Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
i ? 4 FORGÁCS KAROLY: Mindent besugároz Hiszem: nem hűn, csak kár, hogy bennem csak egy érték van, mely mer. dien, csillagként mindent besugároz szerelmesünk szembogarához hasonlóan: a vers. Csak ez van mindenek fölött fölérendelt. 8 ha mondják is, hogy ez téves tan: már nincs időm más értékrendet építeni magamban. Gyermek leszek én végig, s véle mérem a világot: a verssel. Gyéren világít minden rá a létre, de ahová a vers, belépve, fényrelobban: a fal is, bőr is lehull, többé titkot nemjfc-iz. Ä riigyet köszönti, mert ffem volt. részeggé itatják a bimbók, de a feslö szirmokra nézve már termést dicsőit és vés be szívedbe acélból kiöntött szavakat. Mert az örök köldök- zsinór éjfélig fűzi össze a mával csak, hogy megfürössze hajnal-vízben a holnapot. Csak a vers nem: minden dadog, és én a versre felesküdve forrok, a tél fagya se hűt le; e parázs körül nem didergők, vele építem fel a rendet, melyben az ember növekedve belefolyik a végtelenbe. KOVÁCS SÁNDOR: MOZAIK t Ragyognak a fák. Tánczene idegtépő ritmusán lüktet a délutáni szél az ünnepi parkban; Babakocsi. Nyöszörgő csöppség. Hintázó gyerekek A jövőre gondolsz, agyadban fantasztikus film pereg. Szökőkút. Gyöngyöző vizét megbékíti az ég. Az emlékmű körül vörös virágok örvénylenek! KATONA JUDIT: Jíliévt ifiútidűd Miért mondod, hogy magad vagy? Ne csillagokra nézz, a földre, a föld alá s figyeld a körbe körbe futó kék izgalmakat* Gyökerek lázát mérd s a vízcsepp tört kristályait rakd össze újra ha viráglélek szár alagútba fut, csald ki, emeld szívedhez. A földet nézd, az utat hol égő lépteidben pirosán alvad az öröm s szétszórt nyugalmad otthonokba lophatod féltőn. Hol gyerek előtt nem ver nőt a férfi soha többet, s undorral néz a szeszre. Féltsd a rendet, versedet el ne vesse és mások sorsán tudd magad lemérni. Este hétkor tele van a presszó. A pulton sziszeg a rúkkele- zett gép, a pincér feketéket hord az asztalokhoz. Mi ig megkapjuk a miénket, megcukrozzuk, szür- csöljük. Kellemes az este, a rwüzsgés, ide- benn a hangzavar. Mindenkinek van mit beszélni, mondani, dolgunk van egymással mindannyiunk- nak, embereknek. Aztán fölbukkan a meleg és zsúfolt sűrűségben, és lassan keresztül hatcA rajta egy idős nő. Kopott nő. Vajon ezért tűnik föl azonnal? Nehézkesen im- bolyog, félretaposott sarkú cipőben. Föld- színű szoknyát hord, kétes színű blúzt, fölötte, a meleg estében is, fakózöld kardigánt. Fekete kézitáska lóg a karján. Egy asztalnál megáll. Kinyújtja a kezét, odatartja az asztal fölé. — Sósmandula -= mondja. Reszelés hangiát érthetetlen élességgel hallom meg a zajban. Annál az asztalnál három férfi ül, elmé- lyülten tárgyalnak valamit, vagy vitatkoznak. összedugják a fejüket, meg se rezzennek a hangra. Az asszony odalép a következő asztalhoz: — Sósmandula. Kicsi papírzacskókat tart a kezében. Toronyhajú nő éppen rúzsozza magát. Nem fordul az aszszony felé, csa-k odapillant a tükréből, megrázza a fejét. Mi beszélgetünk. Látom a fejrázást, a rövid és határozott fejmozdulatot a felnyitott ezüst púderkompakt mögött, s egy pillanatra megtorpan bennem a gondolat, a mondatom megszakad. S a harmadik asztalnál megint: — Sósmandula. A zsongás változatlan, a kávégép duruzsolva sziszeg a pulton, a pincér fut, a homlokán nagy gyöngyökben áll a verejték, poharak csörren- nek, kiskanalak csilingelnek a duplás- poharakban. A nő pedig csoszog az asztalok közt, -nem ad el semmit, nem vesznek tőle semmit. Asztalról asztalra bukdácsol a hangsúlytalan szó, végül nálunk hallom: — Sósmandula. Természetesen mi sem veszünk. Csak a gondolat villan át rajtam, mint egy kis agyme- zöt megsajdító vérpangás, hogy ez a nő az eladás legkisebb reménye nélkül kínálja itt az áruját. Lassan imbolyog az asztalok között, már távolodóban hallom a szavát.• és látom, hogy minden asztalhoz külön odalép. Minden asztal lehetőség az eladásra, s 6 egyet se mulaszt el ezek közül a lehetőségek közül, holott valamennyi lehetőség csak elméleti. — Sósmandula. Gyakorlati lehétős égé nincs. Ki vesz ilyenkor sósmandulát? Tudom, hogy vált-' nak ilyen alkalmi árusok, s hogy a városok áradata mTii- dig sodor a hátán uszadék embereket, akiknek létéből se a városra, se a várös társadalmára nem lehet következtetni. Mégis ml irányítja ezeknek az embereknek a mozgását, mi szabályozza a hangjukat és testtartásukat, a makacs gépiességet, amely érzéketlen a fölöslegességgel és az elutasítással szemben. kínálja, amit kínálni tud, s r>ogv divat, időjárás, szeszéin. fejlődés elmentek az áruja fölött. arról semmit M tud? GYURKÓ GÉZA: Élei vidéken, vagy vidékies élei i. — Most jönnek a moziból? — Ügy látszik, hosszú film... Az óra este fél tizenegye mutat és a kisváros üres ul cái néhány percre topogó Iá bak szapora ütemével, embei hanggal telik meg, hogy kis id múlva ismét az éjszaka nyu godt csendje üljön a városrí A vidéiki város, a vidék egyii kétségtelen jellemzője ez a ki epizód, amely mindig mégis métlődik, mint valami makac! szívós szimbólum. A vidéki vá rosé, ahol elég, ha kinézel a ablakon, s már tudod, hog hosszú volt a film, de azt is hogy kik voltak ma este mo zdlban. Jóformáin majd minden kit ismersz névről, vagy arc róil, ügyeid az ő ügyeik is, i magánéletük akarva akaratla nul sokszor szennyvízként fo lyik be lakásod ajtaján. Itt nem kerületek, utcák vá' lasztanak el egymástól, hímen előítéletek, itt tudják menynyit és honnan keresel, it nincs mód fellengzős hazugságra, mert az igazságnál is többet tudnak rólad és te is róluk. Délelőtt KISZ-eskűvő, s délután már mindenki tudja az is, akit nem is illet,- hogj utána a szomszédos faluban e iiemzetiszín szalag mellett i stólát ás segítségül hívták í boldogsághoz. Délelőtt vonatra ült az asszony és még a férjet is megelőzve tudták, hogy nem egyedül és nem egyszerű kiruccanásra váltott, — természetesen — fiélárujegyet. Ha a kispolgárt valaha megrajzolhatnám, nem tennék mást, mint egy ágaskodó füléi rajzolnék. Memen tóként is: többek között ez is volt Magyarország. A végtelen vidék és a mindien neszre pletykaéhes fülek országa. A hárommillió koldus mellett a ki tudja hány millió kisvárosi unatkozó országa, akinek minden becsületes teremtő szándékát tradicionálisan is az alkotó, újat formáló tevékenység helyett a más ablakán való békönyöklés félé irányították. Sok mindennél kellett és kell még leszámolnunk, ezek közé tartozik a ^vidéki élet” is. Nem az éLet, amely vidéken, a fővárostól száz, vagy ötszáz kilométerre formálja gazdagabbá a jelent és gazdaggá a jövőt, hanem a vidékieséggel való végleges leszámolás is feladatunk még, amely a fővárosban is virulens, csak a világváros jellege miatt korlátozott a hatóköre. Ezért is figyeltem érdeklődéssel az irodalmi hetilapunkban kibontakozott vitát, mint feltétlen szükségest, s ezért okozott nemegyszer örömet egy-egy konkrét, mindenféle siránkozástól és túlzástól mentes javaslat. S ami különösen megkapott, hogy a jpzan vitá- zők kimondva és kimondatlanul is gondosan fogalmaztak: nem a vidék életéről, hanem a vidékies életről mondtak elmarasztalást és nem az utóbbit, hanem az előbbit vizsgálták jó szándékkal, akarással. Mert vidéken élni — s ezt kár lenne tagadni — kétségkívül nehezebb, több áldozatot igény- lőbb, mint a fővárosban, vagy akárcsak néhány nagyobb és mindinkább gazdasági, kulturális, politikai centrummá felnövekvő városunkban. Nehezebb, de szebb is! Nehezebb: mert a vidék jobban és makacsabbul mumifi- kálta a múltat. Emiatt több*itt a kaján rosszindulat, a fontoskodó hatalmaskodás, a dilettáns kinyilatkoztatás és az „állj, ne tovább!” megelégedettsége. Nehezebb, mert a bíráló szavak éle itt nem tompul a hivatalok és szervek távolságának arányában, sem akkor, ha én bírálok, sem akkor, ha engem ér bírálat. Nehezebb végül egyszerűen azért, mert objektíve is kevesebb azok száma. akik országosan is látni, tudni és tenni akarnak, és szuhk'ktíve is több azoké. akiknek otthonuk küszöbe a mér; e. De szebb is! Mert mindez ugyan igaz, de egyre kevésbé igaz. Szebb, mert az országos tervek itt lenn (ez is furcsa 1 hagyomány: fenn Budapesten a és lenn vidéken! Eger, Miskolc .Jfeljebb” van, mint Budapest) realizálódnak, itt öltenek tes- \ tét, itt, vidéken alakul a hol- nap politikája, amelyet a fő- ,j városban szintetizálnak, ő „Ezek, kérem, közhelyek” — i- mondhatják és mondják is i. minden bizonnyal talán sokan k is e sorokat olvasván. A szi- s nész, ugyebár, Pesten szerződés nélkül is megél a szinkronból. A festőművész, szobrász köze- _ lebb van a zsűrihez, s a közel- z ség megrendelésben és forintja ban mérhető. Megfelelő mű- (j szaki könyvtárat csak Pesten- lehet találni, — és még ezer- . féle, sokszor jogos kifogás . hangzik el a vidéken élés ellen. s De ha megvizsgáljuk ezeket a . kifogásokat, a legtöbbjükről- egy-kettőre kiderül — bár Igazak, meggandolandók és megoldandók — jobbára in teli ekj tuális kifogások. Egyik oldalt az élet és az alkotni akaró igé- t nye, másik oldalt az igény megvalósításának lehetősége! A vidéket „megváltani”, . már ha egyáltalán van szükség 5 valamiféle messiási küldetésre, t nem lehet a fővárosból, vagy r a fővárost szidva. Nem ott az j alapvető hiba, hogy egy két- i ségt elein vízfejjé nőtt főváros- t sál szemben kellene valamifé- . le harcot vívni. Legfeljebb , egyes fővárosi szervekkel, in- r tézményékkéL A harcot itt és i nekünk, vidéken élő, de nem . vidékiesen élőiknek kell megvalósítani. Történelmi tragédiánk, de legalább is egyelőre ’. nem 'változtatható történeti ; tény, hogy nálunk nincs olyan ! város még, mint Milánó, Le- ' ningrád, Kijev, Krakkó, Wei- ! mar vagy Drezda. Amikor ezek ; a városok gazdasági, kulturális, sőt politikai determinációt je- t lentettek már hazájuk életében,. akkor nálunk még mindig hirdették a jelszót: „Extra Hungáriám non est vita, si est vi- ' ta, non est ita”... s ez a nem olyan élet egyaránt értendő volt arra is, ami az ország, de arra is, ami a falu, vagy a város határain túl volt És ezt természetszerűleg nem lehet figyelmen kívül hagyni, ez olyan öröklött átok, ■amelynek szellemét irtani ma is kell könyörtelen kézzég De hát végtére is ennyire sötét lenne eme „másik” Magyarország? A szabolcsi homok, a hevesi, tanyavilág, af hegyi fálvak arra figyelmeztetnek, hogy bőven van még mit serénykedni, hogy a siroki barlanglakások a múlt rekvizitumai. n. Felépül az új ház, szemre is tetszetős, ablakai szinte szür- csölik a napfényt. Az új ház természetesen háromszobás és természetesen fürdőszoba is van benne. A fürdőszobát természetesen nem használják, mert a víz nincs bevezetve, s a három szobát sem, mert vétek lenne bepiszkítani, a bútorokat koptatni. Az új ház régi lakói esznek, isznak, alszanak a ház végéhez ragasztott, vagy éppen a régiből meghagyott konyhában. A zeneszekrény fenn, a régi, viharvert rádió lenn, — azt hallgatják. Ez is szimbólum. A régi és az új, az igény és az igénytelenség, vagy hogy inkább a forma és a gondolkodás tartalma közti ma még meglevő különbség. Éppen annyira helytelen lenne tagadni az új és sokszor agyoncsigázott házakat, mint a nyárikonyha-élet- hez még mindig ragaszkodó szellemet. Nem jutna eszembe megkér- 1 dezni a siroki gyár igazgatóját, : a tamaörsi, detki, vagy éppen a poroszlói termelőszövetkezet elnökét: lehet-e vidéken élni? Nem hiszem, hogy egyszer is eszükbe jutott volna az elmúlt hónapok, évek alatt saját ; maguknak feltenni ezt a kérdést. Nem érnek' rá! Annyi : munkát adott az „új ház” felépítése, s annvi ri tennivaló a ..nyári konyhák” ügyében, hogy ilyesmire nincs idetük. Néha ugyan érzik, legszívesebben a sarokba vágnának .j L 1a. ii i mindent és kifutnának a világból, de aztán új reggél jön, új : tennivalók, a tennivalók talaján új és egészséges hajtások sarjadnak. És ez nagyszerű dolog. Az egri megyei kórházból még Afrikába is éljut — meghívásra — orvos. S hány „Kiváló”, vagy „érdemes” orvos dolgozik falun évek, évtizedek óta, lépést tartva a fejlődéssel, kapcsolatot tartva a szakmával, megbecsülve, elismerten. : A szihalml orvos, amikor a községébe került, még a fele- ! ségét Is elvesztette a morbus ! hungaricussal folytatott harc- ' ban. Ma lényegében ismeret- 1 len, legfeljebb csak újságok- ! ból ismert betegség a tüdőbaj ; Szihalmon is. A társadalmi 1 rend volt az alap, de az orvos ■ is a megvalósító, hogy legyűrhették ezt a népbetegséget. Gyöngyösön évek óta műkő- . dik irodalmi színpad, egy lel- ( kés tanár, Papp Miklós" vezető- . sével. Hatvanban bérletes elő- ', adásai voltak a helybeli irodalmi színpadnak és a közel- , múltban járási vetélkedőt ren- deztek Hatvanban az • irodalmi 1 színpadok. Lehet és kell is vitatkozni a bemutatók színvo- 1 nalán, de ott, ahol már vetél- 1 kedőt lehet rendezni, azon már ‘ aligha lehet vitatkozni, hogy 1 az irodalomnak egyre növekvő és lelkes tábora van. Néhány évvel ezelőtt még 1 korántsem mutatott — leg- 1 alábbis papíron nem — meg- ‘ nyugtató képet az a statisztika, ‘ amely a vezetők képzettségé- * ről volt hivatva tükörképet ad- 1 ni. A fejlődés, amely nem 11 ment végbe fájdalom, sértő- 8 döttség, sőt egyéni tragédiák * nélkül, az eltelt néhány esz- 1 tendő alatt ia óriási. Egyete- 1 mi, főiskolai, magas pártisko- e lai végzettség, több éves szak- g mai tanfolyamok, párt és a t nép iránti hűség és rátermett- ség lett és lesz egyre inkább jellemzője a „vidéki” párt- és 1 állami funkcionáriusoknak is. r; S ez az új statisztika már ar- a ról is szél, hogyan változik, e fejlődik a vezetés, lesz egyre n kulturáltabb, nivelláltabb, hozzáértőbb, merészebb. Mert vidéken is lehet fővárosi mó- dón élni, gondolkodni és alkot- 4 ni! 5 A nagy magyar szellemi t prérit felszántották, bevetőt- 2 ték, és már csak foltjai látha- j tók. Igaz, nem kis foltok még $ ezek, igaz, gyakran és sok 2 gyomnövény indul új meg új 7 rohamra a megmunkált, a kul- 1 túráit terület ellen, de aki az k országot járja, szemtől szemben 2 is látja, az nyugtázhatja: ha- t talmas a szellemi átalakulás. j ni. 5 Sok szó esett a vitában; egy- 7 részt az ipartelepítési prog- 4 ram következetes végrehajtó- f sának szükségességéről, más- 2 részt a tájjellegek kialakító- s sáról is. Nos, kétségtelen, hogy s ipar nélkül, a kialakuló új 2 munkásréteg megteremtése, a 7 munkásosztály befolyása nél- 7 kül eddig sem juthattunk vol- 4 na el, s nyilván tovább sem 4 haladhatnánk a megkezdett £ úton'. Gyöngyös szellemi arcú- 5 lata is alapvetően megváltó- ^ zott az elmúlt évek folyamán, 2 nem kis mértékben jelentős 2 Iparosodása következtében. 2 De minden községben ipari ? üzemet létesíteni, gyárakat, 5 mint valami csodagyógyszert \ adagolni, meglehetősen naív t elképzelés lenne. Nincs is erre 7 szükség. Egy országban, ahol i háromnegyed millió a televízió 2 előfizetőinek száma, ahol csak a í megyei napilapok példányszá- 4 ma meghaladja a félmilliót, $ ahol'nyolc irodalmi, egész sor 2 politikai, tudományos, kultu- 7 rális, szakmai folyóirat, újság, < kiadvány jelenik meg; egy or- ► szágban, ahol lényegében nincs { távolság, mert még a főváros i is elérhető majd mindenünnen ? három óra alatt — a kultúrát, 2 a tudományt ma már házhoz 4 lehet és szállítják is. 4 A szűzföldekre elutazni, 5 nos, az lehet valóban nagy és 2 elismerésre méltó áldozat, Szi- 2 bériában, a távoli tajgákon éveken át kutatómunkát végezni, az lehet héroszi tett és nemegyszer veszélyes vállalkozás is. De a világtérképen pontnyi Magyarországon miért főhajtásra késztető áldozatvállalás vidéken élná és dolgozni — ez legalábbis nehezen érthető. A vitát olvasva, a minden jó szándék ellenére is, olyan érzése támad az embernek, mintha valahol, valakik 'összefogtak volna, hogy mentsék meg a szegény vidéket. Pedig megmentésről beszélni nevetséges dolog. Segíteni és tenni, építeni házat és szellemet, vitatkozni és legyűrni a maradi- ságot, megvédeni az újat, ezt igen, ezt kell tenni, ezt kell cselekedni. De úgy vélem, hogy mindezt nemcsak vidéken' keli tenni. Csak itt kétségkívül ne- 1 hc-.zebb. Csak itt nem lehet át- j menekülni a Körút másik ol- ialára, az Ismeretlenségbe. ! Csak Itt nem lehet általában i (s felelőtlenül kijelentéseket j tenni, mert még aznap az ut- • :án számon kérik tőled. Mert < Ismernek, mint ahogy te is is- j nersz majd mindenkit. Nagyobb súlya és felelőssé- • ?e van a szónak, tettnek, de J íagyobb, emberibb, őszintébb i Is közvetlenebb az elismerés : SL IV. ( Ha este kinézel az ablakon, ( negtudod: most volt vége a [ nozinak. Ha végigmész az ut- ! :án, mindent tudsz és mindent i udnak rólad. Igen, ez vidék, j ihol az életnek kevés a fitka. < le tenni sokat, végtelen sokat $ ehet. Éppen azért és azokért, í ikiket ismersz, s akikről tu- J lód, hogy mi a gondjuk, mi- 4 yen vágyak, tervek foglalkoz- 2 atják őket. Itt nem több az 2 mberi rosszindulat, butaság, i áncsoskodás, mint a főváros- 5 >an, csak itt közelebb vagyunk ^ gymáshoz, hát nyilvánvalóbb, 2 tt nem több az emberi érték, 2 átermettség, segíteni, tenni 5 karás, csak közelebb vagyunk ► gymáshoz, hát jobban tudod ^ rémi és használni. í Mérd és használd! 5
