Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-09 / 211. szám

Szerény kitüntetettek RÖVID HÍR közölte az új­ságban a kitüntetést. Az ünnepélyes átadás még nem történt meg, különben is piindcn olyan, mintha semmi i,érdekes” nem történt volna. jMost is előadásra készülnek, már közel húszszor játszották a nagy sikert aratott Két férfi az ágy alatt című Dosztojevsz- kij-vígjátékot, és ugyanennyi előadást kötöttek le a követ­kező hetekre. Az Egyesült Izzó színjátszói között vagyunk. Augusztus 20-án kapták meg a Szocialista kultúráért kitüntetést. Büsz­kék rá? Természetesen. Mégis szerényen emlékeznek az el­telt tíz évre. és hasonló sze­rénységgel beszélnek a jövő terveiről. Heinrich Péter a leg­régibb tagja, az együttesnek. Még mint munkásszínjátsizó, több mint harminc évvel ez­előtt lépett először színpadra. Amikor az Egyesült Izzó előd­jét, a Szerszám- és Készülék- gyárat megalapították Buda­pesten. hogy később Gyöngyös­re költöztessék, ott volt a mű­kedvelő együttes megteremté­sénél. A rendezés nehéz mun­kája várt rá. Szívesen, emlék­szik a „régi időkre”, 1954-re. Vagy húsz lelkes munkást si­került az ügynek megnyernie. Három évvel később Gyön­gyösön játszották az első há­romfel vonásos vígjátékot: Irány Caracas — a disszidál­takról szólott a színjáték. Leg­nagyobb sikerük a Svejk volt 1959-ben, bár technikailag na­gyon nehéz feladat elé állította tätet. Aztán következett a Huszárvágás, amellyel elju­tottak a fővárosba, Salgótarján­ba és Özdra is. Siker siker Után. EZEK SZERINT olyan köny- nyű a szervező munkája? A válását Magyar László adja meg. — Tény az, hogy van vonzó­ereje a csoportunknak. Mégis a személyi kapcsolat a legdön­tőbb a színjátszók beszervezé­sénél. Az is természetes, hogy a csoport tagjainak egy része állandóan cserélődik. Az újak kiválasztásakor eddig még minden esetben szerencsénk volt. f ..törzsgárda” tagjaival, azzal a mintegy tíz színjátszó­val pedig semmi gondunk nincs, ök még akkor is játsza­nának, ha fát vágnánk a há­tukon. Az új tagok között is leg­újabb Eperjessy Erika. Már első színpadi játéka is sikerrel járt. Könnyű a színjátszói munka? — Nem — adja a tömör vá­laszt. — Legalább három hó­napra volt szükségem, mire megérlelődött bennem a figu­ra. Ügy gondolom, a harmadik előadás után következett ez be. Csendesen figyel a beszél­getésre Csatos Mária, aki ügyelő és kellékes, ö soha nem lép a színpadra, a mun­kája mégis fontos. Ha csak egy kellék hiányzik, vagy va­lamelyik szereplő nincs óét a végszóra... — A szereplőkkel még soha nem volt bajom — ismeri el társai lelkiismeretességét —, de előfordult már, hogy a kel­lék hiányzott. KI GONDOLNA, hogy oly­kor egy kötőtű is okozhat bo­nyodalmat a kellékes számára. Az előadás előtt derül ki, hogy nincs, és ami még idege- sítőbb, alig tudnak szerezni a környező házaknál. Ilyen cse­kélységek is okozhatnak me­leg perceket. Maldrik György is a fiatalok közé tartozik. Olyan kitűnő színpadi maszkja van, hogy „civilben” nem lehet ráismer­ni. Kényes kérdésre kérünk tőle választ: mit kapott már eddig mint színjátszó? — Semmit, semmi különö­set — néz vissza csodálkozva. — Egy hetet töltöttünk a nyá­ron Balatonlellén a válla’at üdülőjében. Mindnyájan ott voltunk. Igaz, majdnem meg­fagytunk, olyan hideget sike­rült kifognunk, de így is kelle­mes emlék marad ez az egy hét. Időnként közös kiránduláso­kat is szerveznek évad köz­ben. Kell egy kis kikapcsoló­dás, és az ilyen közös időtöltés a csoport összekovácsolásában is jelentős szerepet kap. A rendezőtől, Sümeghy Bé­lától, a szakmai továbbképzés felől érdeklődünk. — Általában a próbákon fo­lyik szakmai képzés, mindig az adott feladattal ösz- szefüggésben. De van a cso­portunknak két tagja, akik már kéthetes tanfolyamon vet­tek részt, mint Mészáros Lajos és Patonay Attiláné. Nagyon hiányzik azonban a klubhelyi­ség, amit magunknak tudnánk berendezni, amit a magunké­nak tekinthetnénk. Nem akar­juk mi azt kisajátítani, azo­kon a napokon, mikor nekünk nincs rá szükségünk, szívesen „kölcsön adnánk” másoknak is. A jó közszellem kialakításához azonban feltétlenül kellene egy ilyen „színjátszó otthon.” Végül a tervekről: már ki­választották Remarque Utolsó állomás című művét. A szerep- osztás is kész. Mint ahogy ed­dig, a továbbiakban is csak prózai darabokkal lépnek majd színre. Szeretnék, ha azt a figyelmet, amit addigi játé­kukkal kivívtak maguknak, a jövőben is megtarthatnák, il­letve fokozni tudnák. MÉG ANNYIT, hogy az Egyesült Izzó Csortos Gyuláról elnevezett színjátszó csoportja október 18-án veszi át ünnepélyes keretek között a Szocialista kultúráért kitünte­tést. fe. Molnár) Látogatás az AKOV új egri forgalmi telepén Üzembe helyezése előtti utolsó simítások alatt áll Eger új büszkesége: az AKÖV kor­szerűen megépített és berende­zett új telepe. A város déli ré­szén, a Kanada városrész alatt, a Lenin út mentén már mesz- sziről feltűnik modem vonalai­val a 20 millió forintos beru­házási költséggel létesült épü­letkomplexum. A hatalmas telep bejáratá­nál, az utat elzáró sorompó mellett modern vonalú, üveg­falú portásfülke fogad. A kor­szerű benzinkutak alatt 70 ezer literes tartály lapul a föld mé­lyén és táplálni lesz hivatott a nagy gépkocsipark motor­jait A beérkezéskor, kiinduláskor, üzemanyagfelvételkor a vára­kozó dolgozók védve lesznek az időjárás viszontagságai el­len — kifeszített huzalokon nyugvó műanyagtető feszül fe­lük felett. Az új telep egyik műszaki érdekessége a nagy mosócsarnok. Nagy nyomású alulmosók tisz­títják le a gépkocsik alvázára tapadt szennyeződést. Ezután egy felső előmosó alatt halad el a jármű, s végül két sebe­sen forgó, „hosszú szőrű” mű­anyagkefe tisztítja meg a ko­csik oldalait. A mosócsamók Eddig negyvenhaton nyertek gépkocsi!- a megyében Az autón yeremény-betét­kömyvek tulajdonosai eddig nem csalódtak szerencséjük­ben, hiszen a sorsolások útján a mai napig 46 kocsi került a megyébe. A legutóbbi sorsoláson újabb hat kocsival gyarapodott a — megyében „szerencseszekerek­nek nevezett” — autók száma. Köztük Bodák József gyöngyösi gépkocsivezető, Trubacs And­rásáé visantai tsz-tag, Birkái Imre abasári tsz-tag, Borkő Já­nosáé egri lakos lett újdonsült gépkocsitulajdonos. A másik két kocsi is az egri járásba ke­rült, mindkettő Wartburg. Az egyiket a 09507890, a másikat a 09004664 számú betétkönyv­vel nyerték. Bele lehet őrülni! Békekölcsön, há­romféle is... Olim­piai tárgysors játék.. Patyolat-nyere­mény... Totó... Lot­tó... Lottó-tár gynye ■ remény... A lottón öt találat és érte egymillió fo­rint, a tárgynyeremé­nyen berendezett öröklakás, autóval, a totón egy kis zseb­pénznek 320 ezer fo­rint és utazás Tokió­ba... Az olimpiai tárgysorsjátékon ze­neszekrény és utazás nemtud ómé nh óvá, a Patyolatnál egyévi ingyenes tisztítás. Az ember élete ké­nyelem, boldogság, jó­lét, utazás és örömte­li gond: most mire költsem ezt a sok pénzt. ... aztán Pusz- pdngtól sürgősen ké­rek egy húszast! Va­lamivel Iá kell húz- nem addig, amíg be­futnak a milliók, au­tók, útlevelek, örök­lakások. Bele lehet őrülni! Puszpángnak sincs egy vasa. De ő is to- tólott ópatyolat olim - piasorsjegyezik. (—ő) levegőjét thermoventilláció ré­vén melegítik fel, hogy a le­mosott gépkocsik meg is szá­radjanak. A tervek szerint, nyáron 3, télen, amikor jelen­tékenyebb a szennyeződés, 7 percet vesz majd igénybe a ko­csik lemosása. A mosóépület mellett kapott helyet a szerviz-csarnok, hol egy időben négy kocsi kerül­het gondozás alá. Itt nagy nyo­mású berendezés révén gondos­kodnak a zsírzásról és itt vég­zik a kenést is. Itt kerülnek le­bonyolításra a minden 1500 ki­lométer lefutása utáni szem­lék is. A felülvizsgálat során az átmenőhidas aknában helyet foglaló szakember mikrofonon át közli a csarnok melletti iro­dában működő adminisztráció­val az észrevételeket, ahol azo­kat gondosan feljegyzik. A korszerű távközlés révén, bel­ső zajok esetében is, teljes bi­zonyossággal történhet meg a szemle észrevételeinek rögzí­tése. Bátran mondhatjuk, hogy az új egri AKÖV forgalmi telep büszkesége a hatalmas szerelő- csarnok. Amikor belép az em­ber, lenyűgözően érdekes, a szó szoros értelmében színes kép fogadja. Az az érzésünk, hogy nem is műszaki munka­helyeken járunk. Az úgynevezett színdinamika érvényesül. A dolgozók nem lehangoló kör­nyezetben dolgoznak majd, hi­szen karminvörős, sárga és be­tonzöld színűek a falaik, a mennyezet betongerendád, de még a szerelőbakok sem a megszokottan egyhangúak, ha­nem pirosak és melegbama szí­nűek. A szerelőcsarnok mellett so­rakoznak a pompás, új, mo­dern gépekkel, köztük eszter­gapadokkal,. gyalu-, maró- és fűrészgépeikkel felszerelt ki­szolgáló műhelyeik, a kovácsok, esztergályosok, elektromecha­nikusok, kárpitosok, asztalo­sok. tmk-sok részére. A nagy csarnok fűtéséről itt is thermo- ventillációval gondoskodnak. Természetszerűen külön kazáh- ház működik és folyamatos a melegvízszolgáitatás is. A telep épületkomplexumá­ban helyet biztosítottak az öl­tözők, mosdók s közös ebédlő részére is. A második emeletet a vállalat központi irodái töl­tik meg. Megtudjuk, hogy nem keve­sebb, mint 110 szellemi dolgo­zó és 170 szerelő és segédmun­kásrészére nyújt majd munka­helyet az AKÖV új egri telepe. Nem akarunk ünneprontók lenni, de a csillogó fények mel­lett nem hunyhatjuk be a sze­münket az árnyékok előtt sem. Hol a parkírozóhely ? A hatalmas beruházás kap­csán nem készült a gépkocsik részére a lebetonozott parkí­rozóhely! Így azután, bizony, bárminő furcsán is hangzik, a gondosan lemosott teherautók és autóbuszok majd a téli—ta­vaszi—őszi, sáros és a kerekek­től hamarosan feltúrt talajon lesznek kénytelenek várakozni, •parkírozni. De sajnálatosan az egri te­lephez tartozó 250 tehergép­kocsi és 90 autóbusz utazó sze­mélyzete részére olyan piciny­ke várakozóhelyiség épült, amely még csak meg sem kö­zelíti azokat az igényeket, ame­lyek kielégítése pedig még el- sőrendűbb kötelesség, mint a korszerű gépek beszerzése, vagy magának a telepnek a megépítése volt. Vajon miért nem gondoskodtak a tervezés és kivitelezés során a várakozó gépkocsivezetők és rakodó se­gédmunkások részére kellő be- _ fogadóképességú várakozó- helyiségről? így az utazó sze­mélyzetre, kivált az esős, de főleg a fagyos, hideg, s havas időben, súlyos megpróbáltatá­sok várnak. Tari László, a vál­lalat főmérnöke teljesen tisztá­ban van a probléma súlyával, de nem tud mit csinálni, mivel a kellő befogadóképességű vá­rakozóhelyiség megépítésére nem állott rendelkezésre beru­házási keret! Talán csak a teljesség ked­véért említem még meg, hogy a hosszú és részletes látogatás során nem láttunk egyetlen ki­csiny kulturális helyiséget sem, pedig a telepen dolgozók azt ma már kétségtelenül igénylik. Bizonyosra vesszük, hogy a telep üzembe helyezése után az illetékesek el fognak min­dent követni, illetve ed kell kö- vetniök, hogy a hiányosságokat sürgősen és maradéktalanul pótolják — ha már eddig el­mulasztották. Az új egri AKÖV forgalmi telep működésével megszűnik végre a Klapka utcai, a Park és Éger szállók melletti, oly sok bosszúságot és álmatlan éjszakát okozott primitív telep és egyúttal felszámolja a vál­lalat a Lenin út végén, a Vasút utcával szembeni szükségtelep­helyet is. Sugár István wwvy^^'wvwwvsrw-r^vvvwvvvwvvvvtfvwwvwvwvvSWWWWVWVVWWVWVWVWVWWWW^^ A szürke hegyeken túl Egy Utas jegyzetei Split. Kilátás a Marjan-hegyről. Rossz világ jár manapság a.-: tirajzírókra! Mi újat mondhat most a jllforgató Olaszországról. Lusztriáról, Angliáról, Cseh- zlovákiáról — vagy akár a engeren túli országokról .is. fonfi társaink ezrei, tízezrei, öt százezrei járták meg a kül- öldet. Felfedezni egy idegen rszágot, útirajzot adni róla, ajmi nagy képű vállalkozás! Jugoszláviával sem más a .elyzet. Mit mondjon az em­er a magyar olvasóknak ar- ól az országról, ahol az idei yáron lépten-nyomon magyar zó ütötte meg a fülét. A déli lályaudvarról induló rijekai yorsra egyre több vagont kap- solnak. A belgrádi vonatra 4 JflPKIfjig 1961. szeptember 9., szerda hetekkel előtte helyjegyet kell váltani. És hol vannak még az autósok?! Nem minden meg­hatottság nélkül néztem a me­redek dalmát szírieken felfe­lé kapaszkodó, bátor kis H-be- tűs Trabantokat; egy-egy sá­tortáboron végigsétálva, szám­talanszor ütötte meg a fülemet bizalmas tónusú hazai szóvál­tás. Ezek után, tessék mesélni J u goszlá viáról! Valamit mégis megpróbálok, ami bennem a legjobban meg­maradt. A rijekai gyors, a belgrádi expressz, a kis Tra­bantok utasai, a campinglakó magyarok a tudhatói. hogy úgy van-e, ahogy mondom. A zágráb-spliti éjszakai vo­nat utasa felriad bóbiskolásá- ból. A vonat fent mászik a me­redek hegyek között, a Vele- bitekben. Hajnalodik. Az éjszakai utas mereszge­ti a szemét a derengő tájban. Ilyen magasan volnánk? Szür­kés-fehér hó mindenütt. Hó és hó. Világosodik. A hó már nem szürkésfehér, csak szürke. Sőt már nem is hó. S az utas ek­kor eszmél rá, hogy amit ed­dig hónak nézett, az kő. Ko­pasz, ón-színű, kietlen szikla­sivatagon tor át a vonat órák óta és még ki tudja meddig. Igen, most már tisztán látni a napfényes reggelben: szívet szorító kopár táj, sehol egy ember, sehol egy kert. egy ház — csak kő és kő. Imitt- amott a sziklákkal egybeol­vadó színű birkák bánatosan kutatnak egy kis táplálék után. Milyen valószínűtlen, hi­hetetlen itt ez az emberekkel zsúfolt vonat. Az utas megnézi az óráját. Tizenöt perc múlva Spldtben kell lennie. Nem, ez lehetetlen. Split, ó, igen, Split, amint hal­lotta és olvasta, virágzó ten­gerparti város, pálmákal és fügefákkal, hatvanezer lakó­val és vidám strandokkal, hó­fehér villákal és zsibongó gyü­mölcspiaccal. Nem, ez, lehetet, len ... A vonat áttör egy alagúton, a hegyek legyezőként szétnyíl­nak, és ott lent, a tintakék Ad­ria partján egy délszaki vá­ros nyújtózik, pálmákkal és fügefákkal, zsongó sétányaival és tarka strandjaival, autó­buszaival és fehér hajóival. Mint * mesében, ha a -vándor el akar jutni tündérországba: csak át kell kelnie a nagy szürke, kopár hegyeken ... A prospektusok, az útiköny­vek nem- éppen szűkszavúak, ha a portékát dicsérik. Az- én jugoszláviai „Reise- führerem” azonban ugyancsak mostohán, bánt el a Mestrovics múzeummal. „Kicsit feljebb — írja — Mestrovics szobrász- művész nyári villája, most galéria, amelyet a mester 1952- ben hazájának adományozott. A galéria és a hozzátartozó bér. Babérfák, tudják, pineák eleven fala vezet a fehér grá­nitpalota oszlopos homlokza­tához. A bejáratnál idős hölgy szundikált. Nem volt ott sen­ki. Ezen az augusztusi vasár­napon mélyen alattunk, a ten­ger végtelenébe nyúló partjai mentén himbálóztak a gumi- matracos nyaraló seregek. A termekben nem volt őr. Minek őrizni a hatalmas már­vány-, bronz-, terméskőistene­ket, a több mázsás madonná­kat. Ki bírna velük? És ki előtt, amikor a spliti piacon nézelődtem. Ez a madonna árulta a zöld fügét, az a krisz­tus a faragott dobozokat, és ez a nő — akit a katalógus Mesí- rovics anyjának mond — édes szőlővel rakott kosarat vitt a fején. Mestrovics-fejek. Dalmát fe­jek. idevalók, a nagy szürke hegyek közé, ahonnan egyszer elindult egy pásztorfiú, s a kemény dalmát kövekben messzire vitte a köveket ost­romló tenger kristályos tisz­taságát. ★ A hajón sok az álmos em­ber. A hajó Ulcinjából jön, a vad Crna Gora-i hegyek alján fekvő partvidékről és Rijeká- ba, az egykori Fiúméba tart. Mellettem verbászi család utazik. Fapa, mama, kisfiú, kisleány. A mama fekvőszék­ben olvas, a papa meg a gye­rekek sörösládákon ülnek. Lentről jönnek, majdnem az albán határtól és a Bácskába mennek. Ulcinjtól — Rijekáig 36 óra, onnan még vagy 600 kilométer vonaton. Az ember végigmutat a par­ti szürke hegyeken: — Nem olyan régen, azt a vidéket az elnéptelenedés fe­nyegette. Innén ment a leg­több Fremdarbeiter Nyugat- Németországba. Most minden­ki marad, és egyre jönnek vissza a külföldre szakadtak is, Dalmácia gabonája: az idegenforgalom. Elvetették a magját és kikelt. Amit a ter­mészet az egyik oldalon elvont ettől a néptől, azt a másik ol­dalon visszaadta. Novobáczky Sándor kert a spliti nyári szabadtéri játékoknak is hajlékot nyújta­nak”. Ez bizony nem sok. Forró nyári délután tett le az autóbusz a Mestrovics ház előtt. Zöld templomba lép az em­merne hozzájuk nyúlni? De kik ezek a csodás, szenvedő arcú, nyúlt koponyájú állú máriák, krisztusok? És miért ilyenek? Honnan ismerem őket, hol találkoztam velük? Nézem és már tudom; Dél­Népművészeti cikkek a spüh piacon.

Next

/
Thumbnails
Contents