Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-19 / 220. szám

\\\\\\\\N\S\\SV\^ As ifjúság édes madaru Amerikai film !-XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Az amerikai Dél egyik kis­városában, St-Cloud-ban há­rom ember találkozik. Alessandra Del Lago Holly­woodból menekül utcahosszú Cadiilac-ján. Hiába művészete, tudása, hisztériás félelemmel fut a filmváros „arannyal ki­vert poklából”, mert az örege­dés ráncainak szaporodásával a közönség kegye elfordul tőle és Hollywood irgalmatlan törvé­nyei homályba lökik visszavon­hatatlanul. Del Lago még a csúcson áll, pénzével és mű­vészetével mindent elérhet. Megvásárolhatja Chance Way- ne-t is, aki fiatal és férfiszép­ség, és aki a kábítószerekkel élő filmsztár szolgálatába csak azért szegődött, mert a csúcsra akar jutni. Chance nem az az üresfejű seíyemfiú, akinek csak dollár­ban és izomban kifejezhető ér­téke van. Merész, álmai van­nak, nem riad vissza kisebb- nagyobb zsarolási lehetőségek­től sem, hogy terveit valóra válthassa. A szerelem, az ifjú­ság legédesebb madara a vál­lán ül, körülröpködi, de Chan­ce szerint is — micsoda emberi távlatok és rövidlátás ez! — a messzi madár szebb, azok a tollak ékesebbek, amiket a tá­voli napfény ragyogtak Pincér módján és a szolga alázatával lesi Del Lago mozdulatát. A te­lefonhívások erőszakos halmo­zásával időt és alkalmat akar nyerni a sikerhez vezető tol­vajéira. Minden energiáját ez a nagy-nagy érvényesülési haj­sza köti le: csaknem üres kézzel megverekedni a csúcs­ért Nem veszi észre, hogy az önzés nemcsak benne, de min­denkiben könyörtelen. A vá­gyak kergetésében lehet céltu­datos, lehet kitartó, maradhat tiszta, a félreérthető helyzeté­ben is, de az önzés kegyetlen törvényét mások jobban isme- íik mint ő, és keményebben Végrehajtják. Finley déli szenátor, aki Ugyancsak szisztéma szerint játszik részvényeivel és a kö­rülötte lévő emberekkel. A tő­két úgy használja, hogy csak neki kamatozzék, az em­bereket pedig úgy dobja el és emeli fel, ahogyan neki jó. Scudder doktor főorvos lesz a kórházban, mert a világ sze­mében megvetendő, az ameri­kai közéletben csúfságnak szá­mító műtétet végrehajtja. De eldobja, mert nem engedelmes­kedik. Finley a ragadozók ki­számított vigyorával mosolyog az emberekre, akikről mindent tud, vagy mindent akar tud­ni. Amikor lánya. Heavenly beleszeret . Chance-ba, karrier­re biztatja a fiút — egy vasút­jeggyel és egy százdollárossal küldi messze szerencsét pró­bálni. Amikor szeretője, Lucy miatt kineveti a lánya, brutá­lisan kidobja a jobb sorsra érdemes feleségpótlékot. Meg­halt asszonya nővérét, Non- ni-et is legszívesebben felnyár­salná a szemével, mert nem engedelmeskedik neki. A ren­dőrök Finley intésére, a „törvény keretein belül” min­dent elkövetnek a szenátor po­litikai karrierje érdekében. A sheriff, a kisváros, a kor­mányzó fügvénye ennek a hó- zentrágeres, erőszakos állú, szivarozó egykori marhapász­tornak. A pénzen, a hatalmon, a ha- rácsoláson kívül minden csak díszlet itt. A választási gyűlés előtt imádkoztát Finley, mert ezt kívánja a közfelfogás. A dísztribünre odaállíttatja fe­hér ruhában „ártatlan lányát”, akiről az egész város tudja az igazat. Intézkedik ez a Finley, gátlástalanul és szemérmetle­nül meglovagol minden em­beri hiszékenységet és korlá­toltságot. Fia is csak egy sze­mély az ő megfellebbezhetet­len akaratának végrehajtásá­ban. Micsoda pojácaság, szá­nandó vergődése az üres egyé­niségnek ez a vénült és műve­letlen marhahajcsár, ha ki­vesszük mögüle a pénzt! Min­dene van, amit javakban ki leht fejezni, de az önimádaton és az erőszakosságon kívül semmit nem látunk jellemé­ben. Tennessee Williams ebben a három emberben írja meg a mai Dél teljes jellemrajzát. Mindenki önző ebben a világ­ban. Letipomi, vagy letipor- tatni — ez a választás. Az egyik oldalon a pénz totemizált ha­talma, a másikon a fel sem pislantó szolgalelkűség. Gátlás­talanság és szélhámosság, lát­szat és hatásvadászat folyik itt pártatlanul egybe. Látszólag csak a véletlen dönti el, ki ma­rad a küzdelem végén állva. A család ügyetlen együttes psu- pán az érdekek elfedésére. A humanitás, az emberi érzések helyett — ezekről szemforgatva és imádkozva beszél Finlay — vad dulakodás folyik a több pénzért, a hatalomért. A tojás- fejűek — így hívják az értel­miséget Amerikában — ösze- fognak ugyan, de a legtöbbjük zsebre dugott kézzel és egzisz­tenciális függőségben nézi, mi­kor és hogyan tapossa meg a törvényt az, akinek pénze van ehhez a sporthoz. Tennessee Williams döbbe­netes erejű mondatokban vall arról az Amerikáról, ahol nem­régen a Finley-hez hasonló ha­talmasságok végrehajtottak egy elnök-gyilkosságot. S akar- va-akaratlanul a faragatlan modorú és folyton fenyegetőző elnökjelölt, Goldwater jut az ember eszébe, amikor az ing­ujjra vetkőző Finley-t, a hon­atyát látja ágálni: utasít, ren­delkezik és mindenki engedel­meskedik. Lehetséges ez? — merül fel benne a kérdés, már­mint az a kérdés, hogy ezt a ■filmet ma, Hollywoodban gyár­tották? Igen, Hollywoodban készült. Ez a Metro-Goldwyn-Mayer produkció nagyszerű dráma. Richard Brooks ismeri és érti Tennessee Williams drámai vi­lágát. Hőseit az író teljes meg­győződéssel küldi küzdelembe. Chance nem nyeri el, nem nyerheti el rokonszenvüket, mert többre, másra tör, mint amit jelleme miatt elérnie le­hetséges. Bántja meggyőződé­sünket az is, ahogyan a küz­delemnek nekilendül. Del La­go, a filmsztár, megrendítsen viaskodik félelmében, de gond­jai, félelme idegen az egészsé­ges emberek számára. Finley brutalitása rémít, mert fene­vad akkor is, ha jól álcázza szándékait. A dráma végső fel­oldása csak fegyvernyugvást jelent. A néző hazasétál aggó­dó gondolataival. Ez a színpadi mű nem vélet­lenül volt kétéves siker a Broadway-n. Nem véletlenül lenyűgöző filmalkotás Richard Brooks forgatókönyve és ren­dezése sem. Szerencsésen azok játsszák a filmben is a fősze­repeket, akik a Broadway-n két évig. Geraldine Page az elhulló filmsztár alakjában remekel. A Hollywooddal folyó inter- urbánjának pár perces jelene­tében egy nagy színésznő érett tudását nyújtja. Paul Newman kergeti a fiatalság édes mada­rát. Amerikai típus, félig nyi­tott szájjal, nem erős intellek­tussal, de célt látva, és annak érdekében küzdve-küszködve. . Ed Begley jellemrajznak is, paródiának is, megdöbbentés- nek is kitűnő. Feszülten fi­gyelni kell ezt a színészit, aki egy nekünk idegen típust ilyen hitelesen ábrázol. A film azt igazolja, hogy a szuperfilmek ipara mellett van egy másik Hollywood is, ahol nagyvonalúan és művészi igénnyel szembenéznek a mai igazsággal, a mai Amerikával. Farkas András Magyobb önállóságot kaptak a középiskolai KISZ-szervezetek EGERBEN tanácskoztak az ország valamennyi középisko­láinak KISZ-tanácsadó taná­rai és nevelési igazgatóhelyet­tesei. A háromnapos tanácsko­zás középpontjában a KISZ VI. kongresszusára való felkészü­lés és a középiskolai KISZ- szervezetek feladatai állottak. Számos vonatkozásban újat hozott a tanácskozás az iskolai mozgalmi munkában. Ezekről beszélgettünk Kocsis Sándor­ral, a megyei KISZ-bizottság iskolai felelősével. A KISZ-nevelőmunka elvá­laszthatatlan az 1960-as kong­resszuson meghirdetett „Ifjú­ság a szocializmusért” mozga­lomtól, amely egységes keret­be foglalja a KISZ-tagok és a szervezeten kívüli ifjúság munkáját, tanulását, kulturá­lis és sporttevékenységét. A próbafoglalkozások mód­szerében változás történt. — Mi tette ezt szükségessé? — A többéves tapasztalatok birtokában fejlesztjük tovább az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalmat. Ez a mozgalom alapjaiban bevált, csupán e foglalkozások módszereit kell tökéletesíteni. Az „Ifjúság a szocializmusért” próbafoglal­kozásokon az eddigi „kötele­ző” tematikát elhagyjuk és a három megadott téma mellett csak tematikai javaslatokat teszünk. — Megváltozott a KISZ-be való felvétel rendszere is. Mi­lyen változást jelent ez? — Eddig a felvétel az általá­nos iskolák nyolcadik osztá­lyában történt. így a KISZ- tagság sokszor a diákélet auto­matikus velejárójának hatott, hiszen nem volt megfelelő po­litikai tartalma. Az új tanév­ben már csak a középiskolák­ban léphetnek be a KlSZ-be, magatartásuk, politikai meg­győződésük alapján. Lényeges változásokat szeretnénk elérni a KISZ-s>zervezetek önállósága és öntevékenysége területén is. Ebben útmutatást ad a KISZ KB és a Művelődésügyi Mi­nisztérium közös állásfoglalá­sa, a közösségi nevelés kérdé- seben A ' KÖZÉPISKOLÁKBAN most készül az új házirend, amely kötelező minden tanuló­ra, magában foglalja az iskola szabályait, meghatározza a fel­adatokat és a kötelessége­ket. Az eddigiektől eltérően a KISZ-szervezetek tevékenyen részt vesznék az iskolai házi­rend összeállításában. Figye­lembe kell venni az ifjúság érdekeit is, mert a KlSZ-szer- vezeteknek érdekvédelmi szer­veiknek is kell lenniük. A KISZ, mint a párt ifjúsá­gi szervezete, az elmúlt évek­ben megbecsülést, elismerést vívott ki magának társadalmi életünkben'. Az ifjúság szerve­zésében reáháruló feladatokat azonban egyedül nem tudja megoldani. Szüksége van az iskolák vezetőinek, a pártnak, A FOGATBEMUTATÖN — Szépek, szépek ezek a hagyományos kocsik, de azért az ezres, farmotoros Skodát is bemutathatták volna! (Endrődi István rajza) az eddiginél is nagyobb ragíté- sére. Az 1965—66-os tanévben be-é vezetik a tanulók politikai képzésének új rendszerét, amely tovább erősíti a kapcso­latot a párt, az iskolák és a társadalmi szervek között. Az ifjúság politikai oktatásába szeretnénk bevonni a helyi pártszervezetek vezetőit, akik rendszeres előadásokon tájé­koztatnák a tanulókat az őket érdeklő kérdésekről, Hiszen az ifjúság nevelése nemcsak a KISZ feladata, hanem az egész társadalomé. ^k 1958 ÓTA az iskolai mozgal­mi munkából aktívan kiveszik részüket a KISZ-tanácsadó ta­nárok, akik nemcsak mint pe­dagógusok, hanem mint idő­sebb, tapasztaltabb, a mozgal­mi életben jártasabb emberek szervezik a tanulók politikai nevelését, segítik világnézeti, szocialista, erkölcsi tudatuk és magatartásuk kialakítását, láncszem a KISZ és az iskola vezetői között. Egyik legfonto­sabb feladata az alapszervezet megalakítása és a megfelelő KISZ-vezetők kiválasztásának segítése. Együtt él a mozgalmi mimikában a tanulókkal, javas­latokkal és tanácsokkal látja el őket. Legjobban az iskolai KISZ- szervezetek vezetőd tudják ér­tékelni a tanácsadó tanárok munkáit, hiszen ők kérik és kapják többször segítségüket. Önódi Ágnes IV. b osztályos tanuló két év óta KlSZ-titká- ra az egri közgazdasági tech­nikumnak. — Milyen segítséget kap a KISZ-szervezet az iskola ta­nácsadó tanárától? — Sok segítséget kapunk is­kolánk tanácsadó tanárától. Közösen beszéljük meg a KISZ-szervezet programját, együtt van velünk rendezvé­nyeinken. Bármilyen problé­mánk van, segítségét kérjük. Mióta tanácsadó tanár van, szervezeti életünk élénk, fog­lalkozásaink színesebbek es tartalmasabbak. KÖZÉPISKOLÁINK KISZ- szervezetei már a hatodik kongresszusra készülnék. Érté­kelne, elemzik munkájukat, eredményeiket, hiányosságai­kat. Az eddigi munkájuk bizo­nyítja: érdemes bennük bízni — és segíteni őket. i i (Koős) I« _______— I A mírrifi'f fi äL&my siti?szí*?t. AZ ANGLIAI ' • T ' t í'l' s v v,. > ' A farmhoz érve gondosan megtisztogatták cipőjüket, le­eresztették a redőnyöket, s csak akkor kapcsolták be a Világítást. A tágas helyiségben kört alkotva megálltak, hogy megbeszéljék a főpróba tapasz­talatait. — Nos, .hogy ment? — kér­dezte Roy James az őrnagy­tól. — Kitűnően hajtottál — bó­lintott Bruce Reynolds elis­merően. Negyven perc alatt ideértél a háromtonnással a keskeny, kanyargós úton. Ez igazán elismerésre méltó tel­jesítmény. Ha akkor is min­den úgy sikerül, mint most, a főpróbán, akkor nem lesz sem­mi baj. — Az imént mégis azt mondtad, hogy a legfontosabb­ról megfeledkeztünk. — Igen, de még van időnk pótolni a mulasztást. — Nem értem, mire célzol. 4 1964. szeptember 19., szombat — Gondoltatok-e már arra, mi lesz az akció után? — Egy ideig feltétlenül itt kell maradnunk a farmon — válaszolta Edwards. — Helyes. Nos, nézzetek csak körül. — Persze élelmiszerre, bú­torra van szükségünk. — Igen, erről feledkeztünk meg. Étel, ital, dohány... — Nők... Az őrnagy rosszallóan nézett a közbeszólóra. — Ne tréfálkozzunk, uraim. Komoly dologról van szó, iz­galmas napoknak nézünk elé­be. Megtörténhet, hogy hete­kig kell a farmon rejtőzköd­nünk. Aki ezt nem érti meg, jobban teszi, ha még most visszalép. Van-e valaki köz­tünk, aki meggondolta magát? Senki sem válaszolt. — Rendben van. Akkor majd jegyzékbe foglaljuk mindazt, amire szükségünk van, hogy hosszabb időt tölt- hessünk a farmon. Ágyakat, edényt, evőeszközt kell besze­reznünk. Magadra vállalod, Checkers? Goody csak legbizalmasabb barátainak engedte meg, hogy Checkersnek szólítsák. — Nincs időm. Alibiről kell gondoskodnom. — Hát te, Buster? A kövér Buster Edwards kelletlenül félrehúzta a száját. — Voltaképpen a tengerre akartam menni néhány napra az asszonnyal. — Szóval, ez is rám marad — sóhajtott fel az őrnagy. — Majd én segítek — mond­ta sógora, John Daly, aki a polgári életben szintén antik­várius volt. Három nappal később a farmon volt az egész felszere­lés: 16 tábori ágy, takarókkal, edény, evőeszköz, munka­ruhák, konzervék, liszt, rizs, cukor, tea, öt láda narancs és alma. Szappanról sem feled­kezett meg az őrnagy. Viszont ital tekintetében nem volt ép­pen bőkezű. Csak két üveg whiskyt és két üveg gint, azonkívül' 32 láda sört vásá­rolt. Vastag függönyöket is szerzett be, hogy az ablakokon ne szűrődhessen ki világosság. Szórakozási lehetőségről is gondoskodott. Sógora tanácsá­ra egy televízió- és egy kitű­nő rádiókészüléket vásárolt, amivel a rendőrségi adásokat is fogni lehetett, azonkívül né­hány csomag kártyát és a Mo­nopolt nevű népszerű társas­játékot. Egy pár használt bilincs is volt a holmi között. — Hát ezzel a vacakkal mi a szándékod? — kérdezte Roy James. — Lehetséges, hogy szüksé­günk lesz rá — válaszolta az őrnagy. A romlandó élelmiszert — 300 tojást, hét font vajat és 20 kenyeret — az őrnagy csak az utolsó előtti napon szál­lította a farmra. Roy James közben jármű­vekről gondoskodott. Egy lo­pott háromtonnés teherkocsit a zugműhelyben sárgára fes­tették. Goody is közreműkö­dött, és bár egyébként a leg­óvatosabb gentleman volt, ez alkalommal mégis súlyos hi­bát követett el. Ugyanis ké­sőbb, letartóztatása után, a Scotland Yard vegyészei a ci­pőjének talpa és a felsőbőr kö­zött talált festékcsöppről vegyi vizsgálattal kótségbevonhatat- lanul bebizonyították, hogy ugyanaz a festék, amellyel a postarablásnál használt teher­autót befestették. De ez csak jóval később tör­tént ... Holnap egy túzok, vagy ma egy veréb... Goody közben biztos alibiről gondoskodott. Néhány nappal az akcióra kitűzött nap előtt anyjával együtt Észak—Írországba uta­zott és augusztus 7-ére meg­váltotta jegyét a visszautazás­ra. A következő tervet dolgozta ki: Az akciót augusztus 7-ére virradó éjjel hajtják végre. Miközben! néhány árával ké­sőbb az egész ország rendőr­sége a postarablctk után nyo­moz, Mr. és Mrs. Goody repü­lőgépen' útban lesz Észak—Ír­országból London felé. Termé­szetesen nem ő és az anyja, hanem egy ismerős házaspár. Ö maga álnéven már egy nap­pal előbb visszatér Londonba és részt vesz a vállalkozásban. Az ismerős házaspár augusz­tus 7-én délelőtt a repülőtér parkolóhelyén- beszáll az ő Jaguar kocsijába, a városba hajt és a kocsit a lakása előtt hagyja, hogy mindenki — de elsősorban a rendőrség — azt higgye, hogy csak augusztus 7-én délelőtt, tehát néhány órával a postarablás után tért vissza Írországból Londonba. A gondos előkészület azon­ban hiábavalónak bizonyult. Ugyanis augusztus 6-án este, néhány órával a tervezett tá­madás után a gondosan fel­épített alibi összeomlott. A korábbi megállapodás sze­rint Goody aznap estefelé fel­hívta azt a bizonyos Twinkyt — aki tizenhat hónappal az­előtt a tippet adta a postarab­láshoz —, hogy közölje vele: minden rendben van. — Már tűkön ülök és várom a hívásodat — jelentkezett Twinky. — Egy nappal el kell halasztani az akciót. — Megőrültél! A többiek teljes készenlétben a farmon vannak és csak a kitűzött idő­pontra várnak. — Várjanak még egy na­pi*. — Mi történt? Beszélj már! — Ne ordíts! Az imént fel* hívott az összekötő emberein Glasgow-ból. — Az ír vasutas? — Igen. Azt mondta: ma nem érdemes. Csak negyven pénzes zsák lesz a vonaton. — De hiszen ő jelölte ki az időpontot: augusztus 7-ére vir­radó éjszaka. — Közben megváltozott a helyzet. A nagy pénzkülde­ményt csak holnap indítják el Glasgow-ból. — Mennyit? — 132 zsákot.. — Mennyi pénz az? — Legalább kétmillió, de le­het, hogy két és fél millió font. — És ma? — Körülbelül nyolcszázezer. — Ez sem megvetendő összeg. — Inkább várjatok még egy napig. Ugyanis azt is közölnöm kell, hogy ma a szerelvény kö­zepén van a két pénzszállító kocsi, holnap pedig a szerel­vény elején lesznek, közvetle­nül a mozdony mögött. Goody dühösen lecsapta a kagylót. Autójába vágta magát és a farmra robogott. Már késő este volt. A töb­biek kártyáztak. Mindannyian együtt voltaic, Cordrey kivéte­lével. Neki az volt a feladata, hogy Smiler Jackson mozdony- vezetővel Londonból egyenesen a tett színhelyére menjen. Smi­ler még mindig nem tudta, hogy voltaképpen miről van szó. A többiek nem akarták, hogy ismerje a banda búvó­helyét. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents