Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
T Jog és kötelesség A két fogalom elválaszthatatlan. De a sorrend sem cserélhető fel. Addig nem követelheti jogait senki, amíg kötelességét nem teljesítette, mert minden jog végső alapja és forrása a kötelességteljesítés, a munka. Ezt fejezi ki a Magyar Népköztársaság alkotmánya és ^!t diktálja az élet törvénye is. De emberi gyarlóság, hogy jogainkról sokkal többet beszélünk, sokkal erélyesebben -követeljük azokat, mint ahogyan kötelességünket teljesítjük. A SELYPI CUKORGYÁRBAN a váltó műszak sokszor a kapuban találkozik. A munkából jövők hamarabb távoznak, a második turnus késik és közben üresen futnak a gépek, a centrifugák állnak. Ilyenkor hiba is könnyebben adódhat, tönkremegy a nyersanyag vagy a készáru. Az is megtörtént, hogy három technikus kártyázott a J-diffúzió- nál. Háromórás üzemzavar lett a „parti” vége és fegyelmi, de a baj és a felelősségre vonás is súlyosabb lehetett volna. Szüret után a boros vidékről hányán jönnek boros üveggel munkába, vagy ittasságuk miatt a gépek mellől haza kell küldeni őket. BÉLAPÁTFALVÁN TÖRTÉNT, hogy a cementmalom váltáskor üresen ment, pedig fél óra alatt 400 kilowattóra energiát pocsékoltak. Melyik műszak a hibás? Ügy véljük, hogy mindkettő. Ha ellenőriznék és figyelmeztetnék egymást, ha műszakváltáskor is mindenki teljesítené kötelességét, akkor Selypen és Bélapátfalván, de nyugodtan mondhatjuk: másutt is kevesebb lenne az elfecsérelt idő, javulna a minőség és az önköltség, — növekedne a nyereségrészesedés. Tehát minden munkás kárát vallja a fegyelmezetlenségnek és mulasztásnak. Aki nagyobb fizetést, jobb megélhetést és több elismeréso akar, az előbb járjon elöl a kötelességteljesítésben. A-SZARVASKŐI BÄNYABAN sokan úgy mondják, hogy egy csavar vagy talpfa nem pénz. Apró fegyelmezetlenség, egy kis mulasztás és pusztul a kötél, kábel és a gép. Szarvaskőben egyetlen hónapban 67 ezer forint értékű segédanyagot használnak el. Egercsehi- 'oen háromszoros termelés mellett 60 ezret. De a bányák külszíni rendetlensége, a közömbösség és a restség miatt milyen sok felhasználható anyag megy tönkre és mennyi csillét lesznek tönkre, mert bunkóval Verik a vasdobot, hogy köny- hyebben kijöjjön a beragadt anyag. Ismerték-e, betartották-e a kötelességteljesítés írott és íratlan szabályait azok, akik a csillebuktatónak új tengelyt csináltak, de zsírzólyukat nem készítettek. Idejében nem szóltak, nem zsíroztak és egy hét alatt tönkrement a csillebuktató. Az elmúlt egy év alatt hétmillió forintos költséggel új munkásfürdőt és ‘ szennyvíz- hálózatot építettek Egercsehi- ben. De a most megnyíló épületre, berendezéseire és a tisztaságra ügyelnek-e majd az emberek? Évente közel hatezer kilogramm szappant osztanak ki az egercsehi és a szarvaskői bányában, 1,1 millió forintot költenek évente pufajkára, bakancsra és vízmentes ruhára. A bányászoknak joguk van mindahhoz, emit a munka- védelem■ és a szociális normák előírnak, de kötelességük, hogy a kiadott anyagra, berendezésekre vigyázzanak. Nincs joga új pufajkát és vízhatlan ruhát követelni annak, aki az előzőt lámpával kiégette, vagy gondatlanságával másként tönkretette. Jogaink követelése mellett hallgassunk a kötelességteljesítés szavára is. A MÄTR A VIDÉKI FÉMMÜVEKBEN az idén már a technikum kihelyezett tagozatának I—III. osztálya működik. A beiratkozott hallgatók- többségének időkedvezményt is biztosítottak, nem is beszélve a gyár és államunk anyagi áldozatvállalásáról. Az elért tanulmányi eredmény és gyakorlati rátermettség szerint „előlegezett” beosztást adtak a legjobbaknak. Görbe Lajos és Dankovics István már művezető, Czank Péter vezető diszpécser. A sirokiak többsége megállja a helyét. Juhász Béla nem éppen fiatal ember létére is él a tanulás lehetőségével. De a 2-es és 4-es üzemben, valamint a központi műszaki és adminisztratív beosztásban hányán húzódnak meg, akiknek nincs meg az előír; képesítésük, vagy az általános iskola VIII. osztályát sem végezték el. Ma már senkit sem ..kényszerítenek” tanulásra. Nem a> diploma az egyetlen mérce, de magukra vessenek azok, akik majd kihullnak a vezető sorból. Nem a kötelességteljesítés hiányára kell következtetnünk, amikor tények bizonyítják, hogy a tubusüzemben növekszik a selejt? Pedig a berendezés azonos, sőt javult. A tubusüzem évi selejtije több mint egymillió forint. Csak nagyobb figyelem, lelkiismeretesebb kötelességteljesítés kellene, hogy ne szórjak szét a tubust, ne tapossanak rajta és a javítható selejtet gondosabban válogassák. Apróságnak tűnnek ezek? Lehet! De 2—3 szá- százalék minőségjavulás 2—3 nap nyereségrészesedést jelentene a dogozóknak, a gyárnak pedig milliós eredményjavulást. Van-e gyárunk és üzemünk, ahol a gépbeállító lakatosok és a gépmunkások kötelességteljesítő figyelme ne hozhatna százezreket „mindnyájunk közös kasszájába?” Társadalmi rendszerünk biztosítja jogainkat. De a jog önmagában csak lehetőség és ígéret, amit kőtelességteljesí- téssel és munkával nekünk kell valóságra váltanunk. Dr. Fazekas László Románia húsz év© Még nem felejtettük el a múlt, a háború szenvedéseit, do ettől a nyártól kezdve már húszas számmal jelöljük a nagy történelmi sorsfordulót. Közép- és Kelet-Európa népeinek szerű visszavonulás” harctéri jelentéseiben hozta nyilvánosságra önmaga végzetét. A szovjet hadsereg csapásai alatt egymás után omlottak össze a hódító vágyálmok, az ember4mm ^ z$h,$y nek útján. A kezdetleges mezőgazdasággal rendelkező országból a belső tartalékok kiaknázása és a testvéri szocialista országok segítsége révén, — fejlett ipari-agrár ország ■íiier mmz***: /«ii Mama,.a, fekete-tengerparti fürdőhelyen, szabadtéri filmszínház épült. felszabadulását. A lengyel, a román és a bolgár nép szinte egy időben emlékezik meg — barátaival együtt — szabadságának születésnapjáról, 1944 örökké emlékezetes nyaráról. Most, augusztus 23-án, a román nép ünnepel. Az új, a szabadságban szüle# Milyen sors vár a MÁV kisforgalmú vonalaira? Evekkel ezelőtt kezdte meg vizsgálatait a Vasúti Tudományos Kutató Intézet — az Útügyi és az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézettel együtt — hogy megállapítsa, érdemes-e továbbra is fenntartani a forgalmat a MÁV-nak olyan vonalain, amelyeket a közúti közlekedés fejlődése, vagy valami egyéb tényező látszólag lassú sorvadásra ítélt. Ilyen vizsgálatot annak idején a MÁV 80 különböző vonalán láttak indokoltnak. Azóta azonban a több ízben megismételt adatgyűjtések arra mutattak, hogy e vonalak egy része — mintha csak megérezte volna, hogy ezen múlik a fennmaradása — ma már jóval nagyobb forgalmat bonyolít le, mint annak idején. Így a vizsgálandó vonalak számát most 5Ö-re csökkentették. A munka jól halad. Tizenkilenc vonal részletes vizsgálatával máris teljes egészében elkészültek és ezenkívül a vasúti önköltségek alakulására vonatkozó adatgyűjtést még további 10 vonalon befejezték. Eddigi vizsgálataik eredményeképpen 11 vonalon javasolták a forgalom teljes, vagy részleges átterelését a közutakra, több vonalon pedig a Diesel- vontatás bevezetését szabták meg a vasúti forgalom fenntartásának feltételéül. Javaslataik közül hetet a MÁV már meg is valósított, ség és értelem ellen kiépített frontok, a lei gázott országokban magasra csapott a dühödt fasizmus embergyilkos lángja. A felszabadító csapatok Románia határaihoz közeledtek. A román kommunisták már 1943 nyarán kidolgozták a fegyveres felkelés tervét, néhány hónappal később létrehozták a kommunista és a szociáldemokrata párt akcióegy- ségét, majd 1944 júniusában megalakult a Demokratikus Nemzeti Front, amely tömörítetté a munkásságot, parasztságot, és a haladó értelmiséget a fasizmus ellen, az ország, a nép szabadságáért. A román kommunisták által tervezett fegyveres felkelés számára eljött a kedvező pillanat: a szovjet hadsereg átlépte Románia határát, s közeledett a főváros, Bukarest felé. A felkelők az augusztus 22-ről 23-ra virradó éjszakán birtokukba vették Bukarest katonai objektumait, a rádiót, a postát, s más fontps közintézményeket. A felkelés győzött, a náci német csapatok és Antonescu hűbéres csapatai tehetetleneklett. Minden szólamnál meggyőzőbbek az ország fejlődésének statisztikai adatai. Az utolsó „békeévhez”, 1938-hoz képest az ipar most hét és félszer annyit termel — ezen belül, 1957-hez viszonyítva, kétszer annyit, ami azt mutatja, hogy a növekedés üteme meggyorsult. Különösen szembeszökő a vegyipar gazdagodása. Ismeretes, hogy Románia milyen gazdag a kőolajlelőhelyekben. A kutak termelése alapján Ro. mánia a második helyet foglalja el Európában, a Szovjetunió mögött. És hogy még egy jellemző adatot mondjunk, az acéltermelés a felszabadulás óta csaknem a tízszeresére nőtt. A mezőgazdaság, némi kezdeti nehézség után, ma már szintén rohamosan növeli az agrártermékek termelését — két évvel ezelőtt fejeződött be a kollektivizálás, s a nagyüzemi lehetősége kiaknázása a gyarapodás, fejlődés széles távlatait nyitotta meg. Bármerre jár a látogató a Román Népköztársaságban, mindenütt szemébe ötlik az új Ploestiben működik, a „Május 1” művekben, a 4. L. D— 150 típusú kőolajfúró-berendezés. tett generáció a történelem- könyv lapjairól tanulja, mi történt azon a nyáron, de azok, akik szenvedői voltak a múltnak és szemtanúi az újjászületésnek, frissen őrzik emlékezetükben az új kor első perceit, a szabadság hajnalhasadását. Antonescu rádiója még a győzelemről harsogott, de a hitleri hadigépezet már „tervKonyak nem ital, kéthónapos vizslafióka. Fiú, nagyfülű, mozgékony és szemtelen. Egy Volkswagenben érkezett a balatoni világba, kíséretében egy idősebb, és egy fiatalabb házaspár tartózkodott. A fiatalabb férfi, az idősebb házaspár fúl volt, míg a szőke fiatalasszony színbet ütött csak el a többiektől. A fiatal szőke asz- szony kékcsíkos bikiniben lépett ki a fekete, bogárhátú autóból. A mama — nem lesték már ki bájait — az autó árnyékában öltözött át, öregével együtt. A fiatal férj az autóba vonult vissza. Konyakot kitették a plédre. A kutya unta magát, játszani kellett. A papa, mama és a szőke fiatalasszony gumimatraccal bevonult a Balatonba. A férj Konyakkal és az újsággal a parton maradt. Konyak unta kisebbik gazdáját, és az újságot. Észrevette, hogy pár méternyire három gyermek és két házaspár sátorozik. Odabillegett a gyéreitekhez, körülszaglászta őket és hangos ugrálásba kezdett. A fiatal férj afeletti aggodalmában, hogy Konyak valakiben Ojalaíúiti tői'téliét kárt tehet, visszavitte magához a kutyát, a plédre. Konyak tovább unta magát, fiatal gazdáját és az újságot. Ismét a gyermekekhez éviekéit. A gyerekek hangosan nevettek Konyak nagy füléhez, ormótlan lábaihoz, esetlen ugrálásához. A fiatal férj ismét visszavitte a kutyát magához, a gyermekektől mintegy tíz méternyi távolságra. Sza- bódva mondta, hogy a Konyakkal több baj akad, mint öt gyerekkel, mind a négyen, egész nap körülötte ugrálnak. A fiatal férj bevitte Konyakot a vízbe. Ott az asszonyok rögtön leugrottak a gumimatracról, hogy helyet engedjenek a kéthónapos zsarnoknak. Konyak felült a matracra és élvezte, amint a két asszony és az idős papa kedveskedő locsolgatással, marékkai szórják rá a vizet. Ezt is megunta. Lelépett a matracról. Bátortalanul úszni kezdett a kutyák csalhatatlan ösztönével, a part felé. Konyak kiúszott a partra, egyenesen a gyerekekhez. Ugrált és a maga módján kedveskedett a lányoknak. Marika és Évike nagy pirospettyes labdát szedtek elé. A nagyfülű idegesen futkározott a guruló csoda után, s mindenáron el akarta kapni az ugráló pety- tyeket. A gyerekek visongva dobták egymásnak a gömbölyűséget és sokszor, nagyon sokszor kijátszottak a kezdő Konyak figyelmét. ' A papa, a mama, a fiatal férj és a szőke fiatalasszony a tóból figyelték a játékot. A papa véleménye . szerint a kutyák nem azért vették, hogy mások játsszanak vele, ki kell jönni érte és visz- sza kell vinni a vízbe. A mama zsörtölődött, hogy Lili kérte a kutyát, tehát neki kell gondját viselnie. Inkább szülne gyerekeket és akkor nem unatkozna. — Ha tönkre akarsz tenni, csak folytasd! — sziszegett vissza a szőke a mamára, aki fiáéval találkozván tekintete, elhallgatott. — Majd én kimegyek és foglalkozom Konyakkal — mondta a fiatal férj, mintha valami hőstettet akarna véghezvinni. A fiatal férj kiment, a gyerekek közé állt, az alkalmas helyzetben elfogta Konyakot és vitte vissza a család pokrócára. A három gyerek rnár sokkal jobban belelendült a játékba, semhogy abba akarták volna hagyni. — Gyere, apu, játsszál velünk Konyak helyett, ‘— mondta öcsi, a hatéves kis tatárképű és úgy dobta a labdát apja felé, mint a Konyaknak elébb. Konyak egy ideig távolból nézte a dobálást, hallgatta a gyerekek visongó nevetését. Amikor gazdája nfegint az újság után nyúlt, nekiiramodott és a gyerekek közé vetette magát. . A papa, mama és az ifjú szőkeség lassan sétáltak ki a vízből. Letelepedtek a plédre és onnan nézték a szomszéd társaság örömét. A szőke asszony nézte a játszókat, a kutyát és önmagukat, és elhatározta, hogy véget vet a jókedvű komédiának. Odasomfordált az egyik férfi mellé és kérte a kutyát. A férfi nevetve válaszolt: — Az imént mondta a férje, hogy nem lehet ezt a nagy fülűt kifárasztani. — Ezt ő mondta — felelte a szőke —, de én most kérem Konyakot. — Tessék — hangzott a férfi válasza. A gyerekek leálltak és nézték a szőke fiatalasszonyt, aki bikiniben és párducmozdulatokkal, kecsesen, mint egy ápolt nemes vad, lehajolt a kifáradt Konyakért. A lihegő füles arcát alig fedett melléhez szorította, fejét simogatta és he észre nem vette voltáé magát idejében, meg is csókolta volna a téglavörös szőrzetet Konyak fején. Konyak mindebből nem érzett, nem látott, nem hallott semmit, mert nézte a pirospety- tyes labdát, a gyerekeket. öcsit, Marikát, Évikét, a két fiatal férfit, akik egy percre sajnálták, hogy Konyakot eltiltották az örömtől. (farkas) Románia egyik új létesít menye, a borzesti kőolajfinomító. nek bizonyultak az elemi erejű népi megmozdulással szemben, Románia szembefordította hadseregét a náci megszálók- kal, s a szovjet csapatok segítségévéi néhány hónap alatt teljesen felszabadította az országot Hitler ée csatlósai uralma alól. A földesúri, kapitalista béklyókkal fékezett Románia elmaradott, szegény agrárország volt. A felszabadulás nagy távlatokat teremtett, de a román nép akkor tudott igazán élni a szabadsággal, amikor megszabadult a királyság nyomasztó terheitől is és végre saját kezébe vehette ügyének «intézését. Gazdag természeti kincseire alapítva megindult az ipar ro hamos fejlődése, az ország e> indult a azocializmus építést; lakások, lakónegyedek, városok képe. Modern, ízléses épületekkel találkozik: 1960 és 65 között az állami tervek alapján összesen háromszázezer lakást építenek, s — a tervek szerint — tíz évvel később megoldódik minden lakás- probléma. 1964. augusztus 23-án a Román Népköztársaság megün- nepli a dolgozó nép felszabadulását, elért nagy eredményeit és a testvéri országok segítségét. B. M. CMPOJSlO: 3 1. augwudus 23., vaaárnar
