Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-22 / 248. szám
Mi hiányzik az egri várból? AZ EGRI VARAT a középkor századain át az egri püspök ülte. Székesegyházát, püspöki palotáját (ma is áll helyreállítva, csaknem eredeti szépségében), a kanonokok, katonák és szolgák szállásait védték az erődítés falai. A vészterhes időkben olasz hadmérnökök — a várépítés atyamesterei — tervezték meg a védelmi harcokra mintaszerűen berendezett várat. Dobó István és kétezer hős embere számlálhatatlan török had ellen világraszóló hősiességgel kivívta „az egri nevet.” Gárdonyi Géza ide költözött emberi—írói sértődöttségében és megírta az Egri csillagokat S ma százezrek jönnek látogatni az egri várat, a vár kazamatáit bástyáit, a harcok emlékeit felidézve, majd megnézik a vármúzeum képtárát, kiállításait hogy élményekkel eltelve búcsúzzanak ettől a borral is kínáló kedves várostól. E sorok írója — lokálpatrióta szívvel és nem lankadó kíváncsisággal — évente többször sétát tesz a várban. Tetszik neki a régi formájában helyreállított tömlöobástya, a stílusában újjáépített püspöki palota, ahol — nyolc teremben — újabb kiállítási anyagokat helyez majd el a vármúzeum. Örömmel állapítja meg, hogy a várnak a város felőli homlokzatát egyre fokozódó iramban kiássák és helyreállítják. Beleolvasván a múzeum jövő évi terveibe, csak helyeselni tudja, hogy az egri vármúzeum fontos kutatási munkákkal foglalkozik. Elkezdik a gazdag Gárdonyi-anyag feldolgozását is. Létrehozzák a megyei irodalomtörténeti adattárat Tanulmányt íratnak Gárdonyi műveinek idegennyelvű kiadásairól és legfőképpen — elsőrendű fontosságú feladat — folytatják a vár feltárási és helyreállítási munkálatait ENNÉL A FELTÁRÁSI munkánál meg kell állni egy pillanatra. Az évtizedek óta folyó értékes és hasznos helyreállítás több helyen mentette már meg eddig is a vár egyes részeit a pusztulástól. Gondoljunk csak arra, milyen állapotban volt már a tömlödbástya, vagy éppenséggel a Dobó-bástya és környéke. A Sánc felőli oldal többszöri beomlása pusztulással fenyegetett jelentős részeket Az állam évente egymillió körüli összeget bocsát az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség rendelkezésére a munkálatokhoz. De a vár még mindig nem nyújtja azt a grandiózus látványt, amit fokozottabb és tervszerűbb rekonstruálási munkával el lehetne érni. A vár város felőli oldalát eddig csak részben állították helyre. Ha ezt a munkát befejeznék úgy, hogy e homlokfal folytatását egészen a tomlöc- bástyáig megépítenék, a vár eredeti magasságában a város főié emelkednék, nagyszerű látványt nyújtana és uralná a város képét. Innen már csak egy lépés a gondolat: mit nyerne a város és a vár panorámája azzal, ha a város gazdái rászánnák magukat és nem nagy befektetéssel megszerveznék a vár egyes részeinek, vagy egészének kivilágítását. Az országban. de talán egész Közép-Eu- rópában nem található terjedelmére és hadtörténeti értékét tekintve ilyen műemlék és mi mégis hagyjuk sötétben a reneszánsz időknek ezt a remekét. Annyi példát lehet másolni szolgalelkűség nélkül! NEMCSAK A VAROS felőli oldal vet fel kérdéseket. Itt van például a Zárkándi-bástya! A putnoki vasútvonal építése során levágták a várnak ezt a formás alakzatát és azóta hagyjuk pusztulni. Szemmel láthatóan a Műemlékvédelmi Felügyelőség sem gondol arra, hogy ennek helyreállítási lehetőségeit, a várral való kapcsolatát (föld alatti folyosók, stb.) vizsgálja. S ha már itt tartunk, a Sánc problémájáról is szólnunk kell: autentikus vélemények szerint a Sánc területén az ostromot diadalmasan megszenvedő vár alapfalai fellelhetők. Senki előtt nem kétséges, hogy a Sánc mostani házai és utcaalakzatai nem jelentenek olyan értéket, amely különösebben gátolhatná a feltáró munkák megindítását Az egri vár látogatására ide- igyekvő turistáknak régi kívánsága és a vendéglátás fájó pontja az étterem, vagy büfé hiánya. Most egy zöld bádog- alkalmatosság éktelenkedik szögletes testével a vár egyik feltűnő helyén és gyér lehetőséget nyújt az iderándulók igényeinek a kielégítésére. Gondoljunk arra, hogy a turisták népes csoportja három- négyóirás utat jár meg a kazamatákban, a Gárdonyi-sírnál, a múzeum élményt nyújtó kiállítási termeiben. A hosszú séta után szeretne leülni, felüdülni és labmározmi. DE HOL? NYÁRON még csak megoldódik valahogy a kínos kérdés: leül a található padok egyikére, vagy letelepszik a fűre és zsíros papírdarabjait maga után hagyva lak- mározik. De ha figyelembe vesszük, hogy több százezren jönnek Egerbe és látogatják meg a várat, már nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi szervek az eddigi megoldással nem a bőkezűség gesztusét gyakorolják a várral és a turistákkal szemben. Szinte kényszerítik a vendégeket arra, hogy minél hamarabb hagyják él a várat és fáradságuk kipihenésére vonuljanak borkóstolókba, vagy a város kisvendéglőibe. A város délnyugati-nyugati oldalán, az úgynevezett tiszti kertben megfelelő térség adódik stilszerű étterem megépítéséhez Itt nem zavarnák a lakmározók azokat, akik még a múzeumokat járják, vagy az ostrom emlékvit szemlelgetik. Legutóbb dán íróvendégünk ejtett el néhány szót élhetetlenségünkről (vagy igénytelenségünkről?) mondván, hogy ennek a nagyszerű műemléknek a látogatóit cserbenhagyjuk és r.em gondoskodunk róluk vendégmarasztaló szeretettel. Évek óta megoldandó kérdés a Törökkert ügye is. Többször hozzányúltak már bal kézzel, most nem ártana, ha végre a jobbal érintenénk. Mi még — évtizede mér — megtapostuk lépcsőit, élveztük a kertből a város panorámáját és elidőztünk beszélgetve bor, vagy sör mellett. Az anyagi áldozat megámé, hogy a Törökkert isimét megnyíljék modem, egészséges átrendezésben. Az élmény, a hangulat, a tett szülője sokszor a környezet, amit Gárdonyi Géza egri élete is bizonyít TUDJUK, HOGY a már mások által is és többször megfogalmazott elgondolások sok pénzt, szorgalmat és energiát kívánnak. A kormányzat eddig is sokat áldozott az egri várra. A. tervek megvalósulásához — ezt jól tudjuk — lehetőségeinkhez mérten csak lépésben közelíthetünk. De közelítsünk és amit csinálunk, azt a legjobban tegyük. A távlat biztató és mi azért jegyezi sük le most is javaslatainkat, hogy a témával foglalkozva érleljük tetteinket a nemes cél érdekében. (farkas) j A Magyar Népköztársaság szőlőtermő területein minden ősszel, úgy szüret táján, egy félelmetes és titokzatos betegség dühöng. A statisztikák évekre visszamenőleg kimutatják, hogy ilyenkor vészesen felugrik az üzemek, intézmények beteglétszáma, ép, szemre egészséges, erős emberek roppannak össze egyik napról a másikra, valósággal vonszolják magukat csak, amíg elérik az orvosi rendelőt, lábuk, kezük remeg, hangjuk reszketős, tekintetükből a bánat és a reménytelen csüggedés sikolt segítség után... A tervek szerint nemzetközi konzíliumot kell majd összehívni eme titkos kór dühöngésének megelőzésére, gyógyítására, továbbterjedésének megakadályozására. Kaknics Ödön vállalati igazgató szerint a konzílium egy nagy marhaság, mert ezek nem betegek, hanem lógnak és táppénzen szüretelnek magas napszámért, — de Kaknics egyszerű, vállalati igazgató, mit ért ő a betegségekhez ... Véleményem szerint az UNESCO-t sem ártana bevonni a vizsgálatba! Vagy legalább a társadalmi ellenőröket! (-ó) — Megjavítom a televíziót — mondtam a feleségemnek, aki megpróbált lefogni. — Távozz tőlem! — mondtam újfent és mit sem törődve az asszonyt sírógörccsel, amely már annyi nagyszerű férfitettet akadályozott meg, levettem a televízió hátsó védőlemezét, hogy gondos tanulmányozás tárgyává tegyem mindazt, ami ott belül szép és értbe tétlenségben sorakozik. — Logikus, hogy itt valami bent elromlott — morfondíroztam magamban —, lehet, hogy összeakadt két drót, lehet, hogy az is elég, ha az egyik csövet vagy villany- égőt o*t benn kicserélem egymással Ez mind lehet! ...ésóvatos, de alapos ujjakkal piszkálgatni kezdtem a töméntelen drótot, kapszlit, dugót, csövet, kúpot, szögletet és gömbölyűséget Volt, amit kivettem és máshová tettem, volt, amit összekötőt/Heqjíwttőm a teLaúziÁt tem, volt, amit szétszedtem, nagyon szórakoztatott a dolog, s úgy éreztem, személyemben is eldöntőm a vitát: humán képzettségű ember egyszerű, tiszta logikával meg tud birkózni a technika titkaival. És én birkóztam: a technikával, és a feleségemmel. Az előbbi megadóan tűrte, az utóbbi időnkint rohamra indult ellenem, mert nem tudta eltűrni, hogy én, a férfi, valami olyan tettre vállalkozzam, amelyhez szerinte nem, szerintem igenis értek. Lassan, de alaposan gyűltek már az alkatrészek körülöttem, mert időközben arra is rájöttem, hogy könnyebb, ha mindent kiveszek abból a szűk dobozból, majd összeállítom a dobozon kívül... Utóvégre a kép minősége, a hang tisztasága, s nem a doboz nagysága a döntő a televíziónál. Irtóztatóan szórakoztatott a dolog, s különösen az tetszett, amikor sikerült a második rezsót is megcsinálni és még mindig maradt annyi alkatrészem, hogy bátran hozzáfoghattam egy négycsöves villanycsengő előállításához, — Korszerű négy- csöves villanycsengő nélkül ma már nem lehet meg egyetlen modern házaspár sem ráztam fel feleségem az ájulásból, aztán visszaejtettem a szőnyegre, mert eszembe jutott, hogy hallottam ixilamiféle nyomtatott áramkörös hordozható adóvevőről, amely nagyon érdekes és amelyet miért ne csinálhatnék én meg, ha már gyerekkoromban nem nyílt rá alkalmam... Aztán a dobozból csináltam egy kis űrhajót, hátsó fúvóka- nyüással, két darab barnaszén volt a hajtóanyag, amit meg is leket gyújtani, az üveget szépen széi- morzsoltam, mert minél apróbb, annál jobban lehet vele sózni, nem igaz, doktor úr?... kérek szépen egy televíziós adót, higgyék el, pillanatokon belül megcsinálom, hogy tengeralattjárónak is jó lesz... ugyan, ne sírj, kisfiam... mert téged is megcsinállak, hogy jó legyél riglinek a televízió-rádió hátsó spektrumához.,, Ha- hahaha... mert nincs egyszerűbb egy televízió megjavításánál ...Én vagyok Tamási Eszter! (egri) Sxázöteenhéteser beutaltat iidültetett a SZOT a főidényben Most vonták meg az idei nyári üdülési idény mérlegéi a SZOT illetékes szakemberei, A jelentések összesítéséből kiderül, hogy a főidény négy hónapjában kereken 157 000-en jutottak hozzá a kedveiméi nyes szakszervezeti üdülés vem lasmályen formájához. Mintegy tizenkétezren nyaraltak külföldön'. Családos üdülésire 13 000 felnőtt és több mint ti® ezer gyermek kapott beutalót* ezenkívül további 22 000 kis vendég nyaralt a SZOT gyermeküdülőiben, legnagyobbrészt a Balaton mellett. A fejlődés főként az üdülés színvonalában jelentkezett. Sokat költöttek az épületek csinosítására, a belső berendezés felújítására, illetve kicserélésére, a parkok szépítésére. A Balaton könnyekén északon 32, délen 38, a Mátrában pedig 12 üdülőn végeztettek nagyobb arányú felújítást. Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeképpen nyitották meg az idén többek között Siófokon a volt Chinoin-üdü- 16% Kőszegen a gyermeküdülő átépített szárnyát, Miskolci I Tapolcán az immár egész éven at használható üdülőt. Ratal az, aki elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de még nem házasodott meg. Tizennégy éven alul még nem fiatal a serdülő* hanem gyerek, akinek rossz tulajdonságait veréssel nyesegetik a gondos szülők. Házasságon felül viszont már nem fiatal az ember, hanem felnőtt, aki lenézi és kioktatja a nálánál ifjabb korosztályokat. A fiatalság tehát nem valamiféle fokozata az emberi fejlődésnek, hanem így sajátságosán szomorú állapot, amiből mielőbb szeretnénk kinőni és amint ez sikerül, tüstént visszasírjuk. Fiatalságnak hívjuk továbbá az ifjú embereknek egy nagyobb csoportját, úgymint: ezek a mai fiatalok! A fiatalnak két keze, két lába, két neme és bét szülője van. Az egyik, aki világra hozza, oltalmazza és felneveli, s a másik, aki hol büszke rá hol szégyenkezik miatta. Az utóbbit apának nevezzük. Titokban mindkét szülő az emberi faj legtökéletesebb példányának tartja gyermekét, de erről nem szívesen beszélnek, csak mások előtt. Az ifjút viszont ennék rendszerint az ellenkezőjéről szeretnék meggyőzni. Ezt szeretetből teszik és pedagógiai célzattal. A fiatalok nemek szerinti megoszlása azonos a felnőttekével: hím- és nőneműek. Előbbiekből lesznek a férjek, utóbbiakból az asz- szonyok, aminek mindkét fél nagyon örül, de később már nem annyira. Ha két fiatal a legnagyobb képtelenséget is elhiszi egymásnak és képes órákon át andálogni a tűző napon, vagy dermesztő hidegben, semmi kétség nem férhet hozzá, hogy szerelmesek. A közfelfogás szerint ez igen kellemes állapot. Ilyenkor szíveket, apró nyilakat, neveket és egyéb ábrákat Vésnek fába, padba, köztéri szobrokra, hogy később majd eszükbe jusson, hol követték el a hibát Némelyik ifjú ilyen esetben lírát választ ki magáiból. Az ilyen nem szerelmes, hanem alanyi költő. A fiatalokra jellemző továbbá, hogy nem szokás őket komolyan venni. Ez azért van. mert még nincsenek élettapasztalataik. Tapasztalat nélkül pedig nehéz valakit komolyan venni. Ilyen szempontból csupán a lányok képeznek kivételt. A lányokat szinte kizárólag akkor veszik komolyan, ha nincsenek ilyen tapasztalataik. Ha mégis "volna, rendszerint megszólják érte, bár az utóbbi években észrevehető bizonyos liberalizálódás. Ma már elég, letagadják. Ezt nevezik női emancipációnak. A fiatalok az említetteken kívül megismerhetők arról, hogy baj van velük. Mióta ősapánk, a tiszteletre méltó homo sapiens lemászott a fáról és zseniálisan megalkotta a két lábon járók társadalmát, azóta állandóan baj van a fiatalokká. Gyanítható, hogy már a fán is baj volt velük, de ezt ma már nehéz volna bizonyítani. A bajok forrása mindig más és más, csupán egyvalami változatlan: a felnőttek elfelejtik, hogy valamikor ők is voltak fiatalok, a fiatalok viszont megfeledkeznek arról* hogy egyszer ők is lesznek öregek. Amit leggyakrabban számon kémek: a fiatalok erkölcse. Mi az erkölcs? Egy időben lábra kapott az a felfogás, hogy az erkölcs valami nemes fogalom, amely összesíti az emberek fejében évezredek óta felhalmozódott előítéleteket. Ez így túl általános. Erkölcs az, amikor a fiatalokat óvjuk minden olyan dolog művelésétől, amit az öregek ifjú korukban elkövettek és kötelezővé teszik számukra mindazt* amit a felnőttek annak idején elmulasztottak. Tilos tehát visszabeszélni, beleszólni, nem köszönni, az idősebbeket lenézni, hibáikat észrevenni, feltűnően viselkedni, elhagyott helyeken egymás kezét szorongatni, csinos nőkkel találkozva elismerően füttyenteni, vonzó külsejű férfiak után megfordulni és nemzedékké szerveződni. Ezzel szemben kötelező tisztelni és segíteni az öregeket, a termelésben élen járni, kitűnő bizonyítványt szerezni, fenntartás nélkül megfogadni a legostobább tanácsokat is, ámulni a felnőttek bölcsességén, szemet hunyni gyarlóságaik fölött, a konzervativizmust a tisztesség forrásának tekinteni, belátni önnön hibáikat, s ígéretet tenni azok megszüntetésére, egyszóval a felnőttek óhajtása szerint élni és dolgozni. A fiatalok a felsoroltaikat rendszerint valóra is váltják, de fordított előjellel. Ami tilos, azt csinálják; ami viszont kívánatos, azt él* mulasztják. Ennélfogva örökké szemben állnak a felnőttekkel, amire igen büszkék. Ezt nevezik modernségnek. Egy idő után, persze ők is megöregszenek, amivel együtt jár a korábban megvetett életelvek (erkölcsi normák) folytonos hangoztatása és számonkérése, az ezenközben felnövekedett ifjú generáció nagyfokú épülésére. Mindebből az következik, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kommunizmus felszámolja az ellentmondásokat és megteremti a meghitt társadalmi harmóniát. Amíg lesznek öregek és fiatalok, lesznek ellentmondások is* a megbékélés minden reménye nélkül. A fiatalokat megkülönböztetjük aszerint, hogy városban laknak, avagy még nem, de már útban vannak. Utóbbiak a parasztfiatalok. A parasztfiatal őrzii leghívebben a hősi múlt emlékeit. Gondolok itt olyan történelmi hagyományokra, mint az ősmagyarok kalandozásai a művelt Nyugat országaiban. A paraszt- fiatal az ősök nyomdokain haladva bepor- tyázza a széles térségeket, de elsősorban a nagyvárosok környékét Ott aztán munkát vállal és csak hébe-hóba tér meg szükebb hazájába ruhát váltani. Az utóbbi időben ugyan megesik, hogy némelyik véglegesen hátat fordít a kalandozásnak, de ez még nem általános, csupán kezdete a tendenciának. Leginkább azokon a vidékeken tapasztalható, ahol a munkaegység-előleg meghaladja a tizenöt forintot, s nemcsak a tervben, hanem az egyén zsebében, havonta kifizetve. A munkás- és paraszífiatalokon kívül megkülönböztetünk még diákfiatalokat. Diák az, aki a szülők akaratát követve, beül az iskolába és ott nagyon boldogtalannak éra magát. A tanulás célja, hogy az ifjú íelkészüljön az életre, valamint megszerezze mindama ismeretek sokaságát, amelyekre a szülőknek annak idején nem volt lehetőségük. Ennek érdekében tanul 137 tantárgyat, kollokvál 29-ből, államvizsgázik nyolcból és az életben hasznosít hármat, de a legjobb esetben sem többet ötnél. Jogosan érzi tehát elhibázottnak az életét, de erről nem illik beszélni, a szülők és a társadalom által hozott tetemes anyagi áldozat miatt. Mindazonáltal együtt érzünk a tanulóifjúsággal, akik alig várják, hogy átadhassák helyüket — gyermekeiknek. Merthogy átadják, ahhoz nem fór kétség. Némely dologban a könyörtelenségig következetes az ember. Ami rossz megesik vele, okvetlenül megismételteti gyermekével. Ezt nevezzük az élet iskolájának. Az elmondottakból kitűnik, hogy a fiatalok számos gondot és bosszúságot okoznak a felnőtteknek. Ha még azt is hozzávesszük, hogy az elmondottakon túl twistéinek* gombos nadrágot viselnek, tupírozzák a hajukat — a fiúk — és házi bulikra járnak, valóban nem mondhatunk mást, minthogy ilyenek ezek a mai fiatalok! Állítólag ugyan vannak rendes, jóra- való ifjak is, de ez inkább csak feltevés. Ilyenekkel nem találkozott még senki személyesen, — legfeljebb az ünnepi beszédekben. Talán mi, ha megöregszünk, majd emlékszünk rá, hogy bezzeg a mi időnkben még kedvesek, jói-: és szeretette méltóak voltak a fiatalok. De mai ivanjes István
