Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
fcgy forradalmi képzőművész: 75 éves Frans iasereel CfMiteláfiís A TÖRTÉNET hőse az a bizonyos sokat emlegetett hűtlen kutya. A szókapcsolás nyilvánvaló ellentétet fejez ki, olyat, mint — mondjuk —a „gyáva bajnok”, vagy »a gyengócUelkű mészáros”. A kutyától hűséget vá- pmk , — erre tanított a jelleme, Kicsit jelképnek is tartjuk; nyilvánvaló, hogy a hűtlen kutya a szabálytörő kivétel. 1 Pedig hát ilyen is van. Attól függ, kinek az oldaláról vizsgáljuk. Hiszen a hűtlenség, fonákjára fordítva: máshoz fűző ragaszkodás. Hát Szurok, a gubancos szőrű, mélyről elővillanó tekintetű puli a gazdájához vált hűtlenné — miattam. Puli volt, s ez kétségkívül súlyosbító körülmény. Ami pedig a gazda fogalmát illeti, — erről a közjogi viszonyról tudtommal soha még a kutyákat nem kérdezték meg. Mindegy, akárhogy is, — sok dicsekedni- valóm ezzel a hódításommal nincsen. Szegény Szurok életében én voltam a hirtelen fel- lobannó szenvedély, a rövidzárlat, mely annyi ártatlan lelket jégre vitt már. Érdeklődését talán az a néhány szem kockacukor keltette föl, amelyet sosem felejtettem el zsebembe készíteni, valahányszor látogatóba mentem Károlyék budai villalakásába. Esetleg megérezte rajtam a könnyen lelkesedő, játékra mindég kapható kedélyt? Any- nyi bizonyos, nem kellett sokáig rángatnia a nadrágom hajtókáját, hogy egy kis sétára rávegyen. Egyik alkalommal a ház ura ezzel fogadott: — Te megbabonáztad ezt a kutyát! Nem tudtuk, miért olyan nyugtalan. Már akkor a kertkapunál ült, csaholt, mikor a domb aljában fólszállháttál a buszra. Az enyémnél vájtabb fül már ebből is kihallhatta. volna a sebzett önérzetű kutyatulajdonos féltékenységét, — én még büszke is voltam rá. A baj nem sokkal ezután történt, estefelé, a Margit-híd pesti oldatán HEz»fclé mentem, egyik lámpa fénykoréból elém bonnit opv feVo+e gubanc- csomó A TrfViorv.0 ferVrsóválá», önfeledt öröm már majdnem emberi nyelven beszélt. Tévedés nem eshetett, — hiába hasonlít végzetesen egyik puli a másikra, ő az. Szurok, s az ünneplés engem Illet. — SZUROK! — hajlottam le hozzá. Meghitten dörgölődzött a tenyeremhez. De hasztalan néztem körül, sehol sem láttam Károlyékat. Aztán észrevettem, hogy a kötelező utcai öltözék is hiányzik róla: nyakörv nélkül, meztelenül szökött el, ahogyan odahaza hancúrozdk a kertben. És egyenest) ide, húsz lépésnyire a lakásomtól... Ahhoz elég későn volt már, hogy nekivágjak vele Budának. De a legközelebbi telefonfülkéből felhívtam Károlyékat. — Mi újság? — kérdeztem köznapiam — Kérlek, csupa izgalom a ház, nem találjuk sehol Szurkot, már délután óta keressük. — Hagyjátok abba. Itt van. — Hol? Elő kellett adnom a váratlan találkozás részleteit, pontos személy- és helyszínleírással Károly hangja elszűkült. A megkönnyebbülésen kívül mintha egyéb is rezegne benne. — Kérlek, nagyon hálás lennék, ha holnap reggel fölhoz- nád a kutyát — már csak így mondta szárazon, érzelmek nélkül: a kutyát. — Ülj vele taxiba, természetesen az én költségemre! — ezt is egy fokkal élesebben hangsúlyozta a kelleténél. Szurok szorongva gunnyasz- tott a fülke előtt. El nem mozdult előlem. Valamit várt szegény. Amit a szökevények szoktak kapni attól, akiért elszánták magukat a végzetes lépésre. A boldogságot talán, élete értelmét — ki tudja? Tompán húzódott föl bennem a röstelkedés, amiért csalódnia kell. Hiszen hogyan vállalhatnám én őt a kietlen bérház második emeletén? Mit nyújthatok neki? A falakat meg a köves udvarts.. minek folytassam? Ha megpróbálnám elmagyarázni neki, bánatosan legyintene: — Ugyan, hagyd a kifogásokat. Jobb az egyenes beszéd- Nem kellek én neked ... Megmondhattad volna előbb is Nehéz, szorongó éjszakát töltöttünk egy födél alatt Szurokkal. Bántott a leDdisme- ♦ rét. Ö megérezhette , hogy a | dús vacsora s a gyöngéd sá- ♦ mogatások mögött nem vár rá J . üdvösség. Hiszen nem vendég- ♦ ségbe jött hozzám, hanem —J ritka eset a kutyatársadalom- * ban — szabadon választott * volna magának gazdát f REGGEL aztán ellenkezés ♦ ----------------- ♦ né lküli indult ed vélem. A ne- ♦ mes lelkek önérzetével vette £ tudomásul, hogy a rácsos fo- ♦ lyosó paradicsomából vissza J kell térnie a budai kertes + száműzetésbe. ( Az úton már nem Iß be- ♦ széltünk. Ült lábaimnál a ko-J csiban, elnézett a semmibe, i Én elmélyülten szítt cigaret- í támba fojtottam zavaromat J Aztán egyszercsak ott voltunk j a jól Ismert vascirádás kert- $ kapu éLőtt. Károly formaszerű köszöne- j te nem fedte el megbántott-1 ságát. Meghűvösödiött köz- í tünk a hang, világos volt, J ■ hogy a történtek után nem le-J heték szívesen látott vendég | náluk. ’ Idővel megtudtam, hogy J Szurok elkerült a háztól. Oda- i ajándékozták valami vidéken í élő rokonnak. Nem bocsátót- ♦ ták meg neki élete egyetlen ♦ könnyelmű ballépését. Hűtlen t kutyává lett a szemükben. ♦ A GAZDÄJÄT különben ♦ nemrég láttam a budai geszté- J nyesoron. Fiatal, zsömleszínű ♦ tacskót vezetett s amikor meg- ♦ pillantott, széles ívben elke- * rüit. Vidor Miklós Masereel: MunkAsfelvonulás L ehet-e egyáltalán szavak segítségével vallani egy emberről, aki a színek és formák anyanyelvén szól? — Romain Rolland tette fel ezt a kérdést, a művészet minden ága iránt oly érdeklődő és érzékeny Romain Rolland, aki nem egy kiváló festőt és rajzolót indított el pályáján. Nem utolsósorban Frans Masereel-t, a belga halászok keménykötésű fiát, aki az első világháború idején Svájcba került és Romain Rolland háborúellenes lapjának lett rajzolója. Az őstehetségként indult fiatalember Romain Rolland környezetében lett tudatos kultúrájú művésszé és bár az író — fentebb olvashattuk — kételkedett abban, hogy lehet-e szavakkal érzékeltetni a képzőművészeti alkotás sajátos szépségeit, éppen Rolland volt az, aki Masereelről, első nagyobb müvének megjelenése után írt hosszabb tanulmányt. A most hetvenöt esztendős művész 1918 óta rengeteget alkotott. Elsősorban fametszetet — egyaránt hatással voltak rá a régi flamand fametszés erőteljes egyszerűségű remeke és a század első évtizedének végén kialakult expresszionizmus új megoldásokat kereső nyugtalansága —, de festett is: nagyszabású víziókat és meghitt csendéleteket. A Masereel-i fametszet-sorozat a kapitalizmus álszentségéről, a gazdagok fcnnhéjázásáról, a külvárosokban álmodó nyomorról, a fasizmusszörnyéről, az ellene összefogókról, az idő mc- hében fogant és a társadalmi fejlődés tüzében edződő-változásokról, a fiatalok elszántságáról és el nem vehető reménységéről beszelnek. Az egyes rajzok, metszetek alá nem kell külön szöveg. Az ábrázatok (nemegyszer csak emberi ábrázatok) mindent elmondanak ... Dcrkovits Gyula nagyszerű Dózsa György-sorozatára — éppenúgy, mint Ultz Béla nevezetes „Ludditái”-ra — kétségtelenül hatott Masereelnek már a tizes évek végén egyénivé, félreismerhetetlenné lett művészete. Mint ahogy más magyar kommunista és szocialista művészek Is merítettek ihletet Masereel-től anélkül, hogy utánozták volna. 8 a huszas és harmincas években sok Masereel-rajz és metszet szerepelt a magyar forradalmi munkásság legális és illegális folyóirataiban, kiadványaiban, gazdagítva az olvasók szocialista hitét, illúziók nélküli (sőt az illúziókkal szembe szálló) reménységét. E rajzok jelentős része „A város” című, 1925-ben alkotott százlapos sorozatból való volt, a szocialista realizmus felé közelítő művész egyik legtömörebb, legsúlyosabb tartalmú sorozatából való. (Ebből való az általunk közölt grafika is.) Hetvenötödik születésnapján a haladó világ szeretettel köszönti a harcos szocialista művészt. Frans Mascreel-t. A. G. MOLNÁR JENŐ: NÉMETORSZÁGI UTAZÁS KATONA JUDIT: Repülőgépen Szerelem Kattan az ajtó, bent a szorongás, zúg a motor, vagy a szív is remeg, kerekek futnak: ni, most már szállunk, s egymást fürkészik a rezzent szemek. Nincs is több ember, csak mi negyvenen kétezer fölött bezárt kis világ, házat még látunk, gyárat és hajót: lent fürkészik már a kíváncsiság. Vonalak, mértan, szép rend most a föld, szín: sokféle zöld, vörös, meg barna, ezüst szalaggal a Duna hűsen a tarka szőttest egészben tartja^ Itt kék csillogás. Árny nélkül a fény. Szabadult öröm, a szem is ragyog. Bizalom a szív: okos műszerek gondolkodó, hű karjában vagyok. Ne tévessz össze senkivel! Emlékezz rám, a nyárból jöttem. Nedves arcú füvek kísértek s sárga fürtökben csüngtek a méhek a szerelem magas tűzfalán. Elámultál, hogy lábamon milyen szakadt az uttopán s testem messziről vakít. Vörös mályvatűz támad utánam, két kezemmel parazsat szórok és derekam eleven ágya el nem oszló f amuszín füst lesz mely tüdődre száll és fojtogat. Néha úgy érzed sírni kéne, hogy életedben áll igézve egy lány és ifjúságod oda van. M/«,<&>■ [farkas andras: > * ► A sziklalestíí néma hegyeket... I A sziklatestű, néma hegyeket i Erők őrlik fel, mélybe mossák, f A büszke csúcs hullt morzsaként lebeg, I Mint felmorzsolt múlt, tűnt emlékezet — | Ez sors, ez élet és okosság. i 1 A sziklatestű ifjú álmokat [Erők őrlik fel, vízbe mossák, i Felhők helyett lapuló fű alatt \ Holtan pihen meg év és pillanat — Ez sors, ez élet és okosság, i I De mélyből ostromolni az eget, Innen repülni, hogyha vonzzák A lelkünket merész tekintetek, Üjabb csodák nemjárt utak megett — Ez az erő ez az okosság, Mert jó a térvény és igaz a rend. Hogy bár olykor tövig tapossák Sorsunkat, mégis új tettet terem A jószándék, s a küzdő emberen A hit az úr, e jó okosság. ISZLAIZOLTÁN: Fehér éjjel, ezüsthajna! Az éjszakában minden más, A lépés, a beszéd, a patakzuhogás. Fekete a zöld és szürke a piros, Sercegő tűz a beszéd, a csönd tábla-tilos, Az éjszakába a lépés, a szó belehullik. A zúgó ár magával hord napmeleg holmit: Tervet és tréninget, megformált álmot, Szabályos vágyat, hajózó tanulságot. Az éjszaka: beszéd kiégető szaka. Sötétje: bársony kormozó hava. Koron át változatlan, lélegzet-azonos. Az Ifjúság hínárja, megtorlódó szoros. A lábalás nem-látott, hűvös réteken át, A félrevezető, lázasszavú barát, A pontatlan vak szava. Apolló lepkéje száll, S rácsnak koppan az üveg-törésű, száraz szárny. összeszorított szájjal várok. Mozdulatlan kezemben Ezüsttől eres rózsalevelekkel. Szétmorzsolom. Zörög, porlik az éj. A fény párás hajnala húz fölém. ANTALFY ISTVÁN «■ fSzo nett kos zű rú í. Leszállt az est, halkult az élet, elpihen lassan a világ. Költő írja a krónikát, elmúlt napokról — a jövőnek. Nyugalom agyának, szívének, éji hosszú órákon át, — ezért éri a gúny, a vád, — elmondani a jót, a szépet. Mert ami jó és ami szép, mi megdobogtatja szívét, ami több, mint az emberek fájdalma-gondja-bánata, úgy most kell elmondania! ... Elült a zaj e nap felett... 2. Elült a zaj e nap felett. Szabadabb most a gondolat, beszáguldoz nagy utakat, múlt-jelen-jövő téreket. Az ember talán tévedett: tette, mit tenni nem szabad, vagy nem tett meg parancsokat, kik hogy nézik az életet...! De utamon, ahol naponta járok, munkáskezek bővítik a világot, s tévedni Is, hazudni is lehet, de nem tévednek, nem hazudnak széles vonulatán az útnak jövőről álmodó kövek...! 3. Jövőről álmodó kövek! miért idézlek hát e percen, miért írom hozzátok versem, miért szólítlak titeket;;.? ... Kérges-nehéz munkás-kezek az út mentén, megannyi telken, ahol még nemrég földbeverten viskók és vályogbunkerek álltak, — eltemetve a régit, palotákat húznak az égig. Tudjátok hát, mért szólok néktek, — közietek születnek a gondok feledtetőiül a boldog, jövőről álmodó remények!
