Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Hétköznapok Gyöngyöspafán 3. Tó szó és emberség Már egy órája beszélgetünk. V dombról úgy tűnik, mintha enn a völgyben tejszínű pá- át lehelnének a földek. Az iszi fény sok színben szűrődik it a csipkebokrok gallyai kö­tött. — ... aztán Itt van a teJepí- és. A falu csak annyit lá- ott, hogy baltával nekiesnek i direkt termőnek. A széles or táv? Emiatt is neheztelnek íz elnökre, a vezetőségre és őbben még mindig hitetlen- cedve rázzák a fejüket. Hallgattam a brigádvezetőt is eszembe jut, amit tegnap íallottam: még a fejsze is sírt, imikor vágták az otellót... Idősebb ember közeledik. — Maga se hisz Lenz—Mau­serben? Homlokára löki a kalapot, aztán kényelmesen elnyújtózik a venyigecsomón. — Más dolog, ha hall, és megint más, ha lát valamit az «mbar. A múlt héten voltunk •luszonegynéhányan Egerszó- látan. Nem akartam hinni a szememnek. Kézzel tapogattam meg a fürtöket, igaz-e, amit látok a pincegazdaságnál. Jó itt üldögélni a hegyoldal­ban. Még melegít valamicskét a vénasszonyok nyara. — Voltak itt valamikor, bé­rem, rangos emberek. Pénzük volt, így „tekintélyük” is. — ötmillió van most is a ta­karékban — mondom, mire az öreg felém hunyorog. — Lenne még több is, csak mindenkinek meg kéne fogni a dolgot Aztán, ha kell, csapjon le az a törvény a méregkeve- rőkre! Megértem ón, hogy most senkinek se vágják a fe­jéhez: csendőr, kulák, börtön­viselt voltál De akkor min­denki így tisztelje és becsülje meg a demokráciát Aszerint is dolgozzék! A szőlő között ismerős nó­tát fütyül valaM, később lá­nyok hangját hozza a szél. — Mi, parasztemberek, ke­veset értünk a politikához, de ha valami sántít, lábát lógatja az igazság, azt könnyen észre­vesszük. Akkor is, ha a szövet­kezetben, a tanácsnál vagy bárhol másütt. Mert nézze csak: azt mondja itt néhány száz ember: belépünk a szövet­kezetbe, dolgozunk, ha nem is rózsás még az élet De miféle igazság az, hogy harmincán, negyvenen, akik velünk együtt írták alá a belépést hónapok óta a szövetkezet tájára se jönnek és pontosan úgy, mint mi, szüretelni akarják az egész háztájit?... A szeptember sokszínű fes­tékkel pingálja a tájat A le­velek rozsdásodnak, sárga, vö­rös ruhát öltenek a bokrok. Az öreg rágyújt, gondokba merülten eregeti a füstöt, majd megint felém fordul. — Ezek a legmakacsabbak. De nézze csak az ujjamat. Ez se egyforma, ezért nem szabad egy kalap alá venni az embe­reket se. Többen vannak, akik csak úgy utánuk menték. Az is lehet, néhányan megbánták már, dolgoznának is, csak at­tól tartanak, mit szólnak a többiek? Nálunk, faluhelyen, túl sokat adnak arra, mit mond majd a másik? Egyedül maradok. Az öreg továbbáll és magamra hagy a kavargó gondolatokkal. Utána nézek, de ő nem fordul hátra. Mennyi értelem, tisztánlátás van ebben az emberben, ( aki a háború meg a családi bajok miatt nem járta ki a hat ele­mit, de aki az élet Iskolájában már túl van az érettségin. Mit kell tenni, hogy békességben egyetértsen a falu? Azokkal, akik szót értenek, nem lehet gond. Ellőttük megnyílnak a sorom­pók. Akik makacsul ragasz­kodnak, ellenszegülnek a több­ség akaratának, csak a mun­kát megtagadókra vonatkozó szabályok érvényesítésével le­het eljárni, ök semmiképpen se kaphatnak olyan jogot, mint azok, akik egész éven át szor­galmasan dolgoztak. Megint eszembe jutnak az előbbi szavak: jönnének vissza többen is, de attól tartanak, mit mond majd a szomszéd. Egy ilyen nagy faluban nem könnyű összehozni az embere­ket, de azért sok függ az elöl­járóktól is. Nemcsak az elnök­től, a vezetőségtől, de a bri­gád- és munkacsapat-vezetők­től is. Egy-egy bizalmas be­szélgetés, néhány megértő, emberséges szó nagyon sokat tehet. Maka Lászlómé tegnap a ta­nácsnál járt. Férje a vasútnál van, 6 jelenleg nem dolgozik a szövetkezetben. Elmondta, fáj a lába. Ezt mindenki tudja, or­vosi papírjai vannak, a bri­gádvezető mégis gorombán munkába küldte. Mennyi apró-, cseprő panasz, jelentéktelennek látszó sértődés, amelyek aztán mély nyomokat hagynak az emberekben. Pedig jó szóval és emberséggel ezeket el lehetne kerülni. Valaki említette, hogy Rác András már augusztusban fel­vette a munkát, de szót lehet érteni Balogh Istvánnal, Be- rec Jánossal, Varga lstvánné- val, meg a többiekkel Is. Igaz, a problémákat legjobb idejé­ben rendezni. Ha a háztáji ügyét itt már a tavasszal na- p rendre tűzik, akkor most a szüret előtt, a nagy őszi mun­kák idején nem lennének vi­ták, nézeteltérések. A mostani esetből nemcsak a szövetkezet, de a községi tanács, a járás is okulhat. Estefelé már népes az utca. Szőlővel megpakolt kocsik, te­herautók gördülnek a felvá­sárló elé. Hosszú útjára indul az éjjel p gyönsvöspatai szőlő, a legelső telepítésű fiatal tő­kék nemes termése is ... Az Irodában a holnapot tár­gyalja a vezetőség. A brigád­vezetők pontosan beszámolnak a napi munkákról. Félezernél többen dolgoztak ma a nyolc­ezer holdas határban. Csak egyetlen munkanap, dolgos hétköznap telt el és felszántottak harminc hold földet, ezreket érő babot, pap­rikát szedtek le az asszonyok, a melegágyakat előkészítette a kertészbrigéd. néhány ember­nek hazahozták a téli tüzelőiét. És egy kicsit talán köze’ébb kerültek egymáshoz az embe­rek is. Ha ketten, ha hárman, de megértették, hogy egy ilyen népes családra — ha van vita. kanálcsörgés is — nem érde­mes megharagudni... Szalay István Bő válásitól« a holtokban Petői ibányán Az elmúlt évi nagy forga­lom tapasztalataiból okulva fokozott mértékben készültek az üzletek Petőflbányán a XV. bányásznapra. A kultúrcikk-bolt kétszáz­ezer forint értékkel növelte árukészletét, és gondoskodott arról is, hogy az áruk bő vá­lasztéka a vevők minden igé­nyét kielégítse. A legújabb tí­pusú televíziós készülékeken és magnetofonokon kívül megfele­lő mennyiségű, és minőségű hűtőszekrényt is biztosítottak. Beszerezték az elmúlt évben még hiánycikknek számító külföldi porszívókat is. A ruházati boltban ötszáz­ezer forinttal bővült a raktár­készlet. A zsúfolt polcokon az őszá és téli ruházati cikkek minden fajtája megtalálható. A műszálas gyermek-ruhák­ból és fehérneműkből a ke­resletnek megfelelően a tava­lyi évhez viszonyítva jóval nagyobb mennyiséget rendel­tek. A szőnyegek vásárlói a perzsától a spárgaszőnyegig minden minőséget megtalál­nak. A vas- és edénybolt is meg­felelően gondoskodott vevői­ről. A jól felszerelt üzletben hosszas gondolkodás után sem lehetne olyan cikket kérni, amely ne volna kapható. Hódmezővásárhelyről való ez a szívderítő kép. A szép, új, komfortos családi házak közül többnek a kéménye árul­kodik arról, hogy gazdára talált. S nem is akármilyen gaz­dára, hanem ifjú házasokra. A KISZ városi bizottsága támogatásával - és az érdekelt ifjú párok közreműködésével — Hódmezővásárhelyen felépült az ifjúsági lakónegyed 28 családi háza, s többe már be is költöztek a boldog fiatalok. Az új lakónegyed utcája stílszerűen az „Ifjúság útja" ne­vet kapta. Rövidesen a még üresen álló házak falai között is megindul az élet... Követendő példa lehetne ez megyénkben is. Micsoda különbség! Kétségtelen, szemmel lát­ható a különbség a város belső területe és az új vá­rosrész között Gyöngyösön. Nemcsak a modern épületek és a szellős elhelyezés, vala­mint a zsúfolt és nem is min­dig eléggé városias öreg ut­cák közötti különbség tűnik fel, hanem az a gondosság is, ami napró! napra újabb kel­lemes meglepetéseket szül a város belső területén, és az az elhanyagoltság, ami évek óta nem akar kimozdulni a holtpontról a város új ne­gyedében. Még feltűnőbb ez a kü­lönbség most, az ünnepi he­tekre való készülődés Idején. Üj parkok, a régi parkok fel­újítása, a lázas igyekezető, központilag szervezett nagy- takarítás a város belső részé­ben: ez folyik már hetek óta. Helyesen és érthetően. A déli városrészben azonban gyom veri fel a tavasszal kialakí­tott parkterületet, amiben a frissen ültetett rózsabokrok már régen elsüllyedtek a kó­rók közé, a sétautakon hóna­pok óta ott szárad a dudva- kupacok sora, mintha bog­lyákba rakták volna azokat, téli takarmányként. Még ta­valy odahordott útszegély­kövek hasábjai várják a se­rény munkáskezeket, félbe­hagyott játszótér siránkozik megértő tenni akarás után, árkok és felpúpozott föld­kupacok Kiáltanak hónapok óta szét érintetlenül, az ut­cák pedig, kit tudja, mikor láttak utoljára nyirfaseprűt. Az édes- és a mostoha- gyerek közötti klasszikus el­lentét sem lehet olyan fel­tűnő, mint amilyen kontraszt van a város két része között. Nem beszélve arról, hogy a déli városrészben mindent társadalmi munkára hagyat­kozva akarnak megoldani: az itt lakók tüntessék el a ha­nyagság maradványait, ha a jubileumi ünnepségek illő külső képét meg akarják te­remteni. A déli városrész lakói is tudják, hogy nem lehet min­dent egyszerre megcsinálni. Ismerik az indokot is: a ven­dégek a belső városrészt lát­ják és látogatják. Tehát...! Csak ez nem igaz. A jubi­leumi ünnepségekre Gyön­gyösre érkező vendégek első­sorban a déli városrész lakói­nak rokonai lesznek, innen viszik magukkal az első be­nyomásokat. emlékeket a vá­rosról. Csak győzzünk ma­gyarázkodni előttük. Pedig ezzel a modern városrésszel tudnánk a legjobban kifejez­ni a város jelenét és jövőjét, ha nem lenne olyan lehan­goló az az elhagy atottságy ami immár évek óta jófor­mán semmit sem változik. Ilyen különbségnek nem volna szabad lennie a két városrész között. A szépítés­re szánt forintok egy részét az új lakótelep is megérde­melte volna. Ne csak ígéret jusson oda állandóan. Politi­kailag sem szerencsés ez a gyakorlat. A déli városrész elhanya­goltsága és elhagyatottsága nagyon lehangoló. És indoko­latlan. (gmí) Qjteüilefasztal A gyöngyösiek a város közepén asz­talra helyezték ki a becsületüket, or­szág-világ okulá­sára. Egyben bizo­nyítandó: Gyön­gyösön nem olyan emberek laknak... Az asztal ott áll a Fő téren, a köny­vesbolt előtt. Raj­ta a tábla: becsü­let-asztal. A tábla előtt könyvek, a könyvek mögött kartondobozból készített ideiglenes persely. A felso­rolt eszközök ki­fejezik a tartal­mat: itt mindenki úgy vásárolhat könyvet magának, hogy nincs mellet­te, előtte vagy mö­götte eladó, nyu­godtan válogathat, blokkot sem kell kérnie, a pénztár­hoz sem kell men­nie, önmagát szol­gálhatja ki, még a becsületét is rá-, bízták. * Szokatlan meg­oldás? Az. Most már az utcára tet­ték ki a gyöngyö­siek a becsületü­ket. A becsületbolti becsületpénztár után megszületett tehát a becsület­asztal is. A becsü- letpénztárt eddig csak a szocialista brigádoknál 'és a szocialista üze­mekben lehetett megvalósítani. A gyöngyösi próba­tétel egy egész vá­ros becsületét mé­ri meg. Ügy örül­nénk, ha a becsü­letasztal nem len­ne tiszavirág-életű. A becsületünk rajta... (—úr) HOL A lANYAI SZÍV? Tavaly ősszel mindent elkövettek, hogy összeházasodjanak. A fiú apja azonban nem adta beleegyezését kiskorú fia házasságkötésé­hez. Az utolsó pillanatban meggondolta ma­gát. A fiatalok pedig együtt éltek, már előbb is, mint ahogy a házasságra rászánták magu­kat, sőt a fiatalasszony már új életet hordott a szíve alatt. Úgy látszott, mindent vállalnak a boldogságukért, semmivel sem törődve küzdenek érte, még az apai szigor ellen is. Történetük ismerőiben bizonyos fokú tiszte­letet és csodálatot váltott ki az a tántorítha­tatlan makacsság, amivel ragaszkodtak egy­máshoz minden intő és óvatoskodó szó elle­nére. És bürokratizmusról, embertelenségről, meg nem értésről beszéltek, ami útjába áll boldogságuknak. De ha már a hivatalos világ ellenük ágált is, mit sem törődve ezzel, ragasz­kodtak a megtalált boldogsághoz. Még egy éve sincs, és ma már nem élnek együtt, ma már a gyereküket hajlandók örök­be adni. El akarnak felejteni mindent, mintha semmi sem történt volna. Mi történt a né­hány hónap alatt? Ennyire megváltoztak? Ilyen nagy csalódás érte mindkettőjüket? Labdázás a gyerekkel Állítólag mindennek az a tehetetlen, ártat­lan gyerek az oka, aki a szülői felelőtlenség játékszere lett, alighogy megszületett. Igaz, a férj már kezdetben tiltakozott a gyerek ellen. Ne tartsa meg a gyereket az anya, azt akarta. Szakíttassa meg a terhességet. Nem arról volt szó, hogy egyáltalán nem akar gyereket, de majd később, ne olyan gyorsan. Hiszen még házasságot sem kötöttek akkor, amikor az új élet sarjadni kezdett az anya szíve alatt. Az ifjú férj még tanult, nem rendelkezett önálló keresettel, egyedül élő apja házánál élt. A két férfi rá volt utalva arra a segítség­re, 'amit az ifjú asszony jelentett. Az anya ragaszkodott a gyerekhez. Bármit mondtak neki, kitartott elhatározása mellett: a gyereket megszüli. De sokszor volt emiatt vita, nézeteltérés otthon. Végül is az anya győzött. Csak amikor már a gyereket gondozni kellett, akkor nem ragaszkodott hozzá. Ott­hagyta az apának. Csináljon vele, amit akar. Munkát vállalt, nem „ért rá” a gyerekkel törőd rut, A férj, az ifjú apa, két napig nem ment dolgozni a munkahelyére, hogy a gyereknek enni tudjon adni, hogy a gyereket megfürösz- sze, tisztába tehesse, gondozhassa. De ekkor már a fiatalasszony visszament a szüleihez. A néhány hónapos kisbaba vándorolt egyik ház­tól a másikig. Hol az apánál volt, hol az anyánál. Veszélybe került a gyerek élete. A férj nem tudott, a feleség nem akart gondos­kodni róla. Mi történt az anyával? A fiatalasszony visszament az anyjához a gyerekével. A szűk, kis lakásban nem fértek. A gyermeknek nem volt jó a hely, beteg is lett, és mindenki rossz szemmel nézett rá. Nyűgnek, tehernek tartotta mindenki. A fiatalasszony pillanatnyilag hol itt lakik, hol ott Bejelentett állandó lakása ugyan van, de az anyja tudni sem akar róla. Hogy hol lakik? Sehol és mindenhol. A kérdésre össze­húzza a szemét, száját vonallá préseli és meg­rántja a vállát. Pillanatok múlva válaszol csak. Szégyellj magát Ahogy mondja, dolgozik, de nem itthon. A gyereket hajlandó örökbe adni, kijelenti, soha nem kutatja majd, mi lett a gyereke sorsa, soha nem kéri vissza majd a nevelő­szülőktől. Örökre lemond róla. Meg akar szabadulni a gyerektől. Attól a gyerektől, akinek megszületéséhez olyan gör­csösen ragaszkodott Hogy miért? Erre nem hajlandó válaszolni. Arra a kérdésre sem, miért mond le most olyan könnyedén arról a gyerekről, akit annyira várt valamikor. Csak a könny ered meg a szeméből, és elfordítja a fejét. Az anyai érzés csekély nyoma mégis élne benne? Olyan nehéz ezt elhinni róla. Mit mond az apa? Először ő sem akar felelni egyetlen kér­désre sem. Tiltakozik az újságíró „kíváncsis- kodása” ellen, sőt: ellenszenvét sem rejti véka alá. — így akar húsz forinthoz jutni, hogy megírja ezt a cikket? Kinek mi köze ahhoz, hogy mit teszünk? — kérdi gúnyosan. — Ma­gának semmi köze nincs az ügyünkhöz. Csak ránk tartozik. Mindkét kezét zsebre dugja, félrefordított fejjel és elhúzott szájjal mondja a szavakat- Hányaveti, nyegle a magatartása. Ügy beszél, mintha öt hármuk sorsa egyáltalán nem ér­dekelné. Sőt: semmi és senki sem érdekli, öt hagyják békén, vele ne törődjön senki. Ma­gánügy: ezt a bűvös szót hajtogatja állandó­an. pajzsként feszíti maga elé, hogy megpró­bálja visszatartani a számára kellemetlen kérdéseket. Bár benne volt annyi emberi ér­zés, hogy a gyámhatóságtól kért segítséget a gyereke védelmében, mert az anya nem is gondol magatartása következményére: az if­júság elleni bűncselekmény elkövetésére. Pedig végső soron erről van szó. Bűncselek­ményről és még csak nem is társadalmilag kiható „magánügyről”. — Anya nélkül nőttem fel — mondja ké­sőbb az ifjú férj, most már nyugodt hangon, őszinte bánattal. — Rossz társaságba keve­redtem. Ha nem éltünk volna együtt a fele­ségemmel, már kijártam volna,rég a Markó- egyelemet. A Markó-egyetem a börtön. — Keservesen fizettem meg a tanulópénzt, de azt mindenkinek meg kell fizetnie előbb vagy utóbb — sóhajt egy kicsit. Az utóbbi év tapasztalatait összegezi így. — Mindennek a gyerek az oka. Ha az nem születik meg...! De rendbe jövünk mi még. Eltelik majd né­hány hónap, aztán rendbe jövünk. Ä feleségére néz. Az asszony nem fordítja el a tekintetét. Eli lehet hinni, amit mond? Tanultak a történtekből? És mit tanultak? És a gyerek? Miért nem érdekli egyiküket sem a gyerekük sorsa? Nincs magyaróza^ A meggondolatlan szülők nem tudnak magyarázatot adni cselekedeteikre. Illetve csak egyetlen magyarázatot ismételnek: a gyerek az oka mindennek. Ez így nem lehet igaz. Hol van hát az igazság? Nézzük a férjet. Anya nélkül nőtt fel, a züllés útjára került, és ebből a korszakából még „átmentette” cinikusságát, rideg közö­nyösségét. De ez csak máz rajta. Nagyon is őszinte, emberi érzéseit, a szeretet utáni só­várgását rejti alá. Ha neki szüksége volt gyengédségre, asszony! szeretette, ez érthető. Amíg ketten éltek apjával, ő főzött, mosott, takarított, minden házi munkát ő végzett. Megunta? Változtatni akart rajta? Persze! Mert 6 volt a gyengébb, ő volt rászorulva másra. Innen származik a cinizmusa is. Ez volt az álarca. Ez vitte a rossz társaságba. És az asszony? ő volt az erősebb. A férfi gyengeségéből merítette erejét. És a gyerek­kel még jobban magához akarta kötni a férfit Azt hitte, a férfi mindent elnéz majd neki a gyerekért, a családi otthon oly régóta sóvárgott melegéért, mégha ez a melegség nem is őszinte, ha nem is szívből fakad, de annyira igaz, hogy tudja áltatni magát vele. És az anyagiak. A férfi jól keresett már akkor, amikor még nem volt szakmunkás- "bizonyí^vány a kezében. Aztán ott volt a ház, a nagy családi ház. A férfi szülei gazda­gok voltak még néhány évvel ezelőtt is, de ma is van még az egykori vagyonból. Erre is gondolhatott az asszony? Feltételezhető. Aztán a számításba hiba csúszott be. Ta­lán az asszony makacssága volt az a műhi­ba, amire nem gondolt. És egyszerre minden a visszájára fordult. Sőt: bűncselekmény lett belőle. * Meg kellett fizetni a tanulópénzt? Nem kellett volna: annyian akartak segíteni ral­ink. de ők akkor is elutasítottak minden fe­léjük nyújtott kezet, akkor is egyetlen szót hajtogattak: magánügy. És mennyire nem volt ez igaz akkor sem, most sem. Szeren­csétlenek? Talán. Rafináltak? Egyikükről feltételezhető. Egy biztos: a múlt erkölcse, erkölcsi ni­hilje még ma is kísért. Védekezni csak úgy tudunk ellene, ha nagyon szorosra fogjuk egymás kezét, és nagyon nyíltan beszélün« egymással. Amíg nem késő! G. Molnár Ferew»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents