Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

Tokió ormán kigyulladt a béke tüze Messze Keleten, a felkelő nap országában fellobbant az olim­piai láng. Tokió ormán kigyul­ladt a béke tüze. Harsonák zengték a miág négy tája fe­lé az öröm tiszta futamait, a Himnusz mélységes szavait: „Jöjj szent láng, világölj, melegíts és ne aludj ki so­ha ...” — Sok ezer fehér ma­dár, békegalamb száimyán in­dult a hír: örüljetek, mert amit vártatok, bekövetkezett. A ja­pán főváros kebelén összefo­gott a világ, háromezermillió ember legnemesebb képviselői kezdtek versenybe, a fiatalság tengere pezseg, kavarog a vi­lág színe előtt. Talán a jó öreg glóbusz is megáll egy pil­lanatra évmilliós körforgásá­ban, tart talán lélegzetnyi pi­henőt, mert ilyet még soha­sem láthatott. Kilencvenhét ország több mint 8000 spor­tolója pályázik 165 arany és megannyi ezüst-, meg bronz­éremre. Húsz sportág több mint másfél száz versenyszámában vetélkednek a legjobbak 15 na­pon át. Ezek a rideg számok azon­ban nem tükrözik az ötkarikás lobogó alatt történő impozáns eseményeket. Mert az olimpia sokkal több annál, mint amennyit a puszta számok elárulnak. Az olimpia ma már eszme, mert éppen úgy elher­vad az olajfa ága, amiből egy­kor a győztesek fejére koszo­rút fontak, mint ahogyan elve­szíti fényét a bajnoknak járó aranyérem — de az eszmét ■nem tudja örök feledésbe bo­rítani az idő hatalma. Az olim­piai eszme a mi korunknak is humánus gondolata. Láttuk a háromszínü zászló mögött öiítudatosan menetelő magyar versenyzőket és hátun­kon végigfutott a boldogság jóleső borzongása, szívünk a torkunkban kalapált. Ha pe­dig a győzelmi árbocon felkúszik majd a piros-fehér zöld lobogó, örömkönnyek húznak . fátyolt minden magyar szemére. Sokért nem. adnánk, ha jó néhány sportolónk mellét dí­szítené olimpiai érem, de még büszkébbek leszünk ólimpiá- sainkra, ha a küzdelem hevé­ben tudásuk legjavát nyújtva, hősies önfeláldozással állják meg helyüket. Mert az. olim­pia a becsületes harc színtere. 1500 év múltán megint lo­bog hát az embert felemelő prométheüszi láng. A szívet melegítő ölümposzi láng fénye messzire verődik a Fuzsijama haváról. Békét hirdet, fegy­vertelen világot, nemes vetél­kedést. A tokiói XYil!. nyári olimpiai játékok vasárnapi (első nap) műsora Tokióban vasárnap kezdőd­nek meg a XVIII. nyári olim­piai játékok kéthetes küzdel­mei. Az első versenynap rész­letes műsorából azokat a szá­mokat közölj ük, amelyekben Magyarország is érdekelt. (Az események időpontját helyi idő szerint közöljük, s megje­gyezzük, hogy a japán és ma­gyar időszámítás között pon­tosan 8 óra különbség van. Eszerint például a tokiói 9 óra magyar idő szerint hajnali 1 órának felel meg.) 9 óra: Öttusa (1. szám) te­rep lovaglás az aszakai lovas- parkban. 10 óra: Evezés (előfutamok), 10 óra: Súlyemelés (légsúly első része). 11.50: óra: Úszás: 100 m fér­fi gyors (időfutamok). 13.20 óra: Úszás: 200 m női mell (időfutamok). 13.30 óra: Kosárlabda: Len­gyelország—Magyarország (A- csoport). 14 óra: ökölvívás (első for­duló). 14 óra: Labdarúgás: Magyar- ország—Marokkó (B-csoport). 16 óra: Súlyemelés: légsúly (második rész és döntő). 17.40 óra: Vízilabda: Ma­gyarország—EAK (D-csoport). 19 óra: Ökölvívás (első for­duló). 19.45 óra. Úszás. . fér fi gyors (középfutam 20.15: Úszás: 200 , . fi hát (időfutamok). 10 xtPQJtt t 1964. október 11* vasárnap Ezerszínű olimpiai nyitány Tokióban Koffer József, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti Tokió­ból: Ünnep köszöntött Sizombaton Tokióra: a XVIII. nyári olim­piai játékok megnyitója. Az egész városiban, de különösen a Meiji-parkban — itt van a Nemzeti Stadion — érezni, lát­ni lehetett, hogy a japánok mi­lyen nagy szeretettel készítet­ték elő a sport négyévenkénti hatalmas demonstrációját, amelyre ezúttal először került sor Ázsiában. S talán kissé ez a tény is további ösztönzést adott ahhoz az eredeti elgon­dolásukhoz, Díszegyenruhájukat vették fel a rendezők, a rendőrök ez­rei, legszebb kimonójukat a nők, a gyerekek zászlókat lo­bogtattak, s már a kora reggeli órákban megkezdődött a sorba­állás a stadion több mint 40 kapuja előtt, amelyeket pont­ban 9 órakor nyitottak meg. 12 óra tájban már 50 ezren üldö­géltek nagy türelemmel a le­látókon és még jobban össze­húzták magukat az amúgy is szűk helyeken, hogy minél töb­ben kaphassanak helyet, mert állítólag plusz-jegyeket is ki­adtak ezzel a feltétellel. (Érde­kességként említhető meg, hogy pénteken éjjel már „vigí­liája” volt a megnyitónak szer­te a városban, a különböző sportlétesítmények körül olim­piai műsoros esteket rendeztek hatalmas közönségsikerrel.) 13 óra tájban már telt ház fogadta a késve érkezőket. Az időjárás nagy cm kegyes volt az ünnepi naphoz, s a meteoroló­gusok sok dicséretet kaptak pontosan bevált előrejelzésü­kért. Napfényben fürdőit a tíz­milliós város, lekerülték az emberekről az esőköpenyek, s éppen ezért tarka színben pompázott a stadion nézőtere. A sajtó munkatársait azzal lepték meg a rendezők — talán, hogy a nagyon szűk hely okoz­ta kényelmetlenségért kárpó­tolják őket —, hogy minden padkára, amelyen hárman ül­tek, hordozható kis tv-készülé- ket szereltek fel és ennek a képernyőjén hozták közelebb a stadion különböző szektorait, a díszpáholyt, mindazokat a MR: részieteket, amelyet az újság­írók egyébként nem láthattak. Tizennégy órakor érkezett és a díszpáholyban elfoglalta a helyét Hirohito, japán császár, felesége, valamint Avery Brundage, a NOB elnöke. Amint elfoglalták helyüket, azonnal megkezdődött a spor­tolók bevonulása. Az olimpiá­ra nevezett kilencvennyolc or­szág csapata közül azonban csak 94 jelent meg, mivel köz­ben Barbadosz és Ecuador visszalépett és a sajnálatos kö­rülmények miatt hazautazott Indonézia és Észak-Korea kül­döttsége. (Ez az esemény különben egy ámypontja a tokiói olim­piának, s aZ általános hangu­lat szerint a jövőben a NOB- nak mindent el kell követnie azért, hogy aki el akar indulni az olimpiákon — élhessen is jogaival.) A sportolók bevonulását, mint eddig, mindig az olimpia szülőhazája, Görögország ver­senyzői nyitották meg, éjfekete formaruhában. A menetelők sorában 35.-nek következett a magyar csapat — Hongkong után, Izland előtt. Kulcsár Gergely gerelyvető bajnok tartotta magasra a ma­gyar zászlót és a vasárnap reg­gel rajtoló öttusázókon kívül a többi 15 sportág magyar kép­viselői mind ott voltak a nyol­cas sorokban. A Szovjetunió küldöttségében Vlaszov haladt az élen, bal­kézzel előre kitartva a zászlót. Szürke és krémszínű összetéte­lű ruhában a lányok piros zsebkendőt lobogtattak. A sort a rendező Japán legnagyobb létszámú küldöttsége zárta. Piros-krém változatú ruhában, fehér kalappal. A taps érezhe­tően felerősödött, de még ak­kor sem csapott át az Európá­ban oly gyakran megszokott ritmusba. Kerek 55 perc alatt zajlott le az ünnepi menet, s utána a pálya közepén felsora­kozott küldöttségek elé helye­zett emelvényről Daigoro Yasukawa, a japán szervező bizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Avery Brundage, a NOB elnöke mon­dott beszédet. 8 ágban indulnak a magyarok A sok-sok előkészület után vasárnap már 11 sportágban megkezdődnek a XVIII. nyári olimpiai játékok versenyei. Ebből 8 sportágban a magya­rok is érdekeltek. Evezésben az előfutamokat rendezik meg, kosárlabdában pedig az A- és B-csoportban mérkőzik a 16 együttes. A ma­gyar férfi válogatott helyi idő szerint 13.30 órai kezdettel Lengyelország ellen lép pályá­ra. Rajtol az ökölvívók bajnok­sága is. Szombaton reggel megtartották a mérlegelést, majd a sorsolást is megejtet­ték. A párosítás alapján a va­sárnapi első versenynapon már két magyar ökölvívó is szőri tóba lép: a harmatsúlyú Török Gyula — 16 óra körül — és a kisváltósúlyü Tóth Ist­ván, körülbelül 3 órával Török után. A szerencse nem pártolt Török Gyula mellé, mivel első ellenfelének a szovjet Gngor- jevet, a római olimpia harmat­súlyú bajnokát, a kétszeres Európa-bajnokot húzták ki. A sorsolás szeszélye folytán így már az első napon a római olimpia lég- és harmatsúlyú bajnoka kerül szembe egy­mással. Tóth Istvánnak a thai­földi. Prasestson a vasárnapi ellenfele. A további három magyar ökölvívó hétfőn vagy kedden lép szorítóba, Európán kívüliek ellen. A légsúlyú Pappnak kenyai, a könnyűsú­lyú Kajdinak nepáli és a nagy­váltósúlyú Sebőknek ghanai el­lenfelet adtak — bemutatko­zásra. Labdarúgásban csoportmér­kőzéseket rendeznek. A ma­gyar válogatott 14 órakor lép pályára a Nemzeti Stadionban Marokkó ellen. A legnagyobb érdeklődés a 1l'. súlyú súlyemelők küzdelme .ránt nyilvánul meg, mivel itt már bajnokavatás lesz az első A 30 tagú mezőny dél­ei:és délután két csoport­ban mutatja be tudását. A magyarok — Földi Imre és Nagy Róbert — délután kerül­nek sorra. Földi, a világbaj­nok szovjet Vahonyinnal, va­lamint a japán Furujamával és Ichinosenkivel az esélyesek közé tartozik. A szakemberek sokat várnak az edzésen kitű­nő formát mutató Földi Imré­től, s sokan már eleve érmet adnak neki, ki ilyen, ki olyan színűt... A szabadfogású birkózásban is megkezdődött a harc, itt azonban csak reggel lesz a mér­legelés, utána ismertetik a mű­sort. Így minden versenyzőnek a színhelyen kell maradnia, sen­ki sem tudja, hogy sorra ke­rül-e a délelőtt folyamán, vagy sem. Szombat esti értesülések szerint, a magyar versenyzők súlya rendiben van. Az öttusázók korán kelnék. Hat órakor már kiindulnák az Asaka-pahkba, ahol a lovag­lással beindul az ötnapos küz­delemsorozat. 11 ország válo­gatottja indul, közöttük Ma­gyarország együttese, dr. Tö­rök Ferenc, dr. Török Ottó és Nagy Imre összeállításban. A röplabdázók közül a női mezőny kezd, itt nem indul magyar csapat. Vízilabdában a reggeli óráktól estig rendez­nek mérkőzéseket a Metropoli­tan úszócsamokban. A magyar válogatott 17.40 órakor az EAK ellen száll vízbe — győzelmi reményekkel. Az úszók is elkezdik verse­nyüket. Délelőtt a női műug­rók három gyakorlatot mutat­nak be, s lebonyolítják a 100 m-es férfi gyorsúszás időfu­tamait, amelyekben a magyar színeket Dobay. Száll és Gul- rich képviseli. A kora délutáni órákban a 200 m-es női mell­úszás időfutamaira, majd a női műugrók további gyakorlatai­ra kerül sor. A további prog­ramot a 100 m-es férfi gyors­úszás és a 200 m-es férfi hát­úszás időfutama egészíti ki. Vldróczky Marci, a Bükk s a Mátra betyárja SOK-SOK NÓTA és népha­gyomány őrzi a régi betyárvi­lág emlékét. A végtelen pusz­taságok, a vizek nádasai, de kivált az erdőségek jó búvó­helyet adtak a „törvényen kí­vüli” betyároknak. A Bükk és a Mátra erdőrengetegének is megvolt a maga legendás hírű betyárja: Vidróczky Mar­ci. Akinek Mátraszentimre ha­tárába vitt el az útja, érdekes „emléktábla” ötlött (talán még ma is?) a szemébe: „Vidrócz­ky Marcinak — lm emléktáb­lája — Bé vagyon építve — Mátrai bikkfába — ö vala az Mátra — Nagyhírű betyárja — Szegény nép istápolója. — Az Pómép barátja — Valami száz éve jőve a világra — Apátfalván egy kis paraszt­házban. — Ihol ez a csárda: — Ez vala tanyája.” De ki iá volt hát Vidróczky, a Bükk és a Mátra betyárja? A mai Bélapátfalván született, 1837. november 12-én. Apja: András, juhászember volt, édesanyja pedig Kormos Pan­na. Már gyermekkorában sem hajolt meg mások akarata előtt, és kemény, verekedő le­gény volt, de az maradt kato­náskodása alatt is. Vidróczky Marci egv-eev betyárkalandja még ma is él az öregek emlé­kezetében, auvnt azt apjuktól, nagyapjuktól hallották ... 1873. január 23-át írtak. Szil­váson, a mai Szilvásváradon, tartotta lakodalmát a falu bi- rájának. Köz Varró Istvánnak a fia. Éjfél után, amikor a vendégek már hazaszállingóz­tak a kocsmaházból s a Cser­melyből hozott cigányok is nyugodalomra készültek, nagy hirtelenséggel megjelenj az ivószoba ajtajában Bakk M’.s- ka lovaspandúr. egyébként Vidróczky embere s nyomában a híres betyár. Az agyonmu­zsikált. fáradt cigányokkal megkezdődött az igazi betyár- mulatság. Megrakatta a kocsmároasal az asztalt borral, a legfi­nomabb borokkal telt hordó­kat üttette csapra s jómaga öblös kupából itta bőven a hegy levét. Ügy hajnali 6 óra tájban a kocsmárossál kávét készíttetett volna, de mivél nem volt efféléje, felkereke­dett a társaság és hajnali ál­mából felverte az urasági or­vost. A doktor álmát törölget- ve szeméből, azt sem tudta, ijedelmében és félelmében, ho­vá legyen — hiszen a betyár­vezér fényes fejű fokosa, mély­hez bizony jó néhány ember vére is tapadt, és a két jókora pisztoly nem adott önbizalmat a doktornak. Miután jó beká­vézott Vidróczky, a cigány- badával végigmuzsikáltatta magát a falu utcáin. ÉS EZ VOLT A JEL. A job- bágyházikókból egyre több ün­nepi felöltős menyecske, le­ány és legény tódult Marci után a kocsmába, hol most kezdődött csak az igazi mulat­ság. Húzta a cigány a talpalá- valót s járták a betyárok a menyecskékkel, lányokkal. Ga­vallér módra, néhány fehér­személyt ezüst 10 krajcárossal lepett meg. Délig folyt a mu­ri s bizony a kocsmáros „itta meg a levét”, hiszen Vidróczky betyáriársait és a falut a kocs­máros költségére látta vendé­gül ... A históriához tartozik, hogy harangszó után, amikor véget ért a mulatozás, Kasza János házába tért ebédelni, hol az­után bizony elnyomta az álom, de ott őrködött fölötte a két- kulacsos Bakk Miska, a pan­dúr-betyár. (Talán a históriá­hoz tartozik, hogy a nagy mu­latozás színhelye: a kocsma helyén ma a postahivatal mű­ködik.) A mátrai részek egyik föl­desura, gróf Almássy Edmund igen a begyében volt Vidrócz- kynak. El is csípte egyszer, amint hintájával vágtatott. Ki­tessékelte a kocsiból, jól meg­szorongatta a nyakát és ily szavakkal indította gyalogosan hazafelé. — El ne feledje ám kegyel­med, hogy kendet jól számon tartja ám Vidróczky Marci, aki híresebb betyárja az ország­nak, mint amilyen híres gróf­nak az úr. Hanem most aztán szaporán szedje a lábát, in­duljon haza, biztosan jót te- szen majd egy kis gyaloglás ... Űzték, kergették, hajtották Vidróczkyt és bandáját a pan­dúrok, hajdúk, mezei biztosok — de hasztalan. Mindig sike­rült az utolsó percekben meg­lépni az életveszélyt jelentő bilincs és kötél szorítása elől. Szóbeszéd szerint, talán a legkalandosabb „eltűnése” így esett meg. Miskolc alatt, a lillafüredi völgy táján tanyázott, de meg­tudta cimboráitól, hogy meg- n eszeltek a pandúrok. Bement hát egy kis csárdába az út szé­lén. Nyomába szegődtek üldö­ződ, de mire betoppantak a fegyveresek a kis ivószóbóba, már híre-hamva sem volt a be­tyárnak, pedig csak szinte per­cekkel előtte lépte át a küszö­böt. Mindenütt keresték, pin- cében-oadláson, de sehol sem volt. Így hát továbbálltaik. Ekkor bújt elő Vidróczky a kocsmárosné nagy, bő szok­nyája alól, ahová az utolsó pillanatban bújt, kuporodott. Miután meghálálta a betyár a szívességet, új gúnyát kapott az asszonytól, átöltözött és ő maga kergette leghangosab­ban a pandúrokkal — saját ITTS.cfát­MEGŐRIZTE A NÉPI HA­GYOMÁNY egy másik kalan­dos szökését is. Éppen a La­ton völgyből készült elhajtani a földes uraság jókora birka- nyáját, de besúgták a fejére kitűzött jutalom reményében a pandúroknak ... Már javá­ban terelték összefelé a juho­kat a betyárok, rajtuk ütöttek a pandúrok. Vidróczky nagy hirtelenében lóra kapott és el­vágtatott. Egy kis vízimalom ajtaján kopogtatott s a molnár beültette .a leállított malom garatjába, s egy- nádszálat du­gott a szájába, majd jól fel- öntötte gabonával, — így az­után hiába kajtattak utána a fegyveres pandúrok ... A hosszú betyárélet alatt sok menyecske, s leány derekát megsimogatta, de egy szép leányra, a Marira majdnem rá­fizetett. A falusi leány igazán és mélyen szerette Vidróczíkyí, de fellángolt benne a félté­kenység, amikor azt hoztak neki hírül, hogy egy kastély űrnője is szerelmes Marciba, sőt bizony, az éj leple alatt ki* kiszökdösik a kertbe egy-egj édes pásztórórára ... Mari ek­kor eszeveszett féltékenységé­ben feljelentette a betyárt, t bizony csak Vidróczky ügyes­ségén múlott, hogy rajta nem vesztett a szerelmi bosszún. De egyszer mégiscsak vége szakadt a kalandos betyár­életnek ... Éppen a Mátrában, Almássy Edmundot rabolták ki Vidróczky, bandájával egye­temben és egy erdei tisztáson nagyban folyt az osztozkodás... JÄGER JÓSKA, a banda egyik tagja a zsákmány felére tartott igényt, mivel fő része volt annak megszerzésében, de Vidróczky bizony csak a ne­gyedét szánta Jáger Jóskának. A vita és veszekedés még ak­kor is folyt, amikor lóra ültek és .tovább haladtak. Egy nyur­ga gémeskút tűnt fel :rz út szélén, ahol elhaladtak, Vid­róczky ekkor leszállt a lová­ról, hogy megitassá. Jáger Jóska mögötte ólálkodott és amikor a nagy betyár — mit sem gyanítva a vödör fölé ha­jol — fokosával hátulról főbe vágta. Vidróczky Marci szó nélkül, holtan rogyott a föld­re . A népihagyomány me? azt is vélni tudja, hogy a leütött be­tyár-királyt egy szekérre fek­tették, és beszállították Egerbe, a vármegyeház udvarára, a börtön épülete elé, amelyet életében sikerült mindig mesz- szire elkerülnie. Sugár István fi,wtáJennanfo Vasárnap több ismert NB 1-es játékvezető társaságában tekintet­tük meg a labdarúgó NB II. nyu­gati csoportjának rangadóját, a III. Kerületi TTVE és a Pécsi VSK csapatai között. (A mérkőzést az egri Szegedi Barna vezette — ki­tűnően.) Izgalmas, színvonalas küz­delmet hozott a találkozó, mond­ták is társaink: a nyugati csoport jóval erősebb a keletinél, az Egri Dózsa tudása meg sem közelíti a nyugati csoport vezető csapatainak tudását. Délután aztán együtt mérv- tünk ki a Bp. Előre—Egri Dózsa rangadóra is, amely lendület, szín­vonal, izgalom tekintetében -fölül­múlta • a délelőtti mérkőzést, s a végén nagy elégtétel volt_ szá­munkra, hogy a játékvezetők is egészen másként vélekedtek a ke­leti csoport erejéről . .. ❖ Rendkívül tehetséges, szorgalmas versenyző Domány István, az Egri Előre súlyemelője, aki legutóbb az országos vidéki ifjúsági bajnoksá­gon rutintalanságára fizetett rá: nyomásban a 110 kg-ot kihagyta, a 112,5 kg-rnal pedig már nem bírt. Pedig most is ,,benne -volt” a 115 kg, s mi változatlanul bízunk ab­bán, hogy azt előbb-utóbb telje­síti. Lehet, hogy már ma, a Gyön­gyösön megrendezésre .kerülő Al­kotmány Kupa 3. fordulójában, ahol versenyen kívül indul a még ifjúsági korú versenyző. ❖ Az elmúlt vasárnap rovatunkban bíráltuk a Bervai Vasas SK elnö­két, aki a hozzánk érkezett jelen­tések szerint nem elősegíti, de hátráltatja a természetbarát moz­galom fejlesztését. A bírálatra vá­lasz is érkezett Benes Zoltán sport­köri elnöktől, aki arra kérte lapun­kat: ismertessük a válasz szövegét is. Szerinte — csak a legfontosab­bakat ragadjuk ki a levélből — azért kellek a tagfelvételt MU*ta­ni, mert a Bervai Vasas természet- járói újabban üzleti célokra hasz­nálták fel tagsági könyvüket. Egye­sek — lévén fővárosi lakosok — bu­dapesti kirándulásokat szerveztek, többen pedig a természetbarát igazolványt csehszlovákiai üzlete­lésre és más különböző egyéni cé­lokra használták fel. „Szándékosan nem akarom felsorolni azokat a természetjárókat, akik ebben az évben léptek be a szakosztályba, csupán azért, hogy a fent említett üzleteket le tudják bonyolítani. Utána azonban még a tagsági díjat sem voltak hajlandók fizetni! Az ilyen tagokra sem most, sem a jövőben nincs szükség. Ezeket a megyei szövetség is jól tudta, csak jelentésében elfelejtette megemlí­teni . . . Azért fenyegeti a verseny­zőket az a veszély, hogy vissza­vonulnak a versenyzéstől, mert ők maguk is úgy akarják!’* Súlyos vádak ezek, — vajon mit szól hozzá a megyei szövetség és mit a Bervai Vasas természetjárói? * És még egy levél, amelyet Kiss Antal olimpikon küldött Komiéi Károly részére és amelyet minden kommentár nélkül tárunk olva­sóink elé. „Kedves Karcsi bácsi! Hosszú évek után elértem azt; amire minden sportember vágyik: olimpikon lettem! Nem lehet azt leírni, mennyire örülök ennek és fogadom, hogy Tokióban teljes erővel, becsülettel küzdők majd a magyar színekért. Hogy ide jutot­tam, azért mélységes hálával tarto­zom Karcsi bácsinak, hiszen más­fél évtizeden át tanítgatott, nevelt s bármit hozzon is a sors — örökké hálás leszek érte. Ügy ér­zem, a feladott leckét jól elvé­geztem, de most jön a legnehe- zebo, hiszen a világ legjobbjai kö­zött jól szerepelni, nem könnyű dolog, örömmel gondolok vissza az együtt eltöltött szép időkre, az atlétika ábécéjétől egészen az egye­temig. Nem volt töretlen ez az út, sok kudarc, balsiker kísérte, de Karcsi bácsi mindig ott volt mel­lettem és átsegített a nehézsége­ken. Most zárom soraimat, sok sikert kívánok az új tanítványok­hoz és szeretettel üdvözlöm mind­azokat, akik szurkoltak értem .. ❖ Üjabb labdarúgó-botrányról ér­kezett jelentés: a Füzesabony— Heves mérkőzésen a hazaiak az utolsó percben egyenlítettek, s a gól után több hevesi szurkoló be­rontott a játéktérre, — végül is a karhatalomnak kellett közbeavat­koznia. Mindenféleképpen helyes tehát az MLSZ rendelkezése, amely szerint a bajnokság hajrájában je­lentkező sportszerűtlenségek ismét­lődését példás fegyelmi bünteté­sekkel kell megakadályozni! # A héten Egerben és Gyöngyösön igazi tömeg atlétikai versenyt ren­deztek. Egerben 500, Gyöngyösön pedig 240 általános iskolás állt rajt­hoz, a különböző számokban! Ez a két verseny már bizonyos foko­zatot jelent, hiszen mindkettőt is­kolán belüli vetélkedések előzték meg. Az egri I-es számú Általános Iskola V—VI. osztályában például minden tanuló részt vett a verse­nyen! Egerben is, Gyöngyösön is sole új, tehetséges fiatal tűnt fel, mintegy igazolva, hogy a négy­tusán kívül is helyes és szükség- szerű egyéb versenyek rendezése. Mert az élvonal utánpótlását csakis a tervszerű, folyamatos tehetség- kutatás segíti elő. Helyesen csinál­ják tehát a két városban, a gyön­gyösiek azt tervezik. hogy még az ősz folyamán megismétlik a fenti viadalt! Somody József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents