Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Az elmúlt vasárnap ritkaság- számba menő eredmény szüle­tett az E. Dózsa II — Recski Bányász megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzésen: az eg­riek 21:0 arányban győztek! Akik úgy gondolják, hogy az egész nem érdekes, hiszen a Dózsa csak versenyen kívül indul és a 21:0 a recskiek táb­lázaton elfoglalt helyét nem befolyásolja — nem gondolkod­nak helyesen. Hiszen a labda­rúgásban maga a játék a leg­lényegesebb. És a recskiek ép­pen ezt tévesztették szem elöl, nem gondolva arra, hogy a hi­res bányász-szívvel együtt a bányász-becsületet is otthagy­ták a pályán. Ha másért nem, éppen az utóbbiért kellett vol­na sportszerűen, szívvel-lélek- kel harcolni vasárnap. A kitü­nően játszó Dózsa győzelmét agyán nem tudták volna meg­akadályozni a katasztrofális 21:0-at azonban igen.« A megyei női kézilabda baj­nokság szenzációja: Az E. He­lyiipar fiataljai 7:5 ' arányban legyőzték az Egri Lendület biztos bajnoknak számító, ta­valy még NB Il-es csapatát! Bizony, a lelkesedés, az akarás sokszor csodákat művel, s ez az eset is megerősíti: nincs elő­re lefutott mérkőzés...! i ★ Heves megye színeit négy sportoló képviseli Tokióban: Erdélyi Éva, Katona József úszók, Pacsik Dénes vízilabdá­zó és Tóth István ökölvívó. Kemény, áldozatos munkával, sokszor verítékes úton járva jutottak él odáig, hogy az olimpiáin a Magyar Népköztár­saság sportolójaként vehessék fel a versenyt a világ legjobb­jaival Büszkék vagyunk rá­juk, nem kevésbé azokra, akik Heves megyéből származva, idegen sportkörhöz kerülve jutnak el Tokióba, mint Bod­nár András és Ambrus Miklós vízilabdázók* Frank Mária úszó, Macsár József, Mihályffy László és Kiss Antal atléták. Gyöngyösön társadalmi munkával kispályát építettek áz Építőipari Vállalat dolgozói. A vállalat szakszervezeti bi­zottsága most kiírta az üzemi labdarúgó-bajnokságot, amely iránt óriási érdeklődés nyilvá­nul meg. Nem kevesebb, mint tíz csapat vesz részt a már megindult küzdelmekben és Csak azért ennyi, mert felsze­relés hiányában többnek neve zését nem fogadták el! A pél­damutató kezdeményezés jól szolgálja a tömegsport ügyét. Amikor vasárnap Nagybá- tonyban az előrehúzódott Mé­száros három perccel a mérkő­zés befejezése előtt berúgta ez Egri Dózsa győzelmet jelentő gólját — óriási üdvrivallgás tört ki a nézőtéren: a jelenlevő nagyszámú egri szurkoló önfe­ledten tapsolt, újjongott, örült a már nyilvánvaló győzelem­nek. Zúgott a „Hajrá Eger!” szállt a bíztatás a fiúk felé. Milyen jó lett volna, ha a Dózsa hívői nemcsak a mérkőzés végén vé­tetik észre magukat, hanem a kritikus pillanatokban is, ami­kor nagy szükség lett volna a bíztatásra. No, de majd legkö­zelebb lehet javítani. Például ma délután, a Jászberény elle­ni találkozón...! Az elmúlt napokban Boldog férfi- és női kézilabdázói Ró- zsaszentmártonba igyekeztek mérkőzésre. A 18 főnyi csoport Selypen kellemetlen helyzetbe került: a rózsái autóbusz kala­uza — helyhiányra hivatkozva — nem vette fel őket. A boldo- gi sportolók a petőfibányai MÁVAUT állomáson kértek segítséget, és kaptak is Nagy István autóbuszvezetőtől, aki emberségből és sportszereiéi­ből jelesre vizsgázva megtalál­ta a módját a kézilabdázók R ózsasaentmártonba szállításá­nak. Köszönet érte! ★ A Heves megyei LSZ mellett működő JT augusztus 25, 26, 27-én a mátraházi Vörösmarty turistaházban tartja idei nyári továbbképzését. Az egri cso­port 25-én reggel a fél hétkor induló autóbusszal kel útra és a gyöngyösi MÁVAUT állomá­son találkozik a többiekkel. A megnyitásra — amelyen az MLSZ is képviselteti magát — délelőtt 10 órakor kerül majd Második éve nagy sikerrel működik Egerben a megyei TS úszóiskolája. Tavaly és az idén nyáron sokszáz fiatal tani*! meg úszni, köztük a kétezred:!:, a hét esztendős Balogh Éva. A pöttöm kislány pénteken délu­tán már túlesett első verse­nyén is.« ★ Nagy az öröm Verpeléten: a csütörtöki pályaavatón nem­csak a labdarúgók, de a kézi­labdázók is értékes győzelmet arattak. Ez utóbbiak 13:12-re verték Gyöngyössolymos csa­patát, Nagy sikere volt az egy- időben lezajlott MHS-napnak is, amelynek keretében — töb­bek között — látványos model­lező bemutatók és motoros fut­ball zajlott le kétezer néző előtt. Reméljük, hogy az új sporte- lep további lökést ad Verpel't község sportjának. Somody József MAS Egri Dózsa—Jászberény NB Il-es labdarúgó-mérkő­zés. Eger, stadion, 16,30 óra. Előtte: 14,45 órakor Egri Dózsa II.—Egri Spartacus megyei L osztályú mérkő­zés. ★ I alien thai nemzetközi sakk-nagymester szimul­tánja. Gyöngyös, tisztiklub, 10 óra. nek: 9 mérkőzésből 8-at meg­nyertek és csak egyet veszítet­tek el! Feledhetetlen pillana­tok voltak ezek! Eger város sportjának dicsőségkönyvében bizonyára fő helyre kerül majd az alábbi „dicsőségtéb- lázat”: A vízilabda OB L végeredménye: 1. Szolnok 2. FTC 3. Eger 4. BVSC 5. Bp. Honvéd 6. Cs. Autó 7. U. Dózsa 8. Bp. Spart. 9. OSC 10. Vasas 18 15 18 13 18 11 18 9 10 10 18 5 18 5 18 3 18 1 18 — 1 90:56 32 2 76:46 29 5 71:64 24 6 77:60 21 7 69:68 21 6 55:48 17 7 60:52 16 5 10 64:79 11 6 11 55:78 8 1 17 53:119 1 (— dy) h a ■*- e ■*; SS SIROK1 VASAS-Novaji Tsz SK 2:0 (0:0), Novaj, megyei II. osztályú labdarúgó-mérkő­zés, 250 néző. Vez.: Orosz. A végig többet támadó vendégek Malik két góljával megérde­melten győztek. Jók: Krajecz, Malik, Czipó, Hadobás, illetve a közvetlen védelem. — a ma délutáni Egri Dózsa—Jászberény NB Il-es labdarúgó-mérkőzésre a város különböző pontjain elővételben lehet jegyeket vásárolni. — A MEGYEI ifjúsági lab- Hlarúgó-bajnokság augusztus 20-i fordulójának eredményei: MÁV HAC-FVSC 3.0) Recsk- GyVSE 5:0, Egri Spartacus— Egri Előre 1:1, Verpelét—Ró- zsaszentmárton 5:0, Gyöngyösi Bányász—Bélapátfalva 3:2, He­ves— H. Kinizsi 2:0. miPUJsMGw 1964. augusztus 23, vasárnap Dicsőségkönyvbe kerül... A vízilabda OB I. vidéki fi- tessék a vízből kiszálló egri náléján, a harmadik' helyet el- fiúkat, akik az őszi idényben döntő Egri Dózsa—BVSC olyan fegyvertényt hajtottak mérkőzésen együtt ültünk Föl- végre, amilyennel csak a baj- des Lászlóval, a vasutasok ki- nők szolnokiak dicsekedhet- tűnő edzőjével. Többek között arról beszélgettünk, hogy az utóbbi években a vízilabda milyen sokat vesztett szépsé­géből a csapatok mindenáron való győzniakarása miatt, ami aztán természetszerűleg magá­val hozta a dulakodást, a „ví­zibirkózást”, a víz alatti alat­tomos durvaságokat, a színle­lést, amit játékvezetőink nagy­része gyakran „megevett”, a labdatartást, a védekezéssel való fokozott törődést és a ke­vés gólt. Eltűntek a játékból a svédcsavarok, a doplerok, de csökkent a nézők száma is. — Verekedésre, pankrációra nem vagyunk kíváncsiak — mon­dogatták a pestiek, és valljuk be: igazuk volt! Persze találunk azért kivé­telt képező csapatokat is, mint éppen a BVSC-t, az Egri Dó­zsát és a Szolnoki Dózsát. Ezek az együttesek a szépsé­get sohasem áldozták fel ap­ró részsikerek, pontocskák kedvéért, mindig nyílt sisak­kal vették fel a küzdelmet, lett légyen bárki is az ellen­fél. Éppen ezért mérkőzései­ken bőven potyogtak a gólok, ide is — oda is. Az E. Dózsa— BVSC találkozón például az öregebbik Konrád olyan svéd­csavart „ragasztott” a megle­pett Denk hálójába, hogy csakúgy füstölt. Nem vára­tott magára sokáig a válasz sem: a harmadik negyed ele­jén Utassy Sanyinak, az egri­ek megifjodott csapatkapitá­nyának ragyogó svédcsavarjá­ra Kunos egyszerűen mozdulni sem tudott. Aztán Pócsik Dini távoli bombája melengette az egri szurkolók szívét, a labda a kapufa éléről vágódott a BVSC hálójába. Szóval remek volt a játék, potyogtak a gó­lok, érett a Dózsa harmadik helye. És amikor a végén Haj­nal játékvezető sípszava fel­harsant — a szurkolók boldo­gan borultak egymás nyaká­ba, hogy aztán hosszasan él­Molnár Laci gratulál a győztes Greskovics Bélának. (Pilisy felvételei) Sajtolnak a ÍZ éves IMS. Egész héten izgalom előzte meg a megyei úszószövetség péntek délutáni versenyét, amelyet a me­gyei TS úszóiskolájának apróságai részére rendeztek. Életük első ver­senye volt ez a gyerekeknek, az első érmeket, okleveleket kapták kézhez. Bitskey Aladárnak, az egykori híres hátúszónak, az úszó­iskola jelenlegi vezetőjének síp­szavára egymás után ugrottak víz­be a versenyzők, hogy társaik lel­kes biztatása mellett megtegyék a távokat. Volt ott mosoly, izgalom-, öröm, igyekezet, szülői könny — egyszóval minden, ami ilyenkor lenni szokott. Láttunk tehetséges gyerekeket — nem is kis számmal; akik a jövő nagy versenyzői le­hetnek ... ! i —y I Ü=J ­g ; 1 H 1 É Z T G E A N I* G M Balassi Bá KEVESEN ISMERIK, hogy a magyar líra első és kimagas­ló alakját milyen szoros szá­lak fűzték Egerhez. Lebbentsük hát fel a fátylat Balassi életé­nek egyik legérdekesebb, de leg- j tragikusabb szerelméről. Balassi Bálint 1572-ben tér haza első Lengyelországi búj- dosásából. A 21 éves ifjút a pu­ritán apa katonának szánta. Hogy megismerje a vitézi élet minden csinját-binját, a felvi­dék kulcs-várába, Egerbe ke­rül, hol édesapja még Dobó alatt katonáskodott. A vár ka­pitánya már 1570 óta Ungnád Kristóf. A főúri származású Balassi szíves fogadtatásra talál a vár­ban és városban, szívesen lá­tott vendég Ungnád kapitány szent Miklós utcai (a mai Szé­chenyi utca vége, az ún. rác­templom alatti) házában. Ung- nádné: a szépséges Losonczy Anna, a temesvári hős leánya. Bálint hamar megtalálja a kul­csot Anna asszony szívéhez, amit talán az is elősegít, hogy Ungnád bizony jócskán idő­sebb feleségénél. A 16—18 év­vel öregebb férj helyett szíve­sen szórakozik Anna a daliás Balassival. „Gyakran egymásra tekintenek. Kiről kitetszik szerelmek. Egymáshoz való jó kedvek.. ” Bálint fellángoló szerelme Anna iránt viharos és zakla­tott élete egész során elkíséri és bár sok-sok asszony és lány szerelmét mondhatta magáé­nak, sokat megénekelt, de An­na volt az ,Igazi”, Anna volt az egyetlen múzsája, mely sze­relmi lírájának magját alkotta. Ungnádnénak tetszik a szép és délceg lovag, a szerelmes lantos, a jó táncos Balassi ud­varlása. Szította is a tüzet Bá­lint szívében-lelkében, ébrede­zik vérében az érzéki asszony, de a feleség még erősebb ben­ne... Keserű kiábrándultságban vonul el egy kis csapattal te­hát Bálint 1575 nyár elején Er­dély felé, hol Báthory István fogságába kerül. A fogságnak nem éppen nevezhető erdélyi tartózkodása ideje alatt is szí­nes és forró kavalkádban ke­ringenek körötte a szépasszo­nyok, lányok, — de úgy éra, hogy Annája az igazi. Csáky Borbála, Morghay Kata, Hagy- mássy Kristófné, Sanyiki Krisz­tina, Bebek Judit nem feledte­tik a költővel Ungnádné Lo­sonczy Annát. 1576-ot s 77 elejét ismét lengyelhonban tölti s hazatérte után, 1578-ban Rudolf 50 lovas kapitányának teszi Egerbe! EGERBEN a régi szép napok újra felragyognak reá. Bár Ungnádné már 3 gyermek anyja, de még mindig a híres régi szépasszony. Itt éri meg aztán egyhuzamban négyszer is az áldott szép pünkösdnek gyönyörű idejét. A vitézi élet kemény nehézségét enyhíti a jó barátokkal fogyasztott tüzes eeri bor és Anna. Balassi itt lint kaland) Egerben ismerte meg az igazi végvári katonaéletet, amelyet oly sok versében megénekelt. A jó hírért s névért és szép tisztességért véres zászlók alatt lobogós kopjákkal, éles szab- lyával ő is harcol, vagdalko- zik. Részt vesz a törököket zaklató rajtaütésekben, így 1580-ban a török által meg­szállott Hatvan megostromlásá- ban is. Volt olyan nap, hogy 11 bajvívása is adódott. Anna iránti szerelme ismét a régi, vagy még nagyobb láng­gal lobog. Már nem az ábrán­dos lovag, hanem a tapasztalt, tanult hódító. Most már szeren­csésebb, mint első egri tartóz­kodása során: hamarosan bok­rétát kap „egy szerelmes rej­tőkben”: „Viola szép színe mutatja hívségét, Rózsa piros volta, énhozzám szerelmét, Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét.. De nem sokáig volt boldog Annával, mert a már évekkel ezelőtt Horvát-Szlavon és Dal- mátország kormányzójává ki­nevezett Ungnád Kristóf nem odázhatta tovább zágrábi szé­kének elfoglalását. 1578 végén elköltözik Anna is a messzi Zágrábba, öregedő férjével s Balassi egyedül marad epedő rajongásával Anna iránt: FÁJDALMÁBAN elfeled minden viszonyt, asszonyok, lányok ölelését, csókját — s felmerül benne a nagy kérdés: szerettem-e többet? Ügy érzi, hiszi: nem: „Csak te valál nékem min­den ékességem, Szerelemre te gyújtód szívemet nékem.” 1578 elejétől 1582 június 20­ig tartózkodott Balassi Eger­ben, de bizony hiába kereste szerencséjét és boldogságát — itt nem találta meg. Egri tartózkodása alatt nem válltak valósággá vitézi remé­nyei: ötven lovas katona kapi­tányságánál magasabbra nem vitte — szerelmi álmai, vágyai elhalványodnak, de azért egé­szen el nem borulnak: mint örök férfiben él benne a re­mény, hogy elnyerheti Anna kezét, hiszen a beteges férj fe­lett egyre múlott az idő, a kor: Miután 1582 nyarán elkerült Egerből — talán dacból Anna iránt — megnősül: édes unoka- testvérét, Dobó Krisztinát, az egri hős leányát, a szép és gaz­dag asszonyt veszd feleségül. De kétévi házasság után botrá­nyos keretek között felbomlik a házasság és Bálint összetör­tén válik ismét „szabaddá”. Eszébe jut ismét Losonczy Anna, a szépséges és kívánato­sán gazdag asszony, akinek ke­zét tűzön-vízen át szeretné megszerezni... VÉGRE, 1587 őszén meghal Ungnád Kristóf, az öregedő férj s Bálint — mivel most már mindketten szabadok — elérkezettnek véli az időt, hogy végre gyümölccsé érlelje az ia Egerben egri szép napok emlékét, hogs zátonyra futott életét ismét, sok-sók csalódás után, ismét egyenesbe hozza. A sok ku­darc, a családi pereskedések, a botrányba fullasztott házasság után leromlott anyagi viszo­nyai között jól is jönne — a? egyébként nála idősebb Anne mérhetetlen gazdagsága. 1588 tavaszán így ír egy ba­rátjának: „ .:. ha isten éltet ka­rácsonyig, azt gondolom, _ hogy nagy úr leszek, ha egyébkén) nem is, a férfiasságom miatt.” Az év végére lejár ugyanis Ungnádné gyászéve. Szinte les­te, követte ideálja minden lé­pését. Gazdagon szárnyalnak felé a szebbnél szebb versek. Anna nem veszi rossznéven' a régóta tartó epekedést, de nem mond sem igent, sem nemet: hű marad önmagához, nem lé­pi át a bűvös kört: „Egyfelől édesgetsz, másfelől kesergetsz, csak bánatra tanítasz” — írja Balassi. Magatartása azt tük­rözi, hogy esze ágában sincs Bálint felesége lenni. A költő most is a régi könnyelmű, hir­telen hevülő, jó szíve mellett is erőszakos, csélcsap gavallér, aki bizony, emellett még na­gy on-nagyon gyenge lábon áll pénz dolgában. Anna pedig ügyes, szerző, egyre gazdagodó, sőt dúsgazdag asszony! Keserű szájízzel, de be kel­lett látnia Balassinak, hogy nem veheti fel a versenyt az özvegy körül egyre sűsűbbe® forgolódó gimesi Forgách Zsig- monddal, a későbbi nádorral— akinek végül is sikerül meg­kapnia Ungnádné Losonczy Anna kívánatos kezét. Végső megoldásként ismét a Lengyel- országba való bújdosást, ba­rangolást választja — feledte- tőnek. A hányódó sorsú ember. aHj oly sok „szegfűszép virág ajká­ról szedte az édes mézet”, vé­konypénzzel, csalódottan', saj­gó szívvel húzódik meg a ha­zai szemek elől a távoli Krak­kóban, belátva, hogy szinte egy elten át olyan kocsi után futottam, ami nem vett fel. S bár Zsuzsánna a lengyel citerás lány ölében és Caelia láttán ta­lán már ismét jól érzi magát, ismét a régi Balassi Bálint, de keserűen, kiábrándultán fel- f el rémlik még lelki szemé előtt a régi szerelmes szép egri: napok emléke az öröikiké kacér Annával: hFelejtsd el annak háládat- lanságát, Aki most erre vett engem, régi rabját, Ámbár élje felőlem világát, Csák énbennem oltsd meg nagy szerelmem lángját...” BALASSI BÁLINT a szépet, a jót, habzsoló, igazi renszánsz ember boldogtalanul, kiégett szívvel hányta örök álomra szemeit az esztergomi sáncok alatt, de irodalmunk örökké megőrzi emlékét az egri végvá­ri hadnagy szerelmének; Sugár István.

Next

/
Thumbnails
Contents