Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-07 / 235. szám
I VIHAR ade in Eger”\ egy lavór vízben A nevetségesség, a kis ügyből nagyot csihol ás jelképe ez a mondás: vihar egy lavór vízben. Vihar, akik számára ügy egy lavórnyi víz, az értetlenül szemlélőnek. De akta, tárgyalás, jegy. ssőkönyv, idő, töprengés, paragrafus idézés is. S ezért lehet közügy is egy lavórvíznyi vihar. Mint ez az ügy is: Tóth Rudolf contra Rácz László. Ebben az esetben a „lavór víz” egy elkerített kert, amelyen keresztül már nem lehet a közös kútra vízért menni, a vihar, a dühből leszakított kerítés, amelyet kölcsönösen tettlegessé^ követ és a közügy, hogy mindez a hatvani járásbíróság elé kerül, ahol most ott áll a bíró előtt az alperes és a felperes. Az alperes: Rácz László 50 éves vasutas. Alacsony, ősz ember, idegesen topog a bírói pulpitus előtt. Még nem állt bíróság előtt soha, törvénnyel dolga nem volt. Az imént akkor állt fel, amikor senki sem szólította, s a bíró szólitására ülve maradt. Számára most ez az ügy a világ legsúlyosabb ügye, egyéni tragédiája, amely mellett eltörpül minden. Szemmel láthatóan szégyelli, hogy nem is alperes, de vádlott, aki dühében a kisbaltát dobta oda tudja, hogy a bíró türelmét csodálja, vagy a két pereskedő makacsságát nevesse. — dehogy is nevesse, — dühöngje. Együtt jönnek haza, békében, szókat cserélve, elválnak a kapunál, kezet ráznak, s néhány perc múlva kapa emelkedik, balta repül, káromkodás csattan, s az asszonyok mindkét oldalon öntik az olajat a tűzre, vagy inkább — hogy a példánál maradjunk — paskolják a vihart a lavórnyi vízben. Csodálom a bírót. Üjra és újra, szinte már könyörögve agitál, hogy béktíljenek ki A tárgyalás bűnösöket mond ki. esetleg mind a kettőt elmarasztalják és a fél évszázadot megélt emberek, akiknek soha bajuk nem volt a törvénnyel, egymás ostobasága, az asszonyt bajkeverés és önfejű makacsságuk után bekerülhetnek a büntetett el 6- életűek egyáltalán nem előkelő családjába. — Forduljon magába — mondja a bíró... — Befordultam én, kérem, saját magamba, de mi lett volna, ha eltalál — makacs- kodik még mindig Tóth Rudolf, de már kevesebb meggyőződéssel. — Hajlandó-e bocsánatot kérni? — a kérdés Rácznak — Én... én igen. Én na gyón szégyellem ... — Na látja ... Mit akar még? Ha egy férfi bocsánatot kér, elismeri, hogy vétkezett, van-e annál nagyobb? Elejti a vádat? Tóth hallgat, küszködik. Már nem is magával, mert mos' már ő i; szégyellj ezt az egész vihart, hanem inkább az asszonyra gondol, az mit szól, hogy így meghátrált. — Na, fogjanak szépen kezet! Rácz nyújtja a kezét, úgy mondja: — Bocsáss meg! Tóth még a címert nézi nagy elszántan, aztán a bírót, a jegyzőkönyvvezető kislányt, végül lassan, vonakodva ő is kezet nyújt: — Szervusz! A bíró hátradől a szé’ ken, nagyot sóhajt, aztán hivatalos hangon, a törvény előírásainak megfelelően, paragrafusokat citálva diktálja a jegyzőkönyvet, amely szerint... ... elült a vihar a lavór vízben. Hogy ml ennek az egész ügynek a tanulsága? Nem sok, de nem is kevés. Már fulladtak bele egy lavór vízbe is! Toledós kézimunkák, kosarak, szőnyegek a Szovjetunióba, az USA-ba és Nyugat-Németországba Az egri háziipari termelőszövetkezet évről évre sikerrel készíti a különböző megye: jellegű népművészeti emléktárgyakat, fonott kosarakat, zőny egeket, gyermekruhákat, és kötöttárúkat. Készítményeinek jelentős része — mintegy 50—55 százaléka — külföldi országokba is eljut. A külföldiek ebben az évben mintegy öt és fél millió forint értékű árút vásároltak és vásárolnak a háziipari termelőszövetkezettől. Az egri készítmények különösen a Szovjetunióban, a baráti országokban. az Egyesült Államokban, Nyugat-Némeíországban és a? észak-európai országokban arattak nagy sikert. A belföldi ellátás mellett újabb cikkeket szállít a termelőszövetkezet külföldre. Rövidesen mintegy 5—0 ezer darab különböző fonott kosár, 200 négyzetméter perzsaszőnyeg, 8—7 ezer gyermekruha. és mintegy 400 ezer forint értékű toledós kézimunka indúl útnak — más készítmények mellett — a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba és Nyugal-Német- orstzágba. Tóth Rudolfhoz. A felperes: Tóth Rudolf. Egyben ő a magánvádló Is. Ügyvédje nincs. Igazságában magabiztos, két fejjel és vagy húsz kilóval nehezebb „ellenfelénél”. Mint betanult szöveget, mondja el igaznak vélt panaszéit a kerítésről, amelyet jogosan zárt el — mondván — a kertjét védve. ^Drámai” fordulat, az alperes ügyvédje viszontvádat emel, orvosi látlelet alapján, mert Tóth élőbb ütött A bíró nagyot nyel, de a jog és a törvény nem ismer tréfát, s a következő pillanatban már nem al- és felperes, hanem két vádlott áll egymás mellett. Szemben a Magyar Népköztársaság címerével. A címer hallgat nem tehet mást A bírd békít, mert ez a kötelessége és ezt diktálja józan esze is. — Ilyen emberrel szocialista együttélés? — háborog Tóth Rudolf indignálódva. — A fejsze alig ment mellé, ha a feleségem nem szól, most talán nem is élek — teszi hozzá drámai hangon ... A bíró agitál a békü- lésre, most már mindkettő makacs, s keresik az igazságukat egymétemyi széles kerítés és ötmétemyi kerülő út miatt. S ahogy peregnek a szavak, az újságíró nem címeztetett. Gyurkó Géza Otthonra találtak ,,Ki az úr a háznál?” — ezt a tapintatlan kérdést tette fel a francia közvéleménykutató intézet 500 nős férfi számára. Jellemző a> kapitalista Francia- ország közállapotai- ra, hogy az 500 férfiből egy sem akadt, aki büszkén kijelenthette volna: Én! Mindig ellenszenvvel viseltettem a kapitalizmus iránt, de ez az eset csak még jobban elmélyítette bennem a megvetést és a gőgös szánakozást szerencsétlen francia férjtársaim iránt. Nálunk az ilyesmi teljességgel lehetetlen. Mi, szocializmust építő magyar férfiak, gúnyos megvetéssel utasítanánk el még a kérdés felvetését is. Ml öntudatos, dacos és elszánt férjek va- vagyunk, akiknek nem lehet ilyen kérdéseket feltenni, egyetlen közvéle- ménykutatő intézetnek sem. Mi tudjuk, hogy kik és mik vagyunk! S ha mégis válaszolnánk, bátran jelentenénk ki: mi vagyunk az úr a háznál! Mert bátrak, férfiasak és hazudósak vagyunk. (—6) Csupa üveg, csupa csillogás az új ház. Pár napja készült el Pétervásárán a Vöröshadsereg útján. A festők még létrákat, vödröket cipelnek, most végzik az utolsó simításokat. A lépcsőháziban, a feljárókon még nagy a zűrzavar, szerszámok mindenütt, de a lakások ajtaján már ott díszelegnek a névtábláik az új lakók neveivel. Érdekes ilyenkor végigmenni a folyosókon, megállni egy- egy ajtó előtt, s elképzelni, vajon kik lehetnek a lakók, mennyi várok ázás, mennyi gond után jutottak lakáshoz. Meleg őszi délelőtt van. Nehéz ilyenkor valakit otthon találni, a lakók dolgoznak. Néhány lakásba becsöngetek, míg végre kinyílik egy ajtó. Mosolygós fiatalasszony fogad, Vadkerti Jenöné takarításhoz öltözve, kendővel a fején. — Jöjjön beljebb — invitál a lakásba — csak vigyázzon — figyelmeztet mosolyogva. — Most költöztünk be, s jóformán minden hegyén-hátán van. Valóban az előszobában, a konyhában mindenütt bútorok, alig lehet elférni tőlük. A fiatalasszony megmutatja a lakást. Modem kis konyha, beépített éléskamrával, a polcokon befőttek sorakoznak. — Nézzük meg a szobákat is! Belépünk a nagyobbik szobába. Itt már ki van takarítva. Szépen berendezve modem, világos színű bútorokkal. Az asz- szonyka látható örömmel mutogat mindent és nem is csoda, hiszen a lakásban minden új. — Nagyon-nagyon örülünk a lakásnak. Egy éve költöztünk Szolnokról Pétervásárára. Férjem a mezőgazdasági gépészképző szakiskolán előadó, én pedig ugyanott könyvelő vagyok. Eddig egy földes, parányi albérleti szobában húztuk meg magunkat. Elég volt az az egy év. Alig vártuk már, hogy felépüljön a ház. Jó néhányszor elsétáltunk erre a férjemmel, IV. v EMLÉKEZÉSEK ETTERSBERGEN CSENDBEN HÜZÖDIK az emberek hosszú sora fel az Ettersbergre, hogy a holtakra emlékezzék. Megilletődve a torony kupolája alatti sírkőre helyezik koszorúikat és virágaikat. A sírkőre, amely alatt Európa valamennyi koncentrációs táborának területéről hozott földet helyeztek ed ... Nézem az arcokat... Az antifasiszta harcosok emléke előtt hódolók szemében könny csillan. S e szemek újra és újra a harang-torony homlokzatára vésett mondatra szegeződnek: „A fasizmus kiirtása gyökerestől — ez a mi jelszavunk, a béke és szabadság új világának felépítése a célunk.” Itt fenn az Ettersbergen, ahol Johann Wolfgang v. Goethe, a weimari költő-fejedelem gyakran ült egy hatalmas tölgyfa alatt, a fasiszták 1937-ben koncentrációs tábort építettek. Építettek, hogy öljenek. bennünket: 1937. július 15-től 1945. április 11-ig a fel- szabadulás napjáig tizennyolc nemzet 250 ezer polgárát hajszolták ebbe a pokolba. A több mint 36 ezer halott — közöttük Ernst Thälmann, a német munkásvezér, — a véres mérlegnek csak egyik terhét adják. Az Ettersberg magaslatáról Thüringia felé száll a tekintet. Ezt a képet látták a tábor CARLHEINZ V. BRÜCK: 70eil navi levelek rabszolgái is, akik a hírhedt kőbányában sínylődtek, ahol verték, kínozták őket. Akkor naponta újabb csoportok érkeztek a táborba. Az embertömeggel 1944 tavaszán magyarországi foglyokat is hoztak. A koncentrációs tábor melletti fegyvergyárban állították őket munkába. 1944. május 24-én Auschwitzből 1000, június 2-án Budapestről 1000, június 18-án ismét Auschwitzből 1000, július 16-án pedig újabb 2500 ártatlan embert küldtek ide, a halál árnyékába. AZ A 21 EZER FOGOLY, aki túlélte az embertelen megpróbál tatásokat, sohasem fogja kitörölni emlékezetéből a buchenwaldi dalt: „Ö Buchenwald, sohasem felejtelek el, mert te az én .sorcomirgá lettél...” A dalt, amelyet Rödl táborparancsnok utasítására kellett énekelniök. A dal e szavakkal végződött: „Mi igent akarunk az életre mondani, mert egyszer eljön a nap, és szabadok leszünk.” ★ Valóiban eljött a nap. „Háromezer baj társammal együtt szenvedtem, de amikor a tábort elhagytuk, erősen hittük, hogy mégegyszer Visszatérünk szenvedéseink színhelyére, de altkor még egészen maa világot fogunk találni,” — mondta nekem Lénáit László építész, aki 1945. április 11-én a felfegyverzett magyar csoport felszabadító ütközetét vezette. Igaza lett: 1958. szeptember 15-én, a buchenwaldi emlékeztető és figyelmeztető emlékmű felavatási ünnepségén a magyar delegáció tagjaként találkoztunk ismét. A NÉGY ÉVIG ÉPÜLT buchenwaldi emlékmű leleplezési ünnepségén valamennyi nemzet megjelent képviselőit mélyen meghatották a magyar küldött szavai: „Azon a helyen, ahol a fasiszta rendszer embertelen cselekedeteit elkövette, azon a helyen, ahol ma az emlékezés méltó emlékműve emelkedik, azokra gondolunk, akik életüket hazájuk, népük, és az egész emberiség szabadságáért áldozták. Az ellenállási mozgalom harcosai, a hitleri fasizmus áldozatai, titeket köszöntünk és veletek együtt hazátok békeszerető embereit, bensőséges barátsággal és szeretettel köszöntjük — a magyar nép nevében.” Az emlékműre Otto Grotewohl, az NDK miniszterelnöke tette le az első koszorút. Széles, vörös zúzalékkővel borított út — a fasizmus sötétségében kifolyt vér megrázó szimbóluma — vezet a három kötsir egyikében Hét reflifplasztika szimbolizálja a szenvedést, a kínt, az áldozatokat, de egyben a növekvő, erősödő antifasiszta ellenállást is. Az útmenti emlékoszlopokon azon országok nevei állanak, amelyeknek polgárait Buchenwaldba hozták szenvedni és meghalni. Az oszlopokon hátul pedig Johannes R. Baoher verssorai olvashatók. Utunk a 22 méter széles „Nemzetek útjába” torkollik, amely a három óriási sírtölcsért összeköti. A sírtölcsérekben a foglyok tízezreinek földi maradványai nyugszanak. A harmadik, és egyben a legnagyobb körsírtól fekete lépcsők — a gyász jelképei — vezetnek egy térre, amelyen a gyászünnepségeket tartják a fasiszr- ta pokolból kiszabadult emberek. A tér szélén monumentális plasztika áll, amely mögött 50 méter magas torony emelkedik. A harang szava a jövő győzelmét hirdeti és a fasizmus által meggyilkolt hősök dicsőségét zengi. A TABOR EGY RÉSZÉT meghagyták korábbi állapotában. A szörnyű emberirtó berendezések tartós figyelmeztetéssel szólnak az emberi értelemhez. Ez a figyelmeztetés ma még szükségesebb, mint bármikor azelőtt. Mert míg a Német Demokratikus Köztársaságban teljesítették a buchenwaldi esküt, Nyugat-Né- metországban máig is hatnak a régi, pusztító erők. Az IG Farben vezetői, akik óriási profitot szereztek a rabok robot-munkájából, ma is — éppen úgy, mint azelőtt — az Igazgatói székekben ülnek. Prinz Josias zu Waldeok buchenwaldi SS generális ma is Hessen legnagyobb földbirtokosa, és ismételten nagy találkozókat rendez az egykori SS tagok számára. Würten- bereben háborítatlanul é! M ' ■ \ ■ ler SS orvos, aki pedig Bu- chenwaldban a megkínzottak lenyúzott boréból lámpaernyőt és könyvborítót ' készített. Rotweil am Neckarban „derék” bankhivatalnok álarcában él Wagner, volt SS legény, aki a „Kommando 99”-hez tartozott és tarkó lövéssel gyilkolta halomra áldozatait. „A gyilkosok többé nem alattunk, hanem fölöttünk vannak” — állapítja meg joggal egy nyugat-németországi szállóige. Erről a tényről nem feledkezhetünk meg. WEIMARBAN az „56 ezer ember tere” a Thälmann emlékművel Buchenwaldra figyelmeztet. Arra a borzalomra emlékeztet szüntelenül, amely Weimar klasszikus színhelyének közvetlen közelében történt. így testesíti meg ez a város napjainkban a német történelem nagy humanista tradícióinak ápolását és összeköti őket a fasizmus elleni kérlelhetetlen harccal. (Fordította: MiUssin Béla) megnézni, hogyan halad u építkezés. S most végre itt vagyunk. Ügy érzem, életünk egyik legnagyobb kívánsága teljesült. Nyílik az előszobaajtó. Vadkerti Jenő lép be a szobába. Mosolyogva és egy kicsit büszkén néz körül. — Hazaugrottam néhány percre — mondja. — Megnéztem, mit csinál a feleségem. A lakás? — Nehéz lenne azt elmondani, mennyire örülünk. Amíg albérletben laktunk, jóformán semmi komolyabb dolgot nerti vettünk, hiszen nem is tudtuk volna hová tenni. Egy év alatt mindössze egy rádiót vásároltunk. — Itt már más — folytatja az asszonyka. — Otthonra találtunk, bútort vettünk, rövidesen szőnyegekre, virágállványra, állólámpára, függönyre is sor kerül. Jövőre pedig megfestetjük a falakat. — Szép kis lakás ez. Egyik ismerősünk azt mondta, csak annyi baja van, hogy Pétervá- sérán építették és nem valami nagyobb helyen — mondja az asszonyka. — De mi szeretünk itt lenni. Megszoktuk már egy év alatt a falut. — Hát azért — folytatja a férj — van valami igazság az ismerősünk véleményében. Van itt a községben egy-két olyan dolog, amin nem ártana, ha változtatnának. Például elég gyenge az ellátás. Gyümölcsöt, zöldséget alig lehet kapni és bizonyos élei miszerek bői sincs mindig elég. Sőt mint mondják, a múltkor fedőt és palacsinta- sütőt sem tudtunk venni. — Bizony, edények Is kellenek az új lakáshoz — neveti el magát a feleség — eddig azt sem vettünk. Most viszont főzhetek is, kellenek az edények. Aztán sorolják, hogy mi és mi kellene még. Bizony elég terjedelmes lista lenne, ha valaki feljegyezné. Hiába, valójában most kezdik az életüket, hogy önálló lakáshoz jutottalt és sok mindenre van még- szükségük. De ilyenkor a tervezgetés maga is öröm, előre elképzelni, mi hova kerül majd, mikor mit vásárolnak A gondok, az örömök, az otthonra találás, egy fiatal házaspár révbe jutásának gondjai, örömei. Kaposl Levenie 3 190L október 7, szerda
