Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-26 / 226. szám
Konsztantyin Szimonovnak, a világhírű írónak legnagyobb élménye, kimeríthetetlen témája a németek ellen vívott honvédő háború. E véres-zivataros kornak dinamikusabb, sodróbb lendületű, drámaibb hatású megörökítését is láttuk már filmen: a Nappalok és éjszakákra gondolok. Az Élők és holtakban a háború első hónapjai elevenednek meg, a háborúnak talán legfájóbb korszaka tárul elénk. Ez a film nem egy regény- nyé érlelt napló lefordítása a képek nyelvére. Inkább egy haditudósító pokoljárása címén nagy-nagy lelkiismeret- vizsgálat. A háború első hónapjaiban, a német hadigépezet pusztításainak elviselendő sok-sok kínját csak jelzésszerűen kapjuk. A náci katonai fölény, a váratlan támadás, a németek Moszkváig való eljutása. a halálnak minden pillanatban és mfhdenütt való jelenléte arra készteti az embereket, hogy tettekben meg- vallják önmagukat. A repülők bombázása, a páncélosok rohama, a hirtele- nül támadt kézitusák, a sebesülések és a halottak eltemetése közben nincs arra idő, hogy az emberek akkurátusán végiggondolják, mit tegyenek és mit ne vállaljanak. Minden pillanatban mindenkiben az egész ember, az egész jellem, az addig leélt egész életük vizsgázik. S ahány ember, annyi vizsga. Konsztantyin Szimonov azokat a találkozásokat, helyzeteket, drámai feszültségeket emeli ki a háború első hónapjainak sok-sok tragédiát hozó történetéből, amelyek nemcsak a háború egyik kritikus szakaszát értetik meg, de azt a krízist is, ami a tiszta lelkiismeretű és jó szándékú emberekben ismétlődően, hol csak kérdezve, hol vádolóan fogalmazódik meg: Miért nem mondták ezt nekünk? Ha a szomszéd lakásban vendégség van, hallom; ha a szomszédban hadseregeket vonultatnak fel, senki nem tud róla? — Miért nem mondták meg az igazat azok a felelősök és azoknak, akiknek a nyílt színvallás talán kockáza t és merész szembenézés lett volna, de rengeteg életet és szenvedést, a megszállás gyötreimes megaláztatását a nép elkerülhette volna? A ..papír”, a . beosztás” és a pozíciók mögül kilátszó bizalmatlanság légköre keserítette meg ezekben a nehéz időkben a becsületes emberek életét. A nagy tanulságot Szimonov, a frontot járt katona és író bölcselkedő elemzéssel, a lírai hangba beágyazott emberszeretettel vonja le: minden pokoljárások végén az igaz ügy megszerzi a maga diadalát. De addig a rövidlátást, az aktas^mléletet és a felelősségvállalástól való irtózást kell leküzdeni. Szincov, a katonai újság munkatársa, a hadsereg politikai biztosa, az első háborús hetek forgószelében —néhány tűzkeresztségen átesve — elveszti iratait. Nem esik fogságba, nem tűnik el, nem bújik meg, nem áll át, visszamegy övéihez. S csak azok bíznak meg benne, azok adnak hitelt szavainak, akik már maguk is sokat próbáltak: a börtönviselt Szerpilin, a patriarkális bölesességű Malinyin, a fiatal orvosnő, Mása a felesége, a bajtársai, akik sorban maradoznak el mellőle, mert a háborúban gyors a halál. Szincov újra és újra bizonyít és keserűsége annál nagyobb, mert a mellette szólóknak inkább hisznek, mint az 6 egyenességének. Ebben a küzdelemben, az önemésztő tudatban és a háború mindennapos megpróbáltatásaiban válik igazán hőssé és emberré Szincov. Ez az újságíró csak egyike a kitűnőéin megrajzolt sorsoknak. Mellette a börtönviselt tábornok, Szerpilin nyeri el rokoai- szenvünket azzal, hogy sohasem saját sérelmeit látja, hanem az ügyet Akikor is, amikor a gyáva és jellemtelen Baranov ezredes felett legényei előtt pálcát tör. Más alkalommal, az első percek feszengései után viszont teljes bizalommal beszél Smakowal, „a nyakára küldött komiszárral”. Malinyin, vagy Miska, Birju- kov, vagy Ljuszin, Mása, vagy a doktornő, a féllábú kizárt párttag, a szakállas kérdezősködő Moszkvában — mind- mind élesen, határozott vonalakkal festett arcok egy történelmi tablón. Ezek a sorsok élénkszínű mozaikjai egy kornak és egy világtörténelmi jelentőségű viaskodásnak. A film nem adhatja vissza azt a naplós'zerűen tiszta hangot, az emberi utak bonyolultságát olykor félmondatokban érzékeltető stílust, amely szug- gesztív erővel, a meggyőződés nevével örökíti meg az iró hőseit. A találkozások, a törvényszerű véletlenek áradásából kiemeli a forgatókönyv azt a fő ütőeret, amely e kétrészes filmóriásba beleférhet: a Szincov sorsa köré fonódó eseményeket, embereket, hősöket és árulókat, ahogyan a történelem a véres színpadra dobja őket. A forgatókönyv írója és a film rendezője, Alekszandr Sztől- per, a háború nagy összefüggéseit csak jelzi. Nem törekszik nagy hatású montázsok szerepeltetésére, csatajelenetek halmozására még a sok-sok párbeszéd ellensúlyozásaképpen sem. Hőseit kíséri nyomon, azokat a vargabetűs utakat, amik nélkül nincs élet, hőssé válás. A regény összefüggéseiből minden lényeges vonulat végigpereg előttünk. A rendező nem igyekszik mindenáron idealizálni: a lelkiismeret kálváriáját bejáró Szincov küzd itt a hitéért, meggyőződéséért, a becsületéért, bár százezer feladhatná ezt a küzdelmet, hiszen a halál választása, vagy a menekülés elfogadásának a lehetősége nem lenne erőszakolt. De ezek az emberek, a Szincovok vitték győzelemre végül is a szovjet seregeket. Gondoljunk csak a Nappalok és éjszakákra, a másik egyszerű hősökről szóló alkotásra. Nyikolaj Olonovszkij operatőri munkája elsősorban a premier plánok használatára épül, a jellemek villanó és viliódzó megnyilatkozásainak rögzítésére. Ismeri hőseit és kutatja a színészek arcában rejlő kifejező erőt. Nem érzéketlen az érzelmi felsőfokok iránt, de szívesen rögzíti a humort is egy-egy mozdulatban, egy-egy arcrándításban. Szincov bonyolult jellemének ábrázolására, a ráfonódó nyűg igája alatt hadakozó erős ember megmintázására a rendező jól választotta Kirill Lav- rovot. Rokonszenves egyéniség, aki csaknem eszköztelenül ismerteti el velünk igazát. Szerpilin tábornokot Anatolij Papanov alakítja. Érett művész. A sok-sok kitűnő karakterszínész közül ki kell emelnünk Alekszej Glazirint, Borisz Csirkovot, Ljudmilla Ljubi- movát, Ljudmilla Krilovát, és Roman Homjakovot. A film nem tudja velünk feledtetni a regény szuggesztív hatását, de így is megőrzőnk sok-sok részletet ebből az alkotásból, mert a képek hiteles tragédiákról szólnak. (farkas) Használati utasítás helyett — dobozban... A Könnyűipari Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium közös megállapodása értelmében a Budapesti Bútoripari Vállalat belföldre készített termékeit szétszerelt állapotban, dobozokban csomagolva hozzák forgalomba. Az új szállítási módszert a IV. negyedévtől kezdődően ■ már az egri bútorgyár is alkal- I mázzá. I — Az alsó kötés nélküli termékeink közül egyelőre csak a magyar kihúzós asztalokat csomagoljuk, a jövő év elejétől azután a többit: a „Hangulat” étkezőt, a „Varia” rádió-, illetőleg tv-asztálokat is. Az új, bevezetendő módszer lényegesen előnyösebb a korábbi gyakorlatnál. A dobozokba csomagolt bútorokkal jelentősen tudjuk növelni a helykihasználást raktározásnál és szállításnál egyaránt, s egyidejűleg minimálisra csökkentjük a sérülés lehetőségét is. Nyer az ipar, a kereskedelem, — nem veszít a fogyasztó sem: mert az árak nem változnak, s néhány perc alatt ki-ki köny- nyűszetrel összeszerelheti majd megvásárolt, kedvenc darabját... A IV. negyedév folyamán legyártásra kerülő magyar kihúzás asztalok csomagolásához szükséges ötezer darab hullámpapír doboz már megérkezett: termékeinkkel rövidesen így találkoznak majd a vásárlók, — fejezte be lapunk számára adott — tájékoztatását Csík Bálint, a Budapesti Bútoripari Vállalat VII. I számú egri gyáregységének igazgatója. BÚTOR Milliókat ruházunk be a mezőgazdaságba. Nap nap után érkeznek új traktorok, munkagépek a termelőszövetkezetekhez. állami gazdaságokhoz. Mind több a ma- giiar gyártmányú, de köztudomásúan több országból exportálunk mezőgazdasági gépeket. A gtrakorlat az. hnay az új gépet először meanézik. megcsodálják a szövetkezetekben, aztán megkezdik az üzemeltetést. Itt kezdődik viszont a probléma. A legtöbb helyen nem értenek megfelelően az új típusú külföldi népekhez és találomra próbálják azokat beállítani. A. használati utasítás orosz, német, vagy cseh nyelven esetleg megtalálható a mellékelt füzetben, vagy a. gépre ragasztva, viszont azt elolvasni lefordítani, csak ritka v sikerül. így fordult már . elő nemegyszer, hogy kellő hozzáértés, szakértelem hiányában az új gép már az első napon elromlott. És mindez miért? A válasz egyértelmű. Az illetékesek elfelejtettek gondoskodni a mindössze néhány filléres költséggel előállítható magyar nyelvű használati utasításról. Az Egri Gépállomáson történt a következő eset: egy új típusú szovjet T 100 M. erőgépről lecseréltek egy fontos alkatrészt (adagolót), azzal az indokkal, hogy rossz. Később kiderült, hogy az adagolónak semmi baja., csak éppen nem értenek hozzá a kezelők. Érdemes megemlíteni, hogy a szóban forgó lánctalpas erőgép közel félmillió Ft értékű s mi ezeket a gépeket sorsukra bízva kiküldjük a gépállomásokhoz azzal: üzemeltessék, dolgozzanak velük. Arról viszont az illetékesek már nem gondoskodnak, hogy néhány s0* ros magyar nyelvű útmutatást adjanak ezek kezeléséhez. Hasonló probléma még az alkatrész-katalógus hiánya. A legjobb gép is kopik, törik, A traktoros, a mérnök megnézi az alkatrész-katalógust, felírja a cikkszámot és átadja az anyagbeszerzőnek, aki ennek alapján beszerzi a szükséges árut. Igen. így kellene történnie! A gyakorlat azonban sajnos más. Katalógus nincs, vagy ha van is, idegen nyelvű, tehát nincs :nás hátra, mi”t az illető ..beteg” alkatrészt kicserélik, becsomagolják, bemutatják az AGROKER-nél és megmondják: „Kérünk ilyen valamit ,..” Filléres spórolás, vagy nemtörődömség. hanyagság ismét ezreket, százezreket érő gépeken. Mindezen érdemes elgondolkodni és jó lenne, ha mind a külföldi, mind a magyar gyártmányú gépekhez megfelelő katalógust és használati utasítást mellékelnének. Ezzel sok munkaórát, és még több forintot lehetne megtakarítani. Ludányi Endre A városban beszélik... Uj vezetés, új tervek egy ktsz-ben A gyöngyösi szabó ktsz az utóbbi időkben nem éppen-leg- jobb hírnevével vált ismertté a mátraalji városban; hiba volt a vezetésben, meglehetősen mérgezett volt a szellem — s a civakodás, széthúzás meglátszott a munkán is. Természetesen egyéb tényezők is akadályozták a normális termelést; a zökkenőkkel tarkított anyagellátás, a különféle szállítási nehézségek, amelyek mind-mind problémát, gondot jelentették, megoldásra vártak. Az elmúlt időszakban több bírálat is érte a szövetkezetét. Válaszképpen próbálkoztak ugyan a hibák kijavításával, mégis, még a múlt fél év folyamán sem változott lényegesen a helyzet! Megnyugtató, hogy a termelés javult, 476 ezer forintos nyereséggel zárták az év első hat hónapját, 98,8 százalékra teljesítették a tervet, nem lépték túl a béralapot. Születtek tehát dicséretes eredmények — de például még mindig 17 alkalommal álltak sorba a Nemzeti Banknál! S az sem a legmegnyugtatóbb, hogy közel tízezer forintos kötbérüknek több mint negyede minőségi kifogások miatt merült fel...! Pár hónapja nevében is megváltozott a szövetkezet, s néhány hete a vezetőség ösz- szetételében is változás történt. A munka egyenesebb mederbe terelődött Várhatunk-e további javulásokat, eredményeket? — Nem jósolhatunk, de bizakodunk... A „megújhodott” szövetkezetben mintha jobb lenne már a szellem is... És tervezgetnek. A gazda gondjaival, felelősségével, reálisan, a lehetőségek szabta határokon belül. Egyelőre az üzemházat akarják bővíteni, szeretnék megszüntetni a munkahelyek zsúfoltságát, egészségesebb körülmények közé kívánják juttatni a szövetkezeti dolgozókat. Jóleső dolog ilyenekről hallani. Jólesik tudomásul venni, hogy Gyöngyösön ismét jobbik oldaláról is kezdik már megismerni a „Mátra” Fehérneműkészítő Ktsz-t. S remélhetően erről az oldaláról ismerik meg majd a megyében, a megye és az ország határain túl is, azokon a helyeken, ahová eljutnak nap-nap után a gyöngyösi szövetkezet termékei. t Gyenes István AZ ANGLIAI POSTAHABLÁSHITELES TÖRTÉNETE 12. — A rendőrség megkezdte a farmok és kazlak átkutatását. — No és? — A tetthelytől számított 30 mérföld sugarú körben minden épületet átkutatnak. Az őrnagy felugrott, mintha darázs csípte volna meg. — Az áldóját, ez már baj! Mi is a körben vagyunk! — Valószínűnek tarlóm, hogy a kör központjától iüulnak ki. Mi a te véleményed? — Egyszerre látnak munkához mindenütt. így tették a németek is, amikor Francia- országban az ellenállási mozgalom hívei után kutattak. — Altkor minél előbb el kell tűnnünk! — Ne veszítsük el ideginket. Napokig is eltarthat, amíg ide érnek... Kilenc órakor meghallgatták a BBC rádióállomás híradását a portarablásról: ... A Scotland Yard nyomozói megvizsgálnak minden négyzetcentimétert a tetthely körül... A rablók legalább egymillió fontot zsákmányoltak ... A Scotian Yard ideigle- lenes főhadiszállást rendezett be A ' ' orvban . . . Gerald Mcőitui detektív főfelügyelő irányítja a nyomozást... A rendőrség közreműködésre hívta fel a lakosságot. A belügyminisztérium, a postavezérigazgatóság és az érdekelt biztosító társaságok nagy jutalmat tűztek iki a nyomravezetőnek;.., — Buster Edwards a híreik meghallgatása - után elhatároz ta,hogy lefekszik. Daly is követte példáját. Az őrnagy elhelyezkedett a ház előtt. Előbb a legnagyobb hangerőre állította be a rádiót, hogy egyetlen közleményt se mulasszon el. Dél táj bőm előszállingóztak a banda tagjai: a kis James, Hussey, a festő, a nyakigláb Goody és a többiek. Mindannyian átöltöztek. Levetették a munkásruhát, amelyben dolgoztak, újra „civilekké” váltak. Hussey fejfájásról panaszkodott, a többin is meglátszott, hogy nem aludták ki magukat. Goody néhány bankjeggyel tüzet gyújtott, és teát készített. — Mit jelentett a rádió? — kérdezte. Az őrnagy beszámolt a jelentésekről, a legfontosabb, a 30 mérföld átmérőjű kör átkutatását azonban elhallgatta. Megreggeliztek, majd az őrnagy háromszor összeverte tenyerét; — Gentlemanek, remélem, már kitisztult a fejetek, és megbeszélhetjük helyzetünket. Határoznunk kell a legközelebbi lépésünkről. Elsősorban a pénzről kell döntenünk. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy eredeti megállapodásunk értelmében mindenki egyenlő részt kap a zsákmányból, tekintet nélkül arra, hogy a vállalkozásban milyen szerepet játszott? Senkinek nem volt ellenvetése. — Rendben van. Következik a második pont. Megszámoljuk a pénzt, és elosztjuk 17 egyenlő részre. Ugyanis Twin- ky és a glasgow-i vasutas szintén kap egy-egy részt. Bobby Welch kért szót. — Számításom szerint a zsákmány legalább kétmillió font. Mikor készülünk el ennyi pénz megolvasásával ? — Szerencsére a banktisztviselők elvégezték a munka java részét. Az 5000 vagy 1000 fontos kötegeket nem nehéz megszámlálni. — Nagyszerű! Mihelyt megkapom a részem, rögtön elillanok — szólt közbe Biggs, az egyik Fulham-boy. — Éppen ezt akartam megbeszélni. Ugyanis semmiképpen sem helyeselhetem Biggs szándékát. — Miért? Mi kifogásod van ellene? — Roppant óvatosnak kell lennünk, ezért egyelőre senki sem nyúlhat a pénzhez. — Ügy látszik, elment az eszed! — kiáltott közbe Wilson. — Nem tudom, mit akarsz még tőlünk. A munkát elvégeztük. Mindannyian felnőtt emberek vagyunk, nincs szükségünk gyámra. Hogy mit csinálok a részemmel, az csak rám tartozik. A többiek egymást túlkiabálva, helyeseltek. Az őrnagy idegesen tapsolt, hogy csendet teremtsen. — Legalább hallgassátok végig az őrnagyot — kiáltott rájuk Edwards. — Köszönöm, Buster. Azt hiszem, mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy ma mindenki gyanús ebben az országban, aki hirtelen több pénzt ad ki, mint eddig. És ha valakit letartóztatnak közülünk, az magával rántja a többit is. — Az őrnagynak igaza van — helyeselt Edwards. — Ezért indítványozom a következőt: ha tiszta a levegő, vásárolunk néhány szállító kocsit, részletekben Londonba szállítjuk, és ott biztos helyen elrejtjük a zsákmányt. Csak három tagnak kell tudnia, hova rejtettük a pénzt. Az egyik pontos könyvelést vezet minden kiadott fontról. Egyelőre csak kis összegeket utalunk ki, mondjuk személyenként és havonta 500 fontot. Akinek többre van szüksége, köteles megindokolni, mire szándékozik a pénzt felhasználni. Az igénylésről a hármas bizottság dönt. — Ostobaság. Eszem ágában sincs külön kérvényezni azt, ami egyébként is az enyém — szólt közbe Goody. — És véleményed szerint meddig kell így takarékoskodnunk? — Legalább két évig. — Szó sem lehet róla. — Kár. Pedig éppen téged, Bustert és magamat akartam a hármas bizottságba javasolni. Buster Edwards az őrnagy pártjára állt. — Azt hiszem, nagyon okos dolog, amit az őrnagy javasol. Fogadjuk meg indítványát és válasszuk meg a három bizalmit. De — fordult most az őrnagyhoz —, jobb lenne, ha tiszta bort töltenél a pohárba és felvilágosítanád a többieket helyzetünkrőL Mindannyian az őrnagyra meredtek. Reynolds megnyálazta száraz ajkát. Magabiztossága mintha eltűnt volna. — A dolog úgy áll, hogy ... valami közbejött, ami miatt meg kell változtatnunk eredeti tervünket. A rádión hallottuk, a rendőrség állomását fogtuk, amíg ti aludtatok ... — Rajta, bökjed ki már! — sürgette Goody. — A Scotland Yard 30 mér- földes körzetben átkutat minden farmot. — Ezt is? — Bizonyára ezt is, mert mi is a körben vagyunk. Előbb- utóbb ide is eljönnek. — Szóval, egérfogóban vagyunk! — ugrott fél Goody. — Rögtön el kell tűnnünk, el kell hagynunk a farmot. — Ez még veszélyesebb, mint itt maradni — óvta az őrnagy. — Amíg ellenőrzik az országutakat, bajosan jutunk London, ba. — Megpróbálhatjuk egyenként ... — És mi lesz a pénzzel? — Ki-ki magával vassá a részét. — Még ha el is jutsz Londonba, ott sem vagy biztonságban. A rendőrség bizonyára mozgósította összes besúgóit és mindenkit megfigyeltet, aki az esettel kapcsolatban számításba jöhet. Egészen biztosan az én lakásomon is jártak már. — Én is azt hiszem, hogy itt nagyobb biztonságban vagyunk — mondta Edwards elgondolkodva. — Legalábbis egyelőre. — De én menni akarok, mégpedig rögtön. Majd csak keresztül vágom magam, bízzátok csak rám — ellenkezett Boái. — Senki sem hagyhatja el a farmot, mert bajba sodorja a többieket! — kiáltott rá az őrnagy erélyesen. Üjra ura volt a helyzetnek. Legalábbis egyelőre. A pénz megolvasása közben visszatért a bizakodó hangulat, de vacsora után újra megindult a vita. Biggs mindenáron inni akart, de Reynolds nem engedte meg a fennmaradt két whiskysüveg felbontását. — Aki szomjas, igyék teát! Osztozkodás közben újabb tápot kapott a civakodás. Senki sem akarta a kis címletű bankjegyeket. Ugyanis a fél- és egyfontos bankjegyek kétannyi helyet foglaltok el, mint az öt- és tízfontosak. (Folytatjuk4 * Élők és holtak j ! Szovjet film |
