Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

í»oW»l!y*‘enk>n Az önérzet nem tűri a sértő szót 3CelUmdltnheA&k biztonságosabb helyre. Ámde eközben a hölgy és megmentője kö­zött vita támadt. Ott a jármüforga* tag közepén. Az autók fékei csiko­rogtak, a> volánok tájékáról innen is, onnan is hangos szavak röpködtek. A várakozók elő­ször csak azt lát­ták, hogy a meg­mentésre kisze­melt, karját inge­rülten kitépi meg­mentjéből, majd dühösen gesztiku­lálva tovább foly­tatja útját. Hála a járművezetők ügyességének, sze- rencsésen túl is jutott a veszélyes zónán. Ve közben ömlött belőle a mé Itatlankodás: „Kérem, én nyug­díjas tanárnő va­gyok, nem pedig gyerek. Azt hi­szik, hogy ha az ember öreg, akkor már bolond is? Milyen jogon avat­koznak bele min­dig az ember ma­gánéletébe?” kérdezte, és vá­laszt sem várva, Szerte a világon » fejlett kapitalista országokban pszi­chiáterek, fiziológusok had» vizsgálja, kutatja, miként le­het megfelelő légkört terem­teni a termelést végző embe­rek között, hogy nagyobb kedvvel, Igyekezettel végez­zék munkájukat. Még arra sem sajnálják az Időt, hogy munkásaik, műszaki dolgo­zóik otthoni körülményeit rendszeresen figyeljék, hogy azonnal elháríthassák a kü­lönböző lelki zavarokat, ame­lyek károsan hatnának a ter­melésben. Nos, ha a monopóliumok urai a jó üzemi, vállalati lég­kör megteremtését ilyen fon­tosnak tartják, s lényeges anyagiakat áldoznak erre a célra, mennyivel inkább érde­ke a szocialista társadalom intézményeinek, hogy ne ha­nyagolják el efajta tevékeny­ségeiket, hogy a termelésben részt vevő ember ne csak a bérét kanja meg, de humánus bánásmódban legyen része. E kérdés fontosságát elv­ben csaknem minden vezető elismeri, de mégis — a gya­korlati élet a megmondhatója — számtalan esetben vétenek ellene. Emberi önérzetük megsértését gyakorta látják azok a munkások, szövetke­zeti gazdák, akik kisebb hi­báikért, vétségeikért, vagy egyszerűen valamilyen szub­jektív ok miatt nap mint nap hallgatják a durva kiabálást, szidalmat, s érezhetik a hir­telen haragú intézkedések sú­lyát. Es jön a panasz a demjéni, » balatoni, a tamaszcn.tmártal szövetkezeti tagoktól, hogy nem megfelelő hangnembe« beszélnek velük, hogy a mun­kájuk utáni részesedé« mellé nem mindig kapják raw a legalább annyira áhított em­berséget. Felháborodva kér­dezik; „Cselédek vagyunk« vagy a szövetkezet gazdái, hogy így beszélnek velünk?” És hallunk elitélő szavakat ordítozó üzemvezetőkről, mű­vezetőről, aki jogtalanul ha- zazavarja a munkásnőt, mert nem mindenben a szájaize szerint cselekedett. Ezek az eseteid mint vala­mi ragályos betegség bacilu- sal, terjesztik a kórt, és ahol tegnap még csak az üzemve. zető engedte meg magának, hogy durva módon ordítoz­zék beosztottjaival, ott holnap már a raktáros és a felírólány is akként akarja érzékeltetni „hatalmát”, hogy felemelt hangon utasítja rendre, s fo­gadja a vele kapcsolatban lö­vő munkásokat. Tapasztalhatnák pedig, hogy a termelőszövetkezetek­től kezdve az üzemekig, aa emberek önérzete manapság nem könnyen tűri ei a sértő szót, az ok nélküli kiabálást. S még az sem tűnik szemük­ben mentő körülménynek, hogy aki elvéti velük szem­ben a normális emberi maga­tartás mércéjét, azok „pótol­hatatlan” szakmai tudással rendelkeznek. Mert legtöbbször erre hi­vatkoznak mentségül. K. E. „Nyugdíjaztak” egy bányát is bólogat, amikor megállapít» juk, hogy a tsz-ben jó jövedel­met lehet szerezni. Ilonka is bizonyít; a konzervgyárban két és fél hónap alatt nem ke­resett annyit, mint a tsz-ben egy hónap alatt. De g tsz nem kell. Tanulni fog. Régóta szeretne valami iro­dai munkát, de azt nem kap. Ahogy mondja: csak a „protek­ciósok” jutnak hozzá. Hogy ő mihez ért? Hát, semmihez, De ha megmutatnák, azt a né­hány szót ő is be tudná írni a rubrikákba­Nem hagyja magát meg­győzni, ragaszkodik az elmé­lethez; csak a protekciósok jutnak könnyű munkához, is­métli meg újból, Miért nine« állá«? A kérdés igy nem igaz. Ál­lá* van, a tanáé* előcsarnoká­ban ott a táibla: öt-hat üzem le keres segédmunkásokat, Azért említem a segédmun­kásokat, mert minden hosszabb idő óta munka nélkül levő nő olyan tehertétellel jár irodá­ról Irodára munkát keresni, amit nem akarnak tudomásul venni, pedig ez a legfontosabb körülmény; nincs szakképzett­ségük, legtöbbj üknek még az általános iskolai végzettségük sincs meg, de csak irodai munkát várnak, pedig igazság szerint segédmunkásoknál má­sok nem lehetnek. De a* nem kell. Takarítani nem mennek el, gyümölcsöt szedni és válo­gatni nem akarnak. Mintha az Íróasztal bűvölte volna meg valamennyiüket. Állás tehát lenné, de nem ízlésüknek megfelelő. Igaz, a keresetre sincsenek túlzottan ráutalva, hiszen nem létkér­dés számukra, hogy önálló ke­resetük legyen. Több pénzt szeretnének, hogy könnyebben élhessenek. Csak az a baj, hogy A realitások Irént nines eJeg éizéjv.ük* ...... . Va n mu nk onélk ülioég Gyön­gyösön? A tények azt mutat­ják: igen. Azt is jelenti mind­ez, hogy nincs munkaalkalom Gyöngyösön a nők számára? A tények azt mutatják: van. Csak, akinek nem sürgő«, nem töri magát utána. Persze, nálunk még nincs tej jel-mézzel folyó Kánaán, Azért még tennünk kell egyet és mást. É* a tennivalók sorá­ban ezek a fanyalogva foga­dott apró munkák sem lebe­csülendők. Nem árt ezen elgondolkozni szóiknak, akiket érint G. Molnár Ferenc hát... nagyon türelmetlenek voltak. Az osztálytársai is bíz­tatták, szinte irigyelték. Per­sze, csak a lányok. A fiúkkal nem volt baráti kapcsolata, az ő véleményüket nem ismeri. Édesanyja Is tudta, mit forgat a fejében a lánya, már akkor, amikor még másodikos gimna­zista volt, Egyedül édesapja,-. ö csak az eljegyzés előtt köz­vetlenül értesült róla, és,,. Hát, szóval; nem lelkesedett. Azóta la elég feszült a viszony közöttük, Nem, a férjével 'jól megértik egymást, őrá a papa nem neheztel, csak a lányára, , Azt az egy évet nyugodtan kivárhatták volna, állapítja meg újból, És ahogy elhallgat és maga elé néz. ebben az elmélázó te­kintetben benne van az is, hogy legalább utólag . kénytelen édesapjának Igazat adni, bár ezt a világért sem ismerné eb Meg kell mondanom: én is édesapja pártján vagyok. De ha mér így történt, legyenek boldogok! Minden!, «unk n lugtet nem Csépány Ilonát egyedül ta­láltam otthon. A konyha kövét mosta fel, vize* kezét el­tartotta magától, úgy hallgatta mm első kérdéseimet, majd az asztalhoz ültetett. Néhány percről később édesapja is megérkezett, Neki a tanácsnál alradt dolga, azért nem ment ki aznap, a határba dolgozni. Csépány Hona szülei a Dimit­rov Tsz tagjai, ö is szokott segíteni a szü­leinek, édesanyja csapatvezető, szívesen dolgozott ebben a csapatban. Báj csak két fiatal lány tagja van a csapatnák, a többiek sezonyok, mindig jól érzi magát közöttük. Kedve­sek, figyelmesek mindahá­nyért. mintha közéjük tartozó­nak tekintenék, úgy bán-rák vele. Miért nem megy végleg a tsz--be? Hogy képzelem! Egy fiatal lány a tsz-ben dolgoz­zék? Csak nem szégyelli ezt a munkát? Nem, de előfordult, hogy amikor kocsival jöttek haza a határból, találkozott egy fiú ismerősével, és amikor őt meglátta, elfordította a fe­jét. Nem köszönt neki, észre sem vette. Ma úgy vannak a fiatalok, hogy aki a tsz-ba jár, arra rá se akarnak nézni. A forintok körül Dolgozott a Hatvani Kon­zervgyárban. Mindennap át­járt. Óránként négy forintot kapott, és se ünnepe, se vasár­napja nem volt. Most ie me­hetne oda, de az nem kell Hái akkor mit szeretne? Már elhatározta, hogy tanul­ni fog. A mezőgazdasági tech­nikumba kéri majd a felvéte­lét, de úgy volna jó, ha mái állásban lenne, mert akkoi mégiscsak más tanulni, ha biz­tos állása is van. Akkor van értelme a tanulásnak. Igazi, el­ismeri, végzettség nélkül nem sokra megy. Ha csak a tsz...! A tsz állandóan visszatér. Szüleinek tavaly több mint öt­száz munkaegységük volt. Egy munkaegység ötven forint öt­ven fillért ért. Csépány bácsi S A lámpa pirosra i váltott. A dolga pitán siető ember- »folyam megtor­- pant. Ki egyked­vűen, ki érdeklőd­évé, ki alig titkolt ^bosszúsággal vette : tudomásul a kény- i szerű várakozást. (Csak egyetlen em- » bér nem törődött {» rend elkerülhe- l letten parancsáról, ■ sem a várakozók i döbbent, majd feU í háborodott mora- t iával.- Egy hölgy, már Ciz „idősebb kor. > sztályből”, ahogy \ mondani szokták. j Szóval a hölgy a ? tilos jelzés dacára, í botjával ütemesen ikopogva, a legter- tmészetesebb nyu- \ falómmal folytatta. Sutját át a keresz- | lezésen, ki tudja \mennyire fontos és $ sürgős célja felé. 5 A döbbenet első i másodperceinek < múltán valaki a 7 várakozók közül d utána cikázott a % jármű-forgatagba. <Elérve őt, karját 4karjába fűzve igye­kezett vele mí- \előbb kikerülni aprókat biccentve , sántíkált tovább. A' megrökönyödéstől , nem is tudott szól­ni senki. < Azóta is kere­sem a hölgy kér-', désére a választ, < Tényleg. Hát mi-', ért avatkozunk mi' bele egymás ma-', gánéletébe? Gon-, doltam arra: ta-‘ Ián azért, mert so-. kan vannak közötA tünk olyanok, akik-, nek mások élete ] drágább mint a' sajátjuk. Meg ar­ra, hogy olyan megátalkodottak ' is akadnak, akik< ellenségei minden- féle emberi sze- • rencsétlenségnek. ' Eszembe jutottak, azok a veszedel-' mes szentimentáli sok is, akik őszin-', te. együttérzéssel ■ viseltetnek — a. bajba jutott gép- kocsivezetők gyer­mekei iránt. Kelle- ' metlenkedő fajták ők, valamennyien. Beavatkozásukkal megkeserítik mind-] untalan embertár­saik magánéletét. Vagy talán még­sem? Gy. Z. ’ Pécsett, a szabolcsi bánya- kerületben, szombaton ünnepé­lyesen „nyugdíjazták” az egyik ^legöregebb mecseki bányát, a ’ száz esztendős Béke-aknát. ! Reggel hat órakor utoljára [szálltak itt le a dolgozók. A í Béke-akna épületeit, fürdőjét, ’Irodaházait rövidesen elbont­> iák, a rozsdamarta tornyot le­> döntik. Ezzel lehetővé válik, * hogy az építmények és a védő­ipillérek alatt eddig visszatar­tott, két millió tonnára be­csült kitűnő minőségű szén- vagyont is kitermelhessék. Ezt a szenet már korszerű techno­lógiával bányásszák ki és az újonnan épített István 2. aknán szállítják napszíntre. pMiPÜM&G 5 1964. augusztus 9., vasárnap MUNKÁJUK nem prózát, hanem ünnepélyeden gördülő hexametereket érdemelne. Tű­ién igy lehetne csak méltán megemlékezni a bányáról, a mélyfekete éjszakáról, s csillo­gó kincséről, a szénről ée az emberről. „Jó szerencsét” — mondják egymásnak leszálló» előtt. Es ez nem csupán köszöntés, ha­gyományos szokás. Ez a két szó bizonyos aggódást, de bi­zakodó aggódást hordoz ma­géban. Itt lenne a leghelyesebb megállni. Bizakodás, Ez nem valami elvont fogalom. Nem valami mástól várt csoda, ön­magukban bizakodnak, mert ismerik ezt a mélytoykú, feke­te alagutat, ahol naponta hét órát töltenek el. Ismerik a technikát, ismerik a veszélye­ket, ismerik a lehetőségeket. & mégi* előfordul tragédia. Megrázza az emberek szívét, de ugyanakkor el is gondol, koztat, Hány, de hány balese­tet tehetett volna megelőzni nagyobb gondossággal, mert szocialista államunk legna­gyobb körültekintéssel gon­doskodik a bányászok bizton­ságáról, Kell a szén, hisz fon­tos Ipari nyersanyag, minden­napi életünk legszükségesebb kelléke, Azonban a tempót csak akkor szabad növelni, ha az nem okoz veszélyt, bizony­talanságot. gzáfflo* intézkedés történt az elmúlt évi gúlyos tatabá­nyai tragédia óta. A Nehézipa. rí Minisztérium illetékes osz­tálya azonnal elrendelte a rendszeres, félévenkénti vágat, állapot-ellenőrzést, A Szovjet­unióból új műszerek érkeztek, amelyek az egyik legveszélye­sebb ellenséget, a metángázt segítik felderíteni, A metano. méter pontosan kimutatja a le­vegő metángáz tartalmának mennyigégét. Kötelezővé tették, munkakezdések előtt a vága­tok géztartalmának fokozot­tabb ellenőrzését. Mert ha a metán keveredik a levegővel, (már 4,5 százalék veszélyes, de a legveszélyesebb 9,5 százalék­nál) azonnal robban, Es a so­kat emlegetett bányaiéin; a sújtólág. Intézkedések történ­tek valamennyi bánya szellőző berendezésének ellenőrzésére, és ahol nem felelnek meg a követelményeknek, a legrövi­debb időn belül modernizálják. RENDKÍVÜL nagy veszély az omlás Is, ami már sok szeren­csétlenséget okozott. Nemrégi­ben új, fajvédő sisakot kísérte- teztek ki, amely könnyebb, ugyanakkor mégis biztonságo­sabb az eddiginél. Még ez év­ben húszezer da robot kapnak a legveszélyesebb helyen dolgo­zó bányászok. Biztonságosabb, jobb világítást ad a fejlám­pa, A komlói Zobák-aknábftn már ezeket « gzikrabi?tos fej­lámpákat használják, gok a csillézés közben előforduló kéz- ős lábsérülés, Ezek megelőzé­sére szolgálnak a védőkesz­tyűk é* az acélbetéte* gumi­csizmák is, amelyek a közel­jövőben a bányákba kerülnek, Érdekes új biztosító eljárás­sal kísérleteznek a fejtések­nél. Úgynevezett önjáró biz­tosító berendezés támasztja meg a főtét (a vágat felső ré­sze) .amely szétszerelés nélkül mintha lépegetne, halad a jö- veszté* irányába. Ez az eljárás nemcsak hogy biztonságosabb mint a régi fadűcolás, de gaz­daságosabb és sok más célra felhasználható faanyagot taka­rít meg a népgazdaságnak. Néhány öregebb bányát még ebben az évben nagy beruhá­zásokkal rekonstruálnak éa csak akkor folytatják ezekből a munkát, ha már minden be­rendezése a legbiztonságosabb. A Mecseki Szénbányászati Tröszt István H. és Koseuth- aknáját korszerűsítik. Dorogon, a XVIIH-as aknát látják el modern védőberendezéssel. Ta­tabányán a XIV/A. tárna víz­telenítő aknáját korszerűsítik, valamint modernizálják vala­mennyi szellőztető berendezé­sét, De sorolhatnánk tovább Közép-Dunántúliéi akár Bor­sodig, mindenhol folyik az ellenőrzés. Egyetlen cél fűti át ezeket az intézkedéseket; a bányászok életénél? minél ma­gasabb színvonalú biztosítása. Utoljára maradt, de talán első helyen is említhettük volna a munkafegyelmet. A korszerű műszaki előírások leg. szigorúbb betartása és betarta­tása, mind a balesetek számát csökkenti. Ezért hozták azt az első hallásra talán túl szigo­ninak tűnő rendeletét, hogy aki gyűjtőeszközt visz magéval a munkahelyére (*újtólég-ve- szélyes bányára vonatkozik) azt azonnali hatállyal elbo­csátják és rendőri eljárást in­dítanak ellene. Vannak olyan bányászok t®, akik azt hiszik, hogy a bizton­sági előírások bosszantásra szolgálnak, pedig azok ponton betartása sok-cok életet óv meg, évente csökken a balesetek százalékaránya, De rajtunk ** múlik, hogy gyorsabban zu- 1 hanjon alá a grafikon görbé­je Hegy a „jó szerencsét" va­lóban csupán köszönéssé váljék. Regős István Fe$ryeSem, technika — hmí&m^á Iní^/ltcdéipk a liánv«!>l»?on*á«ról Nincs állásuk Hónapok óta szorgalmasan lejárnak a tanács munkaügyi ■sztályára, lebélyegeztetik apjukat, do mtfiikakönyvükbe rom kerül be 3 munkaadó aeve, Nincs állásuk. Számuk rom nagy, mégis eigen dől hoz­ató: hn igaz, márpedig igaz, rogy a különböző üzemek, vál- alatok nap mint nap újabb és ijabb munkaalkalmat jelente, rok be, hogyan létezik mégis munkanélküliség Gyöngyösön. 5® az oka annak, hogy néhá- nyam Immár hosszú hónapok óta állandóan állás nélkül yan­nak? Néhány hrogadott címre el­mentem, da úgy gondolom, két példa 1« elegendő ahhoz, hogy képet alkothassunk magunk­nak, Azt is előre meg kell mondanom, az élet most 1* bő­kezűbb volt, mint amennyit vártam tőle — az eredeti tornán túl i* nyújtott érdekességeit. Cask Irodai munkát Romantikus kis utca, muta­tós, kertes családi házában la­kik Berentéi Alajosáé. Ponto­san egy éve van fériné1 R*ö- tednól laknak, a fiatalok az egyik «zo6át kapták meg*Bök holmijuk nine*, a ruhát az aj­tóra akasztják, de a sarokban már ott a tv, az első komoly közős szerzemény. Bereutes Alajostrte nemcsak MUsnynak fiatal, életkorra is. Most múlt tizenkilenc éves. Alighogy befejezte a gimné- Sura harmadik osztályát, férj. hoz ment. De erről majd egy kicsit később. Egy éve keres állandó mun­kahelyet magának, eredmény­telenül, Kétszer sikerült már ideiglenes állást kapnia. Ha igaz, nemsokára újból lehető­sége lesz szerződést kötnie: az szTK-nái helyettesit majd va­lakit Csak adminisztratív munka­kört vállal, hiszen semmiféle szak,képzettsége nines, a gim- ftástumi tanulmányai alatt pe­dig megtanult gépelni. Végle­ges állá* azonban sehol sem jutott eddig még neki. Ha hal­lott valamit és elment jelent­kezni, legtöbbször azt a vá­laszt kapta: sajnos, már ké- sön érkezett Miért nem próbál más mun­kát? Mit? Kérdezi vissza. Se­gédmunkásnak menjen el? Azt nem. A férje a gyöngyösoroazi ércbányánál dolgozik, ott sem kaphat állást, mert átszervezés van és az adminisztratív mun­kakörök számát kitt is csökken­tik. Miért nem tanul valamit? Hát igen, tanulni kell azt már látja. Az ősszel tovább folytat­ja a gimnáziumot. Meg akarja szerezni az érettségit. Aztán majd meglátjuk ...! Ennél a pon tnál egy pillanat­ra megálltunk), A* édesapja ellenesle Megkérdeztem: nem bánta meg, hogy olyan fiatalon ment férjhez? Nem kellett volna a gimnáziumot legalább beíe- lyeznte? Hogy férjhez ment, nem bánta meg. Boldogok, jól élnek. Talán jobb lett volna mégis egy évet váratok, de 120 céhpecsét őrzi a magyar vas- és fémművesség emlékét A Kohászati Történelmi Bizottság a vas- és fémipar em­lékei között felkutatja az egykori céhpecséteket is, amelyek gazdasági-, technikai- és művészettörténeti szempontból be­pillantást engednek az egykori fémművesség életébe. Eddig 120 vas -és fémipari céhpecsét került elő, a legré­gebbiek a XVI., a legújabbak a XIX, századból. A leggazda­gabb anyag a kovács céhek hagyatékából maradt ránk, pe- csétnyomóík fő motívuma a legtöbb esetben a jobbjában pat­kót, baljában kalapácsot tartó ágaskodó oroszlán. A pecséte­ken megtalálható azonban a harapófogó, a patametsző rajza is, jelezve, hogy annak idején igen sokrétű volt a kovácsmes­terség. Hasonlóképpen szerteágazó volt a lakatosok szakmája is, szinte állandó emblémájuk a háromszögletű lakat, de sok lakatos pecséten látható a puskazár, a sarkantyú és a leggya­koribb a két keresztbe fektetett kulcs rajza. Az utóbbinak a nagyított címerei még ma is megtalálhatók néhány laka­tos kisiparos cégtábláién. Annak idején külön céhpecsétük volt a kardesiszaroknak, a tűkészítőknek, »a rézműveseknek, az ónedénygyártóknak. A túkészítők pecsétnyomóik tanúsága szerint nemcsak tűt, hrnem a ruhakészítéshez szükséges sok egyéb kelléket, rez­es vaskarikákat, horgoskapcsokat, halászhorgokat is gyár­tottak. . . , , A kardesiszérok emblémája a görbe szablya volt, míg az ór.művesek a kancsók, harangok és ágyúcsövek lenyomatai­val fejezték ki, hogy az edénygyártáshoz, a harang- es agyu­öntéshez egyaránt értenek. t ,, A már meglevő 120 céhpecsetet most továbbiakkal is ki­egészítik, az anyagot rendszerezik és elhelyeák Diósgyőrött, « Központi Kohászati Múzeumban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents