Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-24 / 224. szám
~ Azonnal tedd le azt a sötét szemüveget! Ki látott ilyet, alig van ki a földből, és huli- gánoskodik! De tanár néni, kérem ... — Semmi de, ne feleselj! Tedd le azonnal! A kis hatodikos szemét el- ° futja a könny, leveszd a szemüveget, elteszi a tokjába, s folytatná a lecke másolását a tábláról. Folytatná... de nem látja. Szomszédja füzete fölé hajol, onnan próbálja ellesni, mi is a további ími- való. — Ne zavard a szomszédod! Bol a másik szemüveged? s* Itt van nálam, de... s- Mondtam már, hogy semmi de, tessék feltenni azt és ne zavarj másokat Felteszi a gyerek a rendes szemüvegét, s azonnal sírásra görbül a szája. Nyeli a köny- nyeit, amiből a füzetre is jut bőven, s mire dél lesz, már teljesen szótlan, arcán fájdalmas vonás. Három napig nem jött iskolába. A tanár néni csak később tudta meg, hogy a szemüveg szára fölsebezte a füle mögött ». finom bőrt, s mivel dioptriái sötét szemüvege is volt (aminek a szára másként hajlott, így nem érte a sebet), feltette azt. Az esetet maga a fiatal pedagógus mondta el, s még azt is hozzátette: „Ezentúl mindig meghallgatom, ha egy gyerek valamit mondani akar!’* Végeredményben nem történt semmi. Sem szabálytalanság, sem fenyítés, talán a tanár néni volt türelmetlen, amin viszont nem lehet csodálkozni. Mégis... Egy kis hatodikosban megrendült valami. Aprócska ügynek látszik, hiszen csak egy gyereket érintett. Ez esetben tisztázódott az ügy, a tanár és tanítvány között helyreállt a jó kapcsolat. S ami még ennél Is fontosabb: az eset során a fiatal nevelő rájött arra, hogy a gyerek is gondolkodó lény, s hogy szüksége van arra, hogy meghallgassák. A szülők nagy része dolgozik, este kapkod, ideges, az anya hajnalban kel, örül, ha a család szétszalad, a gyerek elmegy iskolába, s végre valamit még lendíthet a lakáson. Az édesapa tanul, a nagyobb testvér nem ér rá, meg nem is szeret a kisebbel foglalkozni. A gyereket állandóan leintik, ne fecsegjen, legyen tekintettel arra, hogy szülei egész nap dolgoztak, legyen tekintettel erre. arra, csak éppen azt felejtik el. hogy ró is legyen valaki tekintettel, és hallgassák meg. Otthon is az a helyzet, hogy ha a gyereknek mondanak valamit, s a kisfiú, vagy kislány ellenvéleményt szeretne nyilvánítani, s mondanivalóját így kezdi; „De, anyukám ...” akkor azonnal kész a válasz: „Ne feleselj!” íj'zek után érthető, hogy J ha másütt nem, legalább az iskolában szeretné elérni azt, hogy mondanivalóját a leckén túl is meghallgassák. A pedagógusok nagy része, túlnyomó többsége maga is érzi ennek nagy jelentőségét, meghallgatja a gyereket De még mindig vannak szép számmal olyanok, akik a gyereknek „de”-vel kezdődő mondatára feldühösödnek, s visszautasítják, mint feleselést Nem érdektelen erre a jelenségre szót vesztegetni. A gyerek — kis emberke. Megbízza az úttörőszövetség azzal, hogy teljesítse az úttörőélet parancsait, s annak szellemében. annak törvényei szerint vegye ki a részét a szocializmus építéséből, önálló feladatokkal bízza meg, s maga a reform. szellemében zajló tanítás is arra neveli, hogy gondolkodjék, legyen önálló, s tudja, hogy mit miért csinál, ismerje meg a jelenségeknek az okait is. A családban is úgy kezelik, mint olyan valakit, akit meg lehet bízni, hogy vigye el a kisebb testvérét óvodába, hozza rendbe a lakást, vigye haza az ebédet, vásároljon be egyszóval: ilyen esetben egyenrangú a család többi tagjával Mindezt figyelembe véve joggal várja el, hogy ha neki magának valami mondani, vagy kifogásolni valója van, akkor hallgassák meg. Az első példa sem született volna meg ha a tanárnő nem utasít, hanem megkérdezd: „Fiam! Rajtad miért van napszemüveg, hisz nem is süt a nap?” A gyerek megmondta volna, hogy mi a helyzet, s máris folytatódhatott volna tovább az óra. |?gy másik alkalommal, ha a tanár nem azt mondja a gyereknek, hogy „Ne feküdj a padra!, „hanem megkérdezi, miért teszi, akkor nem lett volna az iskolában rosszul a kisfiú, hanem megmondja, nem érzi jól magát, és akkor hazaküldik gondos ápolásra. De ezek csak testi fájdalmakra vonatkozó példák, ám ha a gyermekben megrögződik a tudat, hogy úgysem hallgatják meg, úgysem mondhatja el a saját véleményét, akkor magába zárkózik, különösen ha hajlamos erre, s valójában soha, senki nem fogja megismerni. Sok esetben éri igazságtalanul a vád: beszélgetett a szomszédjával! Nem mondhat ellent, mert a tanárnak mindig igaza van. Igaz pedagógus már régen sutba dobta ezt a hajdani elképzelést, s hogy ez így van, mutatják a nagyon’ jól kialakított, szeretetben élő gyer- mékközösségek. A gyereknek is meg kell adni a lehetőséget, hogy ha valamivel vádolják, akkor védekezzék. Még azzal a kockázattal is meg kell tenni, hogy esetleg valamelyik rafináltabb, s a maga hasznára akarja fordítani — igaztalanul — a dolgokat. Sokkal több tapasztalata van a gyakorló pedagógusnak abban, hogy mikor és milyen alkalomból mond igazat, vagy mikor hazudik a gyerek. Inkább erre lséül támaszkodni, semmint arra, hogy „a tanárnak van igaza”. Maga a gyermekközös- ség is tudja, hogy mikor mond társuk valót és mikor nem, s igazságérzetük segítségére van a nevelőnek abban, hogy fény derüljön a valódi tényállásra. Maguk a gyerekek sem engedik, hogy a velük igazságosan bánó nevelőt valamelyik becsapja. Viszont az a nevelő, aki nem hallgatja meg a gyerekeket, az megérheti, hogy összefognak ellene — hiszen volt már erre is példa. A gyermek úgy nő föl, aho- gyan környezete irányítja, s ha megerősödik benne az igazségérzet, ha látja, hogy a rossz nyeri él méltó büntetését, már az iskolában is, ha azt látja, hogy számítanak rá és meghallgatják, akkor ember lesz belőle, s nemcsak egyszerű ember, hanem igazságra szomjazó, s azért harcolni tudó felnőtt! Cs. Adam Éva llj könyvek as egri könyvesboltban Az elmúlt héten néhány valóban figyelemreméltó könyv jelent meg az egri könyvesbolt kirakatában. A történelem iránt érdeklődők figyelmét először is az I. Intema- cionálé és Magyarország című tanulmányra hívnék fel. A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és az MSZMP Párttörténeti Intézetének kiadásában az I. Intema- cionálé (1864 szeptember 28) megalakulásának századik évfordulójára jelent meg. A másik történelmi mű Vitte, egykori cári orosz miniszter „Egy kegyvesztett emlékiratai” című könyve. Vitte az orosz történelem egyik korszakának, a cárizmus utolsó évtizedeinek eseményeit idézi fel. A giccses irodalmi termeitekről, a rózsás happy endek- kel végződő filmgiccsekről, sok elgondolkoztató elemzést olvashatunk nap, mint nap a sajtóban. De miről is lehet felismerni a képzőművészeti giccset, kik és miért készítik a giccses festményeket, erről szól Balogh András művészet- történész kis tanulmánya: A képzőművészeti giccs. A világirodalmi sorozatban megjelent Feuchtwanger világhírű könyve, a Goya. A könyv a nagy spanyol festőművészről szól. Az utóbbi években a pedagógiai sajtóban egyre több szó esik az oktató gépekről. Magyar nyelven eddig részletes tanulmány még nem jelent meg. Ezt pótolja a Tankönyv- kiadó kiadásában megjelent, Az oktató gép és az oktatás programozása című könyv. Itt az ősz. Mindezt a következőkből tudtam meg: elmentek a gólyák, a fecskék, s az összes vándormadarak, igaz, ettől még nem biztos, hogy helyükbe az asz költözik. De ránéztem a naptárra is szeptember 21-én. Igaz; ettől még nem köteles az ősz, hogy átvegye a nyár helyét. Tévedhetnek a naptárkészítők, csillagászok és egyszerűen megmakacsolhatja magát az ősz is: - juszt se jövök még . . . Borús, hűvös, esős az idő. De rekkenő júliusban is télikabátot kívántunk nemegyszer és váltogatva hordtuk az esernyőt és a zsebkendőt. Ettől még igazán lehetne nyár. De tegnap reggel őszi borúval a homlokán, jelentőségteljesen nagyot sóhajtva, nézett bele feleségem ruhánk szekrényébe és lakonikusan csak ennyit mondott: — Nincs egy rongyom, amit felvehessekl Megroggyant szívvel, a jövőtől aggódva, botorkáltam el hazulról és az ősz slkoltott fel bennem, mikor a presszóban jeges szódát szolgálták fel. Ez így. együtt: az ősz! Itt van. (-6) TÍZ ÉV A SZÍNPADON Jubileumi előadássorozatot tart a gyöngyösi kétszeresen kitüntetett színjátszó együttes A gyöngyösi jubileumi ünnepségek keretében rendezi meg a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó ÜV kétszeresen kitüntetett színjátszó együttese fennállásának tizedik évfordulója alkalmából szeptember 26 és október 3 között ünnepi színjátszó hetét Szeptember 26-án és 27-én, szombaton és vasárnap este Falra hányt korsó címmel szatirikus műsort mutatnak be a Városi Művelődési Házban. Szeptember 27-én délelőtt ugyanitt kiállítás nyűik, amely a tív év munkásságának eredményeit foglalja össze. Dr. Raft Miklós, a városi tanács vb-elnöke nyitja meg a kiállítást. Tóth Miklós Mézesmadzag című vígjátékát szeptember 30-án, Hervé Nebáncsvirág című operettjét pedig október 2-án játsszák. . Október 3-án délután ünnepi megemlékezés zárja a kitérőgyáriak jubileumi színjátszó hetét Miért bog a szarvasi ■ Az Országos Bőgés- tudományi Intézet gondozásában gondosan szerkesztett, illusztrált, betűkkel írt kis tanulmány jelent meg, amely azt boncolgatja: miért bőg a szarvas. Az értekezés, amelyet érdeklődő elmém végiglapozott, többek között tudatta velem, hogy a szarvas azért bőg, mert ezzel hetvenke- dik, g minél hetve- nebb, annál csiTiosabb menyasszonyt kap, s azért bőg éjjel, mert nem olyan szarvas, hogy nászát fényes nappal, az orrukat mindenbe beleütő vadászok előtt tartsa meg. E füzettel felfegyverkezve felkerestem Aggancs Tódórt, a szarvasok doyenjét, aki már húsz őszt bőgött végig, mondaná el véleményét az Országos Bögéstudomár nyi Intézet álláspontjáról. Aggancs Tódór szívesen állt a rendelkezésemre, miután szerencsére nem látott aggancsot a fejemen, s így nem tekinthetett vetélytárs- nak. — Ez, kérem szarvasokoskodás — mondta lákönikus rövidséggel és elegánsan megvakarta a hátát. — Húsz éve bőgök, de közölhetem önnel, hogy ennek semmi köze a het- venkedéshez, mert bőgni mindenki tud. Hetvenkedni már kevesebben. A tulajdonképpeni ok, a bánat. Igen, ne csodálkozzék, a bánat, hogy egy szarvasünő ilyen nagy állatokat, mint mi vagyunk, képes a patái köré csavarni, egymásnak uszítani, hülye kis gidákat faragni belülünk, büszke bikákból. Kérem, ez a borzasztó! Ügy ugrálunk, kergetőd- zünk, úgy hencegünk egy naivan bánatos szemű Unó körül, mitha kergekórt kaptunk volna. Szégyen és bánat mardossa bikaszívünket, és dühünkben, bánatunkban bőgünk emiatt. Nehéz ezt megérteni, tudom, az önök világában az ilyesmi teljességgel ismeretlen, önök, mint emberek, nem ugrálnak az ü-nőik körül, nem bőgnek dühükben, nem hetvendeknek, hanem tudományos értekezéseket Írnak. Pardon! — mondta udvariasan és bőgve elrohant as erdő széle felé, ahol egy tacskó fiatal bika próbált hetvenkedni. (egri) M 7J?J!A Aiíiirrni'f ri ji HUlwítíffZ AZ ANGLIAI POSTARABLÁSHITELES TÖRTÉNETE 10. Amikor Miller értesült, hogy mi történt, lélekszakad- va futott tovább Cheddington állomásra. Közölte a- úűomás- főnökkel, hogy mi történt Rögtön felhívták ßucking- hampshire grófság rendőrfőnökségét Ott már tudtak az esetről, néhány perccel előbb értesültek róla. Ugyanis az ötödik postakocsi egyik postása gyorsabban cselekedett. A szerelvényen végigfutva az összekötő ajtón keresztül, a szabadba jutott, és a legközelebbi házhoz, a Redborough- fármhoz rohant. Fellármázta a gazdálkodót, és megkérte, hogy rögtön telefonáljon a rendőrségnek. A telefon azonban itt sem működött. Erre elkérte a farmer kerékpárját, 4 MPU.mG_ 1*64. szeptember 24., csütörtök és a legközelebbi faluba, Lindslade-ba rohant. Hajnali 4 óra 26 perckor érkezett a jelentés Bucking- hampshire grófság rendőrségére, vagyis a rendőrség csak egy órával a rablótámadás után értesült róla. A Gentleman Liga tagjai és a Fulham-boyok addigra már búvóhelyükre értek. Keresztülrobogtak Wingra- ve helységen, kioltott lámpákkal baj nélkül keresztüljutottak Aylesburyn, a grófság székhelyén, és hamarosan megálltak a forgalmas országútoktól távol eső Leathersla- de-farmon. Roy James ezúttal felülmúlta önmagát. A súlyce pénzeszsákokkal megrakott háromtonnás teherkocsival 28 perc alatt tette meg a 33 kilométeres utat Wilson és White alig tudtak a nyomában maradni a két terepjáróval. A szomszédos falu toronyórája négyet ütött, amikor a három gépkocsi bekanyarodott a farmhoz vezető keskeny útra. Malcolm Fewtrell rendőrfel- ügyelő,Buckinghampshire grófság bűnügyi rendőrségének főnöke, ekkor még az igazak álmát aludta lakásán, Aylesbury városkában. Az ügyeletes rendőrtisztviselő a lindslade-i őrszoba jelentése alapján fél öt órakor ébresztette fel álmából a főnököt. Az rögtön intézkedett Tíz perccel később több rendőrségi gépkocsi indult Aylesburyból a tetthelyre. Nyomozó kutyákat is vittek magukkal, de a kutyák a kirabolt postakocsiktól csak a Bridego-híd lábáig követhették a postorabló nyomát. — Szóval innen indultak — állapította meg Fewtrell. Rádióparancsot adott ki a grófság minden rendőrségi állomásának, hogy ellenőrizzék az országutakat. tartóztassanak fel minden teher- és személygépkocsit. és vizsgálják át rakományát. Sürgősen közreműködésre kérte fel a szomszédos grófságok, Bedfordshire és Hertfordshire rendőrfőnökségét. Reggel hat órakor talpon volt minden rendőr Dél-Angliában. Fewtrell rögtön megállapította, hogy a rablás tetteseinek kinyomozása meghaladja a vidéki rendőrfőn ökségék képességeit. Ezért haladéktalanul értesítette a Scotland Yardot. Londonból Gerald McArt- hurt küldték a tetthelyre. A negyven év körüli szűkszavú, hallgatag rendőrtísztviselőt néhány nappal azelőtt nevezték ki detektív főfelügyelővé. Alantasai körében nagy népszerűségnek örvendett. Valamennyien Mister Mac-nak szólították. Mr. Mac a vasúti töltés közelében egy rendőrségi kocsiban állította fel főhadiszállását. Szótlanul végighallgatta Fewtrell jelentését és amikor ilyenképpen némi áttekintést szerzett az eseményről, megkérdezte vidéki kartársát: — Előkeríthetné-e minél gyorsabban a környék katonai térképiét? Röviddel később ott volt a térkép. Mr. Mac rajzszögekkel egy deszkalapra erősítette, maid egy darab madzagot kért. Azt is megkapta. A madzag végét rajzszöggel arra a pontra erősítette, ahol a térképen a Bridego-híd van. A térkép léptéke szerint 50 kilométernek megfelelő részt mért le a madzagon, odakötötte ceruzáját, és kört rajzolt a térképre. — Ebben a körben vannak a tetteseik — állapította meg. — Attól tartok, hogy már régen Londonba értek — jegyezte meg Fewtrell — Itt, ebben a körben rejtőznek valahol — ismételte Mr. Mac mély meggyőződéssel. — Nem műkedvelők, hanem szakemberek követték el a rablást, akik pontosan kiszámították, hogy legfeljebb egy óra előnyük lehet a rendőrség előtt. Egy óra alatt éppen elérhették Londont, azonban a főváros felé vezető országutakon már hajnali négy óra tájban is meglehetősen élénk a forgalom. Ott sokan látták volna a postazsákokkal megrakott kocsit. Nem hiszem, hogy ezt megkockáztatták volna. — De hol rejtőzködhetnek? —• Valamelyik farmon, vagy erdei kunyhóban, vagy a háború óta elhagyott, használaton kívüli repülőterek egyikének színjeiben. — Az is lehetséges, hogy egy sportrepülőgéppel a kontinensre repültek... — Spx>rtrepülőgépp>el? Nem hiszem, mert annyian voltok, hogy olyan Ids gépien nem férhettek el azzal a sok poggyásszal. Buckinghampshire és a szomszédos grófságok rendőrségei még aznap megkezdték a tetthelytől számított 50 kilométeres körzetben a farmok, kocsiszínek, magános épületek átkutatását. A környékbeli lakosságot is felszólították, hogy kapcsolódjon a nyomozásiba, és bánmdlyem gyanús adatot vagy körülményt haladéktalanul kö* zöljön a rendőrséggel. Időközben a postominiszté- rium és az érdekelt .biztosító . társaságok szakemberei igyekeztek megállapítani az elrabolt összeget. A déli órákban megjelent Evening News és Evening Standard című lapiok már közölték a piáratlan szenzációt, a nagyszabású postarablást. Azt írták, hogy az elrabolt összeg meghaladja az egymillió fontot. Az emberek valósággal szétkapkodták a két déli lap példányait. A háborús események óta még soha annyi lap nem fogyott az angol fővárosban. Az újságok azt is közölték, hogy a px>staminisztérium és a biztosító vállalatok 35 000 font jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek. Estig 260 000 fontra növelték a jutalmat. A Scotland Yard nagy reményeket fűzött a bűnözés történetében páratlanul nagy ösz- szegű díjhoz. Kiszámították ugyanis, hogy bármilyen óriási összeget rabolt a banda, egy- egy tagjának a része nem éri el a jutalmul kitűzött összeget. Ezért nem lehetetlen, hogy valamelyik rabló a nagy jutalom reményében elárulja társait. Ez a hír azonban — legalább egyelőre — nem jutott el a Gentlemanek Ligájának tagjaihoz. (Folytatjuk) DE...
