Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
Jelentések Tokióból Lassan benépesedik az olimpiai falu. 52 ország 2300 sportolója már jelen van, s szinte minden órában újabb küldöttség érkezik. A magyar olimpiai válogatott első csoportja őslakónak számít, hiszen elsők között érkeztek a japán fővárosba. A hírek szerint sikerült az átállás a japán időjárásra és időszámításra, Az első napok nyomasztó érzése után már feloldódott a feszültség, s sportolóink az' előzetes terveknek megfelelően végzik munkájukat. Gurics György a birkózók edzője bizakodóan nyilatkozott: „Túljutottunk az utazás fáradalmain, a fiúk kívánják, sőt igénylik a megszokott munkát, örömmel jelenthetem, hogy formájuk felfelé ível”. ★ Persze ez a nyugalom csak viszonylagos, a japán, körülményeket nem könnyű megszokni. Elég, ha a napokban elvonult tájfunra hivatkozunk. hiszen ' ez nemcsak az edzéseket nehezítette meg, de alaposan megviselte az idegeket is. És úgy látszik a japán különlegességeknek még nincs Eddigi olimpiai sikereink: Olimpia helye, Ideje P.N si 1. Helyezés 2. 3. 4. 5. 6. Pontverseny. ben 1. Athén 1896. 12 2 i 2 — í — 7 2. Párizs 1900. 12 1 2 2 3 3 — 6 3. St. Louis 1904. 4 2 1 1 1 — — 4 4. London 1908. 64 3 4 1 6 1 i 7 5. Stockholm 1912. 130 3 2 3 3 1 2 8 8. Párizs 1924. 67 2 4 4 2 5 4 12 9. Amszterdam 1928. 150 5 5 — 3 3 3 10 10. Los Angeles 1932. 51 6 6 5 4 5 2 6 11. Berlin 1936. 220 10 1 5 7 6 2 3 14. London 1948. 127 10 5 13 9 8 3 3 15. Helsinki 1952. 210 18 10 16 6 7 7 3 16. Melbourne 1958. 31 9 10 rr 1 9 11 5 4 ft7. Rófta 1960. 187 6 8 7 a 6 4 7 vége. Csütörtökre virradó éjszaka enyhe földrengést észleltek a falu lakói. Nem esett baja senkinek, sportolóink álmát azonban alaposan megzavarta a váratlan jelenség. Kajdi János ökölvívó Európába jnokunk meg is jegyezte: „Mi jöhet még? Egy tájfun és egy földrengést már átéltünk. Ellenfeleink nem lehetnek ilyen félelmesek.” ★ A japán vezetőket a földrengésnél sokkal jobban nyugtalanítja, hogy szép anyagi reményeik nem válnak majd valóra. A tokiói pok tele vannak panasszal,^ neves újságírók arról cikkez-£ nek, hogy a rózsaszínű remé-S nyék irreálisak voltak, s kö-§ zel sem lesz olyan bevétel, § mint amilyenre számítottak.^ „Távol esünk a világtól” —c írják, s arról számolnak be,J hogy a gazdag turisták egye-§ lőre távolmaradásukkal tüa-S tetnek. A napokban egy ame-r rikai turista-csoport érkezette — félelmetesen kevés pénzzel.S A japánok végkövetkeztetései így hangzik: „El lehet képzel--? ni, hogy számunkra ez az§ olimpia deficittel zárul”. g------------------§ § § § § § § § § § § § § § A Tokióba érkezett újságírók szenzációkra vadásznak. Ha nincs tájfun, vagy földrengés, jó szenzáció egy vakbélgyulladás is. Megjelent a faluban Bikila Abebe, a római olimpia nagy meglepetése. Az újságíróknak beszámolt arról, hogy pár napja valcbélműtéten esett át, de felkelt betegágyából, s hozzákezdett edzéseihez. Arra a kérdésre, hogy milyen meg lepetésekre számít, így válaszolt: „önöket csak egy meglepetés érheti: most nem mezítláb, hanem cipőben nyerem az olimpiai bajnokságot.” „Volt néhány apróság, amiről észrevettük, hoay nem ülünk egymáshoz.” Bemard Rosenbach USA tengerészhadnagy jelentette ki a fentieket, miután felbontotta eljegyzését Lynda Bird Johnsonnal, az elnök lányával. (VáL&ők (Wíkjíj a titkőss zolíjálat réseit aau M. Morlock szatírája Május egyik estéjén is megtörténhetett volna, de csak április eleje volt. Alkonyodul kezdett és egybeolvadtad a gesztenyefák árnyai a Washington-em- lékmű ceruzaszerű hegyével. „Darling...” — suttogta egy férfi hang. „HéV — jött a basz- szus hangú válasz a félhomályból. „Nem magát értettem” — válaszolta Rosenbach tengerészhadnagy mérgesen. A basszus hangú elnevette magát. „Én is átkozottul csodálkoztam, hadnagy.” „Ne mérgelődj, Bernié” — csitította egy lágy női hang. „Hozzá kell szoknunk. Mit akartál mondani?” „Lynda Bird, én..." — folytatta volna a tengerészhadnagy és szenvedélyesen a lány keze után nyúlt, de helyette szőrös férfikéz kapta el a csuklóját. „Csak semmi heveskedés, uram! Mondja amit mondani akar, de a praclijával ne hadonásszon. Sajnálom, Miss Johnson, de nem akarom, hogy azt mondják, a titkosszolgálat volt az oka.” A levegőben a mag- nolia-bokor illata érződött. A kék szobában valaki a „Texas szíve” című dalt énekelte. „Ez Mammie” — mondta Lynda Bird Johnson. „Beszéltél már apáddal az esküvő miatt?” „Igen. Apa úgy gondolja, legjobb lenne júniusban megtartani.” „A választási harc aUtt?” A titkosszolgálat embere mérgesen hördült fel. „Na ezt nyugodtan verjék ki a fejükből, úgyis olyan kevés emberünk van.” „Mesélj valamit, Bemie. Nehéz a szolgálat a rombolón? Ti most a Földközi-tengeren voltatok. Ott is vannak csinos lányok? Csinosabbak mint én?” A hadnagy ismét megkísérelte, hogy megfogja a lány kezét, de a harmadik kísérletnél felhagyott szándékával. „Senkit sem láttam, aki hozzád hasonló lett volna, drágám.” „Na, most azért nem mondott igazat, hadnagy. A háború alatt az 5. hadsereggel Nápolyban voltam. Ott aztán körülrajongják a babák a férfiakat.” A titkosszolgálat embere elismerően csettintett a nyelvével. „Mindig közbe i.ell szólnia, Mister...” „Szólítson nyugodtan Bilinek, hadnagy.” Lassan leszáll aZ éj. Hűvös szél fújt a Ca- pitolium felől. Lynda Bird fázósan összehúzta magát. „És te mit csináltál az elmúlt hónapban?” érdeklődött a vőlegény. ..Semmi különöset. Tanultam, néha néztem a televíziót. c/pu beszédeit hallgattam. Barátnőmmel, Warrie Lynn Smith-vel néha moziban voltam.” „El ne higgye, amit mond” — szólalt meg ismét a titkosszolgálat embere. — „Magunk között mondva, ezekre a lányokra még nehezebb v'™tázni, mint az apjukra.” Lynda. Bírd idegesen csavargatta eljegyzési gyűrűjét. „Na jó. Néha voltam, fogadásokon is. Táncoltam a szovjet nagykövettel, Dobrinyinnal, ha éppen tudni altatod.” „Na nézd csak!” — nevetett a ba-sszus hangú gúnyosan, „És a tojásfejű a külügyminisztériumból? Hát a burmai fickó? A fiatal francia attasé?” ..Most aztán elég” — kiáltott fel a menyasz- szony. „Tűnjön el, de gyorsan!” „Megyek is már” — válaszolta Bili és feí~ á'lt a kerti székből.” „Take it easy! Ismét kellemes estém volt.” „Végre, darling” — súgta Rosenbach ten- gsrészhadnagy, és a 36. elnök lányát szorosan a karjába zárta. „Még egy pillcmat és megszorongattam volna a fickó nyakát.” „Hogy-hogy?” — érdeklődött egy hang a sötétből. „Mi kifogásuk van Bili ellen?” Megérkezett a váltás ... (Ford.: Sz. L.) 3 OűO - 2 000 ** 1000 /orfnf pénzjutalomban, a további helyezettek sportf elszerelés-juttatásban részesülnek. A pontverseny rövidesen kiírásra kerül és elkezdődhet az izgalmasnak, érdekesnek ígéryező nagy vetélkedés! * Hatvanban jó talaja van az atlétikának. A város fiataljai szeretik, kedvelik ezt a szép sportágat és a különböző versenyeken is jól helytállnak. Legutóbb például a járási atlétikai szövetség és a járási általános iskolai sporttanács tehetségkutató versenyén 78 általános iskolás gyerek jelent meg! Robotka Vera 8,7-et futott 60 méteren és Sánta Júlia 774 centiméterrel nyerte a súlylökést. A fiúk közül Pető Bandi kerek 8 másodpercre futotta a 60 métert, Mák Sándor 150 cm-t ugrott, magasban, Baráti László pedig 450 cm-t távolban. Bíztató az eredménye a súlylökő Vass Istvánnak is, aki 952 ctn-re lökte a 4 kg-os súlygolyót. Jó volna ilyen kezdeményezésről hallani Egerben is . • • * Vasárnap a Gyöngyösi Bányász hibájából elmaradt a Gyöngyösre kitűzött Gy. Bányász—FVSC megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzés, s a két pontot 0:0 gólaránnyal a füzesabonyiak kapták. Mivel az eset nagyon tanulságos, szükségesnek tartjuk néhány szóval megmagyarázni a történteket. A Gyöngyösi Honvéd szeptember 15-én bejelentette a megyei LSZ-nek, hogy a szeptember 27-re kisorsolt NB m-as mérkőzést délután 15 órakor rendezi meg. A Gyöngyösi Bányász szeptember 22-én tette postára a játékvezető kérését és azon bejelentését, hogy szeptember 27-én az FVSC elleni mérkőzést délután 14 és 15,30 órakor bonyolítja le. Mivel szeptember 22-re, keddre, csak a Honvéd kérése érkezett meg — a játékvezetői küldésnél nem tűnhetett fel, hogy a két gyöngyösi csapat egy időben akarja megrendezni a mérkőzését! A Bányász mérkőzésére Becskröl jelöltek játékvezetőt, a kezdési időpont megjelölése nélkül. A játékvezető azonban hét köthet» Gyöngyösön járt éa az ott kirakott falragaszról értesült, hogy a találkozót délelőtt bonyolítják le. Vasárnap délelőtt meg is jelent Gyöngyösön, a délutánra értesített füzesabonyiak azonban természetesen nem. A rend kedvéért még annyit, hogy az FVSC ifjúsági együttese a déli órákban megérkezett Gyöngyösre és az intéző — látva a kialakult helyzetet — hazatelefonált Füzesabonyba, hogy a felnőtt együttes ne utazzék hiába. Mindez elkerülhető lett volna, ha a Gy. Bányász játékvezetőkérése időben, tehát kedden délig megérkezett volna a megyei JT-hez! Somody József ja be a kaput?', hogy és most szó szerint idézzük a Bervai Vasas SK elnökének egy tagfelvételi kérelemre adott válaszát „Ebben az évben új tagokat nem veszünk fel, csak 1965-ben." A szakosztály egyébként jelenleg 200 taggal rendelkezik, s a szakosztályvezetőnek még annyi joga sincs, hogy felvehesse soraikba a jelentkezőket! Hasonló okok miatt egy szakosztályvezető már lemondott — s lassan a versenyzők is a visszavonulás gondolatával foglalkoznak. Szertnénk hinni, hogy az egész nem más, mint félreértés. Ha azonban mégis igaz — úgy felelős- ségrevonásnak kell következnie! * Az alábbi kis történet inkább valami vicclapba kívánkozik — mi azonban mégis helyet adunk neki, mert sporttal kapcsolatos. Vasárnap a Novaji Tsz SK labdarúgói idejében megérkeztek Mátrade- recskére, hogy lejátsszák bajnoki mérkőzésüket a helyi csapattal. Amikor azonban be akartak menni a pályára, hogy elkezdjék az öltözködést, nagy megdöbbenésükre közölték velük, hogy csak úgy léphetnek be a sporttelepre, ha megfizetik a belépődíjat! A meghökkent játékosok között volt olyan, aki engedett a felszólításnak, néhányan azonban a pályán kívül voltak kénytelenek mezbe öltözni, hogy bejuthassanak mérkőzésük színhelyére. Nem valami barátságos fogadtatás .. • * Egyre jobban tért hódít megyénkben a legfiatalabb sportág, a tájékozódási futás. Különösen az Egri Spartacus és a Gyöngyösi Pedagógus rendelkezik máris kitűnőnek mondható gárdával és úgy látszik: reális lehetősége van annak, hogy a gyöngyösiek jövőre az országos felnőtt bajnokságnak legyenek részvevői — az egri fiatalok pedig október 17—18-án az országos ifjúsági bajnokságért küzdenek majd. Versenyzőink fejlődésére kétségkívül jó hatással volt a Fehér Miklós által irányított edzőtábor úgy- annyira, hogy ilyenre as elkövetkezendő években in ser kerül majd Tardoson. * A megyei középfokú iskolai zoiiság az 2964-65. tanévre nagyszabású pontversenyt hirdet iskoláink részére. A versengésnek az a célja, hogy minél több tanuló kapcsolódjon az aktív sportolásba és le lehessen mérni az iskolák sport- tevékenységét. Az értékelésre m tanév vége előtt kerül sor a táblázatok, jegyzőkönyvek és egyéb hivatalos okmányok alapján. Az iskolák közötti végső sorrendet az MTS megyei elnöksége és a megyei művelődési osztály közösen állapítja meg. A győztes iskola elnyeri a megyei sportszövetség díszes kristály serleg ét és „A megye legjobban sportoló iskolája" címet. Ezenkívül az első három helyezett Messze, távol esik Egertől Gyula, ahol az Egri Dózsa NB II-es labdarúgó-csapata vasárnap izgalmas küzdelemben harcolta ki a győzelmet. A gyulai közönség természetesen hazai győzelmet szeretett volna látni és a játék első szakaszában ugyancsak zúgott a biztatás a zöld—fehér mezes együttes felé. Jóleső érzéssel és nem kis meglepetéssel hallottuk azonban időnként a „Hajrá Dózsát” is! Mert több szurkoló ilyen messzire is elkísérte kedvenc csapatát és még olyanok is voltak, akik motorké- rékpáron tették meg a több mint 500 kilométeres utat. Le a kalappal előttük! A tél ugyan még nem fenyeget, de egyre jobban közeledik az az idő, amikor a szabadban lévő sportpályákon megszűnik az élet, és a természet fedél alá kényszeríti a sportolókat. Helyes lenne tehát, ha a sportkörök vezetői már most felvennék a kapcsolatokat a helyi kultúrházakkal, s jó előre biztosítanák a téli sportolás lehetőségeit. Ügy, mint ahogyan azt a nagytályaiak tették, akik ma a nagytályai kultúrházban asztalitenisz-bajnokságot rendeznek. ❖ Nem is olyan régen azt írtuk az egriek tehetséges, fiatal ökölvívójáról, Farkas Béláról, hogy ha továbbra is szorgalmas marad — egészen a válogatottságig viheti! Nos, Farkas Béla — igaz, ózdi színekben — tagja • volt a Bulgáriában szereplő magyar ifjúsági válogatottnak, két mérkőzést vívott: először igazságtalanul lepontozták, utána azonban döntő fölénnyel győzött. Bizony, kár volt ilyen könnyen lemondani Farkas Béláról, kár volt elengedni Egerből... * Vasárnap őszintén örültünk az egri származású Harangi Sándor nagy sikerének: sorra legyőzte asztalitenisz-sportunk kiválóságait — köztük Bercziket, Faházit — és megérdemelten nyerte az országos Tí- zek-bajnokságot. Még jobban örültünk azonban a fiatal bajnok újságíróknak adott nyilatkozatának, amelyben nagy hálával emlékezett meg egykori tanítómesteréről, Rut- kay Vilmosról. Nem felejtette el, hogy az ifjúsági Kőrősyvel és másokkal együtt Egerből indult el a siker útján. •. * Napjainkban mindenki előtt természetes, hogy a természetbarát mozgalmat fejleszteni kell. Számunkra rendkívül fontos, hogy a heti munka után minél többen töltsék el hasznosan szabad idejűket a természetben — hogy aztán testben és lélekben felfrissülve induljanak neki a hétnek. Ezek után szinte hihetetlennek tűnik, de sajnos igy van: a fentiek ellenére is találunk olyan sportköri elnököt, aki a természetjáró szakosztályba belépni óhajtók előtt azzal az elvtelen és érthetetlen indokkal „csukrasztok is keseregnek „nagy éhezésük” felett és miatt föl* desuruÍrnak. 1786. nyarán Szálkái István baktai jobbágy azt írta, hogy „kenyértelenség végett gyermekeim sírnak, se* honnét egy krajcárt sem kereshetek .. 1790. őszén a felsőtárkányiaJt által írt levélben azt olvassuk, hogy „ ... a Lakosoknak nagyobb része Kenyér nélkül vagyon .. EGY-EGY FŐŰRI ASZTALRA került pompás ízű falai mögött, nemegyszer sötét tragédiák húzódnak meg. 1739. tavaszán a tiszanánai tiszt tart« kemény parancsot kapott Eger. bői, hogy a húsvéti ünnepi asztalra, a püspöki „udvar szükségére alkalmatos bárányokat” szerezzen. Német András, a „hív szolga’” - imí gyen számolt be a húsvéti bárány megszerzéséről: ,,... Amint a gazdáknak mutattam, kinek-kinek melyikét fogják meg, de egyik sem akarta azt fogni, aki rávaló lett volna. Hárman támadtak rám. ketteiket csak elszenvedtem, jóllehet az egyike az orromat jól felütötte. Hanem Páll Gergely semmiképpen sem akart* megfogni valamirevaló bárányát. Hanem a katona (uradalmi fegyveres) által megfogat* tam, a katona kezeibül sokáig rángatta, de egyik sem eresztette, hanem én taszítottam ed róla. Azonnal kését a hüvelyéből kirántotta... Azzal pofod akartam vágni, élugrott és kését eltette. Már a bárány meg volt kötözve, a többiekkel * földön feküdt. Észre sem vette „odament és azon bárány fejit taposta és rugdosta. On- nand el elkergette, és fölrakattam a kocsim mind a kilenc bárányt, hogy a kocsi csak induljon Eger félé. Magam már elmentem,... csakhamar futnak utánam, hogy Páll Gergöly fölugrott a szekérre és a bárányt késsél által verte (átszúrta), megdöglött... Azon sarudi Páll Gergő fia rossz cselekedj tért az összes juhaít mind elhajtattam Excellentiád rendelkezése alá...” VALÓBAN TALÄLÖAN írta Heltai Gáspár uram: „A magabiztos dúsak sem gondolnak sem törvénnyel, sem igazsággal, sem tisztességgel. Ez a válasz: úgy akarom, így legyen.” Ez a kegyetlen feudális elv biztosította a gazdagok dúsan rogyadozó asztalának finom fajatjait, de ez keserítette meg a szegények szájában a száraz falat kenyeret is. Sugár István Régi terített asztalok De nehogy azit higgyük, hogy i csak a nagyurak tároltak pin- < cóikben nagy . mennyiségű ( bort. Még az egri Rottenstein 1 Ferencnek is 1766-ban a pin- í cékben 45 hordó egri vöröset, { az Egedről valót, 34 hordóval, I ugyancsak „veres”-et az Alsó- > Czeglédről valót és 25 hordó makiári bort vettek leltárba. ; De talán mindennél élénkebb • fényt derít a 18. század ’ konyhájára magának Telekessy István egri püspöknek sajátke- . züleg írt szakácskönyve né- j hány érdekes receptje. „Kap- i pan édes lével. Almát, hagy- ■ mát apróra vágj és főzd meg , borban, ereszd fel, mézzel ; együtt tedd fél a kappannal. ■ Borsot, sáfrányt, gyömbért, : szerecsemdióvirágot belé s nád- ' mézet (azaz cukrot), az méz ] helyett, de ha nincsen, jó szalonna szeletekkel.” „Tehénhús p>ecsenye. Tehénhús pecsenyét meg ketl sütni, forralt musttal, tormá- ] val öszveöntözni. Ha akarja, ‘ hogy a torma ne igen érezzék, • ; forralja fel előbb a mustban.” ; ’ „Nyelv. Főzd meg, abáld meg, : hasítsd ketté, tedd rostélyra, : süsd meg” Az ízes falat mel- ; lé rendelt szósz így készült: . . „... végy almát, hagymát vágd apróra, bort, ecetet, mazsola ; szőlőt belé, borsot, gyömbért, szerecsendió virágát, vajat is, ki akarja.” Finom halétekben sem volt hiány. „Ha vérét ve- ; szed a halnak, a vért borral ereszd föl. A halat főzd meg jód benne, azután vágj almát, hagymát igen apróra, rántsd meg vajban és tégy belé mézet ; is, — az mennyi elég borsot, ■ sáfrányt, gyömbért, szekfüvet” t (szekfűszeget). BÖJTI NAPOKRA tanácsolt különleges ételek közül néz- ’ zünk csak egyet, melyet bizonyára senki sem ismer már ■ ma. „Szelj szép friss kenyeret, áztasd be édes borba, vagy ma. zsolaborba, azután rántsd meg , (azaz ránsbd ki) vajban, rakt egy tálba, hintsd meg nádmézzel (azaz cukorral), fahajjal, . gyömbérrel.)) : Azután, hogy valóban be, szaglásztunk a XVIII. század főúri konyháinak titkaiba — nézzünk utána, miként is élt, táplálkozott a jobbágyp>araszt. A levéltárban gondosan megőr- . zött iratok imigyen árulkod- ( nak... 1761. őszén Nagy Kézi Ferenc szarvaskői nótárius arról • számolt be, hogy „ ... keser- : vés ínségben vagyunk, hogy - semminémő élelemre falatunk ■ nincsen, minden gyermekestül ■ majd hogy éhen halók nem va• gyünk ...” De néhány eszten- . dővel korábban maguk a paSOK VONATKOZÁSBAN hallottunk már a múltról, de valljuk meg, keveset, nagyon keveset tudunk a régi korok terített asztalainak titkáról, azaz milyen is volt a „koszt” a kődbe vesző századokban. Lopakodjunk hát most a 18. század gazdagjainak finom falatoktól, italoktól roskadozó asztalához s a szegények kalyibáinak kamráiba. Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök, a tipikus barokk főúr udvarában az 1739-es húsvéti ünnepek során csak a tiszanánai tiszttartó 30 bárányt szállított a püspöki konyhára. Az élelmes görög és rác kereskedők gazdag választékban szállították a püspöki asztal részére a méregdrága tengeri rákokat, halakat, a tengerentúl illatos fűszereit. Az üvegházak télen-nyáron nagy bőségben ontották Eszter- házy Károly részére a narancsot s az illatos ananászt. A vadászok az erdők és a felső- tárkányi vadaskert legkívánatosabb vadjait lövik az excel- lentiás úr és vendégei asztala számára. Pozsonyi országgyű- si tartózkodása alatt rendeli például el azt, hogy „egész esztendő által mindenkor elegendő, mind szárnyas, mind lábas, szarvas, sörtés, friss vadhúsom lehessen ..De nem hiányoztak az olyan ínyenc falatok, mint a fürjök és pacsirták sem, amelyeket hálókkal fogtak a jágerok. Na és a borok... Száz hordószámra hevertek a pincék hűs mélyén a dézsmálás útján beszedett és a saját majorsági gazdálkodás során' termelt borok: elsősorban az egri vörös, a Gyöngyös környéki fehér és a tokaji aszúborok. A pincében elkülönítetten tartották a „különlegesen finom borok”-at, amilyen a tokaji és egri aszú, az egri olasz, a különböző űr- mös borokat, sőt még mazsolából csemegebor is készült. ÉLÉNK FÉNYT VET a püspöki udvar főúri voltára egy 1789. évi feljegyzés: „Mivel Excellentiád udvari bora nagyon elfogyott, jók lévén az elmúlt esztendőben borok, azokbul Excellentiád Udvari Pincéjébe Excellentiád Udvari Kulcsárja 350 hordóval kíván áttótetni, mely tészen 1050 akó- val,” — azaz mintegy 47 250 litert. Egy-egy mesziről jött vendég már gyakorta kedveskedik az egri uraknak firom „csoko- I:iiá”-val is. Így például Pozsonyból küld a püspök Ko- vacsics György egri főbíró részére „egy kosár Chokoládát”.
