Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-05 / 156. szám
MÉSFÉL ÖRA még a csatlakozásig. A sínek fölött vibrált a levegő; az átjáróban — érezte cipője alatt — megolvadt a szürke aszfalt is. Végigsétált a peronon, újságot vett az üvegfalú pavilonnál, hogy ne unja magát a hosszú úton; aztán a váróterem felé tartott. A piszkos, hangámén! he- . lyiségben jóleső hűvösség és bűz fogadta, dinnye, gyümölcs meg dohányfüst kevert szaga. Az egyik padra tette bőröndjét, de nem ült le, állva maradt. Bár fáradtnak érezte magát, a piszkosnak látszó pád elriasztotta a pihenéstől. Állt tétován. Körülötte álma tag beszélgetések zsongottak, de nem lehetett érteni a szavakat, az emberi hangok összegubancolódtak a hangszóróból ömlő zene zruhatagával. Az állomás épülete elé mozdony gördült; kis idő múltán éllnlult hátrafelé, aztán előre és megint hátra. Kétségbeesetten vijjogott a sípja, mintha nem találná a kivezető sínpárt. A sárokban, állát öklére ejtve, elcsigázottan bóbiskolt egy öreg munkás. Felemelte bőröndjét g megindult az épület túlsó végén levő kisvendiéglő felé. A tiszta abrosszal terített asztal mellett elröppent fáradtsága. A jéghideg szódavíz, amit a pirított máj előtt megivott, fél is frissítette valamiképp, de nyomasztó hangulatát nem tudta elűzni. Több mint egy óra még a csatlakozásig. És három óra az út a vonaton. Bolondság ilyen forróságiban utazni! Bolondság? Viktor ott lesz az állomáson P Fiatal férfi és nő ült a szemközti asztalnál, összebújva beszélgettek. Három napja, hogy Viktor hazautazott a szüleihez. Most meg 6 megy. Őt várják. ' \ Délelőtt a laborban a „lányok” mind az 6 utazásáról elmélkedtek. — Nem idegeskedsz? Jaj, te, én a helyedben ... Mit mondott, milyenek az öregjei? — ezt a szőkített hajú Vera kérdezte. — Ritka szerencséd van. Jóképű, jóáUású férfi, tanult, intelligens; szép fizetése van, meg autóra gyűjt Irigyellek! S a többiek is csak kérdeztek: — Mikor esküsztök? — Ne mondd, a szüleihez utazol? —- Metkfflg maradsz? PATAKI DEZSŐ: A második vágány NAGY DÜBÖRGÉSSEL hosz- szú szerelvény futott be az állomásra. Mikor körülnézett, a szemközti asztalnál üres volt a két szék. A férfi ott állt a vonat lépcsőjén, integetett s valamit kiáltott a nőnek, aki ijedten és szomorúan bámult utána. — ... Várni fog rád az állomáson? —- megint Vera jutott az eszébe. — Ha jól érzed magad, gondolj rám, szegény fér- fiböjtölőre ... ! Fél éve, hogy ismerik egymást Viktorral. Emlékszik, mikor először kopogtatott be a laborba és Idegesén Sürgette a mintaöntvény-vizsgálat eredményét. Az az öntvény tényleg sürgős volt, a vizsgálattól függött, elkezdhetik.-e a sorozatgyártást. Később azonban Viktor már a legapróbb dolgokkal is beállított a laborba, olyan vizsgálatok után érdeklődött, amelyeket hetekkel előbb elvégeztek. A lányok mosolyogtak; „magadba bolondítottád a mérnök urat!” Ő nem tudott mosolyogni a viccelődéseken. Akkor vált Dénesiéi s a sok hercehurca, bírósági tárgyalás minden örömet, akarást kisajtolt belőle. Viktor egyszer megkérdezte: — Szeretted? — Kit? — Hát... a férjedét? A volt férjedet... Hazudott volna, ha mást mond Viktornak, mint a bontóperi bíráhak. Persze, szerette! Ismerte Dénest kamaszkora óta. Egy sejtelmes, mámorosán áttangózott éjszaka után határozták el, hogy összeházasodnak. Formaság volt az egész, törvényesítése, hitelesítése az évek óta tartó állapotnak kettőjük között — ... Menjünk fürödni, Esz- terina! — Hová? — A folyóra. — Nincs nálam semmi... — No és? — Fürdőruha nélkül? — Szeretjük egymást, vagy nem! Le kell vetni magunkról a szemérmességet — És utána? — Valami csak lesz! — Kalandot akarsz? — Egy életre! AZ ÁLLOMÁS SÍNÉIT nézegetve arra gondoLt hirtelen, két évig Volt érvényes az „egy életre” fogadalom. — ... Tej Esztefina, micsodák ezek a jegyek a lábadon? — Láthatod: pirösló hajszálerek. ^ — Mitől van? — Megerőltetés. — M égéről tetés ?! — Hetedikes kóromban kaptam. Az egész Iskola kirándult az almán völgybe. Gyalog kellett menni minden osztálynak. Emháká! Mi meg nem akartunk gyalogolni és vonattal mentünk odáig. — És..,? —*• Volt égy-tanárnő. Bajnök- nénak. hívták. Tajtékzott a dühtől, amikor a Vonat lépcsőiről nevetve leugréltunk. „Micsoda pimasz viselkedés?!” És leggugoltatta az egész osztályt a fűbe. Csupa tizenhárom éves lányt, ugye! — Sokáig? — Ameddig bírtuk. Végkime. rülésig. Tízen el is ájultak. Mi. akik bírtuk, ilyen jegyeket kaptunk a combunkra. — Azt mondtad: tanárnő volt. — Tanárnő, igen! — Hülye szadista!! Eszter keserűen gondolta, hogy egyszer majd Viktor is megkérdezi, miért „jegyes” a combja. Néma sétákat tettek a városban. Vikor figyelmes volt. Nem kérdezősködött, hagyta gyógyulni a válás okozta sebeket. Aztán egy este kirukkolt a vallomással. Májusban megegyeztek ,hogy ősszel házasságot kötnek. Az előbb látott jelenetre gondolt: a férfi ott áll a vonat lépcsőin, integet s valamit kiált a nőnek, aki ijedten és szomorúan bámul utáha. ö is kikísérte Viktort az állomásra, amikor hazautazott. Csak néhány perccel a vonat indulása előtt mondta neki a férfi: — Nem tudnak semmit odahaza, vigyázz, ha megjössz, szóval se említsd, ml történt, hogy elváltál! — Miért nem írtad meg nekik az igazat? — Miért, miért?! — Nem merted? —■ Anyám, tudod, ideges! asszony és az apám .. . Szóval, * nem olyanok ők, fnlht más j egyszerű ember! A vonat megmozdult s lassan kiúszott az állomásról, Viktorral. — ... ök semmit se tudnak, vigyázz! — És baj. ha megtudják az igazat? — Baj, persze, hogy baj! .;. De minek megtudni? Nem * fontos az egész ... '< NEM MONDHATTA, hegy igenis fontos, mi értelme létagadni a valóságot. — „Nem olyanok ők, mint* más egyszerű ember!” — Vik-j tor hangja visszhangzott ben- * ne. * No és. ha nem olyanok! ♦ A platinaszőke Vera azt* mondta: ♦ — Gondolkozz! Az őszinte-5 ségeddel mindent elronthatsz, J ha olyanok a szülei, hogy * ilyesmire kényesek, hát nem 1 kell őszintének lenni’ 4 Julikénak az volt a vélemé-* nye! * — Tudják meg rólad az igaz-* Ságot! Ha az ember valahováj utazik, meg kell mondani az» állomást, meddig, hova utazol.* másképp nem adnak jegyet. A j házasság pedig nem utazás. Haj az egyik megunja, nem száll-* hat ki egyszerűen, mint a vo- ♦ hatból! I — Biztosan űri emberek aj szülei — mondta Vera. — Űri emberek, úri embe-J rek! De a kedvükért nem kell i mindjárt hazugsággal indulni J egy házasságba! * ♦ A hangszóróban elhangzott J a zene. A vonat, amelyre más-á fél őréig várakozott, csak né-J hány percig vesztegelt a síné-* ken s indult tovább. Mikor áz* utolsó kocsi is eltűnt a szeme $ elől, Eszter fizetett s eltávo-» zott a vendéglő teraszáról.* Odalépett a pénztárablakhoz $ és kért egy jegyet — vissza-J felé! * — A* „szüleid nem fognak { megtudni rólam semmit...” —- i gondolt hirtelen Viktorra ésj elmosolyodott Belépett a hangárszerű várő-J terembe. A mennyezetről neon- j csövek ontották a meleg, fehér J fényt. A padokon emberek ül-* tek, beszélgettek. Ő is leült az* egyik padra. Azért még ki- j váncsian végighúzta kesztyűs» kezét az ülés deszkáján. A fe-* hér kesztyű tiszta maradt, á Lapozgatott az újságokban ej várta a vonatot. Azt, amelyik* néhány órája idehozta. ♦ KEDVES, DALLAMOS zson-* gás vette körül. Távolabb éne- j kelt egy kislány. J A sarokban, állát öklére ejt-» ve még mindig elcsigázottan* bóbiskodot egy öreg munkás. $ JEAN COCTEAU: REQUIEM Kevéssel a költő halála előtt Jelen* meg, Költemény- eíklus, beszámoló a halál-élményről, Kerete dantei: a költő képzelt vezetőjével végigjárja 0 halottak országát. Ezt olvassuk az előszóban: „Ezt a szöveget egy szörnyű tiérőmlés élményében írtam. Olyan, mintha idegenből fordítottak volna rosszul, arról a nyelvről, melyen a költőknek diktál parancsoló- juh, akiknek szolgálnak. A vérveszteség csak annyi erőt hagyott bennem, hogy éppen éljek és a halottak folyójának vizein lebegjek. A hátamon feküdtem, és a plafonra kellett írnom, olyanformán, ahogyan a legyek mászkálnak. A legyekhez hasonlítottak azok a tinta-figurák is, amelyekre kinnal-bajjal fordítottam azt, ami sugalmaz- tatott.” Rész ét a bevezetésből Míg nagyon akartam lenni Ebben a magányban melyben Nem lenni reszketnek mások Míg élni elfelejtettem immár Félve-büjvft a szégyentől Kerülve hogy valamelyik Jó cimbora észrevegye Mint viaskodom létemért Nem mertem enni sem inni Asztaluknál vigadozni Míg benne éltem egy alig Ismert idegenlégiós Uniformisában Míg arcomra parancsoltam Hogy el ne árulja arcom Mint vergődöm ön-csapdámban Míg mondtam magamnak végem Ha papírjaim megnézik Szóval amíg színleltem hogy Tolvaj vagyok közUlök egy A nagy csöndnek talpa alatt Míg mondtam tévesztő szókat S egy púposnak árnyékáért Megloptam az angyalokat S búvárruhám teleraktam Egyre gyaüflsabb művekkel Szép evezők bárkájában Míg hajszoltam árnyékait Házatlan fantom-szörnyeknek Vad partodnál Styx meghaltam Mielőtt még éltem volna. S ekkor kézen fogva engem Szépséges albatrosz-arca Belső fénytől sugározva Szólt hozzám vezetőd leszek Hagyd vezetni magad bármily Döbbentük lesznek is Jean Utunk csodái bármilyen Tüneménynek légy részese Mert ez az út nem hasonlít Semmi máshoz új fajta lesz Utazásunk és kocsink is. Fordította Bán Ervin. »««.•«*»*»*•*«*«*»*«*«*«»•****«*••«••••*«««*•••»*»•*»«•**»*«*« *>««*•««*•*»»»*•*«*»««•«*«*««»»***««•*•*«*•*•«•••*•*«*•*«• •****«*4>***V**«S****«» volt, élveteg ajakkal, valószínűtlenül ártatlan szemekkel. Huszonhat éves lehetett. Szándékosan késtem a rendeléssel, közben figyeltem arcát, hogy türelmetlenné teszi-e a várakozás. De tekintete nyugodt, közvetlen, sőt biztató maradt. — Kérek egy limonádét, lehetőleg jéggel. Ettől kezdve biztonsággal törtem a siker felé. A plncétnő módját ejtette, hogy a kelleténél többet foglalkozzék a környező asztalokkal. Félórán belül megtudtam róla, hogy Gertrud a ne'e, elvált asszony, csak az üdülési szezonban dolgozik a Balatonnál, különben Kispesten van az állandó munkahelye. Udvarlója nircs, megengedi, hogy záróra után egy daraion elkísérjem. Addig Is üljek át égy másik SztalhoZ, ahol barátnője egyedül unatkozik. Kellett-e több biztatás? Viszont a báátnője rosszabb volt az isten- Verésnél. ötvenves szőke kóró, aki mindenáron harmincna akar látszani. Sovány és mégis löttyedt. janikor táncoltam vele, ruha mögé bújtatott acélbordókat éreztem a derékén. Mégsem 1 a ragu dt am rá, mert valami különös, szomon hálával ragaszkodott hozzám. Anélkül, bgy rászolgáltam volna, rokoni bizalmába bgadott. Gyalázatosán ^ táncolt. de annál mghatóbban mesélte el életét. Jobb hüvelykujjá ragtapasz borította: megcsapta a gőz. Kelnföldi fodrásznő létére nem értett eléggé a pesszógéphez. Gertrud hívta le, hogy a szabadig ideién is keressen valamit. Napközben agombában főzte a kévét, esténként a mólór. árulta a petrezselymet. Iszonyú órákat töltttem. vele. Az egész Ígéretes estének árvaht-szaga lett monoton panaszáradatától. De éjfél után jca fordult minden. Gertrud igényes dá.máv szelleműit, kitűnő kedvében volt, belém krolt. és lépteivel tudtul adta, hogy nem kelannyira sietni: maradjunk le kissé a többbincér mögött. Teketória nélkül szájon akartál csókolni. Pompás rutinnál hárította éL a-ezdeményezést. Vidámsága nyomban megfíult. Nyilván föltételezte rólam. éSzreveSzert hogy mohóságom sérti a becsületét. M4a háj is voltam szémérmes- séeééft. amellyel finöan ielezte. hogy a hódítást az ellenállás tej értékessé. Betértünk a bár basába, ahol látszólag véletlenül Gertrud főikébe botlottunk. Vékony, vérszegény, feltígen jól öltözött ember volt ez az úr, aki közönybe süppedve hallgatott, de mégis észre kellett venni, hogy ő a középpontja a társaságnak. Mi is letelepedtünk. A főnök egykedvűen nyújtott kezet, rám se nézett. Táncolná mentem Gertruddal. Izgatott és barátságtalan lett egyszerre. A világért sem akart hozzám simulni, pedig mármér állati önfelédtséggel kívántam közelségét. Furcsa módon az italt nem kívántam. Józanul kéllett a mámor, és örültem, hogy az éjszakában is észre veszem a virágzó jázminbokrokat. Tenyerem minden lehetőséggel £lt, amire csak alkalom nyílik tánc közben. Gertrud riadtan, de cinkosként tiltakozott: ne legyek ennyire bizalmas, mert a főnöke veszettül szerelmes belé, s mivel hasztalan minden nyavalygása, gyűlölködve figyeli valamennyi lépését, és féltékenységében éli ki magát. Ezért jobb, ha én most elmegyek. Holnap délelőtt boldogan találkozik velem, a természetbe vágyik, ahol nincs tömeg, nincs részeg, nincs zene, csak csend, tisztaság és józanság van. Vigyem él valami távoli erdőbe, most költenek a madarak, most nyűik a legtöbb virág. Mindez igen jól illett romlatlan arcához, amelyet ugyan festék borított, de ez semmi kárt nem tett kislányé* üdeségétoen. Látva, hogy tetszik az elképzelése, szájon csókolt egy óvatlan pillanatban, és nyomban otthagyott a táncoló tömegben. Visszanézett, megerősítve bizalmas tekintetével, hogy áll az egyezség. Fütyörészve indultam a turistasátrak felé. Alapjában tisztasZívű kamasz voltam, aki élményben szegény, de vágyakban annál gazdagabb. Felugrottam és belemarkoltam a vadgesztenyefa lombjába. Tehát reggel 10-kor, a fényképész előtt 2 A légyott idejére minden szükségeset bevásároltam a kiránduláshoz. Aztán vártam. Ha türelmem nem fogy el, ma is ott várhatnék a fényképész előtt. Az üdülőkben ebédhez kolompoltak. Gyanítani kezdtem, hogy rossz tréfa áldozata vagyok. Számonkérő kedvvel siettem a gombához. A kelenföldi fodrásznő teljes gőzzel főzte a feketét. Nagy ámulatomra nyoma sem látszott rajta a tegnapi kókadtságnak. Ledér kuncogással köszöntött már messziről: — Szia! Gertrudot várja? Otthon dögllk. Reggelig lumpoltunk. Keresse meg, örülni fog. A címet hanyagul röpítette hozzám, elkaptam, s máris rohantam, a lóvá tett hím bosz- szúólló dühével. Az országút mentén lakott, valaha nagyzoló, de most zűlött külsejű kertes házban. Eszembe jutott, hogy mennyire fölösleges ez az akció. Hiszen világos: Gart- rudnak szüksége volt valakire, aki szórakoztatja a barátnőjét. Palira vettek, ahogy mondani szokás. Ha makacskodok, még inkább röhejessé válók. Mégis hatósági eréllyel dörömböltem a vaspántoktól súlyos padiásajtón. Síri hang: — Ki az?:.. — Hubertusz. A vadászok védőszentje. Visz az erdőbe, hogy örvendj az éneiklő madaraknak. Pofozni kész mozdulattal lendülök be, s erre mi történik? Gertrud a nyakamba omlik, mezítelen mellét hozzám szorítja, és szájamra akar tapadni. Ellöktem magamtól. Muszáj volt: szennyes lebúj ók szagát lehelte rám. Figyelmem kamerája csapöngva pásztázott ide-oda a tág padlásszobában. Könnyelmű szajhákként hevertek szerteszét a ruhadarabok. Részeg cipők fintorítottak felém. Salakszínű hab poshadt a lavórban. Az esőcsatornában drága italok kiürült fiaskói dülöngéltek. Gertrud, a latinosén buja, macskásán lomha Gertrud löttyedten vosZolta magát vissza a padlóra vetett matracokhoz. Inkább hajat ettem volna,minthogy hozzányúljak. Zsíros undor kínzott. Eleve tudtam, hogy vállalkozásom úgy ízléstelen, ahogy van, de ez az élmény felülmúlta minden várakozásomat. Menekülési vágy rohant meg. Kellemetlen bűntett színhelyének éreztem Bä- latonfüredet, ahonnan nyomban tanácsos éis*eletoi. 9 KiWölően ismertem az utat, frissen repültem az országúton. Lendületem, a kocsi fiatalos színe és sportos vonala, mindehhez pedig a napfény, meg ä tündéri panoráma az életöröm reklámja lehetett volna egy sókszínnyotnásos magazin fedőlapján. Almádiban malájbarna lány löbogiatta felém kendőjét. Autóstop. Fölvettem, fehérvárig utazott velem. Meggyőződésem, hogy korrektebb autótulajdonossal nem volt még dolga. Ha egy nappal korábban találkozom vele, könyörtelenül lerohanom. Ha többet nem, legalább egy csókot zsarolok tőle, még akkor is, ha utána nyomban kiugrik a kocsiból. De most egy szerelőinas ült a volánnál, aki Erika egyetlen kedves pillantását nem adta volna oda Szaúd király pazar háreméért tfll. 1^1
