Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

Pereskedés öfven forintért Para szlifjúsági találkozó Gyöngy ösíarjánban A gyöngyösi járás KlSá-fia- taljal Gyöngyöstarjénban au­gusztus 30-án három község rendezésében találkoznak a járás többi községeinek fiatal­jaival. A találkozón beszámol­nak eddigi munkájukról a rendező községek KlSZ-titká- rai. A nap színesebbé tétele érdekében szellemi vetélkedőn és azt követően estig tartó táncon ismerkednek meg egy­mással a járás fiataljai. Reklám helyett. • 9 Korábban — legutóbb ta­lán a tavalyi őszön — szóvá tettük már, hogy a gyöngyö­si sütőipari szaküzletekben gyakran nem lehet friss pék­árut kapni! Noha a város­ban hasonló esettel másuit ;s találkoztunk, „elrettentő" ■’fiaként mégiscsak a kiza- r 'lag sütőipari termékeket árusító szaküzleteket válasz­tottuk. Tudniillik, hol keres­sünk friss kenyeret, süte­ményt, ha nem éppen ezek­ben az árudákban ...? A gyöngyösiek, úgy látszik, közel egy esztendő után sem vonták le a következtetést, nem nagyon igyekeztek a hi­bák kijavítására. E megálla­pításunkhoz legjobban talán az elmúlt szombat délutáni eset szolgál bizonyítékul: amikor a Kossuth Lajos ut­cai szaküzletben, „tegnap­előtti ...” kenyeret kínált m eladó.. Tegnapelőttit, a más­napi, ünnepi asztalra! A pékekre csak akkor pa­naszkodunk, ha nenr. megfel'.'lő minőségű árut ké­szítenek. A szikkadt, őre? kenyér. száraz sütemény miatt legfeljebb az elárusí­tót, az üzletvezetőt okolhat­juk, aki rendeléseit near minden esetben az Igények nek, a várható forgalomnak figyelembevételével tesü meg! És természetesen jogos ki­fogást emelhetünk a vállald; ellen is, amely az ilyet „reklám” felett szemet húny (—ni) Milliós titkokról vallatják a Mátrát öreg, mint a Mátra” ... a vezett, tudományos alapokon ércet adó akna előkészítősé* nép nyelvén szállóigévé vált ez folyó kutatást végeznek ha- dolgoznak, a mondás. Tudósaink állítják, zánk természeti kincsei után. Mit mutat Nagylápafő? 'A Bányabércen kettes akna feltárása befejező­évekkel ezelőtt dött. Még az idén további tá-- jelentek meg rókát nyitnak, az egész hegyéi az első „mérő- megfúrják, a telér dőlésíokájo műszeres, tér- gurítókat hajtanak, így vallat- képes” embe- ják a Mátrái. Sokáig vitatott rék. A külszí- kérdés volt, hogy a nagylápa- nen és a föld fői egy telér-e a parádsasváií­Dr.fVida.es Aladár geológus a föld mélyéből felhozott leletet vizsgálja. hogy hozzávetőlegesen három­millió esztendős ez a vulkáni eredetű hegységünk. Emberi mérték szerint tehát öreg a Mátra, de földtörténeti szem­pontból fiatal. És mennyi tit­kot rejt magában! Legszebb gyerekkori emlé­keim közé tartozik, hogy zeg­zugos völgyeit, büszke, vad bérceit jártuk, titkait kutattuk. De a régi ólmok valóra vál­nak; a fukar, vén hegyeknek valóban „titkai” vannak. De a magyar tudósokat, kutatókat és tapasztalt bányászokat mos­tanában éppen ezek a titkok foglalkoztatják. Ma már szer­> *-* *% A A A A A A A A A A A A A A A A A A A alatt kutattak, mintákat vettek a kőzetből. Pes­ti geológusok és tudósok jöttek és még gyak­rabban rejté- télyes kis cso­magokat küld­tek a Mátrából. A Bányabér­cen most három modulbarakk áll. Öltöző, műhely és gépház lesz abból. Bányász János ak­nász irányításával Göröcs Mik­lós, Vonó József kőművesek és a mátrakeresztesi munkások az A Mátra kemény kőzetét nehezen, de legyőzi a magfúrógép. „És ha kell, megteszem újra ezt az utat, meg én!.. (Aragon) HÜSZ ÉV telt el azóta ... Barkánál gúlába rakják puskájukat az éhező magyar katonák. Cédula rajta: „Ba­ka kenyér nélkül, puska em­ber nélkül.” — Átmennek a fronton. De ha jó a koszt, fá­sultan követik tisztjeiket. Karácsonykor Pankrátz alez­redes szól a 3/1 hegyitüzér osztály embereihez: „Csak semmi izgalom! Nyugalom, nyugalom! A németek már ripityára vertek egy ameri­kai hadsereget. „Kossuth tüzérségi parancsnok szavát adja, csak a határig kötelez az eskü. Éjjeli meneteknél itt is, ott is . kiválik egy-egy katona a sorból, és besurran a házak közé. A maga részé­ről befejezte a háborút. Az őrök beszélik éjsza- kónkint, hogy magyar partizánok biztatják őket, hagyják el alakulatai­kat, Lucantiban szállást elő­készítő tisztet figyelmeztet a lakosság, ne időzzön, ez partizán falu, délben lejön­nek a partizánok a hegyek­ből. De amikor február 16-án letérünk a Breznóbánya- Besztercebánya ' országútról jobbra a községbe vezető úton, csak hárman vagyunk, a többiek megriadtak: „Par­tizánokhoz? Nem, azt nem! Inkább menjünk át a fron­ton!” Balról magas füstoszlop. Ég Prichod. Időnkint aknák robbannak. Hirtelen terem főttünk a TŐá&z én után... vörös csillagos partizán őr. Csak jelekkel magyarázzuk: „Hozzátok jövünk, partizá­nok leszünk!” — Széles mo­soly az arcán. Megértette. A község bejáratánál par­tizánok. „Most, hogy hozzánk jöttetek, mind egyformák vagyunk, nincs különbség köztünk. Mindegy, hogy ma­gyar, vagy szlovák, vagy Orosz, vagy francia. Mind egyek vagyunk. Partizánok!” — magyaráz egyikük. GYÜLEKEZŐ az iskolá­ban. Festői csoport. Kék és piros fedelű kozák sapkák, fehér hóleplek, szlovák egyenruhák. Indulás Balázsi felé. Prichod még mindig ég. Magyar egyenruhás katonák gyér lánca az úton. Vállukon puska. Sapkájukon kis piros csík. Tekintetük komor. Szótlanok. Alig válaszolnak. Lovas partizán vágtat el mel­lettünk a havas terepen ... Szemben ülök aztán Vol- chov őrnaggyal, a „Halál a fa. sizmusra” partizáncsoport parancsnokával. Csendes be­szédű, nyugodt. Tolmács fordítja szavait. Hogy volt bizalmam partizánokhoz jön­ni? — kérdezi. — Annyi rosszat beszélnek róluk a magyarok közt. Elmondom neki, hogyan nyílt néha egy kis rés, amelyen át bepillan­tottam a szavak mögé. Egy svéd újság cikke, egy Bra- tislavában megjelent regény, Panait Istratl egy könyve, a magyar Vezérkari Főnökség titkos tájékoztatója, „Tiszt tisztnek! Szigorúan bizal­mas! Tájékoztató a partizá­nok tevékenységéről, Panait Istratl trockista volt, de sorai közt mást is lehetett olvas­ni, mint amit ő szeretett vol­na. A Vkf kiadványában kö­zöltek elolvasásakor először fogott el őszinte bámulat a partizánok iránt. — Mi a foglalkozásom? — kérdezi. Görög—latin tanár. — Akkor ismeri a görög filozófusokat — szól mosolyogva. ★ SPANIOL — DOLINÁT biztosítjuk két golyószórós rajjal Hatalmas fatorlaszok zárják él a Besztercebánya felől idevezető utat. Egyre közelebbről hallatszik az elő­renyomuló szovjet csapatok tüzérsége a Ganam völgyéből és Zólyom irányából. Itt bú­csúztatja a német golyótól megölt kis Ludot a partizán fegyverek ropogása, és csen­des, néma bánat ül Jánko arcán a halotti toron, ö a község parancsnoka, az 6 öccse a kis Ludo, Szergej, a sarratoi szovjet partizán vi­gasztalja: „Ne búsulj, a te öcséd haláláért száz és száz német asszony siratja fiát, lány a jegyesét,..” És isszuk a fenyőpálinkát csészéből. „Most kell Innod!” — mond­ja nekem Jánko. — Engem sértesz meg, ha nem iszol.” Ragyogó napsugaras idő. Néha olvadni kezd már a vastag hótakaró. Itt-ott tá­» * • • • • 4 • 9 4 4 4 madnak a németek Tigrisek-'! kel. Szomorú hír: Hünka-gárJ diisták elhurcolják a hegy Iá-] bánál bunkerekben meghúzó-5 dó zsidó menekülteket. Utol-] sót tobzódik még az önkénye Március 18. „Fekete vasár-/ nap” — így nevezték ezt a< napot a magyar partizánok.] SS-csapatok támadják a köz-j 6éget, és nyolc órai harc után! megszállják. ] Másnap hajnali sötétben,< néma csendben indulnak ! VolchoV partizánjai végtelen* egyes sorban négynapos me-] netfben át, az Aiacsony-Tát-' rán, át a Magurkán, át a] fronton. Három szlovák szá-- non húzza maga után sebe-« sült társát a szédítő merede-] ken. 5 És mikor túl vagyunk min.« denen, hátunk mögött már a] front, elfogyott az élelem,' egy kis szlovák faluban a‘ parancsnokság vékony, bar-] na papírcsíkkal ragasztatja le a kiürített falu krumplispin-! céit, hogy ne nyúljon senki] a szlovák tulajdonhoz. Mit' gondolnának a partizánokról,! ha, megdézsmálva találnák] visszajöttükkor házukat. VOLCHOV PEDIG össze-; gyűjt bennünket, magyar par-! tizánokat, feláll egy útjaví-] fáshoz előkészített zúzott kő-] halomra, elbúcsúzik tőlünk:! „Mondjátok meg otthon, mi-] lyenek vagyunk mi, szovjet; partizánok! A németek azt! terjesztették, hogy ölünk és: rablunk. Meséljétek el, amit| láttatok! Amiről meggyőzőö-t letek saját szemetekkel-” * És megindulunk négyes so-]:] rokban hazafelé... * Orphanides Lukács % MPB£MG% 'j' 1964. augusztus 28., péntek Ügy érezte, neki is jár házas­társi tartásdíj, ha több nem, havonta legalább ötven forint. A férj is megbetegedett. És ekkor első feleségéhez ment, hogy ott pihenje ki magát, ott szerezze vissza egészségét. Hónapokig éltek együtt ismét. Amikor felgyógyult, o máso­dig feleség rábírta a férfit, hogy visszatérjen hozzá. Most sem bizonyult élég ha­tározottnak a férfi, ismét csa­ládot cserélt. Bizony, nehéz megérteni bármely cselekede­tét is, Mintha maga sem tud­ta volna soha, hogy tulajdon­képpen mit is akar. Innen oda' csapódott mint a kikötőből el­szabadult csónak. Perről-perre A házastársi tartásdíjért megindult a perek sorozata. Egyik tárgyalás a másikat ér­te, egyik bíróság a másik utón hozott ítéletet. Az első _ fokon dr, Selmeczi Kovács Gyula és büntető tanácsa magáévá tette a feleség tartásdíj-igényét. A havi ötven forintot megítélte. Évekbe tellett, mire a Legfel­sőbb Bíróság jogosnak mond­ta ki a hath ötven forintos há­zastársi tartásdíjat. A per jogi része fölött te­kintsünk el, egyedül a férj magatartását vizsgáljuk meg. Évekig pereskedett havi öt ven forint miatt. Hivatkozott anya­gi nehézségeire, hivatkozott mindenre, hogy kibújjon a kötelezettség alól. Olykor a si­ker reményében tette mindezt. És soha nem jutott eszébe, hogy mennyire lealacsonyító rá nézve ez az alkudozás. So­ha nem jutott eszébe, hogy hó­napokig ismét együt élt első feleségével. Soha nem jutott eszébe, hogy mennyire hatá­rozatlan. Vannak házastársi kapcso­latok, amiket éppen a házas­társak érdekében kell felbon­tani. De — úgy látszik — még ma is vannak felnőttnek számító, meggondolatlan gye­rekfejjel élő emberek, akik a régi gyerekjáték szerint akar­nak élni deresedő hajjal is, valahogy úgy: add vissza a babaruhát, mert megsértőd­tem. Pedig cselekedeteinkért mindannyian felelősök va­gyunk. Sőt: olykor mások cse­lekedetéért. Ezért nem lehe­tünk közömbösek egymás iránt. Ezért kell nevelnünk egymást. G. Molnár Ferenc ♦♦♦ ♦$* *$* «2» *2* ♦> «8» «3» *j* »3* ♦$* «$» «3» val. A recski öreg ércedébe- szító és az itteni bányászok szempontjából sorsdöntő a kér­dés, hogy nagy terület művel­hető-e egy bányanyitással, mit ad és gazdag-e a telér? Az Országos Földtani Inté- . zet végleges állásfoglalását fmég nemismerjük, a Mátrában Smég folynak a kutatások és I feltárások. De egy biztos: Ki- fvés István, régi recski bányász, I valamint Kerekes Bálint és THorvát Tibor, akik Telkibé- ynyán tanulták a szakmát, a t kutató vágatban sokszor fel­it; kiáltottak, mert a kőzet színé­iről felismerték, hogy tarka érc f van abban. Ólom, cink és réz. I Nagylápafőn és Farádsasváron a kutatás biztató, egyre szebb eredményekkel kecsegtetnek a feltárások és Budapesten a la­boratóriumi vizsgálatok. Jakab Gyula és Bódi János csapata tovább dolgozik és az ötös tá­róból más irányban is tovább vallatják a Mátrát. Mintegy 1400 méteres, 4,18 szelvényű irányvágatot hajta­nak a Nagylipót alá, Bánya­bércen 165 méteres a függő-, akna, Mátraszentimrén újabb aknát hajt egy másik vállalat Az aknából kutatóvágatok ágaznak le, úgy, ahogy a telér .kívánja és ahogy az emberi | tudás diktálja. A mátraszent- timrei függőaknára hajtanak a fgyöngyösoroszi Károly-táróból. ?És a kis mátrai falu felett xújabb fúrógép jelzi a kutatás |irányát. Recskről most folya- őmatosan szállítják a felgyü- llemlett színport és úgy hírlik, f jövőre ismét magasabb lesz a X régi bánya termelési tervé. És Xmielőtt kifogyna annak kin­ccsé, a szakemberek feltárják a óMátra újabb kincseit. Dr. Fazekas László nak. Így gondolkozott az el­keseredett asszony. Ügy gon­dolta, férje nem lehet épelmé­jű, ha így viselkedik. Megvizs­gáltatta az orvosokkal, de ér­telmi zavart nem találtak nála az aprólékos vizsgálat nyomán. így jutottak el a válóperig. Bosszú a férj ellen Az elkeseredett és beteg asszony teljesen elhidegedett a férjétől. Már látni is alig bír­ta. Akkor volt boldog, ha a férje nem volt otthon. Ilyen­kor nem érezte arcába csapó­dó borgőzös leheletét, nem hallotta a szitkozódásait, nem kellett reszketnie a villanó késpenge miatt. Rokonai még csak mérgesí­tették az ellentétet közte és a férje között. Arról példálóz- gattak, hogy „észhez kellene téríteni” azt) az embert. Kide­rült az is nemsokára, mit ér­tettek ez alatt. A legközelebbi szóváltás kezdetén rátámadtak a férjre. Megverték. Kicsavar­ták a kötelet a kezéből, ami­vel a családját fenyegette meg, azzal kötözték össze a karját. Sógornője forró vízzel öntötte le a toporzékoló férjet. A férj később azt állította, hogy ek­kor a felesége is nekiesett és eltörte a karját. Bizonyítani azonban nem tudta a vádját. A gyűlöletté fajult indulat a válást találta egyetlen megol­dásnak. Az asszony betegsége úgy el- süiyosodott, hogy teljesen munkaképtelenné vált. Többet volt ágyban, mint fenn. A férj visszatér A házasság felbontása után a férj még egyszer megnősült. A második házasságából is született gyermekük. Ügy lát­szott, hogy a tragikus esemé­nyek után pontot tett az élet. A férj fizette az első házassá­gából született gyerékek után a tartásdíjat, amihez az első feleség egy fillért sem tudott hozzákeresni, mert rokkantán feküdt, betegeskedett otthon. izottan szerűen ban nagyobb jövedelmet bizto­sít az egészséges állatállomány. Nagyon fontos közérdeket szol­gál tehát a járási tanács vég­rehajtó bizottságának nemrég hozott ide vonatkozó határo­zata. . 4 4. j4 .4. .4 4. .4. .4. 4 .4. .4. .4. .4. .4. «4. .4. .4. 4 Nemcsak az ötven forintról van szó. Az ügy sokkal szerte­ágazóbb, bonyolultabb. Emberi . sorsok, vélemények, fondorla- , tok és egy család tragédiája j bújik meg mögötte, ismét pei- : dázva, hogy elvétve találko- i zunk még meghökkentő jelen­ségekkel, amiket nem tudunk megérteni és megmagyarázni, pedig nagyon szeretnénk. Tü­relmetlenek is vagyunk, mert ázt. hittük, hogy a lelki kólón- ; coktól már sikerült megszaba- ] dúlnunk. Éppen az ilyen és ehhez na- 1 sonló" esetek figyelmeztetnek í bennünket arra, hogy nem < szabad elbíznunk magunkat, 1 van még tennivalónk. Az ön- I zés, a felelőtlenség és az egy- ^ más iránt érzett közömbösség még nem veszett ki. Elvétve 1 még felüti a fejét a társada- i lom különböző területén. Ez- t ért kell rá felhívni a figyel- 1 met, r 1 Hogyan kezdődött? * c Évekig nagyon jól éltek 1 együtt. A férj a vasútnál dől- 1 gozott, aránylag jó keresett. : Rövidesen megszületett az első ' gyermekük, és most már két- 1 tőjük életének folytatója még 1 szorosabbra fűzte a köteléket 1 a házastársak között. Egészen < addig, amíg a feleség beteg ; nem lett. Az orvos minden fi­zikai erőkifejtéstől eltiltotta az i asszonyt. A férj eleinte szót- < lgnul segített otthon, aztán egyre többet vette a kezébe a s telt poharat. Búfelejtőnek szá- * mit az ital, a végén a rabja , lett. Ha beivott, nem ismert sen­kit maga körül. Nekiment be­teg feleségének, anyósának, de a gyerekeinek is. Időközben . még egy gyerekük született. Hol késsel, hol kisbabával fe- ‘ nyegette a családot. Mindenki f sikoltozva, jajveszékelve me- £ nekült előle. A szomszédok j bújtatták el a reszkető asszo- nyakat és gyerekeket. Nem volt már ez házasélet, f nem volt már ez élet sem, £ csak nyűg, kínlódás, szenve- f dés, amitől legjobb lett v^lna 1 megszabadulni mindannyiul:- f Határo és tervs Söl tudjuk, a szocialista mező- 1 gazdasági nagyüzemek meg- s szervezése és megerősítése még I nem teremtette meg automati- g kusan a teljes nagyüzemi gaz- r dálkodást. Bár a fejlődés .évről 1 évre határozottabb és fokozot- z tabb, a teendők sorában még mindig találunk néhány fon-$' to® feladatot. Ezek egyikéről]* kell most néhány szót elmon-ó dánunk. | Sajnos; a gyöngyösi járás-* ban sem megy egyik napról a* másikra a tbc-pozitívmentes* szarvasmarha-állomány kiala-* kítása. Néhány évnek még el* kell telnie, hogy ezt a kérdést* is levehessük a napirendről.? Nézük, mit tesznek a.tsz-ek és* a felettes szervek, hogy a já-]:] rásban egyetlen tbc-s szarvas-.*, marha se maradjon. * Már ebben az évben befej e-*:* zik a detki és a visontai terme-V lőszövetkezetben a szarvasmar- ha-állomány szelektálását. Jő-? vőre az atkári, az adácsi, a* gyöngyöshalászi és a nagyfü-* gedi termelőszövetkezetek ke-* rülnek sorra. Saját erejükből* oldják meg ezt a feladatot a]:] dotmoszlói, a ludasi, a kisná-* mai, a gyöngyösoroszi, a szűcsi* és a gyöngyöstarjáni, valamint.;, a halmajugrai Béke Tsz-ben,* ahol a tbc-fertőzött szarvas-* marhák száma elenyészően ke-> vés. \ A mentesítési terv elkészült-* Végrehajtása folyamátosan tör-]:] ténik, a szűréseket ' 45 napon-.*, ként rendszeresen végzik. En-* nek a határozott és tervszerű* munkának lesz a következnie-* nye, hogy a gyöngyösi járás-]:] ban előreláthatólag 1968-rabe-* fejeződik a szarvasmarha-állo-V mány teljes mentesítése.^. Ugyanakkor arra is ügyelnek,* hogy a szelektálás nyomán ne* következzék be a szarvasmar-* ha-állomány csökkenése sem. * Nemcsak közegészségügyi* szempontból fonto: a tbc-fer-v tőzés mentes szarvasmarha-ál-V lomány kialakítása, hanem * gazdaságilag is, mivel az érté-* kés í lésnél minden vonatkozás-.-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents