Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-08 / 210. szám

Aar ősz kezdetén Az utolsó év a Hoiti Gépállomáson „Sucreric de Selyp Fabrication Hongruise...” Eres sugarú vízágyúk „lövik” a répát, ürítik a szakadatlan sorban érkező vagonokat, ha­talmas edényekben fő, sűrűsö­dik. kristályosodik a cukor, gyűlik sokféle változatban a papír- és molinó-zsákokban. A cukorpadláson fürge női kezek alatt zümmög az ügyes kis varrófej, teszi a „pontot” a selypiek munkájára. A gomba módra szaporodó egyfoirma zsákokon idegen fel­irat: „Sucrerie de Selyp Fabri­cation Hongroise ...” — Külföldre is dolgozik a Selypi Cukorgyár — tájékoztat az igazgató, Földi József. — Az idei szezonban mintegy 870 vagon finom kristályt és 400 vagonnyi kockát küldünk exportra. Milyen a minőség? — Arra mindig „kényesek" voltunk, s most sem termelünk rosszabbat. Természetesen, az idén ez nemcsak a gyár érde­me, hozzásegít a cukorrépa is. Az eddigi szállítmányokkal elégedettek vagyunk, különö­sen ..szűkebb hazánk”-éval,' a selypi medencével, mert a lő­rinciből érkezett répa a leg­édesebb: 18,09 százalékos cu­kortartalma van! (—ni) Hol áll meg as autóbusz ? Abban a szerencsésnek ép­pen nem mondható helyzet­ben vagyok, hogy tudom mit jelent az, ha órákat, vagy csak néhány percet is várni kell az autóbuszra télen, esős tavaszon, nyári hőségben ott, ahol nincs védelmet nyújtó fa, kiálló eresz. Éppen ezért örültem an/nak, hogy Horton több tízezer forintos költség­gel két várótermet is építet­tek és ezentúl — ha a körül­mények úgy adódnak — fe­dett helyen várakozhatok utastársaimmal egyetemben. A körülmények éppen úgy hozták — várakoznom kel­lett. Nem voltam egyedül, csak néhány percünk volt az autóbusz érkezéséig, de jól­esett a vadonatúj váróterem falai között meghúzódni a hű­vös esti szélfuvallatok elöl. Buszunk menetrend szerint érkezett és nagy meglepeté­sünkre elsuhant az orrunk előtt. Megállt, de száz méter­rel arrébb, s ha valamivel több a csomagom, nem tudok olyan jól futni és a gépkocsi- vezető sem olyan emberséges, akkor drágán fizettem volna jóhiszeműségemért, később, vagy egyáltalán nem tudtak volna elutazni idős utastár­saim. A kocsi kalauza meg­magyarázta a rejtélyt, hiába épült a szép és drága váró­terem, a megállót mindmáig nem helyezték át. Részükről teljesen mindegy, száz méter­rel előbb, vagy távolabb áll­nak meg, ha sajnálják is a bőrig ázott, vagy fagyott uta­sokat, a megállót önkényesen nem változtathatják meg. Három MÁV AU T-megálló­ja van a nagy kiterjedésű községnek. Az italboltinál volt védett hely a várakozásra, a knltúrházhoz es a sportpályá­hoz — több évi kérés után — várótermet építtetett a ta­nács. A kultúrházi megállót a MÁVAUT az első kérésre át­helyezte a húsz méterrel ar­rébb épült várakozóhoz, a sportpályáit viszont több hó­napos kérés után sem hajlan­dó. A községi tanács ötven­ezer forintot költött a váró­termekre, a hortiak joggal el­várják. ezután a MÁVAUT illetékeseitől is, hogy régi ké­résük végre orvoslást nyer­jen. A sportpálya közelségi ugyanis nem tud keltem min­denkiben gyors helyváltozta­tási ambíciókat... p. e. „Hétszázezer forintos” emberek Csányiak Somogybán Üj csarnokrendszer épül Egerben a piactéren pocokraktAr A teilből vasalt hótok indulnak ki, az ipartelepek Pesten maradnak követik gondolatmene­temet. belátják, hogy igazam van. A Központi Amal- gánműveknek tulaj­donképpen nem Buda­pesten volna a helye, minthogy fővárosunk­ban egy kupica amal- gámot sem lelhetünk. Annál bőségesebben található amalgam a Szikkadt-hegységben. Rutyutyund mellett. Errefelé csak egyet prüsszent az ember és a föld hányja elő a fi­nom jó amalgámot. Itt volna a helye a Köz­ponti Amalgámművek- nek is. Látta ezt az iparter­vezés is, s határozatot hozott, hogy a Közpon­ti Ama’gámműveket (KÁM) át kell telepíte­ni Rutyiityund mellé. De a KÁM igazgató­ja ellenvetéssel élt. Víz nélkül nem lehet amal­gámot termelni, mond­ta. Ebben igaza volt. Nosza-, nekiláttak az il­letékesek és határoza­tot hoztak, hogy a kö­zeli Cefre-pat%k vizét fel kell duzzasztani és új mederbe vezetni oly módon, hogy éppen Rutyutyund határá­ban valóságos folyam­má szélesedjék, tgy is lön. Ekkor azon­ban a KÁM igazgató­ja azt mondotta, hogy az amalgámtermelés- hez szén is kell. S iga­za volt. Az illetékesek intézkedtek, hogy Tú­róbányáról harminc ki­lométeres drótkötélpá­lya közvetlenül szállít­sa a- szenet Rutyu- tyundra, egyenesen az igazgató előszobájába, Ennek utána a KÁM igazgatója közölte, hogy hiába van víz, meg szén, ha nincs vasút. A teherautók nem fogják győzni. Ha­tározat született, hogy Rutyutyund beköten­dő a főútvonalba és az egész pálya villamosí­tandó. Ügy festett, hogy minden egyenesben van. A felső szervek abban a na-ív hitben ringatóztak, hogy a KÁM rövid időn belül áttelepül, ♦ mert ők mindenről gondoskod­tak. • Csak éppen az volt a baj, hogy a felső szervek éppen erről fe­ledkeztek meg, ami a■ legfontosabb, hogy a teilből levasalt hálok indulnak ki. Amikor a KÁM igazgatója közölte nő­iével. hogy vidékre te­lepülnek. az asszonyka csa-k ennyit mondott: — És mi lesz a Manóival? Amint megtudta, hogy a folyónak új medret vágtak, csak azt kérdezte: — És mi lesz a Manóival? És akkor meghajlot­tá. hogy bevezették a vasutat, a drótkötélpá­lyát. a gázt, a villanyt, a hidrogént, az oxi­gént, az atomot, akkor is csak azt kérdezte: — És mi lesz a Manóival, a Hernád utcai varrónővel, hi­szen ö az egyetlen, akinek divatos snittjei | va-nnak és meg tud csi­nálni égi) olyan kabá­tot, amelyen tettből le­vasalt hálok indulnak ki. Hát ezért nem köl­tözött a Központi Amalgámművek az amalgímtól hemzsegő Rutyutyundra. Vagyis azért, mert rossz volt a tervezés, azok ott I fent. éppen a legfonto­sabb körülményekről megfeledkeztek. Novobáczki Sándor Érdeklődés kíséri a két fiafal egri képzőművész kiállítását A Megyei Művelődési Ház kulturális programja kereté­ben vasárnap délelőtt nyílt meg Balogh László festőmű­vész és DargOy Lajos szobrász- művész kiállítása. A kiállítást dr. Farkas And­rás nyitotta meg, majd a vendégek megtekintették az olajképek, rézkarcok, gipsz­szobrok és gipszplasztikák tárlatát. Vasárnap délelőtt és délután, de már tegnap is sok vélemény és aláírás került be az emlékkönyvbe, amely az egriek érdeklődéséről tanúsko­dik. A kiállítás szeptember 20-ig tart nyitva. MiPÜJSiG 3 1964. szeptember 8., kedd Tolsztoj Leó halha­tatlan remekművének, a> Háború és békének epilógusában hosszú oldalakat szentel an­nak fejtegetésére, hogy a nagy történel­mi eseményeket sok­szor egészen jelenték­telen epizódok idézik elő. Magam csak né­hány sort szánhatok ugyan ennek a tétel­nek a bizonyítására,, s egy gazdaságtörténeti jelenséggel kapcsolat­ban. % Ipari kérdéseket ta­nulmányozva már rég­óta vizsgáltam, miért éppen Budapesten van a Központi Amalgdn- művek. Szerintem a Központi Amalgánmü- veknek semmi keresni­valója nincs Budapes­ten. Hosszas búvárko­dás miatt megállapí­tottam, hogy a Köz­ponti Amalgánművek azért székel Budapes­ten, mert a teliből le­vasalt hóink indulnak R Nem, kérem, nem bolondultam meg. Ha — Sajnos, nem tudom már elhelyezni, nincs rá szabad Icapacitásom. (Endrődi István rajza) dett, korszerű csarnok építé­sének, de nem volt rá költség Most a SZÖVOSZ hárommil­lió forintot biztosított az el­képzelések megvalósításához. A tervdokumentáció elkészült, s a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat megkezdte a munkát. A vállalat tájékoztatása sze­rint még e hónapban megkez­dik az építkezést, s ettől szá­mítva egy—másfél év múlva készül el az ízléses, modern épületsor, amelyben elsősorban az állami gazdaságok, terme­lőszövetkezetek és a MÉK árusítói kapnak helyet. Addig a másfél esztendeig, amíg az építkezés tart, a piaci árusítást a volt húsospiac, a Mecset utca és a patakpart környékére helyezték át. Itt az elosztást úgy intézték, hogy elsősorban a MÉK, a szövetke­zetek és az állami árusítók kapjanak helyet, de — ha szo­rosan is — minden őstermelőt is elhelyeztek. Igaz, a megoldás kényelmet len és zsúfolt is, az iskola szempontjából sem mondhatc előnyösnek, de a szűk belvá­rosban egyéb lehetőség nem kínálkozik * Az épülő új csarnokiéndszei egy 28x64 méteres alapterüle­ten helyezkedik majd el. Kívül teljes egészében üvegfal vá­lasztja el a külvilágtól, vásár­lótere az üvegfal mentén, kör ben, néhány kijárattal lesz megoldva. Az egész fűthető, teljesen tető alatti rendszer Az áruellátást a csarnok kö­zéprészén teherautóval bizto­sítják, s ez nincs összefüggés­ben a vásárlók számára bizto sított üvegfolyosóval. Benn, a csarnokrendszer közepén az őstermelők számára biztosíta­nak helyet. A csarnok modern és min­den igényt kielégítő lesz, csak addig el kell tűrni a kényel­metlenséget éppen a jó és a kényelmes érdekében... tudni, mit csinálnak a földdel, bűvölik-e, elvarázsolják-e, mert amióta itt vannak a szö­vetkezetben, nagyon jól megy a kertészet, több százezer fo­rintot ad évente. E „nem hivatalos közle­ményt” megerősíti a József Attila Tsz irodájában Snlteisz Fűlöpné főkönyvelő: — Négyen vannak Kovácsék, Heves megyéből jöttek — mondja. — A szövetkezeti ta­gok nálunk, a kertészetben 40 holdon termelnek dinnyét és uborkát. Tavaly 700 000 forin­tos bevételt produkáltak ... A tsz-majoron megyünk keresztül. Messziről látszik a kis emelkedő tetején a földbe épített két ház. Itt tölti az év egy részét a két Kovács István, apa és fia a családjával. Idegennek közel menni ve­szélyes. Éktelen ugatásba kezd a három kutya, majd elsza­kítják a láncot igyekezetükben. A fiatalabbik Kovácsmé behív a csöppnyi házba, hellyel kí­nál. A férfiak a dinnyeföldön vannak, de nemsokára vissza­jönnek, addig szóval tart, — mondj 3. A hétszázezerre terelem a szót. — Nagyon sokat dolgozunk, van úgy, hogy éjjel nappal. A 450 palántakeretre mindössze négyen voltunk. Sokszor föl kellett kelnünk éjszaka . . De megérte. Somogy megyében mi adtunk az idén először uborkát, sárgadinnyét — teszi hozzá büszkén. — Miért jöttek el Heves me1 gyéből? — Csányban mindenki ker­tészkedik, hely sincs elég az egész község foglalkoztatásá­ra.. FEBRUÁR VÉGÉN, március elején jönnek Somogyba, ok­tóber táján térnek vissza. Té­len pihennek-e? — kérdezem. Kovácsné tiltakozik: — "Nem, nem lehet azt pihe­nésnek nevezni, hiszen a ház körül is mindig van munká, főleg akkor, ha hónapokig ha­za sem néznek. Közben megérkezik a két Kovács, s aztán kikísémek a dinnyeföldre, amely mindennél többet mond munkájúikról. Velünk tart a hétéves Vali is. aki már kész kertész, pontosan tudja, hogy miből mennyi hold van, s mikor érett a dinnye ... Aß Az ifjabb Kovács Isává* nagy lendülettel magyarán, el­mondja, hogy kétféle sárga­dinnyéje van, magyar és ame­rikai fajta. Ismerteti mind­egyiket Beszél a palántaneve­lés fontosságáról; az a véle­ménye, hogy elránthatja az egész termést, ha lélektelen ül bánnak vele. Csak a „varázs­latról” nem szól. — Azt beszélik a faluban — kezdem —, hogy valami tit­kuk van, amit jó volna ellesni. Varázsige, vagy . . Nevetve vág k zbe: — Semmi ti kunk nincs. A kertészetbe bile kell születni. Én az apámtól tanultam meg a szakmát, ő meg a nagyapám­tól. Mindkét gyermekem a dinnyeföldön született. Lehet, hogy a fiúból kertész lesz. Egy bizonyos: ha valaki eredményt akar elérni, az ne sajnálja a fáradságot, és ne nézze a nyolcórás munkaidőt. Majd arról beszél, hogy milyen károkat okozott a jég. — Most dől el egy hónap alatt, hogy eredményesen dolgoz­tunk-e. vagy sem EDDIG 90 MÄZSA uborkát értékesítettek, az ottjártam előtti napon. Balatonföldvár három mázsa sárgadinnyét vásárolt, tőlük. A napokban ismét szállítanak 7—8 mázsá­val. Szerződésük van a MÉK- kel, 1800 mázsa görög- és 700 mázsa sárgadinnyére. Ered­ményességi munkaegységre dolgoznak. Minden száz forint jövedelemből negyven' az övék, azaz húsz—húsz forint csalá­donként. Viszont a negyven holdra segítőket nem kapnak, ha napszámosokat fogadnak, azokat nekik „ kell fizetniük. Mind a szövetkezetnek, mind Kovácséknak megéri így. — Arra nem gondoltak, hógy Somogybán telepedjenek le? — kérdezem, amikor visszaérünk a házakhoz — Már gondoltunk rá, dé nem tudjuk, hogy hozza ez idő ... Szívünk még ez ideig mindig visszahúzott bennün­ket Heves megyébe. . Strubl Márta MINT VALAMI modem va­rázslókról, úgy beszélt róluk néhány héttel ezelőtt a bala- tomszárszói termelőszövetke­zet egyik tagja. A „csányiak” — így emlegette őket — nerr átalakított kombájn végzi a járásban az aprómagcséplést, 89 erőgép szánt — köztük 11 lánctalpas — a műhelyben a vetögépeket készítik elő. Mind­ez a munka dandárjának elő­szele. A járás több termelőszövet­kezete magas fokú gépesített­séggel rendelkezik: sok az erő- és munkagép. Boldog, Heréd, Kerekharaszt és Hatvan na­gyobbrészt már önállóan oldja meg feladatát, nem igényeltek silózáshoz, vetéshez segítséget, de ha az időjárás összetömö- ríti a munkáikat, a gépállomás­nak készenlétben kell lennie. A biztos tartalékhoz, ami az állandó készültségből fakad, az utolsó őszön is mindent meg kell tennie a gépállomás kol­lektívájának. A szántás már olyan stádi­umban van, hogy járasszerte hozzákezdhettek a vetéshez. Kevés emberrel, alapos előké­szület után folyik ez a mun­ka, a nagyobb erőket a cukor­répa és a kukorica betakarítá­sához csoportosították. A bur­gonyával együtt tizenegyezer hold a letakarításra váró terü­let, amelynek szállításában ugyancsak részt vesznek a gép­állomási gépek, mögöttük pe­dig már ott Sorakoznak a szán­tótraktorok — közülük egy tu­cat kétműszakos kapacitássaL Több éves tapasztalat, jó szakemberek és tökéletes tech­nika. ami örökségül száll a já­rás termelőszövetkezeteire. Az ősz kezdetén, a Horti Gépállo­más történetének utolsó hónap­jaiban, ez az öröklés már tart, az előző évek eredményeihez méltó a hagyaték. P. E. állomás vezetői az előző évek : tapasztalatai alapján csopor- : tosították a gépeket. Az idő még kedvező, a hegyes vidéke­ken különösebb erőfeszítések nélkül bologulnak az erőgépek, homokon később sem okoz ne­hézséget a talajmunka. A csá- nyi gépek ilyen meggondolás alapján szántottak napokig Rózsaszentmártonban. Mozgó brigádokat alakítottak univer­zális gépekkel. Az erőgépeken függesztett a munkagép, így könnyű a brigád áttelepítése. Irányításukat rádión bonyolít- . jak le. A központi adóval He­réd és Csány körzetét értesítik, ha valahol több gépre van szükség, órákon belül megkül­dik a segítséget. Már néhány órás kisegítésre is küldtek ki­sebb távolságra traktorosokat, viszont, ha a szövetkezet nem ad munkát, a veszteglő gépet azonnal elirányítják. Rádiós kapcsolatot tartanak a műhely­kocsival és a központ menet közben is irányítja a szerelő­ket. Gépi hiba — ha azt a hely­színen meg tudták javítani — nem okozott fennakadást. Oro­szt István, a gépkocsi vezetője és Hegedűs István szerelő a napnak minden szakában út­ra kelt, ha igényelték segítsé­güket. Nem volt ritka az a nap, hogy húsz órát voltak egy hu- zamban úton. A hidraulikák szivattyúival gyakori a baj, ezen ők sem tudnak segíteni. Az őszön 21770 holdat kell felszántani, 12 500 hold a vetésterv, egyszerre érik a cukorrépa és a kukorica. Az elkövetkező hónapok ez­ért a gépállomás eddigi legna­gyobb erőpróbáját jelentik, öt Á naptár szerint vége az idei nyárnak, szeptemberrel az ősz vette át a prímás szerepét az időjárásban. A Horti Gépállo­más történetében ez lesz az utolsó ősz, amikor részt vesz­nek a jövő évi termés előké­szítésében. Szántják, vetőgé­peikkel járják a széles határt, hogy minél előbb földbe ke­rüljön a mag. A télen már le­állnak a gépállomási gépek, ja­nuártól a felújított traktorokat átadják a termelőszövetkeze­teknek és a jövő év felétől már mint gépjavító állomás mű­ködnek közre a termelőszövet­kezetek munkáiban. Az utolsó ősz nagy megpróbáltatása előtt, a sikeres nyár után bizakodó a várakozás. A megyében elsőnek fejez­te be az aratást a járás, de még nem végeztek a kom­bájnok, amikor már szán­tottak a gépállomás gépei. Az átállás nem okozott külö­nösebb problémát, a traktoro­sok zöme évtizedes gépállomá­si múltra tekinthet vissza. Bugyi Zoltán, aki 747 hold ga­bonát kombájnól't, magas ki­tüntetés várományosa, juta­lomüdülésre készül a Szovjet­unióba. Fodor László, Győri Mihály követik a teljesítmény­listán és a dicsőség ellenére a talaj munkáikban is éllovasok maradtak. Példájuk, a többiek szorgalma, a műhelymunkások helytállása, a termelőszövetke­zetekkel és a társadalmi szer­vekkel fenntartott jó kapcsolat révén szeptember elejére fel­szántottak minden tarlót a já­rásban! Egy hónappal a határidő előtt teljesítették nyári, 26 ezer 170 holdas szántása tervüket. A dinnyeterületek felszabadítását várják, szántásra készek a gé­pek, amíg a betakarítás na­gyobb ütemet nem ér el­Tizenkét gép dolgozik két műszakban. Rádión irányít­ják a műhelykocsit, tartják a kapcsolatot Csány és He­réd körzetével. Az újabb siker annak kö­szönhető, hogy a traktorok nem álltak kihasználatlanul. A gép­A malomtér, az augusztus 24-ig piac — most ismét épít­kezés színhelye lesz. Már 1962- ben felmerült a terve egy fe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents