Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

Kongrposzus előtt

a hajióműgryári kiszisfák...

Forgács-szóró, olaj-fröcskö- lő gépek, szerelésre váró trak- toraikatrészek, kész futóművek, sebességváltók -között a KISZ-titikárt keresem. Körüljárom a hatalmas csarnokot, szemügyre veszek minden kis zugot, de sehol sem találom. Érdekes módon, egy perccel, előbb még majd minden megkérdezett látta, de hogy merre, hová ment tovább...? — senki sem tudja megmondani.

De kis idő múlva csak megkerült a kék köpenyes fiatal műszaki: Popovics Ferenc, a KISZ-szervezet titkára. A hajtóműgyári fiatalok kongresz- ezusi készülődéséről kérdezgettem.

— Mivel is kezdjem? Év eleje óta tart az igyekezet. Megszerveztük üzemünkben is A szakma ifjú mestere mozgalmat. Tizennyolcán kapcsolódtak be a vetélkedésbe, éppen most folyik az eredmények kiértékelése. Döntés ugyan még nem született, de sejtjük már, hogy ki lesz az első, kit illet majd az ötvenfilléres órabéremelés, meg a kitűzött 600 forintos jutalom. A selejtmen- tességi, anyagtakarékossági versenyben úgyszólván mindenki részt vesz. Elhatároztuk, meg is valósítottuk, hogy a „szépséghibás” traktoralkatrészeket kiválogatjuk a „lomtárból”, s ♦ a lehetőségekhez mérten jutányos áron rendelkezésére bocsátjuk azokat az igénylő gazdaságoknak. Majd elfelejtem! — A nyáron a rádió 78-as tengelyeket keresett az „U—28”-as traktorokhoz. Vasárnapi műszakot vállalva, 100 darabot készítettünk belőle a termelőszövetkezetek, állatni gazdaságok számára. De menjünk talán körül újból, most már együtt a csarnokban. Az üzem területén több is eszembe jut talán...

— Frissen festett iszerkezetek várakoznak a végrevízió előtt.

— Megtörtént már az átvétel, útrakészen állnak az „U 28” mellső hidjai. Egyik új profilunk az idén, az első darabok ezek. Gyártásuk felett védnökséget^yállalf a.. KISZ- szervezet.

Fiatal fiúk hajolnak köze- lébb a gépekhez, hallgatják, isszák érdeklődve az alig idősebbek magyarázatát.

— Nyári termelési gyakorlatukat nálunk töltik a Dobó Gimnázium politechnikás tanulói. Oktatóul felelős islernek” egy-egy szakmur It állítottunk melléjük a ki' sták közül. Legyen, aki törődik velük, aki megismerteti, megszeretteti velük a szakmát, a gyárat... De nemcsak a gimnazistákkal törődünk a kívülállók közül, hanem a kisebbekkel is; a makiári úti általános iskola diákjait patronáljuk. Üzemlátogatásra hivjuk őket rendszeresen, sőt, a nyáron közös táborozáson voltunk velük Parádfürdőn. A gyár gépkocsijával vittük őket, mi kerestük a táborhelyet, s mi vertük fel a sátrakat is... Természetesen, nemcsak másokkal, egymással is törődünk. Állandóan támogatjuk, segítjük a gyengébbeket, a legrosz- szabb „alanyból” is igyekszünk embert nevelni... Brigádba szervezzük őket; a kollektívára bízzuk.

— Brigádokról beszélt. Hogy alakult a mozgalom, hogyan dolgoznak?

— Éppen a kongresszus tiszteletére szerveztünk 3 új ifjúsági brigádot, s közülük a KISZ nevet viselő munkacsapat üzemi szinten is első lett a féléves értékelés során! Selejtszázalékuk a 0,1-es, vagyis az üzemi átlag alatt volt, s mindig tartani tudták a 100 százalékos termelési tervet, de inkább fölötte teljesítettek ...

— A csarnokban különféle plakátok.

— Ö, ezektől sokkal szebbeket is készítettünk már, a napokban ki is függesztjük valamennyit.

— Agitáció, propaganda.

— A KISZ-munka megjavításáért páros versenyben állunk a Finomszerelvénygyár 24-es üzemével, tagdíjfizetés megjavítására, tagtoborzásra, s általában a kongresszusra való méltó felkészülésre. A szeptember 2-i taggyűlésünk a KISZ általános irányelveinek ismertetésével, a további legfontosabb tennivalókkal foglalkozik. A megbeszélteket természetesen a gyakorlatban hasznosítjuk majd továbbra is.

— Munka, munka, termelés ... Mást talán nem is csinálnak itt a fiatalok?- .Elmosolyodik a KJS£-titkár; Ö, dehogynem! — tiltakozik a furcsa kérdés ellen; — tanulunk, szórakozunk is.

— Éspedig?

— 10 fiatal most jelentkezett a gépipari technikumba, s így ősztől már 48-an végzik azt gyárunkból. A többiek közül sokan az általános iskolát próbálják befejezni. 12-én közös kirándulást szervezünk a Szalajka-vöűgybe, 26-ra pedig nagy szüreti bált tervezünk kultúrtermünkben, amelyre meghívjuk valamelyik egri üzem ki- szistáit is vendégségbe.

Az udvarra érve, mellékesen fűzi még mindehhez;

— Nézze csak, az irodaház mellett azt a kis sporttelepet is mi építettük. Társadalmi munkában. 460 órát .fordítottunk rá. Dombokat bontottunk eh mélyedéseket tömtünk és fát irtottunk, meg cserjét. Aztán összehoztuk azt a két kaput is. Most kispályás labdarúgó-mérkőzéseket játszunk rajta, az üzemrészek között. Néha meg röplabdá- zunk. — Sokszor az autóbuszok üresen indulnak a gyártól, akkora az érdeklődés. Később körül is kerítjük, jobban rendbe tesszük majd. És tekepályát is építünk! Egyelőre azonban ennyi is elég, így is jó. Műszak után, néhány órára ez is összetartja fiataljain- dkait c jó szórakozást biztosít valamennyi üknek ...!

(GY. GY.)

A közérdek patrónusal

Lisztporos ruhájú munkásember álldogál a Hevesi Járási Tanács udvarában, majd felfedez egy táblát az ajtó mellett, rajta a felírás: Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Bekopogtat.

— Kérem! Szeretném, ha

kivizsgálnák, milyen mulasztást követtek el a csillagvázas gabonatárolók építésénél, vagy tervezésénél, mert romlik benne a búza... — kezdi

mondókáját, majd szenvedélyes szavakkal ecseteli, hogy járásszerte rengeteg gabona van ezekben a nyitott oldalú gabonatárolókban és több helyen azt vették észre, penésze- dik a vastagon felhalmozott termény,

— Kenyérről van szó, kérem! Hiába termelték nagy költséggel a rengeteg búzát, ha most a készet veszni hagyjuk, — bizonygatta tovább a veszély nagyságát, aztán megnyugodva távozik, mert Szombati Imre, a Hevesi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke már hozzá is lát a vizsgálati program elkészítéséhez, hogy egy-két napon belül szakemberek bevonásával vizsgálják meg a Tarnaszent- miklóson, Hevesen, Tamaörsön lévő gabonatárolókat, hogy idejében intézkedhessenek, ha valóban veszély fenyegeti a nagy mennyiségű kenyérgabonát.

„NEM A NÉV A FONTOS”

Ezzel tért ki a dicséret elől a fent idézett lisztporos ruhájú munkás is, amikor arról esett szó, hogy figyelmességéért megörökítsék a nevét.

■ — Nem a név fontos, — erősítette meg a munkás szavait Szombati Imre is, — hanem az, hogy igazuk van s mind többen vannak akik nem tudnak szó nélkül továbbmenni a köz érdekét sértő cselekedetek mellett, s minden jutalom és erkölcsi elismerés igénye nélkül figyelmeztetik az ellenőrzési szerveket: indítsanak vizsgálatot, mert. a közvagyon került veszélybe, vagy közéletünk tisztaságán esett folt valamely vállal árnál, hivatalnál.

„ELVESZETT”

A SPORTKÖR TÉGLÁJA

Nemrég a tarnaörsd községi sportkör elnöke arra kért választ, hová tűnt el az építőanyag, amelyből a sportolók

Negyvenöt éves az USA kommunista pártja

Mogyvenöt éve annak, ' * gói gyűlésteremben

hogy egy chica- megalakult az a kommunista párt, amelynek súlyos történelmi feladat jutott osztályrészül: a világimperializmus legfőbb erődjében vette fel a harcot a tőke uralma ellen, bizonyította a marxizmus—leninizmus világot átforgó igazságát. Az oroszországi október forradalmi hulláma átcsapott az óceánon. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának megszületése, az, hogy tüstént ezután a kommunisták álltak a nagy acélsztrájk élére, szervezték az amerikai munkásosztály harcát a fiatal szovjetköztársaság védelmére — mindez csattanós válasz volt a burzsoázia nagyhangú szólamaira, hogy „Amerika megcáfolta, Ford pedig legyőzte Marxot”. Amerika uralkodó osztálya negyvenöt éve szidalmazza, támadja, betiltja, és eltemeti a kommunista pártot, de a párt mégis él.

A kemény küzdelmek és megpróbáltatások végigkísérték az Egyesült Államok Kommunista Pártjának majd félszázados útját. Hosz- szú történelme során időnként kudarcokat is szenvedett, hibákat is elkövetett, de mindig talpra állt, sohasem tudták megtörni. Az uralkodó osztály ma sem felejtette el, hogy mire volt képes a kommunista párt a nagy gazdasági válság éveiben. Nem felejtette el, hogyan vezették a kommunisták a munkanélküliek, a kenyértelenek harcát, milyen szerepe volt a pártnak az erős szakszervezeti mozgalom megteremtésében, a szervezett munkások jogainak kivívásában. Ezért is kísérelte meg a nagytőke oly sokszor és oly óriási eszközök bevetésével, gigantikus propagandahadjárat megszervezésével, hogy kiirtsa az

Egyesült Államokból a kommunistákat, száműzze Marx ideológiáját. Példátlan az a hadjárat, amit MacCarthy előtt, alatt és után is folytattak és folytatnak az amerikai kommunisták ellen. Törvénnyel akarták kötelezni a pártot tagságának regisztrálására^ másik törvénnyel magát a tagság tényét büntették.

A születés percétől, 1939. szeptemberétől folyik az üldözés; kezdve az akkori, úgynevezett Palmer-féle razziákkal, amelyek tízezer embert juttattak börtönbe, addig, hogy volt idő, amikor csaknem az egész központi bizottság börtönben ült. Ott vesztette el szeme világát Henry Winston, egészségét a napokban elhunyt Ben Davis elvtárs, mindketten a párt vezetői. Marx és Lenin pártja azonban erősebbnek bizonyult Ford törvényeinél és börtöneinél. Épp a. nyáron volt kénytelen az amerikai legfelsőbb bíróság igazat adni a párt másfél évtizede hangoztatott álláspontjának: alkotmányellenesnek nyilvánították a tagregisztrálást követelő McCarra.n-féle törvényt.

A párt ott harcol a négerek egyenjogiísá- gáért küzdők élvonalában, az egyre növekvő munkanélküliség ellen, a tőke számkivetettjeinek, a „másik Amerika”, a szegények Amerikája képviselőjeként, a,z egyre erősbödő béhemozgalomban. Tevékeny erő a párt abban a harcban is, amely most, a választások előtt folyik a reakció győzelme ellen.

Az évforduló napján bátor és kitartó pártot, töretlen és elszánt kommunistákat üdvözlünk. s tisztelettel adózunk annak a harcnak, amelyet közös eszméink diadaláért oly nehéz körülmények között lankadatlanul vívnak.

(Avar)

öltözőjét kellett volna felépíteni s amelyért 8000 forintot fizettek ki annak idején.

A vizsgálat a napokban fejeződött be s kiderült; nem veszett el az építőanyag, hanem —- mivel nem kezdődött meg az öltöző építése — a községi tanács hasznosította a malom, az orvosi lakás és a tanácsháza építkezéseinél. Természetesen megtérítik a felhasznált anyag értékét s ezzel az ügy megnyugtatóan lezárult.

HIÁBA TANULTAK?

De nem fejeződött be ilyen ..happv-enddel” azoknak a bejelentőknek a panasza, akik azt kifogásolták, hogy a Hevesi Állami Gazdaságnál nem alkalmazzák szakmájuknak megfelelő munkakörben azokat a lányokat, akik baromfi- tenyésztő tanfolyamat végezték. Hosszabb közbenjárásra egyelőre most az aprójószágok mellett dolgozhatnák, de szeptember 1-én lejár a szerződésük s akkor könnyen előfordul —, ha nem tudnak számukra szakképzettségüknek megfelelő munkát biztosítani —, hogy újabb vizsgálatok, megbeszélések követik e probléma végleges megoldását.

NOTÓRIUS FELJELENTŐK...

... is gyarapítják ezt a dossziét, akik sértődöttségükben vagy anélkül, hogy meggyőződnének bejelentéseik igazáról, egyre-másra ostromolják, sokszor özönvíz előtti ügyekkel is, a népi ellenőrzési bizottságot. Nemrég zárták le. egy ilyen panaszra a vizsgálatsorozatot, amely még a tsz- szervezés idején történt visz- szásságokat tette szóvá. Ebben az ügyben már korábban is indítottak vizsgálatot — más szerveknél — és megnyugtatóan lezárták az ügyet. Ez azonban mit sem számított a notórius feljelentőknek, mert azóta is rendületlenül küldözgeti a kivizsgálást sürgető leveleket, az alsóbb és felsőbb szervek tucatjaihoz.

Szerencsére nem ez a jellemző a közérdekű bejelentéseknél, annál inkább az emberek lelkiismeretéből, a közös vagyon féltéséből fakadó aggodalom, amely igen sok esetben menti meg a népgazdaságot jelentős veszteségektől, károktól s amelyek sokat tesznek a közéletünk tisztaságáért folytatott csöppet sem könnyű küzdelem sikeréért.

Kovács Gödre

De nem ezt hihette. Ez megtörténhet bárkivel, csak Konsztantyinnal nem. Soha még nem hitt benne annyira, mint most.

Olga világosan maga elé képzelte feszült izgalomtól sápadt arcát, meredeken lejtő szemöldökével, keményen összezárt ajkát, a fogantyút szorító kezét, megfeszült, izmos testét, amely gyors mozdulatokra képes. Hirtelen az a vágya támadt, hogy ott lehessen vele, hogy együtt fogadják a veszedelmet, együtt vívják ki a győzelmet.

Észre sem vette, hogy futólépésben ismét elindult a vonat elé, amely eközben mór nagy távolságot tett meg és most sebességét csökkentve a tilost mutató jelzőhöz közeledett.

Konsztantyin kihajolt az ablakon és elsőnek vette észre Olgát. Megdörzsölte szemét, mint aki nem hisz abban, amit lát. De ekkor már Fjodor is meglátta a lányt.

— Nézd csak, Kosztya!... — kiáltott fel meglepetten. — Megint a mi Olgánk!

A vonat most mér egészen lassan közeledett és minden pillanatban megállhatott. De még mielőtt megállt volna, Olga erősen megragadta a mozdonyfülke lépcsőkorlátját és

gyorsan fel szaladt a mozdonyra. Fjodor sietett kezét nyújtani neki, hogy felsegítse, de Olga észre sem vette a feléje nyúló kezet, Konsztantyin- hoz lépett, s mit sem törődve váratlanul kibuggyanó könnyeivel, a nyakába borult, hevesen átölelte és megcsókolta. Ajkán szénport és sós izzadságízt érzett.

Konsztantyin még magához sem tudott térni és megérteni a történteket, amikor Olga már Fjodorhoz fordult éá kezet nyújtott neki:

Köszönet, köszönet, elvtársak!...

Lehet, hogy valami mást kellett ■volna mondania, győzteseknek, hősöknek nevezni őket, de érezte, hogy ezekben a percekben igaz emberek voltak, akik semmitől 'sem félnek, akikkel bármely hőstettet véghez lehet vinni. Ezért elvtársaknak szólította őket, mert ennél magaszto- sabb szót nem ismert.

— Még egy embernek kell köszönetét mondania! — szólalt meg izgatott hangon Fjodor, s a zavartan mosolygó őrnagyhoz fordult. — Ö hatástalanította az aknát és megmentette a vonatot.

Fjodor már tudta, hogy Jersov nem egy alma-atai múzeum munkatársa. Sőt sejtette is, mi lehet a valódi foglalkozása.

Olga erősen kezet szorított Jersovval, és újból Satrovhoz fordult. Konsztantyin pedig még mindig az ő ragyogó arcát, szétzilált haját, csillogó nagy szemét nézte, amelyben a boldogság vidám szikrái sziporkáztak és ezt gondolta: „Az sem számít, ha nem is szeret, akkor is a legjobb, a legremekebb nő a világon!...”

Kinézett az ablakon és megpillantotta a jelző még mindig leeresztett karját. Odakiáltott Rjabovnak:

— Értesítenünk kell őket, hogy a veszély elmúlt, mert ezek soha nem eresztenek be bennünket az állomásra.

— Hát igen, látszik, hogy alaposan bérezeltek... - nevetett Fjodor, mert örült, hogy a végén minden jóra fordult

— Azt hiszem, az állomásról valaki siet felénk - jegyezte meg Jersov, aki a mozdony fülke túloldali ablakából nézegetett kifelé.

— Maga az állomásfőr.ök — mondta Olga, amikor kinézett a mozdonyfülke ablakán.

Néhány perc múlva az állomásfőnök és vasutas kísérete már a mozdonyon volt és csodálkowa hallgatta Satrov rövid elbeszélését. Az állomásfőnök még fiatal ember volt és nem tudta palástolni érzéseit Heves mozdulattal sorjában megölelte őket és őszintén így kiáltott fel:

— Nagyszerű fiúk vagytok!

Leugrott a mozdonyról és az állomás felé futott. Kis idő múlva a jelző piros szárnya a magasba emelkedett, s utat engedett a majdnem a halálból visszatért szerelvénynek.

Konsztantyin meghúzta az indító- kart. A síp hosszú és diadalittas hangja fülsiketítőén belerezdült a levegőbe.

— Én itt leszállók. Hisz nincs engedélyem a mozdonyon való tartózkodásra — mondta Olga.

— Maradjon. Olga — tartotta visz- sza Konsztantyin.

Olga maradt. Konsztantyin mögé állt, úgy, hogy ne zavarja munkájában és láthassa magabiztos kézmozdulatait

Konsztantyin minden idegszálával ott érezte Olgát maga mögött és kész volt, hogy szerelvényét bármilyen megpróbáltatásokon át vezesse. Még sohasem érezte magát ilyen erősnek, ilyen félelmet nem ismerőnek, s ilyen nélkülözhetetlennek népe, elvtársai és Olga számára.

Jersov őrnagy ezalatt a mozdonyfülke ajtajában állt és erősen megmarkolta a korlátot. Izgatott volt, de nem hatódott meg tettétől, mert egyáltalán nem tartotta hősfettnek. Csak azt cselekedte, amit nem lett volna szabad elmulasztania.

4 motoron hajtányon

Amikor Malinovkin hadnagy leugrott a vonatról, körülnézett. Nem messzire tőle állt az állomáson veszteglő vonat utolsó kocsija. Embereket a közelben nem látott. Elhatározta, hogy egyelőre senki előtt nem mutatkozik. Gyorsan felkapaszkodott a kocsira, amelynek ajtaja kissé nyitva állt.

Az üres kocsi túlsó ajtaja sem volt becsukva. Malinovkin nézegetni

kezdte az állomást. A három típusházból álló állomás előtt húzódó betonjárdán megpillantotta a vasúti rendőrórmestert. A sínek közt vasutas baktatott, égő lámpással kezében. Az állomás mögött nyomban a sivár sztyeppe kezdődött.

A vagon túlsó oldalán a harmadik vágányon még egy szerelvény vesztegelt üres kocsikkal, amögött pedig folytatódott a sztyeppe, amelyet alacsony fű borított, és itt-ott az arva- lányhaj fehér foltjai tarkítottak.

„A sztyeppére a gazember persza nem megy — gondolta Malinovkin. — De akkor hát mi a szándéka?”

A hadnagy megpróbálta elképzelni, mit tenne ő Temivbek helyén. Kimenni a sztyeppére veszélyes dolog, eljutni ahhoz az állomáshoz, ahol talán Zsi- jenbajev hátrahagyta számára a motorkerékpárt, szintén kockázatos. Akkor csak egy marad; elrejtőzni valamelyik Vagonban, s várni, amíg Perevalszkbd szállítják. De nem tudni, mikor következik ez be, márpedig Temivbek szökését Satrov vonatáról bizony hamarosan felfedezhetik. És Temivbek- nek azt előre kellett látnia.

Malinovkin ekkor észrevette. hogy két vasutas könnyű motoros hajtányt állít a sínre. Nyomban átvillant az agyán: miért ne próbálná Temivbek igénybe venni ezt a hajtányt? Az ő helyzetében ez a lépés bizony egyetlen esélye volna a menekülésnek ...

A hadnagy gyorsán leszállt a kocsiról. kigombolta pisztolytáskáját és a revolvert nadrágja zsebébe süllyesztette, aztán a vogonok árnyékában óvatosan elindult a vasutasok felé. (Folytatjuk)