Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

Nyugati deviza hazai munka ]M egkapom azt a bet- ven dollárt, na és akkor mi van? Átlépem a ma- gyar határt és azéletszinvonalarr. rögtön száz százalékkal vissza­esik — magyarázta nekikesered­ve és szomorú arccal, bánato­san lecsüggesztett fejjel eluta­zott Párizsba. Száz százalékkal csökkent életszínvonallal. Mikor egy hónap múlva vélet­lenül összetalálkoztunk az ut­cán, legalább olyan lelkesedés­sel beszélt a Szajna városának szépségeiről, mint azokról a Idsebb-nagyobb ajándékokról, amelyeket Franciaországból hozott — emlékül természete­sen. Ez a kis történet, amely egyébként nap mint nap leját­szódik, ami a nyugati orszá­gokba való utazást illeti, s nem kevésbé gyakran, ami a panaszt illeti, tréfálkozásra, de egy kis közgazdasági töp­rengésre is bízvást adhat okot. Néhány évvel ezelőtt a kissé misztikum ködébe burkolt „nyugati útlevél” az irigység tárgya és kiválasztottság szim­bóluma volt. Ma? Oda a misz­tikum! Nem mintha kivétel nélkül mindenki kaphatna nyugati útlevelet. Csakhogy most az útlevélhatóságok ama keveseknek nyíltan megmond­ják: Kérem, ön törvénybe üt­köző cselekedetei miatt egy­előre nem kaphat tőlünk útle­velet. Hozzá kell tenni, hogy az is előfordult, amikor volt útlevél, de az illető nyugati ország „politikai apartheid”-je tagadta meg a vízumot. \í agyjában és egészében ’ minden magyar állam­polgár utazhat és immár száz­ezrek utaztak is Olaszországtól Angliáig, Görögországtól Svéd­országig, sőt más kontinens országaiba is. Alkotmány biz­tosította jog ez is! De jogról könnyű beszélni, ha a jog gya­korlásához nincs meg a lehe­tőség. S ennek egyik alappillé­re a deviza. Hiába az útlevél, ha nincs pénz, hiába a hatósá­gok intézkedése, amellyel tisz­teletben tartják a magyar pol­gárok jogait, ha nincs miből tiszteletben tartani az utazó magyar honpolgárok erszényét. — Ugyan kérem, engedjenek csak ki, majd a többi az én dolgom! *— ezt is hallottam már nemegyszer, s aki mondta, minden bizonnyal megtalálta volna a módját, hogy odakint szerezze meg a szükséges de­vizát. Csakhogy a szocializ­must építő Magyarország te­kintélye, önérzete megenged­heti-e, hogy tarhálók raja zú­duljon Európára, mint valami új portyázó hadsereg, kürt, ij és buzogány helyett pálinka, szalámi-fegyverekkel, vagy ha­zug könnyékkel a rokonok, is­merősök zsebének „megolvasz­tására?” Semmiképpen sem. népgazdaság devizabe­vételei és -kiadásai ke­retein belül, az egész népgaz­daság és valamennyi magyar állampolgár érdekeit figyelem­be véve kellett megszabni azt a devizamennyiséget, amely már lehetővé teszi a szerény, de megfelelő lehetőségeket biz­tosító utazást, élménygyűjtést S nem egyeseknek, a „kivá­lasztottaknak”, de minden be­csületes magyar állampolgár­nak, aki utazni, látni akar. Sem az állam, sem az innen kiutazó dolgozó nem akar, de miért is akarna konkurrálni az A amerikai milliomosokkal? A sztriptiz-bárokba valóban drá­ga mulatság a belépés', de a Louvre már lényegesen ol­csóbb mulatság, a Claytomban ebédelni bicskanyitogató ösz- szeg, de egy-egy szerény biszt­róban már reális a zsebhez mérten. Nem beszélve arról, hogy az egyéni turistautak mel­lett egyre több és gazdagabb programú utat szervez az Ex­pressz, vagy az IBUSZ, ahol nincsenek devizagondok az utas számára. |VI egnyílt a világ a milliók előtt és utaztak is, utaznak is, csak Nyugatra százezrek. Nos: addig nyújtóz­kodjunk, ameddig a devizánk ér. A magyar ipar és mezőgaz­daság exportkötelezettségeinek teijesítése, az import anyagok­kal való messzemenő takaré­kosság, a külföldi idegenforga­lom jó megszervezésé és lebo­nyolítása, — ez is benn van a 70 dollár értékű külföldi devi­zába, s ettől is függ, hogyan és milyen mértékben „emelkedik az életszínvonal” határainkon túl. Ennyi, legalább ennyi köz- gazdasági tudást el lehet várni minden külföldre utazótól! Gyurkó Géza Vizel kapnak a szomjazó földek (// víztárolók és öntözötelepek épülnek Fejlődő mezőgazdaságunk egyre belterjesebbé tételében az egyik legjelentősebb ténye­ző: a kellő mennyiségű .víz biztosítása. — Heves megye mezőgazda­ságának nagyobb része már a múltban is belterjesebb volt, mint a környező északi fekvé­sű megyéké. A párt és a kor­mány mezőgazdasági program­ját, a szocialista mezőgazdasá­f unk belterjesebbé tételét az szak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság is támogatni kí­vánja és ezért, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság jóváhagyá­sával Egerben műszaki terve­zési kirendeltséget hívott élet­re — tájékoztat Kóta Imre ki­rendeltségvezető mérnök. Megtudj uk, hogy a kiren­deltség tervezői elsősorban ön­tözőtelepek és mezőgazdasági célú víztározók tervezését vég­zik, sőt ezen túlmenően, áz igazgatóság kivitelezésében ké­szülő általános vízrendezési és vízmosáskötési tervek is ké­szülnék, illetve készülnek a jö­vőben. — A Tisza II. vízlépcső a megépítése után — folytatja Kóta mérnök — a füzesabonyi és hevesi járások területének nagy részén hatalmas kiterjo­Befejezés előtt az aratás, kezdődik a csépi és, eke jár a kombájnok nyomában — Mezőtárkányban _Több mint kétezer hold ga bona betakarítására kellett felkészülnie a mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövet­kezet tagságának — mondja Lázár Miklós elnökhelyettes, s mindezt a nagy munkát a ki­adós esőzések és egyéb gátló kőrülményék közepette kellett elvégeznünk. Szerencsénkre van hét saját aratógépünk — fűzi tovább a szót.. — A gép­állomás besegített három kombájnnal, mindeze­ken kívül még 72 aratópárt szerveztünk a laposabb fekvé­sű gabonatáblák learatására. Így a gépi segítség és a jó munkaszervezés lehetővé tette, hogy az aratni való terület 80 százalékán most a hét elejére már elvégeztük az aratást. A gépek jelenleg is folyama­tosán dolgoznak, vasárnap is arattak. Sokat segítettek a gjépállamási kombájnok, ame­lyék közel 1(\00 hóidról vágták le a gabonát. Pár nap múlva be is fejezik itt ezt a fontos munkát, és a szövetkezet há­rom aratógép kölcsönzésével siet az egerfarmosi Aranyka­lász Tsz segítségére. Az ara­tással egy időben befejezték már a borsó cséplését is, és 200 hold b orsó termése került a magtárakba. A borsócséplésben élen járó Dózsa-brigád 50 hold termését csépelte el néhány nap alatt. A szövetkezet négy saját cséplőgépéhez négy cséplőcsa­patot állított össze. Egy gép jelenleg még a kombájnbúzát tisztítja, de rövidesen már minden gép odakünn, a tanya- központokban és a gabonatáb­lák közepén munkához lát. Sok a csépelni való, és ez egé­szen a jövő hónap közepéig sok munkát ad a cséplőcsapa­tok tagjainak. Az idén már nem megy kár­ba az értékes kombájnszalma sem, mert a kombájnok után ott hálád a mozgó szalmaprés. Ez a szerkezet ügyesen össze­szedi és ott nyomban, a hely­színen bálákba préseli a szal­mát, amit a szövetkezet szer­ződésileg értékesít a Szalma­cellulóz Gyárnál. A szalma- prés naponta 200 mázsa szal­mát présel be elszállítható ál­lapotba. Nemcsak a szalmaprés kö­veti a-kombájnokat, hanem az eke is. A szövetkezet gépcso­portja hat erőgépet állított rá tarlóhániási munkák végzésére. A disztillerezést két gumikerekes gép végzi, négy DT traktor pedig szánt, ugyan­akkor a trágyászóró gép is munkába állt. A felszántott terület egy részén, mintegy 60 holdnyi területen másodvetés­ként napraforgó került a ta­lajba. A szövetkezet tagjainak szorgalmát, fáradozásét az idei nyáron jó termésátlag kárpó­tolja majd. Cs. I. — HATVAN ESZTENDE­JE — 1904. július 15-én —, hogy Bademweilerben tüdő­vészben elhunyt Anton Pav- lovics Csehov, a rövid elbe­szélés és a dráma nagy mes­tere. Krónikánkban, a nagy realisták hagyományainak folytatójára emlékezünk, alti nyomorúságos ifjúkor után orvos lett, hogy azután örök­re összeházasodjon1 élete nagy szerelmével: az irodalom­mal ... Mint említettük, eredetileg orvosnak készült. Csak azért kezdett írni, hogy pénzt ke­ressen, hogy folytathaissa ta­nulmányait és támogathassa családját Első írásai egy élc- lapban jelentek meg Antosa Csehonte név alatt. Hogy a mindennapi kenye­ret előteremts^, kénytelen volt naponta egy-egy történe­tet megírni. Idővel több éic- lapba is dolgozott, és szer­kesztői valamennyien azt kifogásolták, hogy Csehov írásai hosszabbak a kelletté­nél. Az egyik szerkesztő meg is jegyezte: — Hja, barátom, maga egy­re nyúlik, a tárcája megint 250 sor lett, nekünk pedig ki­zárólag 200 soros írások kelle­nek. CSEHOVOT soronként fi­zették. Kapott soronként ösz- szesen öt kopejkát. Mikor először fizették meg írásait felemelt tiszteletdíjjal, azaz hét kopejkával, nagy örömé­ben az egész szerkesztőséget megvendégelte. A Hatvani Konzervgyárban naponta 80—90 ezer üveget töltenek meg zöldség- és gyümölcsfélével. Ezekben a napok­ban borsót és zöldbabot konzerválnak. Képünkön a töltő- és csomagolóbrigádot látjuk munka közben. (Foto: Kiss Béla) Csehov Első honoráriumából élő kacsát vett, s az úton haza­felé meg-meghúzigálta a tol­lát, hogy a kacsa minél han­gosabban hápogjon, — Hadd tudja meg minden­ki — mondta büszkén —, hogy mi is eszünk kacsát! Azzal kapcsolatban, hogy orvosként kezdte pályáját, Csehov egyszer megjegyezte: — Az orvostudomány ne­kem törvényes feleségem, az irodalom a szeretőm. Egyszer meglátogatta Cse- hovot írótársa, Korolenko. Beszélgetés közben a házi­gazda ezzel a kérdéssel for­dult vendégéhez: — Tudja-e, hogyan’ írom rövidebb elbeszéléseimet? ... No®, ide figyeljen! EZZEL az asztalra nézett. Kézbe vette az első tárgyat, amelyet megpillantott — a hamutartó volt —, és Koro­lenko elé tette: — Ha tetszik, holnapra megírom az elbeszélést... Címe: „A hamutartó”. S a kézbe vett hamutartó fölött Csehov derűs szemé­ben kalandok kezdtek el bo­nyolódni ... ★ Csehovhoz elmentek a vá­roska előkelő hölgyed, akik désű öntöző gazdaságok alakul­nak ki és válnak az ország me­zőgazdasági kincsesbányájává. Kétségtelenül, a kialakítandó öntözőcsatorna-hálózat úgyne­vezett „mellékfürt”-jeinek ter­vezési munkáit is az egri ki­rendeltség végzi. Igen nagy gondot fordít mezőgazdáságunk a hegyvidéki termelés fokozot­tabb emelésére. Itt elsősorban az öntözéses gazdálkodás ki­használásában jelentkező ter­mésfokozó hatás jöhet számí­tásba. — Az öntözési igény és kedv Heves megyében rohamosan növekszik, annak mérve jelen­leg is több ezer katasztrális holdra rúg és kielégítése csak­is tározók építése útján lehet­séges. —■ Hallhatnánk néhány pél­dát? — Konkréten jelentkezik ez az igény a Gyöngyös vidéki termelőszövetkezetekben, a Tama- és a Laskó-völgyi nagy­üzemek szőlő, gyümölcs és ker­tészeti öntözései, a szajlai, az egerszalóM és kerecsenéi tá­rozóból várják a vizet. Az Eger-vödgyi öntözőrendszer krónikus vízhiányát csak az építendő mónoslbóli tá­rozó csökkenti. Az egyre újabb és újabb tározók építésének igénye igen komoly feladato­kat ró az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságra, minde­nekelőtt műszaki tervezési vo­natkozásban és ezt a sürgető és jelentős igényt elégíti ki a közelmúltban megszervezett egri kirendeltség. Beszélgetés közben felfede­zem az egyik tervezőasztal on az egerszalódci Vörös Csillag Tsz részére készült terveik do­kumentációját. Belelapozok. Az olajkutató fúrás révén per­cenként feltörő 1600 liter 40 fokos meleg vízzel 32 hold vá­lik majd öntözhetővé a terveik kivitelezése nyomán. A beszélgetés során megtud­juk, hogy egy ecsédi tározóról már megtörténtek az első tár­gyalások. Az egri kirendeltség fiatal, agilis vezetője felvette a kapt csőlátót a Hazafias Népfronté tál s az akcióbizottságon ke­resztül vállalják, hogy Heves megye területén vízügyi kérdé­sekben, megkeresés esetén, tár­sadalmi munkában szaktanán csőt adnak. Ennek keretében nyújtott se­gítséget az új egri kirendelt­ség, a Pétervásári Járási Ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak felkérésére, a Pétervására környéki belvízrendezéshez, De az egriek is igényelték már a műszaki tervezési kirendelt­ség szakembereinek társadal­mi segítő munkáját. Egy olaj­fúrás nyomán feltört meleg víz kihasználására adnak egy állami gazdaságnak tanácso­kat. — Milyen problémák mutat­koztak a kirendeltség munká­jában? — Súlyos középkáderhiány- nyal küzdünk — mondja Kóta Imre. — Bizony szívesen vennénk néhány technikus jelentkezé­sét! — Mik a jövő terved? — A jelenleg 15 fővel dolgo­zó kirendeltség hamarosan 60 főre fut fel s e szám kifeje­zően jelzi a reá háruló komoly feladatúikat. Befejezésikor megtudjuk^ hogy az illetékesek foglalkoz­nak azzal a gondolattal 1% hogy néhány év múlva Egerben szakaszmérnökség alakul, amely vízügyi hatósági és igazgatási féladatoíkat lesi hivatva ellátni. Az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság egri műszaki tervezési kirendeltsége jó mun­kája nyomán tovább gazdago­dik mezőgazdaságunk. Az élte­tő vízhez jutott szomjas fői­etek gazdag terméssel hálálják majd meg a beléfektetett mun­kát, igyekezetei és pénzt. A több gyümölcsben és zöldség­ben pedig benne lesz az egri tervezők jó munkája is. Sugár István Gordiuszi csomó nélkül Mégsem lesz kéthónapos tanév Gyöngyösön nőegyletet alapítottak, és ünnepélyesen felkérték az írót, hogy a legközelebbi összejövetelükön olvasson fel valamit új írásaiból. A höl­gyeknek nem mondott sem igent, sem nemet. Sürgős munkáira hivatkozott udva­riasan, és azt ígérte, ha lesz ideje, megjelenik a nőegyleti gyűlésen. A hölgyek köszönettel fo­gadták az ígéretet, és egy grófné mindjárt az időszerű kérdésekről kezdett beszél­getni az íróval. — Mit gondol ön — kérdez­te tőle —, hogyan végződhetik a török—görög háború? Csehov már szerette volna házon kívül látni a nőegyleti hölgyeket, de azért türelme­sen válaszolt: — Békével. A grófné tovább kíváncsis­kodott: — És mondja, kik győznek a háborúban? Az író tömören felelt: — Az erősebbek! a kíváncsi hölgy csak nem adta meg magát: — No, és kik az erősebbek? — Akik jobban táplálkoz­nak — szögezte le Csehov, mire a nőegyleti hölgyek fel­húzták az orrukat, és többet Kezdetben úgy látszott, hogy a gordiuszi csomó egyszerűbb feladatot jelentett annak ide­jén. Ugyanis a gyöngyösi II. sz. Általános Iskola tatarozá­sát a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat csak októ­ber 1. és április 30. közötti idő­re tudta beütemezni, azaz: a tanulók csupán két hónapot jártak volna iskolába. Ez volt az álláspont június elején. És most mi a helyzet? Az iskola külső képe ma is látszólag változatlan. Az ala­nem kérték fel felolvasásra az írót ★ Tyelesov Egy író feljegyzé­sei című könyvében Csehov- val kapcsolatban a következő kis epizódot örökítette meg Korrektúrában olvastuk Csehov új novelláját: A menyasszonyt, Csehov megkérdezett: — Nos? Hógy tetszik? őszintén kellett felelnem: — A lányok, Anton Pavlo- vies, ném így készülnek a forradalomra. És az olyanok­nak, mint az ön Nágyája is, nem sok részük lesz a forra­dalomban. Az író figyelmesen, szinte szigorú szemmel nézett rám: — A forradalomhoz külön­böző utakon érkezhetik él az ember. ★ Csehov halálának negyve­nedik évfordulója alkalmából Shaw á következőket írta: — AZ EURÓPAI dráma­íróknak, Ibsen követőinek csillagképében Csehov mint az egyik legfényesebb csillag ragyog, egy sorban Tolsztoj­jal és Turgenyewel. Már érett alkotó koromban is le­nyűgöztek a szociális munká­val nem foglalkozó, kulturált semmittevők mihasznaságá- nak témáját feldolgozó vál­tozatok. Csehov hatása alatt írtam ugyanerről a témáról A megtört szívek háza című darabomat. Révész Tibor posabb vizsgálat után derül csak ki, hogy az emeleti abla­kokat már kicserélték. Bent az udvaron viszont az építőmun­ka szokásos tartozékai bizo­nyítják, hogy teljes erővel fo­lyik a tatarozás. A különböző anyagok kupacai mellett már állványdeszkák is találhatók* zümmögve dolgozik a daru, amelyet kezelője a sóderhal­mon hányát fekve, egy tégla­szállító targonca árnyékában irányít. Idilli kép. Az emeleti ablakban segéd­munkáslány várja a cementla­pokat szállító rácsos kosarat. A folyosón és a tantermekben Farkas János tíztagú brigádja végzi a kőművesmunkákat. Bizony, a régi vakolat nem tűnt olyan rossznak, mint ahogy az a későbbiek során, kiderült. Az 5—25 százalékos tatarozás helyett több helyen teljes felújításra volt szükség. De már elkészült a beton alj- padozat is, az úgynevezett nyí­lászáró szexkezetek a helyükön vannak, hétfőtől kezdve két kőműves a folyosó mozaiklap- pal való burkolásához foghat hozzá, három pedig az épület külső tatarozását kezdheti el. Akár már jöhetnek is a fes- tők-mázolók és a parkettások. — Augusztus 20-ra a belső munkákkal végzünk, így szá­mítjuk — adott felvilágosítást érdeklődésünkre Szánthó Já­nos építésvezető. — Az új is­kolai év megkezdésének sem­mi akadálya nem lesz. A biztató és határozott ígé­ret megnyugtató. Nagy János művezető pedig a következő­ket mondotta: — A kőművesmunkákkal -nég ebben a hónapban készen leszünk. Igen, úgy értettem, hogy kívül-belül egyaránt. A pillanatnyi helyzet tehát biztató, és azt igazolja: az a goi-diuszi csomó nálunk már megoldható — ha van hozzá akarat.-<gmf) rMPUm@i 3 1964. július 15., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents