozgalom társadalmi aktivis­táinak türelmes, felvilágosító szava, személyes példamutatá­sa. A falu szocialista fejlődésé­vel a családok életében is je­lentős változások történtek. A család átalakulása azonban nem zökkenőmentes. A nő helyzete érzékenyen mirtatja a fejlődési folyamat nehézségeit. Hogy csak egyetlen vonatko­zást érintsek: az új feladatok, a tanulás, a közös termeléshez alkalmazkodó munkaidő-beosz- tás mellett alig csökkentek a nőre háruló ^hagyományos’2 terhek. Példáik sokasága bizonyítja: a termelőszövetkezeteikben vég­zett munkán kívül a gyerme­kek nevelését, a mosást, a fő­zést, a takarítást, a vásárlást, az állatok ellátását, a háztáji föld művelését is majdnem egyedül az asszonyok végzik. Számtalan módja van annak, hogy a falusi nőik helyzetén eb­ben a vonatkozásban is köny- nyitsünk. Egyes termelőszövet­kezeteikben a munkabeosztás­nál — amennyire lehet — te­kintetbe veszik az asszonyok anyai és háziasszonyi felada­tait, lehetőséget biztosítanak ezek elvégzésére. Lassan, de fejlődik a családon belüli munkamegosztás is. Nagyra értékeljük azt a mun­kát, amelyet a földművesszö­vetkezetek a különböző falusi szolgáltatós egységek létrehozá­sával végeztek. A községek na­gyobb részében folyik kölcsön­zés. A háztartási gépek és esz­közök kölcsönzése, a kereske­delmi hálózat és az áruválasz­ték bővítése, a falusi éttermek létrehozása, a háztartási cik­kek javításának megszervezése. — jelentős segítség a falusi nő háztartási munkájához. Az igé­nyek azonban itt is gyorsabb ütemet sürgetnek; úgy gondol­juk, hogy a továbbiakban —az anyagi eszközök ésszerűbb fel­használásával — elsősorban a városoktól távoleső falvakban kellene különböző szolgáltató egységeket létesíteni. Rendkí­vül fontos és hatékony lenne olyan közhangulat megterem­tése, amelyben természetessé válik: a család minden tagja részt vállal a családi munka- megosztásban. A nőtanácsok és a termelő­szövetkezeti nőbizottságok az eddiginél több kezdeményezés­sel, szervező munkával segítsék a szakmunkásképző iskolákba beiratkozott nők tanulását, a dolgozók esti iskoláján váló részvételüket. Az iskolák mel­lett működő szülőd munkakö­zösségek hassanak oda, hogy minél több fiatal a mezőgazda- sági szakmát válassza. A helyi erők bevonásával kezdemé­nyezhetnék különböző gyer­mekintézmények létesítését. A parasztasszonyok többsé­gükben szívesen vállalják a ta­nulással, művelődéssel járó ne­hézségeket. Tudjuk, ez sók fá­radsággal, gonddal Jár. De mind­ez bőségesen megtérül az idejé­ben elvégzett munka eredmé­nyében, az asszonyok nagyobb munkafcedvében, családjuk és maguk derűsebb, szebb életé­ben. ÓSZI MOZAIK Nem divat a tupír — 700 dupla naponként, — Éjszakára uborkotej Az ősz beköszöntését nem­csak a természet változásából, hanem ezernyi más dologból is meg lehet állapítani. Pél­dául a vásárlásokból. Ilyenkor megtelnek az üzletek, áruhá­zak mindenki igyekszik besze­reznie a hidegebb napokra a megfelelő ruhát, cipőt, egyéb árucikkeket — vásárlási láz uralkodik el szinte mindenkin. Tartsunk most mi is egy kis körsétát, nézzük meg hol mát vásárolnak Egerben az embe­rek. Több száz öszi-télikabát Az Állami Áruház forgalma megnövekedett, idáig mintegy 11 százalékkal nagyobb, mint tavaly ősszel volt Szinte mán sodpercenként térnek be a ve­vők, válogatnak az átmeneti kabátok, téli öltözékek, cipők* divatcikkek között. S nemcsak a forgalom na­gyobb a tavalyinál, de a válasz­ték is. A női pumps cipőkből az utóbbi napokban nagyobb szállítmány érkezett, ezekből most nincs hiány. Kabátokból, ruhából is van elég. Az áru- ház vezetői nemrégen Szom­bathelyen jártak és több olyan árucikket is megrendeltek, amit a nagykereskedelmi vál­lalat nem tudott szállítani. Például szőrmebélésű, prém- díszítésű kabátokat. De nem­csak a ruháik, hanem a kesz­tyűk, sálak, kalapok iránt is nagy az érdeklődés. S ahogy az áruházban elmondták a ta­valy még hiába keresett mx> hair sálakból most nagy mennyiség áll a vásárlók] ren­delkezésére. 400 kiló szaloncukor Itt az ősz s bárhogy félünk bevallani lassan-lassan a tél felé közeledünk. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, minthogy a boltokban már megjelentek a Mikulás figurák. _— Igen, készülünk a Miku­lásra — mondja Hám János a Széchenyi utcai nagy Fűszer- Csemege bolt vezetője. Idáig a figurákon kívül mintegy 400 kiló szaloncukor érkezett az üzletünkbe és rövidesen tíz­ezer darab ajándékcsomagot is kapunk. Almából megfelelő készletünk van, csokoládét és földi mogyorót várunk még. — Az ősszel együtt megnö­vekedett a forgalmunk is. Már igen nagy keiete van a főze- lék-konzerveknek, sokat adunk el az ízletes borsó- bab, tök* konzervakből és lecsóból. — Milyen őszi cikkék ke­lendők még? — Például a süteményfélék és a feketekávé bár ez télen, nyáron kedvelt. Kávéból szin­te hihetetlen nagy forgalmat bonyolítunk le, különösen most. De növekszik a sütemé­nyek iránti érdeklődés is. Augusztusban 14, a múlt hó­napban már 20 ezer forintot árultunk. Készülünk a disznóvá gások idejére is. Mindenféle fűsze­rünk: só, paprika, bors, kö­ménymag van, sőt a régebben hiánycikknek számítható ba­bérlevél áa kapható. Sima, rövid haj a divat Ne csak a boltokba menjünk el, hanem nézzük meg például a Dobó téri fodrászüzletet és kozmetikát, ott vajon milyen az őszi divat? — Elég forgalmasak nap­jaink, átlagosan 150—200 ven­dég látogat minket — mondja Veres Imre üzletvezető, aki szintté egyedüli férfi a női szép­ség birodalmában. — Persze, a szombatok még mozgalmasabbak* igen sok hölgy készül a szórakozóhe­lyekre, vagy a bálokra. — Milyen az őszi frizuradi­vat? — Különlegeset nem nagyon lehet róla elmondani. Talán annyit, hogy a tupírozott frizu­rák helyett inkább a sima rö­vid haj a divatos. Párizsból és Németországból is kaptunk di­vatlapokat, azok szerint is tu­pír nélküliek a közkedveltek. — Színek? — Legkedveltebb továbbra is a vörös és a szőke különféle árnyalatai. Hozzá kell azon­ban tennem, hogy ma már nincs kimondottan divatfrizu­ra, vagy szín. A nők többnyire az egyéniségüknek és ízlésük­nek legjobban megfelelő haj­viseletet hordják. Zsíros, félzsíros krémek A Széchenyi utcai Illatszer- boltba már" megérkeztek a né­met készítmények, most a francia piperecikkeket várják, — Rövidesen megkapjuk a francia rúzsokat, krémeket* parfőmöket és még nagyobb lesz a választék, mint most — mondja Molnár LÁszlóné bolt­vezető. Ilyenkor ősszel nagyon keresettek és népszerűek a lengyel krémek; a méz, az eper és a vitaminos. Sokat adunk el belőlük. — Ilyenkor mi a legjobb? — Hűvös, szeles, esős az idő* káros hatással van az arcbőrre. A zsíros és félzsíros krémekre van leginkább szükség, ame­lyek táplálják, frissitik az arcbőrt. — Melyek a kedvelt rúzs és körömlakk színék? — Nincs, illetve mindegyik az. Ma már a legtöbben nem a divatosat, hanem az egyénisé­gükhöz legjobban illő rúzst és körömlakkot vásárolják, ör­vendetes az, hogy ma már kaphatóak a rúzsok színéhez ülő körömlakkok. — Mit ajánl a hűvös időre? — Az uborkatejet. Űj é3 nagyon jó készítmény, különö­sen a száraz arcbőrnek részére. Sztár: És végezetül talán térjünk be megpihenni a Nefelejcs Es» presszóba. Az őszi forgalom itt is meglátszik, jóformán alig akad hely. — S a fogyasztás? — Napi kétezer darab süte­mény, 700 dupla és 100-150 gesztenyepüré. ...Ügylátszik a hölgyek igeit sokszor hiába hadakoznak a hízás ellen. Kaposi Levente ZSÖRTÖLŐDŐ — Éppenséggel örülök én lelkem, dehát annyi pénzt her­dálnak el ruhára, ahelyett, Az öreg Csútné a kapuban fitt égy négylábú kis széken; fonnyadt ajka reszketett, vé­kony, száraz karjain össze­vissza futottak a kidudorodott erek. Valahová a messzibe bá­mult, meg se hallotta köszöné­semet. Csak amikor másodszor jó hangosan köszöntem, akkor emelte rám reszkető fejét, s halkan, kicsit sipftóan mondta, — mintha azt kérdeztem volna: fcHogy van?” — Köszönöm, lelkem, jól! Csakhogy lassan már elmúlt az idő felettem. Tudja, nagyon sokat dolgoztam, sokat törtem magam, nem úgy mint ezek a mai fiatalok... — Miért mondja ezt? — Miért? Még azt kérdi? No, nézzen oda! — mutatott a túlsó oldalra, ahol két fiatal lány ment csinosan felöltözve, tüsarkú cipőben, ondolált haj­jal, s nevetgéltek, jókedvűen, beszélgetés közben. — Az én időmben nem ilye­nek voltak; — ezek, lelkem, 4 xEpum&g 7 IBM. november 4„ szerda csak víháncolnaS. T" f — Fiatalok-— sírni* búsülni ráérnek még.— — A fészkes fenét — hangja nékimérgesedett. — Van énnekem négy déduno­kám; három lány, meg egy fiú. Azért nyúzzák az anyju­kat, hogy müyen ruha, meg milyen cipő kell nekik. Ha le­hetne, háromszor vennének másik ruhát magukra egy nap... Én meg lánykarom­ban... hármunknak volt egy pár ünnepi cipő... ha egy el­ment a Csiga-bálba táncolni* akkor kettő otthon maradt* Bi­zony! Pedig dógoztunk ám* szakadásig. Az én szegény jó anyám megfőzött a kemencé­ben egy nagy fazék szemes ku­koricát; három-négy napig ar­ra jártunk rá. Örültünk, ha es­te jóllakhattunk hajában főtt krumplival... ök meg túsz­kálnak a legjobb ételben is„ A lányom sokszor vasárnap fi­nom tyűHevest főz, de azt már nem tenné meg, hogy mi­kor kiveszi a húst a levesből, vereshagymával paprikást csi­náljon belőle. Meet már • lá­nyom is csak az ű j módinak Mosógép! Hühű, meg villany­tűzhely, meg az a nyavalya te­levízió, szőnyegek a szobá­ban ... Az ón időimben ilyen nem volt, lelkem, mégis fel­nőttünk. Nekik már az ágy, meg a derékalj se kell* csak az az... Ki se tudom mondani a nevét. — Rekamié? — segítettem; — Az, a tűz égesse meg, az­tán még abban is villany van* hogy olvassanak az ágyban. — Nem örül neki* hogy csak felkattantják a villanykapcso­lót és világosság van a szobá­ban? — Én lelkem, legtöbbször már lefekszek, ha bealkonyo- dik„ dehát ezektől nem lehet ám pihenni, mert bömböltetik a rádiót, meg a tévét, ahogy ők mondják... aztán abba a nyo­morult szőnyegekbe felbotlok lelkem... mert az a palló is olyan fényes, hogy ki akar csúszni alólam a lábam... a dédunokáim csak nevetnek rajtam... — Ez bizony nem szép tő­lük. — Igaz, egyik egyfelől, má­sik másfelől fog meg, hogy él ne essek, csak ne nevetnének a büdösök... — Aztán annak se örül* hogy, takarosak a dédunokái?. hogy összekuporgatnák öreg napjaikra., nem szeretnek spó­rolni™ — Most nem kell félni az öregségtől meg a holnaptól, hogy meghal éhen, mert nem lesz munka — szóltam közbe. — Még maga is aszondja? —i nézett rám szemrehányóan. — Ha mondom, hogy müyen volt régen, csak nevetnek rajta Még a lányom is — pe­dig már ő is megvénült —: „Ugyan hagyja már édesanyám ükét, hiszen fiatalok...” Mondhatom én nekik, hogy tönkremegy a lábuk abban a hegyesorrú, tűsarkú cipőben'. * — „Ez a divat” — aszondjáki A Sanyi gyerek, a dédunokám* motorért nyúzza az apját. — Biztosan jól keres a gye* rek... — Jól keres, lelkem, de täte» nyos kölyök még, huszadikban van... traktoros igaz, még pedig ügyes. Azt hajtogatja* hogy még olyan is van köztük* aki autóval jár a szállásra. — Müyen szállásra? « — Hát ahol a traktorok áll­nak. — Messze van? — Ördögöt, hét kilométer csak. Én még tizenhatra is gyalog jártam az uradalomba acatolni meg répát egyelni; Aztán az uraság is hintán járt* nem autóval. — Azért gyártják] az autót meg a motorkerékpárt, hogy azon menjenek. — Azért, azért. 1. örültem én, ha kaptam egy festőruhát* ezeknek meg nejlon keU... — Egész jól ki tudja mow danl — Hogyne, lelkem, hisz reg­geltől estig ezt haUom! — Így van ez rendjén* Csút néni, fejlődünk. — A fenét, nem győzik javít» tatai a harisnyákat... Jól i» élni, meg divatosan öltözködni! — De a jó csirkepaprikást maga is szereti, ugye? — Hát látott már maga olyan bolondot, hogy ha csir­kepaprikást tesznek elibe* aszondja: „Add a kutyának?!’2 —■ Kacagott. — Node megyek is már, lelkem, befele, mert mindjárt kezdődik a tévé... — Menjen csak, jó műsor lesz — nevettem el szívből magam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents