Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Két komoly dicséret hangzott el az MTS megyei tanácsa elnöksé­gének csütörtöki ülésén. Az egyi­ket Magyary István, a Heves me­gyei Röplabda Szövetség elnöke kapta Hegyi Mátyástól, az orszá­gos szövetség főtitkárától, mivel „az utóbbi évek legnépesebb NB I-es osztályozóját bonyolította le Gyöngyösön.” a másik dicséret Jávori József testnevelő tanárnak, az egri sportnapközi vezetőjének szólt, akinek oroszlánrész jutott ab­ban, hogy ez a sportnapközi az or­szág elismerten legjobb tábora volt — a fennálló nehézségek ellené­re is. Gratulálunk: ★ Az NB 1-neh is becsületére váló eredmények születtek a megyei te­kebajnokság legutóbbi fordulójá­ban! Az E. Spartacus 6:2 arányban nyert „örök riválisa”, az E. Vasas ellen, s a szövetkezetiek valameny- nyi tagja jóval 400 fán fölül telje­sített. Sorrendben: Pummer 463 (!), Lukács J. 449, Nagy Gy. 439, Rátkai 436, Perencsei 432, Lukács F. 424. összesen 2643 fa — I. osztályú eredmény! A 2518 fa azonban a vendég Vasasnak is dicséretére vá­lik. A „forduló legjobbjai” 2698 fái ütöttek — s ezzel a teljesítménnyel már a legjobb NB 1-eseket is le le­het győzni. Jó formában vannak tehát tekézőink, jelenleg a Sparta­cus 1,5 ponttal vezet Petőfibánya előtt. — Most kezd csak érdekes lenni a bajnokság ,.. ★ Mint annyi.más helyen, a gyön­gyösi építőipari vállalatnál is cé­lul tűzték ki a tömegsport fejlesz­tését. Ennek megfelelően széles kö­rű szervezési munkát végeztek, s valóban: a dolgozók tömegesen je­lentkeztek a sportolásra. Bizonyára még többen is jelent­keznének, ha olykor nem érnék őket kisebb-nagyobb bosszúságok. Legutóbb például egyik rendezvé­nyükön csak a labda, meg a kapu­háló hiányzott és a játékvezető titán is a sportolóknak kellett fut- kosniok • •. ★ Az elmúlt vasárnapi egri NB II-ea labdarúgó-mérkőzést megtekintet­te Hont! György, az MLSZ főtit­kára is, aki nagy elismeréssel nyilatkozott a Dózsa játékáról, s mint mondotta: „különösen a gó­lok voltak szépek!” Bár jutna ezekből a gólokból Gyulára Is ... ★ A Lőrinci Vasas NB Jf-es aszta. litanisz csapata tehetséges verseny­zőkből áll. Csakhogy ez a csapat egyszerűen nem tudja képességeit kifejteni, éspedig azért nem, mert régi terem-problémájuk megoldá­sához nem kapnak kellő segítségei a helyi szervektől. Jelenleg a kiesés szélén áll az együttes - pedig He­ves megye sporttársadalma számá­ra nem lehet közömbös, hogy NB-s csapatainak száma nő, vagy csök­ken! ir Nem kedvezett az időjárás a hét elején Egerben lebonyolított nem­zetközi vízilabda-tornának. Ennek ellenére színvonalas, rendkívül iz­galmas mérkőzéseket láthatott a közönség. A lengyel válogatott az OSC el­leni első napi találkozón csalódást okozott a szakemberek számára — másnap azonban alaposan megszo­rította a tornagyőztes Egri Dózsát, amely viszont a Szolnok ellen ját­szott jobban. Ez utóbbi mérkőzé­sen érdekes eset történt. Utassy egyedül állt a szolnoki kapu előte­rében, amikor az egri védők hosszú labdát küldtek feléje. Ész­revette a veszélyt a szolnokiak ka­pusa is, aki ráúszott a középcsa- tárra és abban a pillanatban fau­talta, amikor Utassy kezéből a labda elindult a háló felé. Mielőtt azonban átjutott volna a gólvona­lon, felharsant Tarródí sípja, jelez­ve a szabálytaalnságot. A játékve­zető kétségkívül helyesen járt el — de véleményünk szerint ezzel az ítélettel az egrieket sújtotta. Nem lett volna-e helyesebb még egyet fütyülni és a középre mutatni? Az egyébként sportszerű viadalt egyetlen sportszerűtlenség zavarta meg, de ez eléggé elítélendő volt. A Szolnok — OSC mérkőzés végén a szolnoki Kuczora dühödten meg­célozta a labdával Lakatos játék­vezetőt, akit azonban szerencsére nem talált el. Bizony a közönség méltán tüntetett a magáról meg­feledkezett játékos eilen! ★ Vasárnap délelőtt Bélapátfalva ifjúsági labdarúgó-csapata késve érkezett Egerbe. Tekintettel azon­ban arra, hogy bőven volt idő nem­csak az ifjúsági, de a felnőtt mér­kőzés lejátszására is — I-Ievessy fő­titkár belátogatott a játékvezetők öltözőjébe és arra kérte a bírákat: a találkozó a rendes játékideig tartson. Ezt kívánja ugyanis a sportszerűség, s ezt — a játékveze­tők kivételével — helyeselte és ter­mészetesnek tartotta mindenki. A játékvezetők olyannyi sérelmesnek találták a főtitkár „közbeavatko­zását”, hogy erről jelentést tettek (!!?) a megyei JT-nek. Miilen idők... Az egercsehi szénbánya regénye TOKYO999-1964 Olimpiai hagyományaink folytatására készülnek vívóink A vívás a legeredményesebb magyar olimpiai sportág. A ma­gyar vívók 1908 óta — külö­nösen a kardvívásban — min­dig vezető szerepet játszanak az olimpiai játékok vívóverse­nyein. Az utóbbi évtizedben világ­szerte fokozódott az érdeklődés a vívósport iránt, s ennek kö­vetkezményeként lényegesen megváltoztak a nemzetközi erő­viszonyok. A hajdani „nagy hármasból” visszaestek a fran­ciái: és az olaszok, helyüket a szovjet, a lengyel, és a német versenyzők foglalták el. Az utóbbi évek világversenyei, különösen pedig a római olim­pia utáni világbajnokságok bi­zonyították, hogy valamennyi fegyvernemben erős gárdával csak a szovjet és a magyar ví­vósport tud jelenleg felvonulni. Az egyes fegyvernemeikben azonban szaporodott az esé­lyesek száma: ma már nem számít meglepetésnek egy-egy lengyel, román, francia, olasz, svéd. német, sőt, osztrák győ­zelem sem. Az Egyesült Álla­mok vívósportja — elsősorban a honosított, volt magyar ví­vók révén, — ugyancsak jelen­tékenyen megerősödött. A Tokió előtti két eszten­dőt a magyar vívók és sport­vezetők. igyekeztek jól kihasz­nálni. Az idei versenyek azt mutatták, hogy törekvésük nem eredménytelen. A többsé­gében fiatalokból álló magyar kardcsapat legjobbja, a sokáig beteg és sérült Horváth Zol­tán nélkül is — megnyerte minden idei versenyét. Közben legyőzte legnagyobb riválisait, a szovjet és a lengyel együt­test is. Reméljük, hogy Tokió­ban is e három ország csapata osztozik az első három helyen. Kard egyéniben már más a helyzet. Ott is nagy eséllyel indulnak ugyan az említett or­szágok legjobb vívói, de szá­moló iok kell az olasz, francia és amerikai versenyzőkkel is. A magyar színeket előrelátha­MEGYÉNK EGYIK legje­lentősebb természeti kincse az egeresein kőszén. Elevenítsük hát fel a bánya történetének „őskor”-át, a levéltárban gon­dosan megőrzött iratok, okmá­nyok alapján. Egercsehiben, a Beniczky család birtokán az ügyes, élel­mes és kétségtelenül agilis Márkus Ágoston egri mérnök kőszenet talált. Az értékes le­let kiaknázáséhoz hamarosan pénzestársat is talált, lovag Wessely Károly bécsi tőkés személyében. 1904 decemberé­től 90 év időtartamára kibé­relték a bányászkodáshoz szük­séges területet Beniczikyéktől. A jelentős tőkebefektetéshez azonban lovag Wessely va­gyona is kevésnek bizonyult és így 1906-ban életre hívták az Egercsehi Kőszénbánya RT-t. Az üzleti tranzakció ke­retében a W essely-Márkus cég átadta fúrókészülékeit, eszközeit és műszaka adatait a részvénytársaságnak, me­lyekért 1250 darab 200 koro­nás részvényt és 180 ezer ko­ronát kapták. Igen jelentős volt, hogy megkapta az rt. a MÁV-val kötött s 1913-ig szóló 2600 vagon szén szállítására szóló szerződést is. Az Egercsehi Köszénbánya Rt. 2,5 millió alaptőkével in­dult. Érdemes idézni az okmá­nyok alapján a főbb részvé­nyeseket: Budapestvidéki Kő­szénbánya Rt, Engel Armin igazgató, Kálmán Manó al­igazgató, lovag Wessely Ká­roly, Beniczky György föld- birtokos és belga pénzembe­rek hosszú sora: Nemix Ed­mond és Du Monceau Lipól brüsszeli ügyvédektől, D éviin Nestor mérnökön át Albert Gilbert, Alexandre Patte, Ju­les Sablon ingatlantulajdono­sokig. A bánya részvényeinek értélces zöme belga kézbe csú­szott át. Végre is a részvénytársaság pénzével megindult a munka. A pincevölgyd telepen már 1909-ben elkészült a központi iroda, az igazgatói és egy hiva­talnoki lakás, valamint 20 mumkáslakás és a kantán. A szűcsi fejtésnél 14 munkásla­kás mellett 3 munkáskaszár­nyát is emeltek. De nem feled­keztek meg a kakastollasokról sem: 1912-betn megépült egy csendőrségi épület is. 1909-ben a felszínre hozott 57 052 tonna szén már sejtetni engedte, hogy valóban nagy értékű fekete gyémántkincs nyugszik a csehi föld mellé­ben. A termelés 1912-ben már elérte a 89 ezer tonnát. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG azonban deficittel dolgozik. 1909-ben több mint 105 ezer, 1914-ben pedig 204 ezer koro­na a veszteség. Mi volt az oka? Rávilágít erre egy 1910-es közgyűlési jelentés: „A porosz és osztrák bányák, továbbá egyes magyar bányák erős küzdelme folytán a szén el­adása csak nyomott árak mel­lett történt...” De nem hozott nagy hasz­not az első világháború sem. .......A háborús állapot beáll­tával javulás helyett lényeges ro sszabbodás állott be__” Íg y hát ravasz pénzügyi mani­pulációval hozták egyenesbe a részvénytársaság szénáját: 1918-ban a 2,2 miiidő korona értékű részvényállományt le­bélyegezték 625 ezerre, majd a hiány pótlására 9375 darab új részvény kibocsátásával is­mét felemelték a vállalat alap­tőkéjét 2,6 millió koronára. Így jutott tehát ismét pénzhez a társaság! Az első világháború végi for­radalmak nagyot lendítettek a nyomorult sorsban tengődő bányászokon. Javult a bérük, élelmezésük és általános ellá­tásuk. Emlékezetes esemény 1919. január 2-a, amikor elő­ször voltak kénytelenek a bá­nya urai bevezetni a munkás­ság követelésére a napi 8 órás munkaidőt! A háborús évek vihara sok munkást elsodort a csehi bá­nyák aknáiból, így jelentősen lecsökkent a munkáslétszám. A háború végén a korábbi maximálisan 960 ember he­lyett csupán 500 munkás állt szolgálatban. A FORRADALMI Kormány­zótanács által köztulajdonba vett bányaüzemben bevezetett szociális kedvezmények az el­lenforradalom nyomán elvesz­tek ... Az igazgatóság ülésén felmerül a panasz: a munká­sok a többet fizető bányákba mentek s otthagyták Egercse- hit. 1923 végén jelentős lépéssel megvásárolta az Egercsehi Kő­szénbánya RT a Bélapátfalvi Portlandcementgyár Rt ösz- szes ingó és ingatlan vagyo­nát s ezzel a megye egyik leg­jelentősebb nagyvállalkozásá­vá fejlődött. 1929-ben, az előző év for­galmára 16 pengőt fizettek részvény-szelvényenként. Ál­talánossá vált az 5 százalékos Vizsgáznak a motorok 10 nslptusic 1964. szeptember 27., vasárnap Két hosszú sorban állnak egymás mellett Egerben, a Mártírok terén a motorkerék­párok. A legtöbbjük új, élén­ken csillog rajtuk a festés. Most vizsgáznak, hogy mű­szakilag alkalmasak-e a köz­úti közlekedésre. Frankó Mátyás közlekedési mérnök szavára egymás után tolják ki a járműveiket a mo­torosok az úttestre. ... Jöjjön a következő! Mi a motor száma? Kapcsolja be a világítást!... Jó'... Fékpró­ba! A motor megindul, felgyor­sul, aztán néhány másodperc múlva éles fékcsikorgás. A kerék vastag csíkot hagy ma­ga után a betonon. Valódi vizsgaláz van. Bár most csak a motorok „felelnek”, mindenki izgul, idegeskedik. Egy-egy jármű körül egész kis csoport álldogál, nézelődnek, tanácsokat adnak, vitatják a különböző típusok előnyeit, hátrányait. Az egyik új Pannónián Ge­lencsér József. Rövidesen ő következik, még egyszer meg­nézi motorját, nincs-e valami hiba. Közben elmondja, hogy alig néhány napja vette rész­letre. — Régebben egy Danúviám volt, de ez — néz szeretettel a csillogó Pannóniára — sokkal jobb, gyorsabb és erősebb. Sok idő azonban nincs a be­szélgetésre, mert éppen őt szó­lítják. ... Jáwa, Pannónia, Danu- via, BMW, Csepel, s ki tudná még felsorolni, hányféle mo­tor várakozik türelmesen a sorára. A vizsgáztató mérnök egymás után teszi fel a kér­déseket, de azért szakít né­hány percnyi időt: — Minden héten pénteken tartjuk a vizsgát, itt Egerben. Azokat a járműveket vizsgál­juk felül műszaki szempont­ból, amelyek nem vettek részt még idáig a közúti közleke­désben, vagy bizonyos okok miatt régebben bevonták for­galmi rendszámukat. A kötelező vizsga után — amennyiben megfelelnek — forgalmi rendszámot kapnak, és közlekedhetnek vele tulaj­donosaik. — A vizsgáztatás szigorú — mosolyodik el —, még „bu­kás is előfordul”. Bár általá­ban megfelelően készülnek a motorosok. Üjabb és újabb járművek gördülnek le az úttestre. Fék­próbát tartanak, megkerülik a teret, a két mérnök megnézi, jó-e a világítás, a hangjelzés, aztán felírják az adatokat. B. Kovács János, a csányi Búzakalász Termelőszövetke­zet dolgozója, már túlesett a vizsgán, örömmel válaszol: — Most vettem ezt a Pan­nóniát, azelőtt egy kis Csepe­lem volt. Nagyon szeretem a motort, több mint tíz éve vezetek. Kell is a jármű, mert messze járok dolgozni, szombat-va­sárnap pedig, ha jó idő van, irány: Bükkszék. Odajárunk a feleségemmel kirándulni. Már régóta vezetek, de azért mégis nagyon örülök, hogy túlestem a vizsgán — neveti el magát. Lassan-lassan minden jár­műre sor kerül. Néhány perc, és a motorokra felkerül a csil­logó, új rendszámtábla. B. Kovács János nagy igye­kezettel szereli a fehér fémle­mezt, majd hátra megy né- hánv lépést, úgy szemléli: EP 65—07. Aztán felberregnék a jár­művek és a szélben himbá- lódzó gallyak mintha integet­nének: jó utat, motorok, mo­torosok. (kapóst) osztalék, sőt sokszor még 3 százalékos felülosztalékot is kaptak a tőkések. Az 1930-as évek gazdasági válságain keresztüllábolva egyre több szenet adott az ér­tékes bánya. 1932-ben 6500 vagon, 1936-ban pedig már 12 ezer vagon szén hagyta el a bányát. A szorgos bányászkezek verejtékes munkája nyomán egyre emelkedett az aknák termelése, bár egy-egy válsá­gos évben nagy visszaeséseik voltak. Na, de ki látta hasznát a2 értékes szénkincsnek? így val­lanak, a bányamunkások élé eddig soha nem tárt, de gon­dosan megőrzött iratok. Gesmay József vezérigazga­tó fizetését 1938-tól 1943-ig így határozta meg a közgyűlés: Évi fizetése: 56 400 pengő. Korpótlék: 3800 pengő. Csalá­di pótlék: 3800 pengő. A kü­lönböző üléseiken való részvé­telért: 11000 pengő. Ez tehát mindössze évi 75 000 forintos tiszta jövedelmet jelentett. De 1931 és 1937 között szabad la­kás, fűtés és világítás fejében 8, évi renumerációként 20 ezer pengő ütötte a markát. De az igazgatósági tisztelet- díj sem volt kis összeg. 1928- ban 2000 pengő. A végrehajtó bizottság tagjai pedig 3000 pengőt kaptak. Mátyás László igazgató évi fizetése 22 000 pengőt tett ki, de Engel és Körmendy igazgatók sem kap­tak 18 000-nél kevesebbet. De ugyanakkor a bánya­munkások csak néhány száz pengőn tengődtek. De Ben volt különb a helyzete a tiszt­viselőknek sem. 1933-ban pél­dául ülés Dezső könyvelő ál­lását felmondták, *máután hosszas betegsége nem teszi őt alkalmassá teendői ellátásé­ra. ..” Csuhány Lajos cement­gyári portás özvegye 16 pen­gő ,,kegy díj”-at övezett! 1920-tól a bánya részvényei­nek töibbsége az Angol—Ma­gyar Bank Rt és a Budapest - vidéke Kőszénbánya tulajdo­nába került. Nagy volt a bá­nya részvényeinek kelendősé­ge a tőzsdén! 1942-ben a fő- részvényes: a Magyar Általá­nos Kőszénbánya Rt, de a tu­lajdonosok között találjuk még a Magyar Általános Hi­telbankot, a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bankot, a magyar Cisztercita Rendet, a Salgótar­jáni Kőszénbánya- Rt-t, a Ma­gyar Gyufaipari Rt-t, a Leip­ziger Vilmos Szesz- és Cukor­gyára Rt-t, Heinrich H. és Fi­ai Rt-t és Weisz Fülöp örökö­seit is. A FASISZTA FAJI TÖRVÉ­NYEK hatása alatt vitéz ruhmwerthi Rapaich Richard királyi tanácsos, nyugalmazott lovassági tábornok lett az igazgatóság elnöke. Volt is min osztozkodni, hisz például 1939-ben a vállalat tiszta nye­resége közel 3 millió pengőt tett ki! Ebből aztán tellett az 1942-es 21,5 ezer pengős „bi­zalmas kiadások”-ra s a 3 ezer pengős igazgatói „őszi segély”-ekre. A felszabadulás után még évekig megmaradták a rész­vénytársaságok, mint a bánya urai, az elnök egy ideig még továbbra is Rapaich Richárd. az egykori lovassági tábornok és királyi tanácsos maradt. Végül is a 8 millió forint alap­tőkével rendelkező bányavál­lalatot állami tulajdonba vet­te népi államunk, s az egyes vállalkozók erszénye helyett egész népünk élvezi az eger­csehi fekete gyémánt hasznát Ügy hisszük, hogy nem volí minden haszon nélküli belete­kinteni a régi, eddig ismeret­len iratok kötegeibe... Sugár István Élesedik a harc a labdarúgó-baj nőkság hajrájában — egyre töbl durvaság csúszik a játékba. A Ró zsaszentmárion—Lőrinci találkozói Morvái, a Füzesabony—Honvél f-orvin SE mérkőzésen pedig Pap szász esett áldozatul a védők ki niéletlenségének, s ráadásul t; -zex nurpzs sa-z v naqtasa rqqpti szalagot viselő rendező minősithe tetten szavakat használt a földöl fekvő, később kórházba szállítót verpeléti csatárral szemben. Va jón a sportköri vezetők, a játék vezetők mindent megtesznek a baj noki légkör tisztaságának megőr zéséért? ★ Az egri stadion „törzsszurkolói. nak” hétről hétre mérhetetler bosszúságot okoz a pálya kelet oldalán fölállított két hatalmas hir­detőtábla, amely nagymértékbe!- zavarja a látási viszonyokat. Hogj mi van a táblákon — senki sen tudja! A szöveg ugyanis belülrő. íródott rá, s mivel a szemközti ló látókhoz is túl messze esik — elve: olvashatatlan! Minek, vagy kinek hát a hirde­tés? Sürgősen helyezzék megfeleli helyre, mielőtt még néhány vérmes szurkoló eltávolítja onnan... ★ Kíváncsian vártuk, hogy az Egrj Közgazdasági Technikum Juhász Antalné vezette diákjai a kezdeti nagy nekibuzdulás után, hogyan folytatják a Kilián-pontok gyűjté­sét. Nos, továbbra is a legjobbakat mondhatjuk róluk! Legutóbb mint­egy 60 tanuló tette meg kerékpá­ron az Eger—-Felsőtárkány—Egei 20 kilométeres útvonalat, de so­kan voltak olyanok, akik nem álltak meg és kikerekeztek Al- márba is! Elismeréssel kell szól­nunk a Verpelét és Füzesabony környékén lakó bejáró tanulókról, akik egy szombati napon, autóbusz és vonat helyett kerékpáron jöttek Egerbe, s az általuk választott csa­patvezető igazolta a táv teljesí­tését! Most azt tervezik, hogy a kerékpárral rendelkező egri diákok kölcsönadják gépeiket a kollégis­táknak, hogy ők is előbbre léphes­senek a pontgyűjtésben. Különö­sen szorgalmas a IV/B. osztály, amely az iskola összetett pontver­senyében változatlanul az élen áll, míg az egyéni versenyt a már 81 ponttal rendelkező Tóth Judit ve- „az utóbbi évek legnépesebb NB logy még az idén valamennyien megszerzik a vas jel vényt! Somody József tólag Kovács Attila, Bakony: és Pézsa képviseli. Változói csak akkor lehetséges, ha Hor. váth Zoltán, a római oJimpi; második helyezettje annyin formába jön, hogy a siker re menyében állhat rajthoz. Tapasztalt „öregek” és re ményteijes fiatalok szerencsés keveréke a magyar párbajtőr csapat. Ebben a fegyvernem­ben várható a legkiélezettebt küzdelem és a legnagyobb olimpiai mezőny. A múlt év ranglistán az első tíz helyezeti között hét ország versenyző: szerepeltek. Évekig úgy tűnt hogy ebben a fegyvernemijei jelenleg a franciák a legerő­sebbek, tavaly azonban a vi­lágbajnokságon a lengyelek le­győzték őket, s az idei év ver­senyei szerint, alig van kü­lönbség a francia, a lengyel, a magyar, a svéd, a svájci, az olasz és a német csapat között Az egyéni versenyben a ma­gyar színeket előreláthatólag Kulcsár, Nemere és Kausz dr. képviseli. Mindhárman szinte azonos eséllyel indulnak, de velük együtt vannak még leg­alább tizenöten a világ min­den tájáról, akik eljuthatnak akár a dobogó legmagasabb fokára is. Tőrvívásban a magyar csa­pat idei szereplése alapján nem számíthatunk komolyabb si­kerre, legfeljebb értékes helye­zésre. Az egyéni számban Ka­mut! Jenő, Szabó és Gyurica indul. A legnagyobb esélye a szovjet csapatnak van, egyéni­leg pedig a francia Magnan, a lengyel Parulski, a szovjet Midier és az angól Jay, vala­mint Hoskyns küzdhet a leg­több reménnyel. A kardvívás mellett női tőr­vívásban látszik legerősebb­nek a magyar csapat. Ez az együttes Rómában második lett, s azóta is sok sikert ara­tott. Csapatban a szovjet és a magyar válogatott látszik esé­lyesnek. Egyéniben az utóbbi világbajnokság első három he­lyezettje, Rejtő, Sákovicsné és Juhász most is a szép remé- nvekkel indul. Ellenfeleik kö- .'úl a szovjet versenyzők, a ro­mán Orbán Olga, s római győz­tes német Heidi Schmidt és egy-egy francia vagy olasz rí­vónő fenyegetheti őket. A vívó olimpiai torna lebo­nyolításának módja lényeges i hatással van. az esélyek ala- . kulására. Az egyenes kiesési rendszer nem mindig a na­gyobb felkészültségű, hanem a jobb napot kifogó versenyzők- i nek kedvez. Ez a körülmény magyarázza elsősorban azt a - sok meglepetést, ami az utóbbi ' világversenyeket jellemezte. S ' mivel egyenes kieséses rend­szerben rendezik a tokiói olim­piai versenyt is, a meglepeté­sek — előreláthatólag — a Vaszeda csarnokban sem ma­radnak él.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents