Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
KOVÁCS SÁNDOR: Érik a nyár... Gyümölcsök érnek, érik a nyár, a búza illatú drága nyár, a szépszemű szőlő-fürtös nyár, a fészket ringató fecske nyár, a felhő virágú tűnő nyár, a nélküled múló semmi nyár, gyümölcsök érnek, érik a nyár. FARKAS ANDRÁS: Hajnal Varsóban Mint a remény, még szétfolyik a nap. A háztetők kis távolságain túl Megejtőbb és határozatlanabb, Mint bármely vándor, aki győzni indul. Tüzes és fénye pislog egyre csak, Minthogyha célért buzgón körbejárna, S mint az ifjú, akit a perc becsap, Nem tudja, kőre lépett vagy hínárra, Csak imbolyogva a felhők közén Bóklászik útján s megy-megy az egeknek. Párás szél fúj a nap közé s közém, Hátán arany pihécskék integetnek, Csalják szemem és csalják a napot, Hogy ketten törjünk fel-fel az egeknek. Mint a remény, én is szárnyat kapok, És terveim a nap testén lebegnek, Agyamban polkát jár a gondolat, Vérem csárdást táncol, pihent szívemben Keringők dallamára szétszalad Sok álmom gyorsan újraszülni engem. Itt s most kilenc emelet magasan Nézem a fényes várost. Ablakomból Vendégként nézek szét s hűtöm magam: Hajnal van még, csend, várás, és tudom Jól, E pillanat és e finom varázs Múló ábránd csak, nem tarthat sokáig. A nap minden reményt megmagyaráz: Ez itt lehull, amaz tettekre válik. E hősi város házai fölött, Ahol a háború fantomja rombolt, A békesség derűje füstölög, Hitről vall most, s nem izgalomra gondol, S mint a remény, e város és a nap — Kqrok, sebek nagy távolságain túl — Rajongásomnál tisztább, józanabb, A rendet tudja s új tettekre indul. Varsó, 1964. augusztus Szeptember 1. Huszonöt éve tört ki a második világháború IANNISZ RITSZOSZ: ifitől só p a rlra szállás Igen, kaland volt, éji és gyönyörű. A halott tájon Céltalan, néma utazás. Áttetsző, ködös színek, s alaktalanok, mint szellem-virágok: Emlékszem, nem éreztük a ködöt. A hold fénye A szobrok síkos vállán. Ám egyesek, ifjú alakok, Hangtalanul átmentek a Nyitott Parkba, talán hogy etessék a tavi hattyúkat, Sokkal később, úgy tűnik, vak harci szekér rohant el előttük, Tele legyőzött, szakállas katonákkal. És halott, óriás szemű őrmesterek vezették őket. Nem Hallatszott a motorzúgás, ügy észleltük, Mint valami nem-igazat, álnokságot. Mint Első csalattatást éjszakai szellemidézésen, * Így történt mindez, a szorongás megszállt, összetört, szinte kérkedett. S hallhattad, hogy gyúródnék a másodpercek a csendbe, Mint a bőr a Halál fekete ruháján. Aztán hirtelen az asztalra tette valaki az öklét, Azt kérdeztük: mi az? Mi volt ez? Csak éppen ezt. Semmi mást: Napfény-négyszög hullt a padlóra. Hajnalodott. A sarokban egy asszony a keresztjére ütött, gondolattalanul rebegve: Áldott legyen az Űr, Kissé később felhallatszott ismerősen, kedves-biz almasan, Hogy a főzelékárus kordélya megáll A ház előtt. Fordította Bán Ervin Ritszosz igen jelentőt, de nálunk még alig ismert baloldali görög költő. József Attlia fordítója. Aug. 25. HŰSZ EVE SZABADULT FEL a német megszállás alól PÁRIZS PAUL ÉLUARD: Doktor, - tegnapelőtt délután hat órar kor azt mondja a feleségem a, lángnak: „Boriska, drágám, szíveskedjék lefáiiadni kenyérért a KÖZÉRT- be, és legyen olyan jó, hozzon mindjárt fél kiló porcukrot is, mert a férjem édesen szereti a burgonyasodrálé- kot." — Így beszélt asszonyod a lánnyal? — Lám, te is azonnal észrevetted, hogy asz- szonyom tűrhetetlenül durva Boriskával. Teljesen érthető, hogy az a védtelen teremtés halálosan megsértődött. — Tudod mi történt? Boriska tegnapelőtt este 6 óra óta nem érkezett meg a porcukorral! — Keserű éjszakátok lehetett. — Hajnalig marakodtunk. És reggel ez a sürgöny érkezett. Olvasd. — „Drága Tibi bácsi”. — Te 34 éves korodra bácsi vagy? — Tudod az úr és az elvtárs között kellett fogalmat keresni magamra. — Te tudod, hol keresd magad. Nézzük a sürgönyt: „Addig ne tessék csinálni semmit, amíg nem jelentkezem. Boriska.” Erre te? — Azt csináltam, amit mondott. Semmit. — No, de bizonyos semmiségeket azért meg kell tenni. Pusztán csak azért, hogy közelebb kerülj az eltávozott lelkivilágához. — Például? — Például megszámolni a dugeszpénzt, (B&puka, aki meg a fehérneműt a szekrényben. Ez így leányváltáskor olyan lelki kényszer. És jó azt tisztázni, hogy az eltávozottnak nem volt-e ugyanilyen lelki kényszere. — Szégyelld magad. Ti, jogászok, mindenkiben bűnöst láttok. — Nincs abban valami természetellenes, ha valaki manapság pont háztartásbelinek szegődik? És azt is természetesnek találod, hogy valaki manapság 48 órája keres Pesten fél kiló porcukrot? És közben sürgönyöz, hogy nyugi? — Nincs igazad. Két éve tartunk lányt, de mind a kilenc közül ez volt a jegrendesebb. — Puff! — Hogy hívták azt, aki a házmesternél lerakott új Lehel hűtőszekrénnyel együtt tűnt el? — A Macát is csak az a csirkefogó szerelője vitte jégre. Ne is említsd. Még hathavi részletet ki kell nyögnöm. — Miért nem íratod át az OTP-nél a hitellevelet a Maca nevére? — Ne bánts, — azóta egy szervizszámlát is kifizettem. — Ez a becsületes szerelő. Nem nyúl a más gépéhez. Nem az! És ki volt az a másik lány? A Balatonnál? Aki előrement a bőröndökkel az állomásra, és a pesti gyors helyett egy közben befutó más vonattal elfüstöl- gött? Bőröndöstül! — Ne kínozz te is. Először összevesztem az asszonnyal, mert durván küldte Borist porcukorért. Aztán irtózatosan összekaptam az anyósommal, mert elkezdett a szekrényekben matatni. Erre bezártam mindent és magammal hoztam a kulcsokat. Nem tűröm, hogy a szekrényeimben más, becsületes nő dolgai után kutassanak! — Post festam. — Még post restant sem! — Mondom post festam, ünnep után. Latinul így mondták a hülyeséget. — Várj. A Laci fiam tegnap találkozott a Borissal a körúton. És ' tudod mit csinált az a büdös kölyök azzal a szerencsétlennel? Megfenyegette, zsarolta, hogyha nem jön haza, akkor feljelentem a rendőrségen. Én! A Boriskát! — A fiad az egyetlen épeszű az egész családban. — Majd én kiverem belőle. \ B&dületesen megpofoztam az este. Az egész család sírt. Én is. — Akkor miért verted? — Én a Boriskát sirattam. Ma reggel felhívott szegény telefonom — És zokogott, hogy a Laci fiad megbántotta! — Doktor, te kezded magad beleélni annak az elesettnek a lelkivilágába. — És te is bőgtél. — Tartottam magam és csak hüppögtem. Doktor, te kezded beleélni magad az én lelkivilágomba. — Igeiéi, de egyelőre fertelmesen érzem magam benned. És miután jól kibőgtétek magatokat, mit mondott még a lelkem}? — Azt kérte, hogy ne jelentsem fel a rendőrségen. Ugyanis hirtelen szüksége volt pénzre és a fásládába dobált öreg retikülök egyikéből kivett egy ezrest. t- Nem igaz. — Rettenetes. Rettenetes, hogy nem tudta megmondani, kié a rétikul. Az anyósé, vagy a feleségemé. Csak arra emlékezett szegény, hogy szürke táska volt. — Ez is valami. Te elindultál a nyomon. — Hazarohantam. Be a fásládába. De én se tudtam, hogy kié az a vacak. — És? Milyen szisztéma szerint nyomoztál? — Visszadugtam a re- tikülbe az ezer forintot. — Zseniális. És elbújtál a kredencbe és lested, ki r\yúl érte! — Dehogy. Eljöttem. Bár ha a feleségemé a dugeszpqnz, ő nem érdemli rrieg. De ha az anyósé, akkor minden rendben van. Csak nem szolgáltatom ki Boriskát annak a ronda szi- pirtyónak?! — Doktor, jogi tanácsért jöttem hozzád. — Azonnal lediktálom a megállapodást. Ebben Boriska havi 5 forintos részletekben vállalja a pénz visszafizetését. Semmi kamat. Családi KST. A megbeszélt időpontban kiteszed Boris bőröndjét az asztalra. Kitárod az összes szekrényeket. A fásládát is! Akkor kivezeted az egész családot a fürdőszobába. Aki nem fér el, azt beállítod a kádba. Amikor a lelkem távozásakor bevágja az ajtót, te számolsz háromszázig. Utána kijöttök, mintha mi sem történt volna. — Várj, csörög a telefonon. — Tessék? A Tibi bácsit? Azonnal. — ö az? Mondd neki, hogy jöjjön haza: én elhüppögöm magam. — Boriska, lelkem, ne legyen kegyetlen és térjen haza ma este. A pénzről senkinek egy szót sem. Hogy mi lesz vacsorára? Jó szívem. Magának külön terítenek a szobájában. Aztán fürdő. Hogy mi lesz a nyaralással? Tibi bácsi kérdi, hogy Olaszország megfelel-e? Nem, kocsit az idén még nem tudnak vem- nt Ja...? hogy a maga Lajosának a kocsijával? Grácie és kvat- romile bácsi! A költségeket természetesen a Tibi. DALLOS ATTILA ÍTÉLKEZÉS Szalutálás Ítél az emberségről, Csizmák ítélnek sétáinkról, Ostobák ítélnek álmainkról, Ripőkök Ítélnek a szabadságról, ínség, jogfosztás ítél a gyermekekről. t Ö testvér, ítéltek testvéredről, Ölöm ítélt a legszebb arcról, A gyűlölet ítélt szenvedésünkről, De erőnket visszakapjuk: Mi ítélünk a gonoszról. Fordította Bán Ervin Az 1952-ben elhunyt kiváló francia költő ezt a verset a háború, a német megszállás idején írta, Szilágyi Elek: önarckép YifJ.'H. •
