Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

Gyöngyös 830 éves- A I'KUCjKAM mar elkészült. A hosszan tartó előzetes tárgyalások eredménnyel zárultak. Gyöngyös méltóképpen emlékezhet meg fennállásnak 630. évfordulójáról a közeljövőben.

Az ünnepség-sorozat sze, tember 6-án a helytörténeti kiállítás megnyitásával kezdődik. A Városi Művelődési Házban rendezendő .kiállítás összeállításában részt vesz a művelődésügyi osztály, a Mátra Múzeum, a Széchenyi Könyvtár gyöngyösi fiókkönyvtára, a Városi Művelődési ház, és számítanak a lakosság széles köré- ' nek támogatására is. Az ipar- történeti rész-anyag bemutatását az Erkel Ferenc Iparita- nuló Intézet- vállalta magára. A fényképkiállítás anyagát pedig pályázat alapján gyűjtik össze.

A mezőgazdasági kiállítás megnyitásának időpontja szeptember 18. délelőtt 10 óra. A város négy termelőszövetkezetén kívül az állami gazdaság és az erdőgazdaság, valamint a környező termelőszövetkezetek mutatják be terme keik javát, főként zöldségféléket, gyümölcsöt és bort.

UGYANEZEN a napon délelőtt tíz órakor a szabadtéri színpadon kerül sor az esedékes lottósorsolás megtartására Érdekes és vonzó epizódja lesz a sorsolás a széles skálájú eseménysorozatnak.

A nap programját este 7 órai kezdettel a Budapest Népi Táncegyüttes műsora zárja be. Ezt az előadást is a szabadtéri színpadon láthatja a közönség.

Másnap, szeptember 19-én, a Vak Bottyán Gimnázium ünnepli fennállásának 330. évfordulóját. Délelőtt 9 órakor kezdődnek az ünnepségek: a megyei középiskolás sportversenyek, az emléktábla leleplezése és az öreg diákok találkozója.

A Gyöngyösi Városi Tanács ünnepi emléikülést tart szeptember 19-én délelőtt tíz órától. A város történetének eseményeiről a felszabadulásig bezárólag dr. Hcmtert Rezső, 1945-től folytatólag pedig Sereg József emlékezik meg. Sándor L&szló a város ipartörténetét részletezi, dr. Fejes István a közegészségügy fejlődéséről és helyzetéről tart élőadást, míg a város húszéves távlati fejlesztési tervét dr. Holló Béla ismerteti. Az ünnepi tanácsülésen kitüntetésben részesítik a város néhány kiemelkedő érdemeket szerzett polgárát.

Korea kelé emberek.

Hajnali séta as egri utcákon

• •

Lámpagyújt&skor mindig helyesség száll a házra.

Sercen a gyufa — de előbb matatni kell utána, mert jócsV

Jó estét . . .

>>

kán besötétedik már, amikor világot gyújtanak —, imbolyog a láng, aztán óvatos kézzel lecsavarják, hogy el ne pattanjon majd az üveg, s ha már fölkerült az is a lámpára, felszítják megint a lángot.

Sárga fény önti el a szobát, az árnyékok a sarokba szorulnak.

Jó estél...

Ha gond van is, vagy szomorúság, meg nem értés a családban, ilyenkor,

lámpagyújtáskor, amikor egymást és az estét köszönte? kimondják ezt a két szót, rövid

időre legalább nyugalom, bé- kapcsoló kattintására támad kesség teremtődik. világosság. S egyre több az

„Jó estét”. ilyen ház, több a fény, világoSzép — az országban mindé- sabbak az esték, nütt ismert — szokás lámpa- Jó estét keU hát mondanunk, gyújtáskor az estét köszönteni, de most már a petróleumiám- De elmarad lassan, sok helyen pának is, mert napja leáldozó- már különösen ott, ahol egy ban, élete estébe hajlott

Akad még, persze, tanyákon leginkább, ahová nem ért el

kevesebb lesz évről évre, mert futnak a vezetékek, s villanyt kapott az ország utolsó faluja is.

Akad még petróleumlámpa,

a villany, s öreg házakban, fa- nem is kerül még egyhamar luszélen. Néhol a szükség tar- múzeumba, de megtehetjük tóttá meg, máshol csak a ra- már, hogy a fotója mellé — gaszkodás: „Jó ez már nekünk ellentétül, összehasonlításul — így is..De mégiscsak fogy, nem villany, szikrázó higanygőz-lámpa képét tesszük, nem a legújabbat, hanem a még régebbit: a gyertyát. Mert feltámad, úgy látszik, a régi korok e pislákoló kelléke. Míves mesterek keze élesztik újjá, lakásdísznek, hangulatteremtő eszköznek, egy meghitt, csendes, békességes esti óra kedvéért. S hogy — ha nincs t* már lámpánk — mondhassuk e két szót, úgy, olyan hangsúly- lyal, mint régen: „Jó estét...”

(A. KJ

gekben szállítják a boltoknak a tejet és megkezdődik lassanként a friss péksütemények, ropogós kenyerek szállítása.

A piacon már megkezdődött a forgalom. Az. asztalokra szépen sorba kirakva az áruk, az eladók beszélgetnek egymással és megjelenik az első korán kelő háziasszony is. Válogatnak a zöldségfélék, gyümölcsök között.

Múlik az idő, az utcákon egyre többen tűnnek fel, munkásak sietnek. Tóth József, a gázvezetékszerelő vállalat dolgozója, csákánnyal a vállán igyekszik munkahelyére, ő is korán kelő embernek számít. Hajnal négy órakor már mindig talpon van. Bevásárol a piacon, megreggelizik, elintézi a ház körül a teendőket, aztán munkába indul,

6 Óra. a székesegyház előtt lassú dübörgéssel megindul a betonkeverő, Nagy László, Földházi Antal, Somodi Nándor és Kovács Tibor lapátolják a kavicsot, cementet — „etetik” a gépet.

A város ilyenkor már visz- szahyeri megszokott forgalmát. A boltok közül néhány már kinyitott, embertömeg hullámzik az utcákon. Az idő is egyre melegebb, bár az árnyékos oldalban még mindig elég csípős a hideg.

A reggel és az utca jellegzetes munkásai, az utcaseprők is megkezdték az utak tisztogatását.

Takács Márton lassú, komótos mozdulatokkal sepri, gyűjti egy csomóba a szemetet A Lenin úton kezdi, aztán halad a Kohári utca felé.

A korán kelő emberek megkezdték munkájukat.

7 Óra. a tejivók megtelnek, szinte alig lehet belépni a zsúfolt helyiségbe. így megy ez egészen nyolc óráig. A munkások után a hivatali dolgozók sietnek reggelizni, azután a mun kahelyükre.

De ők már nem korán keid emberek. Aki fél hét—hét óra tájban kel fel, az már nem tartozik a karán kelő emberek közé.

Nyolc óra, aztán lassan enyhül a forgalom az utcáikén. Ilyenkorra már a legtöbben munkába álltak ... Új hétköznap kezdődött Kaposl Levente

NYIROK AJ TO Ml AN s 19

MASSZA

KEMREGCN/

FORDÍTOTTA í SÁRK»Öil CYUI.A

19.

Á szöveg után „33-ás” szám következett Ez volt a Kísértet ügynöki száma. Ezt Jersov abból a vallomásból tudta meg, amit az a kém tett, aki jelentette az állambiztonsági szerveknek, hogy a Kísérteiét ledobták Közép-Azsiábán. Tehát Szabiin és Oszipov nem tévedtek, amikor feltételezték, hogy Zsijenbajev és a Kísértet egy és ugyanaz a személy. Jersov örült a felfedezésnek. Tehát jó helyen kereste a megfoghatatlan Kísértet nyomát, s előbb-utóbb torkon ragadja ezt a nemzetközi hírességet.

Amikor Zsijenbajev befejezte a jelzést, Jersov fényszórójával válaszolt: értette. Kikapcsolta a fényt, kivette zsebéből az amerikai versantológiát, és felnyitotta azon az oldalon, amelyen Poe Holló-ja volt. A könyvet rátette az oídalkocsi ülésére, és tolni kezdte a motort a bokrok közé. Amikor a gép bent volt a sűrűben. Jersov otthagyta és visszament az útira.

Jersov sohasem szerette különösebben a holdat, de most, amikor felnézett az égre, sajnálta, hogy nincs fent. A nagy égi országút, a Tej úti

Kísértet, akire oly régóta vadászunk. Persze ezekben a napokban ellenőrzött, figyelt engem és most talált egy lehetőséget, hogy rám bízzon valamit Talán még arra is van remény, hogy idővel nyíltabbá válik...”

A Perevalszba vezető poros országúton bandukolva már jó párszor feltette magának ugyanazt a kérdést: mégis mi vonzza Zsijenbajevet az épülő vasútvonalhoz? Egyelőre még csak megközelítőleg sem tudott válaszolni rá.

Már virradt, amikor az őrnagy elérte a várost és akárcsak az éjjel, a kerten ment fel Aszkár házához. Keleten már kigyúlt a hajnalpír, amikor belépett szobájába. Az ablakhoz ment, félrehúzta a függönyt és kinézett a szemközti házra. A következő pillanatban kinyílott az ablaka és Malinovkin kócos feje kinézett! az utcára. A hadnagy úgy tett, mintha egy poharat öblítene ki a járdára. Jersov pedig gyufát vett elő és cigarettára gyújtott. Ez megbeszélt jel volt, s azt jelentette, hogy nála minden rendben van.

A szemközti ablak ismét becsukódott.

„Aggódhatott értem Dmitri j” — gondolta Jersov Malinovkinról és élvezettel telepedett a heverőre. Kezdte lefelé húzni poros csizmáiét.

Temlrbek szobájából sínoló horkolás hallatszott. „Úgy látszik, a kalauz már hazajött a szolgálatból” — gondolta Jersov, s eszébe jutott, hogy amikor keresztülmtt a kopvhán. be- lebo+lott a vaspántos ladikéba, amelyet Tem.VKoic magával szokott vinni szolgálatba.

minissstvrhnmhan

Voznyeszenszkij, az államvasutak és vasúti építkezések vezérigazgatója nagyon elfáradt a közlekedésügyi miniszternél tartott hosszú értekezlet után és minden vágya az volt, hogy kipihenje magát. Már éppen hazafelé indult, amikor eszébe jutott, hogy fél hatkor Szabiin jön hozzá.

ban hallatszott. — Az pedig m zavarja, hogy nem mutatkozom ma ga előtt, hiába, ilyen a munkám stí lusa. Most pedig- induljon haza gya logosan, kedves kollégám, Talas: Alekszandrovics Muhtarov, az alma atai történeti múzeum munkatársa — tette hozzá kellemetlen kuncogással — Azt hiszem, jól mondtam, nem'

— De igen. '

— Térjen vissza Aszkár Sandar békovhoz — folytatta most már parancsoló hangon a Kísértet. — Adó vevőjével tartsa velem a kapcsola tot. Az adás időpontja: éjjel tizenké óra. Lehetséges, hogy én olykor nerr fogok tudni adni, de maga csak kapcsolja be készülékét, mindennap é: legalább egy fél órát álljon a vétó len. Mindent értett?

— Mindent

— A beszélgetést az új rejtjel szerint folytatjuk. Az én hívójelem „Friend”, a magáé: „Comrade.” Hullámhossz: tíz és harminc század, Feladata a következő: tudja meg lehetőleg részletesen, milyen szállítmányokat visznek a perevalszki állomásról az épülő vasútvonalhoz. Magának nem kell kijárnia az állomásra. Tudja meg a dolgokat Asz- kártól, vagy Temirbek nevű unoka- öccsétől. Csak ne próbálja megvesztegetni őket. Veszélyes dolog, mindent elronthat vele. Minden világos, Muhtarov?

— Minden.

— Hát akkor a viszontlátásra.

Hallani lehetett, amint összesúrlódnak az ágak: Zsijenbajev nyilván kitolta a bokrokból a motorkerékpárját. Az+án felberregett a motor. Kis ideig üresen járatta, majd sebességre kapcsolt és elrobogott a mezőn valamerre, be sem kapcsolva a fényszórót.

Jersov mérlegelte az imént történteket és akaratlanul ezt gondolta: „Most sem tudok róla többet, mint amennyit eddig tudtam Még csak az arcát sem láttam ...” De nyomban megvigasztalta magát: „Viszont az már eredmény, hogy ez ugyanaz a

Még reggel beszélték meg telefonos*

Valaha jó barátság fűzte Szabimhoz, de azóta sok víz folyt le a Volgán. Az utóbbi években egyre ritkábban találkoztak és bizony már nem is emlékszik, mikor látták egymást utoljára: öt évvel, vagy tíz évvel ezelőtt?

A vezérigazgató persze tudta, hogy Szabiin az állambiztonsági bizottságnál teljesít szolgálatot, s amikor a tábornok kijelentette, hogy szolgálati ügyben akar vele találkozni visszautasítani, vagy másnapra odázni a találkozót kellemetlen lett vojna.

Amikor eszébe jutott, hogy Szabiin hamarosan itt lesz, akaratlanul ösz- széráncolta homlokát és rágyújtott.

„Vajon mit akarhat? — gondolta szórakozottan. — Remélem, nincs összefüggésben valami kellemetlen dologgal? ...”

Szabim pontosan fél hatkor érkezett. Ez alkalommal nem egyenruhában volt, hanem egyszerű civilruhá- faan, s olyan ember benyomását keltette, aki nem sokra vihette az életben. Ez kissé megnyugtatta és nyomban megszokott bizalmas hangján szólalt meg:

— A, kedves Hjám! — kiáltott fel vidáman, s felkelt, hogy Szabiin élé menjen.

— Gyere csak, gyere! Hadd nézzelek meg, öregem. Hát bizony megőszültél. barátocskám! De hiszen mi

— ahogy mondani szokták — egy- ívásúak vagyunk.

— Te viszont alig változtál valamit, legfeljebb kicsit kövérebb lettél — mondta Szabiin, szintén mosolyogva és kezet fogott a vezérigazgatóval. Már reggel, amikor telefonon beszélgettek, nem tetszett neki a hartgia. most azonban már határozottan tudta, hogy legénykori barátja nagy embernek tárttá magát.

— Miért nem adtál hírt magadról?

— folytatta Voznyeszenszkij és finom cigarettával kínálta Szabiink — Még mindig az állambitton- Ságnál vagy? Sajnos, hőstetteikről, nemigen irkáinak a lapok.

(Folytatjuk.)

aranyló homokszemcséi nem voltak

képesek bevilágítani a földet. Sűrű sötétség borította körös-körül a kasait sztyeppeket is, a tereszken-bok- rökat is, amelyeknek sűrűjében a Kísértet rejtőzködött.

Már több mint öt perce sétált íz úton, de egyetlen kis neszt sem hallott a bokrok felől. Csak amikor Zsijenbajev meggyújtotta a lámpáját, /ált kétségtelenné, hogy a motorke- •ékpár oldal kocsijába szerelt adóvevőt vizsgálgatja. Különben ezt is ;sak sejteni lehetett, mivel a bokrok cözt semmi sem látszott, csak itt- >tt a sűrű ágak között tört át egy apadt fény.

Az őrnagynak úgy tűnt, hogy már lágyon sok idő telt el, amikor fel- íangzott a bokrokból Zsijenbajev tangja:

— Tehát az öreg Edgár Hollója

esz a rejtjelkulcs? Jól értettem?

A Kísértet hangja magasan zengő, ninden akcentus nélküli hang volt •s Jersov egyáltalán nem ismerte.

— Jól! — felelte sietve az őrnagy.

— Meg vagyok elégedve az adóevő beszerelésével — folytatta Zsi- enbajev, és nyilván kiléphetett a ►krok közül, mert hangja tisztábkor a MÁV Kitérőgyártó ÜV színjátszóinak tízéves működését illusztrá emlékkiállítás nyílik meg a Városi Művelődési Házban, este pedig a Falra hányt korsó című műsorral lépnek a közönség elé

Szeptember 30-án Tóth Miklós Mézesmadzag című vígjátékának, október 2-án Herv Nebáncsvirág című operettjének felújítása kerül sorra. Október 3-án délután 4 órától a színjátszók ünnepi taggyűlését tartják meg, majd este a Mátra Szállóban bankettai zárják az ünnepi színjátszó hetet.

Október 18-án az Egyesült Izzó színjátszói, október 25-én pedig a járási KISZ-bizottság kitüntetett színjátszó együttese tart előadást a Városi Művelődési Házban.

A város fennállásának jubileumi ünnepségeit a november 13-i irodalmi színpadi műsor zárja be, amit a MÁV Kitérőgyártó ÜV színjátszói adnak elő.

A KÉT HÓNAPIG tartó ünnepség-sorozat méltóképpen repzentálja majd az évforduló | jelentőségét.

Ezen a napon, délben érkeznek be az országos autós csil- lagtúra versenyzői, majd délután három órától a Jókai utcában tartják meg az ügyességi versenyt.

Este 7 órakor a megye gim- ■ áziumainak közreműködésével emiékműsort láthat a közönség, a szabadtéri színpadon

Szeptember 20-án, délután három órakor kezdődik a szüreti felvonulás, amiben rész! vesznek a járás közeli községeinek termelőszövetkezetei is. Eddig kilenc község jelentkezett a felvonulásra.

AZ ESTI programot a Bihar Táncegyüttes szabadtéri színpadi műsora adja, ami után a Városi Művelődési Házban szüreti bált tartanak.

Gazdag programot nyújt a MÁV Kitérőgyártó ÜV kétszeresen kitüntetett színjátszóinak jubileumi- színjátszó hete. szeptember 27-től október 4-ig ünnepük fennállásuknak tízéves évfordulóját.

Falra hányt korsó címmel mutatnak be szatirikus műsort először ifjúsági előadásban szeptember 26-án, majd szeptember 27-én délelőtt tíz óraként a fény áttöri a felhőréteget, egyre élesebben bontakoz.

. nak ki a házak körvonalai.

4 Óra. Már elvétve lehet

yalakit az utcán találni. Rendőrök cirkálnak, vasutasok ballagnak nehéz léptekkel az állomás felé, egy-egy korán kelő utas is — a piac felé pedig megindulnak az árusok megrakott zöldséges, gyümölcsös kosarakkal, szekerekkel.

Csizmadia József, a Vadászkürt vendéglő beszerzője, már megkezdte munkáját. Korán kelő ember. Fát vág, gyűjtést aprít, aztán, megvásárolja a vendéglőnek a szükséges húst. zöldséget.

Egy kicsit enyhül a hűvös. A nap sugarai már hajnal öt

óra felé nemcsak fényt adnak, hanem melegítenek is.

5 Óra. ilyenkor lassan - megkezdődik a város minden- < napos, megszokott élete. Az utcákon végigrobognak az első teherautók, kannákban, üve3 Óra. Pirkad. A háztetők

fölött lomha, sötétszürke felhők úsznak, a házak árnyékba burkolózva várják a reggelt. A város utcái teljesen ki haltak. A járókelők léptéinek koppanása nem töri meg a hajnal csendjét.

Alszik a város, csak egyedül a villanykörték szórják bágyadt, álmos sugaraikat a földre.

Még senki sem jár az utcákon.

... Azaz a távolban három sötét sziluett bukkan fel a Széchenyi utcán. Már munkába mennének? Ahogy közelebb érnek, látszik, hogy nem. Számukra még nem érkezett el a reggel, még most tartanak hazafelé — lefeküdni. S nem is valami szálegyenesen.

Ilyenkor hajnalban csípős, hűvös az idő, inkább az őszre, mint a nyárra emlékeztet. Az órán lassan halad a mutató. Négy óra felé közeleg. Lassan-