Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-23 / 249. szám

S MAGASBAN Még pislákol a fény Verpeléten... Kocsma vagy kultúrház — Konkurrencia a semmiből ? iJloskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab fedéllel Már tudj’ isten hol halad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallósról néz be az ég... Közbevágott...” Nem folytatom. Ennyi is elég belőle. Pató Pál úr. Petőfi írta. Mindenki ismeri. Miért írtam le? Eszembe ju­tott, A kultúrházróL Verpelé­tien. Amikor ránéztem. Elég volt hozzá egy pillantás is, már mondtam is magamban a ver­set. Lenyomom a rozsdás kilin­cset Zárva. Bemehetnék ép­pen az ablakom is, nem lenne nehéz. Nincs benne üveg. — Kit keres? — kérdezi egy Idős asszony. — A kultúrház igazgatóját i— Tessék akkor a gyógyszer­tárba elmenni, ott lakik. Elmentem. Otthon volt Dol­gozott Asztalán papírtenger, egyiken a tánccsoport, a mási­kon a bábszakkör tervet Még fiatal, most került ki a főisko­láról. Székelyhídi Attilának hívják. A lakásán dolgozik. Az igazgatónak nincs irodája a kultúrházban. Talán nem is ScelL Nincsenek beosztottját Egyedül vezeti a közel ötezer lakosú község kultúrházát. Rá­ma rád minden. A szervezés, az adminisztráció, a tervkészítés. Szóval, mindéin. Pedig kiemelt, független kultúrházat vezet. Elindulunk. Amíg az ajtót kinyitja, hátranézek. — Még egy féldecit! — hal­jam. A kocsmából jött a hang. Igen, a kocsmábóL Nem volt nehéz meghallani. Ott van a kultúrház alatt. Igaz, gondosan ápolva, szépen bemeszelve. Ne­hogy valaki is összetévessze a repedezett falú kultúrházzat Béke Kultúrház — olvasom a belső ajtó fölötti táblán. Nem tudom, lti dugta ide a „cégtáb­lát”, de talán nem is csinált rosszat így legalább nem tud­ják az idegenek, hogy Verpe­létien „kultúrház” is van. Meg­néztem belülről is. Nem csa­lódtam. Olyan, mint a külseje. Leülünk a klubban. Beszél­getünk. — Nem szívesen jönnek Ide ez emberek — kezdi a beszél­getést — Inkább a kocsmába Vagy a tiszti klubba járnak. Egy kis zaj zavarja meg a beszélgetést. A kocsmából jön, akár csak a pálinka illata. — Előttem már sok igazgató Volt itt — folytatja. — De a leg­több csali pár hónapig. Nem bírták tovább. Előveszi a kultúrház évi ter­vét. Alapos, megfontolt tervek. Irodalom, zene, tánc, képző­művésze*, ismeretterjesztés. Minden van benne. Ha ezekből értékelnénk a kultúrház mun­káját, nem lenne okunk a pa­naszra. Mégis van. Van, mert nem biztos, hogy a tervek meg­valósulnak. Erről beszél ő is. — Lehet, hogy csak papíron maradnak, egyedül nem győzök mindent megcsinálni. Nincs segítség. Pedig nagyon kellene. — A tanács nem segít? — Ha jut rá idejük. Van egy kulturális bizottság a község­ben. Nem panaszkodhatom rá­juk. Mindent megszavaznak. Csak kár, hogy hamar elfelej­tik. Kinézünk az ablakon. A ház előtt egy vándorcirkusz sátrát látjuk. Néhány részeg ember és egy sereg gyerek veszi körüL — Elölről kellene itt kezdeni mindent Visszaállítani a kul­túrház tekintélyét Megértetni az emberekkel a célját, a fel­adatát — Miért nem próbálják meg? — Egyszerűen lehetetlen. Van a községben egy tiszti klub, odajár mindenki. Az öregek, a fiatalok. Büfé hétköznap ci­gányzene, szómba tói)-vasárnap dzsessz szól benne. Odaszokott itt már mindenki Nekünk nincs arra pénzünk, hogy szí­nészeket hozzunk. Nekik van. A semmiből nem tudunk kon- kurrálni. Meg nem is jönnék szívesen. Kicsi a színpad, nincs öltöző. — A fiatalok? — A lányokat nem is szíve­sen engedik a szülők. A tánc- csoportban katonákkal táncol­nak, féltik tőlük. A fiúk in­kább a tiszti Klubba járnak. — Akkor hogyan tovább? — Jövőt csak a klubfoglal­kozásokban látok. Ez nem ke­rül pénzbe és jobban is érdek­lődnek utána. Itt zenei, irodal­mi, képzőművészeti, kulturális és politikai témákkal foglalko­zunk. Ide talán eljönnek. Függetlenített kultúrház Igaz, nincs egy fillérje, látoga­tója, de talán még gazdája sem. Egy-egy bál és néhány társadalmi ünnepség jelzi mindössze, hogy még pislákol a fény benne. De már csak pislákol. Ki tudja, meddig...? Már épül az új tiszti klub. A kultúrházban pedig egyre foszladoznak a pislákoló remé­nyek. Segíteni feéne. A tanácsnak, a megyének. Mindenkinek. Ösz- szefogni és megváltoztatni mindent Elvinni a kocsmát, minél messzebbre, akkor meg­lennének az üvegek is az abla kokban. Megértetni, hogy a kultúrház nem melegedő nem is a szä, az eső, a hideg ellen van. Nem. Egészen másért Se­gíteni az igazgatót, mert egye­dül nem bírja. Lemegyünk az udvarra. Még egyszer megnézem. Már mon­dom is magamban a verset: „íloskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat... A ház, a verpeléti Béke Kul­túrház.^. Koós József (Foto; Kiss Béla) Nátha; latyak; fűtés; melankólia: itt az ősz. Ez a szomorúság, az el­múlás hónapja, amikor a költők lantján elhal­kul, majd elnémül a sze­relem dala, s a lant pen­getése helyett a költő ujjat is a zsebkendőt markólásszák. Szüret után lesz az esküvő - tartja és mondja a régi nóta és én soha nem tudtam megérteni, ho­gyan lehet szüret után, az Oszt latyakban, kórós kertek láttán, náthásán házasodni, lakodalmat és nászt ülni. Tegnap láttam egy fiút és efy lányt. Álltak az őszi permetező esőben, fogták egymás kezét, nézték egymás szemét és becsületszavamra, azt is láttam, hogy mintha mágneses erőtér vigyáz­ta volna őket, az őszi eső kikerülte azt a két tenyérnyi helyet, ame­lyet egy tenyérnyire sze­rettek volna szűkíteni. Sőt, mintha a nap is sü­tött volna rájuk. Álltam és néztem őket: a ta­vaszt! Aztán nagyot tüsszentettem és össze­húzva magamon a kabá­tot, a fal mellett tova- caplattam a bokámig érő híg latyakban... Hm ... hm ... En ki­nek foghatnám meg a kezét? Természetesen csakis a megfázás és az aszpirin helyett! í-ő) Mikor és hogyan lehet leadni a ruhát? Olyan nagy kérdés, hogy macedóniai Nagy Sándor le­gyen, aki megoldja! Egerben nagyon jó helyen, a városköz­pontjában van a Patyolat ru­Ezernégyszáz fiatal yesz részt az idei MSZ-oktatásban a füzesabonyi járásban A közeli napokban és hetek­ben megyénk minden községé­ben, minden KlSZ-alapszerve- zetben megkezdődik az idei KISZ-oiktatási évad. A füzes­abonyi járás KlSZ-szervezetei a járása KlSZ-bázottság szerve­zése, irányítása mellett idejé­ben megkezdték az előkészüle­teket, megszervezitek, megte­remtették az idei oktatás za­vartalan működésének előfelté. teleit A járás KlSZ-alapszerveze- 1 étnél összesen 1400 fiatal vesz részt az oktatásban. Az elmúlt évi tapasztalatok nyomán az idén 10 ailapszervezetnél indul nemzetközi kérdések tanfolya­ma, öt alapszerv a társadalmi ismereteik, öt pedig a politikai alapismeretek tanfolyamának működését vállalta. ŰfLőrinc- falván, Kaiban, Füzesabonyban és Nagyúton az eddig is jól bevált gyakorlat szerint ifjúsá­gi akadémiák keretében a nép­műveléssel karöltve oldják meg a KISZ-fiatalság téli ok­tatását, továbbképzését. Igen jók és változatosak az akadé­miák tematikái, útiélmény-be- számölók, filmvetítések, közér­dekű társadalmi és politikai ismeretek teszik színessé, vál­tozatossá, az ifjúság érdeklődé­si körének megfelelővé ezeket az oktatási formákat. Időben megtörtént a propa­gandisták. kiválasztása, s ezek között több kiváló pedagógus, iskolaigazgató vállalta ezt a szép feladatot. Mezőtárkányban pl. Dudás Ferenc igazgató, Tó­faluban Kovács Emil pedagó­gus már hosszú évek óta igen jól és eredményesen vezetik a KISZ-oktatást. Munkájukra, és több fiatal KXSZ-tag pedagógus közreműködésére az idén is bizton lehet számítani. Az idei oktatási év jó előké­szítése érdekében a KISZ já­rási bizottsága október 20-tól kezdődően háromnapos tovább, képzést rendez a járás 25 pro­pagandistája számára Füzes­abonyban. Ezen a tanfolyamon az egri járásból is reszt vesz 10 propagandista. Alapos és jó felkészítést kapnak itt a KISZ- oktatás vezetői, hiszen előadást hallgatnak a járás gazdasági helyzetéről, az ideológiai liarc főbb tennivalóiról, a megye és a járás ifjúsági mozgalmának helyzetéről, stb. Módszertani kérdésekről is szó esik ezen a továbbképzésen, ahol a részt vevők „A szemléltetés alkalma­zása a KlSZ-ok tatásban” cím­mel hallgatnak előadást, és két bemutató foglalkozást is végig­néznek, közösen értékelnek. A jó szervezés és gondos elő­készítő munka eredményekép­pen a füzesabonyi járás KISZ. alapszervezetei mos* is sikere­sen záriák majd az idei okta­tási évet Császár István haátvevő helye. Még szeren­cse, mert a vállalatok és hi­vatalok is városban vannak, s így a dolgozó nőkben kiala- kulhatott az a nagyszerű ké­pesség: hogyan lehet munkai idő alatt úgy kilógni az üzem­ből, irodából, hogy azt senki észre ne vegye, de a ruha is eljusson a Patyolathoz. Ha valaki azt hiszi, hogy ezért egyetlen asszonyt is el­marasztalunk, akkor téved. A Patyolatot annakidején kévés, majd«egyre nagyobb lelkese­déssel fogadták a dolgozó nők. Ma? ílem. Már évekkel ezelőtt meggyőződték arról, hogy jó, olcsó és nagyon nagy munká­tól szabadítja még őket Igaz, szűk a kapacitás, hosszú idő­re várlakiak, de az asszonyok ezt már rtjetokalkulá lták, ki­alakult elíwS’BPs, ami a tisz­ta váltástj^^At; de itt a nagy kérdés: hrigP® vigyék éL Az illető cég ugyanis reggel fél kilenctől déli egy óráig és délután kettőtől fél ötig van nyitva, szombaton meg zárva tart. Fél kilenctől egyig és kettőtől fél ötig. Még csak vé­letlenül se fér bele a dolgozó nők idejébe. Jó, erre mond­hatja valaki, hpgy vigye a család másik tagja. De nincs mindenütt olyan családtag, aki ráér ebben az időben, s ha van, az már ki is mos, és nincs szükség a Patyolatra. Akinek szüksége van rá, az viszont nem tudja időben be­osztani, mert nem úgy van, hogy odaszaladok és leadom^ hanem szépen sorba kell állna, s megvárni, míg a szerencsés elsők leszámolják beadni vagy átvenni valójukat Ha a kölcsönzőbolt, a cipóra» szövetkezet, s a fodrász ki tuá nyitni reggel hat órakor, mi­ért nem lehet azt évek óta megoldani, hogy a Patyolat átvevőhélye is nyisson korán, vagy tartsanak hosszabb ebéd» szünetei, s legyenek nyitva legalább hatig. Ez elsősorban a dolgozó nők érdeke s nem figyelmen kívül hagyandó es a szempont sem, hiszen első­sorban miattuk hívták életi» ezt a vállalatot! S ha már itt tartunk, valami, ami szinten -téllesen érthetetlen: a városban levő Patyolat-átvevőhelyen nem le­het expressz-tisztításra semmiféle ruhát. A logikával minden irányban ellenkező rendelkezéssel nem érthetünk egyet: aki expressz, három nap alatt kívánja rendbe hozatni szükséges holmiját, s fizet a tisztítására még külön 30 szá­zalékot, annak miért ke® „büntetésből” a város külső szélére gyalogolnia, vagy ások költségre még taxit is fizet­nie? Mindkét ügyben sürgős te- fcézkedést várnak a dolgozó nők! (ódám) IJ unyadi Sándorról, a har­mincas évek nagysikerű szerzőjéről köztudott volt az, hogy állandóan szállodában la­kott. Többször faggatták ennek oka felől y — Ti nem is tudjátok;, mi­lyen kényelmetlen és veszélyes albérletben lakni. Várjatok, mindjárt megvilágítom egy történettel. A fiatal műszaki rajzoló a táros legújabb negyedében élt a hétemeletes új bérpalota leg­felsőbb emeletén, úgynevezett összkomfortos garszonban. Mint egy modem remete: maga főz­te reggelijét, saját kezűleg mosta él az edényt, és takarí­tott. Reggel fürödni készült. A csapból zuhogott a víz. Lábát felemelve éppen a kádba ké­szült lépni, amikor csöngettek az ajtaján. Az út a kádtól az ajtóig mindössze három lépés. Ezért kár lett volna felöltözködni. Abban a kosztümben, ahogy fürdeni szokás, az ajtóhoz lépett és kinézett a lesőkén. Konstatálta, hogy postás csöngetett: újságot tett a le­vélszekrénybe, amely kívül ló­gott rászögezve az ajtóra. Kicsit kinyitotta az ajtót, me­zítelen karjával tapogatózni kezdett a szekrényke felé. Meg is érintette már a papirost, de egy ügyetlen mozdulattal ki­dobta a nyílásból a paksamé­4 rztPSisie? 1964. október 23, péntek tát Az újság lehullott a földi­re odakint a küszöb előtt A fiatalember már reszketett a vágytól, hogy minél előbb el­merülhessen az újság olvasásá­ban. Mohó volt sietett. Még azt a néhány másodpercet is sajnálta, hogy visszamenj en és magára kapjon valami ruhát. Látta, hogy a lépcsőház üres. Keresztüllépett a küszöbön éa lehajolt hogy fölvegye az új­ságot Ebben a pillanatban a huzat becsapta mögötte az ajtót Ott állt mezítelenül. Az ajtón kí­vülről kilincs helyett gomb volt, a kulcs pedig bent hevert az éjjeli asztalkán. Az újságot fügefalevél gyanánt maga elé kapta, mert a civilizált ember akikor is szégyelli ma a mezí­telenséget, amikor egyedül van. í1 ondolkodni kezdett ha- gyan menekülhetne eb­ből a keserves helyzetből? A dolog egyszerűnek látszott. A lépcsőházból még egy lakás aj­taja nyüt Egy nagy, ötszabás lakásé, amelyben Dr. Blum orr- fül- és gégegyógyász la­kott A fiatal rajzoló nem ismerte a doktort, de kétségtelennek tartotta, hogy ha becsönget hozzá és elmondja hogyan járt kap nála egy negyedórái mene­déket és kölcsönbe kabátot amíg a telefonhívásra megér­kezik a lakatos. Csöngetett A szobalány nyitott ajtót Szeme kerekre tágult ijedten felsikoltott. És mielőtt a fiú megszólalhatott volna, már be is csapta az ajtót. „Ostoba” — átkozod# tt a raj­zoló és felbőszülve hosszan nyomta a csengőt De az ajtó nem nyílt ki. Dideregni kezdettt . Február volt Csikorgóan kemény tél. A szép, új ház lépcsőházának márványa égetett a hidegtől. Tüsszentett egyet. A foga vacogott A talpát kapkodva, mintha jégen járna, megindult a fehér márványlépcsőn lefelé. A hatodik emeleten, sőt az ötödiken és a negyediken sem történt vele egyéb mint a he­tediken. Amikor meglátták, tüstént becsapták orra előtt az ajtót Sehol sem kapott időt a magyarázkodásra. Teste libabőrös lett, szája kék. Félig megfagyva kétség- beesetten haladt lefelé, s illem- tudóan szakadatlanul maga előtt tartva az újságot A második emelet lépcsőka­nyarulatánál egy cobolybundás, csinos hölggyel találkozott aki fölfelé igyekezett. •— Kezét csókolom! Az isten áldja meg, segítsen rajtam, drága asszonyom! — Könyür- gött A hölgy azonban még na- ^ gyobbat visított, mint a hetedik emeleti szobalány. Megfordult és oly eszeveszetten rohant lefelé, mintha tigris elől menekülne. Sikolya elhalt a pompás márvány lépcsőház visszhangjában. Egyedül ma­radt A bőre már megszokta a hideget Belül fázott a szíve, a gyomra. „Mindjárt megfa­gyok!” — Gondolta keserű mo­sollyal Pillanatra az is eszébe jutott, hogy az egész baj onnan származik, hogy agglegény. Ha megházasodott volna ... A hetedik emeleti szobalány, miután becsapta az ajtót, be­rohant a gazdájához és elha- darta, mi történt. Blum dok­tor fcilesett a rostélyon, föl­emelte a kagylót és telefonált a mentőknek, hogy egy mezé télén őrült garázdálkodik a házban. Az események rohamosan követték egymást. A rajzoló még csak az ötödik emeleten járt, amikor a mentőautó már dudálva futott M az utcára. Az első emelet és a magas földszint között találkozott az expedícióval. Megismerte a házmestert, aki a mentőket kalauzolta. Boldo­gan kiáltott: — Na végre, hogy jön! Fé­lek, hogy már- régen kifolyt a víz! A szegény rajzoló a saját 1 * bajával együtt a kárra gondolt, amelyet a fürdőszobai özönvíz okozhat. feKifőlyt a víz?!” — ez na­gyon fantasztikusan''" hangzott egy mezítelen ember szájából. Szinte észrevétlenül ráadták a kényszerzubbonyt. — Nem vagyok őrült! — or­dította. — Csak az újságért jöttem ki a lépcsőházba. Nem vitatkoztak vele. Per­sze, hogy nem bolond, csak az újságját keresd mezítelenül. A baj az volt, hogy hihetetlenül hangzott, amiként a meztelen rajzoló beszélt. Fürdőkád. Me­leg víz. Űjság. Gombos ajtó. A szaggatott szavak közt csak ő értette az összefüggést. Tom­bolni kezdett, s ezért már a mentőautóban kapott egy mor­fiuminjekciót, amitől elkábult. Nem lehetett panasza. A gyógyintézetben is jól bántak vele. Számos intézkedés tör­tént, hogy megnyugtassák. Ka- jrott újra morfiumot, brómot, és számos más gyógyszert, szá­jon át. in j ekei óban, sőt beőn* tés alakjában ist Ennyi áldástól csakugyan megnyugodott, s eiábnoeodott^ azzal a gyászos gondolattal-, hátha mégis van valami igazé ápolóinak. Estefelé végre az egyik osz­tályvezető orvos elé került. Negyedórái csöndes beszélge­tés s néhány telefon — infor­máció után, bocsánatot kért á kaland Hősétől, Még ruhát is adott kölcsön a fiatalember­nek, hogy azonnal hazamehes­sen. Otthon a házmester azzal fo­gadta, hogy menjen hotelbe, mert lakása elpusztult. — Valóságos árvíz volt! — magyarázna a házmester a szo­bában bokán felül ért a víz, cipők, nyakkendők úsztak raj­ta. A parketta átázott. A hato­dik emeleti lakó kiköltözött, mert attól félt, hogy az átázott mennyezet beszakad. rP íz napig lakott a hotei- ban. Amikor végre ha­zamehetett, megkapta a ház­tulajdonos jogtanácsosának le­velét, amelyben felelőssé tet­ték a vízörrúés által okozott ká­rokért. Nem fizetett. Erre port kapott a nyakába. Fellebbe­zett. majd perelte a tébolydát, a kilincsgyárat. Ügyvédeket inzultált, megtörtént, hogy fo­gával tépett szét kellemetlen végzéseket. Csinálhatott akár­mit, nem segített semmi... — Hát fiúkák, ezért nem megyek albérlőnek — mondot­ta derűs mosollyal Hunyadi Sándor, szokása szerint a még égő sízi varról gyújtva rá újabb­ra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents