Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

Emberséggel és anyagi áldozattal Téli készülődés az AKÖV-nél Az év utolsó két hónapjában 500 ezer ,tanna árut és közel negyedmillió utast kell szállí­tania a 4. számú Autóközleke­dési Vállalatnak. Ennyit feltét­lenül, de lehetőleg többet, ínért tüzqlő-, építőanyag-, sőt élelmiszerszállításban is ösz- szegyúlt egy kis hátralék. És M tudja, milyen idővel, milyen utakkal köszönt be január, február? Éppen azért rendki-? vili fontos, hogy a közlekedés dolgozói idejében és jól ké­szüljenek fel a télre. Nem resszortfeladat ez, hanem a vállalat minden dolgozójának közös ügye, elsőrendű köteles­sége. Hiszen nemcsak vállalati érdek, hogy a téli fagyban, sárban is pontosan induljon a 670 tehergépkocsi, a 250 autó­busz és a 60 taxi, idejében rendeltetési helyére érkezzék az élelmiszer, a tüzelő és az építőanyag. Télen hajnalban kezdődnek a bajok Egyáltalán nem, vagy nehezen indulnak a gépkocsik. Nem csoda, csillagos ég a garázsuk. De a Komverta indító készü­lékeket már kijavítva készen­létbe helyezték, és ahová nem Wá ott segít majd az új típu­sú gerjesztő dinamó, mert az­zal áramot tudnak gerjeszteni. Gyöngyösön, Hatvanban a helyszínre szállították már a karterkályti ákhoz szükséges fa­szenet, az egri TÜZÉP-nél is megvan a kiutalás. Persze, me­leg viz is kell majd a hűtőkbe, hogy azzal is engeszteljék a szigorú telet. Az egri új tele­pen nem lesz baj, háromezer literes tartályt szereinek egy pótkocsira és azt az épületet fűtő kazánból töltik meg forró vízzel és hőszigetelt csövön át „itatják” a fagyos kocsikat. A kisebb telepeken ugyanezt a célt szolgálják a 200—300 li­teres honvédségi üstök. Szemlék alkalmával vala­mennyi gépkocsi ajtaját, abla­kát megvizsgálják, pótolják a kitört üveget, cserélik a kopott szigetelést. Persze, sok munka van még hátra, nagyon iparkodni kell mert ki tudja, hogy milyen meglepetéseket tartogat az idei tél. Bosszantó, hogy a farmo­toros buszok f ütőkályháihoz nem kapnak alkatrészeket. Pe­dig hazai gyártmány. De al­katrész nincs, nem kapható — panaszkodnak az AKÖV mű­szaki vezetői. Az elmúlt évi tapasztalatok alapján az AKÖV gépkocsivezetői aggódnak, — és valljuk be joggal —, hogy az ÁFOR megint késedelmesen adja ki a C-olajat és a téli mo­torolajat. Megkezdték már a légfékes gépkocsik fagymentesítését, a gépkocsivezetők és szerelők fi­gyelmét felhívták, hogy az I-es szemléken fokozott gondot for­dítsanak a légjáratok víztele­nítésére. Mit ér mindez, ha a téli úttalan utakon egymás után törnek a rugók, a kup­lung és a differenciálmű — kérdezik sokan. Kétségtelen, erre számítani lehet. A válla­lat vezetősége igyekszik a szükséges alkatrészek pótlásá­ról gondoskodni. De ez rend­kívül költséges és könnyen el­viszi a nyereségrészesedést. Mit tehetnek a gépkocsi vezetők? Csak egyet kémek tőlük a vezetők: úgy bánjanak a gép* kocsikkal, mintha sajátjuk len­ne. Ha ezt teszik, akkor helyt tudnak állni télen is és lesz nyereségrészesedés is. Nemcsak a motorokat és a gépeket teszi próbára a tél, fokozottan igénybe veszi a gépkocsivezetőket, rakodókat és a szerelőket is. Hogyan gondoskodik róluk a vállalat? Az egri üzemegységnél októ­ber végéig 29, a gyöngyösinél 18 darab kályhát javíttattak, füstcsövekről, tüzelőről gon­doskodtak a pihenő helyeken, a raktárban tárolják már a melegítő italhoz szükséges tea, kávé és cukor nagyobb részét, pótolják a hiányzó főző- és ivóedényeket. Most talán apróságnak tűnik mind­ez. De téli fagyban, kemény szolgálat közben elviselhetet­len lenne a munka nem annyira a tea és a kávé, mint inkább a gondoskodás „mele­ge” nélkül- j j Kinek jár bunda és gumicsizma? Felsorolni is sok lenne, hogy mennyi esőköpenyt, gumicsiz­mát és bundát vásároltak. Az elmúlt években gyakran vita volt, hogy kinek mi jár. A műszaki osztály javaslatára a szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy a tehergépkocsi- vezetők bundát, a szabadban dolgozó szerelők gumicsizmát és vattás ruhát, az autóbusz- vezetők bundát és köpenyt is kapjanak. Teljes tatarozást végeztek az ősszel a gyöngyösi MÁVAUT telepein. Tető és csa torna j avatásra, lakatos és asztalos munkára futotta a vállalat dolgozódnak erejéből. Magukénak érzik a telepet, dolgoztak és megelőzték a te­let. A TEFU telepen és a Pa­csirta utcában még tart a ja­vítás, tatarozás. Egerben Rázsi János és Za- horecz Sándor, Gyöngyösön Csányi József felelős azért, hogy az AKÖV dolgozói meg­kapják mindazt, ami télen jo­gosan megilleti őket. A téli üzemhez szükséges műszaki feltételeket Egerben Dobrovits Miklós és Hegedűs Sándor, Gyöngyösön Kárpáti László és Tárnád Károly teremti meg. De nemcsak ők. A gazdasági, a párt és a szakszervezeti ve­zetők. A közösség megfontolt, jól szervezett és emberséges gondoskodása szükséges ahhoz, hogy a közlekedés dolgozód teljesíthessék mindazt, amit mindnyájan várunk tőlük. F. L. Rekord a — Balatonnál Ä balatoni hajózás az idén rekordforgalmat bonyolított le. A napokban elkészült for­galmi összesítések szerint a kompok kivételévéi a tó 26 személyhajója 1 806 574 sze­mélyt szállított. 1937-ben, a háború előtti legnagyobb for­galmú évben, összesen 271 000 utasa volt a balatoni hajók­nak. A kompokon szállított személyekkel együtt, az idei utaslétszám eléri a 2,7 mil­liót. A három balatoni komp­hajó Tihany és Szántód kö­zött, kis híján százezer sze­mélygépkocsit fuvarozott. Hozzávetőleges becslés sze­rint, a Balatonon szállított személygépjárművek mintegy kétharmada külföldi rend­számú volt. A kompok ezen­kívül 9000 nagyobb járművet, köztük 4393 autóbuszt szállí­tottak az idei szezonban. A hajóforgalom statisztiká­ja azt bizonyítja, hogy a for­galom a tavalyihoz képest ie ugrásszerűen megnőtt. (MTI) Sporttársi kérelemmel fordulok a labdarúgás szurkolóihoz. Kérésem nagyságát nem gyózöm hangsúlyozni és ugyan­akkor rendületlenül bí­zom bonne, hogy mégis meghallgatásra talál. Két gyermek apja va­gyok, s mindkettő — kis­lány és kisfiú — odaadó utánpótlása szeretne lenni a labdarúgó szur­kolók társadalmának. Én azonban egyik gye­reket sem viszem labda­rúgó mérkőzésre. Hiába könyörögnek. £n nem viszem okét. Nem me­rem! Az a rögeszmém ugyanis■, hogy kiskorú gyermekeim biológiai nevelését, az élet titkai­ról való felvilágosítását részben az Iskola; rész­ben jómagam is, képe­sek vagyunk megvalósí­tani, — tudományos ala­pon, a magyar nyelv szókincsének viszonylag ugyan szükebb, de ke­vésbé triviális részének alkotó felhasználásával. Sajnos, ezt a gyerekek nem értik meg. ök meccsre akarnak járni, és én nem merem vinni ókét mindaddig, amíg néhányon, ott, a lelátó­kon, nem sietnek segít­ségemre és nem tesznek le arról a törekvésükről, hogy széles körben fi­togtassák: a szép ma­gyar nyelv, lám, mennyi ocsmányság kifejezésére is alkalmas. (-ó) . . . (Jóska, ál 1/ lie haldiának ! Egri csodabogarak A Széchenyi utca 2. számú ház kapufoejárata két oldalán inár hetek óta csalogatják a „beteg”’ televíziós készülékek tulajdonosait a cégtáblák: GELKA TELEVÍZIÓ JAVÍ­TÁS. Ott áSL a nyitvatartási idő is: hétköznap 1—17, szom­baton 9—13 óráig. Aki végre behurcolta nehéz és terjedel­mes tv-készülékét a kapualj­ba, felvidulhat az arca, hiszen az udvaron egy további tábla csalogatja: TELEVÍZIÓ SZER­VIZ. Sőt, egy nyfl. is mutat a műhely bejárata felé. Az öröm azonban túl korainak bizo­nyult, hiszen a GELKA szer­viz műhelyének ajtaját gondo­sam lezárt vasredőny óvja a zaklató felektőL Minden bizonnyal helyesebb lenne a cégtáblák kjgeészíté- *e: Itt nem működik a nyitva­tartási idő alatt a GELKA- Ézervizi ★ A város egyik legforgalma­sabb pontja a Bajcsy-Zsilinsz- ky és Széchenyi utcák sarka, í taxiállomás és egy hírlapáru­sító pavilon környéke. Sajnos azonban, lesújtó kép tárul ot a naponta megforduló sok-soi ezer járókelő, egri, megyei ét külföldi elé: jókora szemétku­pac, törmelékek, vashulladé­kok. Talán nem is temnénl már szóvá, hiszen, sajnos olyan sok van belőlük város* szerte, ha nem 1962. novembei —decembere óta he vernénél ott a TIT-ne.k akkor szétbon­tott, kiállító pavilonjának vas beton és műkő alkatrészei. M: már nem csupán a Líceuir műemlék, de annak számít f város közepét elcsúfító, ké esztendős hulladékkupac is! ★ A Bajcsy-Zsilinszky utcába! megszüntetett benzinkút ha- talmas vaslemez tartályát szép tember elején kiásták a föld­ből és a helyén visszamarad hatalmas gödröt elfeledtél földdel betölteni. Helyette he lökig üresein tátongott, maj< rájöttek az élelmes úttisztítók, hogy szeméttel, hulladékkal is be lehet tölteni, Így keletkezett a város szívében, a közterüle­ten egy közönséges szemét gö­dör. ★ A Petőfi utca környékét van hivatva kiszolgálni az 1962-ben épült csemege és fűszerüzlet. Az azonban már semmiképpen sincs rendjén, hogy az egész tél szénszükségletét az üzlet bejárata előtt, a szabad ég alatt kíömlesztve tárolják, — nem lévén tüzelőkamra. Mint. a terület tanácstagja elmon­dotta, 1962—63-ban ugyan oda­szállítottak némi építőanyagot, azonban a hosszú időszak alatt az nem nyervén felhasználást, teljesen elenyészett. (Sugár) Az átányi regrutabálon SZÓL A ZENE, a csípős őszi hidegben messze hangzanak a muzsika hangjai. Az ország­úton robognak a szekerek. Hevesre viszik sorozásra az átányi legényeket. Jó a han­gulat, különösen akkor, amikor dólfelé már visszafelé a faluba ügetnek a lovaik. Lobognak a A fiatalemberek végigjárják a falu utcáit, felharsan az ének: „Édesanyám vett nekem kalapot, fújja a szél rajta a szalagod’..: A fiatalemberek Kiss István százados elvtársat kérdez­getik a katonaságról. OK KETTEW HARMADIK A szülők, rokonok meg peri sze a lányok asztal mellől né* zik a legényeket, büszkén de egy kicsit szomorúan is, az eb válás szomorúságával. Aztán megkezdődik a va* csora. A terem elctsöndeeüli mindenki jóízűen falatozik a párolgó birkapaprikásból. De nem sokáig tart a csend. Ismét rázendítenek a cigányok, a legények újra énekelnek e nemsokára a tánc is rnegkex* dődik. A szülők a Járási Kiegészítő Parancsnokság tisztjeivel be­szélgetnek, érdeklődnek vajon milyen dolguk lesz a fiúknak. Szőke Károly, Mérten János, Caégel József s a többiek —• mindnyájan bevonuló fiatalok — Kiss István százados elv* társat faggatják a katonaélet­ről, a gyakorlatokról meg persze a szabadságról. Mikó Ferenc pedig becsének, a tizenötéves Ernőnek próbál* ja fel a szalagos kalapot. NAGY A JÓKEDV, a vi* dámiság, a cigányok szakadat! iámul húzzák a nótákat. Fel* hangzik a dal: „Jóska, állj be katonának”... Röpködnek a pántlikák tán­colnak a lányok a legények* kel, vidáman szárnyal a zene­szó. Búcsúznak a fiatalok a civil élettől. Hogy bevonulva meg-, ismerkedjenek a katonaság kemény, határozott, de em­berséges életével is. Kaposl Levente náré hangot. Nem szoktam ilyesmihez. — Én sem szoktam ahhoz, hogy a láb­ujjaimon mázsányi súlyt tartsak. — Hah, maga mond­ja, nekem, hogy má­zsányi súly! Nagyon Jó! — No, csak libben­jen le a lábfejemről, de fürgén. — Hallottak már ilyet? Micsoda szem­telen női személy.,. m Szemtelen női személy maga! A két kövérség te­kintete tüzel, megöl­nék egymást a sze­mükkel most men­ten, de jámborul köz- be kérdez a palt már­sik oldaláról a fehér köpenyes eladó: — Maguk ketten, kedves mérgeskedö kisasszonyok, mit méltóztatnak paran­csolni ? A két kövérség ak­kor veszi észre, hogy már nincs előttük senki. Fiatal leány, 18 éves forma, magas, hihetetlenül karcsú, légies teremtés lép a pulthoz. *** Tessék mondani, angolszalonna kap­ható? A két kövérség a meglepetéstől szólni sem tud pillanatokig. Villámló szemekkel A MEGÉRTŐ VEZETŐSÉG **- Ezt a traktort megvesszük, mert a Szabó Janinak ma­gaslati levegőt ajánlott az orvos. (Endrődí István rajza) > Csemegebolt. Csúcs­forgalom, négy óra ’.után, a húsospult [előtt. Szinte egyszer­ije érkezik a sor vé- 'rgére két testes, kövér :*asszonyság. Túlcsor- \duló idomaik nem az >éltes kortól, inkább ■fjóltápláltságtól szár- •mazók. Egyszerre kez- |’dik rafinált manőve- •rezéssel az előreju* Húst: furakodnak, ;!szétnyomják maguk >előtt a békés várako­zók sorát. :• <- Mit nyomakszik? háborodik fel az 'egyik. \ -> Hah, hogy én f,nyomakszom, micso­da szemtelen gyanú­sítás! — formed visz- >sza a másik kövérség. Legalább fél órája ‘•várakozók. \ — Fél órája? Most ‘‘jött ebben a szempil­lantásban, nem szé- ■.gyell hazudni ennyi 'ember előtt?! •J — Mit, hazudni! Ki- l-ké-rem ezt az orde­mustrálgatják, szinte megvadítja őket ez a látvány, a 46 kilós tö­rékenység. — Micsoda szemte­len női személy! — harsogja az egyik, magához térve a döb­benetből. — Mi is itt vagyunk, nem látja?! — kont­ráz a másik kövér. A fiatal leány arcát elönti a plrosság, csak hebegni tud: — Én csak megkér­deztem, kérem szé-, pen... — Még felesel is o piszkafája! — Nincs jó modor[ a mai fiatalokban — csóválja fejét a má­sik, sajnálkozva. .-i Ha agyonütné-', nek se lennék ilyen piszkafa... t- így az egyik. És kitárják előttük', a csapóajtó mindkét• szárnyát, hogy a bolt-', bál kiférjenek. ■ S közben a művelődési ház udvarán hatalmas üstökben fő az ízletes birkapörkölt, bent a teremben pedig hosszú asz­talokra rakják a tányérokat, evőeszközöket. Lassan estefelé jár az idő, az első vendégek elfoglalják helyüket, csende­sen beszélgetnek. A LEGÉNYEK egyre vidá­mabbak. A cigányok húzzák a magyar nótákat, a fiatalembe­rek átkarolják egymást, éne­kelnek, lobogtatják a szala­gokat. szalagok a legények kalapjain — egy-egy kalapon 75—80 centimétemyi is — a szélben, mint színes pillangók, úgy röp- dösnek a pántlikák. Régi, évtizedekre visszanyú­ló szokás Átánybam, hogy a katonának menő legényeket vidáman, nótaszávai, zeneszó­val este pedig regrutabállal búcsúztatja a község lakossá­ga.

Next

/
Thumbnails
Contents