Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Borsos tokány — kalocsai csárdás Twist és dupla — Csárdáskirálynő

és a statisztika

vendégeknek. Fiatalok vagyunk, egymásra vagyunk utalva, s hogy mindannyian ilyen jókedvűek, jó táncosok, jó énekesek vagyunk — ez tiszta véletlen!

Olyan komolyan beszél a húszéves kis fruska, hogy az ember kénytelen elhinni: igazat mond. S mikor mögötte feltűnnek a kukucskáló, kíváncsi fejek, már biztos a dolgában a kérdező: ezek a fiatalok szíwel-lélekkel azt csinálják, ami számukra a legkedvesebb, szórakoztatva másokat, maguk is előbbre lépnek a rendszeres tanulással.

Elmúlt már jóval éjfél, a műsor is lepergett és mindenki nagyon jól érezte magát. Egy vendég odament a bárpulthoz, s megkérte Marikát, — énekeljen valami twistet a közönségnek. Piroska akkor már levetette a nylonruhát, s a gőzölgő kávéfőző gépből préselte ki az ízletes feketét.— Elnézést kérek, de többen szeretnének most már feketét inni, mint twistet hallgatni az én előadásomban, így most inkább kávét főzök.

... két duplát kért a vendég és halkan dúdolta azt a dalt, amivel Piroska elköszönt a pódiumtól két hétre ..

Cs. Ádám Éva

így képzeltük

Olyan ez, mint az első hóvirág: mindenki megnézi,

mindenki örül neki, pedig még csak az első, de bízunk benne, hogy rövidesen több is lesz belőle. Hiszen annyira várjuk.

Talán nem egészen alkalmas a hasonlat jelhasználása, hiszen egy telefonfülkének mi köze lehet az első tavaszi hóvirághoz?

Az enyhe túlzás most a gyöngyösiek örömét fejezi ki.

„Megszületett” az első, valóban modern és ízléses telefonfülke a városi tan ícs épülete előtt. Merész vonalú, de színes műanyag borítása mégis derűssé teszi.

Az első... Reméljük: egyeduralma sem sokáig tart.

( —ár)

A vízmű és a vendéglátó veszekszik, a strandolok bosszankodnak és szomjaznak

A nyár elején örömmel vették tudomásul Mátrafüred lakói és kirándulói, hogy a strand mellett, gyönyörű környezetben megnyílik a „Fenyő” kisvendéglő. A vendéglátóipari vállalat régi vágya volt ez, és amint a vállalat igazgatója elmondotta, már 1963-ban tervezték átadását, de különböző okok miatt késett egy évet,

— Minden szükséges engedélyt megszereztünk, a vízművektől kisajátítottuk a területet, amelyet meg is kaptunk. A vízmű azonban hallani sem akart a terület átengedéséről és megfellebbezte a kisajátítási engedélyt. A fellebbezés és az ezzel járó huza-vona miatt egy évvel később lett kész a kisvendéglő.

Ma már készen áll és ennek örülünk is. De érthetetlen az, hogy a strandoló vendégeket nem szolgálják ki a vendéglőben, illetve ha kimegy a vendég a büfébe, nem mehet visz- sza a strandra, csak ha másik belépőjegyet vált, noha egy drótkerítés választja el egymástól a két létesítményt. Ez azonban ledönthetetlen kőfalként emelkedik a Gyöngyösi Vízmű Vállalat és a vendéglátói pari vállalat illetékesei között.

Telefonon kerestük meg mindkét vállalat igazgatóját és a következő magyarázatot kaptuk.

A vízmű igazgatója szerint a vendéglátóipari vállalat ígérte, hogy egy ablakon keresztül kiszolgálja a strandolókat. Ezt meg is valósították, de a strandolok közöjt eltűntek a poharak és így beszüntették az árusítást. Ezután abban egyeztek meg, hogy ajtót nyitnak a kerthelyiség felé, ahol pincér fogja kiszolgálni a vendégeket a strand területén. Ez sem sikerült valami oknál fogva. Ök ugyan javasolták, hogy adjunk a vendégeknek visszatérő jegyet, amivel ismét visszatérhetnek fürödni, de ezzel visz- szaélhetnek a strandolok, mert esetleg mást küldenek be a jeggyel — érvel a másik fél.

Érdekes a vendéglátóipari vállalat álláspontja is ebben a kérdésben. Az ablakon való kiszolgáláshoz plusz egy főt kellene alkalmazni, de erre nincs létszámkeretük.

— A kerthelyiség és a strand között mi meg is építettük az átjárót. Mi belegyeztünk abba is, hogy fürdőruhában a kerthelyiségben is kiszolgálják a vendégeket. Az ajtót azonban bezárták, mert a vízmű a hozzánk átjött vendégeket nem engedi, vissza a strandra. Az igazgató panaszkodik, hogy a vízmű merev magatartása miatt nehéz dolguk van, pedig ők is nagyon szeretnék, ha a strandolok jogos panasza orvoslást nyerne — hangzott a vendéglátó érvelése.

Ez tehát a két vélemény.

A vízmű a felelősséget a strandolókra próbálja hárítani, mert attól tart, hogy visz- szaélnek a jegyekkel. Ez nem lehet indok az ilyen és ehhez hasonló intézkedésekre. Vagy a vízmű nem mer az emberek becsületére, az egymás iránti bizalomra alapozni? Számtalan becsületbolt üzemel az országban és mind sikeresen. Ott bíznak az emberekben és ezt meg is hálálják azzal, hogy becsületesek. A vízmű miért nem mer erre alapozni?

Eltelik lassan a nyár, a strandolok szomorúan néznek át a kerítésen. Csábítja őket a jégbe hűtött sör és a finom ételek, a másik oldalon a csillogó strand vize. A kettőt együtt nem élvezhetik, így hát választaniuk kell, vagy a strand, vagy az evés-ivás. Lassan itt a holtszezon. Ha az idén már nem is sikerül áttörni a két vállalat között emelkedő „kőfalat”, a jövő évi idényig lesz idő lerombolni, lesz idő megállapodni ebben az ügyben.

(V. J.)

Megkezdődtek az Egri Tanárképző Főiskola leánykollégiumának építkezései

NYJKQKAJ TOMAN:

KEMREGEN/

FORDÍTOTTA: SÁRICÖZl CYUWA

30.

Eljön az idő, amikor az effajta szenzációkat még a burzsoá olvasók

is lehetetLennék fogják tartani, de századunk ötvenes éveinek első felében még elhiszik. S miért is ne hinnék, amikor Amerika csaknem egész atomipara főleg fegyvereket gyárt, az egész nyugati sajtó pedig napról napra csak ezt az egyet hajtogatja: az atom pusztító ereje nem képes alkotni, csak rombolni.

Ügy látszik, a szavakról most át akarnak térni a tettekre: egy nagyszabású diverzióval akarják komp-, romittálni az atomenergia békés fel- használását a Szovjetunióban.

Éjszakai út

Az éjszaka szuroksötét volt. Két lépésnyire már semmit sem lehetett látni.

— Kellett is ennek a szerelvénynek az elindítását sötétedésig halogatni! — dörmögte Satrov és a mozdonyfülke ablakából nézegette a csillag- talan égboltot.

— A forgalmista azt mondja, hogy a pályaszakasz nem szabad — jegyezte meg Rjabov, aki vizet szivattyúzott a kazánba.

— Valami történhetett Abdulajev- vel. A Kék Árok és Tevepúp közötti vonalszakaszon elakadt. Csak tolatómozdony segítségével tudták felhozni az emelkedőn.

Satrov az ablakból láttia az állomás jelzőlámpáinak fényeit és a kocsiellenőrzők kezében villogó lámpák sárga foltjait: az állomásra csak az imént befutott teherszerelvényt vizsgálták. A távolban megvillant egy mozdony fényszórója: most hagyta ,el a pályaudvart és Akszakalszk felé távolodott.

Satrov már tudott a szerelvényét fenyegető veszélyről és jóllehet külsőleg nem látszott rajta, szívében nyugtalanság vert tanyát. A szokásosnál jobban figyelte segédeinek munkáját, s megkövetelte tőlük, hogy pontosan teljesítsék minden utasítását.

— Fjodor, az egész rostélyrácson egyenletes rétegben égjen a tűz — utasította Rjabovot, miután benézett a tűztérbe. — Tyimcsenko! — kiáltott a fűtőre, aki a szeneskocsiban válogatta a szenet. Ma nagy darabokat adjál. Az apraja szikrákat termel, ez pedig veszélyes a szállítmányunkra.

Amikor végre a mozdonyt rákapcsolták a szerelvényre, Bejszambajev főkalauz odament Satrovhoz, körülnézett, majd odasúgta neki:

— Ma különösen ébernek kell lenni, Koiisztantyin Jefremovics, nagyon komoly szállítmányt viszünk!

Mivel a szerelvényt éjszaka indították útnak, különleges óvintézkedéseket tettek. Satrov két állambiztonságit is észrevett, akik néhányszor elsétáltak a szerelvény mellett. Hozzá is odalépett egy katona, kezét sapkája ellenzőjéhez kapta és bemutatkozott:

— Begeldinov kapitány. Remélem, Satrov elvtárs, magát nem kell figyelmeztetni az éberségre? Ma megvan minden okunk, hogy szemünket a szerelvényen tartsuk.

— Miért csinálnak olyan pánikot ezek az egyenruhások? — jegyezte meg Rjabov elégedetlenül, amikor a kapitány leszállt a mozdonyukról. — Elrontják a hangulatunkat.

— Fontos feladatot teljesítenek. Fjodor — felelte szigorúan Satrov. — Téged pedig megkérlek, hagyd abba az effajta beszédet.

A vonat műszaki okok miatt még egy fél órát vesztegelt a pályaudvaron. Körös-körül még mindig sötétség volt és kihalt minden. Szél fújt, és szomorú hangon sivított be a mozdonyfülke résein. Rjabov már kezdte elveszteni türelmét: várta, hogy végre indítsák- útnak őket. Egyre gyakrabban nézegetett a fülke ablakán a szerelvénynek valahol a sötét éjszakában elvesző vége felé. ahol csak a jelzőlámpák kísérteties fényei imbolyogtak.

Véere Beiszambaiev sípolt és a szerelvény meglódult. A vonat egyre fokozva gyorsaságát kiért a nyílt pályára. Űffv tűnt. hogy az áthatolha’- tatlan sötétségben már semmit sem lehet látni, de Konsztantvin a fényszóró susŐTkévé-óben meffiptonri Uo1-.- rok. biztonságiéin oszlonok sötét keresztéire hasonlító leitő-ielzők és más figyelmeztető ielzések és ismert tárgyak alantén iól tudta merre járnak és magabiztosan vezette mozdonyát. i i |

Satrov szerelvényén a kocsik fékezőfülkéiben utazott a fegyveres őrség egyenruhájába öltözött Jersov és Malinovkin: az őrnagy a vonat elején a vonatkísérő főkalauzzal, a hadnagy pedig az utolsó kocsin a fékezővei. Még három fegyveres helyezkedett el a többi fékezőfülkében.

Malinovkin . hadnagy emelkedett hangulatban volt: végre egy igazi vállalkozásban vesz részt!

„Roppant fontos a mi elhárító szakmánk — dongolta büszkén és kinézett a sötétségbe. — Valahol az éjszakában most nesztelenül kúsznak a férgek: kémek és diverzánsok. Megmérgezhetik a kutakat, ellophatnak fontos okmányokat, meggyilkolhatnak nagyszerű államférfiakat, felrobbanthatják a robbanóanyagokat szállító szerelvényt.;. Valakinek tehát kitartóan a nyomukban kell lenni, hogy megakadályozza szándékukat. Hosszú napokon át kell türelmesen várakozni és nyomozni utánuk, kiszámítva minden lépést, kilesni az ellenfél legcsekélyebb mozdulatát, s eközben nem szabad tévedni. S amikor végre nyakon csípi az ellenséget, népének nevében köszönetét mondanak neki. Persze, adnak rendjelet is, de senkinek sem mesélheti el, miért kapta, jóllehet szívesen elmondaná, mert igazi hőstettet hajtott végre, amelyre büszkék lehetnének barátai..

A mozdonyfütty és fékcsikorgás csak nagy ritkán zökkentette ki romantikus gondolataiból, de nyomban visszatért hozzájuk, amint helyreállt a vonat előbbi ritmikus mozgása.

„Hát igen, a csekísta nem fecseghet munká járói, különben kárt okozna saját magának és az ügynek is. Ha nem tud uralkodni magán és hiúsága erősebbnek bizonyul akaratánál, már nem elhárító, nem csekísta. Hőstette tehát a véletlen műve volt és hiába tüntették ki. Egy másik esetben kudarcba fullaszthatja az egész ügyet, pusztulásba döntheti saját magát és másokat is. És a dicsőség? ... A dicsőség éneikül is utoléri, ha becsülettel kiérdemelte ...”

Malinovkin- nak eszébe jutott, amikor először látta „A felderítő hőstette” című filmet. Milyen nagy figyelemmel kísérte Fedotov

őrnagy munkáját, mennyire másképpen kezdte látni ezután saját magát, pedig akkor még csak katonai intézetben tanult. „Olyannak kell lennem, mint Fedotov őrnagy

— mondogatta, -r- És olyan is leszek Másnak nem is szabad lennem, mert akkor semmi értelme;

hogy felderítő legyek...”

(Folytatjuk)

— Kedves közönségünk, kedves üdülő vendégek! Két hét végére értünk. Egy kicsit borongó, mindenkinek a hangulata. de ezt mi, az üdülő dolgozói már megszoktuk. Igaz is, hiszen a munkás hétköznapok után két hét kedves, pihenést és szórakozást, levegőváltozást és kikapcsolódást jelentő mindennapjaitól búcsúzunk. De most azt szeretnénk, ha erre a két hétre, s különösen erre a legutolsó napra úgy gondolnának. mint a legkedvesebb ajándékra...

Vidó Sándor kultúrfelelős talán már meg is unta a szöveget, amit a galyatetői SZOT- üdülőben minden kéthétben elmond. Mégis, van valami őszinte a szavaiban, hiszen mögötte áll az a tizenhat fiatal, aki napközben széthordja a reggelit, ebédet, vacsorát, aki teríti aki megfőzi az üdülő vendégeknek a kávét, aki megkérdezi, hogy jól érezte-e magát a kiránduláson, s aki megsértődik, ha kedvessége ellenszolgáltatásaként borravalót kap. Mögötte áll tehát — a gályái KISZ kultúrcsoportja.

Nem érdektelen röviden elmondani, hogyan alakultait meg. Néhány évvel ezelőtt nagy gondban volt a nagyszálló vezetősége. Honnan szerezzenek minden turnus számára szórakoztató műsort? Kit, kiket hívjanak meg erre a feladatra, s hogyan számolják el, ha el is jön valaki nem üdülni, de dolgozni a neves művészek közül?

A talpraesett kultúrfelelős

Bztán „korszakalkotó javaslattal” állt elő.

— Megfigyeltem,- milyen jó mozgásuk van a lányoknak, s milyen nagyszerűen énekel egyik-másik. Próbáljuk meg, hátha kialakíthatnánk egy kultúrcsoportot a mieinkből — állt az igazgató elé.

Bajor Ernő, a SZOT-üdülő vezetője még eddig semmi jó ötletnek sem elrontója, sem gátlója nem volt, nem mondott látatlanban véleményt, így engedélyt adott arra, hogy a „gyerekek” szabad idejükben próbáljanak. Amit tudnak. Majd meglátjuk — jelszóval.

És megindult a munka. Kiderült, hogy Rausz Emil, az alacsony termetű, mindig vidám pincér kitűnő előadó. Kiderült, hogy Holló Marika, az üdülő vendégek kedves kis kávéfőzőnője, nagyszerűen énekel slágert, dzsesszt, sanzont. Hamarosan nyilvánvalóvá vált,

hegy a felszolgáló fiúk és lányok legalább olyan jó táncosok. mint amilyen udvarias, vendéglátó pincérek. Szécsényi Piroskáról is kiderült, hogy nemcsak a haját tudja kívánatosán szép kontyba fonni, hanem óriási sikert arat — ha cigánydalokat énekel.

Mi sem volt hát egyszerűbb, mint csokorba fogni a véletlenül összeverődött tehetségeket, s megkezdeni a szorgalmas, rendszeres munkát. Segítség volt. A SZOT „megkártyázta”, hogy egy kiváló iánctanárnő térítésmentes üdülésben részesüljön a kiváló hírű üdülőben, s ennek fejében naponta foglalkozott a minden újra fogékony együttessel. Megtanultak annyi táncot, hogy most már egész estét betöltő műsorral tudják szórakoztatni az üdülőket, köztük olyanokat, mint a Kalocsai páros, vagy a nagy felkészültséget kívánó Délszláv táncok című kompozíció. Aztán még egy ünnep az együttes életében: egy rend csizma, egy rend ruha, s a bajszosra „dekorált” legények ma már úgy ropják a táncot, mintha éppenséggel az ország valame- lyik_ hivatalos együttesében egyéb dolguk sem lenne, mint táncolni.

Egyedül talán Hídvégi Pé- terné — adminisztratív dolgozó, nem tartozik a „galeribe”, de annál kedvesebb, ahogyan beilleszkedik, s rajta kívül — mondjuk meg őszintén, senki nem tudná úgy elénekelni a régi, kalasszikus operettek áriáit, mint éppen ő. Egységes kultúrgárdát alkotnak mindannyian, s aki végignézi műsorukat, annak azonnal eszébe ötlik:

— Nem akarnak esetleg művészi pályán babérokat szerezni?

— Nem. — Szécsényi Piroska válaszol mindannyiuk nevében.

— Nem akarunk mi innen sehová se menni. Számunkra a kulturális munka csak kiegészítője a napi munkánknak, s mi nagyon jól érezzük magunkat a fehér kötényben, fehér fej díszben.

Olyan megbecsülést élvezünk a vendégek részéről, hogy a kultúrcsoportban szerzett babér már csak tetőzése mindannak, amit egy lelkiis- mertesen dolgozó ember elérhet. S még egyet elárulok: a kultúrcsoportban való részvétel nekünk a legkedvesebb szórakozásunk. Nekünk, nem is a

Eger legjelentősebb pedagógiai intézménye a tanárképző főiskola. A mintegy 650 .hallgató részére azonban komoly gondot okoz a kellő kollégiumi ellátás. Mint a gazdasági hivatalban tájékoztatnak, a Há- mán Kató és Kun Béla Kollégiumokban 380 fő van elhelyezve, de azok nem kívánatos mértékig zsúfoltak. Elengedhetetlen szükségességű tehát'egy új és korszerű diákotthon megépítése. A 304 leányt befogadó kollégium tervei már rég elkészültek és a mintegy 40 milliós építkezés munkálatai megindultak.

Az Egri Tanárképző Főiskola leánykollégiuma a város legszebb részén, az Almagyar- dombon kerül kivitelezésre. Az építkezések két lépcsőben bonyolódnak le. Az első lépcsőben megépül a 304 fős kollégium, a mezőgazdasági tanszék és valamennyi főiskolás kollégiumot kiszolgáló, korszerű gépekkel felszerelt mosoda, valamint három szolgálati lakás. Megtudjuk, hogy a kollégium kényelmes, kétszemélyes szobákból áll, amelyek egyéb helyiségekkel egészülnek ki. Itt kap helyet a központi nagy étkezde, amellyel megoldódik végre a főiskola hallgatóinak és igazgatóságának nagy problémája.' A kollégiumban helyet kap természetesen egy könyvtár és klubhelyiség is.

A második lépcsőben készül el a kollégium épületéhez csatlakozva, a fizikai, kémiai és matematikai tanszék. E tanszékek részére azért volt szükséges új helyiségek létesítése, hogy a régi Líceum épületének nem kívánatos túlzsúfoltsága fellazuljon és valamennyi tanszék részére kellő helyiség álljon rendelkezésre. ‘

Megtudjuk, hogy a növénytani tanszék részére 8 holdnyi területet biztosított a városi tanács a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Itt majd mintegy 3 millió forint költséggel mezőgazdasági épületeket létesítenek, melyek a tanszék és a kis „tangazdaság” igényét szolgálják. A kisállattenyésztés keretén belül a különböző szárnyasok, a sertés, a nyúl, a juh és kecske tenyésztése, takarmányozása, tartása válik itt szemléltethetővé és lesznek elvégezhetők a tanszék által lefolytatandó állattenyésztési kísérletek.

A növénytani tanszék is itt kap egy kis botanikuskert kialakítására s melegház építésére is lehetőséget.

(S. I.)