Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-15 / 216. szám
Mitől rövid a kömlői forint? ii. San le nem akar hinni az mber a saját szemének, ami- or mesélik, hogy az egyik raktáros felháborodva támadott csoportvezetőjére, mert z szólni merészelt neki, ami- rt az új pótkocsit összetörte. lozzátette még: ha a közgyű- és elé kerül az ügy, a tagság igyis elengedi a közös vagyont rongáló traktoros biin- etését, mert másnál sem tórónáik felelősségre vonás. Em- iti'k, hogy lelületességből nagy mennyiségű cukorrépamagot laráltak meg jószágeledelnek !), és a vétkeseket, ahelyett, íogy elítélte volna a tsz tagiága, „megsajnálva”, kétsze- *esen lecsökkentette bünteté- ■iüket. De, ha ilyen nagy az összefogás a vétkesek mentegetésé- ben a szövetkezet tagságánál, azt várná az ember, hogy legalább a vezetőség szerez érvényt a közös vagyon védelmének, ha kell, bíróság útján is. Sajnos, erre nemigen akad példa, g ezek után nem lehet csodálkozni, ha mind többen gondolkodnak így: „Ha szabad Tasnádinak kocsit összetörni, miért ne lenne szabad nekem is bejelentés nélkül távol maradni a közös munkától, minden délben Zetorral hazajárni ebédelni, szétvagdosni a permetezőgépek tömlőit, leszerelni a gépek csavarjait, lámpáit, vagy más módon megkárosítani a közösséget, rövidíteni a tsz forintjait?” Miközben a fegyelmezetlenségek hegyként tornyosulnak a boldogulás útjába, magasra csapnak a vezetők és a tagok közötti vádaskodások, szemrehányások hullámai is. Kölcsönösen hibáztatják egymást a gyenge terméseredményekért ... és kölcsönösen hibásak is. Csak az egyik fél sem hajlandó ezt magára vállalni, — különösen nem Boros László főagronómus, aki éppen most pályázik új munkahelyre a tsz éléről, miután nem tudott szót érteni a szövetkezet tagságával. őrá orréinak leginkább a kömlőiek. — Harmadszorra is kalászost vettetett ugyanabba a táblába, de hiúba szóltunk. A könny megindult a szemünkből, amikor learattuk róla a kétmázsás átlagot... A műtrágyát is évek óta tartják leföldelve. Talán már nem is tudnak róla, hogy oda temették, mert megint olyan nagy mennyiségűt vettek — tüzelnek az emberek, vég nélkül sorolva a való és vélt agrotechnikai baklövéseket, amelyekre a vezetők azzal felednek, szemére hányják a tagságnak, hogy három sor kukoricát is képesek otthagyni, ha letelik a munkaidő és hogy akkor sem volt igaza a tagságnak, amikor ellenezte, hogy tavasszal a fagyba vetették a kalászos egy részét, mert mégis nagyon jó termés lett azon a táblán. Hiába szólunk . . . De miért nem tisztázzák ezeket a kölcsönös vádakat és nézeteltéréseket év közben, miért hagyják évről évre jobban elmérgesedni a vezetők és a tagok közötti viszonyt? — Hiába szólunk! Látja az ember a %'égtelen pusztulást, aztán csak kopik a kedve. Kicsi pontnak vesznek bennünket — ezt válaszolja a kérdésre Jakab Zakariás. Mások is így toldják ehhez szavukat. — Nem nagyon beszélgetnek velünk a vezetők ... — Brigádgyűlések is olyan ritkán vannak, mint a jeles ünnep... — Meg a nép se megy el... megunják a sok hiábavaló beszédet. Úgyis azt csinálnak, amit akarnak — így vélekednek a megkérdezettek. Ezekben az elítélő szavakban benne sűrűsödik azoknak az elkeseredése is, aikik korábban elnöki, vagy más tisztségeket töltöttek be, szavuk volt a közösségben, most pedig úgy érzik, nem sokat adpak véleményükre. Volt aki odáig el1 ütött közülük. hogy kile’entette: add;? nem dolgozom a tsz-ben. amíg „ezek az urak” a vezetők. Máink — mint Antal JózseJ volt elnök, Tóth Joachim, aki brigádvezetőként dolgozott, Ga- rancz András, aki szintén el- nökösködött —- elmentek másfelé munkát keresni. Most készülődik más vidékre Varga János volt országgyűlési képviselő. Jak ab Zakariás és még jó néhányan, akiknek tapasztalatára, példamutatására igen nagy szüksége lenne a termelő- szövetkezetnek. És a széthúzás, sértődöttség, bizalmatlanság mellett bőven buzog a demagógia forrása, burjánzik a vezető- és szak- emberellenesség, de a jobb- és baloldali nézetek nyakig érő gyomja is nehezíti az egység kialakulását. Hihetetlen mértékű a munkaegység felhígítására való törekvés, pedig máris 53 munkaegység jut egy hold föld művelésére, míg a környező községekben csak 30—36. „Egy hasa van mindenkinek” Ezzel a demagóg jelszóval követelnek sokan egyforma munkaegységet az elnöknek, a növénytermelőnek, a brigádvezetőnek és traktorosnak, állandóan ostromolva a vezetőséget a munkaegység felemeléséért, miközben a férfiak már négy és fél munkaegységet Is megkeresnek naponta. Néhol „szorít” ugyan a munkaegység, de egyes munkáknál meg any- nyira fellazították a normákat, hogy arra már semmiféle könyv nem ismer példát. És ebben az egyerdősdiben, a munkaegység felhígításában, sajnos, a párttagok egy része is közös platformon áll az „egy hasa van mindenkinek” elvét fújó elégedetlenkedőkkel, azzal a hamis érvvel indokolva a munkakedv lanyhulását, hogy kevés a munkaegység, mert a függetlenítettek „elveszik a hasznot” a gyalogmunkások elől. Mikor megkérdeztük, tettek-e valamit az efféle káros és a munkakedvet csökkentő nézetek ellen, a válasz ez volt: — Az előző elnök is megpróbálta, de csak romlott a helyzet. Azonkívül a párttagság is széthúz, nem támogatja . egyöntetűen a tsz vezetőségét — magyarázza Sztankovics Béla párttitkár. „Milliók temetője” Az egység, megértés hiányában a szövetkezet vezetősége a tagságot, a tagság a vezetőséget hibáztatja mindenért. Többek között az egyesüléssel járó beruházásokért is. — Tudja, miért nem tudnak fizetni többet? Mert a mi vezetőink oda hordták a pénzt temetni, ahol azok a rozsdás gépek látszanak. Az ott a milliók temetője — mutatott a gépszínek felé a dohányszárításnál tevékenykedő gazdák egyike. Majd hozzátette: — Úgy jártunk ezekkel a masinákkal, mint amikor egy szegény ember flancolni akar és sárga kocsit vesz trágyát hordani. Aztán éhen hal mellette. A szövetkezetnek valóban komoly anyagi terhelést jelentett a teljes gépesítés, a 36 traktor és a hozzávaló munkagépek megvásárolása, valamint az egyesülés utáni komolyabb beruházások, —amelyek zömükben szükségesek voltak és azok ma is, ha nem is magyarázták meg az embereknek a gépesítés fontosságát. A milliók most már ott vesznek el, hogy nem használják ki ezeket a nagy értékű gépeket. Felhasználatlanul áll a szénaszárító, a disztiller és igen sokat állnak a traktorok is a javítások és a szervezetlenség miatt. A „milliók temetőjében” veszteglő gépek sokszor csak néhány órát dolgoznak naponta, miközben a betakarításnál, a szántásnál rendkívül nagy szükség lenne rájuk. Ezért a helyzetért aztán semmi sem mentheti a szövetkezet vezetőit, tagságát. De nem menthetők a szövetkezet gazdasági, politikai vezetőinek egyéb hibái sem, amelyek évek óta hozzájárulnák a közhangulat romlásához. Ezeknek az emberi gyengeségből fakadó hibáknak gátját lehelne szahni. ha a kömlőiek javaslatait meghallgatva, a járási szervek minél előbb rendet teremtenének a vezetésben. megfelelő szakemberekről gondoskodva a most távozni készülő agronómusok helyére. Ha száz párttag összevetné a vállát Aki eltölt néhány napot a községben és részt vesz a kommunisták összejövetelein, meggyőződhet róla, hogy a 16% párttagot tömörítő szervezet nem tud motorja lenni a falu politikai, ga'dasági, kulturális életének. Sztankovics Béla párttitkár, aki nemrég került a szervezet élére, sötét tónusokkal érzékelteti a kömlői tarthatatlan helyzetet. — Hosszú idő óta nem, tudunk felvenni tagjelöltet, mert sohasem határozatképes a pártlcggyülés. Egyharmada sem jön el a kommunistáknak. Hozzászólás alig van, s ha döntés születik is. nem védik meg kint az emberek között, vagy a közgyűlés előtt. Nem állnak ki a rendbontók, fegyelemlazítók ellen... és hát hiba va>n a példamutatás kö- püI, még a vezetőknél is. (A pártvezetőség egyik tagja például most, a legnagyobb bajban akarja faképnél hagyni a termelőszövetkezetet... két párttagot pedig ki kellett zárni.) A kibontakozás lehetőségét... ... abban látnák a falu sorsáért felelősséget érző emberek, ha teljes őszinteséggel feltárnák a helyzetet, elsősorban a kommunisták, aztán pedig a szövetkezet tagsága előtt, ha a felsőbb párt- és tanácsszervek nem bagatellizálják el a kömlői súlyos állapotot, hanem sürgősen megkezdenék a rendteremtést, a gazdasági és politikai vezetés megerősítésével, a kommunisták összefogásával, igénybe véve a járási pártbizottság és a tanács messzemenő szakmai és politikai segítségét. Természetes, a kömlőiek sem maradhatnak tétlen e nehéz időkben. Tudják azt is, hol kellene kezdeni. — Ha el tudnánk érni, hogy legalább száz párttag összevetné a vállát, nem lenne olyan hatalom a faluban, amely újból lejtőre tudná vinni a községet. Így tapintanák a lényegre a pártszervezet legaktívabb tagjai, abban bízva, hogy megfelelő segítséggel képesek lesznek — újabb százakat magukkal ragadva — kimozdítani a holtpontról a szövetkezet sárba ragadt szekerét, a kölcsönös bizalmon és érdekeken alapuló közös munkával, amelytől megnövekedhet az eddig oly rövidnek hitt kömled forint. Kovács Endre Egy újabb bányatüz — tanulságokkal Miért kellett kifizetni I millió 950 ezer forintot? Ismét füst. szivárog a repedésekből. Szénmonoxid — ez az emberi életre leselkedő, alattomos bányagáz — szennyezi ismét a levegőt. Egyszóval: ismét tűz veszélyezteti a gyöngyösi XII-es akna folyamatos termelését. S szám szerint éppen a negyedik ez ebben az évben. Nem szükséges különösképpen jól képzett szakembernek lenni ahhoz, hogy mit jelent az egy bányaüzem életében. Termeléskiesést, pedig a tavaszi tüzesetek utórezgéseképpen még most is néhány száz vagon szerepel a tartozik oldalon. Hatalmas összegű pénzkiadást ... Am erről talán Vetula Gyula vezető könyvelő beszéljen, a hivatalos dokumentációk alapján. Mindannyiunk zsebére — Az első fél évben 1 millió 950 ezer forintot fizettünk ki a tüzek oltásával kapcsolatos munkálatokra. — És kinek a zsebét terheűi ez az összeg? — Közvetve az egész társadalomét, közvetlenül az üzemet. Befolyásolja a nyereség- részesedést és az önköltséget. Még pontosabban... — az íróasztalán lévő papírok között lapozgat —...az önköltségünket tonnánként 7,64 forinttal emelték az eddigi tüzek. Ezer ember nyereségrészesedése forog tehát veszélyben, de ezen túlmenően szinte felbecsülhetetlen milliókat jelent a népgazdasági veszteség is. A véletlen okozta.;. ! — mondja rá a laikus. — A bányában előfordul... Ám hallgassuk meg mit mond erre Merczel. Sándor főmérnök, aki májusban vette át az üzemet, egy akkor égő bánya tűzzel egyetemben. Régebbi mulasztás — Hosszú évek gondatlan, tervszerűtlen művelési irányítása üt most ránk vissza. Szűk- látóan, a napi tervek teljesítésére rendezték be az üzemet, nem törődve a jövővel. — Meghatározná azt konkrétan, hogy miben mutatkozik ez meg a XII-es aknánál? — Szívesen bizonyítok, de előbb egy korábbi rendeletet szeretnék megemlíteni, amelyet 1960 elején a szűcsi katasztrófát követő hetekben az Országos Bányaműszaki Felügyelőség adott ki. Ez a rendelet kimondja, hogy a felhagyott, illetve a leművelt bányatérségeket le kell zárni, vagy légmentesen elfalazm. Ezt a biztonságot célzó, a szén belemelegedését megelőző szigorú utasítást ennél az üzemnél nem hajtották végre. — Ügy igaz... — bólogat Kakas József mérnök. — A vágatok elé csupán egy pillért építettünk, hogy senki ne mehessen be. Egyszóval: álcáztuk a nyitva hagyott vágatokat. Ismét a főmérnök veszi át a szót. — Akkor Sajnálták az időt, a vágatok lezárására szánt né- hányezer forintot, ami miatt most milliókat dobunk ki a* ablakon, de emellett veszélyeztetjük az egész üzem és az emberek biztonságát. Mert valamennyi tűzünk a régi, elhagyott bezératlan vágatokban keletkezett. — És az utóbbi időben tettek már valami megelőző intézkedést? — Május óta bezártuk a déli mező összes nyitott vágatait. Ezeket a munkákat egyébként szinte minden héten ellenőrzi Ursitz József, a tröszt főmérnöke is. * Gyors intézkedés Egyébként Ursitz József Kossuth-dijas, a tröszt főmérnöke ebben az időben is az üzemnél tartózkodik, és személyesen vezeti a mentési, illetve oltási munkálatokat; Nem kellett leállítani egy pillanatra sem az északi mező munkahelyeit, mert utasításra a mentőcsoport legénysége futóhomokot omlasztott a tűzre, ehhez még megfelelő víz- mennyiséget is adtak. A gyors intézkedés elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy ne zökkenjen meg a termelés. Ám a tűz végleges felszámolásához alaposan átgondolt, újabb tervek szükségesek. Így áll tehát jelenleg a helyzet a gyöngyösi XII-es aknánál. Legyen ez Intő példa mindazok számára, akik a ma megragadott fillérek mögött nem akarják észrevenni a holnap kidobott forintokat. Laczik János Egy hét alatt tíz, ebből egy halálos baleset MEGDÖBBENTŐ módon vezet Gyöngyös és környéke a közlekedési balesetek területén. Sajnos, ezt az elsőséget már hosszú idő óta szilárdan tartja. Szeptember első hetében tíz baleset történt, amiből egy halállal végződött. Mi lehet az oka a gyakori baleseteknek? A gyöngyösi közlekedési alosztály • vezetőjével, Barta Tibor századossal tárgyalunk a kérdésről. Ö mondja el, hogy az alosztályhoz tartozik a megye négy nyugati járása, a tíz baleset ezen a területen következett be, de Gyöngyösre és környékére kilenc jutott a tízből, összesen 11 személy szenvedett sérülést, amiből egy volt a halálos, kilenc a súlyos és egy a könnyű. Az okok között pedig a szabálytalan közlekedés és a nemtörődömség a döntő tényező. És tévedés lenne azt gondolni, hogy a gépkocsik szabálytalankodnak a legtöbbet. Nem. A motorkerékpárral van a baj, az esetek hatvan százalékában. — Ha a közlekedési szabályokat betartanánk, egészen más lenne minden — mondja Barta Tibor százados. — De hiányzik az udvariasság is a közlekedésből. Ez is döntő tényező. Itt említhetem meg még a vagánykodást, ami szintén sok balesetet idéz elő. LEGUTÓBB például az történt, hogy jópofaságból az út szélére fektetett villanypóznát egy jókedvű társaság keresztberakta az úton. Egy motorkerékpáros keresztülbukott rajta és súlyos sérüléssel ma is még a kórházban fekszik. De az ilyen játék már több mint felelőtlenség. Hort és Gyöngyös között két fiatal férfi vágódott el a motorkerékpárral. Búcsúból tartottak hazafelé. A vezetőnek nem volt jogosítványa, köny- nyelműsége majdnem két fiatal életet követelt. Sz. P. Do- moszló és Márkáz között karambolozott. A tizennyolc éves fiatalembernek öthónapos jogosítvány volt a zsebében. Sokat emlegetik manapság: a gépjárművezetők elég köny- nyedén jutnak hozzá a jogosítványhoz. A balesetek gyakoriságát lehet-e ezzel magyarázni? Az alosztály vezetője határozottan nemet mond a kérdésre. Ez a körülmény véleménye szerint csak rész-okként jöhet számításba, a lényeget' továbbra is a közlekedési szabályok betartásában jelöli meg. Ügy látszik, a szabálytalanságért kirótt súlyos büntetés és bírságolás sem riasztja vissza a járművezetők egy részét az országúton való legénykedéstől, állapítja meg az alosztály vezetője. És elmond néhány esetet, amikor a szesztől felhevült vezető olyan hangot használt a közlekedési rendőrökkel szemben, ami szinte hihetetlen. Az alkalmi nézőközönség ilyen esetben sokszor a vezető oldalára áll, mert zaklatásnak fogja fel a járőr eljárását, mivel azt nem látták, hogy a gépjárművezető milyen szabálytalanul hajtott. Ezek a példák is azt bizonyítják. a közlekedésben nem lehetünk elnézőek a szabálytalankodókkal szemben, mert az engedékenység súlyos következményeket okozhat. Egyetlen követelményt említhetünk: akkor is tartsuk be a közlekedési szabályokat, ha rendőr nincs is a közelünkben. GYÖNGYÖS és környékének szomorú statisztikája is erre int mindannyiunkat. (g. molnár) ünnepellek az öregek Kedves ünnepség színhelye volt az egri öregek napközi otthona, ahol immár hónapok óta töltik napjaikat a család, eltartó és gondozó nélküli öreg Furcsa káderpolitika K. J. nem akart csoportvezető lenni. Pontosabban: nem jutott eszébe, hogy őbelőle csoportvezető is lehet. Amikor a vállára veregettek és szóban közölték vele: elsejétől átveszi a csoportot — egyszeriben eszébe jutott, hogy ő igenis lehet csoportvezető, s külön is hálás volt, hogy képességeire‘nem is saját maga, hanem felettesei hívták fel nagyon is tevőlegesen a figyelmét K. J. nem lett csoportvezető. Ezt onnan tudta meg, hogy nem vertek a vállára és nem közölték vele sem szóban, sem írásban: sajnos, bizonyos okok miatt mégsem ön lesz a csoportvezet ő, — hanem észrevette, hogy a kiszemelt íróasztal mögött egy reggel másvalaki ül. K. .1.. aki évtizednél is több ideje dolgozik munkahelyén, s aki eddig nagyon jól érezte magát, most dühödte» keres állást és minden reggel szégyenkezve óda- log be a munkahelyére. Teljesen lényegtelen ez ügy kapcsán, hogy történetünk szenvedő hőse alkalmas-e, vagy sem csoportvezetői beosztásra. Sokkal lényegesebb azonban, hogy nem holmi egyedi, véletlen esetről van szó, mint inkább a vezetők felelőtlen fecsegéséről, meggondolatlan ígérgetéséről, amelyet még az a konzekvencia sem követ, hogy legalább odaáll- janak munkatársuk elé és közöljék, hogy megváltoztatták szándékaikat. Ezt az emberségnek, káderpolitikának aligha nevezhető eljárást még akkor sem lehetne szó nélkül, figyelmen kívül hagyni, ha „csak” egy embert sértettek meg vele. De hogyan lehetne akkör, amikor K. J. és társai — legalábbis indokolhatóan — szimatolni kezdenek, a különböző szerveket és a protekciót hozzák összhangba, meggyanúsítják magukban a párt szervezeteket is, mindenkit, aki véleményük szerint tehet arról, hogy nem lettek azok, amik azelőtt nem is akartak lenni. Emberek sorsával, munkájával, előrehaladásával nem lehet jófiú módjára bánni. Bűn itt a meggondolatlan ígérgetés, s külön vétek a nyílt őszinteség hiánya. Mindez együtt odavezet, hogy egyesekben megrendül a bizalom, elvész a munkakedv. s elvész az önbizalom is. Űgyis meg lehet becsülni valakit, valakiket, ha nyugodtan hagyjuk munkakörükben, ha nem csillantunk fel bennük oktalan és indokolatlan reményeket. Ehhez természetesen megfontoltság és meggondoltság kelletik. Mindezért tanulságos K. J. ügyének tanúsága! ‘ ; .1 ;; lűyurkó) nénik. Közöttük sók a Mária — jöttek rá a vöröskeresztes aktívák, akik lelkesen munkálkodnak az öregek körül, 8 elhatározták, hogy névnapot rendeznek számukra. A Háziipari Szövetkezet nőbizottságának öt tagja, a Május 1. utcai vöröskéresztes szervezet asszonyai, és még sokan mások sütöttek-főztek erre a napra, hogy megvendégeljék a Máriákat, de az egész otthont. A közgazdasági technikum diákjai vállalkoztak a műsorra, s amikor a köszöntésre került a sor, bizony nagyon- n agyon sírtak azok a nénik, akik család nélkül, egyedül éldegélve most ilyen nagy szeretet, ünneplés középpontjába kerültek, özv. Kovács Istvánná, Petrányi Mária, Sípos Mária, Szoó Jánosné, Lájer József né és a többiek nem is annyira az ajándékoknak örültek, mint inkább annak, hogy a lányok — akik unokáik lehetnének — olyan nagy szeretettel beszélgettek velük egész délután. OMpűSMSj 3 1964. szeptember 15., kedd
