Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Jelentések Tokióból Lassan benépesedik az olimpiai falu. 52 ország 2300 sportolója már jelen van, s szinte minden órában újabb küldöttség érkezik. A magyar olimpiai válogatott első cso­portja őslakónak számít, hi­szen elsők között érkeztek a japán fővárosba. A hírek sze­rint sikerült az átállás a ja­pán időjárásra és időszámí­tásra, Az első napok nyo­masztó érzése után már fel­oldódott a feszültség, s spor­tolóink az' előzetes terveknek megfelelően végzik munkáju­kat. Gurics György a birkó­zók edzője bizakodóan nyilat­kozott: „Túljutottunk az uta­zás fáradalmain, a fiúk kí­vánják, sőt igénylik a meg­szokott munkát, örömmel je­lenthetem, hogy formájuk fel­felé ível”. ★ Persze ez a nyugalom csak viszonylagos, a japán, körül­ményeket nem könnyű meg­szokni. Elég, ha a napokban elvonult tájfunra hivatko­zunk. hiszen ' ez nemcsak az edzéseket nehezítette meg, de alaposan megviselte az idege­ket is. És úgy látszik a japán kü­lönlegességeknek még nincs Eddigi olimpiai sikereink: Olimpia helye, Ideje P.N si 1. Helyezés 2. 3. 4. 5. 6. Pont­verseny. ben 1. Athén 1896. 12 2 i 2 — í — 7 2. Párizs 1900. 12 1 2 2 3 3 — 6 3. St. Louis 1904. 4 2 1 1 1 — — 4 4. London 1908. 64 3 4 1 6 1 i 7 5. Stockholm 1912. 130 3 2 3 3 1 2 8 8. Párizs 1924. 67 2 4 4 2 5 4 12 9. Amszterdam 1928. 150 5 5 — 3 3 3 10 10. Los Angeles 1932. 51 6 6 5 4 5 2 6 11. Berlin 1936. 220 10 1 5 7 6 2 3 14. London 1948. 127 10 5 13 9 8 3 3 15. Helsinki 1952. 210 18 10 16 6 7 7 3 16. Melbourne 1958. 31 9 10 rr 1 9 11 5 4 ft7. Rófta 1960. 187 6 8 7 a 6 4 7 vége. Csütörtökre virradó éj­szaka enyhe földrengést ész­leltek a falu lakói. Nem esett baja senkinek, sportolóink ál­mát azonban alaposan meg­zavarta a váratlan jelenség. Kajdi János ökölvívó Európá­ba jnokunk meg is jegyezte: „Mi jöhet még? Egy tájfun és egy földrengést már átél­tünk. Ellenfeleink nem lehet­nek ilyen félelmesek.” ★ A japán vezetőket a föld­rengésnél sokkal jobban nyugtalanítja, hogy szép anyagi reményeik nem vál­nak majd valóra. A tokiói pok tele vannak panasszal,^ neves újságírók arról cikkez-£ nek, hogy a rózsaszínű remé-S nyék irreálisak voltak, s kö-§ zel sem lesz olyan bevétel, § mint amilyenre számítottak.^ „Távol esünk a világtól” —c írják, s arról számolnak be,J hogy a gazdag turisták egye-§ lőre távolmaradásukkal tüa-S tetnek. A napokban egy ame-r rikai turista-csoport érkezette — félelmetesen kevés pénzzel.S A japánok végkövetkeztetései így hangzik: „El lehet képzel--? ni, hogy számunkra ez az§ olimpia deficittel zárul”. g------------------§ § § § § § § § § § § § § § A Tokióba érkezett újság­írók szenzációkra vadásznak. Ha nincs tájfun, vagy föld­rengés, jó szenzáció egy vakbélgyulladás is. Megjelent a faluban Bikila Abebe, a ró­mai olimpia nagy meglepeté­se. Az újságíróknak beszá­molt arról, hogy pár napja valcbélműtéten esett át, de felkelt betegágyából, s hozzá­kezdett edzéseihez. Arra a kérdésre, hogy milyen meg lepetésekre számít, így vála­szolt: „önöket csak egy meg­lepetés érheti: most nem me­zítláb, hanem cipőben nyerem az olimpiai bajnokságot.” „Volt néhány apró­ság, amiről észrevet­tük, hoay nem ülünk egymáshoz.” Bemard Rosenbach USA tengerészhadnagy jelentette ki a fentie­ket, miután felbontotta eljegyzését Lynda Bird Johnsonnal, az elnök lányával. (VáL&ők (Wíkjíj a titkőss zolíjálat réseit aau M. Morlock szatírája Május egyik estéjén is megtörténhetett vol­na, de csak április ele­je volt. Alkonyodul kezdett és egybeolvad­tad a gesztenyefák ár­nyai a Washington-em- lékmű ceruzaszerű he­gyével. „Darling...” — sut­togta egy férfi hang. „HéV — jött a basz- szus hangú válasz a félhomályból. „Nem magát értet­tem” — válaszolta Ro­senbach tengerészhad­nagy mérgesen. A basszus hangú el­nevette magát. „Én is átkozottul csodálkoztam, had­nagy.” „Ne mérgelődj, Ber­nié” — csitította egy lágy női hang. „Hozzá kell szoknunk. Mit akartál mondani?” „Lynda Bird, én..." — folytatta volna a tengerészhadnagy és szenvedélyesen a lány keze után nyúlt, de he­lyette szőrös férfikéz kapta el a csuklóját. „Csak semmi heves­kedés, uram! Mondja amit mondani akar, de a praclijával ne hado­násszon. Sajnálom, Miss Johnson, de nem akarom, hogy azt mondják, a titkosszol­gálat volt az oka.” A levegőben a mag- nolia-bokor illata érző­dött. A kék szobában valaki a „Texas szíve” című dalt énekelte. „Ez Mammie” — mondta Lynda Bird Johnson. „Beszéltél már apáddal az esküvő miatt?” „Igen. Apa úgy gon­dolja, legjobb lenne júniusban megtartani.” „A választási harc aUtt?” A titkosszolgálat em­bere mérgesen hördült fel. „Na ezt nyugodtan verjék ki a fejükből, úgyis olyan kevés em­berünk van.” „Mesélj valamit, Bemie. Nehéz a szol­gálat a rombolón? Ti most a Földközi-tenge­ren voltatok. Ott is vannak csinos lányok? Csinosabbak mint én?” A hadnagy ismét megkísérelte, hogy megfogja a lány kezét, de a harmadik kísér­letnél felhagyott szán­dékával. „Senkit sem láttam, aki hozzád hasonló lett volna, drágám.” „Na, most azért nem mondott igazat, had­nagy. A háború alatt az 5. hadsereggel Ná­polyban voltam. Ott aztán körülrajongják a babák a férfiakat.” A titkosszolgálat em­bere elismerően cset­tintett a nyelvével. „Mindig közbe i.ell szólnia, Mister...” „Szólítson nyugodtan Bilinek, hadnagy.” Lassan leszáll aZ éj. Hűvös szél fújt a Ca- pitolium felől. Lynda Bird fázósan összehúz­ta magát. „És te mit csináltál az elmúlt hónapban?” érdeklődött a vőlegény. ..Semmi különöset. Tanultam, néha néz­tem a televíziót. c/pu beszédeit hallgattam. Barátnőmmel, Warrie Lynn Smith-vel néha moziban voltam.” „El ne higgye, amit mond” — szólalt meg ismét a titkosszolgálat embere. — „Magunk között mondva, ezekre a lányokra még nehe­zebb v'™tázni, mint az apjukra.” Lynda. Bírd idegesen csavargatta eljegyzési gyűrűjét. „Na jó. Néha voltam, fogadásokon is. Tán­coltam a szovjet nagy­követtel, Dobrinyinnal, ha éppen tudni alta­tod.” „Na nézd csak!” — nevetett a ba-sszus han­gú gúnyosan, „És a to­jásfejű a külügymi­nisztériumból? Hát a burmai fickó? A fiatal francia attasé?” ..Most aztán elég” — kiáltott fel a menyasz- szony. „Tűnjön el, de gyorsan!” „Megyek is már” — válaszolta Bili és feí~ á'lt a kerti székből.” „Take it easy! Ismét kellemes estém volt.” „Végre, darling” — súgta Rosenbach ten- gsrészhadnagy, és a 36. elnök lányát szorosan a karjába zárta. „Még egy pillcmat és meg­szorongattam volna a fickó nyakát.” „Hogy-hogy?” — ér­deklődött egy hang a sötétből. „Mi kifogá­suk van Bili ellen?” Megérkezett a vál­tás ... (Ford.: Sz. L.) 3 OűO - 2 000 ** 1000 /orfnf pénzjuta­lomban, a további helyezettek sportf elszerelés-juttatásban része­sülnek. A pontverseny rövidesen kiírásra kerül és elkezdődhet az izgalmas­nak, érdekesnek ígéryező nagy ve­télkedés! * Hatvanban jó talaja van az atlé­tikának. A város fiataljai szeretik, kedvelik ezt a szép sportágat és a különböző versenyeken is jól helytállnak. Legutóbb például a járási atlétikai szövetség és a já­rási általános iskolai sporttanács tehetségkutató versenyén 78 álta­lános iskolás gyerek jelent meg! Robotka Vera 8,7-et futott 60 mé­teren és Sánta Júlia 774 centimé­terrel nyerte a súlylökést. A fiúk közül Pető Bandi kerek 8 másod­percre futotta a 60 métert, Mák Sándor 150 cm-t ugrott, magasban, Baráti László pedig 450 cm-t tá­volban. Bíztató az eredménye a súlylökő Vass Istvánnak is, aki 952 ctn-re lökte a 4 kg-os súlygo­lyót. Jó volna ilyen kezdeményezésről hallani Egerben is . • • * Vasárnap a Gyöngyösi Bányász hibájából elmaradt a Gyöngyösre kitűzött Gy. Bányász—FVSC me­gyei I. osztályú labdarúgó-mérkő­zés, s a két pontot 0:0 gólaránnyal a füzesabonyiak kapták. Mivel az eset nagyon tanulságos, szükséges­nek tartjuk néhány szóval megma­gyarázni a történteket. A Gyöngyö­si Honvéd szeptember 15-én beje­lentette a megyei LSZ-nek, hogy a szeptember 27-re kisorsolt NB m-as mérkőzést délután 15 órakor rendezi meg. A Gyöngyösi Bányász szeptember 22-én tette postára a játékvezető kérését és azon beje­lentését, hogy szeptember 27-én az FVSC elleni mérkőzést délután 14 és 15,30 órakor bonyolítja le. Mi­vel szeptember 22-re, keddre, csak a Honvéd kérése érkezett meg — a játékvezetői küldésnél nem tűn­hetett fel, hogy a két gyöngyösi csapat egy időben akarja megren­dezni a mérkőzését! A Bányász mérkőzésére Becskröl jelöltek já­tékvezetőt, a kezdési időpont meg­jelölése nélkül. A játékvezető azonban hét köthet» Gyöngyösön járt éa az ott kirakott falragasz­ról értesült, hogy a találkozót dél­előtt bonyolítják le. Vasárnap dél­előtt meg is jelent Gyöngyösön, a délutánra értesített füzesabonyiak azonban természetesen nem. A rend kedvéért még annyit, hogy az FVSC ifjúsági együttese a déli órákban megérkezett Gyöngyösre és az intéző — látva a kialakult helyzetet — hazatelefonált Füzes­abonyba, hogy a felnőtt együttes ne utazzék hiába. Mindez elkerülhető lett volna, ha a Gy. Bányász játékvezetőkérése időben, tehát kedden délig megér­kezett volna a megyei JT-hez! Somody József ja be a kaput?', hogy és most szó szerint idézzük a Bervai Vasas SK elnökének egy tagfelvételi ké­relemre adott válaszát „Ebben az évben új tagokat nem veszünk fel, csak 1965-ben." A szakosztály egyébként jelenleg 200 taggal rendelkezik, s a szak­osztályvezetőnek még annyi joga sincs, hogy felvehesse soraikba a jelentkezőket! Hasonló okok miatt egy szakosztályvezető már lemon­dott — s lassan a versenyzők is a visszavonulás gondolatával foglal­koznak. Szertnénk hinni, hogy az egész nem más, mint félreértés. Ha azonban mégis igaz — úgy felelős- ségrevonásnak kell következnie! * Az alábbi kis történet inkább va­lami vicclapba kívánkozik — mi azonban mégis helyet adunk neki, mert sporttal kapcsolatos. Vasár­nap a Novaji Tsz SK labdarúgói idejében megérkeztek Mátrade- recskére, hogy lejátsszák bajnoki mérkőzésüket a helyi csapattal. Amikor azonban be akartak men­ni a pályára, hogy elkezdjék az öltözködést, nagy megdöbbenésük­re közölték velük, hogy csak úgy léphetnek be a sporttelepre, ha megfizetik a belépődíjat! A meghökkent játékosok között volt olyan, aki engedett a felszólí­tásnak, néhányan azonban a pá­lyán kívül voltak kénytelenek mez­be öltözni, hogy bejuthassanak mérkőzésük színhelyére. Nem valami barátságos fogadta­tás .. • * Egyre jobban tért hódít megyénk­ben a legfiatalabb sportág, a tájé­kozódási futás. Különösen az Egri Spartacus és a Gyöngyösi Pedagó­gus rendelkezik máris kitűnőnek mondható gárdával és úgy látszik: reális lehetősége van annak, hogy a gyöngyösiek jövőre az országos felnőtt bajnokságnak legyenek részvevői — az egri fiatalok pedig október 17—18-án az országos ifjú­sági bajnokságért küzdenek majd. Versenyzőink fejlődésére kétségkí­vül jó hatással volt a Fehér Mik­lós által irányított edzőtábor úgy- annyira, hogy ilyenre as elkövet­kezendő években in ser kerül majd Tardoson. * A megyei középfokú iskolai zoiiság az 2964-65. tanévre nagysza­bású pontversenyt hirdet iskoláink részére. A versengésnek az a cél­ja, hogy minél több tanuló kap­csolódjon az aktív sportolásba és le lehessen mérni az iskolák sport- tevékenységét. Az értékelésre m tanév vége előtt kerül sor a táblá­zatok, jegyzőkönyvek és egyéb hi­vatalos okmányok alapján. Az is­kolák közötti végső sorrendet az MTS megyei elnöksége és a me­gyei művelődési osztály közösen állapítja meg. A győztes iskola el­nyeri a megyei sportszövetség dí­szes kristály serleg ét és „A megye legjobban sportoló iskolája" címet. Ezenkívül az első három helyezett Messze, távol esik Egertől Gyula, ahol az Egri Dózsa NB II-es labda­rúgó-csapata vasárnap izgalmas küzdelemben harcolta ki a győ­zelmet. A gyulai közönség termé­szetesen hazai győzelmet szeretett volna látni és a játék első szaka­szában ugyancsak zúgott a bizta­tás a zöld—fehér mezes együttes felé. Jóleső érzéssel és nem kis meglepetéssel hallottuk azonban időnként a „Hajrá Dózsát” is! Mert több szurkoló ilyen messzire is el­kísérte kedvenc csapatát és még olyanok is voltak, akik motorké- rékpáron tették meg a több mint 500 kilométeres utat. Le a kalappal előttük! A tél ugyan még nem fenyeget, de egyre jobban közeledik az az idő, amikor a szabadban lévő sportpályákon megszűnik az élet, és a természet fedél alá kényszerí­ti a sportolókat. Helyes lenne te­hát, ha a sportkörök vezetői már most felvennék a kapcsolatokat a helyi kultúrházakkal, s jó előre biztosítanák a téli sportolás lehe­tőségeit. Ügy, mint ahogyan azt a nagytályaiak tették, akik ma a nagytályai kultúrházban asztalite­nisz-bajnokságot rendeznek. ❖ Nem is olyan régen azt írtuk az egriek tehetséges, fiatal ökölvívó­járól, Farkas Béláról, hogy ha to­vábbra is szorgalmas marad — egé­szen a válogatottságig viheti! Nos, Farkas Béla — igaz, ózdi színek­ben — tagja • volt a Bulgáriában szereplő magyar ifjúsági váloga­tottnak, két mérkőzést vívott: elő­ször igazságtalanul lepontozták, utána azonban döntő fölénnyel győzött. Bizony, kár volt ilyen könnyen lemondani Farkas Béláról, kár volt elengedni Egerből... * Vasárnap őszintén örültünk az egri származású Harangi Sándor nagy sikerének: sorra legyőzte asz­talitenisz-sportunk kiválóságait — köztük Bercziket, Faházit — és meg­érdemelten nyerte az országos Tí- zek-bajnokságot. Még jobban örül­tünk azonban a fiatal bajnok új­ságíróknak adott nyilatkozatának, amelyben nagy hálával emlékezett meg egykori tanítómesteréről, Rut- kay Vilmosról. Nem felejtette el, hogy az ifjúsági Kőrősyvel és má­sokkal együtt Egerből indult el a siker útján. •. * Napjainkban mindenki előtt ter­mészetes, hogy a természetbarát mozgalmat fejleszteni kell. Szá­munkra rendkívül fontos, hogy a heti munka után minél többen töltsék el hasznosan szabad idejű­ket a természetben — hogy aztán testben és lélekben felfrissülve in­duljanak neki a hétnek. Ezek után szinte hihetetlennek tűnik, de saj­nos igy van: a fentiek ellenére is találunk olyan sportköri elnököt, aki a természetjáró szakosztályba belépni óhajtók előtt azzal az elv­telen és érthetetlen indokkal „csuk­rasztok is keseregnek „nagy éhezésük” felett és miatt föl* desuruÍrnak. 1786. nyarán Szál­kái István baktai jobbágy azt írta, hogy „kenyértelenség vé­gett gyermekeim sírnak, se* honnét egy krajcárt sem ke­reshetek .. 1790. őszén a felsőtárkányiaJt által írt levélben azt olvas­suk, hogy „ ... a Lakosoknak nagyobb része Kenyér nélkül vagyon .. EGY-EGY FŐŰRI ASZTAL­RA került pompás ízű falai mögött, nemegyszer sötét tra­gédiák húzódnak meg. 1739. tavaszán a tiszanánai tiszt tart« kemény parancsot kapott Eger. bői, hogy a húsvéti ünnepi asztalra, a püspöki „udvar szükségére alkalmatos bárá­nyokat” szerezzen. Német András, a „hív szolga’” - imí gyen számolt be a húsvéti bá­rány megszerzéséről: ,,... Amint a gazdáknak mu­tattam, kinek-kinek melyikét fogják meg, de egyik sem akar­ta azt fogni, aki rávaló lett vol­na. Hárman támadtak rám. ketteiket csak elszenvedtem, jóllehet az egyike az orromat jól felütötte. Hanem Páll Ger­gely semmiképpen sem akart* megfogni valamirevaló bárá­nyát. Hanem a katona (uradal­mi fegyveres) által megfogat* tam, a katona kezeibül sokáig rángatta, de egyik sem eresz­tette, hanem én taszítottam ed róla. Azonnal kését a hüvelyé­ből kirántotta... Azzal pofod akartam vágni, élugrott és ké­sét eltette. Már a bárány meg volt kötözve, a többiekkel * földön feküdt. Észre sem vet­te „odament és azon bárány fejit taposta és rugdosta. On- nand el elkergette, és fölrakat­tam a kocsim mind a kilenc bárányt, hogy a kocsi csak in­duljon Eger félé. Magam már elmentem,... csakhamar fut­nak utánam, hogy Páll Gergöly fölugrott a szekérre és a bá­rányt késsél által verte (át­szúrta), megdöglött... Azon sarudi Páll Gergő fia rossz cse­lekedj tért az összes juhaít mind elhajtattam Excellentiád rendelkezése alá...” VALÓBAN TALÄLÖAN ír­ta Heltai Gáspár uram: „A magabiztos dúsak sem gondol­nak sem törvénnyel, sem igaz­sággal, sem tisztességgel. Ez a válasz: úgy akarom, így le­gyen.” Ez a kegyetlen feudális elv biztosította a gazdagok dú­san rogyadozó asztalának fi­nom fajatjait, de ez keserítette meg a szegények szájában a száraz falat kenyeret is. Sugár István Régi terített asztalok De nehogy azit higgyük, hogy i csak a nagyurak tároltak pin- < cóikben nagy . mennyiségű ( bort. Még az egri Rottenstein 1 Ferencnek is 1766-ban a pin- í cékben 45 hordó egri vöröset, { az Egedről valót, 34 hordóval, I ugyancsak „veres”-et az Alsó- > Czeglédről valót és 25 hordó makiári bort vettek leltárba. ; De talán mindennél élénkebb • fényt derít a 18. század ’ konyhájára magának Telekessy István egri püspöknek sajátke- . züleg írt szakácskönyve né- j hány érdekes receptje. „Kap- i pan édes lével. Almát, hagy- ■ mát apróra vágj és főzd meg , borban, ereszd fel, mézzel ; együtt tedd fél a kappannal. ■ Borsot, sáfrányt, gyömbért, : szerecsemdióvirágot belé s nád- ' mézet (azaz cukrot), az méz ] helyett, de ha nincsen, jó sza­lonna szeletekkel.” „Tehénhús p>ecsenye. Tehénhús pecsenyét meg ketl sütni, forralt musttal, tormá- ] val öszveöntözni. Ha akarja, ‘ hogy a torma ne igen érezzék, • ; forralja fel előbb a mustban.” ; ’ „Nyelv. Főzd meg, abáld meg, : hasítsd ketté, tedd rostélyra, : süsd meg” Az ízes falat mel- ; lé rendelt szósz így készült: . . „... végy almát, hagymát vágd apróra, bort, ecetet, mazsola ; szőlőt belé, borsot, gyömbért, szerecsendió virágát, vajat is, ki akarja.” Finom halétekben sem volt hiány. „Ha vérét ve- ; szed a halnak, a vért borral ereszd föl. A halat főzd meg jód benne, azután vágj almát, hagymát igen apróra, rántsd meg vajban és tégy belé mézet ; is, — az mennyi elég borsot, ■ sáfrányt, gyömbért, szekfüvet” t (szekfűszeget). BÖJTI NAPOKRA tanácsolt különleges ételek közül néz- ’ zünk csak egyet, melyet bizo­nyára senki sem ismer már ■ ma. „Szelj szép friss kenyeret, áztasd be édes borba, vagy ma­. zsolaborba, azután rántsd meg , (azaz ránsbd ki) vajban, rakt egy tálba, hintsd meg nádméz­zel (azaz cukorral), fahajjal, . gyömbérrel.)) : Azután, hogy valóban be­, szaglásztunk a XVIII. század főúri konyháinak titkaiba — nézzünk utána, miként is élt, táplálkozott a jobbágyp>araszt. A levéltárban gondosan megőr- . zött iratok imigyen árulkod- ( nak... 1761. őszén Nagy Kézi Fe­renc szarvaskői nótárius arról • számolt be, hogy „ ... keser- : vés ínségben vagyunk, hogy - semminémő élelemre falatunk ■ nincsen, minden gyermekestül ■ majd hogy éhen halók nem va­• gyünk ...” De néhány eszten- . dővel korábban maguk a pa­SOK VONATKOZÁSBAN hallottunk már a múltról, de valljuk meg, keveset, nagyon keveset tudunk a régi korok terített asztalainak titkáról, azaz milyen is volt a „koszt” a kődbe vesző századokban. Lopakodjunk hát most a 18. század gazdagjainak finom fa­latoktól, italoktól roskadozó asztalához s a szegények ka­lyibáinak kamráiba. Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök, a tipikus barokk főúr udvarában az 1739-es húsvéti ünnepek során csak a tiszaná­nai tiszttartó 30 bárányt szál­lított a püspöki konyhára. Az élelmes görög és rác kereske­dők gazdag választékban szál­lították a püspöki asztal ré­szére a méregdrága tengeri rákokat, halakat, a tengerentúl illatos fűszereit. Az üvegházak télen-nyáron nagy bőségben ontották Eszter- házy Károly részére a naran­csot s az illatos ananászt. A vadászok az erdők és a felső- tárkányi vadaskert legkívána­tosabb vadjait lövik az excel- lentiás úr és vendégei asztala számára. Pozsonyi országgyű- si tartózkodása alatt rendeli például el azt, hogy „egész esztendő által mindenkor ele­gendő, mind szárnyas, mind lábas, szarvas, sörtés, friss vadhúsom lehessen ..De nem hiányoztak az olyan ínyenc falatok, mint a fürjök és pa­csirták sem, amelyeket hálók­kal fogtak a jágerok. Na és a borok... Száz hor­dószámra hevertek a pincék hűs mélyén a dézsmálás útján beszedett és a saját majorsági gazdálkodás során' termelt bo­rok: elsősorban az egri vörös, a Gyöngyös környéki fehér és a tokaji aszúborok. A pincé­ben elkülönítetten tartották a „különlegesen finom borok”-at, amilyen a tokaji és egri aszú, az egri olasz, a különböző űr- mös borokat, sőt még mazso­lából csemegebor is készült. ÉLÉNK FÉNYT VET a püs­pöki udvar főúri voltára egy 1789. évi feljegyzés: „Mivel Excellentiád udvari bora na­gyon elfogyott, jók lévén az elmúlt esztendőben borok, azokbul Excellentiád Udvari Pincéjébe Excellentiád Udvari Kulcsárja 350 hordóval kíván áttótetni, mely tészen 1050 akó- val,” — azaz mintegy 47 250 litert. Egy-egy mesziről jött ven­dég már gyakorta kedveskedik az egri uraknak firom „csoko- I:iiá”-val is. Így például Po­zsonyból küld a püspök Ko- vacsics György egri főbíró ré­szére „egy kosár Chokoládát”.

Next

/
Thumbnails
Contents