Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-18 / 219. szám
A kommunista erkölcs ** hosszú történelmi fejlő- iésen keresztül Ellákul ki és óbb fejlődési szakaszon megy it. A proletariátus megjelenésével és osztállyá szerveződésével a proletariátus kialakítja i maga erkölcsét, a burzsoázia wztályerkölcsévél szemben. A »roletariátusaiak a kizsákmá- íyolással szemben folytatott «ztályharca sz ü keégs zer ű e n étrehozza a kommunista párat, amely a proletariátus erkölcsi fejlődésében magasabb irkölcsi fokot jelent. Ezzel a iroletariátus — legalábbis an- i.ak egy része — eljut osztály- íelyzetének, történelmi hivatá- ■ának felismeréséig, képessé »álik arra, hogy a néptöme- ;ék forradalmi harcának élére díjon, megdöntse a burzsoázia gazdasági, társadalmi viszo- íyait, új szocialista termelési, ársadalmi viszonyokat teremtsem, s elvezesse a népet az osztály nélküli társadalomba, i kommunizmusba. A hatalom átvételével a szocialista gazdasági, társadalmi viszonyok kialakításával a proletariátus erkölcsisége új tartalmat nyer. A kommunista erkölcsi új .lellemvomásokkal, új normákkal gazdagszik. Ugyanakkor a régi, megdöntött társadalmi rendszer erkölcse nem semmisül meg egy csapásra, maradványai hosszú ideig élnek, fékezik a kommunista erkölcs kibontakozását. Ezért a kommunista erkölcs elmélyítéséért folytatott harcban nem lehet figyelmen kívül hagyni a burzsoá kispolgári erkölcs maradványainak hatását, az ellene folytatott harc a pártszervezetek igen fontos feladatát képezi. A kapitalizmus uralkodó erkölcsét az individualizmus elve jellemzi, amelynek lényege, hogy az egyéni érdeket mindenek fölé helyezi, a társadalmi érdeket alig, vagy csak másodlagosan veszi figyelembe. Ezzel szemben a kommunista erkölcs alapja a kollektivizmus, amely kifejezésre jut az egyéni és társadalmi érdek összhangjában, a kölcsönös segítségadásban éa együttműködésben. A kollektivizmus a szo** cializmus termelési viszonyainak lényegéből fakad, amely legközvetlenebbül az emberek kölcsönös segítésében, elvtársias együttműködésében, az elmaradók támogatásában valósul meg. Az erkölcs önálló fejlődési folyamatára leginkább jellemző, hogy az emberekben mindig megvolt az akarat egymás kölcsönös megsegítésére. Még a magántulajdonon alapuló gazdasági társadalmi viszonyok között is. A szocialista termelési viszonyok azonban nemcsak előmozdítják az emberek kölcsönös segítését és együttműködését, hanem egyenesen nélkülözhetetlenné teszi ezt. E nélkül szinte elképzelhetetlen a szocialista társadalom fennmaradása. Nincs és nem létezik mindentől elvonatkoztatott és elszigetelt egyéni tudás. Éppen ezért elítélendő az a lenéző magatartás, amely egyes, magukat „okosnak” vélt embereknél mutatkozik az alacsonyabb szaktudással rendelkező emberekkel szemben. Az emberek tudása, bölcsessége, tapasztalata közvetett, vagy közvetlen úton elősegíti az egyes ember tudását, munkában elért eredményeit, mint ahogyan az egyes ember szorgalma és tudása hozzájárul mások, végső soron az egész társadalom fejlődéséhez. Ebnek az egymásra . való utaltságnak szerves egységéből fakadó kollektivizmus fejezi ki azt a magasabb fokú kommunista erkölcsiséget, amelynek minden időben jellemeznie kell a szocialista típusú embert. A kommunista, általában minden szocialista módon gondolkodó és élő ember tudása és képessége legjavát adja a társadaloméit, mások megsegítéséért, a bajba jutottak, az elmaradók támogatásáért. Az az ember, aki képes szaktudását, tapasztalatát az elmaradottaknak átadni és ezzel elősegíteni, hogy ők is hasonló szaktudásra és eredményekre tegyen szert, magas fokú erkölcsi felfogásról tesz tanúságot. De az ilyen ember arra is képes, hogy .a társadalmi problémák megoldásában is aktív szerepet töltsön be. Az ilyen erkölcsi felfogás A szocialista és a kommunista erkölcs jellemző vonásai írta: BÍRÓ JÓZSEFas MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára mindinkább megszünteti és végül is lehetetlenné teszi a még fellelhető, a mások bajaival szemben és- a társadalmi problémáik iránt tanúsított nemtörődömséget. A kommunisták, a vezetők ^ külön erkölcsi kötelessége, hogy az emberek túlnyomó többségében meglevő egymás iránti segíteni akarást, az együttműködést még inkább kifejlesszék, bevonják őket ezzel is közös problémáink jobb megoldásába. Így valósul meg a kommunista erkölcsnek az az elve, hogy: az ember az embernek barátja, elvtársa és testvére. Az egyéni és társadalmi érdekek egybeesése a kollektivizmus elvének egyik nélkülözhetetlen megnyilvánulása. Az egyén a szociulizimus építésében figyelembe veszi a társadalom összórdekét, azon munkálkodik, hogy a társadalmi javaik állandóan gyarapodjanak, de egyúttal egyéni érdekeinek kielégítéséért is dolgozik. Ez viszont feltételezi az anyagi érdekeltség elvének érvényesülését. Az emberek szocialista tudata és az anyagi érdekeltség elvének érvényesülése dialektikus összefüggésben van egymással. A kettő együttesen teszi csak lehetővé, hogy minő nagyobb eredményeket érjünk él a szocializmus építésében. A vezetők, sajnos, sokszor megfeledkeznek erről. Hol az egyiket, hol a másikat helyezik előtérbe, vagy hanyagolják el. Gyakori eset, amikor a vezetők egy-egy nehézség leküzdésében nem számolnak a dolgozók szocialista tudatában végbement változással, holott számos esetben adták tanú jelét annak, hogy a párt hívó szavára, a legnagyobb nehézségek leküzdésére is képesek. Ezért lényeges feladat, hogy állandóan fejlesszük a dolgozók szocialista tudatát, s bízzunk abban, hogy az. emberek kellő meggyőzés után, szükség esetén végrehajtanak megoldhatatlannak látszó feladatokat is. Hiba lenne azonban csak erre apellálni. Az emberek elvárják, hogy a népgazdaság erejének megfelelően, a végzett munka arányában részesüljenek a javakból, és a jól végzett munkát bizonyos határig premizáljuk. Ezt a célt szolgálja a különböző — üzemenként sokszor változó, de a szocialista elosztás elvével megegyező — anyagi ösztönzők alkalmazása is. Tudott dolog, hogy például a tsz-ékben elért eredményeinkhez nagyban hozzájárult az anyagi ösztönzők helyes alkalmazása, mégis akadnak vezetők, akik még mindig elzárkóznak előle, nem értik az anyagi ösztönzők alkalmazásának kettős jellegét, azt, hogy az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása a társadalmi érdeken kívül egyéni érdeket is szolgál. Ezért nagyon fontos még manapság, hogy minden üzemben, termelőszövetkezetben a párt politikájának megfelelően alkalmazzák az anyagi ösztönzés különböző módszereit. A társadalmi és egyéni érdé. kék egybeesése természetesen nem jelenti azt, hogy szükség esetén az egyéni érdeket ne rendeljük alá a közösség érdekeinek. A szocializmus építésének vannak periódusai, amikor az egyéni érdeket alá kell rendelni a társadalmi érdeknek. A vállalati érdek is sokszor megköveteli ezt. Ismeretes, hogy megyénkben a külszíni lignitbányászatnak nagy lehetőségei vannak, sokkal olcsóbban, kevesebb munkaráfordítással, - hasonló minőségben, nagyobb mennyiségű szenet tudunk termelni, mint a hagyományos mélyműveléssel. A külszíni szénfejtés bővítése azzal jár, hogy a mélymű. velésű lignitbányászat fokozatosan megszűnik, ami maga utón vonja az ott dolgozó bányászok átcsoportosítását, átképzését. Lehet, hogy ez átmenetileg bizonyos megrázkódtatásokkal jár, egyeseknél fizetéscsökkenést is eredményezhet. Azonban a külszíni szénfejtéshez messzemenő társadalmi érdek fűződik, s ebben az esetben az egyéni érdeket alá kell rendelni a közösség érdekének. Ennek megértése természetesen nem megy simán, még vezetőknél is többszöri meggyőző munkára van szükség ahhoz, hogy megértsék a külszíni szénbányászás jelentőségét, perspektíváját. L’ zzel kapcsolatban helyes Lj és szükséges összehasonlítást tenni a- burzsoá és a kommunista erkölcs között. A kapitalizmusban az üzemek automatizálása, vagy bányák lezárása létbizonytalanságot teremt a munkások között, egy részük az utcára kerül. Szocialista államunk viszont gondoskodik arról, hogy a dolgozók megfelelő munkahelyet kapjanak, átképzést nyerjenek, és hogy a lehetőséghez képest ne csökkenjen keresetük. Ez Is mutatja, milyen mélységes különbség van a burzsoá és a kommunista erkölcs között. A társadalmi és közösségi érdekek egybeesésének elvét nem minden kommunista értelmezi egyformán. Néhány esetben tapasztalható ennek szektás, vagy revizionista értelmezése. A szektás álláspont és gyakorlat visszaél az egyéni érdek alárendelésével, követelményeivel. Ott és akkor is lemondást követel, ahol és amikor nincs erre szükség. A revizionizmus viszont az egyéni érdeket helyezi előtérbe. Mondván; ha az egyén érdekét egyenként kielégítjük, ezzel a társadalom követelményeinek is eleget tettünk. Mindkét álláspont helytelen, ellentétes a kommunista erkölccsel, mivel az egyéneket nem lehet osztályukból, a társadtilomból kiszakítva szemlélni. Vannak kommunista vezetők, akik az egyéni érdek alárendelését a közösségi érdeknek valamiféle „önfeláldozásnak”, „önmegtagadásnak” fogják fel akkor is, ha csak bizonyos átmeneti lemondásról van szó. A kommunista azért önfeláldozó, mert a népet szolgálja, a nép boldogságáért küzdve találja meg saját boldogságát is. Nagyon találóan mondotta Kádár elvtárs a VII. kongresszus zárszavában: „A kommunista csak úgy éri el saját boldogsá- gát, ha mások is boldogok. Ehhez pedig az kell, hogy ő maga mindent megtegyen ezért a boldogságért.” Akadnák olyan kommunista vezetők, akik megfeledkezve a kommunista erkölcs követelményeiről, egyéni érdekeiket a társadalmi érdekek fölé helyezik, mások rovására kívánnak anyagi előnyökre szert tenni. Természetesen a kommunistákat is ugyanúgy megilleti a végzett munkájuknak megfelelő jövedelem, mint bárki más . De a jogtalan anyagi előnyök szerzése mindenképpen összeegyeztethetetlen a kommunista erkölccsel. Az ilyen burzsoát jellemző szűklátókörű egoizmussal szemben fel kell venni a harcot, mindenkit arra nevelve, hogy a társadalmi és egyéni érdek összhangjának megfelelően éljen és dolgozzék. Ez felel meg a kommunista erkölcsnek, a kommunista humanizmusnak. \ burzsoá ideológusok á» napjainkban sokat be- szélnek az emberi humanizmusról. úgy tüntetik fel, mintha a humanizmus elvet ok testesítenék meg. Pedig az, ellenkezője az igaz. Bar a t>'xír7 zsoá humanizmus a polgári forradalmi átalakulások idején haladó jellegű volt, mívd a középkori feudális erkölcs embertelenségével szemben magasabb fokú erkölcsdseget, a szabadság, testvériség, egyenlőség eszményét hirdette, később azonban, különösen az imperializmus korszakában a burzsoázia ezt a magasztos eszmét mindinkább megtagadta és előtérbe helyezte a burzsoá egoizmust, az embertelenséget, a profithajhászás érdekében fokozta a munkások kizsákmányolását, a gyarmati néríek elnyomását: egyik háborúból a másikba sodorta az emberiséget. A polgári humanizmus elvont emberszeretetet hirdet és ezt sokszor vallási parancsolatokba rögzíti. Az ilyen elvont szeretet független a körülményektől. Emberi szeretetet hirdetnek, ugyanakkor az egyéni profitszerzés érdekében a legmesszebbmenőkig kizsákmányolják a munkásokat, dolgozó parasztokat, megaláztatásra és szolgaságra nevelik az embereket. A burzsoázia osztályhatalmának fenntartása érdekében mindenre képes, ha kell ölet és gyilkoltat, háborúba sodorja a népeket. Az ilyen humanizmus teljesen idegen a kommunista humanizmustól. A kommunista humanizmus a burzsoá képmutató humanizmussal ellentétben azért küzd, hogy megteremtse az emberek boldogságának, jólétének objektív anyagi feltételeit, elvezesse a népet az osztály nélküli társadalomba. Küzd azért, hogy az embereket megmentse a harmadik világháború borzalmaitól, s olyan szocialista világot teremtsen, amelyben megszűnnek a háború gazdasági és politikai feltételed. A kommunista humanizmus elve parancsolóan megköveteli a szocializmus és a kommunizmus építése közben az emberről való sokoldalú gondoskodást. A szocialista, majd a kommunista társadalomban minden az emberért történik. Ezért a kommunistáknak, különösen a vezetőknek egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni az emberről való gondoskodást. Sajnos mégis vannak olyanok, akik munkájuk közben nem tartják ezt fontosnak, nem veszik figyelembe, hogy a szocializmus építése közben az emberek egy része bajokkal és problémákkal küzd, amelyre orvoslást várnak. A vezetők, a kommunis- ták kötelessége, hogy a lehetőségeken belül megtalálják a módját annak, hogy az emberek problémái előbb- utóbb valamilyen formában megoldást nyerjenek. Ez felel meg legjobban a kommunista humanizmus elvének. Ez lehetővé teszi, hogy az emberek szocialista tudata elmélyüljön, hogy egész népünk egységesen magáénak vallja a szocializmus magasztos eszméjét, küzdjön és harcoljon a szocializmus teljes felépítéséért. „A kommunista erkölcs egyik alapvető kritériuma: hűség és odaadás a szocializmus ügye, a szocialista haza, a szocialista országok iránt,” — minitahogy ezt az SZKP XXII. kongresszusa is meghatározta. Nálunk az emberek, kommunisták és párton kívüliek tíz- és százezrei emelkedtek ennek az elkölcsi felfogásnak a magaslatára. Azokat az embereket, akik eljutottak erre a magaslatra, nem ingathatja meg erkölcsi hitében sem az imperializmus kardcsörtető prog- pagandája, sem pedig a belső ellenséges elemek rosszindulatú hírverése. Az ilyen emberek képesek fellépni a maradiság- gal, a visszahúzó erőkkel a kispolgári kishitűséggel, a szocializmus építését gátló tényezőkkel szemben. Ennek példamutató jelét láttuk többek között az ellen- forradalom leveréséért, az ország politikai és gazdasági konszolidálásáért, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folytatott harcban is. De megmutatkozott ez az imperializmus által a Karib-íenger térségében kirobbantott válság idején is, amikor az emberek túlnyomó többsége higgadtan és megfontoltan viselkedett ebben a feszült helyzetben, bfzva abban, hogy a Szovjetunió vezetőinek megfontolt, rugalmas külpolitikája elősegíti e válság megoldását. Emellett persze látnunk kell, hogy vannak még, akik kételkednek a szocializmus eszméjének legyőzhetetlenségében. akiket könnyen megingat egy-egy ellenséges hírverés, bedőlnek különböző rémhíreknek, meghátrálnak a nehézségek elől. Ezek rendszerint olyan emberek, akikben nem tudatosodott még eléggé, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti erőviszonyok eltolódnak a szoc'alizmus javára, hogy olyan korszakban élünk, amikor a szocializmus a társadalom fejlődésének döntő és meghatározó tényezőjévé vált. Az ilyen emberek hajlamosak arra. hogv túlértékeljék az imperializmus erejét, lebecsüljék a hazájukbeli és a nemzetközi szocializmus erejét. Az ilyen embereket a tények erejével, türelmes nevelőmunkával lehet meggyőzni a marxiz- mus-leninizmus legyőzhetetlen Igazságáról, a szocialista világrendszer fölényéről és erejéről, elmélyítve bennük is a szocialista eszme, szocialista haza, a szocialista országok iránti hűséget és szeretetet, Arra kell nevelni népünket, hogy harcos védelmezői legyenek szocialista vívmányainknak és szorgalmas munkájukkal segítsék elő szocialista hazánk gazdasági, politikai erejének további növekedését. A szocializmus építésének legjelentősebb vívmánya a termelőeszközök társadalmi tulajdonba való vétele és nagyarányú továbbfejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a megszilárdításban elért eredmények. Ezzel hazánkban létrejöttek az egységes szocialista termelési viszonyok. A tulajdonviszonyokban végbement változás megváltoztatta az emberek és osztályok egymáshoz való viszonyát is. Ma már az emberek túlnyomó többsége magáénak vallja az üzemet, amelyben dolgozik, a társadalmi tulajdont és ennek megfelelően védelmezi és fejleszti azt. Ez a magas fokú erkölcsi felfogás szinte uralkodóvá vált szocialista társadalmunkban. Ennek fényes bizonyítéka a termelés emelkedése, a technika fejlődése, s az a tény, hogy örvendetesen évről évre cseleken a társadalmi tulajdon ellen vétők száma. Különösen szembetűnő a fejlődés a termelőszövetkezeti parasztságnál, akik, lényegét tekintve, mindössze négy éve dolgoznak közösségben. A nagy átszervezés előtt a parasztságot az individualizmus elve, az egyéni harácsolás és kapzsiság jellemezte. Ezt váltotta fel a szocialista erkölcsi felfogás, amely legfőképpen a közös vagyon gyarapításában és védelmében, a közös munkához való új viszonyban jut kifejezésre. Ezen pozitív fejlődés mellett azonban vannak még emberek, akik a társadalmi tulajdont, a közös vagyont nem tekintik sajátjuknak, olyan anyagi forrásnak, amely meghatározza egyéni életüket és jólétüket. Akadnak olyanok is. akik egyéni érdeküket túlságosan előtérbe helyezve, hozzányúlnak a közös vagyonhoz, magyarán sikkasztanak, csalnak és lopnak. Az ilyen emberekkel szemben népünk erkölcsi felfogására támaszkodva, határozottan fel kell lépnünk és erkölcsileg elítélve káros tetteiket, ha szükséges, a törvény szigorát is alkalmazni kell ellenük. A Icqlényegescb b. hogy a kommunisták, általában a vezetők, de minden becsületes pártonkívüli is meggyőző politikai munkával nevelje az embereket a társadalmi tulajdon védelmére és fejlesztésére, a közös vagyon megbecsülésére és szeretőiére. A közös vagyon gyarapításánál* és az egyéni boldogulásnak legfontosabb feltétele a jól végzett munka. A munka, a társadalmi tevékenység, legfontosabb oldala, az ember életének lényege. Ezért a munka erkölcsi kérdéseinek különös jelentősége van. A kizsákmányoló társada ■ r“ lom uralkodó erkölcse lényegében lebecsül; sőt nyíltan is megveti a termelőmunkát. A burzsoá képmutatásra jellemző, hogy miközben dicsőítik a „becsületes munla örömét”, ők maguk nem dolgoznak. Szerintük vannak „nem teljes értékű emberek”, akik arra hivatottak, hogy a „felsőbbrendű emberek” jólétének érdekében végezzenek fizikai munkát, mivel másra nem alkalmasak. A szocialista társadalomban megteremtődnek az alkotó munka feltételéi. A szocialista termelési viszonyokból következik, hogy a munkás nem a kizsákmányolok hasznára termel, hanem saját magának, a társadalom javára dolgozik. Ezért társadalmunkban a munka egyre inkább a dolgozók erkölcsi kötelességévé, becsület dolgává válik. Ennek fényes bizonyítéka ‘ a szocialista brigád-mozgalomban, a különböző termelési mozgalmakban részt vevők nagy száma is. A szocialista társadalom gazdasági, politikai, erkölcsi alapja a jól végzett munka, de ezt az elvet nem mindenki ismerte még fel. Vannak, akik kevés munkával, vagy munka nélkül akarnak jól élni. Akadnak lógósok is, akik rontják a munkaerkölcsöt, gátolják a tervek teljesítését. Egyes vezetők elnézőek az ilyen cselekedetekkel szemben, holott minden erkölcsi alapjuk megvan ahhoz, hogy határozottan fellépjenek a munkafegyelem lazí- tóival, a „lógósokkal”, az úgynevezett „munka tízparancsolatát” terjesztőkkel, s főleg megvalósítókkal szemben. A kommunista munkaerkölcs megteremtésének, a munkafegyelem további megszilárdításának egyik nélkülözhetetlen feltétele a politikai meggyőző munka. Éppen ezért párt- és tömegszervezetek, a gazdasági vezetőkkel együttesein türelme« munkával neveljék a dolgozókat a becsületes, fegyelmezett munkára. A másik igen fontos feltétele a munkafegyelem megjavításának a folyamatos anyag- és szerszám-ellátás, ami viszont a gazdaságvezetés feladata. De miután minden feltételt biztosítottunk, szükségessé válik fegyelmi úton is eljárni azokkal szemben, akik hanyagul dolgoznak, lazítják a munkafegyelmet. Az alkotó munka a becsületes, dolgozó munkásoknál örömet vált ki, mert tudják, hogy ezzel nemcsak a társadalmi javak gyarapodását segítik elő, hanem saját és családjuk jólétét is. A szocialista társadalomban az egyén és társadalom élete szorosan összefügg, a kettőt nem lehet különválasztani. A burzsoá erkölcstan a magánéletet igyekezett teljesen elkülöníteni a társadalom életétől. A valóságban természetesen a magánéletet még a kapitalizmusban sem lehet izolálni a társadalom életétől. A párt megköveteli a kommunistáktól, hogy ne csak a társadalmi, hanem magánéletükben is tartsák be a kommunista erkölcsi normákat. C sinos, ezt nem mindenki ^ teszi. Vannak, akik nem tekintik a házastársakat egyenrangú félnek. Gyakoriak az indokolatlan torzsalkodások, sőt válások is. Persze, van „kibírhatatlan” házasélet is. ilyen esetben jobb a család szempontjából, ha törvényesen elválnak. De most nem ilyen esetekről van szó. hanem a meggondolatlan, megalapozatlan, könnyelmű válásokról, ami viszont, összeegyeztethetetlen a kommunista erkölccsel. Ezért jogé:? az a követelmény a párttagokkal szemben, hogy magánéletükben a kommunista erkölcsi szabályoknak megfelelően viselkedjenek, éljenek és dolgozzanak. Ennek megfelelően határozta meg pártunk VIII. kongresz- szusa azokat a legfőbb erkölcsi tulajdonságokat, amelyek a kommunistákat a szocializmus teljes felépítésének szakaszában jellemzik, hangoztatva: minden feltétel megvan ahhoz, hogy pártunk tagjai a Vili. kongresszus követelményének megfelelően fejlesszék kommunista erkölcsi felfogásukat, neveljék a dolgozókat a kommunista erkölcs elveinek szellemében. iAs't. évűmit, 3 1964. szeptember 18., péntek
