Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

A falak leomlottak — az előítéletek még tartják magukat Teljes ütemben megindult a silózás (Varga Zoltán tudósító) Az egri járás termelőszövet­kezeteiben az állatállomány álteleltetése csak a szükséges mennyiségű és kiváló minősé­gű silótakarmánnyal biztosít­ható. Éppen ezért nagy súlyt he­lyeznek a silókukorica ter­mesztésére. Több termelőszö­vetkezetben öntözéssel is elő­segítik a mennyiség és minő­ség növelését. Ezen a héten már teljes kapacitással folyik a 927 hold silókukorica be­takarítása. Ennek a munkának sikeres elvégzéséhez rendelke­zésre áll 14 silókombá|p és 17 Orkán. Ez a géplétszám képes a silókukoricát és silócsalamádét időben és jó minőségben be­takarítani. Eddig már 4000 köbméter silót készítettek. Születésnap Tíz évvel ezelőtt, 1954. augusztus 20-án csapoltak először acélt a Dunai Vasmű első maríinkemencéjében. Tíz éve folyik a szakadatlan és eredményes munka ebben az üzemrészben. Ha idővel nem halványodnának bizonyos jel­zők, akkor most idéznünk kellene mindazt a sok dicsé­retet, amelyet a Dunai Vas­mű martinosai kaptak a ke­mény munkában eltelt első évtized során. A közelmúltban átépítették az első martinkemencét. El­fáradt alkatrészeit felújítot­ták és modernizálták. Azok a kőművesek, akik elvégezték azt a feladatot, nemritkán 60 —70 fokos melegben dolgoz­tak. Őket ugyanúgy lelkesí­tette az alkotásvágy, mint ahogy tíz éven keresztül lel­kesítette a martinosokat is. A Dunai Vasmű martinosai értékes és feledhetetlen feje­zetét írták meg a magyar vasipar történetének. E mar­tinkemence nélkül nem gyárt­hattunk volna annyi traktort, szerszámgépet, munkaeszközt, mint amennyi elkészült. Rohanó életünk pirosbetűs ünnepnapján, alkotmányunk megszületésének tizenötödik évfordulóján szeretettel és szerény nemzeti büszkesé­günk minden melegével gon­dolunk a tervezőkre, a kivi­telezőkre, s legfőképpen a martinosokra. És gondolunk arra a népi hatalomra, amely lehetővé tette, hogy ez a nagy létesítményünk is a dolgozó nép javát, a békét szolgálja. Jó munkát, drága elvtár­sak ... \ falak, amelyek évszázadé n át kínai falként állták út- a nők egyenjogúsága meg- ósulásának — leomlottak íenöt éve törvény született a k védelmében. Alkotmá- unk paragrafusa rögzíta: . Magyar Népköztársaságban nők a férfiakkal egyenlő jó­kat élveznek.” A férfiakkal mnos munkafeltételek bizto- ása, 'szüléskor fizetett sza- dság, az egyenlő munkáért yemlő bér elvének megváló- ása, az anyaság és a gyer­ek fokozott törvényes védél- e — mind-mind olyan intéz- dés, amely azt bizonyítja, >gy államunk lehetőséget te- mtett a nők érvényesülésé- rz, intézkedései, rendelkezései etjogot nyernek, hozzásegítik nőket a hátrányos helyzetük kozatos megszűnéséhez, mind társadalomban, mind a csa­jában. A falak leomlottak, de az őítéletek romjai még nincse- ak mindenütt eltakarítva, annak emberek még ma is. ók, ha a női egyenjogúságról allanak, csak legyinten" gyet, s megjegyzésük azt bi- >nyítja, nem veszik komolyan zt a fontos elvet. Álljon itt ?ek meggyőzésére néhány pétl- a, amely azt bizonyítja: igen- j megyénkben is jelentős sze- epet töltenek be a nők a tár- adalmi életben, a munkában, i megye 1850 általános iskolai anárának, városon 80, falun 0 százaléka nő. ök nevelik yerrnefceiiiket, a felnövekvő .emzedéket hazaszeretetre, ők ormainak belőlük szocialista anbereket. Óriási a felelősség, unit a vállukon hordoznak! S ia baja van az embernek, ha íz egészségügyi intézményekre .szorul”, az ott dolgozók között •6 százalék arányban talál nőt. ■V nők megállják a helyükét sőt!) a termelőszövetkezetek- nen — a tagság több mint 50 százaléka nő. A termelőszövet- tezetek meggazdagodásához, gyarapodásához jelentősen já­rulták hozzá a szövetkezeti asszonyok. Varrnak üzemek — Sírokban, Felnémeten — ahol í dolgozók felét teszik >’ a no ás a szocialista brigádokban, a szakmai tanulásban arányuk­nak megfelelően képviselik ne­müket. A nők a társadalmi, po­litikai életben is megállják a helyüket és rászolgálnak a bi­zalomra. A megye 4571 tanács­tagja között 880 asszonyt és lányt találunk, ők képviselik a dolgozók érdekeit, a dolgozó nők érdekeit a tanácsban. A megyében a bérből és fizetés­ből élőknek egyharmada nő. Ennyien vannak, akik a terme­lés segítése mellett még vállal­ják a „második műszakot”, akik betöltik az anya, a feleség nemes hivatását is. Tisztelet és becsület jár ne­kik és mégis olykor csak fél­vállról, legyintve kezelik ügyü­ket, bajukat. Ugyan miért? Mi az oka annak, hogy bár törvé­nyek biztosítják jogaikat, még­is vannak akadályok, görön­gyök a teljes egyenjogúsághoz vezető úton? A legfőbb ok a maradiság. Nem egyformán terjed a világosság, egyesekben még hat a múlt társadalomból itt maradt szellem, egyesek Ki kell használnunk Kedvem lenne a régi, vá­sári felhívással kezdeni: itt a soha vissza nem térő alka­lom, most tessék, .vásárolni! Végeladás, nincs maradás! Ez az olcsó vásári fogás azonban csak a figyelem felkeltésére alkalmas, de arra is idejét múlta. Miről van szó? Valóban kitűnő vételi lehe­tőségekről. Még akkor is így igaz, ha az első pillanatban kicsit bonyolultnak tűnik az ügy. Ugyanis arra szeretnénk biztatni a tehetősebb, úgyne­vezett szőlős tsz-eket, hogy meglevő tartalékaikból vásá­roljanak már most silókom­bájnokat, és adják azokat bérbe, kölcsön az alföldi ter­melőszövetkezeteknek. Pén­zük nem vész el, sőt: kama­tozik, tehát jobban járnak, mintha a bankban „fiadzik.” alacsonyabb összeget, és a látszólag céltalar? beruházás teljes összegét is visszakap­ják majd a zárszámadás után az „ügyfelüktől", akiknek ak­kor már lesz elegendő pén­zük ahhoz, hogy a silókom­bájnt megvásárolják. A gépállomások néhány hó­nap múlva átalakulnak. Erő­éi munkagépeiket a termelő- szövetkezetek vehetik meg. Innen tehát a lehetőség. Nem titok, a gyöngyösi já­rásban is kevesebb szemes ta­karmány termett az idén, mint amennyire szükség len­ne az állattartásához és hizla­lásához. A hiányzó takar­mánymennyiséget a tömeg­takarmányokkal kell és lehet pótolni. A silózás mielőbbi és időben történő elvégzése te­hát a közös gazdaságok alap­vető kérdésévé nőtt ki. Ezt a munkát segíthetnék a kom­bájnok. Ezt a feladatot tá­mogathatnák a szőlős tsz-ek az előbb említett módon. Ügy gondoljuk, érdemes erre felhívni a figyelmet és mielőbb tenni is az ötlet megvalósításáért. Végered­ményben nem is önzetlen se­gítség az, amit az alföldi ter­melőszövetkezetek kémek. Még „üzletnek” sem rossz. Nyugodtan mondhatjuk: ez az az eset, amikor mindenki jól jár. , A Gyöngyösi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága he­lyeslőén támogatta legutóbbi ülésén a javaslatot. (ffmf) Pár napja, amikor az autóval elmentünk a nagy tábla mellett, még lábon állt a búza; meg is néztem, mert ilyen sötét színűt én nem láttam. — Valami olasz búza — mondta a vezető s én a régi gazdák' ka- jánságával állapítot­tam meg, hogy ha ezt két nap alatt le nem vágják, fele kipereg ... A ház, ahol gyógyul- gattam — mert bete­gen jöttem ide — egy kis dombon állt és ab­lakából a táblára lát­tam, amelyet most mér sajnáltam, mert mégis­csak hanyagság! ... Másnap valami mor­gásra, zúgásra ébredek. A búzatábla szélén egy gépi elefánt megy embergyorsasággal és eszi a búzát. Elég fa- lánkan eszi. — Jó-jó. de mi ma­rad utána? És mennyit ver ki? És elfordultam az ablaktól. Persze, rövid FEKETE ISTVÁN: C^LLtylllztuJ időre, amikor új­mert a kombájn ra láthatóvá lett, nem tudtam a szemem le­venni róla. Nagy dolog ez mégis! És sehol ember, mert az a három-négy nem számít. Harminc pár kasza kellene ide! Ho- hó, barátom! Ésacsép- lés? Oda hány ember? Mert ez csépel is... Később jött egy te­herautó, túl a táblán megállt és úgy láttam, zsákokkal rakodik ... emberi hangot nem is hallottam. Aztán el kellett men­ném a szomszéd falu­ba vendégségbe és nem szívesen mentem el. mert a levágott '.tarlók meleg kenyérszaga mint valamikor régen — már megülte a szí­vem^ . . Késő alkonyatrtai jöt­tem haza. Látni már nem lehetett, csak hal­lani. A gép még ment. Szürkületkor, amikor felébredtem, újra don­gott és szépen el is aludtam újra. Aztán a csendre ébredtem fel. — Valámi baja lett a masinának — gon­doltam —, javítják. És odalopóztam az ablak­hoz és már velük érez­tem, akiknek ilyen nagy dologidőben gé­pet kell javítaniok. , Sehol senki. Egy lé­lek se! A tarló olyan, mint most. Sárgán iz­zó és benne az üres szalmakupacok. Nem „imádom” a gé­pet, de hát nagy dolog ez mégis ... Azaz: Várjunk csak az ítélettel... AJkonyattal ki bal­lagtam a táblára, nem mondom, nem tiszta lelkiismerettel, mert rosszat kerestem. Ki­pergett búzát kerestem a földön, félbevágott fejeket a szalmakupa­cokban. Csak ténfereg- tem tolvaj módra, mert hátha előbukkan a csősz, hogy mit keresek? De nem jött senki és én egyre bátrabban kutattam, egyre felsza­badultabban, mert csépeletlen fejet nem találtam s a pergés majdnem semmi ... A rosszkedv azonban mégsem hagyott el. Vonszoltam hazafelé. Minden lépésemre utá­nam zizegett a tarló, hogy hát akkor mit ke­resek tulajdonképpen? A nap lemenőben volt, a házmenti nyár­fán verebek 'csiripel­möríti a nőket, egyre több nő vállal munkát, márpedig a szervezettség kedvező körül­ményeket teremt. Azt kell megérteni , azpknak, akik még nem jutottak el idá­ig: a nők jogainak elismerése, azok érvényesítése az élet min­den területén nem az udvari­asság, az előzékenység kérdése, sokkal több ennél! Politikai, jogi, ha úgy tetszik, emberi kérdés, a szocializmus ügye, a marxizmus—leninizmus egyik fontos elve. Még ma is tapasz ­talható egyes helyeken húzó- dozás a nők vezető beosztásba való helyezésétől. Pedig az el­múlt évek bizonyítják: leg­alább úgy megállják a helyü­ket, mint a férfiak. Még min­dig vannak' olyanok, akik va­lamiféle férfiatlan dolognak tekintik, hogy részt vállalja­nak a család munkájából, a ház körüli teendőkből, éppen ezért nem engedik dolgozni fe­leségüket. A törvények adva vannak, azt biztosította a népi demok­ratikus államunk. Az szüksé­ges, hogy érvényt szerezzenek és a törvények szellemében cselekedjenek az emberek, le­küzdve a nőkkel szembeni elő­ítéleteket. S amire nincs pa­ragrafus, de amiben még kí­sértenek a régi szokások, elő­ítéletek, ott is okos, magyarázó szóval el kell érni, hogy az egyenjogúság az élet minden területén életjogot nyerjen. S ebben sokat segítenek pártszervezeteink, társadalmi és tömegszervezeteink. Papp János nagyon nehezen szabadulnak meg tőle. Vannak olyan csalá­dok, ahol a nő csak második személy, ahol a férfi az „uram és parancsolom.” Hányszor' pi­rul el még a férfiember is, hogyha látja, hogy őt kézfogás­sal megtisztellek, de a mellette álló feleségnek már nem nyúj­tanak baráti jobbot. A mátra- derecskei téglagyárban az egyik művezető gorombáskodik a nőkkel, egy állapotos asz- szon-yt csak a nőbizottság ve­zetőjének közbenjárására he­lyeztek könnyebb munkára. Ismét egy példa: 196:1-ban a- munkára jelentkező férfiak­nak 86,8 százalékát, míg a nők­nek csak 48,5 százalékát he­lyezték el. Igaz, itt más okok is közrejátszanak, de elgondol­kodtató az egyik egri vállalat igazgatójának felháborodott vé­leménye is: az elmúlt évben is hat nő szült vállalatánál! Nem könnyű e felfogások, szokások, a megkülönbözteté­sek ellen harcolni, de nem is szabad szó nélkül továbbállni, ha ezeket tapasztaljuk, örven­detes tény például, hogy ebben az évben még egyetlen olyan törvénysértést sem követtek el nővel szemben, amely egyezte­tő bizottsághoz került volna, mint ahogy az is javulást tük­röz, hogy az első félévben csaknem annyi nő részesült üdülésben, mint férfi. Ezek is azt bizonyítják, hogy lehet előbbre haladni, ha törődünk és napirenden tartjuk e fontos kérdést, ha nap nap után fog­lalkozunk velük, nem elég­szünk meg csak annyival, hogy ’a nők napján és anyák napján köszöntjük a nőket. És ma egyre jobbak a feltételek eh­hez a munkához. Falun a szö­vetkezetesítés egy csoportba töw ték estd mondanivaló­jukat, s a nap búcsú­zó, vörös lángolásától mintha fáklyák lobog­nának az ablakok mö­gött, felidézve rajt az ifjúságom. Nono! Ezen már aligha lehet segíeni és szép, békés öregség is van a világon. Csak álltam megbé­kélve. Meleg szalma­szag, kenyérszag, zsá­lya és — igen! — ben­zin- és olajszag, de ez csak úgy mellesleg. De keserű-savanyú verejtékszag sehol és ez mindennél fonto­sabb ezen a Világon. A ház melletti ku­koricásban már a sö­tétség suttog, a tarlóra kibaktat egy nyúl és valahol egy fogolyka­kas csicseregve szedi össze csibéit. Valami szent békes­ség vesz körül, mert úgy érzem, az emlé­kek és az élet összeér-' nek és nem múlnak el, soha. ' . , . > . , A tanácsokkal egyidős a szó c iái politikai osztály.' Ügy i: mondhatnánk j ahogy jött ( munkás-paraszt hatalomn alapozott új közigazgatási rend úgy kapott polgárjogot hivata laiban az emberség, az eleset­tek, rászorulók gyámolítása. S amikor az emberség em< hivatalainak megnyílt az ajta­ja, a hatvani járásban nemso kára Bodrogi Tamásnét ne vezték ki „szocpolosnak”, a: egészségügyi osztályra. Azótí idestova másfél évtized telt él s ha sokat léptünk is élőn anyagi jólétben, emlberségíber ma sem lehet nélkülözni ezek­nek a hivataloknak működését még mindig sokan várnak se­gítségre, akik egymagukbar képtelnek kiutat találni életüli zsákutcájából. ök kérik legtöbbször az em­berség hivatalnokainak segít­ségét. Egy idős, egyedülálló ecsédi cigányasszony hosszú ideje már csak könyöradományókkal tudta életét tengetni, minden­nemű jövedelem híján. Már s reményét is elvesztette, hogj hátralevő éveiben emberhej méltóan élhessen, amikor tu­domást szereztek nehéz hely­zetéről a szociálpolitikai „osz­tályon”. Egymás után küldték az érvelő, bizonyító leveleket a fölsőbb szervekhez, hogy a magatehetetlen, idős cigány- asszony esetében egyedüli megoldás, ha szociális otthon­ba kerül. Eg/ éve ennek, de most, ezekben a napokban Bodrogi Tamásné szociálpolitikai előadó megoszthatta örömét velünk; itt a beutaló, végre megfelelő környezetbe kerülhet a sorsa jobbra fordu­lásában már nem is remény­kedő cigányasszony. — Csak kevés... nagyon kevés a hely, a szociális ottho­nokban. A kérelmezők meg mind többen lesznek — tárja fel őszintén a helyzetet az ügyek ismerője, Bodroginé, miután arról éáxleklődtünikl mi foglalkoztatja manapság legin­kább az emberség hivatalé­Hz emberség hivatala nák ügyintézőjét. Panaszát ké sőbb megerősítette a járási ta nács vb-titkária is, de nálul ez még mindig nem jelenti < remények feladását Keresik a lehetőségeket — Hortrói például addig í kórházba kellett elhelyezni a: egyik önmagára veszélyes vé­dettünket amíg nem tudtunl neki helyet biztosítani a bete­gek szociális otthonában. Égj másik hainemedines lányt, ak mindenképpen, dolgozni akart mert lelki teher számára az él. tartottság érzése — szakmá' adó, átképzés szociális otthon­ban sikerült elhelyezni. — És a többiekkel mi lesz' — Keressük a megoldást.. várjuk az üresedést ideigle­nes megoldásként segély! adunk, elhelyezzük őket... és hallgatjuk a szemrehányást maguknak minden sürgős! De hát mondja, a magam érdeké­ben sörgetem én ezeknek aj ügyeknek gyors elintézését? — kérdi Bodroginé és nem is várja a választ, hisz oly nyil­vánvaló a 'türelmetlenség in­doka. Napi tennivalóiból idéj inkább újaibb eseteket, mintegj bizonyítékul, hogy ami az em­berek érdekében történik, nem tűrhet halasztást, mert a tra­gédia beteljesedése Damoklész kardjaként lebeg a kiszolgál­tatott emberek felett. — Épp Csányban voltam ki­szálláson — idéz fel újabb szomorú históriát Bodroginé —, amikor hallom, hogy az egyik 11 gyerekes családnál négy apróság a részeg apa haragjától reszketve megint a fáskamrában szű­költe át az éjszakát. Ez persze gyámhatósági ügy, de ki tudna közömbösen to­vábbmenni segítés nélkül, ha ilyesmit hall? A többi szerv­vel együttműködve még aznap biztos helyre juttattuk a gye­rekeket. Megszűnt számukra a rettegés és az éhezés, gyer­mekotthonokban nevelik őket, mert apjuk és anyjuk azóta is méltatlan a szülői névre. De bárcsak az öregek és gyermekek szociális otthonba segítésének gondja szakadna mindössze e hivatalfa. Ez azonban csak tevékeny­ségük egy részét jelenti. Ezen­kívül ide jönnek be azok a fel­lebbezések, kérelmek is, ame­lyekben nehéz anyagi helyzetű emberek sürgetik kórházi ápo­lási költségük mérséklését, el­engedését. — Igaz, nem sokan vannak, akik kívül esnek a betegbizto­sításon és pénzük sincs a kór­házi költségek megfizetésére, de akik ilyen gonddal küzde­nek, azok feltétlen segítségre várnak. Lőrinciben például olyan családnál kellett közben­járni az egyik gyerek 1035 fo­rintnyi kórházi ápolási költsé­gének elengedésénél, ahol teljes anyagi csődbe került a család. Az apát akkor tartóztatták le, íz anya nem dolgozott és há­rom gyerek várta az ételt min- iennap, s a negyedik is ott copogtatott már az élet kapu- iában — ismerteti az újabb 5Ü.intézett ügyeket Bodroginé. Az emberség hivatalában mindig olyan döntésre várnak az ügyfelek, amelyiktől tragi­kusra fordult életük jobbra fordulását remélik. Katonafiük öreg szülei folyamodnak csa­ládfenntartási igazolásért, se­gélyért kopogtatnak azok, akik nemrég léptek ki a börtön ka­puján, s szeretnének új életet kezdeni, vagy olyanok, akik átmeneti, gyors anyagi segít­ségre számítanak. És a szerény összegek nem­csak a pillanatnyi bajból segí­tik ki a rászorulókat, de sok­szor nevelő hatásúak is. Példa­ként említi annak a bányász­nak az esetét, aki három gye­rekével együtt elkergette fele­ségét. Az asszony a tanácshoz fordult segítségért, kaptak is 600 forint segélyt, hogy a gye­rekeknek enni adhasson. Ezt megtudva a férj — aki egyéb­ként jókeresetű ember — meg­szégyenülve vitte vissza csa­ládját, szégyelte, hogy idege­neknek kellett eltartani gyere­keit. Persze, az a 35 ezer forint évi segélyalap és az a szerény juttatás, amellyel temetkezés­nél és egyéb esetekben tud se­gíteni a tanács, igen kevésnek bizonyul. — Különösen az állandó se­gélyezésre szorultaknál nem tudunk mit tenni — mentege­tőzik a vb-titkár, amikor szóiba kerül a szociálpolitikai munka. — Fentről kellene több se­gítség... vagyis pénz.;., hogy többet tehessünk ezekért az emberekért, akik nagyon rá­szorulnak a havi 50-100 forin­tos segély felemelésére; — Még jó, hogy már a hadí- gondozásos ügyek apadnak — csatlakozik véleményéhez Bod- roginé is. Hadigondozás... Mennyire kiment ez a szó a közhasználatból, s itt még na­pirenden akadnak a hadiözve­gyek, rokkantak feletti gondos­kodás példái. Az emberség eme hivatalaiban még két évtized múltán is a háború kárvallott­jainak ügyében tárgyalnak, se­gélyt járnak ki, nyugdíj pótlást szereznek a termelőszövetkeze­tektől, tüzelőjük biztosításában adnak támogatást a rászoruló nzvegyeknek, rokkantaknak. S felsorolni is lehetetlen, mennyi j órafordításra váró sors kerül feljegyzésre, elinté­zésre ebben a földszinti tanácsi szobában. S aki ez ügyeket in­tézi, maga is keservesen ta­pasztalhatta, mivé lenne az ember a társadalom segítsége nélkül. Mert Bodroginé maga is négy gyermeket nevelt fel »gyedül. nehéz betegséggel küszködve, amely legutóbb is másfél évre szakította el mun- íájától. Akkor őmellé álltak azok, akik a más baja feletti aggódást hivatali kötelességük­nek érzik, mint ahogyan most lodrogine, ha aktát intéz, leve- .ez, kivizsgál, beutal, sürget, kérvényez. Mert az emberség nincs eb­ne a hivatalba bezárva, túlnő e szoba falain, s akik itt ülnek, :zek mellett az íróasztalok mellett, nem válnak soha a szó izoros értelmébe^ vett hivatal- íokká. # Csak emberséges emberekké. Kovács Endre xipsme 3 964. augusztus 20., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents