Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
A rózsaszentmártoni virágoskertben Ki emlékszik 20-as évek barakklakásaira? — Ott, ahol most Szálai.Imre lakik, 600 négyszögölön 32 család, mintegy 160 fő tengődött. Gyerekkoromban mi is ott laktunk — válaszolta Ha- nesz János párt titkár. Az elmúlt évben 360 beiratkozott, állandó tagja volt a könyvtárnak és 8220 kötet könyvet olvastak a rózsaiak. Most 15 éve még csak hét, ma 14 tanulócsoport van, és 14 pedagógus tanít az iskolában, köztük az 1961-ben épült, modern, négytantermesben. Az elmúlt évben 47 hallgató szerzett VII. és VIII. osztályos bizonyítványt a dolgozók iskolájában és 23-an vizsgáztak a kihelyezett gimnáziumban. Nincs még minden rendjén: az új óvoda és a szűcsi út építéséhez az illetékesektől több segítséget kér a község. Pár éve még csak az egyéni érdek után futottak az emberek, de ma összetartanak és Rózsa- szén tmárton ban is kulturáltabb az élet. Juhász Ernő most végezte a VII. és VIII. általánost, de már beiratkozott a bányaipari technikumba. A bányában új me^őt tárnák fel, de a légaknát már hajtják, mert először az emberek egészségéről és jobb munkakörülményeiről kell gondoskodni. Virágoskértét, kellemes parkot varázsoltak az Ágó patak partjára, Teréki István, Juhász Máté és a többi brigád keze munkája a Petőfi Park kerítése, az ajtók és a világítás. A rózsaszentmártoni nagy virágoskertben már csak az öregek emlékeznek az egykori Fancsalra. Dr. Fazekas László HÁZTÁJI CSÉPLÉS A felvégtől az alvégig Régi, sárguló okmányok bi- onyítják, hogy a községet vaumkor Fancsalnak nevezték, i véletlen/műve lenne, hogy z egykori földesúr nevét Fan- salra ferdítette a nép? Nem dnném. Aki ismerte a dom- >ok ölében megbújó, zegzugos égi községet, a szekeret maasz taló, csizmát lehúzó sáros alut és hajdani lakóinak sorát, az nagyon is találónak ér- á a Fancsal nevet. De ki em- ékszik már a régi időkre? Mátra Ferenc körletvezető íőaknász, az egyik legrégebbi •ózsai bányász is-csak 20—30 ív emlékeit sorolja. — Ma már hihetetlen, de zolt idő, amikor mindössze 18—50 mázsa szenet adtak ki a lányából. Most napi 100 vagon a teljesítmény, de olyan“ a [elkészülés és a gépesítés, hogy többet is bírnánk. Munkavédelem? Ilyenről a felszar badulás előtt nem is beszélhettünk. Kézi ventillátorral adtak egy kis levegőt, de az csak arra volt jó, hogy meg ne fulladjunk. A régi bánya valósággal ette az embert. Ha úgy ment volna tovább a termelés, a mai 50 éves bányászok már nem élnének .. i Mátra Ferenc a kiskert kapuján túl, messzire néz, arcán és kék szemén ború suhan át, amikor a korán elhalt bányászok nevét említi. De az élet, a tudás és az emberekkel való törődés legyőzi a korai betegséget. — A rózsái szénnek közel egyharmadát a pajzsfejtés adja és annak 60 százaléka szalagra jön, nem kell lapátolni, sem a bányafával ci- pekedni. ^ Megszűnt a csillézés, Senki sem kap már attól sérvet, lábát, karját és főleg a szívét nem teszi tönkre az embertelen munka. Most 15 éve az F 4-es gépet nem ismertük. Akkor örültünk, ha..„hárman három métert kihajtottunk. Most az F 4-essél 15 matert biztonsággal haladhatunk. Sokkal kevesebbet kell ácsolni, de az szakmunka, úgy kell megcsinálni, ahogy a passzport, a bánya törvénye előírja. Nemcsak a szabály, hanem a bá- i ayászok testi épsége diktálja . így — magyarázta Mátra Ferenc. i — Nem az a bányász, aki a : kéményseprőnél is kormosabb, ! piszkosabb. Gyámoltalan em- : bemek tartják, aki így megy i haza. Nem is illik így járni az | NÉHÁNY EVE ) EgJS” son. Akkoriban szedték szét a ■ vízimalmot. Az öreg molnár ott állt a patak szélén, a ka- , lapjára — amellyel felém köszönt — vastagon tapadt a csiriz. Az otromba fakerék a par- j Ion hevert, néhány an bunkóval . verték szét a vasgerendelyt A ; víz szabadon szaladt le a z>ú- | gón, bent a malomban rozsdás , mozdulatlanságban álltak a ] gépek. Eljárt felettük az idő... j Most, hogy erre járok, me- 1 ;int nézelődéssel töltöm az időt. ] á tanácselnök szobájába új 1 garnitúrát hoztak, szőnyeg van j 3. földöm, képek a falon. Az < óvodában künn a bárány, benn i i farkast játszanak a gyere- ] sek, a faluszéli tóban esti kon- i :ertre hangolnak a békák. i A vb-titkár a jövő évi terve- 2 cet készíti: babaház az óvoda i észére, meg körhinta. Ennyit i capnak a legkisebbek a költ- j égvetésből, a százezer forintos lenntartás mellett A falu kicsi, alig él itt 1200 i amber. Az iskolaigazgató lakáén néhány harmadik osztá- yos lakóhelyismereti füzet kéül a kezembe. Egy kilencéves kis- 1 ány írja: községünk határában 2 Tan Sej halom. Valaha volt itt * így csárda, amelybe betért Fe- * őfi Sándor is, amikor Debrc- 1 :en felé vezetett útja. Másutt szt olvasom: 1918-ban Kún Bé- e a Ároktő felé tartva rövid - dedg falunkban tartózkodott. ' Azt már a szövetkezeti Iro- 1 Ián hallom, hogy itt, Eger- j 'armoson született Kandó Kál- nám, a zseni, a villamos moz- 1 lony feltalálója. A híres Kan- ] ió-házat nemrég lebontották, ; de utcát nevezték el a feltalálóról / Aztán van itt másfajta híresség is. A gazdagság. Annyi a betétkönyv, amennyi a ház: 337. Ezerháromszáz forintnyi betétösszeg jut még a csecsemőkre is. Zárszámadáskor kétmillió 350 ezer forintot tartott nyilván a posta. És mindez miből? Munkából, iparkodásból. Nincs ugyan neves bor, milliókat érő szőlőoltvány, de van jószág, cukorrépa, meg kertészet. Három patak is öntözi a farmosi határt. A szövetkezet a legjobbak között van, szorgalmas, dolgos emberek lakják a falut. A gazdaság a régi Bre- zovai-kastélyban ütött tanyát, amely végre, hosszú huzavona után átszállt a tsz tulajdonába. Belülről már rend van, de kívülről még omladozik a megmaradt vakolat. AMIKOR erre f nádfedeles ház. Most egy maradt mutatónak a nyolcvan közül. Másfél évtized alatt újraépült a falu. Az út mentén árnyas nyárfaerdő. Ez is az új faluhoz tartozik. — Az iskolát újítaná kellene, esetleg másikat építhetnének — kockáztatom meg a szót, de Tóth Illés vb-elnök meg az iskolaigazgató a fejüket csóválják. — Nem lehet, kérem. Nálunk kevés a gyerek. Az igazgató felém hajol, és diszkréten súgja: 22 nyolcadikos végzett az idén, Élmunkás, a Munkásőr és s Felszabadulás utcában. Sajál háza, kétszobás-fürdőszobás la. kása van itt a bányászoknak az államtól vásároltuk meg — húzta ki magát Mátra Ferenc Szemmel látható, tényekkel bizonyítható a haladás az emberi helytállásban, az emberek gondolkodásában is. Számtalan összehasonlítást és példát említhetnénk. Szabó Géza pár éve még sem szabadságot, se hűségjutalmat nem kaphatott, annyi volt az igazolatlan hiányzása. Három, vagy negyedik éve nincs kifogás ellene, az idei bányásznapon ő is felveheti a hűségjutalmat. Előfordul, de egyre kevesebb az ittasság és az igazolatlan mulasztás. A brigádtagok ismerik egymás hibáit és gyengeségeit. Igyekszenek megelőzni a szabálytalanságot, de ha mégis megtörténik, a brigád tagjai szólnak ellene, ők maguk gyomlálják a kivetni való gyomot és gazt. Balogh József szocialista brigádtagjai rendszeresen megtartják összejöveteleiket,' feltárják a hibát és bajt. Novák Ferenc brigád vezető reggel 6-kor „a jó gazda gondosságával” jelentette, hogy az F 4-es gép terelőmotorja nem bírja a következő nyolcórás műszakot. Sürgősen javítsa meg a gépészet, ne legyen kiesés — szóltak idejében a bányászok. Ha vasárnap reggel nem tudják biztonságosan átadni a fejtést, Kát óra után önként bent maradnak, hogy az új hetet baj és bosszúság nélkül kezdhessék. Juhász Máté szocialista brigádja nyolc nap alatt szerelte be a pajzsot Ez országos rekordnak számít — mondtak a bánya vezetői. Nemcsak szakmai hozzáértést, hanem az összeszokottság és a kollektív munka sikerét jelzi. Szurdoké Bálint, Szászi András, Fekete Ferenc brigádja munkából és emberségből a bányában is példát mutat, de amikor szorult a helyzet, a khsza nyelét is megfogták, több mint 10 holdat arattak az idén. Ha a „tegnap és ma” emlé. keit akarjuk csokorba szedni ; nem feledkezhetünk meg arról hogy a rózsaszentmártoni bá nya vezetőinek többsége szór ■ galmas tanulással és a gyakor. lati tudás állandó fejlesztésével munkássorsból küzdötte fe magát. Dallos István, Pocsa Sándor, Bozsik Imre, Sándoi József, Bukta Mihály, Lacki Pál, Melis Ferenc és á többi ek sikerére büszkék az egykor munkás társak. Új dokumentum A tanácsházán bukkan tarr rá. Sáfrány András vb-titkái a község történetének még be- kötetlen könyvét tette elém Nagy Lászlóné általános iskolai tanár és Nagy László bá- nyatechnikus munkája. Hiteles okmányok és élő szemtanúk elbeszélése alapján gyűjtötték össze a község történetét Egyet-mást talán érdemes abból idézni. A háború végén, 1945-ben 63 ló, 69 tehén, 6 ökör és 200 sertés maradt a faluban. De 752 ellátatlan személyről kellett gondoskodni a közellátásnak. Negyven családnak házhelyet és 127 személynek földet juttattak. Régebben teniszpálya és strand is volt a faluban, de azt csak egy szűikkörű társaság, a bánya urai látogathatták. A község közművesi- téséről 15 éve beszélni sem lehetett, vízvezetéknek, járdának, egészségháznak nyoma sem volt Tizennégy ásott kút volt a faluban, de egy kivételével ivásra alkalmatlan. Az utóbbi évékben 15 kilométer hosszúságú járdát sportpályát, öltözőt, törpe vízmüvet autóbuszvárót építettek, gyógyszertárat, könyvtárat, napközi otthont és szép parkot létesítettek a községfejlesztési alapból, állami hozzájárulással és sok társadalmi munkával. Mindezt a tanács szervezte és irányította, a bánya és a falu munkaerőt és anyagot adott Most 15 éve, 540 lakás volt Rózsaszentmáx tanban, ma 802. Júniusban 306 televíziót és 828 rádiót tartott nyilván a posta. A nyárom 22 család — többségük bányász — saját autóján utazott és kirándult, és amikor a faluban jártam, hárman is gyakorolták a „sofőrséget”. Több mint 2000 holdon, 448 taggal alakult a rózsái tsz. Eleinte baj és' gond volt bőven, de tavaly istállókat és sertéshizlaldát építették, 136 hold gyümölcsöst és szőlőt telepítettek. | az elsőbe beiratkozott 12 tanuló. Két év múlva már csak ..egy” gyerekünk lesz az első osztályban... Elborulnak az arcok. Ez már közös gond... — & a nyolcadikosok? Mindegyikük tovább tanul. Két ösztöndíjast a szövetkezet fizet. Az egyikből tanár lesz, a másikból mezőgazdász. Ha végeznek, mindketten hazajönnek. Nagy lányok sétálnak előttem a járdáin. Csinosak, divatosak akárcsak városon. A tanácsnál mondják, hogy a falu színjátszói a legélsők a járásban, aztán sokat mesélnek a táncegyüttesről, az asszonyok citera-zenekaráról. Nincs köröttük egyetlen férfi sem. Emlékszem, amikor néhány éve errefelé jártam, a malomnál találkoztam néhány idősebb emberrel. Ott pipáltak a gyepre dobott fakerék mohos lapátjain, és a jövőt emlegették. — Kis falu ez, nagyon kicsi — mondta az egyik és pipájából tenyerébe verte a hamut. Akkor még nem volt villany, petróleumlámpák pislákoltak esténként a mennyezetről lelógó dróton. A VILLAMOSÍTÁS közel --------------------------------- egymillióba került, és ami külön szót érdemel, ezt a pénzt teljesen maga fizette a falu. Ma már nincs ház, ahol ne égne vi llany, ahol ne szólna rádió, Emlékszem a régi kocsmára. Az elnök egy pohár sörre invitál. Az ablakokon csipkefüggöny, az asztalokon abrosz. Neoncsövek ontják a világosságot. A szomszédos helyiség a vegyesbolt. Új ez is, akárcsak a mellette lévő zöldségesüzlet. Teherkocsi áll a bejárat előtt. Paprikával, dinnyével teli ládákat raknak le róla. A kis üzletet a tsz látja el friss áruval. A hűvös szobában diskurá- lurik tovább. Az elnök előhozakodik a panasszal is: nincs orvosa, védőnője a falunak. Ebben a tekintetben a világ legvégén érzik magukat. Van vonat, de az orvos mégis kellene nagyon. Sok helyen van már járda, de ezzel a munkával mégis lassan haladnak. A községfejlesztési pénzt felemésztette a villamosítás. Aztán minden esztendőben akad valami újabb kívánság. Cukrászdát szerettek volna a fiatalok. Már befejezés előtt Itt Is az építkezés. A tanácsház mellett még napszálltakor is dolgoznak. Szabadtéri színpad készül. Virágos ágyak, színes lócák kerülnek az üres telekre. Salakkal szórják’fel a sétányokat. Feltűnnek a tv-antennák. Harminchat televízió van a faluban. Százhúsz napi- és ötvenöt hetilapot visa szét a házakhoz a postás. MENNYI ÜJ SZlN,| me]£^ valóság néhány év alatt. Az veszi észre leginkább, aki régebben járt errefelé, akinek szeme megszokta a régit.. Szalay István Négy hónappal a határidő előtt — augusztus 20-ra A vámosgyörki állomás az utóbbi négy esztendő alatt mintegy 50 millió forintos beruházással újjáépült. 1962 decemberére elsőként az országban megépült az integra. dominó rendszerű biztosító- berendezés, újjáépültek szolgálati őrhelyei, raktára is. Most a régi felvételi épület elbontása, az új felépítése jelentett nagy feladatot. A régi épület elbontásán az állomás, forgalmi, kereskedelmi, pályafenntartási,. hírközlési és szertári dolgozói — a szocialista brigádok tagjai — mintegy 2500 órát dolgoztak, lehetővé téve ezzel, hogy a felvételi épület üzemeltetése negyven nappal korábban megtörténhessék. A munka meghozta az eredményt, s alkotmányunk ünne-. pén átadásra kerül a modem, új állomásépület Vámosgyör- kön. Az átadási ünnepségeken a helybelieken kívül részt vesznek Atkár, Adács, Gyöngyöshalász, Füzesabony, Üjszász vasútállomások szabadnapos dolgozói is. Az ünnepi beszédet dr. Pász. tor Pál, a miskolci MÁV igazgatóság vezetője tartja. Részt vesz az ünnepségen a miskolci igazgatóság 30 tagú szimfonikus zenekara is. Halász József, Vámos györk Együtt a dolgozókkal Községünkben az alkotmány ünnepe szinte családias eseménnyé vált az évek során. Hagyományossá váló törekvés, hogy a község beruházásait s i nagy mezőgazdasági munkákat igyekszünk erre a napra befejezni, megvalósítani, ezzel is kifejezésre juttatva az alkotmányban biztosított jogokat. E napra tervezett létesítmények közül többet sikerült befejezni. Elkészült a 2 kilométeres villanyhálózat, 1000 négy- retméter betonjárda, megkezdtük a tisztasági fürdő felépítését, s az 50 személyes napközi óvoda építési munkálatait. Mindezek mellett különböző felújítási munkákat is végtünk, épületeket csinosítunk, -endbe hozzuk ismét a parkodat. Terveztük még a 600 méteres vízvezetékhálózat-bőví- :ést is, ezt azonban anyag hí- ián csa.k a negyedik negyedévien tudjuk befejezni. Hátra maradt még 1000 négyzetmé- er járda megépítése is. A község dolgozói a tanács- , :sal együtt terveznek, és dói- ; toznak a kivitelezésen, társa- ■ lalmi munkával gyorsítják és j >ícsóbbá is teszik a tervek ] negvalósítását. ■ A mezőgazdasági munkákat s igyekszünk erre a napra el- ( végezni, esztendők óta a csép- . és befejezésével ünnepeljük lugusztus 20-át. Az idén már lugusztus 5-re befejeztük a ' lyári mezőgazdasági munká- Mt. Ez év augusztus 20-án taná- 1 •sunk ismét számot ad a vá- 1 osztóknak a végzett munka- > ól, s mi úgy érezzük, igyeke- ' etünk, hogy a dolgozók hatol- ! nát képviseljük, az emberek ' rdekében végezzük minden- Mpi munkánkat, nem volt t 1 iábavaló. e Pásztor Endre, j Sarud f 1 Hevesvezekényen t na mar nincs 50 even > aluli analfabéta é Az 1960. évi népszámlálás r dalai szerint községünkben I sak 150 fő végezte el az álta- c ános iskola VIII. osztályát és f 2 analfabéta volt. Feladatunk r gyenesen következett ebből, ^elmértük, kik azok, akik nem ' égezték el az általános iskola lyolc osztályát, s akik nem is- 1 nerik a betűvetés tudományát, r i felmérés után szívós, hosz- 1 zan tartó felvilágosító munka 1 ezdödött. Segítő társunk volt bben az anyagi érdekeltség is, ilszcn az emberek kezdték el- • smerni, a mai élet megkívánja több tudást. Elsőnek az iparba eljárók je- ( entkeztek, hogy befejezik ál- 1 talános iskolai tanulmányaikat Első alkalommal az 1960—81-es tanévben szerveztük meg a dolgozók iskoláját. 18 fő vett részt rajta, illetve végezte el a VII. osztályt. 1962-ben 22, 1963- ban 20. 1964-ben 25 fő járt a dolgozók iskolájába és tett sikeres vizsgát. Az analfabétáknál nehezebb volt a munkánk, segítségül hívtuk az iskolás családtagokat is, s most már ott tartunk, hogy községünkben nincs 56 esztendőn aluli analfabéta. ' Két-három év alatt is sokat változott a falu képe. Az iskola, a kultúrotthon rendszeres munkája, a tanács művelődési állandó bizottságának segítőkészsége egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy Hevesvezekényen egyre többen akarnak élni a művelődést- biztosító joggal. Rozgonyi István, Hevesvezekény Országjáró ísz-iagok A pétervásári Ezüstkalász Termelőszövetkezetben minden évben szerveznek kirándulásokat, üdülésre küldik a legjobbakat, — a szövetkezet• ben nem ritkaság ma már, hogy egy-egy ember nagyobb utazásra indulva ismerkedik a szőkébb haza után az egész országgal. Most a mezőgazda- sági kiállításra készülnek a szövetkezeti tagok. Szeptember 5—6-án 132 szövetkezeti tag kerekedik fel, hogy megnézve a mezőgazdasági kiállítást, felmérhesse a mezőgazdaságban elért eredményeket. A költségeket a kulturális alapból biztosítják. De jutott ebből a pénzből arra is, hogy például Bocsi Istvánnét Bükkszékre küldjék gyógyulni, hogy az öregek szükségleteiről is gondoskodjanak. A termelőszövetkezeti tagok az utánpótlásról, a szakember-képzésről is gondoskodnak. Egy szövetkezeti tag fia, Bodon József, szövetkezeti ösztöndíjjal tanul a mezőgazdasági technikumban. Jövőre Juhász Gábor is a tsz költségén kezdi meg tanulmányait. Jut az alaptól a sportkör támogatására is, a tanáccsal egyetértésben sportpálya is épül — társadalmi munkával. íme, néhány példa csupán, de bizonyítja, hogy a termelő- szövetkezetben nemcsak az anyagi jólét, a kulturális fejlődés is biztosítottabb. Dr. Csibolya László Pétervására Test és lélek épülésére Két völgy között a dombtetőn, az Ilona-patak partján emelkedik a magasba Ybl Miklós építész remekműve, a pa- rádfürdői Károlyi-kastély; Régen vadásztánya, ma az ország legnagyobb üdülőinek egyike, valóságos gyerekparadicsom. Kéthetes váltással érkeznek egész nyáron át az általános iskolás korú fiúk. A nagyobbak sátortáborban, a kicsik az épületben kapnak helyet Az üdülés ünnepélyes zászlófelvonással kezdődik. Itt is- merkednek meg a gyerekek a tábor vezetőjével, és altáborok „parancsnokaiéval. Hetvenkét dolgozó őrködik azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, közülük negyven pedagógus. Egy gyermek napi ellátása 60 forintba kerül — ezt úgyszólván teljesen az állam fedezi, hiszen a kéthetes üdülésre 84 forintot fizetnek be a szülők. A nyári üdültetés 10 hétig tart, ez alatt az Idő alatt két és fél millió forintot költ az állam az itt nyaralókra. A pajtások nemcsak testileg épülnek, szellemileg is. Megismerkednek a táj szépségével. Fehérkő, Vörösvár, a recski ércbánya, a csevice-forrás, a parádi palócmúzeum, a Mátra népének múltjával és jelenével. A két hét gyorsan elröpül, s búr vágynak haza a kicsik, mégis ezzel búcsúznak: csodálatosan szép 14 nap volt, s felejthetetlen emléket adott. Kokas Kálmán, Parádfürdő XlPÜMG s 1964. augusztus 20., csütörtök
