Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

Előrébb egy lépéssel Búsa a de mis Bonban — iW ás sselek fújnak — A kapu nyitva van A főhadiszállás ezúttal a ta­nácselnöki iroda. Itt van a szö­vetkezeti elnök, a főagronó- mus is. A téma a szövetkezet, Matraderecske jövője. Néhány - a múltra jellemző adat — már a beszélge­tésünk elején papírra kerül: tavaly 11 forin­tot osztottak munkaegysé­genként, így biztosítva ma­goknak a me­gyében is az utolsó helyet. Az utóbbi hat hónap alatt négy agronó- rousuk volt, a házipénztár for­galma pedig ta­valy megközelí­tette a félmil­liót és így a kétezer-egyné­hány holdas nsátraderecskei fez ebben a te­kintetben túl­tett a Ganz MÄVAG-on. Az igazság az, hogy a vezetőség zsebből gazdál­kodott. A tagok nem kapáltak munkaegységre, az elnök hát fi­zetett a házi­pénztárból. Ezen ismeret- anyag birtoká­ban indul a be- saSgetés, s hogy nyomon követ­hessük az ese­ményeket, jó tudni, még, hogy Mátraderecs- fcén 1963 no­vemberétől új vezetőséget vá­lasztott a tag­ság. Meg az író­gépet is dobják ki az irodából, amivé! írt a régi vezérkar — így summázták véleményüket a mátraderecsi- kei emberek. Új elnököt a gép­állomásról, főkönyvelőt, fő­mezőgazdászt (a negyediket) Hevesről hozott a megye, a já­rás. Forgó Jánosnak, az új elnöknek, Szabó Imrének a lő­VARIA VARI Sikeres a kiállítás. A gyön­gyösiek közül nemcsak sokan tekintették meg a szombaton délelőtt megnyílt bútorkiállí­tást a Városi Művelődési Ház­ban, hanem vevő is akadt nem egy. A hétféle magyar és NDK konyhabútor elegendő válasz­tékot ad, nemcsak külsőre tet- szetősek, hanem praktikusak is. Nagyon jó ötletnek tartjuk a szemléltetésnek, tehát a ta­pasztalatátadásnak beillő terítési bemutatót. Modemek, szépek az edények, és derűsek, hangulatosak a megtérített asz­talok. Akit csak a kíváncsiság hoz el ebbe a terembe, az sem távozik üres kézzel: ötletet vi­het magával a vacsora és a reggeli, de egy ünnepélyes ebéd előkészítéséhez is. És végül: a mindinkább népszerűvé váló Kukta-edények ott a helyszí­nen bizonyítják be a tudomá­nyukat — az elkészült ételt meg is lehet ízlelni. A kiállított konyhabútorok jó része varia-összeállítású. Alkalmat ad az egyéni ízlésnek és a rendelkezésre álló hely­nek tetszés szerinti alakítására. ÍCIÓ NÉLKÜL A varia-konyhabútor ezen & kiállításon is „befutott’. Igaz, egy kis szépséghibával. A búto­rokat itt a helyszínen meg le­het vásárolni, de csak a teljes garnitúrát. Még a variából sem lehet külön darabot elvin­ni. Pedig akadt vevő, akinek két oldalszekrény kellett volna, nem sokltal ezután a másik vevő pedig ugyanazt a bútort oldalszekrény nélkül vitte vol­na él. A lehetőség hiánya miatt egyik esetben sem következett be a vétel. Kinek jó ez? A ve­vőnek biztosan nem jó, de a vállalatnak sem lehet az, mert a bútorkiállitásnak mégiscsak egyetlen célja lehet: felhívni a figyelmet azokra a bútorokra, amiket még a vásárolni szán­dékozók nem nagyon ismer­nek. Valahogy úgy: itt van, tessék, ezt vegyék. És ha nem vehetik? Az érthetetlen merevség csökkenti az egyébként sikeres bútorkiállítás hatékonyságát, és fölösleges, indokolatlan bosz- szúságot okoz a vevőknek. Kár... (gmf) Én vagyok Vidám „fii mit gyermekek rész« Gyerekek most elmegyünk Meseországba. Én vagyok a rigófcirály. A gonosz hoUcfci- ráiy elrabolta kincseimet és egyedül nem tudom visszasze­rezni. Akartok-e a katonáim lenni? Segítetek-e, hogy visz- szakapjam kincseimet? Gaz­dag jutalmat adok fáradságtok­ért. A feladat nem könnyű ám, a kincseket feneketlen tó mé­lyére dugta a gaz hollókirály, mérges kígyók őrzik. Bátrak­nak kell ám lennetek, nagyon. — mondja a mesét — amelyet a Népkertben tartott vetélke­dőre írt a debreceni egyetem két fiatal népművelés szakos hállgatonője — Hidy Péter, a megyei művelődési ház eiőadó- ja. A nagy fa körűi, a tisztáson ül és figyel a központi nyári gyermektábor apró népe. Csil­logó szemükön látszik, hogy a mese szavad nyomán már egy más világban, meseországban járnak. A mérges kígyók és egyéb veszélyek hallatára az egyik kislánynak óriási kroko­dilkönnyek jelennek meg a szemeiben. Aztán, hogy a gyerekek elin­dulnak a vetélkedő kijelölt út­vonalán — a mesében jelzett nehézségek, akadályok között 5AL4M0W Ebédel a munkacsapat mezőgazdásznak hetekig tartott bajokat is szült. Bármilyen az ismerkedés. Kutatták, ke- furcsán hangsuk, de megtanul- resték a bajok gyökerét. Rá- tak lopni az emberek. Reggel jöttek, hogy bizalmatlanság az vizet vitték az ötliteres demi- oka minden bajnak. A régi ve- zsonban, este már kácsépelt zetőség annyiszor becsapta az búzával hozták tele a korsót, embereket, hogy hinni most is Se szeri, se száma nem volt a Pedig másként is lehetne Két napig szállt a fekete por, és belepett mindent: a szomszédos üzleteket, a for­galmas utcán közlekedő em­bereket, de még a Mátra Szállót is, amely ennek az elkerülhetetlen fekete por­felhőnek volt az értelmi szer­zője. Az történt, hogy a gyön­gyösi Mátra Szálló nagy mennyiségű kokszot kapott. A hatalmas koksz-hegy az utca egyik oldalától a másik­ig terjedt. Még egy időre a gyalogos forgalmat is megbé­4 rMPmiG 1964. július 14., kedd nitotta a hatalmas mennyi­ségű fűtőanyag, mert az utca mindkét oldalán jutott bőven a járdákra is. Két nap bosszúság Gyön­gyösön: ez lett a következ­ménye. Pedig másként is meg lehetett volna oldani. Nem lett volna fekete az egész környék, ha rakodás közben locsolták volna a kok­szot. Egyébként arra is tu­dunk példát, hogy a belvá­rosban az ilyen nagy mennyi­ségű tüzelőt csak az éjszakai órákban engedik lepakolni. Persze, egyszerűbb, ha a környezettel nem törődünk. (g. mól—) 8. — Erre, fiam, nem tudok vá­laszolni. Most mondtam, hogy ezután rajtad múlik minden ... Az biztos, hogy az Iharost nem fogod a pályáról kiszorítani soha... Üjabb nagy kacaj. Tovább­mentek. Ügy látszik, Verának már jóval előbb szóltak, hogy leve­szik a gipszet rólam. Délután sokan, jöttek be hozzám. Vera, az anyám (apám beteg volt, nyáron egyszier mindig elkapta a nátha), Miklós öcsém. Ké­sőbb pedig megérkezett Fekete János elvtárs, a párttitkárunk. Jelentéktelen dolgokról be­szélgettünk Érezhető volt, hogy mindenki a párttitkártól várt valamit. Hamarosan ki is ruk­kolt. — Figyelj csak ide, Péter ... megbeszéltük az elvtársakkal az ügyedet. Nemsokára kiza­varnak innen, nem etetnek itt egészséges embert Ez világos. Sajnos, nagyon is jól ismer­tem már ezt a gorombára álcá­zott sajnálkozást Alig figyel­tem. i — Mivel többet le nem me- ; hetsz, nem is engednénk té- ; ged... i Szünetet tartott, hogy legyen ] időm felfogni, amit mond. és . nyugodtan örülhessek. Érez- . tem, hogy kimegy a vér a fe- i jemből. : — Igen ... — Szóval jól is jön nekünk j a vezetésben egy ilyen belevaló : gyerek ... Ügy gondoltuk, hogy t átvennéd a munkásellátás! osztály vezetését Közelebb lépett hozzám Megszorította a csuklómat. — Mi nem feledkezünk meg a hűséges embereinkről. Nem hagyjuk a fajtánkat... Éreztem, hogy megreszket a keze. Elfordította a fejét és nem tudta befejezni. Az én torkomat is megmar­kolta valami utálatos görcs. Az anyám felsírt és az ablak­hoz ment, Vera utána. Sokáig nem tudtam szólni. Előbb még valami buta szé­gyent éreztem, amiért egy férfi markolássza a kezemet, de most már nem bántam. Hiszen mégiscsak szép és nagy dolog az összetartás, a bányász-barát­ság. — Lassan megfordítottam a karomat és visszaszorítottam Fekete János kezét. Erre rám nézett. — Na, akkor rendben ... — mondta elváltozott hangon és szégyenlős, suta mozdulattal gyorsan megdörzsölte mindkét szemét. Akkor láttam, hogy Miklós öcsém mindkét kézzel az ágyam végét markolja és ri­adt, vádoló tekintettél fürkész engem. Magam sem tudom, hogyan érthettem meg olyan gyorsan az öcsém pillantását. Azt hiszem, csakis úgy, hogy bennem is ott volt az az ér­zés. — Köszönöm az elvtársak­nak . .. nagyon... de én szeret­nék visszamenni ... — Az ágy szélébe kapaszkodva feljebb húztam magamat. — A bá­nyába ... Anyám és Vera egyszerre kapták fel a fejüket. — Megbolondultál, fiam? sírt anyám. — Soha ... tudd meg, soha.-. Nem volt elég?.-. Miklóst se engedem már... hát akkor téged ... Fekete János kicsit elmoso­lyodott ’az anyám kétségbeesé­sén. Látszott, hogy felesleges­nek véli a nagy kiabálást. Nyugodj megértő hangon mondta: — Tessék csak hagyni... Pé­ter igazi bányászgyerek... ne­héz neki... de ő is belátja, hogy ilyen lábbal nem mehet vissza. És különben is szép nagy feladatot kap. Ha nem történt volna semmi, akkor is Örülni kellene. — Péter — mondta szemre­hányóan, de kedvesen Vera. — Igen... hát nagyon kö­szönöm — mondta megzava­rodva, holott már egyszer megköszöntem azt, amit ké­sőbb nem fogadtam el. — Na jól van — tette rá nyugtatóan a kezét Fekete Já­nos a vállamra. Bizonyára úgy vélte, hogy a hirtelen jött öröm zavarta össze a fejemet. — Na jól van, nem kell sem­mit köszönni. Amint kienged­nek, azonnal elfoglalhatod a helyedet. Ameddig nem erő­södsz meg, kocsit küldünk ér­ted minden reggel, ezt is meg­beszéltük. Azután eltelt a látogatás két órája. Vera maradt utoljára. a rigokiraty Ind*- vetélkedő éré a Népkerlben — felszáradnak a könnyek. A rét csendjét vidám gyermekka­cagás veri fel, amint az egyik duci kislápy kicsit ügyetlen­kedve küzdi le az első aka­dályt. Egymás »tán peregnek az ügyesen megrendezett műsor- számok, amelyeket a mese foglalt érdekes keretbe. Előke­rülnek az elraiboilJt kincsek és csodák csodája, időközben visszaváltottak gyermekjáté­kokká és nemsokára boldog tulajdonosaik. Csőke György, Erdélyi László, Ekés Rózsa és Túrán Zsuzsa — a vetéffikedó győztesei — szorítják maguk­hoz a mackót a labdát, a könyveket A vetélkedő helye­zettjeit csokoládéval vigasztal­ták meg az elvesztett első hely­ért Érdekes, dicséretes kezdemé­nyezés a megyei művelődési háznak ez a szabadiban meg­rendezett gyermékvetélkedó, amely a jó levegőn egyidejűleg 210 gyermek részére biztosít szórakozást. Sikerét tálán legjobban a* egyik kisfiú kérdése jellemzi; — Tanító néni, holnap m idejövünk játszani? —my— Megcsókolta és azt mondta; — Nem értélék, kedves miért nem örülsz ügy... én már tudtam mindent... Csak meglepetésnek tartogattam _ Ö is elment. Életemben akkor éreztem először, milyen csúnyán egye­dül marad az ember. És ezen nemigen lehet segíteni. Kire haragudtam volna? Kire? Ve­rára? ö kitart mellettem. Csak éppen azt nem érti, miért nem örülök úgy, mint ő. De ahhoz, hogy megértse, ami bennem van, ahhoz ugyanazt kellene átélnie, amit én átéltem. És akkor olyan gondolatom tá­madt, amelytől szinte megret­tentem, vagy szégyelltem? Ma­gam se tudom pontosan. Erzsi jutott eszembe, egykori ózdi táncpartnerem. Nem tudom megmagyarázni, hogy jött elő, de rá kellett gondolnom. Eszembe jutott, mennyire meg­tetszettem annak a lánynak. Én pedig szabályosan megszök­tem előle. Most pedig úgy éreztem, hogy ő talán megér­tene engem ... Ö értene meg igazán. Azután gyorsan elhes­segettem a gondolatot. Ezt azért nem szabad, Vera ellen... Helyette elgondoltam, hogy osztályvezető vagyok. Sok be­osztottam van és rengeteg . munka. Munkásellátás, ha jól tudom, odatartozik a védóétel, ruha, még talán a bölcsödé, óvoda is. Kérések, panaszok, viták. A nehéz esetekben dön­teni fogok. Kínomban — és mert a magam ügyében szük­ségem is volt rá — végigolvas­tam a Munka Törvénykönyvét. Fekete elvtárs elmenőben azt is pedzegette, hogy ezután jobban számítanak majd rám a pártmunkában is. Alapszer- vezeti titkárnak vagy pártvb- tagnak is megválaszthatnak. Nagyon jelentőségteljesen né­zett rám ... (Folytatjuk.) i iára, a jövő hónapban már ; nincs előleg. A tagoik 80 kiló- búzát kapnak egy hold kézi- aratásáért. A hitetlenkiedők- art mondják: tavaly is becsap- ) tak minket, most sem . adják- meg amit ígértek. j A bizalmatlanság, a hanyag- vezetés, szervezetlenség más csali nehezen tud a falu. Né­hány hónapja rendszeresen fi­zetnek előleget (havi tíz forin­tot munkaegységenként), de egy-két „vészharang” még art kongatja: most fizetnek utól­kisebb-nagyobb szabálysértés­nek. A vezetőség vétkes köny- nyelműsége folytán folyt a pénz, Csáki-szalmája volt a közös, a tagság sem kímélte a szövetkezetei. A kerekasz tál-beszélgetés sok érdekes dologra vet fényt. Kiderül, néhány hónap alatt sokat változott itt, Mátrade- recskén a helyzet. Néhány adat a változásokból: 80—100 em­berre ma már biztosan lehet számítani a napi munkában. Most, az első kaszálásból há- romszor-négyszer annyi széna jött össze, mint tavaly egész évben. Eddig 2400 mazsa ta- 1 sármány áll kazalban, összesen ötezer mázsára számítanak. Tavaly 3—4 litert fejtek tehe­ezer forint töblettel torták, megszűnt a banki „sorbanál- lás” és a jövő hónapokban már nem lesz szükségük állami dotációra. Itt tartanak most Mátra- derecskén. Nincs arról szó, hogy már elfeledték a múltat, rendbe jöttek, „meggyógyul­tak” a régi bajok. Az emberek azonban már bíznak abban, hogy szorgalmas munkájuk után tisztességes megélhetést nyújthat számukra a szövet­kezet. Probléma, hogy az átlag­életkor hatvan éven felül van. Ugyanakkor 35—40 olyan fia­talember dolgozik az iparban, akik azelőtt mezőgazdasággal foglalkoztak. A vezetőség sze­rint a fő profil itt az állatte­nyésztés, a takarmány- és gyü­mölcstermesz­tés. Matrade­recske és vidéke Heves megye „alpesi tája”, ahol hallatlan lehetőségek vannak. A mo­dern állatte­nyésztés, a gyü­mölcstelepítés tovább folyta­tása az út, ame­lyen járni le­het. A jövő évi tervek, ha még nem is papíron, de már elké­szültek a veze­tők fejében. Reméljük, iga­zuk lesz azok­nak, akik ko­molyan bíznak abban, hogy az idei eredmé­nyes esztendő után a fiatalab­bak közül mind többen haza­találnak. Gond­jaikat említve, a legnagyobbak közé tartozik a jószágok ivóvíz- ellátása. Van víztorony, csak víz nincs a kút- ban, a jószágok a patakból isz­nak egészségte­lén, szennyezett vizet. De mi lesz télen? — ezt kérdezik a falu vezetői. Túl a meglévő gondokon, azonban bizonyosnak látszik, hogy az új vezetés, a tagság magára találása, iparkodó munkája megnyitja az utat itt is, egy gazdagabb jövő felé. Szalay István nőnként, most 10—12 liternél tartanak. Megszűnt a pocséko­lás, a takarmányozás körül is. A jószágoknak kilóra mérik az abrakot a szénát. Hízóik 7—8 hónapos korban elérik a 100 kilót. Tíz leadott marhájuk kö­zül hét extrém minőségű. Első féléves tervüket mintegy 60

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents