Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

I Ahogy közeledik a tokiói olimpia megnyitásának nap­ja, úgy fokozódik százezrek­ben az érdeklődés: vajon ho­gyan, milyen módon közvetíti a rádió a világ sportjának e legnagyobb eseményét. Nos, Szepesi György, a rádió sport­rovatának vezetője ismertette a sajtóval a közvetítések rendszerét. Eszerint október 10. és 24. között összesen 29 órás közvetítésben számol be az eseményekről Szepesi György és Szűcs Ferenc, a két kiküldött riporter. Egy napra tehát átlagosan két óra köz­vetítés jut. Tokió és Budapest között 8 órás időeltolódás van, a ver­senyek tehát a mi időszámí­tásunk szerint délután 3 óra tájban fejeződnek be. így a rádió reggeli 6, 7 és 8 órás hírei már közlik a délelőtti és a kora délutáni eredmé­nyeket. A közvetítések álta­lában 11 órakor kezdődnek, 11 és 12 óra között pedig a „Tánc és sport” című műsor keretében hallunk hangképe­ket Tokióból. A „Halló, itt Tokió!” című műsor időpont­ja naponta 12,15—12,45 és 17,05-17,30. Esténként 20,25 órai kezdettel teljes összefog­lalót ad a rádió. Egyenes adásra a labdarúgó- és vízi­labda-mérkőzéseken, vala­mint az öttusa, vívó, kajak­kenu, atlétikai és súlyemelő versenyeken kerül sor. Súly­emelésben a középsúlyú dön­tőt, atlétikában a kalapács- vetést (reggel fél 7 -kor) köz­vetíti egyenesben a rádió. A többi esemény hangfelvétel formájában kerül a hallga­tók elé. A hang tenger alatti kábeleken jut el Európába és előreláthatóan kifogástalan minőségű lesz! ★ Vasárnap bosszankodva hagyta el a közönség az egri stadiont. Igaz, sokan voltak, akik a pontvesztést az egriek balszerencséjének könyvelték el, — igazuk azonban mégis inkább azoknak volt, akik azt hangoztatták: az öt kapufa és a kihagyott 11-es nem írható csupán a balszerencse terhé­re! A csapat ugyanis a Jász­berény elleni mérkőzéshez viszonyítva, gyenge teljesít­ményt nyújtott, s az utolsó félóra kivételével, nem is küzdött teljes erőbedobássaL Ekkor viszont rendkívül ide­gessé, kapkodóvá vált a játék és ez megint nem vezethetett eredményre. Egyszóval: hiányzott az a bizonyos több­let, az a bizonyos plusz, amit a rangadón mindannyian ta­pasztaltunk az egriek játé­kában. Az M. Bányász elleni sikertelenség azonban nem lehet indok arra az érdekte­lenségre, ami a szurkolókban a tervezett szolnoki külön­vonat iránt megnyilvánult... ★ Ismét indul a középfokú is­kolák részére kiírt megyei labdarúgó-bajnokság, amely az eddigi Kilián-torna helyett a Dobó István-toma elneve­zést viseli. Ez a bajnokság az elmúlt években népszerű volt a részvevők körében és na­gyobb sikerét csak egy-két iskola indokolatlan távolma­radása gátolta meg. Az idén nem rendeznek országos tor­nát, azért a felsőbb sportszer­vek nyomatékosan felhívják a figyelmet: minden közép- és iparitanuló-iskola vegyen részt a küzdelmekben! ★ Hírek szerint az országos asztalitenisz szövetség felül­vizsgálja az asztalitenisz­szakosztályokkal rendelkező sportkörök költségvetését. Ideje is! A Bp. KÖZÉRT szakosztályának költségvetése például közel 100 000 forintra rúg, hat edzővel rendelkezik, de fennállása óta nem adott a magyar asztalitenisz-sport­nak annyi versenyzőt, mint például az Egri Dózsa, s rá­add xül egyetlen valamire való serdülő, vagy ifjúsági asztali­teniszezője sincs... ★ Nem hisszük, hogy van még megye az országban, ahol B. kategóriában is megrendelik a megyei úszóbajnokságot. Éppen ezért a legnagyobb el­ismerés hangján keli szól­nunk a hatvani, petőfibányai, hevesi, egercsehi és az Egri Vasas sportkörökről, amelyek versenyzői szép számmal vo­nultak fel az idén a Petőfi- bányán megrendezett sereg­szemlére. Az egercsehiek kü­lön részt érdemelnek: ők ngyanis vízhiány miatt Eger­be jártak edzeni. — a sport­köri elnökség készséggel bo­csátotta rendelkezésükre autóbuszát, amelyen heten­ként több alkalommal 25—30 fiatal utazott Egerbe^ folytat­hatta felkészülését, tanulha­tott a kisuszodában... ★ Kemény küzdelmet hozott vasárnap a Lőrinci—MÁV HAC labdarúgó-találkozó, amely l:l-es állás után több esetben a keménység határait is túllépte. Ennek egyik kö­vetkezménye Tasnádi dr. sú­lyos sérülése lett: a hatvani középcsatárt levitték a pályá­ról és már nem is tért vissza. Sokkal jobban vigyázzunk egymás testi épségére, még akkor is, ha fontos bajnoki pontokról van szó! ★ Nem szívesen hallottunk arról, hogy a megyei kézi­labda-bajnokság vasárnapi fordulójában két csapatunk sportszerűtlenül viselkedett. A gyöngyössolymosiak kitűnő képességű férfiegyüttese és az Egri Kinizsi női gárdája — a jelentések szerint — soroza­tos reklamációkkal vétette magát észre a pályán, ráadá­sul a solymosiak egymás kö­zött is sokat veszekedtek. Nos, mindkét csapat vere­séget szenvedett... ★ Panaszkodnak a demjéniek: legutóbb Kerecsenden sze­repelt labdarúgó-csapatuk, amely bár teljesen esélytelen volt, — végig egyenrangú ellenfélnek bizonyult. Ez annyira feldühítette a ha­zaiak néhány játékosát és a szurkolók egyrészét, hogy el­vesztve józanságukat, haj­szál híján botrányt provokál­tak. Egy darabig állt is a já­ték, s a rendet csak nehezen tudták helyreállítani. A ke- recsendiek végül a demjé­niek kerékpárjain töltötték ki bosszújukat... A sportszerűség azt írja elő, hogy a sikertelenségeket is el kell tudni viselni. Ügy 'látszik azonban, hogy erről a kerecsendiek megfeledkez­tek! ★ Az országos vízilabda-baj­nokság befejezése után bi­zonyos sportberkekben olyan hangok terjedtek el, hogy az Egri Dózsa csapata a „túl meleg” egri víznek és a kes­keny egri uszodának köszön­hette sikereit. Ezzel kapcso­latban felhívnánk néhány dologra a figyelmet: L az Egri Dózsa az őszi idény ben minden budapesti mérkőzését megnyerte, 2. évtizedek óta ugyanolyan méretű a meden­ce, amelyben az elmúlt évek­ben nemegyszer született idegenbeli csapatok győzel­me, 3. a meleg egri vízben is sokszor vittek már ed baj­noki pontokat az idegenből érkezett csapatok, s ráadásul a viz hőmérséklete az utóbbi időben észrevehetően csök­kent ... Somody József UJMAJOR POROS MAKADÁMÚT kes­keny szalagja vezet a tanya- központhoz. A legközelebbi falu, Selyp, jó öt kilométernyi­re vann innen, a másik lakott hely Nógrád déli csücskében Palotás. A két megye határán a nagy kiterjedésű földeken a Nagy gombosi Tangazdaság és a Kertészeti Kutató Intézet kí­sérleti telepe osztozik. Az út jobbfelén a gazdaság alacsony irodája mögött glédában sora­koznak a pirostetős házak, melyek távolról sem emlékez­tetnek a majorságok régtől maradt épületeire. Balra a kutatóintézet magválogatója, delente fiatal asszonyok, lá­nyok csapata rajzik ki belőle. Most borsót válogatnak. Sok a fiatal, bármelyik tsz meg­irigyelhetne ennyi dolgos ke­zet. De itt a pusztában nincs más munkaalkalom, nem is igen kívánkozik el senki, vagy ha igen, a szülői kérlelés itt­hon marasztalja a messze vá­gyó lányt. De nem is sok akad. Tanyaközpont Sarat, küszö­bön guggoló, unatkozó asszo­nyokat, maszatos gyerekeket, petróleumlámpát társit a szó mellé a képzelet Itt-ott eset­leg égbe nyúló tévé-antennát, mint a kulturálódás első jelét, jobbára persze csak a gazda­ság üzemegység-vezetőjének házán, vagy a kultúrteremnek átalakított nagy hodály tete­jén, ÜJMAJORBAN meglepődik az utazó, ha eddig a tanyaköz­pont alatt csupán ezt értette, gondolta. A tágas lakások, a nagyablakos irodák, a nyár eleven színeiben pompázó ker­tek, szinte oázist varázsolnak az egyhangú alföldbe simuló tájra. Harminc család él, többsége a tangazdaság üzemegységének dolgozója, néhányan a kísér­leti gazdaságba járnak. De e családok adják a fiatal mun­káskezet a kísérleti gazdaság­nak is. Mellettük a környező falvak lányai itt keresik a havi fixet a tsz helyett. Az egyik épületben parányi bolt jelenti a kereskedelmet, a polcon ott zsúfolódik egymás mellett a lekvár, a kenyér, a liszt — és könyvek. Valaki, a bolt fiatal vezető­je készségesen válaszol, a leg­kedvesebb árujáról van szó. A havi forgalom a boltban 15 ezer forint körül van, itt szer­zik be a legszükségesebb élel­miszereket És a könyvek. A könyvek kelendőek itt. A 30 családot számláló kis települé­sen a havi könyvforgalom 1200 forint körül van s volt olyan hónap, hogy 1500. De olyan is, amikor alig érte el az ezret, mert a hatvani könyvesbolt autója öt-hatezer forint érté­ket árult. Ezt megérezte. Mit olvasnak? Hemingway!.. Tolsztojt... Balzacot... A BESZÉLGETÉS alatt kö­zépkorú ember állít be a bolt­ba. Idecsalta a friss sör híre öt is kérdeztem: Vásárol-e könyvet? — Én nem, a feleségem, meg a két lányom. Nálunk az asszony havonta legalább 100 forintot költ könyvre. Az űzet* konyháján dolgozik, én a te­henészetben a két lány kertész szakmunkás. Én is belelapozok a könyvekbe, de olvasni ól? szeretnek. — Két érdekes dolog. A ta­nyaközpont lakásaiba új bú­tordarab jelent meg; a köny­vespolc, És a születésnapi, névnapi ajándékok között egy­re több a könyv. Persze, tévé is van — teszi még hozzá. Nem túlzók, az itt lakóknak legalább 60 százaléka vásá­rolt már. Oskó Marika, 14 éves szösz- ke kislány, most búcsúzott a selypi iskolától. Ö is vásárol könyveket. — A zsebpénzemből, — mondja szerénykedve —, de nehéz vásárolni, mert a bá­tyám is mást akar, meg én is Azért megegyezünk. Könyvet vásárol itt a kutató, a tehenész felesége, a fiatal traktoros és a szakmunkás­tanfolyamra járó lányok. Az utóbbiak ugyan az olcsóbba­kat, de az olcsóságot nem a tartalomban kell keresni. Nálunk nem újság ez — mondják —, itt majdnem mindenki olvas. KI SZERETTETTE meg a betűt? Nem tudnak rá nevet mondani a kultúra e munkása elmerült a névtelenségbe* csak munkájának eredménye van itt: az olvasó tanyaiak. És ami a legnagyszerűbb a* egészben, ez olyan természetes itt (deák) 03093 OC0B7 Milyen volt az első magyar mezőgazdasági kiállítás ? Megnyitotta kapuit a hat­vanötödik Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás, hogy bemutas­sa mezőgazdaságunk eredmé­nyeit Kevesen tudják azonban, hogy ez a hatvanötödik ilyen kiállítás, a 107 évvel ezelőtt megrendezett első magyar „Mezei Kiállítás” óta. Érdemes lesz kétségtelenül fellapoz­nunk a korabeli sajtó sárgult lapjait, hogy a haladó hagyo­mányok alapján megkezdett mezőgazdasági kiállításainkat kellő fényben láthassuk. A Széchenyi István által 1829-ben .alapított „Állatbemu­tató Egyesület” jogutóda, az Országos Magyar Mezőgazda­sági Egyesület volt a rendező szerv. A kiállítás színhelyéül a budapesti Üllői út és Közte­lek utca sarkán elterült, jó­kora térség szolgált. „A cél először az, hogy meg­ismerkedjünk azzal, ami gaz­daságunk körében szép és jó._ hogy megtudjuk és megismer­jük azon helyet, azon vidéket, ahol valami bőven van.., hogy látván, fel világosodjék az, akinek olyan nincsen, és elismervén az ő tökéletlensé­gét, a szép és jó előállítási módja után. való tudakozódás által ösztönt és tudományt ve­gyen magának az előhaladás­lagi magyar kakas egy példá­nya az 1857. évi bécsi kiállítá-1 son 100 Pengőforintért kelt el”. A borok közül csak a neme­sebb fajták arattak diadalt mert a szőlőtermelésben és bo­rászatban semmit sem ér „a sok eiegy-belegy szőlőfajta”* hanem a talaj éghajlati viszo­nyai, a tárolóhelyek tulajdon­ságai szerint „megválasztott kevés.” „A külföldről nagy számban idelátogató* Albion fiai (azaz angolok) nem győz­ték magasztalni hegyeink ne­mes nedveit”. A gépkiállítás igen jelentős volt. Erősen propagálták a gé­pek termésfokozó hatását és azt, hogy kíméli az embert TOKVO»4964 ra ...” — írta Tolnai Károly közgazdász. „Az ország minden részéből tódulnak ide a gazdák és mű­kedvelők, — írta a Kalauz cí­JMahoinap pansióba (azaz nyugdíjba) tehetjük a lovakat és ökröket, sőt, aratókra sem lesz szükség... A gépek kor­szakát éljük. Az ipar a hala­Lesz-e ismét 43 aranyérem ? Hogyan készülnek azok a sportolók, akik a világcsúcsok felét a sajátjuknak tekintik ? — Helyzetkép a szovjet sportolók táborából A szovjet sportolók a tokiói ©limpián is minden sportág­ban szerepelnek, kivéve a gyeplabdát. Már ez az adat is elárulja, hogy az egyik legna­gyobb küldöttség a szovjet lesz Tokióban. Aki sokat akar, az ne legyen egyedül. Mert ha nem sikerül az egyiknek, ott van a másik, aki talán még tehetségesebb és szerencsésebb. Hány éremmel akarnak a Szovjet sportolók Tokióból visszatérni? Az illetékesek közül senki sem titkolja: ugyanannyival, mint Rómából! Elő kell tehát venni a ró­mai olimpia könyvét és meg­nézni, hány érmet is szereztek ott a szovjet sportolók. Rómában rendkívül eredmé­nyesek voltak. Nagyobb sike­rük volt, mint bárkinek, 43 arany-. 29 ezüst- és 31 bronz­érmet kaptak! Most is ennyire pályáznak. És azt mondják: akik a nyil­vántartott világcsúcsok közül 80-at, tehát szinte a felét a birtokukban tartják, azok az olimpiai játékokon is bebizo­nyíthatják rendkívüli értékü­ket ... Előre meghatározott ter­vek szerint. Arra a kérdésre, hogy hol tartanak a szovjet sportolók előkészületeikkel, csak egy vá­laszt kaphatunk: — Minden a meghatározott tervek szerint folyik ... Vonatkozik ez az atlétákra is? — kérdezhetnénk, miután tudjuk, hogy a szovjet atléták súlyos vereséget szenvedtek az amerikaiaktól. Erre Korobkovnak kell vá­laszolnia. ő a szovjet atléták főedzője. Korobkovot a kérdés nem lepi meg. Los Angelesben, közvetlenül az év találkozójá­nak befejezése után, a követ­kező magyarázatot adta: — Mi még nem tartunk ott, ahol az amerikaiak. Mi a legtökéletesebb formát majd csak két hónap múlva kívánjuk elérni! Az amerikai szakértők nem fogadtak el ezt a magyaráza­tot, mert véleményük szerint, a jó formát nem nehéz két hó­napig megtartani. Szóval atlétikában nem sok­ra számíthatnak a szovjet sportolók. Még a hosszú távo­kon sem lehetnek biztosak si­kereikben, mióta az atlétika olyan kiváló futókat is ismer, mint amilyen a 27 éves Ro­bert Keyser Schul, az 5000 méteres síkfutásban és a 18 éves (!) Gerry Lind gr en. Azért maradtak még atléti­kai versenyszámok, amelyek­ben a szovj etektől bajosan le­het elhódítani az aranyérmet Ilyen a magasugrás és termé­szetesen a nőd versenyszámok. Tamara Pressnek például sem a súlylökésben, sem a disz­koszvetésben nem lesz komo­lyabb vetélytársa. Itt vannak azután a ,kimon­dottan” szovjet sportágak: a súlyemelés hét kategóriában, a birkózás két fogásnemben, összesen 16 kategóriában — ez összesen 33 érem aranyban, ezüstben és bronzban, s leg­többre éppen a szovjet spor­tolók pályázhatnak. Vívásban is „lesz mit ke­resniük”. A céllövésben min­dig kiválóak voltak — és eb­ben is hét versenyszám van az olimpián! Római tapasztalat alap­ján tudjuk, hogy a szovjet ke­rékpározókat sem szabad lebe­csülni. Ott mind a hat ver­senyszámiban komoly vetély- társai voltak az olaszoknak. A tornában is bő az érem­hullás: nyolc férfi és hét női versenyszám van, ennek egy részét a szovjet tornászok nyerik. Ma már az úszásban is van­nak úgynevezett szovjet ver­senyszámok. Ez a 200 méteres férfi mellúszás, amelyben a szovjet Prokopenkónál és Tu- takajevnél nincs jobb a vilá­gon, és ugyanígy a 200 méte­res női mellúszás is, amely­ben a szovjet Prozumencsiko- va és Babinyina a legjobb a világon. Természetesen a szovjet ví­zilabdázókat sem szabad tö­rölni. Ha teljesen új csapattal állnak is ki, feltétlenül ott lesznek a négy legjobb között, az olasz, magyar, jugoszláv válogatott között. Következik az evezés. Éppen a múlt hetekben zajlottak le az Európa-bajnokság küzdel­mei Amszterdamban, és a je­lentésekből kitűnt, hogy a legnagyobb sikerrel ezen is már nem a németek, hanem a szovjet versenyzők szerepel­tek. Összesen három arany- és két ezüstérmet szereztek. V jacseszlav Ivanov még min­dig egy teljes klasszissal jobb, mint bármely szkiffista a vi­lágon. Kitűnő a szovjet két­párevezős és a kormáhyos né­gyes. Éremre pályázik a kor­mányos kettes és nyolcas. Kaják-kenuban, labdarúgás­ban és főleg kosárlabdában is igen esélyesek. És ugyanígy az új olimpiai sportágban, a röp­labdázásban is. Ha talán 43 aranyéremre nem is telik a szovjet spor­tolók erejéből, de annyi bizo­nyos, hogy ezen az olimpián is ők fognak a legsikereseb­ben szerepelni. mű folyóirat —, hogy szemük­kel lássák a magyar ipar és gazdászat haladását és fejlő­dését, hogy a kiállított tárgya­kat összehasonlítsák gazdatár­saik kiállított tárgyaival... A kiállításon eladó és vevő sza­kadatlanul nagy számban vett részt... akik közönséges vásá­ron aligha találkoztak volna.” Az ország akkori mezőgazda­ságát négy nagy csoportban tárták a látogatók elé: tenyész­állatok, termékek, borok és mezőgazdasági gépek. Látogas­suk sorra a sajtó segítségével az érdekes kiállítást. Jellemző, hogy már ekkor csupán harmada volt a kiállí­tott szarvasmarháiknak a ma­gyar fajta, a többség már ber­ni — simenthali, mürtztali és flamand marha volt. Az ott be­mutatott tehén rekord napi tejhozama 40—50 icce volt, ez a 28—31 liter ma csupán bi­zony jó közepes eredmény­nek felel meg. Sertést csupán negyvenet mutatták be, pedig — mint az egyik beszámoló írta, — „ ... az 1856 évi pá­rizsi kiállítás megmutatta, hogy a kontinensen a magyar mangalica fajta az első, ennek tudható be, hogy sertéskivite­lünk kedvezően fejlődött az utóbbi időben...” Na és a szárnyasok csoport­jában mi volt a helyzet? Hat baromfi-díj volt, s az első dí­jat egy f,shanghai kakas és tyúk” nyerte, a másodikat egy „kokinkínai keresztezésbő1 származó kalkuttai kakas é tyúk”. „A magyar parlagi faj­tát nem díjazták, noha a par­dást a gépeknek köszönheti, s a gépek eszközölhetik a leg­nagyobb fejlődést a mezőgaz­daságban is”. Egy tudósító szerint: „Itt lehet látni az em­beri ész roppant hatalmát örülhetünk hazai iparunk ha­ladásán, mert bár a külföld je­lentősebb gépészei jöttek el... mégis hazai gépészeinknek nincs mit pirulniok. Műveinkről az angolok is elismeréssel szóltak...” Az első díjat a hí­res „Vidacs-eke” kapta, de díjazásra került egy cséplő­gépkonstrukció és e kukorica- morzsológóp is. Elismerésre méltó 107 évvel ezelőtti riporterkollégánk talá­ló megállapítása: „ ... Leghe­lyesebb gondolat volt az an­goloktól. hogy egy újságírót is hoztak magukkal, aki hűen leírja majd viszonyainkat... Cikkeivel le fogja rombolni azon szemérmetlen rágalma­kat, amelyeket a sok rosszlel­kű külföldi tudóska szór elle­nünk ...” * A könyvtárakban gondosan megőrzött újság- és folyóirat, kötetek segítségével befejezvén körsétánkat, őszintén megál­lapíthatjuk, hogy mezőgazda- sági kiállításaink az egészsége-- hagyományokban gyökerezne: és azokra épülnek fel, hisze- az első „Mezei Kiállítás”-na’ 350 részvevője volt és azo- csaknem 500 gépet mutatta’ be... Sugár István rxipim^ io 1964. szeptember 6„ vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents