Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-12 / 188. szám

Az orvos szövetségesei

mam. Azóta közel négyezer gyermeket segítettem a világra Mikor vidékre kerültem, azt hittem, elfelejtek mindent, de nyugodtam mondhatom, ott tanultam meg igatón a szakmámat. A legszebb élményem talán az, hogy egy csecsemő sem halt meg a kezem alatt. A négyezer gyermek után még ma is akkor vagyok a legboldogabb, ha egy kismamát látok egészségesen kisétálni karján a babával. Mostanában sokat vagyok szolgálatban, de szívesen csinálom. Nagyon szeretek itt dolozni: Péíerffy doktor nagyon jó főnök. Úgy érzem. engem is szeretnek . .

NÉHÁNYAN a sok ezer közül. akik gyakran éjszakáikat is a betegágyak mellett, ügyeletes szobákban töltik. Segítenek, névtelenül jutalmat nem várva, de jólesnék mindannyiuknak, ha gyakrabban hangzana el: köszönöm, nővérke!

Megérdemlik .. .

Mátéffy Zoltán

Mikor lesz Párádon művelődési ház?

(Könczöl Ernő tudósító):

Párád — üdülőhellyé nyilvánított község a Mátra aljában. Elég, ha annyit mond az ember, hogy ott lakik, máris irigykedve néznek rá. Azt hiszik, hogy ott nem csupán a természet szépségét élvezhetjük, hanem mindenféle kulturális igényét is kielégítheti a fiatalság. Ebben közel sem ilyen biztos a parádi ember, de a községben üdülő vendég sem.

Párádon még nincs művelődési ház. A faiu lakossága már második éve reménykedik. Terv szerint 1964-ben kezdték volna az építést, 1965-ben adták volna át az új kulturális létesítményt. Mi a jelenlegi helyzet?

Elkészült a költségvetés. Az összes kiadás 2 276 000 forint lenne. Honnan lehet megszerezni ilyen sok pénzt? A községfejlesztési hozzájárulás évi összege kb. 200 000 forint. Második éve, hogy erre a célra fiLégyháború

A minap elegáns Mercedes suhant ringó méltóságteljesen a naggrédei Szőlőskert Kisvendéglő elé. Az utasok — nemzetiségüket tekintve: nyugatnémetek — elégedetten szemlélték a napfényben fürdő tetszetős épületet.

Konyakot, majd, ebédet rendeltek. Ám alig került asztalra a kért ital, azonnal megindult az új jövevények elleni támadás. Az offenzi- vát pedig a legyek intézték a gyanútlan idegenek ellen. Sűrű rajokban lepték el az asztalt, italra szomjasan fut- károztak a poharakon és amelyek már kortyintottak, elégedetten zümmögtek szárnyaikkal az utasok fején, arcán.

A harc azonban akkor érte el tetőfokát igazán, amikor megérkezett az illatos sertéssült De az utasok is ellen- támadásba lendültek. Csattogtak az újságok és a begörbített tenyerek fogásra éhesen suhanlak á gyorsán' tovaröppenő támadók után. Azt el kell ismerni, hogy számtalan légy bukott szédülten, vagy kimúltan a hússzeletelcet körítő zsíros mártásba.

Minket, magyarokat is érdekelt a küzdelem, bár nem

tudtuk, melyik félnek drukkoljunk. Néha hörpintettünk málnaszörpjeinkből, ám előbb fogpiszkáló segítségével kihalásztuk belőle a túl mohó rovarokat. Mert ugyebár, kényes emberek vagyunk és hallottunk valami olyasféléről, hogy higiénia is van a világon.

Hát így történt! És ha utólag végigtallózgatjuk a Szőlőskertben látott légycsata tanulságait, már nem is találjuk olyan mulatságosnak. Nem bizony! Egyrészt, mert ugyanezt tapasztalhatjuk más vendéglátóipari egységekben is, másrészt, mert merő ellentétben áll a kulturált vendéglátással. Nem utolsósorban pedig, hogy az étkezni betérők, legyenek külföldiek, vagy akár hazai- ak, hasonló körülmények között, rossz emlékekkel távoznak.

A nagyrédei Szőlőskert Kisvendéglő híre már túlszárnyalt az ország határain, amire büszkék vagyunk. Igazán jó, ízletes és olcsó konyhája csábítja az utazókat. Es ha már minden adottsága megvan, máért kell éppen a legyeknek lerombolni ezt a márkás hírnevet?

Laczik János

aeti be a lakosság, tehát 400 000 forint van együtt. Ehhez kaphat a község 240 000 forint állami hitelt, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy az építkezést elkezdhessék. Amikor a községi tanács vb. ilyen rövid határidőt javasolt, figyelembe vette különböző szervek anyagi támogatásáról biztosító ígé. rétét és azoknak a felajánlását, akik nem fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. Az egyes szervek szóbeli ígéretük teljesítése elől elzárkóztak, a vb. pedig pénz gyűjtésére még nem kapott engedélyt a megyei tanácstól. Hiába a társadalmi munka lelkes felajánlása, a művelődési ház felépítése csak a távoli jövőben valósulhat meg, hisz 10—11 év szükséges ahhoz, hogy együtt legyen az összes költség.

Mint mindenütt az országban, Párádon is szeretik a jó filmeket. Hol nézzék meg? A régi, de tágas moziépület élet- veszélyessé vált. A mozi a tűzoltószertár egyik, kultúrotthónnak csúfolt termében kapott helyet. A terem kicsi, rosszul szellőztethető, tehát egészségtelen. Vészkijárat nincs, veszély esetén egymást taposnák agyon az emberek. Az akusztika olyan rossz, hogy maradék nélkül csak a feliratos film élvezhető. Nyáron sok fiatal táborozik, vagy száll meg 1—2 napra Párádon. Szívesen megnéznének egy-egy filmet, de visszariadnak a körülmények láttán.

Jelenleg nincs a községben egyetlen, ünnepélyek megtartására alkalmas hely. A párt- helyiség, ahol az ünnepélyeket tartják, kicsi.

A fiatalok, főleg a 18 éven aluliak szabad délutánjaikon, estéiken szívesen asztaliteniszeznének, sakkoznának, mint ahogy csinálták is ezt, amíg s mostani mozi terem amolyan KlSZ-üdubféle volt. — Így a kocsmai biliárdozás, italozás marad a fő szórakozási lehetőség.

Oldalakon keresztül lehetne bizonyítani a művelődési ház hiányának káros kihatását Igazán színvonalas és sokrétű kulturális tevékenység nélkül elképzelhetetlen. Valamit tenni kell A község megtesz mindent, ami erejéből télik. De ea kevés. Valahonnan várnak a parádi aki

NYIKOKAJ TOMAN:

21.

— Igen — csóválta fejét elgondolkodva Osápav ezredes. — Itt minden csupa ellentmondás. A te távollétedben még egy pár külföldi újságkivágást hoztak be nekem. Ezek arról Szólnak, hogy a Szovjetunió nagyszabású építkezéseket folytat atomenergia segítségével Közép-Ázsdában. És igen pontosan meg is nevezik azokat a körzeteket, ahol az új vasútvonalunk épül.

— Mikoriak ezek a hírek? — kérdezte Szabiin élénken.

— Kéthetesek.

A tábornok elgondolkodott. Néhányszor végigsétált a szobán, megállt az ablaknál és lenézett a zajos térre.

— Hát persze, — szólalt meg végül, észre sem véve, hogy cigarettája már rég kialudt. — Előfordulhatott ez is: Zsijenbajev a tömeges amrnonitrobbanásokat atomrobbanásoknak vélte és ezt közölte gazdáival. Valamelyikük aztán elszólta magát a szenzációéhes újságírók előtt, azok pedig alaposan felfújták a Kísértet tévedését.

—■ Talán azt akarod ezzel mondani, hogy Zsijenbajev a vasúti robbanásunk jellegét illetően még mindig tévedésben van? — kérdezte Oszipov. aki nem egészen értette, hová akar kilyukadni Szabiin.

— Nem, nem akarom. Legfeljebb csak az elején lehetett tévedésben, de azóta elég sok ideje volt rá, hogy a Geiger-féle számlálóval észrevegye tévedését.

— Hát, igen ... — csóválta fejét kétkedőén Oszipov. — De hátha még mindig tévedésben van?

— Miért volna? — csodálkozott a tábornok.

— Mert Jersov nyilván azért vitte el néki a motorkerékpárt, hogy személyesen mehessen az építkezés színhelyére és saját szemével győződhessen meg arról, mi is folyik ott tulajdonképpen.

— Elutazhatott volna az építkezéshez vonaton is.

— De akkor mire kellett néki a

motorkerékpár?

— Főleg arra, hogy elszállíthassa az adó-vevőt. Hisz Jersov olyan jól elrejtette az oldalkocsdjában.

— Engem ez a válasz nem elégít ki. Zsijenbajev talált volna sokkal jobb módszert is arra, hogy elrejtse valahol az adó-vevőt. Ez nem probléma.

— Tehát szerinted a motorkerékpár csak arra kell neki, hogy elutazzon vele az építkezés színhelyére? — kérdezte Szabiin és bosszúsan gondolt arra, hogy Oszipov nyakas- sága előbb-utóbb kihozza a türelemből.

— De hisz valamivel meg kell

magyarázni, hogy mire kellett neki a motorkerékpár — felelte kitérően az ezredes, még most sem adva meg magát.

— Számomra pedig csak egy dolog világos — jegyezte meg Szabiim kissé komoran —, az, hogy nem motorkerékpárom utazik ki az építkezés színhelyére. Ez kockázatos volma, Zsijenbajev pedig mindenképpen el akarja kerülni a kockázatot. Én azt hiszem, a motorkerékpár arra kell neki, hogy szabadabban mozoghasson és adáskor ne lehessen betájolni adó-vevőjét.

— De hisz Jersov-Mühtarovot, akit segítőtársának tart, szintén betájolhatják? Kiderül, hogy önmagát mentve, saját segítőtársát teszi ki veszélynek?

Szabiin várta ezt a kérdést és gondolkodás nélkül válaszolt:

— Jersov-Muhtarov minden valószínűség szerint igen rövid idejű rádióösszeköttetésben lesz Zsijen baj evvel. Főiképpen csak addig, amíg átveszi utasításait. Mert Zsijenbajev- nek, azonkívül, hogy Jersov-Muhta- rowal tartja a kapcsolatot, még rendszeresen kell tartania azt rezidensével, ami bizony nem kis kockázattal jár. Ezért kellett néki beszerelni az adó-vevőt a motorkerékpárjába, hogy az adósokat különböző helyekről végezhesse, amelyek jelentős távolságra vannak egymástól. Elvégre motorkerékpárt nyugodtan tarthat. Hisz Malinovkin jelentette nekünk, hogy Zsijenbajev, mint a főcsoporttól külön dolgozó régészeti expedíció tagja, benzint tankolhat a perevalszki régészeti telepen.

Szabiin eközben egyre jobban meggyőződött gyanújának helyességéről. Felállt az asztal mellől, néhányszor végigment a szobán, közben még mindig ezt a gondolatot forgatva agyában, végérvényesen megbizonyosodott helyességében és megállt Oszipov előtt.

— Azt pedig, hogy Zsijenbajevnek esze ágában sincs az építkezéshez menni, még egy dolog bizonyítja: elvégre utasította Jersovot: jelentse neki, hogy miket szállítanak az építkezésre. Mire kellene ez neki, ha saját maga készülődne oda?

— Ige-en — szólalt meg elgondolkodva Oszipov —, komplikált, nagyon komplikált... Nem tehetünk mást, mint várjuk Jersov további jelentéseit. Talán azok majd fényt derítenek valamire.

Nem csúszott hiba a számításba?

Jersov őrnagy úgy elfáradt azon a napon, amikor először találkozott Zsijenbajewel, hogy az volt az érzése, azon minutában mély álomba tudna zuhanni. De nem ez történt. Nyugtalan gondolatai még sokáig nem hagyták békén és a párnát maga alá gyűrve, nagyokat sóhajtva forgolódott fekhelyén.

Mire kellett Zsijenbajevnek a motorkerékpár? Hová akart rajta utazni? Mit gondol róla, Jersovról? Vajon továbbra is gyanakszik majd rá, vagy most már kezd bízni benne? Miért érdeklik a vasúti szállítmányok?

Egyelőre mindez homályos volt előtte, mielőbbi válaszra, helyes döntésre várt, E nélkül nem lehet tovább lépni és a sikerben reménykedni.’ Mi több, egy meggondolatlan lépéssel el lehet rontani mindent: a veszélyes ellenfél kicsúszik a keze közül és ami még rosszabb: lehetővé teszi az ellenségnek, hogy

végrehajtsa tervét.

Reggel hat óra felé hazajött Ász- kár a szolgálatból. Hallaná lehetett, amint mosdik, majd a konyhában a tányérokkal csörömpöl, úgy látszik, elalvás előtt még eszik. Néhány perc múlva megcsikordult szobájának ajtaja. Most aztán lefekszik és legalább tizenkettőig alszik.

Vajon milyen kapcsolatban áll ez az ember Zsijenbajewel? Csupán házigazdája-e, vagy cinkostársa is? Ezt is minél előbb meg kell tudná. Valami kapcsolat van közöttük, ehhez alig fér kétség.

De nem ez volt most a legfontosabb Jersov számára. Mindennél jobban nyugtalanította a kérdés: hio. gyan viselkedik majd Zsijenbajev véle, Jersowal? Hisz a feladat, . amit tőle kapott, lényegében semmiség. Ezeket a híreket Aszkár is megszerezhetné , neki. Legfeljebb rádión nem tudná vele közölni...

Jersov meghányta-vetette ezeket a dolgokat, végül arra a következtetésre jutott, hogy ha Zsijenbajev rövidesen felveszi vele rádión a Kapcsolatot, akkor már megbízik benne. Ha nem, akkor be kell vallania, hogy ő, Jersov, valahogyan felfedte, leleplezte magát, megriasztotta a veszélyes ellenséget.

Volt még egy másik gondja is: kilenc óránál tovább nem szabad aludnia. Sem Aszkár, se Temirbek ne gondolhassa, hogy ez a Jersov nem viselkedik óvatosan, mert hisz ez azt jelentené Zsijenbajevnek, hogy rossz segítőtársa van.

(Folytatjuk.)

laboratóriuma vizsgálatokat is De nemcsak ő, a többiek ii mind, akik itt dolgoznak.

MIALATT beszélgetünk kék szemű, szőke kisfiút fék tetnek a műtőasztalra és Boro: Margit, az aneszteziológus asz szisztens, az arcára helyezi a; altatókosarat. Kedves, nyugtató hangjának hatására enge dalmesen szuszog, sóhajt < kislegény, és néhány per; múlva csak egyenletes légzés, hangzik. Szabó dr. kézéin-r megmozdul a sebészkés, é: megkezdődik a műtét. Csak c .műszerek csengése töri mef néha a csendet. Szavakra nincsen szükség. A kezek fürgén szinte gépszerűen követik egy más mozdulatait. Irén ke kérés nélkül adogatja az oparatőr kezébe a szükséges műszereket Alig telik el tíz perc és Boros Margit leveszi az altatómaszkot Tamáska fejéről. A kisfiú már csak felületesen alszik. Fém- kapcsok zárják a nemrég mé.s tátongó sebet és a kis betegei visszaviszik ágyába. A szomszéd műtőben ezalatt előkészítették a beteget. Kezdődik a következő műtét.

Tamáskát mosolygó, fiatal ápolónő, Torják Borbála hangja ébreszti a kórteremben. A kicsi is elmosolyodik. Semmi baj. A sérvműtét félelem, sírás és fájdalom nélkül zajlott le.

—. Még csak egy éve dolgozom itt a sebészeten:. de a legjobban a gyerekeket szeretem. Néhány nap múlva már járni fog. Általában a szakmámat. Hát csinálnám, ha nem szeretném? Ezt más nem vállalja. A fizetésünk nagyon alacsony ... Gondolkodtam már azon, hogy más pályát választok, de nehéz elmenni és otthagyni azt, amit az ember szeret

Járdán Imréné másfél éve vezető szülésznő a hevesi szülőotthonban. Elégedet, boldog ember. Szakmai problémái ma már nincsenek, de az elmúlt 13 év, amelynek egy részét vidéken-, mint falusi szülésznő töltötte, nem szűkölködik élményekben, izgalmakban.

— Vannak emlékek, amelyeket úgy érzem, soha nem fogok elfelejteni. Az első szülés például, amelyet önállóan vezettem Egerfarmoson. Ideges voltam, lámpalázas, de tudtam, nem szabad látszania a félelemnek, hiszen itt én vagyok a „tudás”, akit vártak, akiben bíznak. Szerencsére si-l mán folyt le a szülés. Az első| tíz után megjött az önbizal- genfelvételnél Irénke utasítá- sait.

.t — A laboratórium zárt — e lombikokkal, kémcsövekkel, a centrifugákkal, számolóberen- >i dezésekkel és még sok egyéb a műszerrel felszerelt — világá- ban dolgozik az egri kórház- ban Katona Rózsa. Rózsa vé- f letten folytán került az egész- i ségügyi pályára. Az egyetem- történelem-magyar szakára je- í lentkezet, de őt sem vették fel , helyhiány miatt. Laboratóriu- ! mi asszisztensképző tanfolyam- i ra jelentkezett. Kíváncsiság- bői, vagy mert pillanatnyilag : nem volt egyéb lehetőség? öt > év távlatából nehéz volna el- , dönteni. Egy biztos, mamár ő i sem cserélne pályát.

t — Nagyon érdekel a mun- ‘ kám. A vér vastartalmát vizsgálom többele között, de vég- 1 zek egyéb haematológiai (vérrel foglalkozó) vizsgálatokat is.

’ Jó érzés tudni azt, hogy az én ' eredményem fontos, nélkülöz- ' hetetlen része a diagnózisnak. Ez dönti el például, hogy milyen fajta a beteg vérszegény- 1 sége és ennek megfelelően állapítja meg az orvos a gyógykezelés módját. Vigyázunk is nagyon. Ha az eredmény eltér a normálistól, kétszer, háromszor is megismételjük a vizsgálatot, nehogy tévedjünk.

— Nem gondolt arra, hogy esti, vagy levelező tagozaton, munkája mellett megszerezhetné a tanári diplomát?

— Ma már nem. A laboratórium leköti érdeklődésemet. Szeretnék a szegedi klinikára eljutni egy hétre. Nagyon fejlett kísérleti módszerekkel dolgoznak. Ott) sokat tanulhatnék, remélem, megengedi majd az igazgató elvtárs.

Kovács Irénke a hatvani kórház műtősnője, éppen műtéthez készítette elő a műszereket, amikor dr. Szabó László sebészfőorvossal — fejünikön zöld műtősálarc, lábunkon műtőscipő beléptünk a műtőbe. Serény,, csöndes, fiatal lány, aki nem szívesen beszél magáról, munkájáról.

Pedig van mit, — szakítja félbe Szabó doktor a nehezen, induló beszélgetést. Jelenleg például ügyeletes két hétig, amíg a kolléganője szabadságon van. Munkaideje egyébként normál körülmények kö- 1 zött is jóval meghaladja a 210 órát. Végzi panasz nélkül és mondhatom, kitűnően. De nemcsak a műtőben van otthon Irénke. Tud altatni, röntgenfelvételt készíteni _ és megcsinálja ha kell a szükséges

— KÖSZÖNÖM doktor úr — gyakran halljuk kórházakban rendelőintézetekben a gyógyult betegek hálálkodó szavait, de arra ritkán van példa, hogy a volt beteg, vagy hozzátartozói a röntgen-asszisztensnőnek, a labor-asszisztensnőnek, a műtősnek, szülésznőnek is megköszönnék a munkát, amely felépülésüket elősegítette. Nem mintha a hála érzete hiányoznék, de talán nem is ismerik azt a fehér ruhába öltözött, névtelen hadsereget, amely nélkül a legjobb orvos sem képes pontos diagnózist mondani, operálni, szülést vezetni: gyógyítani. Megbízható, hű szövetségesek, akik pontosan, késés nélkül dolgoznák, hiszen a tévesen, vagy lassan végzett munka az egészségügyben esetleg emberéletet követel. A betegek névtelen segítőit nem riasztja vissza a nagy felelősség. Szeretik az embereket, munkájukat, amely nem kenyérkereset: hivatás, amelyet hátrányai dacára öltként választottak.

Körmöczi Irén, az egri kórház röntgen-asszisztense, mindössze pár éve dolgozik a szakmában. Érettségi után az orvostudományi egyetemre készült, de helyhiány miatt nem vették fél. Mire a következő évi jelentkezésre került a sor, már nem akart elmenni. Pár év telt el azóta, és ezalatt sok ezer betegről készített felvételt Irénke, sok ezer betegről írta a színes lámpa halvány fénye mellett a diagnózist, amelyet az orvos diktált. Intelligens ember, aki nem sértődött meg, mert nem sikerült az egyetemi felvétele.

—» Ma már itt sem tudnám hagyni a röntgenemyőt . — mondja mosolyogva.

Megszerettem ezt a hivatást. Megszoktam a filmek előhívását i& ....? a mi szakmánkban az a legunalmasabb — teszi hozzá magyarázóan. Szeretek a betegekkel foglalkozni, Örülök, ha sikerül egy jó felvételt készítenem.

— Nagyon boldog lennék, ha a betegek pontosan betartanák a kapott utasításokat, hogy még jobb felvételeket készíthessek. Biztosan hallotta már:

— Tessék jó mélyet sóhajtani. Kiengedni a levegőt, szájat összezárni. Az orrán keresztül se vegyen levegőt.

AZT HISZEM, olvasóink nevében nyugodtan megígérhetem, hogy a jövőben pontosabban tartjuk majd be a ront-