Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

Megeszem a villanyburát..!

Az Üvegember históriába illő tettei a bélapátfalvi kocsmában

Foníos-e az export

SÍROKBAN?

A gépipar jelentős szerepet játszik a magyar exportban. Teljesíti éves tervét és ezen belül külföldi szállítási kötele- lezettségeit a gépipar? Ez nem szűk szakmai érdek, mert ettől jelentős mértékben függ az ország kereskedelmi mérlege. Acélra, színesfémekre, autóra és külföldi ruhaszövetre van szükségünk? Igen és egyre nagyobb mennyiségben. De a külföldről beszerzett áru ellenértékét az exportból kell előteremtenünk. Éppen ezért fokozott felelősség hárul azokra a gyárakra-, a,m?,y?1'nck külföldi szállítási kötelezettségei vannak. A Mátrav'déki Fémművek nem kis részt vállalt ebből.

Hogyan teljesítették az exportot és mit várnak az év végére a sírok iák? Időszerű a kérdés vizsgálata a/ért. is, mert átszervezték a :t-as üzemet. úi népekéi állítottak munkába és mintegy hat hónapja a művezetőktől a diszpécserig és az üzemvezetőig új emberek a termelés parancsnokai.

Tubus helyett lánc

Aki csak egyetlen — bár a legfontosabb — adatot nézi, elégedett lehet a Mátravldéki Fémművek féléves exportteljesítésével, Ugyanis 100,3 százalékot mutatnak az okmányain Annál is örvendetesebb ez, mert az előző évben a gyár összes termelésének csak 19 százaléka, az 'd*n pedig már 25 százéi^.’.i ( öli, A síroklak szállítanak Csehszlovákiába-, Ceylonba. Kubába és a Szovjetunióba. De nem mindig azt gyártották, amit kellett volna. Á nyáron nem volt lakk és festék, kevesebb tubust és több láncot gyártottak. Az adatok és a számok sokaságában egyetlen tény utal a későbbi veszélyekre: 93,7 százalék a féléves tervszerűség. Szükség volt a kerékpár- és a motorláncra, átvette a külföldi megrendelő, a hiányzó tubusokra egyelőre szállítási határidőt adtak. De aztán jön a sürgetés, a kötbér és könnyért veszélybe kerülhet a> magyar ipar hírneve.

Kiss Mátyás, a tubusüzem vezetője, nem éppen derűlátással beszél a mai eredményekről és a harmadik negyedév lehetőségeiről. Aznap, amikor ott jártunk, a tervezett 169

MOLNÁR ZOLTÁN:

GOMBA UTCA

Lépnem kell egyet előre.

De megelőzött. Alig fordultam be a Gomba utcábaj mész- sziről láttam, hogy egy lány megy át az úton, valahogy furcsán bicegve. Aztán jött még felém egy pár lépést a keskeny járdán, s éppen a nyolcas számú ház előtt megállt. A világoskék blúzáról megismertem.

Hallottam, hogy az anyja kiált neki: „Jössz már, kislányom?” .,Megyele, megyek

már." De megvárta, míg odaérek.

Egyetlen önkéntelen pillantással mértem fel egész alak- 'nt. 'ős- vállát, kék

blúzát emelő kerek mellecskéit, ferde csípőjét és lábait, melyek közül az egyik rövidebb volt, mint a másik és félarasznyira emelt talpú cipő pótolta.

Felemeltem a két ujjam, de hiába igyekeztem úgy, mint az előző napokban. Nem köszönt vissza, csak nézett egyenesen a szemembe, belémlátó okos tekintetével. Éreztem, hogy továbbra is ott áll a kapuban mozdulatlanul, mégsem voltam képes visszanézni.

Rákönyököltem az asztalra, becsuktam a szemem, s csak néha nyitottam ki.

Ügy éreztem magam, mint egy elhagyatott szerető.

Máig fáj, álmodni is szoktam róla. Másnap, s harmadnap, s később már nem a Gomba utcán jártam haza, hanem a régi, a rövidebb úton.

MPUJSÉG 3

1964.

20« vasárnap

ezer tubus helyett csak 124 900- at gyártottak. Korábban is nem csökkent, inkább szaporodott a félévi 3 8 millió tubus tartozás.

•— Sok az igazolatlan hiányzás — panaszkodik az üzemvezető. De nem látogatják, nem ellenőrzik a gyakrabban és hosszabb ideig hiányzókat sem. Pedig az igazolatlan hiányzókról és a tón’ önzésekről is mondják, hogy krumplit ásnak, vagy az építkezésnél segítenek a szomszédban.

Gyakran reped, vagy törik a fröccsentő tüske, a gyatra,

vonsz nrer«*ámoftkal

nem lehet dolgozni, — méltatlankodnak a munkások. Edzési, vagy hőkezelési hibára hivatkoznak a szerszámraktárban, de ettől még a baj magától nem múlik el. A földszinti húzógépnek nem volt szerszáma. ezért az elmúlt napokban a földszinten és az emeleten is gyakran állt a munka. Szeptember első napjaiban a műszaki-gazdasági tanácskozáson sürgették a másfél milliós tu- bm, gyártásához szükséges szerszámokat, Pár napja két soron kezdték a nagy tubus gyártását, de Szabó Dénes, a GYEGO vezetője most közölte, hogy nem tudnak szerszámot adni. így újabb időveszteséggel ismét más exporttermelésre szerelik át a gépeket,

— A 4-es sor 12 óráig anyaghiány miatt állt, Hoszú órák mentek veszendőbe, mert a 3- a9 soron egyszer k ' ' adt, máskor kenődött a festék — olvastuk a műszaknapló bejegyzéseit. Görbe Lajos művezető szerint a harmadik műszak leállt, mert nem volt szerszám. Másnap reggel Soóa János főművezető bejegyezte a naplóba, hogy a raktárban volt szerszám, csak meg kellett volna nézni.

Varga János művezető meggyőződéssel állítja, hogy az 1- as és a 2-es sor tervét hozza. A harmadik negyedév mulasztásait már aligha tudják pótolni, de az év végéig

törlesztik az adósságot,

csak a szerszámellátási javítsák meg.

Baj lehet a mostani szerszámok anyagával? Lehetséges,

sok minden szól az érvek mellett. De a baj okát már meg kellett volna állapítani és akkor már közelebb jutottak volna a megoldáshoz is. Csak a szerszámok minő., .. .. állatják?

A Herlán-sor modern és jó megoldás. De elhanyagolják a gépek karbantartását. A lakatosok keveset törődnek vele. Nem ápolják, nem törölgetik a gépet, pedig a munka mellett megtehetnék. Hanyagság, lustaság és a művezetők nemtörődömsége az oka, hogy hamar berágódnak a csúszó felületek, törnek a szerszámok és hamar tönkremennek az értékes gépek.

A tubusüzem egyedi gépein vastagon áll a por, piszok és a festék — állapította meg legutóbbi ellenőrzésén Rózsa László igazgató. Görbe Lajos művezető és Szombati Kálmán üzemvezető-helyettes csak álltak, nem tudtak mit szólni,

lő százalékos prémium

Sok mindenen változtatni kell Sírokban, Példamutatással, neveléssel és erélyes Intézkedéssel is. Fodor Sándor beállító lakatost fegyelmi elő állították, bérét csökkentették és végül a napokban elbocsátották. mert nem törődött a gondjaira bízott gépekkel. Most 8-9 százalék a selejt és ea milliókba kerül a gyárnak, Űj bérszabályzatot adtak a tubusüzembe. Tizenöt százalékos prémiumot kapnak azok, akiknek selejtje nem haladja meg a tűrt selejtet.

Éppen az exportérdekek diktálják a munka sürgős megjavítását. Romániában rövid idő alatt meghonosítottál* a tubusgyártást. Szófiában is szerein'1' "gv Herlán-sort. A nemzetközi versenyt csak akkor bírjuk, ha Sírokban és másutt is, határidőre és kifogástalan minőségben eleget tesznek az exportkötelezettségeknek.

Dr. Fazekas László

ISMERETSÉGÜNK több volt, núnt romantikus. Alkalmi autót vártam a bélapátfalvi kultúr- ház előtt és helyette ők jöttek ... az Üvegember és társai. Akkor még nem is tudtam, hogy lukkel hoz össze a sors, csak az a magabiztosság lepett meg kissé, amellyel a repedt gombú és hangú táskarádiójukat letették a forgalmas út közepére és twisztelni kezdtek.

— Hát, ugyebár, minden embernek más a feje veleje — mondták csendesen az arra járó bélapátfalviak, amikor látták, hogy az alacsony, félrenyalt frizurás fiú társával együtt az útra dobva magát, a twiszt ütemére hídból hídba forgott.

Határozottan érdekeltek a fickók.

Ök készségesen közölték, hogy miskolci szerelők, itt melóznak éppen a cementgyárnál. Legalább még egy hónapig. Miután a táncbemutató véget ért, megúszván elgázoltatásukat, és a port leöblítendő, a közeli kocsmába tértek, ahol már együtt volt az egész galeri... számtalan sörök társaságában.

A „bemutatkozás” gyorsan ment.

— Ki az Üvegember? — kiáltotta el magát az asztalra csapva a twisztelő, apró termetű szőke, s harciasán nézett körül az italbolt vendégein.

— Te vagy, komám! — helyeselt rá a szeszrágott arcú, alig húszéves, aörtehajú legényke mély alázattal.

— £s ki az Inas?

— Az én vagyok.. i — szerénykedett az előbbi gyerekember.

— No, ha te vagy az Inas, akkor neked is jár belőle — recsegte elváltozott hangon az Üvegember és barátságos mozdulattal fiatal társa szájába lökött egy fél zsilettpengét, amit az engedelmesen kezdett ropogtatni ... a penge másik felén rágódó „főnökét” követve

MAGUKBA MÉLYÜLTEN csemegéztek a használt Figarón, foguk alatt darálva a metsző acélt Keveset szóltak. Forgatták, aprózták a mind kisebb darabokat időnként eltátva szájukat, hogy lássák: nem csalás, a pengét fogukkal darálják, aztán lenyelik.

Mikor már a gyengébb idegzetű kocsmabeliek a mellék- helyiség felé tekingettek, egy fejintésre elindult az asztalokhoz a galeriban üló mellénye®,, simaképű férfiú, aki eddig csak« sörét nyelte sz Üvegember asz-3 falán.

— Kedves uraim! En merned-5

»elem a barátomat! — szólte teljes fogsorát kivillantva — > Ha fizetnek öt fél keverfet.. itt az asztaluknál eszi meg s< fiú a villanykörtét. 3

Hitetlenkedés, tétovázás fo-« gadta szavait Az Üvegember? fa odafigyelt. Kezét Napóleoni- módra zakójába akasztva, át-v szólt az asztalhoz: <

— Az anyjuk hitetlen ... Me-s

uedzser! Fogadd le, hogy szá-J zásért a villanyburát is meg-« eszem! Cakk-pakk. Válasszák? Jó a legnagyobbat <

A tekintetek fel vágódnak a\ plafonra, ahol jó emberfej \ nagyságú burák csüngnek alá.« Megtermett fiatalember bará-J faival diskurálva, összegyűrt« tízeseket tol a Menedzser elé. «

— Mennyi? — kérdi az fity-'

máivá a soványka pénzkupa-« eot ^

— Negyven. <

— Negyven? Ezért tegyej

főnkre az egészségét?... — mű-« felháborodik a Menedzser. —« Nincs magukban semmi ember- 3 ség? — Aztán megenyhülve,« hozzáteszi: *

— Százasért megeszi... ol- ■ Csóbban nem.

Az Üvegembert untatja az, alku. A kezében levő villany-« körtét (vajh, melyik üzemrész-^ bői fedezi a szükségletet) ide-: gesen veri az asztalhoz, míg’; darabokra törve, szétpukkan, t

— Szomjas a galeri! öt félért

megkajálom. — mutat az üvegcserepekre. S határozott kijelentésére örömös mosollyal bó~ c lint az asztalánál ülő Inas. az1 öreg, meg a Colos is, akik im-< tnáron üres poharak mellett búsulnak a törzsasztalnál. ^

PÄR PERC. S MAR . nyújt-' ják is a Mer “dz-1 r felé a blokkot, aki b»tést'-eUően beint.

— Kezdheted, öt fél kevert

Van rajta. !

— A foglalatot is egye meg!.

a Először csak véletlenül járitam arra. Addig a rövidebb £utat választottam, de egy na> pori, ahogy munka után meg- r mosakodtam, magamra kaptam ?o ruhát, fütyörészve, hetykén, ? valahogy bódultán iramodtam l nelci a világnak, s egyszer csak l azt vettem észre, hogy ismereteién vidéken járok. Na, sebaj. j Felnyúltam a fák lombjai közé, t ; hűvös leveleket téptem a le- ínyerembe, aztán szerte szórtam. ? Begörbített ujjakkal végigko- -j pogtattam a kerítéseket, mint í a gyerekek, s kíváncsian né- Izegettem közben a házacska- ? kát.

; S akkor egy ablakban megh pillantottam egy lányt, önkén- ? telenül elmosolyodott, amikor s meglátta bolondos világba balc- a tatásomat, ahogy játszottam a £ levelekkel, és megkopogtat- ? tam a kerítéseket, az övékét is. \ Különös, megértő mosoly volt i a még szinte gyermeki arcon. ? Semmi nyoma a lányos maga- 5 keltetésnek, de a szeméremnek z sem: olyan természetes, hogy j, estid álkozni kellett rajta. Ma- ? gam is a szemébe néztem és í mosolyogtam; de én sem úgy,

> ahogy lányokra szoktam, ha- «) nem ártatlanul, mint 6, és kl- S nevetve gyerekességemet.

£ De amint túlhaladtam, vala- \ mi szép és kitalálhatatlan szo- ? morúságra emlékeztetett az arc,

> s ezért másnap délután is erre i kellett hazamennem.

■ Mentem komolyan végig a Gomba utcán, ahogy illik. S a j kis fehér ház ablakában ott dűlt a lány, s amint észrevett, \ megint elmosolyodott. Én meg babban a pillanatban kitalál- j tam: azon derül, hogy nem úgy Sviselkedem, mint tegnap, ha* nem most erővel komolynak és

* -felnőttnek mutatom magam. Nem állhattam meg, nekem is

'■ mosolyognom kellett.

< A következő napon erősen i elhatároztam, hogy egyáltalán

nem engedek; nem vagyok már holmi vigyori inasgyerek, hanem valóságos iparossegéd, akinek adnia kell magára. Ám, ahogy a ház elé érek, s kész vagyok a leány orcájával szemben komolynak maradni, látom, hogy őneki esze ágában sincs nevetni, hanem ugyanolyan

reség miatt, s visszanéztem, hogy meggyőződjek, van-e igazán a valóságban ilyen kedvesség-szépség.

Nem is értem be annyival, hogy naponta elmegyek az ablaka előtt. Ezután már reggelenként is a Gomba utcát választottam, pedig így vagy tíz

párnákat is ő hímezhette. S biztosan azért csinálnak korán rendet, mert az apja munkába megy, s éppen vele reggeliznek a konyhában.

Amilwr hazamentem, rákönyököltem az asztalra, becsuktam a szememet, s rögtön

megjelent előttem okos szemével és tiszta arcocskájával. S elkezdtem vele beszélgetni, nem kimondott szavaklcal, de lélekből, s meghökkentem, mikor ki buggyantottam az igazságot.

Szeretlek téged, te leány, s látom, én is megtetszettem neked. Belőled olyan szelíd, takaros és munkásemberhez való asszonyka lesz, amilyenre szükségem van, én meg olyan dolgos, családját szerető em.ber, amilyet te képzelsz magadnak. Igaz, csodaszép vagy, de én sem vagyok akármilyen legény.

Fel is álltam és belenéztem a komód felett a kerek tükörbe.

Másnap köszöntem a leánynak. No, csak úgy könnyedén, két ujjamat a sapkámhoz érintve, hogy azért szégyenbe ne maradjak, ha nem fogadná.

Nem köszönt vissza.

Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Először mintha biccentett volna, de közben talán meggondolta magát, zavarba jött, elpirult.

Gyönyörködtem benne,

mert olyan kedves volt így, pirosán.

Holnap ugyanígy megbököm a sapkámat, majd meglátjuk, mit tesz, hiszen most már tudhatja, hogy megint köszönni fogok.

perccel korábban kellett kelnem, amit a háziasszonyom sehogyan sem tudott megértem.

Ilyenkor üresen ásított az ablak; be lehetett látni a szobába, de ott sem volt senki.

Megvetett ágyak, s előttük egy kis dívány, tarka pokróccal letakarva, két kereky fodros párna az ágyaknak támasztva. Ezen a díványkán alhat, meg a

okos képet vág, mint én, de a szemén látszik, csak azért csinálja, hogy kedvesen kigúnyoljon. Ahogy tegnap a mosolygásától. most ettől a komolyságától nem bírtam ki, hogy hangosan és igazán el ne nevessem magam. Mintha erre várt volna, ő is nevetett, de csak picikét, csilingelve. Megcsóváltam a fejem t kicsi ve— erősködik az overállos férfi, aki beszállt a keverttel, amikor látja, hogy az Üvegember kezdi ropogtatni a villanyégő darabjait,

— De uram! — csitítja a Menedzser. — Ez nem volt az alkuban.

— Ha éhes, azt. is megeszi! — makacskodik tovább a fogadó, s szavára részeg röhögés tölti be a kocsmát.

Az Üvegember, mint finy- nyás menyecske, kényeskedve rakja a szájába a villanykörte darabjait, aztán széles arcmozdulatokkal ropogtatja fogai között, hátborzongató zenét szolgáltatva a produkcióhoz, a szájában ripityára törő üvegcserepek hangjával.

Inas ámulattal nézi mesterét.

Az mintegy megsajnálva, akár a kutyának a csontot, neki is veit néhány üvegcserepe*.

— Remélem, megkínálhatom a barátomat is? — kérdi a fogadótól;

Inas hálásan darálja az üvegcserepet. Időnként széttárja a száját, hogy sört, vagy kevertet nyeljen, vagy mutassa: még nem vagdosta szét az üveg a száját

A főnök viszont dühös. Nyelvén vércsík szalad lefelé... de azért emészti tovább az égőt

Inas vérszemet kapva, még a villanykörte fémszálas, tömör belső réeaébe is beleharap.

KÖZBEN A MENEDZSER

újabb ügyfelek után kutat a dermedező kocsmabeliek között

— Ha akarják, lenyeli a karórát is.„ Egy rundó ötünknek... és félóra múlva visszakapja az órát — ajánlgatja buzgón.

— Vagy azt akarják netán, hogy százas szöget dugjon fel az orrán a koponyájába? Az Üvegember megteszi önöknek... Csak egy kört fizessenek.

— Az anyját Hát ilyenek a huligánok? — kiált fel gyermekes ámulattal, hátratolva fején a kalapot a kukoricásko- csi tetejéről lekászálódott újabb vendég;

— Evégre nevelje fel az ember a gyerekeit? — sóhajtja hozzá bosszankodva a nézők egyike.

—• Az enyém még a keményebb csirkehúst is félretolja

a tányérián — sopánkodik tovább a társa, majd keményebb hangok is ütődnek Menedzser füléhez. Rosszalló, felháborodott szavak, amelyekből azt szűrheti le az Üvegember-ga- leri, hogy a közvélemény inkább azt látná jó szemmel, ha a gyári munkával produkálná így mayát a brigád, nem a villanykörte-evésben, s a helybeli fiatalok megrontásában.

Erre új fordulatot vesz az ügy.

A Menedzser szellemi vetélkedőt ajánl.

— öl liter, aki legyőzi az Üvegembert! Sport, politika, földrajz, mindegy neki... — hirdeti kikiáltói hangon.

Rögtön akad vetélkedőtárs. Peregnek a kérdések, A bővült tekintetű Üvegember hosszú ideig mereng maga elé. Aztán majdnem verekedésig fajul az ügy azon, hogy Alexandria Egyiptomban,

vagy Olaszországban van-e?

A kedélyek felhevülnek. A vetélkedőnek vége, de újabb fogadások, újabb viták pezs- dülnek fel. Űj hecc ez itt, Bélapátfalván. Hogy tettlegesség- ig mikor fajul ez, minden bizonnyal csak idő kérdését Az Üvegember és társai mulatni tanítják a falubelieket. És a többség lábával veri a taktust, kevesen merészelnek szólni ellene.

De áld „tanul”, olyan inkább akad.

PISTA BÁCSI, a munkás- szálló gondnoka meséli — akit a sors ezekkel a hálóvendégck- kel áldott meg — hogy már a falubeli fiatalok is bementek a szállóba „továbbképezni” magukat, s utána oly hanyagul vagdosták a falhoz a sörösüvegeket, mintha ezer év óta az Üvegember galerijába tartoznának.

— Pedig ezek a mi fiataljaink kiszesek volnának —

méltatlankodik tovább a rossz példa ragadós voltán Pista bácsi, s ő sem érti, miként történt, hogy ilyen hamar eltanulták a „hűligán mesterséget” a falubeli fiatalok is, ahelyett, hogy kísérletet tettek volna az Üvegember-galeri megzabolá- zására.

De hát legtöbben csak tapsolnak... s így nem várható más, mint az újabb produkció.

Kovács Endre