Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

A párválasztásról... lapjainkban, amikor az emberismeret tudománya egyre alaposabb vizsgálat alá veszi az egyéni és társadalmi élet megnyilvánulásait, külö­nös érdeklődéssel fordul a házasság, a párválasztás problémája felé. A túl fiatalon, gyors ismeretségek után kötött házasságokkal kapcsolatban jelentkező nagy számú válás is egyre erőteljesebben felveti a helyes párválasztás kérdését. Dr. Halász László pszicholó­gus, a társadalomismeret kivá­ló tudósa ezzel kapcsolatban a következőkben fejtette ki a todomány álláspontját. A párválasztásnak az élet­tani és lélektani tényezők össz- !rangja szerint kell történnie. A pórválasztás eredményekép­pen az együttélés olyan legyen — a kiváló francia írónő, George Sand szavait idézzük — hegy „se lélék ne csalja meg az érzékeket, se az érzé­kek a lelket” Nőm szabad elsietni Ä sikeres párválasztásnak legfőbb ismertető jele az, hogy a félek az egyéniségükből, a körülményeikből fakadó kis- sebb-nagyobb súrlódásokat, el­lentéteket a kölcsönös megér­tés, megbecsülés jegyében le­győzik. Az emberismeret sze­rint a párválasztás a kölcsö­nös tetszésen, rokomszenven és vágyon kívül megköveteli a felek lelki életének, jenemé­nek kölcsönös és alapos meg­ismerését, amely nélkül nincs megértés, megbecsülés. Ehhez pedig idő szükséges — leg­alább jó pár hónap, ha nem inkább egy-két év. Természe­tesen az időtartamot az egyén élettapasztalata, ösztönös és tudatos emberismerete stb. határozza meg. Sokan azzal mentik fel ön­magukat, ha e követelményt elmulasztották: az emberek lakva ismerik meg egymást. E szentencia nem azt állítja, hogy csak lakva ismerhetjük meg egymást, hanem arra hívja fel figyelmünket, hogy aki a jellem, az egyéniség megismerését elmulasztotta, mielőtt valakivel összeköltöz­ne — s ezek száma úgy látszik a régi közmondás keletkezése­kor sem volt csekély — azt az együttlakás folyamán kelle­metlen meglepetések érhetik. De hogyan védekezhetünk e buktatók ellen? Volna talán valami csalhatatlan lélektani receptje a párválasztásnak? Állítható-e, hogy a szerelmi házassági kapcsolat bizonyos vérmérsékleti, alkati túpushoz tartozó emberek között kedve­ző, illetőleg kedvezőtlen? Ellentétek vonzzák egymást... E felvetett kérdésekre a pszichológusok azt válaszolják, hogy lényegesen gyakoribb az ellentétes alkatú, vérmérsékle­tű emberek házassága. Megfi­gyelték, hogy a kontraszt-há­zasság, különösen a szélsőséges vérmérsékletű emberek (ext­rém módon vidám, vagy szo­morú, érzékeny, vagy közöm­bös, stb.) között gyakori. E párválasztások során tehát a „szélsőségesek kiegyenlítik egymást” elv érvényesül. A hasonló alkatúak házasságkö­tése pedig elsősorban kiegyen­súlyozott, erősen kevert tem­Meleg van — mit együnk9 mit igyunk? Magyarországon mintegy fél­millió ember üdül évente két hétig. Az üdülők napi étrend­jét korszerű, tudományos ala­pon állítják össze. A fogyasz­tott mennyiség 15 százaléka fehérje, 20 százaléka zsiradék, a többi szénhidrát. Így jut szervezetünkbe — hőenergiára számítva — a nyáron átlagban szükséges 3000 kalória A nyár azonban, nem két hétből áll Érdemes tehát, ha futólag is, szemügyre venni a táplálkozás legfőbb szabályait. Nemcsak a kalória a fontos. Egy orvostól hallottuk: a nyári hónapokban a legtöbb ember vagy rosszul fűti, vagy túlhevíti szervezetének kazán­ját Rosszul fűt, aki csak a kaló­ria mennyiségével törődik. El­méletileg elképzelhető, — írja egy táplálkozástudományi szak­ember —, hogy szervezetünk kalóriaszükségletét naponta csak 350 gramm zsírral vagy csak 800 gramm fehérjével vagy csak 800 gramm szénhid­ráttal fedezzük. Ez azonban súlyos zavarokat okozna, mert emésztőszerveinket a vegyes táplálék tartja épségben. Nyá­ron a zsiradék jelentős részét tejben, tejtermékben és tojás­ban. a szénhidrátokat pedig elsősorban zöldfőzelékben és gyümölcsben fogyasszuk. Túlhevítik a kazánt, akik a kelletténél több kalóriát vesz­nek magukhoz. Mintha — csu­pa megszokásból —nyáron is fűtenék lakásukat. Télen a na­gyobb hőleadás növeli a kaló­riaszükségletet, magyarán a szalonna, a zsíros hús, a töl­tött káposzta iránti étvágyat Nyáridőben a szervezet tilta­kozik az ilyen túlhevítő® ellen. Ha kicsit is odafigyelünk, észre kell vennünk, milyen örömmel fogadja a szerveze­tünk kánikulában a tejfeles leveseket, a könnyű tésztafé­léket, a párolt, vagy vékony rántott főzelékeket, a gyümöl­csöt, az értékes fehérjét tartal­mazó, sokféleképpen elkészít­hető burgonyát. Szólnunk kell az ivásról is. Télen a szervezet hőleadása nagyobb, nyáron a folyadék­vesztesége. A párolgással, izza- dással ásványi sók is távoznak a szervezetből, ezeket föltétle­nül pótolni kell. Néhány deci ásványvíz (nem szénsavas ivó­víz!) és gyümölcslé jelentős menyiségű ásványi sót tartal­maz. Egy-két pohár sör üdít, a több már fölöslegesen izzaszt. A bor- és a tömény ital kaló­riát ad, de éppen erre nincs szükségünk nyáron. Általában tartsuk magiunkat a legfőbb szabályokhoz: nyáron a természet adta élelmiszerek­kel pótoljuk a téli táplálkozás hiányait, egyben felkészülünk, tartalékot gyűjtünk a zordabb évszakokra. Hűtőszekrény nélkül is meg­óvhatjuk élelmiszereinket a romlástól. íme néhány apró tanács: Legfontosabb táplálékunkat, a tejet.' úgy tartósíthatjuk, hogy forráskor főni hagyjuk. 10—12 órára tartja így az édes­ségét. A maradékot este újra fel keli forralná, hogy reggelig se savanyodjék meg. (Egyébként leves- és főzelékféléket is újra felforralással óvhatjuk meg az erjedéstől.) A vaj mellékízét ecetes víz segítségével szüntethetjük meg. Vigyázzunk! Csak két-három cseppet öntsünk a bögrényi vízbe, nehogy savanyú legyen tőle a vaj. A húst legokosabb rögtön le­sütni, így biztosabban eláll másnapig. Zsírba ágyazva, hosszú időre eltehetjük, rom­lás veszélye nélkül. Ha mégis nyersen vagyunk kénytelenek tárolni, csontozzuk ki, (a hús mindig a csont mellett romlik legelőbb) és sózzuk be. Főzés előtt áztassuk ki, hogy túl sós ne legyen. peramentumúak között fordul elő. A válási statisztikáit adatai, a kutatók vizsgálatai és az emberek élettapasztalata azon­ban egybehangzóan azt bizo­nyítja, hogy a vérmérsékleti, alkati adottságok hasonló, il­letve eltérő volta mellett, vagy ellenére is lehet a párvá­lasztás és a házasság indokolt, sikeres; boldog — avagy indo­kolatlan, sikertelen, boldogta­lan. Anélkül, hogy a párválasz­tásban lebecsülnénk a köl­csönös rokonszenvet oly gyak­ran felkeltő és fokozó vérmér­sékleti tényező szerepét — fel kell tennünk a kérdést: van­nak-e ezeken az adottságokon kívül olyan tényezők, amelyek­nek megléte mintegy a sikeres párválasztás alapfeltétele? S vannak-e olyan tényezők, ame­lyek hiánya kizárná, vagy legalábbis ellenjavasló szem­pont — függetlenül a felek kölcsönös vonzalmától. Sok tényezőtől függ a jő házasság Ilyen tényező csakugyan van, mégpedig az érdeklődési kör, a világnézet^ az erköl­csiség, az élet alapvető kérdé­seivel szemben tanúsított ál­lásfoglalás és magatartás kö­zelsége, hasonlósága, ha nem is feltétlen azonossága. Ha e vonatkozásban súlyosabb a diszharmónia, lényegbevágó az ellentét a két — az egyszerű­ség kedvéért mondjuk így: — szerelmes között, úgy az esetek többségében viszonylag rövid idő múltán, különösen a heves vágy, kielégülése utón, legalábbis az egyik félben megszűnik-a másik iránti von­zalom. Nem állítjuk azt, hogy ilyen körülmények között a férfi és a nő nem kerülhet kö­zelebb egymáshoz, nem csi­szolódhatnak jobban össze kölcsönös engedmények, neve­lés és önnevelés révén. Ennek valószínűsége azonban jóval csekélyebb, mint azok között, akiknél az említett tényezők ellentéte nem áll fenn. Végső soron az együtt töltött évek, a hétköznapok küzdelme, a kölcsönös alkalmazkodás te­remtik meg azt az összetartó erőt, amely egyesíti sorsukat úgy, hogy e közös sors mind­kettőjüknek kovácsa lesz. Kiss István. cÁ veti(léij (f tj etek Nehány tanács a vendéglátóknak Még tart a szünidő, utolsó heteit igyekeznek kihasz­nálni városon és falun egyaránt. A városból leutaznak a falusi rokonokhoz, a falusiak felruccannak Pestre. A nya- raltatásban nagy segítséget jelentenek ezek a látogatások, de ahhoz, hogy mindkét fél számára zavartalan és kedves legyen, ahhoz az idő és az alkalom okos felhasználása kell. Ha megkérdezzük az érdekelt vendéglátókat, sok eset­ben arról értesülünk, hogy számukra bizony eieg nagy ter­het jelentenek a nyári hetek. Nemcsak azért, mert két— három személlyel többre kell főzni, takarítani hamm azért is, mert a legtöbb helyen abba a hibába esnek, hogy azt hiszik: a vendéggyereket ki kell szolgálni. Az egészen kis gyermek felügyelete valóban mindig nagy gondot igényel. De akkora gondot mégsem okozhat, hogy a nagymama, vagy a nagynéni meg sem mozdulhat tőle. Igaz, egyszer-egyszer el kell vele látogatni g strand­ra, kirándulni a kiserdőbe, de a városi gyerek megtalálja a szórakozását otthon is. Számára újdonság a baromfi, a macska, a kutya, egyszóval mindaz, amit otthon nem lát­hat. Időnként nézzünk utána, nincs-e sokáig a napon, vagy nem futott-e ki az utcára, esetleg nem került-e kút köze­lébe, de hagyjuk egyedül is játszani. Az óvodás, a kisiskolás vendéggyerek szívesen segít egy kicsit olyan munkáikban, amikben otthon nem lehet része. Kérjük meg nyugodtan, hogy szedjen borsót, babot, petrezselymet, vagy keressen érett, szép paradicsomokat, paprikát. A gyümölcsszedés mulatságot is jelent számára. Engedjük meg neki, hogy segítsen etetgetni a baromfit, le­geltetni a libát, még az sem árt meg, ha egy-egy fél napra kivisszük a földekre. Jut azért idő szórakozásra, játékra is. Nevelési szem­pontból is jobb, ha a gyermek a nyaralás ideje alatt is se­gít, s nem a strand nyugágyain tölti az egész nyarat, s nemcsak a kész ebédre, vacsorára tér haza. A Budapestre, vagy a nagyobb városba utazó gyer­mekkel nagyjából ugyanez a helyzet, ők azonban a várost aláírják megnézni, az állatkertet. Ha nincs megfelelő tár­saság, amellyel elengedjük, akkor valóban szakítani kell időt arra, hogy a vendéggyermeknek megmutassuk a város nevezetességeit, múzeumokba, — Budapesten az Állatkert­be is ellátogassunk vele. De túlzásokba itt sem kell esni. Sót, ha befogjuk, hogy segítsen a háztartásban, mert így több időnk marad a számára, akkor szívesen segédkezik. Egyet azonban városon is, falun is meg kell jegyezni, felelősek a vendégségbe érkezett gyermekért, nem szabad tehást felügyelet nélkül kószálni hagyni. Minden korosztálynak táncos szórakozóhelyekre. Az biztos, hogy mindenki csinos akar lenni, hogy miben, azt az alkalom, a ruhát viselő kora, egyénisége dönti el. Rajzos ta­nácsainkat életkor szerint cso­portosítottuk: 16—25 ÉVES KORIG tervez­tük a legtöbb ruhát. 1; Empire-vonalú táncruha fehér madeirából. Dísze egy élő rózsa. 2. Plisszírpzott díszítésű twill selyemruha. 3. Ugyancsak plisszírozott ruha, új vonalú; felszabott karkivágással, sötétebb színű gallérral 4. Az idei nyár divatújdon­sága az erősen kivágott hátú ruha, nyakban masnival meg­kötve. Virágmintás szatén kar­tonból, vagy selyemből ajánl­juk. 5. Szilvakék shantung-ruha, fehér shantung díszítéssel Azsúrral dolgozzuk össze a két anyagot 6. Sovány, fiatal lányoknak szántuk ezt a zártabb batiszt- ruhát 25—40 ÉVES KORIG, mivel ez a legnépesebb korosztály, nekik a legjobban variálható modelleket rajzoltuk. Kell hoz­zá egy kétrészes, mintás tiszta­selyem ruha. Azonos anyag­ból — fehér terlisztert aján­lunk — készült szoknya és ka­bát, és egyszínű sötét túnusií, mellényszerű, újjatlan selyem­blúz, s ugyanabból az anyag­ból készült virág. 40 ÉVEN FELÜL a legprak­tikusabb modelleket ajánljuk, pontosabban csak egyet, ame­lyet többféleképpen lehet ^ vi­selni: acélszürke (vagy sÖtét­Nyári esték öltözködési prob­lémáira nehéz tanácsot adni, mert a nyáresti szórakozásnak sok változata van. Más ruha kell a csendes baráti beszélge­téshez, a nyaraláshoz és más a iwzmmwmw&v As öreg varázsló Mongol népmese Élt valamikor az egyik faluban egy öreg varázsló. Ezt a varázslót egyszer ma­gához hívatta a kán, aki igen kegyetlen, szigorú, gazdag ember volt. Nem ismerte a szenvedést, a nélkülö­zést, nem is törődött az emberekkel. így szólt a kán a varázslóhoz, aki hí­vására megérkezett: — Hallottam, hogy híres varázsló vagy. Azt kívánom, hogy mutasd meg a tudo­mányod! — Mit akarsz látni, Uram? — kérdezte az öreg varázsló. — Csináld, ami jól­esik — mondta döly- fcsen a kán. — Majd én megnézem, csak­ugyan olyan ügyes vagy-e? — Rendben van — mondta az öreg. — Onts forró teát a csé­szédbe. Hozd ide, te pedig menj ki a ház elé. Teljesítette a va­rázsló kívánságát a kán, s amint kiment o ház elé, egy csodá­latosan szí o fekete paripát látott ott. Nem is tudott ellent- állni a kívánságának, felpattant a ha'ára. Nyargalt, nyargalt, mígcsak egy teljesen ismeretlen pusztaság­ba nem ért. Itt a ló hirtelen ledobta, s to­vább vágtatott. Ott maradt a kán egye­dül. Keservesen ten­gődött a ' lalcatlan pusztaságban, pocso­lya volt az ivóvize, szöcske az eledele. Mindent megevett, ami csak az útjába került, hogy éhségét csillapítsa. Már alig támólygott a gyengeségtől, szél fújta, eső verte, egye­dül bolyongott a ki­etlen tájon. Egyszer csak két sovány, sá­padt fiúcskával talál­kozott. Mögöttük egy asszony lépegetett fá­radtan, könnyes sze­mekkel. — Honnan jöttök — kérdezte a kán, s az asszony elpana­szolta neki. hogy férje meghalt, ót pe­dig a kán adószedője elüldözte a házából. Egy falat kenyeret sem tud már adni fi­acskáinak. A kán megsajnálta őket, melléjük szegő­dött. Ott éldegélt ve­lük együtt most már a pusztaságban. De szenvedése nem ért véget. Az egyik tava­szon megbetegedett és meghalt a kisfiú, nem volt, aki segít­sen rajta. Nagy volt a kán bánata. Leült egy kö­re és ott sírt, zoko­gott. És ekkor a varázsló felébresztette álmá­ból. Ott ült a trón­ján, kavargatta a teát, amely még mindig forró volt. — Mit láttál — kér­dezte a varázsló. — Szörnyű volt, — mondta a kán, s még mindig törölgette könnyes szemét. — Soha ne felejtsd el, amit láttál, és mindig gondolj arra, mennyi szerencsétlen ember él még a föl­dön — mondta a va­rázsló és eltűnt. Fordította: Krecsmári László felül kék) shantungruha, fehér-fekew pettyes selyemgallérral. és kis- kabáttal. Javasoljuk, hogy a kabátot fregoliszerűen varrják, így egyik oldala a szürke, má­sik a pettyes anyagból készül, és mindkét felén viselhető. Kalapok... A nyári, meleg napokra ele­gáns, új vonalú kalapokat mu­tattak be a tervezők. Anyaguk áttört csipke, nylon-szalma; madeira és könnyű nyári szö­vet. Űj Vonalat jelent a hagyo­mányos csikós kalapok mellett a 15—20 centiméter széles, Dior rózsával, vagy virágutánzattal díszített fejfedő. Újdonság a pettyes, • könnyű fátyol is, amely a száj vonaláig ér. Ezt természetesen inkább estélyi kalapokhoz viselik. TÁMÁCSQK...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents