Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
FARKAS ANDRÁS: HARGITAI ISTVÁN: Rembrandt késői vallomása MENETELÖK Amit dolgoztam, éltein eddig, Lassankint, csendben elfelejtik, Azt mondják, sok pénzt kaptam érte. Ue elment mind, biz' meg nem érte! Mégis megérte! Mennyi minden Munkált ezerszer ereimben, tí, mennyi izgalom, vagy álom Kísértett, hogy szép trónon álljon! Mint küszködött újult szerelmem A korhadó test átka ellen! Akartam a magasba menni! . Szándékom sok, holmim semennyi. Csak vénült testem, ez maradt csak Önvádnak, jognak és panasznak, Csak ezt védem, hogy összetartson. Bármily foszló és rút az arcom. Az életet nem jól csináltam. Megbíztam minden cimborámban, Fürödtem mindenfajta borban: Sok lőrében kevés bíbor van. Ue azt nem tiltja ember, isten, Hogy önmagam megörökítsem, Hogy pisla fény legyen szememben, S az a jövőbe vessen engem. Ha majd egy század úgy találja, Hogy tettemért nagy ár a hála, Kerülje el mihaszna képem, Terítsen szennyes gúnyt fölébem. De tőlem így fogadja jussát! Az életem hit, nem hazugság. Rövid bál, rossz szív, néma bánat S halvány emléke Saskiának. KOVÁCS SÁNDOR: Qtapkűzhen Idő telik, míg cigarettám a körmömig végig ég, míg a füst kék léggömbje bodorodva az égig ér. Idő telik, míg ceruzámat az íráshoz hegyezem, kenyeret vágok, s a kenyeret míg csöndesen megeszem, ha lélegzem, ha földre hajlok, fut az idő, elrohan, magamhoz fognám pedig két karommal szorosan, a folyton történő világ mozgásában ver szívem, nézem az „örök” tárgyak arcát némán, irigyen. én nem lehetek ugyanaz két elmúló perc között s harcban szerzek magamnak egy órányi örömöt, e küzdelmem állandó csak, és ezért van kevesebb lehetőségem a jóra, mint arra, hogy elesek! Senki másnak nem tartoznak: maguknak! Fegyelmezett sor, kollektív közöny. Egyetlen vágyuk, hogyha arcra buknak Jót szundizni a harmatos füvön. De messze niég a cél: fele az útnak! Tudják, s így állanak a távközön Eresztett izornzattal és a slukknak Hosszú füstje szájuk szélén kijön, Az összetartozás fensége elmos Közöttük minden gátat, óriás Együtt e század ahogy megpihen most — v Ügy tartoznak össze, mint semmi más, X Mint a folyó, s medre, mit a folyó mos, $ — Elárulja egy-egy szemvillanás — HASSAK LAJOS: | NAPLÓMBÓL I Annak idején enyém volt a legjobb gép I. örült gyorsasággal vágta a csavarok menetét. £ 18 éves voltam. A hidászoktól kerültem ide s egy csapat lány vezetője lettem. Vágtam a csavarmenetet és a lányokra sandítottam akik lesimított hajukkal olajos kötényükben isi szépek voltak. í Vonzottak és gyötörték fiatalságomat. Ö forró sistergő nappalaim X álmokkal zsúfolt éjszakáim. f Távoli ifjúságom felé fordítom arcomat és érinteni szeretném még egyszer a lányt aki az én gyönyörűségemre táncolt egy május elsején. CSUKÁS ISTVÁN: Ajtót nyitok rád Ajtót nyitóik rád hirtelen, felriadsz a szerelemből; hová álmodod magad, az ajtórésben mi tündököl? Milyen egérút nyílik, szívdobogva milyen kerítő gondolat szöktetne, hogy könnyes-furcsán, mint a gémláb, megtörik nyakad? Hová is futnánk, hová is futnál? Az első kanyar visszahoz, csak a szemed lett még szelídébb, csak az irhám csatakos, szíved előtt alulmaradok, mert alulmarad a világ szivem előtt, kimosod csapzott szárnyamat, s mint az ejtőernyőt begöngyölöd, nyár füstjét szimatolva zuhantunik, emlékszel még talán, most hallgatod: ablak közé zárt törtarany dongó muzsikál; leoltod a lámpát, fogad közé szorítod az inged, úgy vetkezel. Eltajtékző életembe nyugtalanul belefelejtkezel. KATONA JUDIT: «ENYD BIÜSEMQ: MICHAEL GOLD: Boldog tetem Minden nap makacsul föl és le mászik a meredek bérházakban egy ősz, kicsi Chaplin, aki szökve menekül Hitler hamvasztói elől, hogy a „Tökéletes Kefe” ügynökévé legyen nálunk. Most már ő is százszázalékos amerikai, szigorú hűséggel nyakkendőink, hűtőszekrényeink és autóink iránt, a jóimenő, divatos templomok, szépségversenyt nyert papjaink iránt. A náci halállista jelöltje most a Chase National Bankban hisz, s oly szolgálatkész, fürge és alázatos, hogy Hitler — ha most feltámadna — menten megbánná, hogy rossz embernek tartotta ezt a bácsit, a „Tökéletes Kefe” ámuldozó szívű ügynökét™ s könnyes szemmel küldené hamvasztóba. (Fordította: Antal Gábor. 1 Michael Gold haladó szellemű amerikai író és költő. A New York-i Ease Side negyed elesett embereiről szóló regényei, novellái, versei az egész világon közismertek. FÖLNEK ZOLTÁN: Á MADÁR Ha utánad lopódzom a zizegő csillagok sása között a kristálytöltetű vad szelekben, az erdőn túl a hajnali napot elönti a düh. A sömlyék mozdulatlan, zöldes üvegén eltűnik lábad nyoma, csak az ég kékjében beszélgetnek rólad az űrbe támaszkodó jegenyék. Te sugaras mezőket gázló, óriás madár: X aranyló fákat hullató vidék, t boldog ki toliad megtalálja S és megfejti benne a nyár színét. Napimádók Az eprek teste kifakad szomjoltó lilán házaik mögé fut a nap tüzes karikán. Bottal hajtja egy gyerek rétre fut vele. Gurigatja, pörgeti. Nő az ősz szele. Színtócsák vöröse ég erdők lombja gyűl feltámadt tűz a vidék gyümölcse lehull. Kormosak a felemelt konok mákfejek. Mindent égrostán szeleit szürke pernye lep. Szétfújja a földekre özönlők hada. Nap elé sereglenek vállukon kapa. Mi a szabadság? Ha annyira egyetértünk a rend törvényeivel, mintha saját magunk alkottuk volna. ★ — Hogyan nézzem az embereket: A szememmel, az eszemmel, vagy a szívemmel? — A szemeddel is, az eszeddel is, a szíveddel is. ★ Akik többre törnek, mint amennyire képességükből jutja, veszélyesek Cárok csiszárok, fejedelmek, urai tőidnek, tengereknek, parancsukra masírozott a seregek sora. de a humor — sóba! A nagy fejű ek gőgös palotáiban, fent, kik ott kedvükre lustálkodtak, egyszer a csavargó Aesopus meg jelent — s ők látszottak legottan koldusoknak. Arcán a napszinű rozsda s ahogy a szobába lépett a képmutató útszéllséget egy perc alatt Naszreddin Hodzsa mint a sakkbábokat habókjatvaJ szerte szórtat Szeretnék a humort kenni — de a humort nem lehet megvenni! Szeretnék a humort ölni ... De minden bicska bele fog törni! Harcolni ellene — nem könnyű dolog! Vágták, gyilkolták szakadatlan. Lemetszett feje már ott imbolygóit a lándzsa hegyen, a magasban. De alig perdültek meg a bohóc-dobok meséjükbe rikácsolt s integetett: „Kukues! Itt vagyokf* és hetyke táncba kezdett. Nyűtt-kopott kurta kabátkában bűntudattal, fejét leejtve mint egy politikai merénylő úgy vánszorgott a vesztőhelyre. Egész lényében összeomlott. „Meghaltam. Nesztek!” Mikor egyszerre a rossz kabátkából kibomlott karja gúnyos jelt lengetett: „Ezt nektek!* A humort már zárták börtönbe, de ott is mindenkivel kitolt. A falakon, a rácsokon egy pillanat — és áthatolt! Megfázva, rossz köhögést húzva mint egyszerű sorkatona: csasztuska-puska rohamozott ő is mikor lángolt a Téli Palota A dühödt szemeket jól állja, fölényesen legyint. És néha a humor még önmagára is — humorral tekint! Száz csapdájú. Csavar. Furfangol. Lelép mindent s mindenkin átmegy, aki él! Így hát — viruljon örökké a Humor ez a — bátor, derék legény! Tamkó Sirató Károly fordításai cÁz mtbm fa a úiLáa a társadalomra. ★ Akkor láttuk meg, hogy milyen kicsiny ■vagy, amikor magas lóra ültél. ★ Mit ér, ha ismered az igazságot, de szablyád a hüvelyében pihen? Aforizmák Ha gyűlésen a vezetőség beszámolója után senki sem szólal meg, ez a hallgatás Januo-arcú kritika: egyik arca szemrehányóan néz a vezetőségre, másik arca szemrehányóan néz a tagságra. ★ — Mi tokajiak, egy pohárral mindig többet bírunk inni, mint ti, patakiak. — Igen, mert gyengébb a borotok. Ne várj addig a házassággal, amíg hibátlan élettársra akadnál, mert félő, hogy magányosan öregszel meg. ★ Vigyázz mert te is megjárhatod: galambot veszel feleségül, és kígyóval élsz. ★ — Miért nem tudott Katika férjhez menni? — Olyan kedves, olyan okos és olyan becsületes, hogy minden férfi így gondolkozik: Nálam különbet érdemet (í.u. in
