Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-15 / 164. szám
Tűzvédelmi őrjárat Ahot betartják, s ahol megfeledkeznek a* előírásokról A TŰZOLTÓSÁG egyik legfontosabb, leghatékonyabb fegyvere a megelőzés. Sokszor hangzott már el ez a megállapítás. de nem lehet elég sokszor mondani, különösen ilyenkor, nyáron, amikor a mező- gazdaságban az egész évi munka gyümölcsét, a termést takarítják be. A legkisebb gondatlanság elegendő sokszor, hogy kárba vesszen hosszú hónapok fáradságos munkája ’ Vajon hogyan tartják be a termelőszövetkezetek, a gépállomások dolgozói a szabályokat az egri járás néhány községében, — ezt indultunk ellenőrizni Román János tűzoltó törzsőrmesterrel, a járási tűzoltó-alosztály munkatársával. A kerecsendi határban elsőnek Linter Jánossal, az Egri Gépállomás dolgozójával találkoztunk, aki búzát aratott kombájnjával. Ütitársam kérésére készségesen megmutatta a gép tűzvédelmi felszerelését: nem véletlenül, hiszen minden a legnagyobb rendben volt. A két gázoltó készülék jól rögzítve, könnyen hozzáférhető módon volt elhelyezve. Lapátja és szikracsapója is használható állapotban volt. A kombájnok tűzvédelmi eszközökkel való felszerelése rendkívül fontos, mert az állandó rázódás következtében gyakran adódnak elektromos hibák (rövidzárlatok) és elég egy kipattanó szikra, hogy az esetleg kicsöppent üzemanyag tüzet fogjon és lángba borítsa a száraz, rendkívül gyúlékony vetést, tarlót. A FALU MÁSIK szélén szintén az Egri Gépállomás két kombájnja aratta a búzáit Sgyiküknél az oltókészülékből 8 gáz nagy része hiányzott. — A múlt héten szikra pattant és tüzet csinált a gépien, azt oltottam' el vele — ma))■ ,Könyviottó” Könyvsorsjáték A falvak kőnyvellátásáért . idművossz övetkeze- tok sok érdeke» kezdeményesést vaió ianák meg azzal a e*he-,/ még inkább megkedveltessék a talusi lakossággal a könyvet. A mezőkövesdi földművesszövetkezeti eszpresszóban a pincérektől könyv-lottószelvényt is vásárolhatnak a vendégek. A húzást vasárnap délelőttönként tartják. A megvásárolt szelvények számától függően 20— 30, vagy ennél több könyvet sorsolnak ki minden alkalommal. Győr-Sopron megyében a Pénzügyminisztérium engedéde lám már tudtam, hogy rükvercben volt a sebességváltó. A két kerékpár kicsit ugyan meglapult mögöttem, de aztán máris egy... kettő ... mégy — ilyenkor a harmadikat mindig kihagyom — és söpörtem előre. Csuda jó érzés így összenőni a kocsival. Például nem is kell a kormányhoz nyúlnom, s a Trabant tudja, hogy az út bal oldalán is lehet loholni. Na... na... maga tökfej, nem feyyegetődzünk... Nem szeretem az ideges embereket, s az a buszsofőr egész fel volt hergelödve a heccért, hogy bal oldalon is tud menni egy Trabant elengedett kormánnyal. Tökfej! Az 6 vacak busza ilyenkor az árokba szalad... Hű, de szomjas lettem! De tudtam, hogy autón azért vigyázni kell, így csak egy korsó sört ittam meg. aztán kiraktam az indexet jobbra, bevágtam a kormányt balra, állati volt a pali, ha látták volna! — majd kijött a Skoda szélvédőjén. Látod apuskám, így tanul a magyar ember fékezni... A kövér nenőt hátulról kissé megsarcoltam, azt a tolt pedig elölről sikongattam meg. csuda, hogy beidegese- dett, aztán betartva a balkéz-szabályt, elvittem egy lökhárítót. Azt hiszem, Fiat lökhárító volt. És mégis 9. A hosszú júliusi napnak is vége lett — besötétedett. A sötétben szertefoszlott a magamra erőltetett nyugalmam. Nem tudtam úgy látni az egészet, mint nappal. Most jutott eszembe, hogy Miklós délután köszönés nélkül tűnt el. Fáradt voltam, de még csak nem is kerülgetett az álom. Kusza, zavaros gondolatokon hányódtam. ★ Másnap délelőtt levették a lábamról a gipszet. A tanár úr elismerően bólogatott, összesúgott a többi orvossal és gratulált nekem. — Most aztán először néhány lépést mankóval, utána el a mankót és csak bátran ... Azután gépbe tették a lábam, mert szabadon még nem maradhatott. Ebéd után — teljesen váratlanul — berontott az öcsém. Fogalmam sincs, hogyan játszotta ki a portást és a nővéreket. 4 MiPUJSMG 1964. július 15., szerda Mezőkövesden Győr megyében i lyével könyv barát-tárgysors-. játékot rendeznek. Tíz osztály-; ban összesen 100 000, egyen-< ként 4 forintért vásárolható, könyvsors j egyet bocsátottak; ki. A földművesszövetkezetek< alkalmazottai és választott ve-'. zetői, a Népfront és a Nóta-; nács aktivistái, a könyvtáro-< sok és az úttörők már a megye, egész területén árusítják aj sorsjegyeket. A nyereménylis-J tán többek között televízióskészülék, motorkerékpár, kony-- habútor, háztartási gépek és; természetesen sok könyv sze-J repel. 1 én vittem el egy Trabanttal. Nagyszerű érzés ígyi összeragasztva lennü egy autóval, amely; úgy megy jobbraj, ahogyan én balra akarom, és a többi.' Miért? Árpád fatert- is levethette a ló,< nem? Csak akkor, nem csináltak, ilyen< felhajtást belőle. Különben is, mi egy, villanyoszlop? Fából- volt. Kapitalista villanyoszlop volt. Csak; állt, oszt lopott, oszt- lopott, vagy hogy is' van ez a vicc? Csak, a lábam ne sajogna...- Nővérke, mikor jön a rendőrség kihallgat-J ni? Mert ezek mindenből olyan nagy ügyetl tudnak csinálni... < (egri) J ben...! felelők, a választék ellen sem lehet lényeges kifogás. Sör is van. Emellett a büfékocsi is bő áruválasztékot kínál. Van forgalma is szépen. Ami azonban mégis kifogásolandó: későn nyit, reggel kilenckor. Ezért a reggeli tejhez hamarabb nem juthatnak a sátorlakók. Tudott dolog, hogy a modern nomádok a sátrakban nem szoktak reggel kilencig aludni. Korán kelnek. Vagy hallgatják korgó gyomrukat reggel kilencig. vagy időben táplálkoznak. Tessék megmagyarázni a hétkor felébredt gyereknek* hogy csak fél tíz körül kaphat reggelit! A tej egy része tehát nem fogy el reggel. Sőt: volt rá eset, hogy a büfés kénytelen volt túrót csinálni a megmaradt tejből. Ismét feltesszük a kérdést: kinek jó ez? Nyugodtan mondhatjuk: senkinek. Bosszantók ezek a nagyvonalú, kellőképpen át nem gondolt intézkedések. Nemcsak a sátorlakók miatt bosszantók, hanem az üzleti érzék hiánya miatt is. Mindenkinek rossz, mégsem tesznek ellene semmit azok, akiknek tenndök kellene. Mintha nálunk a pénz nem számítana? Mert, ha már az emberekre nincsenek tekintettel a „felelősök”, legalább a bevétel alakulására ügyelnének. De nem. Pedig nem csak „nagy halak” vannak, hanem, mint a német közmondás is elárulja: a kis hal is jó hal. Magyarul: sok kicsi sokra megy. És még valamit. Meg kell szüntetni a sástói camping átjáróház-jellegét. Az ugyancsak drága helyért és sátorért legalább annyit elvárhatnak a sá- , torlakók, hogy az átmenő forgalmat jelentő sok százak n« • a sátrak között vezessék le jókedvüket, méghozzá — ingyen. ; Micsoda dolog az, hogy 1 az egyik ember napi hét .forintért legyen kénytelen el- S viselni a másik ingyen-kiabá- tíását? Ez még progressive is : furcsa. J Mint ahogy furcsa az is, hogy a horgászok nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel tájékoztatják egymást a tó két ol• daláról esténként a halak „ka* : pásét” illetően, a gyerekeit épülésére, bár a trágár kifejezések : használata a felnőtt füleknek sem kedves. t És végül, ha valaki | ünnepnapon í autóbusszal akar Sástótól Gyöngyösre jut- ,ni, akkor ugyancsak jóban kell [ lennie a szerencsével, külön-* -ben az apostolok lovánál más> ra nem számíthat. Kedves „szó- ' rakozásuk” az autóbusz kala- - uzoknak a „kdkiabálősdi” Ezt i'úgy játsszák, hogy a sástói \ megállónál a lelassító autóbusz ‘ablakából a kalauz kikiabál: i Nem tudok felvenni senkit! A t várakozók pedig megdöbbentve állapítják meg, hogy a komcsiban egyetlen álló utas sincs » Mert ha megáll valamelyik r járatlan buszvezető, s a ,kalauz !■ kinyitja az ajtót, mindig<*>ikad a várakozók között olyan türelmetlen utas. aki a „kikiabálós- >di” szöveg ellenére is megro- ; hámozza a buszt, és ilyenkor ' megismétlődik a régi, török 'várvívó küzdelem. Egymás há- ttán kapaszkodnak a lemaradástól megrémült utas-jelöltek, l akiket azonban Mátrafürednél I tovább nem hajlandó elszállí- ' tani a MAVAUT jelenlévő alkalmazottja. > Hihetetlen, hogy még mindig nem találták meg a helyes 'megoldást: külön sástói jára- _ tokát kellene beállítani ünnepnapra. Ezzel is mindenki jól \ járna. Néhány megszívlelő észrevé- l telt gyűjtöttünk össze a gya- ; korló turista tapasztalatai alapiján. Miután mind a felsőbb ■ szervek intézkedése nyomán előállott helyzetből fakad, várijuk a felsőbb illetékesek in*éa- kedését, mert így, ahogy van, |sehogy sincs jól. Persze, csak az £említett vonatkozásokban. I; (g. molnár) Se szó se beszéd, odaszaladt az ágyamhoz. — Tudd meg, hogy ma otthagytam a darabolóműhelyt, holnap már megyek le a bányába ... Visszavettek... tudták, hogy nem én akartam ... — mondta lihegve. — Csak azért jöttem hozzád ... Belőlem nem csinálnak pojácát. A nővér lépett a terembe. — Mi ez, kérem? — csodálkozott Miklósra, aki grimaszt vágott a kövér nővérkére és kiosont. — Bolondok vagytok ti azért — fordult hozzám a szomszédom, Józsa Sándor —, ez is itt ugrál — ezt Miklósra értette. Kihajolt az ágyból, hogy halkabbra foghassa, mért nem akart a többiek előtt megsérteni. — Te pedig megjátszod magad — rögtön mókázni kezd- dett. Kényes, nyávogó kisasszonyt mímelt: — Neem... neem ... hagyjanak ... nem akarok osztály- vezető lenni... Na igazán ne izéljenek... nem szeretem az 7 osztályvezetősdit... Önkéntelenül, ahogy belejött a játékba, hangosabban beszélt. A többi ágyról felemelkedtek az emberek és hangosan nevették. — Hagyja már, Sándor bácsi — kértem. Abbahagyta. Nem hatott rám a bohóckodás, mert tudtam, hogy nem gondolta át a helyzetemet. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy jót akart nekem. Gondoltam, őszintén beszélek vele; — Figyeljen ide. — Na? — Tudja, én nagyon szeretem Verát. — Látom. — Igen. — ö is téged. Jobbat nem is kívánhatsz. — Rendben, de maga tudja, milyen a szerelem. Nem templomi história. _ ? — A Vera engem úgyismert meg, mint bányászt... Akkor nézett rám először és hajtotta oda a fejét, amikor azt meséltem el neki, milyen a föld alatt. — Na és? Most meg lesz egy góré ura. — Kegyelemből. — Cö ... cö ... — Hűséges lesz. hozzám, attól nem félek... de a szerelem elszáll... az nem a jóakaraton : múlik. — Ne okoskodj. — Ez pedig így van. — Akkor se akard az egész i világot. Különben se hiszem, az az asszony odavan érted ... — Most még igen, és külön- * ben is nemcsak Vera van. Én is vagyok. Ha magam hagynám ott a bányát, de csak azért, mert az az átkozott fal rám omlott. Mindig ott ülne a mellemen, hogy egy szerencsétlen perc tehetetlen áldozata vagyok. — Bolond vagy te, nem áldozat, i meri gyermekkorunknak ezt > jelét? Azután háromszor meg ismétlődött. Mindent feledvi lekászálódtam az ágyról. A: ablakhoz ugráltam. Az öcsén állt lent. — Szevasz... Péter, ne men oda... Jó lent... Várunk... — Igen ... — Hallod? —• Hallom. — No? Mit mondjak? — Hát... nem mozog a Iá bam... — Akard... mozog majd. — Nem tudom ... — Együtt dolgozunk majd., először csak úgy teszel-veszel.. — Igen.-*■ Érted. Sietek, úgy kaptam él egy kocsit, ami ide jött. Indul vissza. Éjszakás vagyok. — Szevasz. — Szevasz. Vera délután titokzatosan mosolygott és a táskájából előhúzott egy borítékot. A borítékban az osztályvezetői kinevezésem, dátummal. (Folytatjuk.) Megint elmúlt egy hét. Kétszer is megpróbáltam talpra állni. Ha lépésre mozdítottam a jobb lábamat, olyan fájdalmat éreztem, mintha kést forgatnának az agyamban. Nem is sokat gyötörtem magamat. Majd küldenek értem kocsit — gondoltam. Ügy járok majd be az irodába, itiig megszokom a mankót. Egyik délelőtt ismerős füttyjelet hallottam a kertből. Megdobbant a szívem. Más is is- Amikor megittam lazt a négy féldecit, ; még nem gondoltam, ■ hogy ilyen marha jót '.fogok szórakozni. A ; dolog úgy kezdődött, •hogy a négy fél után l kigsé szomjas lettem ; és megittam három > nagyfröccsöt, mert I sohasem szerettem a J tiszta bort. legkevésbé > autón. Ha kocsin ülök, mindig vigyá; zok! így ittam én csak > négy féldecit, s ezért Ríttam csak a fröccsöt. I Amikor beültem az > autóba, rögtön érez> tem, ez az a pillanat. > amikor mint Árpád > fater a lóval, úgy nö- l vök én össze a Tra- ' hanttal. > Indítottam és rög- l tön éreztem, hogy ösz- >szenőttem a kocsival. lTíz métert se tettem, • • Összenőttem a kocsimi lijjé, a Nomádok lettünk, modern, gépesített nomádok, akiknek legfőbb gyönyörűségük a vándorlás, sőt: a haladó hagyományokat is felújítottuk és divat lett sátorban lakni. Az újfajta táborhelyet pedig szép magyar szóval úgy hívjuk, hogy camping. Honfoglaló eleink ugyancsak csodálkoznának, ha láthatnák, kései utódaik miként ütik fel sátorfájukat szép hazánk különböző, tájain. És hol vannak már a lovak! Mégsem olyan nehéz „lóvá tenni” bennünket...(?) Hogyan? Látogassunk el némi tapasztalatok szerzésére a sástói campinghez. Szép hely, kellemes környezet, idilli a tóparti táborhely. És mennyi ember! Ezen a vasárnapon is több ezren jöttek el ide. Az átutazók, a kiváncsiak. Akik itt akarnak pihenni, bemennek a gondnokhoz, és előadják szándékukat. Ha hoztak sátrat magukkal, fejenként 7 forintot fizetnek egy napra. Tessék kiszámítani, négytagú családnak ez napi 28 forintjába kerül. Ha nem hoztak sátrat, akikor a felnőttek 25, a diákok pedig 12 forintot számolhatnak le naponta a gondnok kezébe. Nézzük csak! Ismét egy négytagú családra számítsuk ki a költséget A szülők 50 forintot, a két gyerek 24 forintot, összesen tehát 74 forintot adnak ki egy napra, aminek fejében sátorlakókká lehetnek. Ha ugyanők négyágyas szobát bérelnének, azért 48 forintot kellene fizetniük. Ilyen komoly camping felárat kérnek a romantikáért a Sástánái. És hogy mit szólnak mindehhez a „nomádok”? Ismét egy példát! Történt, hogy héttagú csehszlovák motoros turista- csoport futott be este Sástóra. És amikor megtudták a hely- foglalás személyenkénti 7 forintos árát, véleményüket nem nagyon rejtették véka alá. És elkeseredetten továbbmentek. De a hazai sátrasok sem dicsérik az IBUSZ-t, amely a tavalyihoz viszonyítva majdnem a duplájára emelte a ..helypénzt”. Furcsa és érthetetlen árdrágítás ez, amit semmi sem magyaráz, sőt: kellemetlen következményei is vannak. Az emberek gyakorlatiasságát a gyors helyzetfelismerés igazolja. A Sástó egyik oldalán személyenként 7 forint a letelepedési költség, a másik oldalán pedig fillért sem kérnek érte. A következménye: a „túlsó” oldal lassan „sátra&abb” lesz, mint az „innenső”. Ott persze nem takarítanak, ott nincs gondnok, a szemét egyre nagyobb, de a tavat, a mosdót, a vizet éppen úgy élvezik a szabad-sátrasok is, mint a hétforintosok. Kérdés: mit nyert az IBUSZ a „helypénz” felemelésével? Nem kellene sürgősen „visszacsinálná” a tavalyi árakat? Úgy, hisszük, gazdaságosabb lenne az IBUSZ-nak is. Nagyon rossz „üzletnek” bizonyul a „mohóság”. Az étkezés lényegében megoldódott Sástórn a kisvendéglő megnyitásával. Az áraik meggyarázta a vezető. Saját tapasztalatából tudta tehát, mennyire szükséges a készülék és mégsem cseréltette ki. Hivatalos ellenőrzésnek kellett jönnie, hogy a segédvezetőt el- ltüldje telefonálni a gépállomásra: hozzanak másik készüléket. A határból az Aranykalász Termelőszövetkezet) szérűjére mentünk. Hatalmas kazlakban szárítják itt télire a takarmányt. A kazlak aljában levő légjáratban villanymotor gondoskodik a gyors légáramlásról: a szárításról. A kazlakba vaspálcákat szúrnak, amelyeknek a hőmérséklete jelzi, nem gjrulladt-e be valahol a lucerna. Román János bácsi, a szérű idős őre nagyon vigyáz. Az elmúlt heti eset példája óvatosságra inti. Az egyik kazalba ugyanis nagyobb mennyiségű lucernát halmoztak, és a fejlődő gázok öngyulladást idéztek elő. Nagyobb baj szerencsére nem történt, mert még idejében észrevették a lassú égést, mielőtt lángokba csapott volna. A kazlat azonban meg kellett bontani és az enyhén meg- szenesedeiJt takarmány sokai veszített tápértékéből. A MAKLÄRI határban Hortobágyi András kombájnos éppen borsót csépelt, amikor ott jártunk. Tűzvédelmi berendezései nagyjából rendben voltak, csak a szikracsapó nyele hiányzott. Megígérte, azonnal pótolni fogja. Ellenőrző füze tébe figyelmeztető bejegyzés került A makiári Béke Termelőszövetkezetben szintén begyuiladl egy kazal széna. Bár kevés hiányzott ahhoz, hogy az egész szérű meggyulladjon, mégsem tartják be az előírt óvintézkedéseket. A takarmány mennyiségének megfelelő ezer liter víz helyett mindössze 200—300 1 litert találtunk. A kazlak egy- ; mástól való távolsága sem az előírt 20 méter. A Rákóczi Termelőszövetke- ] zet már jobban vigyáz szérű- jére. Példás rendben sorakoz- ] nak a kazlak és mindegyik vé- : gében cementhordóban az eset- . leges oltáshoz szükséges 200 liter víz. — Az eredmények minden községben hasonlóak — fűzte hozzá Oszlánczi százados, miután őrjáratunk végén Román 1 törzsőrmester megtette jelentését —, bár az elmúlt évben csak három tűzeset volt az egri járásban és a kár összesen < mintegy 20 ezer forintot tett ki, mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A ma látott néhány példa azt mutatja: egyes termelőszövetkezetek, gazdaságok nem tudják megérteni, hogy a tűzvédelem nem azért van, hogy kenyeret biztosítson a hivatásos tűzoltóknak. A rendeleteket nem azért írják, hogy egy ívvel több kerüljön egy soha elő nem vett iratrendezőbe, hanem, hogy elejét vegyék a nagyszabású tűzkároknak. JÓ VOLNA, ha az intézkedéseket megszívlelnék mindazok, akiknek feladatkörébe tartozik a tűzbiztonság megteremtése, hogy a betakarítási munkákat zavaró körülmények, tűzkárok nélkül végezhessék el. (mátéffy)
