Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-14 / 241. szám

Óriási jelentőségű lépés a Hold-utazás megvalósítása felé: Szakember-trojka a világűrben A „Voszhod” televíziós adását a egész világon láthatták Az amerikaiak valószínűleg jövőre lövik fel a két személyes „Gemini”-t — A három személyes amerikai „Apollo” felbocsátása jóval későbbre várható Bár r&vid volt a hir, még a Tokióból érkező szenzációkat is háttérbe szorította. 1904. októ­ber 12-én. reggel 8 óra 30 perc­kor (magyar idő szerint) há­rom szakembert vivő óriás űrhajót lőttek íel a Szovjet­unióban. Az űrhajó típusneve arra utal, hogy hasonló a koráb­ban nagy sikert aratott „Vész­tők” típusúakhoz. Természete­sen azoknál nagyobbnak kell lennie, hiszen, nem egy, de három utasa van. A „Voszhod” (Hajnal) fellö­véséhez feltehetően az új tí­pusú — a nyár folyamán a Csendes-óceán térségében, si­kerrel kipróbált — hordozó rakétát alkalmazták.- Az űr­hajó pályájának az egyenlítő­vel bezárt hajlási szöge 65 fok, azaz nagyjából az első szput- nyikokkal és a *Vosztok” űr­hajókkal azonos útvonalon ke­rüli meg a Földet. A pálya azonban nyíltabb, elliptikusabb a korábbiaknál. Földközeli pontja —, amikor legalacso­nyabban jár, 178 km, a föld­távol értéke 409 km. Az űrha­jó 90,1 perc alatt kerüli meg a Földet. A keringési időből következ­tetni lehetett, hogy az utat legalább egy, de esetleg né­hány napra tervezik. Miután 14 óráig több mint két fordu­latot megtett, leghamarabb 13-án reggel került a Föld olyan pontjai fölé, ahol leszál­lása — szovjet területen.— a legbiztonságosabban megtör­ténhetett. Sok napos keringési idő nem volt valószínű, mert a földközelben az űrhajó egy­re inkább belemerül a sűrűbb légkörbe és túlságosan feliz- zik. Kiemelték, hogy az űrhajó irányítható. A korábbi, sike­res szovjet műbolygós kísérle­tek során fellőttek már olyan mesterséges égitesteket», ame­lyek pályájukat is változtatni tudták. A „Voszhod” esetében valószínűleg olyan mérvű irá­nyításra volt mód, mint a „Vosztok”-ok esetében volt. Azaz az űrhajó pályáját nem változtathatja, de a pályán helyzetét már igen. Bizonyos, hogy a leszállítást a földi irá­nyítóközpont csakúgy elvégez­heti, mint maguk az űrrepü­lők. A „Voszhod” fedélzetén négy rádióállomás és egy „Szignál­adó” működött. Mint azt úgy­szólván' az egész világon lát­hatták, mód volt a fedélzetről televíziós közvetítésekre is. A rádióösszeköttetés kifo­gástalan, nem sokkal a fel­szállás után a japán rádióállo­mások vették a pályára he­lyezkedő űrhajó személyzete és nök-ezredes, kiváló pilóta és ejtőernyős. Felesége könyvtá­ros, két gyermekük van. Ko­marov ezredest már kitüntet­ték a Vörös Csillag Érdem­renddel. Moszkvai születésű, pilóta volt. Konsztatnyim Feoktyissatov kandidátus az űrhajó „műsza­ki parancsnoka”. 38 éves. 1949- ben szerezte meg mérnöki dip­lomáját, 1955 óta kandidátus. Kétszer tüntették ki a Vörös Zászló Érdemrenddel. Fele­sége technikus, egy kétéves fiúgyermekük van. A legfiatalabb űrrepülő a hármasból Borisz Jegorov, 29 • é? . ■: t őfjt-y •. r :. * " 's , .. - «‘if? 4*5­* 3 ~ mPT A. \:;f :|Éip| li&l' Lí:: ^ ' V. Komarov a Voszhod fedélzetén. Magasság 178 kilométer. a. földi állomás közti beszélge­tést. Az űrhajósok rádión tet­tek jelentést a szovjet párt- és kormány vezetőinek. Az űrhajó személyzetének összetétele és életkoruk arra utal, hogy már mód van nem kifejezetten fiatal emberek vi­lágűrbe küldésére is. A ko­rábbi űrhajós-kísérletek és az űrhajók állandó fejlesztése eredményeképpen nyílt mód nem kifejezetten űrpilóták, hanem szakemberek útnak in­dítására. Az űrhajó parancsnoka, Vla­gyimir Komarov 37 éves mér­éves orvos. Felesége is orvos, egy kisgyermekük van. Jegorov már három évvel diplomájá­nak megszerzése után megsze­rezte a kandidátusi címet. A háromfőnyi személyzet összetétele világosan mutatja, hogy egy későbbi, hosszabb világi! ruta zás, majd a Hold­repülés során legcélszerűbb és legvalószínűbb személyzet­összetétel kipróbálása is fo­lyik. A műszaki szakember és az orvos közvetlenül végezhe­tik az űrhajóra, a repülésre és a személyzet helyzetére vonat­kozó megfigyeléseiket. Ter­mészetesen egy szakmérnök, vagy egy orvos megbízhatóé ban ítélheti meg az űrhajó, vagy a személyzet helyzetét, állapotát. Sőt, mondjuk nyilik kisebb beavatkozásokra is, ha azt a szükség megkívánja. A „Voszhod” nyúltabb pá­lyája következtében közelebb kerül a földünket körülvevő, veszélyes sugárzású réteghez, a Van Allen-övezethez. Így az orvosnak módja nyílik azzal kapcsolatos megfigyelésekre is. Bizonyos, hogy a kísértet óriási jelentőségű lépés egy későbbi Hold-utazás megvalósítása fe­lé. Ezzel kapcsolatban Ameri­kában is folynak kísértetek. Ügy terveák, hogy ez év vé­gién, vagy a következő év ele­jén kerül sor a „ Gemini” űr­hajó már többször elhalasztott fellövésére, amelyben két űr­hajós utazna a Föld körüli pá­lyán. Csak jóval későbbre ter­vezik a három személlyel Hold körüli, majd Holdra és vissza utazó „Apollo” űrhajó fellövé­sét Természetesen először azt is Föld körüli pályára bocsáta- nák. Eddig még csak rövid Fold körüli utakra lőtték fel e két űrhajó üres modelljét. A „Voszhod” sikeres fellö­vése hatalmas lépést jelent a szovjet űrkutatás történeté­ben. Sikerült átlépni a terve­zett közbenső lépcsőfokot, egy kétszemélyes űrhajó fellövé­sét, amelyről korábban több ízben is szó volt Jelentős „ug­rás” a személyzet összetétele is, hiszen most már nemcsak űrhajósok, hanem sokkal érté­kesebb megfigyeléseket adni tudó szakemberek indultak vi- lágűrútra. (Az amerikai „Ge­mini”- és „Apollo”-programok során — az eddig ismertetett tervek szerint — csupán űrha­jósok s nem ilyen speciális képzettségű személyzet fellö­vésére gondolnak.) Három aranyérem a világűr-versenyben Néhány nappal és kereken hét esztendővel később, hogt a világ első mesterséges, emberkéz alkotta bolygója Föld körüli pályára ívelt, újabb szenzációs hír röppent fel: „Föld körüli pályán a világ első háromszemélyes, irányítható űr­hajója.” S huszonnégy óra múltán a szenzációt újabb szen­záció tetézte, a V. Komarov ezredes, űrrepülő, B. Jegorov orvos és K. Feoktyisztov tudományos munkatárs vezette Voszhod űrhajó teljesítette tudományos feladatát! Három aranyérem a világűr-versenyben! Hát esztendővel ezelőtt léptünk át az űrhajózás törté* nelmi korszakának küszöbén, hét esztendővel ezelőtt tette be a lábát a kozmoszba, akkor még csak a tudomány alkotta mesterséges bolygóval, az ember, megkezdve valóra váltani Ciolkovszkij álmát, — az emberiség örök álmát. S a „szeren­csés” szám, a hetedik esztendő újabb nagyszerű sikerét hozta a szovjet űrkutatási tudománynak, újabb jelentős győzelmet a világűr ■ békés felhasználása versenyében. Hét esztendőt Írunk, pedig voltaképpen még ennél is kevesebb az idő azóta, hogy az ember személyesen is — Jurij Gagarin Vosztok űr­hajóján — legyőzte a legyözhetétlennek vélt kozmoszt. Mindössze három esztendő! Alig több, mint ezer nap! És az asztronauták névsora, a káprázatos űrrepülések száma egyre szaporodik: számban is, időben is, a feladatok megoldásának nagyságában is. Gagarin „csak” 41 ezer kilo­métert repült 1 őrá 48 perc alatt, Bíkovszkij több mint 119 órát töltve a Föld körüli pályán, 3 300 000 kilométert tett meg. Időtartam, és távolsági világrekord! A szovjet tudo­mány diadala volt az „űrrandevú” létrehozása, mint ahogy a szovjet tudomány vitathatatlan fölényét jelenti, a hármas űrrepülés megvalósítása is. S külön izgalmas, megkapó érdekessége ennek az útnak, hogy hivatásos és korban is fiatal űrhajósok után a negyedik évtizedhez közeledő tudományos kutató, illetőleg korban ugyan fiatal, de szakmájánál fogva nem Űrrepülő, hanem elsősorban orvos emelkedett a magasba a Voszhod fedél­zetén, A.z űrtrió útja, az összeállított személyzet nemcsak a tudományos munka lényegesen magasabb fokú intenzitását tette lehetővé, de sejtetni enged egy olyan programot is, amelynek végrehajtása során „átlagemberek”, a komplex tudományok, a gyakorlati élet mind szélesebb területéről ve­hetnek majd aktív részt a nem is távoli Hold-utazás elő­készítésében, sőt megvalósításában is. Meri senki előtt nem lehet kétséges, hogy az űrhajózás ilyen szédítő gyorsaságú fejlődése a néhány esztendővel ez­előtt még merésznek tartott jóslásoknál is előbb teszi lehe­tővé, hogy embér tegye lábát Földünk hallgatag kísérőjének talajára. Nincs messze az az idő, amikor a szerelmesek egy romantikával ugyan kevesebbet mondhatnak véglegesen is magukénak, de az egyetemes emberiség egy felbecsülhetetlen felfedezéssel lesz gazdagabb. A huszonnégy órás tudományos program végrehajtásának eredményei nyilvánvalóan még sok munkát adnak a feldol­gozást végző szakemberek számára. Nem kell azonban ahhoz tudósnak lenni, hogy már annyit meg lehessen állapítani: o szovjet űrkutatási program megvalósításának üteme —< amelyet rendkívül alapos és szenzációhajhászástól mentes tudományos munka előzött meg —, összehasonlíthatatlanul eredményesebb, gyorsabb, mint az Egyesült Államoké. Az UPI hírügynökség jelentése szerint a kétszemélyes űrhajó felbocsátását célzó amerikai Gemini-program megvalósítása legfeljebb februárra várható, Kenneth B. Gatland, az Angol Bolygóközi Társaság alelnöke szerint... „... az oroszok, véleményem szerint, még mindig két évvel előbbre vannak az űrkutatás területén az amerikaiaknál... ”, míg a Paris Press szerint: „... az amerikaiak büszkesége, a Saturmis szuper-rakéta vereséget szenvedett...” A világ első számú szenzációja, a hármas űrrepülés, szerencsésen és hatalmas tudományos sikerrel véget ért A Voszhod a megadott térségben leszállt és a világ lelkesen ünnepli az űrrepülés három új „aranyérmesét’. A szenzá­ció után most ismét a szürke hétköznapok következnek, amelyeknek, méhe magában érleli, neveli az új és új űrhajó­zási féladatok megvalósítását. Napirendre került az űrállo­más megvalósítása, azt követően a Hold, majd a naprend­szer bolygóinak meghódítása. Az efiiber kilépett a, bölcsőjé­ből és a tántorgó lépteket, a tipegő járást mindinkább fel­váltja a magabiztos előre lépés. Nagyszerű korban élünk, hogy tanúi, hősei lehetünk ezeknek a lépéseknek, amelyek­nek nyomán kitárul, az ember tulajdonává válik a világ­mindenség csodálatos, kimeríthetetlen kincsestára. Gyurkó Géza WWWi|WVWVWWW^Wrfe«VWViiW.VWWy«VWWVWWtfWWVWWIftV^VWV<WVWrftfyWM^^ «I _____— A flfä jß a Amim! vr ra t#**s ÉjJrtftftft az Angliai postarablás hiteles története szák, White megneszelte a dől- nyosódtak róla, hogy egy ideig got s családjává! és kutyájával valóban ott tartózkodott. Még együtt idejekorán kereket ol- inkább meggyőződtek erről, 27. Igen érdekes1 körülmények között került rendőrkézre Ro­nald Biggs, a harmadik Ful- ham-boy, polgári foglalkozásá­ra nézve ácsmester. Sokkal okosabban viselkedett, mint két társa, Cordrey és Boái, akik esztelen költekezésükkel magukra vonták a figyelmet, és Bournemouth fürdőhelyen rajtavesztettek. A postarablás előtt Boái azt mondta feleségének, hogy egy ideig távol lesz otthonról, mert Sommerset grófságban, egy far­mon nagyobb munkát kapott. Közelebbi címét nem adta meg. Történetesen éppen augusz­tus 8-án, vagyis a postarablás napján tneghalt Biggs bátyja. Biggsné értesíteni akarta férjét a halálesetről, s mivel nem tudta annak a farmnak a kö­zelebbi címét, ahol állítólag dolgozik, a rendőrséghez for­dult segítségért. A rendőrség szívesen segí­tett Biggset felkutatni, annál is inkább, mert időközben megtalálták ujjlenyomatát. toért a Scotland Yardon tud­ták, hogy Biggs valóban egy farmon tartózkodott, de nem Sommerset grófságban, hanem London közelében, a Leathers. lade-farmon. Amikor Biggsset letartóztat- .ták, és megkérdezték, hogy hol volt augusztus 8-ára virradó éjszaka, így’ válaszolt: — Hol lettem volna? Termé­szetesen otthon, a feleségem­nél. — Ez igazán furcsa —' je­gyezte meg gúnyosan McAr­thur detektív-főfelügyelő. — Ügy látszik a felesége roppant szórakozott. Ugyanis azon a napon jelentette a rendőrség­nek, hogy ön eltűnt. • Néhány postarabló semmit sem akart kockáztatni, elrejtő­zött a rablás után, vagyis ami­kor a rendőrség fölfedezte a Leatherslade-farmot. Közéjük tartozott a John és George ne­vű postarabló, akiknek pontos személyazonosságát még ma sem állapította meg a Scotland Yard, továbbá az Edwards, Rey­nolds és White házaspár. White utolsó nyomát Surrey grófságban fedezték fel. Egy ottani camping-téren lakott egy ideig, egy sárga lakókocsiban. A camping-tér csak néhány mérföldnyire van a dorfkingi er­dőtől, ahol a rendőrség a há­rom koffert és az utazó táskát megtalálta a 109 000 fonttal. Ezért nem csoda, hogy a kör­nyékbeli lakosság alaposan ki­nyitotta a szemét, és minden gyanús észleletét jelentette a rendőrségnek. A sárga lakókocsira is fel­hívta a rendőrség figyelmét egy gazdálkodó felesége. Közölte, hogy a kocsi lakói mindig gondosan behúzzák a függönyt, ha valaki arra jár. A kocsiból gyereksírás hallatszik, a kocsi körül egy fehér pincsikutya ugrándozik, és mindenkit meg­ugat. A Scotland Yard akkor már kinyomozta, hogy James White feleségével és csecsemőjével együtt eltűnt a lakásáról, s fe­hér kutyáját is magával vitte. A bejelentés után több de­tektívet küldtek gépkocsin Aylesburyból, a nyomozó kü­lönítmény főhadiszállásáról a táborozóhelyre. Meg is találták a sárga lakókocsit, de a lakók­nak hűlt helyük volt. Ügy lát­December 11-én a Scotland Yard embereinek sikerült kézre keríteniük a nagy vonatrablás egyik főbűnösét, Roy Jam ért. alvilági nevén a „Mcnyét”-et. dott. A detektívek a .lakóko- amikor a kocsi falában elrejt- csiban megtalálták White ujj- ve 30 000 fontot találtak, lenyomatait — tehát megbízó- A White házaspárnak azóta teljésen nyoma veszett. Ezt an­nál nehezebb megmagyarázni, mert az angol—hindu félvér, Mrs. White barnás arcbőrével, hosszú, fekete hajával igazán feltűnő jelenség. Azóta minden angol újságolvasó, ismeri a ké­pét. A Scotland Yard az egész or­szágot elárasztotta fényképes körözvényekkel. A plakátokról James White és felesége, Bus­ter Edwards és felesége, Rose, John és Barbara Daly, Bruce és Frances Reynolds és végül Roy James, a verseny-gépkocsive­zető képe mosolyog az embe­rekre. A körözvényak szövegét igen udvariasan fogalmazták meg. Nem úgy szól, hogy „postarab­lás. miatt kerestetik”, hanem így: A Scotland Yard sürgősen beszélni kíván a fenti sZamély- lyel, mert meggyőződése sze­rint fontos felvilágosításokkal szolgálhat a postárablásról. Augusztus 23-án, vagyis az­nap, amikor a Scotland Yard kiadta a körözvényeket, Roy James, a legfiatalabb postarab­ló, a dél-angliai Goodwood gépkocsi-versenypályán edzés közben 154,87 km átlagsebessé­get ért el Ford—Brabam típu­sú versenykocsijával. Ez volt aznap a legjobb eredmény, s ez feljogosította Roy Jamest, hogy a másnapi versenyen az első . sorban rajtolhasson. (Folytatjuk) MPSUSäG 3 1964. október 14., szerd»

Next

/
Thumbnails
Contents