Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-23 / 223. szám
Nem a föld dübörög... r Ácsok a Mtöh Az általános fejlődés modorunkat sem hagyja érintetlenül. Nyu-1 god tan ki merem jelenteni, hogy e téren 217 százalékkal jobbak vagyunk, mint 1938- ban. Modorunk — hála a fejlődésnek — t>á- lasztékos, csiszolt, kulturált és finoman árnyalt. E tényen az sem sokat változtat, hogy egyesek úgy káromkodnak. mint egy kocsis, illetve, mint egy úrvezető. Elért eredményeink láttán kijelenthetjük. hogy néhány év alatt a modor területén utolérjük, sőt túlszárnyaljuk az ildv- hadsereget is. Az örvendetes illembéli fejlődés az élet minden területén tapasztalható. Mert ugyebár, mi volt régen? Például: ha valaki ellopott egy szerszámot a gyárból, az egyszerűen tolvaj volt. Belegondolni is borzasztó, hogy milyen szavak használatára vetemedtünk. Hála az illemnek, ma az emberek már nem lopnak, legfeljebb eltulajdonítanak, vagy még szebben kifejezve, rosszul viszonyulnak a társadalmi tulajdonhoz. Ma- már tolvajok sincsenek, legfeljebb szarkák, mert kiváló modorunkban arra is vigyázunk, hogy becézzük az illetőt. Azelőtt az emberek bűnöztek. Ma megtévednek. Ha régen epv keveredő rf.'tV’fi szd~ lámi bdurít, kttenrof mért, nem átallottuk csalónak bélyegezni. Ma senki nem csal, legfeljebb súly csonkít. Gondolom, mindenki érzi a, meghatározásban rejlő kulturált disztingválást, amelyből az elbírálás is logikusan következik. Mert a csalót el kell bocsátani, meg kell büntetni, egy egyszerű súlycsonkítot legfeljebb írásban kell figyelmeztetni, hogy azt mondja: ejnye, ejnye. Ha az illető csa... Illetve súlycsonkító a féldeci konyakot csonkítja négy centre, akkor még dicsérhető is, mint az antialkoholista harc bajnoka. Mielőtt nyelvünk a mai finomságát elérte volna, a munkához való rossz viszonyt is másképp neveztük. Szinte szégyellem leírni, mert félő, hogy a kényesebb Ízlésű olvasó durva naturalizmussal vádol. Azt mondtuk rá, hogy lógós. Istenkém, milyen csúnya szó. Az embert legszentebb méltóságában gyalázza meg. Ma már nem lógnak az emberek, legfeljebb a munkafegyelem területén vannak náluk bizonyos lazaságok. Így mindjárt nem olyan tragikus a dolog. A lazaság szalonképes szó és bármilyen jelentésben le lehet írni. Azelőtt- ha egy pénztáros a lóverseny kiadásainak ’ mínuszát a vállalati szebb beszéd, bár az a hűtlenség még mindig erős egy kissé. Ha régebben egy beosztott nem értett a munkájához, vagy szellemi képességei nem álltak arányban feladataival, akkor nem lyeztetni egy másik vállalathoz — természetesen magasabb beosztásba. Ha a múltban egy <•> dolgozó, teszem azt, x elaludt a gépe mellett,4 ha késett, vagy mun-'" kaidő alatt klubéletet élt, egyszerűen és mo- dortalanul lustának, vagy hanyagnak bélyegeztük. Nem törődtünk f azzal, hogy e durva 4 becsmérlés milyen sú- % lyos károkat okozhat 7. embertársunk leiké- \ ben. Ma — ezt szem X előtt tartva — a sok 7. ezer forintos kár jegy- r zőköny vekben legfel--f jebb odáig ragadtatjuk% el magunkat, hogy 7, megállapítsuk: a hibátj előidéző dolgozótár- % sunk munkafegyelme. X bizonyos kívánnivaló- 4 kát hagy maga után. Ezért aztán a. kárért /■ felelőssé tenni ember-7 telenség lenne. 7 Hát ez van! Ha rz y így megy tovább, elér-X jük a fejlődésnek azt 1 az ideális szintjét, amikor nem lesz betö- -j rés, csak illetéktelen 7 behatolás, nem lesz 4 rablás, legfeljebb né- X hány megtévedt em-7 bertársunk a sértett j' akarata ellenére vét. «4 személyi tulajdon el- X len. De bízom benne, 4 hogy olvasóink vissza- y tartják magukat az X olyan modortalan ki-y, jelentésektől, hogy ez 4 egy rossz humoteszk. y legfeljebb megállapít-'/, jók, Hogy a humor te-x rületén mutatkoznak 4 bizonyos fogyatékos- X ságolc benne ... % Y ősz Ferenc — Tizennyolcán vagyunk egy csapatban, nem harcolunk még a szocialista címért, de a legjavát próbáljuk adni. Segítjük, támogatjuk egymást, de még csak a termelésben, a műszakban. Utána szétfutunk a nagyvilágba, ki erre, ki arra, a családhoz. Vándorló munkások, zömmel bejáró emberek. Hevesiek, nógrádiak és Pest megyeiek. Csak a munkájuk közös, legtöbbjüknél tizenöt esztendeje már. összeszokott társaság, nyoma van ennek mindenütt, ahol csak megfordulnak. Merre voltak már? — Bejártuk úgyszólván az egész megyét... Építettük Pe- tőfibányát, aztán dolgoztunk egy csomó más helyen Bélapátfalvától Selypig. Legutóbb a Hatvani Cukorgyáron. — Ott voltunk eddig a legmagasabban, — toldja meg egy másik, Veres Miklós. — A kazánház tetején ... A legnehezebb? — Ugyanazon a helyen. A raktárt helyszínen előregyártott elemekből építettük, 75— 80 mázsás blokkokat kellett a helyükre tennünk, — segít tárnának a válaszadásban Su ja Zoltán. Kemény munkához szokott, edzett emberek az ácsok. Izgalmas, érdekes, változatos szakma szerelmesei, mint vala- hányan ebben az iparban. Mi húzta őket ehhez? így vallják ők is: ez a naponkénti helytállás ott, a szédítő magasságban, ez a különös romantika a háztetők világában. Meg aztán, lehet is vele keresni, s ez Feketééknél setr utolsó dolog ám ... ! Gy. Gy pénztárból fedezte, akkor modortalanul sik- kasztónak bélyegezték. Hát szabad így beszélni egy emberről? Nem! Ezért ma megtaláltuk a finom, választékos, az embert nem sértő kifejezést: az ilyen illető hűtlenül kezeli a nép vagyonát. Ez már átallották azt mondani róla, hogy korlátolt, buta, sőt — uram bo- csá’ — ostoba. Ha ma lenne ez a vélemény egy „valakiről”, akkor felettesei agyba-föbe dicsérik, elmondják róla, hogy képzett, értelmes kartárs, mert így esetleg át lehet he£ Fekete Kálmán, a brigád- i; vezető, csak jókat tud mondani embereiről. £ Persze, ha elromlik a daru, I’ mint a minap is, — csapágy- |törés volt a futóműben, — i-vagy esik az eső, kicsit hátra- | maradunk a munkával. Különbben alig hiszem, hogy elégedetlenek lennének velünk az | irodán: az elmúlt hónapban is |megvolt az a 122 százalék ... ! | — Dolgos, igyekvő emberek t— bólint rá a művezető is —, ’nincs bajom velük. ■ Az épülő hat- 777,,,,'.',.^., vám kórházon * pontosabban a ; nagy hotel „B”-szárnyán csat- 1 tog, kopog a > széké rce, züm> mög a fűrész, 'deszkák, geren- r dák között, aho- í vá Kákái József 1 művezető elkí- rsért... b — Hogy doi- j> goznak az í ácsok? f A művezető r vállat von, szétfő tárja a karját, £ széles mozdu- b lattal mutat kö- b rül; b — Maga is el- £ döntheti, néz£ zen kicsit szét b az építkezé- P sen... £ Megpróbáltam, b A lassúbb, de kalaposabb mun- £ ka tetszett in- b kább. Kísérőm mosolygott, p mentegetődzve f mondta: nem ktőle hallottam, i. magam válasz- b tottam. £ Feketéék nem b jártak még túl p magasan, - csu. i pán az első eme- ‘■let fedémszékén i dolgoztak. Zsa- l luztak, állvá- b nyoztak. Körüli lőttük valóságos 1 erdőt alkot a í rengeteg fa- í anyag. r Mennyi lehet b vajon? | t — Húsz köb-’ I méternyi taián ■ a deszkából, í meg vagy ötven l köbméter a ge- • rendából. Eny- ínyit dolgozunk pe szintenként, f válaszolja a k brigadéros Fe- pkete Kálmán. b Ácsmunka... bakán a többi, Kami ugyan nem b ilyen jellegze- £ tés. De a fal- t planeil-blokkok, b vasbeton geren- b dák elhelyezéssé, a kefrikezés is a mi dol- bgunk. b Mikorra készülnek el egy- Legy szinttel? b — Tíz nap kell hozzá, ha ^minden jól megy. Ha segít a £ toronydaru is ... Sokszor vjl- tlanyíény mellett is dolgozunk, íhogy idejében végezzünk. A >prémium nekünk is ’ jól jön! Magasan járnak már most is, de biztos érzékkel í padnak szerszámaikhoz, munkájukhoz az ácsok, s a szekereik a kilencedik emelet tetején sem csattognak erőtlenebből majd... — bizonygatják meggyőzően * brigádtagok. Négyezer élővadat szállítanak küllőidre a kéíútkö/.i vadászok J Mezőkövesdtől Füzesabonyon; és Poroszián át egészen a Ti-' száig nyúlik a Füzesabonyi: Állami Gazdaság kétútközi üzemegységének vadászterületté. A 68 ezer holdas védett rezervátumban főleg apróvadak; tanyáznak, de a Tisza menti erdős, bokros árterületen az őzek is szép számban találhatók. A gazdaság vadászai éppen a napokban végezték el a nyár végi vadszámlálást. Ügyes módszerekkel, gyakorlott fogásokkal csaknem 90 százaléknyi pontossággal fel tudták mérni az állomány létszámát. Ennek alapján megállapíthatták, hogy az idei szaporulat kielégítő volt. Nemsokára megkezdődik a vadászidény, és a szép számú vadállományból bőven jut puskavégre való a hazai és külföldi vadászoknak. Ezenkívül jelentős élővad-befogási tervet is kell teljesíteniük. El kell szállítaniuk külföldre többek között 1500 fogolyt, 2500 nyulát élővadként, de a fácánkilövések jelentős részét is a külföldi vadászok számára tartogatják, akik most már folyamatosan látogatják a gazdaság területeit. Féltve őrzött és védet vad itt a túzok, amelyből már országosan is kevés található. Számlik nem több 60— 70-nél, s azok közül is csak néhány kakas kilövésére kaptak engedélyt. A gazdaság vadászai a szokásos dúvaöu-tás mellett hozzáláttak a téli etetők elkészítéséhez, javítják az élő vad befogására szolgáló hálót, hisz novemberben erre is szükség lesz. (Cs. I.) ;uth Sára kriptáit több tudományos intézet munkatársainak segítségével kéi, eddig ismeretlen — elmosódott feliratú — sírt nyitottak ki. A kutatók megállapították, hogy a sírokban Kossuth András, Zemplén vármegye egykori hivatalnoka és Kossuth Sára fekszik, akiket 1770 körül temették el. Valószínűleg rokonai voltak Kossuth Lajosnak. — Megkérdezted X-et is ebben az ügyben? ■ — Persze — nyugtatom meg. — ö volt az első. — És mit mondott? — örült, hogy végre szakmabelijéről írunk. 0 mondta, hogy rég meg kellett volna ezt inr ... el van ragadtatva. — El? — kéraczi hitelen- kadve a kolléga. — Hisz most mondják nekem az utcán, hogv felháborodva ment az osztályra, mert olyan érdemtelen emberekről írnak az. újságban, mint az az asszony... róla meg egy sor se jelenik meg. S hogy ő ezt nem hagyja annyiban ... Mit is lehet erre mondani? Ügy látszik, azok az emberek se haltak még ki, akik mindig annak adnak igazai, aki épp kérdezi őket. Mikor már nyugvópontra került az ügy, s úgy tűnt, teljesen elhalt a mesterségesen támasztott „földdübörgés”, még egy jellemepizód villant fel ez ügyben. Kaptam egy híradást a következő szöveggel, a már említett megkérdezettől: „Én már akkor tudtam, hogy az újságíró elvtársnak van igaza. Nagyon egyetértek minden sorával. Csak így tovább.” Elképzeltem ennek a „hűségnyilatkozatnak” a szövegéi, ha éppen fordítva tisztázódik az egész história. Csak egyetlen kis úgy volt ez, amelyből tucatnyi előfordul néhány nap alatt és mégis mennyi tanulsággal szolgál, mennyi jellembeli tulajdonságot villant fel meg- szívlelésként azoknak, akik véleményt mondanak, döntenek, aláírnak, felháborodnak, reklamálnak jó és rossz szándékkal, és anélkül, hogy az igazság, a tények fülére bíznák, vajon a föld dübörög-e vagy csak ők kiáltanak. Kovács Endre uth András és Kos; — amelyet egy méter magas földtöltés takar. A kutatóárok megtisztítása után a padlóba ágyazva több síremlékre bukkantak. Ezek között van Dobó Ferencnek és feleségének, Ere- csenyi Juditnak sírja. A lerip* tát fedő latin nyelvű felirattal ellátott márványlapot tátiban Lórántffy Mihály készíttette. Ezen a héten a magyar Nemzeti Múzeum régészei Már korábban kellett volna írni róla. — Panaszt? Ugyan kérem, nem tettem én senkinek. Nem is olvastam róla. S így sorban végig mindegyikük elmondta a véleményét, amelyből megnyugtatóan jött a következtetés: szó sincs elkeseredésükről, munkakedvük csökkenéséről. Fülünkben így lassan elhalt a levéltámasztotta „földdübörgés”. Kiderült, hogy csak valaki kiáltott, s 5 vélte hangját földdübörgésnek. Ezután tárcsáztuk fel az osztályvezetőt bővebb információért, mivel neve á reklamáló levélen szerepelt. — Nem, kérem, nem ismerem személyesen az ügyet és a vidéki ügyintézők véleményét. Nem is én írtam alá, csak hallottam róla. A mi ügyintézőnk írta a levelet.. én megbízom munkatársaim véleményében ... De ha valótlan, amit írt, tudom a kötelességem, s nem marad el a felelősségre vonás, — válaszolt készségesen az osztályvezető. Lám, útnak indult egy hivatalos levél, pecséttel, főnöki aláírással, a közfelháborodás szószólójaként, s mindezt tette a levél írója azért, hogy mások is úgy véljék: nem ő kiált, a föld dübörög. Az előbb majdnem elhamarkodottan azt mondtam, hogy gyors és őszinte választ kaptunk a megkérdezett ügyintézőktől. Nos, ez a féltételezés is hamarosan megdőlt. Legalábbis egyikük esetében, akinek jelleme hasonló a hegyi tóhoz, amely átlátszóan tisztának tűnik, de a viharban felkorbá- csolódva hamar megmutatja zavaros iszapját. Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen egyszerűen cáfolhatók az ilyen földdübörgésnek hallatszó magános kiáltások, amikor az egyik kolléga megkérdezte: Felnyitották Kossi A sárospataki Rákóczi-vár római katolikus temploma — amely hazánk egyik legszebb gótikus műemléke — arról is nevezetes, hogy kriptáiban hajdan -fejedelmek temetkezz tek. Az 1490-es évekből származó háromajtós templom építéstörténetének tisztázására a nyári hónapokban nagy arányú ásatások kezdődtek. A munkáknál megtalálták a templom eredeti padlószintjét, József Attila egyik versében bizonyítani akarván mondanivalójának fontosságát, véleményének nagy hatósugarát, így fejezte ki magát: „Nem én kiáltok, a föld dübörög”. S mert mondanivalóját tényleg földdübörgésnek fogták fel az emberek és nemcsak a költő szubjektív véleményének, a példán felbuzdulva sokan kísérlik meg, hogy magános, vézna hangjukat földdübörgéssé erősítsék. Nemrég is hasonló esetet produkált az élet és egy ilyen ..mesterséges földrengés” bőséges és tanulságos betekintést engedett jó néhány ember jellemviiágába. Az történt ugyanis, hogy egyik cikkünkből elismerés- féle csendült ki egy asszony másfél évtizedes közéleti munkája iránt. Röviddel az írás megjelenése után levél érkezett a szerkesztőségbe, amely méltatlannak kiáltotta ki az asszonyt, mint akiről nem lett volna szabad megemlékezni az újság hasábjain. A cikk megjelenése a megyében jól dolgozó ügyintézőket elkeserítette és munkakedvüket nagymértékben befolyásolja — valahogy így dőlt a szemrehányás és a felháborodás a pecsétes és az osztályvezető nevével hitelesített írásból. No®, ha egy írás megbotránkozást szül ahelyett, hogy megelégedést váltana ki azok között, akiknek megbecsülésére, nunkájuk elismerésére író- •lott... valóban elégetésre mélái. De mielőtt tűzbe vetettük Tolna ezt az „elkeseredést szülő” és „munkakedvet szegő” Írást, gondoltuk, előtte még megkérdezzük ez ügyben azokat az ügyintézőket, akikre a levél írója hivatkozott, s akik ebben az ügyben a föld dübörgését; vagyis a közfelháborodást voltak hivatottak betölteni — legalábbis a levél állítása szerint. Kérdéseinkre, hogy mennyije keserítette el őket a szak- máj ukbéli asszonyról szülő írás és hogy mennyire befolyásolja munkaikedvüket, a következőket válaszolták: — Ne haragudjon az elvtárs, de még nem volt időm elolvasni a cikket... — Hogy ismerhetném én- an-* sak az asszonynak a munkáját, ami kor azon a vidéken sohasem jártam... ? S hogyan keseredhetnék él akkor? —- Olvastam a cikket. Végre fbgtelkoznak ezzel a sok végződést kívánó munkával is...
