Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

Még bensőségesebb ünnepségeket Egy állandó bizottság tevékenységéről Nyárias zivatarok Ä tanyák lassanként felszí- ♦ódnak, elmúlnak és nincs messze az idő, hogy csak az emlékük marad. De történetek — vidáman és búsak — még Bokáig szólnak róluk, mint az xs, amit a Bezzeg-tamyárcí Bzéltében-bosszában mesélnek. ★ Olyan nagy volt a csend, bogy nagyobb már nem is le­hetett volna. Szel nem zizzent, tevéi nem zörrent, még kutya­ugatás sem hallatszott a szom­széd Csuromi -tanyáról, pedig Ott a Bodri sűrűn gyakorolja magát. Az öreg házaspár, Bezzeg István és Juli néni, a felesége, már kialudták magukat és fé- Eg ébren sziunyókéitafc a dunyha alatt. Ekkor furcsa hang törte meg a csendet. Juli néni kinyitotta a szemét Egy darabig figyelt, aztán oda­szólt az urának: — Hallja-e, István! Ügy tett, mintha aludnék. — No mi az — morogta. — Mintha gyerek sírna vala­hol. — Ugyan már. Valami macs­kát esz a fene. Haggyál a" adni. — De bizony, hogy gyerek- sírás — ült fel az asszony az 4 rMPÜSS&G ma. október SÍ, szerda Bihari János Kétszáz évvel ezelőtt « 1764. október 21-én — szüle­tett Nagyabonyban Bihari Já­nos, a verbunkos-zene egyik legkiválóbb művelője. Korá­nak leghíresebb cigányvirtuó­zaként tartották számon vi­lágszerte. ö volt az első, aki felhívta az európai zene nagy­jainak figyelmét a magyar verbunkosok dallam- és rit­musbeli gazdagságára. A ma­gyar cigányzenét Bihari Já­nos interpretálása tette a nemzetközi zenekultúra ré­szévé. Beethoven és Liszt is megcsodálta Bihari művésze­tét, Magyarországon pedig nem volt nála a XIX. század elején népszerűbb muzsikus. A kor költői, írói is szívesen hallgatták játékát. Berzsenyi a következő szavakkal emlé­kezett meg róla: „Te pedig, Bihari, húzd! Énnekem a mu­zsika, csak magyar nóta le­gyen, igen tetszik...” Bihari János nevéhez fűződik a ké­sőbb világhírűvé váló Rákó- czi-induló első megszólaltatá­sa is. A kurucháborúk emlé­két őrző dallamokból ő fűzte egységes kompozícióvá a régi magyar zenének ezt a reme­két. Saját műveinek egy része is fennmaradt. A zenetudó­sok ma nyolcvannégy Bihari­dallamot tartanak számon, olyan műveket, amelyek an­nak idején az egész országot megkönnyeztették, egy nép érzésvilágát fejezték ki. (D. I.) A delegációt baráti beszél­getésen fogadta Sebestyén Já­nos, a KISZ Heves megyei Bír zottságának első titkára. Afo* gadáson részt vett Bakos Gytt- la osztályvezető és Szabó Győ­ző, a megyei KISZ-bizattság parasztitj úsági felelőse, akik a megye fiataljainak életéről tá­jékoztatták az argen tin ven­dégeket . Az egész napi programban a város nevezetességeinek, e Szilvásvárad! .Állami Gazda-' ség csipkéskúti ménesének és az őszi színekben pompázó Szalajka völgyének megtekin­tése szerepelt. A delegáció a késő esti órákban utazott viga­sza Budapestre. A Nemzetközi Ifjúsági Fó­rum sikeres moszkvai tanács­kozása után a küldöttek ta­pasztalatokkal gazdagodva a népi demokratikus országokon át térnek vissza hazájukba. A hazánkon átutazó argen­tin ifjúsági küldöttség a KISZ vendégeként több napos látogatást tesz az országban, amelynek során Egerbe láto­gatott a négytagú argentin delegáció Alberto Salinasnak, a mendozai Argentin Szőlő- termelők Ifjúsági Szervezete központi bizottsága titkárának vezetésével. A moszkvai fórum argentin küldöttei Egerben „ionok” találhatók, innen szár­mazik az „ionoszféra” elne­vezés. A másik hely, ahol a lég­körben villamos jelenségek játszódnak le, ennek alsó réte­ge: a troposzféra, a felhők bi­rodalma Itt úszkálnak az úgy­nevezett zivatarfelhők is, ame­lyek belsejében bizonyos mennyiségű villamos töltés keletkezik. Igen nagy villamos feszültség alakul ki, egyrészt a felhők egyes részei között, másrészt a felhők és a földfel­szín között. A villamos fe­szültségek nagyságát voltok­ban mérik. Lakásunkban a villanykonnektor két nyílása között többnyire 220 voltnyi villamos feszültség áll fenn. Már ettől is halálos ütést kap­hatunk, ha vigyázatlanok va­gyunk. Ezzel szemben a ziva­tarfelhők és a Föld felszíne között gyakran sok millió volt­nyi feszültségkülönbség jön létre. Ugyanakkor a felhőnek különböző részei között is ki­alakulhat ekkora ellentétes irányú töltés. Ez a feszültség csak addig tart, míg az egy centiméter távolságra eső fe­szültségkülönbség valahol el nem éri a 30 000 voltot. Mi­helyt ez bekövetkezik, a leve­gőben egy érdekes és félelme­tes jelenség, hatalmas arányú elektromos kisülés jön léire, ez a villám. A levegőben le­játszódó villamos kisülés azt jelenti, hogy a levegőnek egy csatornáján erős villamos áram indul meg. Ezen a helyen a le­vegő nagvon felhevül és ezzel kapcsolatban fényjelenség áll elő. AZ EGYES zivatarokban a villámok száma nagyon külön­böző lehet. Meefievelhetünk zivatarokat, amelyeknek alig 2—3 felvillanásuk tűnik fel. Ilyenkor többnyire csak az eső kezdetén képződik néhány ki­sülés, utána csendes eső esik órákon keresztül. Előfordulnak hosszabb ideig tartó heves zi­vatarok, amelyekben szinte másodpercenkénti időközökben képződik a villám. Az ilyen zivatarok főleg a trópuson gya­koriak. Kivételesen nálunk is előfordulnak, amikor Afrika felől származó szubtrópusi le­vegő érkezik tájékunkra. Egy ilyen szubtrópusi zivatar ide­jén sok ezer villamos tüne­mény játszódik le. Erre volt példa hazánkban az egyik na­pon. Az alsó rétegekben elhe­lyezkedő levegő robbanássze­rűen hirtelen a magasba tört, ahol a nyugatról érkező hideg légtömegekkel találkozott. E folyamat közben képződtek a zivatarfelhők. Hozzánk a zivatar estefelé érkezett, így aztán közeledése közben a távoli elektromos tü­nemények is jól látszottak. Már a Mátra körzetében tom­boló zivatar villámai is bera­gyogták a látóhatárunkat. Ezen hang nélküli és messzire ellát­szó fénytüneményt villongás néven ismeri a tudományos irodalom. AZ ESTI villámlások és vil­lanások jelentős része vízszin­tes utat tett meg, egyik felhő­től a másikra csaptak át anél­kül, hogy a földet érték volna Az ilyen villámok okvetlenül hosszú dörgéssel párosulnak, a nagy távolság miatt jóval a villámlás eltűnése után érkez­tek fülünkhöz. Bár a fülledt; párás légtömeg sok embert le­hangolt, a beteg végtagok is időváltozást jeleztek —, de az enyhe esőzés után a tiszta le­vegőben mégis felüdülve sétál­gattunk. Dr. Zétényi Endre EGYIK ESTE az őszi idő­szakban szokatlan légi tűzi­játék, villámlás színezte körül az égboltot Időnként közeli és távoli morajlás, dörgés adott hozzá kísérőzenét Ez a nyári zivatar az egész országon vé­gigvonult, a Mátra és Bükk vi­dékét estefelé érte el. A meg- kapóan sűrű villongás semmi esetre sem a felettünk estén­ként is száguldozó repülőktől származó fénytünemény, ha­nem a légkörben lejátszódó fo­lyamat A zivataroknak három ismertető jelük van: menny­dörgéssel párosult villámlás és a gyakran nyomában járó zá- pc-reső. Amíg vasárnap még csendesebb esőzés áztatta föld­jeinket, addig hétfőre már he­ves záport, helyenként felhő- szakadást észleltek. (Siófokon 24 óra alatt 51, Szécsényben 90 milliméter csapadék hullott, ezek a mennyiségek egy-egy hónapra is elegendők lenné­nek.) A hőmérséklet is jóval magasabb az évszakhoz képest, ugyanakkor a páratartalom is maximális értékeket mutat Nézzük, mi okozta a villám­lást, mennydörgést Légkö­rünkben két helyen mennek végbe villamos jelenségek. Az egyik a légkör felső részében, kereken 100 kilométer magas­ságtól felfelé, ott a villamos • töltésű atomok, úgynevezett jellege nincs, vagy kevésbé van meg, mint a vallási szer­tartásnak. a házasságkötések és a névadó ünnepségeik rende­zése magas színvonalú, egyre többet rendeznek évről évre. A bizottság muníkája azon­ban többrétű. Most például az öregek napjának nagyszabású előkészítése folyik, amelyhez a város vállalatai anyagi és er­kölcsi segítséget nyújtanak. A rendezés magas színvonalát mutatja, hogy a bizottság a vál­lalatok. nyugdíjas dolgozóit, vezetőit előre meghívja, gon­doskodik a terem feldíszítésé­ről, az ünnepi műsorról. Ma már senki sem vitatja a bizottság létjogosultságát. Eredményei bizonyítják, hogy szükséges. S a jó munka elismerését mutatja az a tény, hogy az ország több ré­széből Kazincbarcikáról, Túrá­ról, Aszódról és más helyek­ről jöttek már tanulmányozni az állandó bizottság munkáját, eredményeinek titkait. Kaposi Levente hon ének- és zenekarának és a2 úttörőénekkaroknak a közre­működése, akik társadalmi munkában segítettek és jelen­leg is segítenek. Ma már az állandó bizottság­nak megvannak a szükséges ta­pasztalatai, jó felkészültsége és lelkes aktivahálózata. Az ün­nepséget szépen dekorált te­remben, bensőséges hangulat­ban rendezik és megfelelő elő­adó tartja az ünnepi beszéde­ket. Ä hónapok folyamán kép­zett előadógárda alakult ki. Nagyobb rendezvények alkal­mából az albizottság az üze­mekkel, vállalatokkal beszéli meg a tennivalókat, előre meg­hívják a vendégeket és bizto­sítják a szükséges technikai felkészültséget. A házasságkö­téseket rendező albizottság most például népi rigmusokat gyűjt, ezeket feldolgozza, hogy még színesebbé tegye az eskü­vőket. Az állandó bizottság jó mun­káját bizonyítja, hogy évről év­re emelkednek a szocialista mó­don megrendezett ünnepségek száma, különösen a házasság- kötéseké. A bizottság megala­kulásának évében januártól jú­niusig 32 százalék, a múlt év ugyanezen időszakában 42 szá­zalék, most októberig pedig 65 százalék volt a szocialista mó­dion megrendezett házasságkö­tések aránya. A számadatok emelkedése mögött komoly, nemegyszer nagy erőfeszítése­ket követelő munka húzódik meg. Elsősorban a meggyőzés. A bizottságnak be kellett bizo­nyítania. méghozzá példákkal, hogy a szocialista ünnepségek hangulata is lehet bensőséges, megragadó. Ennek elérése nem volt könnyű feladat. Különö­sen az idősebbek meggyőzése okozott nagy feladatot A bizottság munkájában még most is akadnak megoldásra váró problémák. Még mindig nagyon nehéz a gyászünnepsé­geket rendező albizottság mun­kája. Az emberek ragaszkod­nak a régebbi temetési szer­tartáshoz. Azonkívül például a temetkezési vállalatnak sin­csenek meg a szocialista gyász- ünnepségekhez szükséges kel­lékei, így a temetések ünnepi KÉT ÉVVEL ezelőtt alakult meg Hatvanban a családi és társadalmi ünnepségeket rende­ző állandó bizottság a városi tanács vb igazgatási osztálya mellett. Létrehozása szükség- szerű volt, előtte ugyanis a társadalmi szervek és az igaz­gatási osztály rendezte az ün­nepségeket. Munkájuk azonban nem volt egybehangolt és a jó ezándék ellenére is igen sok­szor bizonytalankodás, kapko­dás és főleg a tapasztalatok hiánya jellemezte tevékenysé­güket. A bizottság létrehozása he­lyes volt, ezt már az első kez­deti lépések is megmutatták. A kezdetben öt tagból álló bizott­ság létszáma egyre növekedett, széles körű aktiváhálózat ala­kult ki mellette. Munkájuk természetesen az első időkben Viszonylag kevés akadt, sokan nem tudtak a bizottság létezé­séről, másrészt pedig az embe­rek ragaszkodtak az ünnepsé­gek hagyományos megrendezé­séhez. Ennek ellenére az egyre szé­lesebb körű aktivahálózat és Jóként a hatékony felvilágosító munka során egyre több szo­cialista családi és társadalmi ünnepség megrendezése hárult rájuk. De nemcsak a rendezvé­nyek száma, hanem a színvona­la is emelkedett A bizottság munkájában a fordulat a múlt év nyarán kö­vetkezett be. A különböző ün­nepségek száma annyira meg­nőtt, hogy három albizottság létrehozása vált szükségessé. Így alakult meg a névadó ün­nepségeket a házasságkötése­ket és a gyászünnepségeket rendező albizottság. AZ ALBIZOTTSÁGOK lét­rehozásával a munka szerve­zettebb. rendszeresebb lett és ez aktivahálózat ismét jelentő­sen kibővült. Az albizottságok külön munkatervet készítettek és a továbbiakban, ennek alap­iján dolgoztak. Az ünnepségek megrendezé­se egyre magasabb színvonalú lett. A rendezvények színvona­lát emelte a MÁV-kultúrott­az urának: „Ez az?* István rögtön megismerte, zavartan tömködte a pipátját és odavetette: „Ez.” Az öregasszony a kapuhoz sietett Felismerte a lányt: Ta­valy a Csuromi-tanyán szolgált, de már esztendeje, hogy nem látta, elszegődött Pestre. — Te vagy az, Rozi? No gye­re be. Mit állsz itt? A lány lesütött szemmel ment az öregasszony után- Vé­gig az udvaron, fel a tornácra. Ott az öregasszony hirtelen megfordult és szemibeállt vele: — Tiéd ez a gyerek? — Enyém — mondta a lány halkan. — Miért akasztottad a mi kapunkra? — Mert a glazduramtól való. Nem tudtam, mit kezdjek ve­le. A helyemen nem tűrték meg. Haza nem vihettem. Gon­doltam, itt megfér. Az öregasszony élébb rá akart ripakodni, hogy micsoda szégyentelen teremtés, de meggondolta. Most már úgyis mindegy, veszekedés itt már nem segít. Magában már elintézte az egészet, naphosszat ezen töp­rengett, hogy mit csináljon, de nem csinálhat semmit, ha egy­szer ilyen emberrel kötötte össze a sors. Végre megszólalt: — Aztán mondd csak, más senkid sem volt? — Senkim. — No jól van. Amikor erre jársz, benézhetsz hozzá. Gond­ját viselem. A lány csak állt a tornácon leeresztett karral és azt gondol­ta, hogy ő most már mehet is. De nem mozdult, várt még. Az öregasszony észrevette, s így szólt: — Gyere, nézd meg, milyen szépen alszik. Odahajoltak a bölcső felé és hosszan, sokáig gyönyörködtek az alvó csecsemőt*». — Menj a poétára, a ürisasz­Sizony mindent tud- kérdezd meg, ki a szoptatós asszony a faluban. Ha kérdi, minek, mondd, hogy meghozták az unokámat Pestről és annak. István még kora hajnalban kihajtott szántani. De délre megjött és aggódva leste, mi újság, ám Juli mintha meg se látta yoina. A gyerek kint fe­küdt á tornácon, egy régi böl­csőben. Egy magymeilű asszony ringatta. Délután, mikor a szoptatós asszony hazament, kint ültek a tornácon a bölcső mellett. A nap még sütött és ebben az enyhe fényben mintha Juli né­ni is megenyhült volna. Lehe­tett már a szarvát hallani. A szántásról beszélgették, és ■ egyéb mindennapi dolgokról, ■ mintha ott sem lett volna a ! bölcső és benne a kis gyerek. , Erősen alkonyodott már, mi- ‘ kor egy kis tömzsi lány állt . meg a kapu előtt. Nem jött be. csak ott állt és nézett be a léc . fölött. Juh métát Má$3$ és odaiszcät ágyban. Felrántotta a csizmá­ját, nyakába terítette a hor­golt kendőt és kiment. István felült az ágyban, pe­dig legjobb, szerette volna a dunyhát a fejére húzni és semmiről sem tudni. Kint az öregasszony apró szeme a sö­tétet fürkészte és megindult a hang irányába, egyenesen a kapunak. A kilincsen valami fehéret látott — pólya a ki* linesre akasztva! Azzal az anyás mozdulattal, amivel an­nak idején a három gyerekétj apadt melléhez kapta. — Hát te, hogy kerülsz ide? Micsoda istentelen anyád van, hogy ezt tette veted — indult szaporán befelé, még a kaput is nyitva felejtette. Mesgyúj- totta a lámpát, aztán odaállt férje ágya elé. — Hogy kerül ide ez a gye­rek? — Kérdezd meg tőle — dör- rnögte bátortalanul István. — A kende? — Ugyan már. — Altkor miért akasztották a mi kilincsünkre? — Azt én honnan tudjam? Az öregasszony csak nézte, nézte és bóüntgatott. — Komisz ember kend, Ist­ván. Ilyen szégyent hozni ránk. István nem felélt, csak pis­logott és örült, hogy ennyivel megúszta. Mert Juli többet nem törődött vele, a gyetek* hez látott, tisztába tette, kis tejet melegített neki és meg­etette. Csak néha akadt össze a szeme Istvánéval és olyan­kor megvetően bólintott. Az ember ült az ágyon és fésakelödött Végre nagy nehe­zen kinyögte: — Fiú, vagy lány? — Fiú — köpte oda hegye­sen az asszony és tovább tett­vett a gyerek körül. Az meg jóllakva többé egyet sem sírt, nézett barátságosan a nagy barna szemével, aztán parányit ásított és elaludt. Az asszony reggel befútta- totó egy gyereket a faluba,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents