Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-30 / 255. szám

nap és hol kaptak nagy zuhét a nyakukba. Bárhogy igyek­szem magamtól a gondolatot elhessegetni, magamban óha­tatlanul Szélházyt aposztrofá­lom, nem tud lekötni a remek villalakás kényelme, az abla­kon át szemem előtt kitáruló város panorámája. — Anyukám, emlékszel Ná- polyra — mondja a férj, — 120- szal söpörtünk odáig. —Micsoda öröm volt szá­guldani. Átsuhantunk Milánón. És érintettük San Remót is — meséli boldogan az asszony. Delirium furiosum! A szá- zadeleji futuristák az autóra azt mondták, szebb és tökélete­sebb esztétikai élvezetet okoz, mint a Szamotrakéá Niké. Is­merőseim az utazás közben fel­keresett helységeket azokhoz a sebességekhez kötik, amelyek­kel elérték azokat A névtáb­lákra figyeltek, nem tudják megmondaná, milyen színű vi­rágok pompáztak arrafelé az utak mentén. Nem látták a syxtusi kápolna freskóit, de ol­csón vásároltak színes moher- pulóverokat — Olvastad a Húsz órát? Mit szólsz, milyen vitát kavart ez a regény? — Öregem, hát jut nékem időm ilyesmire! — Talán a Rozsdatetmetőt._ — Jaj, ne is emlegessen előt­tem ilyen szörnyűségeket! Rozsdatemető... ne fesse az ördögöt a falna. így is folyton attól rettegek, hogy nekünk jön valaki, vagy mi rohanunk bele valamibe. Akkor aztán tényleg az jön, a rozsdateme­tő... Jaj, hogy maga milyen, mondhatta volna, hogy könyv­ről beszél. Arra nekünk nincs felesleges pénzünk. Ki kéne cserélni a bútort körülkeríteni a házat, jó lenne egy frizsider is, de hát miből Ki akarjuk cserélni /a kocsit, arra gyűj­tünk. És el tudja maga kép­zelni, mennyi kiadással jár egy- egy utazás az autóval? Űj ház, autó, száguldó uta­zás. Micsoda áldozat-hekatom- bára képesek miatta. A távol­sággal együtt a közelség is megszűnt elveszett számukra. Az öreg cseresznyefa áll még az udvaron. Mákként nem is ismernék a régi tájra, amelynek itt nyoma veszett A régi ház helyén szintes, nagyablakos új ház magasodik. A cseresznyefa alatt vályog­ház állott. Alacsony „épület'5 tenyérnyi ablakkal; kapuja A világűr pályafelvigyázói Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója írja: Szerdán a Szovjetunióban felbocsátották a Kozmosz csa­lád ötvenedik tagját. Két és fél évvel ezelőtt, 1952 március 16-án kelt útra a Kozmosz—1., s azóta a Föld körüli térségnek e búvárai összefüggő tudomá­nyos programot valósítanak meg. A felső légrétegek és a kozmikus térség kutatása első­sorban azért fontos az űrhajó­zás szempontjából, mert a vál­tozékony térbeli elhelyeződés- sű sugárzási övezetek nagy ve­szélyeket rejtenek magukban. Ismerni kell e sugárzási öveze­tek határait és a sugárzás in­tenzitását ahhoz, hogy az űr­hajósok megfelelő technikai felkészültséggel törhessenek ki a világűrbe. A félszáz. Kozmosz felbocsá­tása nem csupán a világűr­kutatásban nagy lépés, hanem a rakétatechnika fejlődésében is. Emlékezetes például, hogy ez év augusztus 18-án egyetlen új típusú szovjet hordozóraké­ta vitte elnyújtottabb Föld kö­rüli ellipszis-pályára a Koz­mosz—38-at, a Kozmosz—39-et, és a Kozmosz—40-et. Négy nappal később, augusztus 22-én ismét három műholdat bocsá­tottak fel a Szovjetunióban, közülük kettőt egy hordozó- rakétával. A Kozmosz—50. felbocsátá­sa egybeesik az ENSZ világ­űrbizottságának New York-i ülésszakával, amelynek rész­vevői a Voszhod teljesítmé­nyének méltatása mellett el­ismeréssel adóznak a szovjet Kozmoszoknak, a világűr pályái elvi gyázóinak. Nem pontosan ez a neve, ha­nem Mindszenti Gedeon utca, és Egerben van, a Hatvani te­mető mögött Ám a panaszok, amik ebből az utcából jutottak el szerkesztőségünkbe — az e névre való változtatást javasol­ják. Első számú panasz: ezen a területen csupa magánház — legtöbbje vadonatúj — épült. Lakói becsülettel fizetik a községfejlesztési adót, s 1959- ben arra kérték a tanácsot, hogy egy keskeny járdát fek­tessen le valamelyik oldalra. Segítenek is. Odahordták a kö­vet egy évig ott is volt s jár­dával kecsegtette a nyakig sár­ban járó lakókat. Aztán meg­jelent egy teherautó, néhány­szor fordult, s mire hazatértek a munkából a Mindszenti Ge­deon, Hétvezér és Tóth utcai la­kók — hűlt helye volt a kőnek is. Azóta sincs semmi. Második számú panasz: he­tek óta nem ég a villany. Nem elég, hogy olyan nagyon kint laknak, hogy nincs járda, most már az utcai világítást is nél­külözik. Lehet, hogy mindez a har­madik számú panaszból fakad, mert az utcát (a Hatvani te­mető mögötti szakaszon) öt hét­tel ezelőtt feltúrta egy hatal­mas kotrógép, és a másfél mé­ter mély csatornából mintegy négy méter széles és nyolcvan centi magas földikupacot borí­tott az utca teljes hosszában és szélességében. Olyan sürgős volt öt héttel ezelőtt a munka, hogy a kotrógép egy egész va­sárnapon és egy egész éjsza­kán át túrta a földet. Aztán el­vonult. A lakók csak várták, hogy majd lesz valami, csövet fektetnek le — gondolták — IvMviÍJtrfiÁ* Kis köröket rajzolga- tott maga elé a cuk­rászda négyszögletes asztalára. „Igen, húsz percet nem késik, az biztos. Ha nem zuhog­na az eső, nyugodtan el is mehetnék, mire várnak még?” Kemény ajka apró, fanyarkás mosolyba rándult. Tu­lajdonképp semmi in­dulat nincsen benne, — egy kis csalódottság legföljebb. Valaha nehezen si­került volna idegessé­gét palástolnia, még kétszer is fölugrott vol­na asztalától, hogy a bejáratból végigkém­lelje az utca hosszát, nem bukkan-e föl a jól ismert, sietős léptű nőalak. Meg rémképe­ket rajzolt volna maga elé: idegen férfiarcok ködlöttek volna föl előtte, utcai baleset, bámészkodó csoporto­sulás, rendőr... Mi minden érhette! Ma már tudja, hogy sem­mi. Semmi különös. Holnap délelőtt meg­csendül majd a tele­fon és minden szépen kitisztázódik, mert a valóság egyszerűbb, mint a szabadjára eresztett képzelet. Igen, negyvenkét éves korára az ember már mérlegel és meaért. Átmegy a barátaihoz, eltölt velük egy lazár* fogott, gondtalan estét, együtt vacsoráznak. Tekintete a szomszé­dos asztalra tévedt. Kedves, összebújó fia­tal pár. Ketten együtt lehetnek vele egyidő­sek. Eljátszogatott ar­cukkal, mozdulataik­kal, tulajdon emlékei­vel töltötte ki a héza­gokat. A fiú diák lehet, egyetemista. A lány? Tisztviselő, vagy el­árusítónő? Milyen elmélyülten magyaráz neki a fiú! Még szentül hisz ben­ne, hogy éppen ez a fitoska, huncut szemű szőke az, aki legrejtet­tebb gondolatainak igazi értője! Hogy esik odakinn! Ez már őszt ígérő, ki­tartó eső, elmossa a nyarat. Ha valami bosz- szantotta, inkább ez. Várni kell. Nem a ta­lálkozóra többé, csak arra, hogy az eső eláll­jon. S mert jobbat úgy­sem tehet, hát oda-oda- pillant a szomszédos asztalhoz. Mondjuk, ez a fiú az ő helyében már nem lenne ilyen megbocsá­tó, szenvedélyes fajtá­nak látszik. Olyannak, aki elsírja magát, ha túlfeszítik az idegeit. És ahhoz talán nem is kell nagyon sok. A lány persze, élvezi az ilyen jeleneteket Htokban meg is tervezi őket elő­re... nem gonoszság­ból, csak, hogy aztán annál édesebb legyen a kibékülés. Előttük még a kiürült kistányér. Egy-egy sü­temény hártyapapirosa tekergőzik rajta, üre­sen, kimúltan. És a két pohárban a félig ki­ivott ital. Most elkapta a fiú pillantását. Nem volt neki szánva, inkább ol­dalról érte csak, amint körüllcapta a fejét és A lány beszélt épp. Mellékesen, kötetlenül, a maga csevegő mód­ján, ahogy köznapjaík morzsáját szórják egy­más elé a fiatal szerel­mesek, — hiszen min­den érdekes, ami a má­sikkal történik. De a fiú mintha egyre fo­gyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart kör- pillantásai sűrűbbé vál­tak. Mintha főbekólin- totta volna egy orv gondolat, hogy egysze­riben belesápadt. Az­tán kettejük közt téve- lyeg tekintete a már­ványasztalon. A két kistányéron fut át s megáll a poharakon. A fekete ruhás, fehér kötény es kisasszony a szemközti sarokban számol el, s bocsánat­szemében megvillant valami. Gyanakvó te­kintet volt, a pult felé irányult, ahol a kiszol- gálónő várta, míg meg­rakják a tálcáját. kérő mosollyal közele­dik a következőhöz. — Elnézést... váltá­sunk van... Inkább a mosolyá­ból, mozdulataiból ot. vasta ki a megszokott szavakat. És sorra elő­kerülnek a tárcák, ap­ró számlácskák zizeg­nek, aprópénz csörren az asztalon. A fiú, itt a szomszéd­ban, idegesen a hajába tv.r, már nem is hallja, amit a lány mesél. Most, most rögtön meg­kérdi majd tőle a kis fitos: — Mi bajod van? — És ő az ősi, buta fér­figőggel feleli majd: — Ugyan, semmi, semmi ... — s közben veríték üt ki a bőrén, viszke- tőn, csípőn, és egyetlen árva mentőötlet után kutat hasztalanul. Mert ide most nem ötlet kel­lene, hanem... Még két asztal van' hátra, mindjárt odaér; hozzájuk a fizető pin-' cér. Ő csak azután ke- ', rül sorra. Szegény gye- ', rekl Érzi, amint meg­csapja a régi, hetyke'. nekilendülés. Ó, ez még; onnan való, a maga ■ húszéves korából. És azért annyira nem öreg; még, hogy bosszút ne álljon a sorson a tulaj- dón félrecsúszott ran-', devújáért. Legalább a- másikét megmenti. I Int is a fiúnak, aki' maga sem érti, mit, akarhat tőle az idegen, deres hálántékú férfi,'. de azért tétován fölkel,' odalép hozzá. Hogy mit' mondjon neki? A sza-< vak annyira melléke-' sek. A fő a rejtet'en- odacsúsztatott pénz, < meg a biztató mosoly-'' gás: j — Mulassanak jól! • Odakinn, az ablakonj túl már elállt az eső. i VIDOR MIKLÓS természetes, hogy mind több emberben támad fel a kíván­csiság: ő is csatlakozna a tu­risták évről évre népesebb tá­borához. A jövő év januárjától az eddiginél jelentősebb szerepet kap a falu az idegenforgalom­ban. A SZÖVOSZ és az IBUSZ vezetői közös tervet dolgoztak ki arról, hogy a földművesszö­vetkezetek hálózatát bevonják a társasutazások szervezésébe. Január elsejétől fokozatosan megkezdik munkájukat a kör­zeti IBUSZ-megbízottak. A körzeti földművesszövetkezeti apparátus egy-egy kijelölt és t megfelelő szakoktatásban ré­szesült dolgozója végzi ezután fezt a munkát. A szövetkezetek [■irodáján megjelenik az új táb- í la, a SZÖVOSZ és az IBUSZ, emblémával: Körzeti IBUSZ- > megbízott. t Ezek a megbízottak jó előre -megkapják az IBUSZ tervezett 'társasútjainak programját és -Budapesttel egy időben meg­kezdik a jelentkezések felvé­telét. Mind a belföldi, mind a [külföldi társasutazásokra a »lakóhelyhez közel eső körzeti ■ irodákban lehet majd január­tól jelentkezni, — nem kell ezért senkinek Pestre utaznia, [sőt a megyeszékhelyre sem. ; Az IBUSZ szeretné elérni, hogy a társasutazások rész- ,vevőinek aránya — első lenes­ként legalább 60:40 arányban a vidékiek javára változ- ’zék meg. ; A VIDÉKI VÁROSOK, fal­vak művelődési házai is be­kapcsolódnak a növekvő ide­genforgalom propagandájába. Mindenütt megalakítják a mű- [velődési házak „ország-világ­járó” baráti körét. A művelő­dési házak előre meghirdetik az utakat: a TIT bevonásával vetítettkópes előadásokat tar­tanak a tervezett útvonalban érintett városok, tájak szépsé­geiről, nevezetességeiről; a részvevők hazatérése után pe­dig a baráti körben beszélik meg tapasztalataikat. A körzeti megbízottakon és a földművesszövetkezeteknek minden községben működő he­lyi megbízottam, s az utakat szervező, szállásról, étkezésről, idegenvezetőkről gondoskodó IBUSZ-on sok múlik a tervek valóra váltásában. A községi tanácsok, termelőszövetkeze­tek maguk is kezdeményezhet­nek utakat; HA A TERVEKRŐL valóság lesz, remélhető: jövő őszre ta­lán megdől az idei idegenfor­galmi rekord: az egymillió. V. E. 572 380 magyar utazott idegen­be. Az utazók túlnyomó több­sége — a be- és kiutazók mint­egy 87 százaléka — egyénileg, vagy csoport tagjaként, magán­utazáson vett részt. 1964 januártól augusztus 31-ig 964 951 külföldi jött Ma­gyarországra és 940 766 ma­gyar állampolgár utazott a ha­táron túlra. Az azóta eltelt másfél hónap alatt mind a ki-, mind a beutazók száma tovább emelkedett, s már túl­haladta az egy-egymilliót. Amikor ennyien utaznak, AZ ŐSZBE ÁTHÚZÓDOTT nyárutó meghosszabbította az idei idegenforgalmi évet Ok­tóber van, de még az ország sok táján jócskán hallunk ide­gen nyelvű beszédet —, sok külföldi látogatott el hazánk­ba még a balatoni évad befe­jezése után is. Pedig az év ide­genforgalmi mérlege már az első nyolc hónapban (ennyiről vannak hivatalos adatok) sok­kal magasabb számokat mutat az 1963-asnál. Tavaly — egész évben — 584 688 külföldi állam­polgár jött Magyarországra és Egymillió külföldi járt az idén eddig hazánkban Ugycnennyien utesztalc tőlünk külföldre aztán lesz víz, s betemetik a gödröt. Nem így történt. Ka­szásék háza közben készen lett a Mindszenti és Hétvezér utca sarkán, de a földhalam miatt máig sem tudtak beköltözni. A lakók aggódása elérte a tető­fokot, mert öt héttel ezelőtt még szeptember volt, s nem számítottak arra, hogy október végéig sem jut be lakásukig a szenet, fát hozó teherautó. Az autótulajdonosok ismerősöket kértek meg garázsolásra, mert a gépkocsival be sem lehet hajtani az utcába, amely öt he­te kizárólag gyalogos forgalom­ra alkalmas. És túl minden keserű humo­ron: ha valakit baj ér, ha tűz üt ki, ide ugyan be nem megy sem mentő-, sem tűzoltóautó! Ezen az utcán nagyon szerve­zetlenül fogott munkához a vízművek számára dolgozó Üt­és Vasútépítő Vállalat! Bárdos László, az utca egyik lakója, járt a tanácstagnál, aki „belefáradt” az utánajárásbaj járt a megyei beruházási iroda főkönyvelőjénél, aki nem tud a munkálatokról semmit, s járt a városi tanács elnökénél, aki intézkedést ígért. A városi fő­mérnök valóban kint járt a helyszínen, s a kivitelező vál­lalat műszaki vezetőjével be­szélt, aki szerint — egy héten belül befejezik ott a munkát. Jobb előre félni, mint később megijedni — tartja a magyar közmondás. Ezért írtuk meg; mert talán most egy kicsit meg­kegyelmez az idő, s nem önti él teljesen az egyre omló ár­kokat a víz, talán lehet még benne dolgozni és a fagy be­állta előtt végeznek a munká­val- ; l!f I ! ■ ' (Adám) Panasz a mostoha utcából Üj házak, villák sok megkövesült, régi gondolat —... Ha kezdetét veszi az aggamedonl csata, mind ott pusztulnak el a bűnösök, de megmaradnak a tiszta lelkű szeplőtelenek. Megmutatták a házat. Eső után volt A szürke, alacsony ég alatt szinte virított az új ház cserépfedele. Pirosain, fénye­sen. — És összegyűlnek majd a kiválasztottak és megszámlál- tatnak. Nyugatról kel fel a nap, megfényesednek a csilla­gok, megújul e kínban terem­tett világ és mindenek csak Öt dicsérik. Olyan a szája, mint ama bib­liai korsó, amiből sohasem fo­gyott ki az olaj. Fogai sárgák, töredezettek. A második férfit fogyasztja. Az elsőnek tele­gyúrta a fejét próféták taeítá- Saival, bűntől visszatartó intel­mekkel, prédikátori citátumok­kal, annyira, hogy belehalt. A ^milliós hadsereg” idején be­hívót kapott, de önszántából hem kívánkozott uniformisba (bújni. Elvitték, börtönbe zár­tóik. A cella mennyezetére Spárgán kenyeret kötöttek, ad- fak mellé egy puskát, hogy az­zal üsse le. A puskához nem nyúlt Gyomorfekélye volt Ké- áön vették észre, hogy bevér- Sett. Egy kislány maradt utána, ókos, ügyes, csak nem elég en­gedelmes. Mindig verést ka­pott, mert nem buzgón imád­kozott Az asszony másodszor­ra egy prédikátorhoz ment férjhez, vele fejezték be az építkezést Ketten választottak férjet a leánynak, akit az nem fogadott el, megszökött a ház­ból, munkát vállalt a közeli gyárban, s azóta nem lépte át á küszöböt — Bűnös lélek, nem kellett neki a biblia, csak mindenféle Szennyes betű! — Tizenöt évvel volt öre­gebb nála, akit férjéül akartak. — Hívő volt A kevesek kö­áé tartozott, akinek lelkét a bit szeretettél és szépségekkel ru­házta f el... A nagy csata, amelyet Urunk a bűnösök vég- élmúlására bocsát földünkre, nem kegyelmez a hitetlenek­nek, engedetleneknek. A bűnö­sök tüzes poklok fenekére vet­tetnek és a kínok kínjával szenveditetve égnek hamuvá a szüntelen lángok között. Kínál­juk hitünket minden ember­nek, mert a mi hitünk az egye­düli igaz, csak ez a hit ment­het meg a poklok örök láng­jaitól. 2 Takaros, szép nagy ház.1 ^Fordítós ház”, ahogy errefelél mondják. Nemcsak a ház új,] á bútorok sem régiek. A lágyJ pasztell tónusú falakra, ame-< gyeket belépve megcsodáltam,] ázóta mintha nyi rok virágot 2 pingált volna valaki. Az utcán j végigtekintek magamon, mint] aki csatornából szabadult ki 1 Egyszerre. j ★ Kisfaludy Kérőkjében van| égy üresfejű, nyugatmajmóló,í ítülföldieskedő figura, Szélházyt táró. Beutazta a fél világot, szétnézett mindenfelé, de ciyl keveset látott. Egy-egy város-1 ról az jut eszébe, milyen étele- ] két fogyasztott, hol sütött a] Évi 4,3 milliárd | kilowattóra áram... | Mennyi energiát rejtenek a] inagyar folyók? A közepes 50 ; százalékos vízhozam alapján; évente 7,4 milliárd kilowatt-] óra az ország eleméleti vízierő-j készlete. A leghosszabb árvédelmid, gátrendszert Európában Ma- j yyarország építette. Elsők va-z gyünk a belvízlevezetésben, ; öntözésben is. Vízierőkészie-; tűrik viszont — természeti [> adottságaink miatt — csak az ; európai országok utolsói közé > sorolható. Kevéske elméleti vízierőnkből — nem végleges adat — évi 4,3 milliárd kilowatt- ’■ órát haszna síhat ránk. Jelen- ] leg alig 2 százalék-ál használja' kereken 40 vízierőmű. • A 4 r^ipBJSi] 064. október 30., péntek megroskadt, fedélét teljesen benőtte a zöld moha. Az új házat ketten lakják. Tizenöt éven át rakosgatták félre a pénzüket, minden ál­muk, vágyuk volt ez a ház. Egy keresetből nehezen ment, azt büszkeségük nem engedte, hogy az államtól kérjenek köl­csönt. — Miért egy keresetből? —... Ha az asszony dolgo­zik, nem rendes feleség az. Ügy értem, nem komoly asz- szony. Sok mindenre kell fi­gyelnie egy nőnek, hagy az urát megtarthassa. Legyen rendben mindene. Az én uram, ha reggel elmegy dolgozni, ma sem tudja, milyen étellel vá­rom ebédre. Hadd legyen meg­lepetés. Ha nem így lenne, régen megunt volna mér en­gem. Az asszony „merkeL”. Szí­nes pamutszálakkal érdekes mintát varr a vásznakba. Ken­dőnek, abrosznak, vagy ki tud­ja minek. Egész rakományt őriz már a szekrényekben. Szebbnél szebb remekeket a singolt párna- meg dunna­huzatokból is. — Hol látott Ilyeneket? — Nem láttam. Magamtól találgattam ki... De ha akar­ja, mutatok olyat is, amit a nagyanyám anyja varrt... Dehogyis múzeumba valók. Jobban vigyázok én ezekre, mint akárki. A férj munkába jár. Azon­kívül eszik, iszik, alszik. Fil­met háromszor, ha látott éle­tében. Iskolát hat elemit járt. — Megtanultam írni, olvas­ni, számolni. Hát nem elég? Merkelt és singolt minták közt élnek. Bezárva az új ház falai közé. A kor nem tör. nem törhet be ide. Tizenöt éven át az új házra gyűjtöget­tek. Gyermekük nincs, arról is elfelejtkeztek, mint más egyébről. Az öreg cseresznye- fa áll még az udvaron. Nem tudja már termékenyíteni az idő. Űj házak, házfalak. Gond­dal berendezett szobák— az anyagi gyarapodás mai jegyei. Üj házak. Fedelük alatt nem mindig a ma, de a tegnap, a múlt fészkel. Üj házak — és ime: elavult normák a fejek­ben. Ha az ember felejti, hogy belülről is építsen. Építse —- önmagát. Pataky Dezső Új házakban régi emberek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents