Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-05 / 156. szám
Aratás As arat&e mindig tiszteletet ébreszt az emberben. Tiszteletet, valami ünnepi, esi áhítatot. Szívós emlékeket cipelünk magunkkal és foeg-meghökkenve, csak habozva vesszük tudomásul, hogy a mai aratás és a mai arató más, különbözik attól az elképzeléstől, ami mélyen, valahol a tudatunk sarkában megkövesedett. Friss képzetek vannak születőben. Elérkezett a modern aratás kora. A KOMBÁJNOK: Dubesák József, Atkár. Lassan, méltóságtól j esen kúszik előre a hatalmas acélóriás. A Volán mellett fiatalember. Keze minden rezdülésére engedelmeskedik a gép kolosszus. A beretvaéles késeik zizegve Vágják a búzát, a markolóvll- lák eltüntetik a kalászokat. Bent, a mélyben zúgv dübörög a cséplőszerkezet, szalmakupa- cok jelzik a munkát Egyetlen kézmozdulat és a gép megáll. Néhány pillanat még ée ömlik a kocsiba az élet. Az ember végigtörll verejtékező homlokét lehúzza szeméről a napszemüveget. Ebben a pillanatban nem is gondol áriát, hogy egyedül, ezzel a géppel, húsz, huszonöt ember hedén, tizedén aratták, csépié* után a Keletiben — útban hazafelé — itták az áldomást. Régen volt... Azóta deres lett a halánték, kombájnok, gépek aratnak, divatját múlta a cséplőgép ... Suhog a katsza, dől a rend. A kézikaszás inas karján kövérre dagadnak az erek, barna bőrén barázdákat rajzol a verejték. A SZÉRŰN: Halma jugra. Egymás után étkeznek a vontatók. Búzát hoznak. Régen nem Ilyen volt a szérű, még a nagybirtokokon sem. Kévés kazlak álltak sorjában jobbról és balról, úgyhogy közéjük állítasson a cséplő. Most osak kicsépelt szalmát, hatalmas búzahegyeket lehet látni a kombájnszérűn. Egy tizenöt éves lányka kezében pepita füzet, írja, jegyzi a fordulót. A mázsáié« pontos. Üjabb traktor érkezik, mögötte tele pótkocsi. A traktoros gázt ad, neki gázol a búzahegynek. Az óriás kerekek elvesznek az aranyló búzában, a kocsi megáll a „hegy” oldalában. Egyetlen mozdulat, és lebillen a pótkocsi oldala, a többi közé ömlik az Ú1 szállítóién.'. Néhány perc, az UTOS feldü- börög és újra indul ki. a földelire ... A KAZALRAKÓ: Szabó Pál, Füzesabony. Hiába, vannak örök mesterségek. Ilyen a kazalrakás is. A jó kazalrakót régen is megbecsülték. Szégyen volt, ha ckajlán állt a kazal, ha eldöntötte a szél, a vihar. A kazalrakó mellől azonban mér többnyire hiányoznak a petrencések. Helyettük hosszú nyakú elevátorok kapaszkodnak a kazalra, ezek viszik a szalmát. A szépen rakott kazal ma is dicsősége a termelőszövetkezetnek, így hát megbecsülik a jó ka- zalraikót. Távolról játéknak tűnnek a hatalfnas kazlak, az egyik szalmakazal tetején pedig parányi fekete pontnak az ember .. Közel nyólcvaneíér hold vár aratásra ezen a nyáron. A gabnna magas is dőlt, nem mindenütt tud most dolgozni a gép. Am az aratás már így sem a Cégi. Ha nehéz munka Is, de nem a vért izzasztó szörnyű szen- . védés, amely szikkasztja a csontot, a Velőt. Az ember parancsolni tud a gépnek. a gép pedig HOségesen végzi a munkát az ember helyett. (Se.) lyett dolgozik. Most máaon van rgondja. Pihenő közben a gépet kenni, zsírozná kell. Ez mindennek a titka. Harmadik éve dolgoznak együtt, tavaly ötszáz hold volt a teljesítmény. Meg- lesz-e az idén? A jövő titka még. Ez a hatalma« masina olyan, mint a legérzékenyebb műszer. Belsejében pillanatok alatt egyszerre csinálja mindazt, amit régebben hetekig végezték. üjabb mozdulat a kapcsolón és tovább Indul a kombájn. To- vélbb, nagy célok, újabb száz- holdak felé. A KÉZIKASZAB: Tóth András, P6torvására. Már már berozsdásodtak a kaszáik. Tavaly, tavalyelőtt csaknem mindenütt géppel arattak már. Az idén kövérebb, dőltebb a búza, előkerülték a régi kaszák. A fénkő «dkróisik a kemény acélon. A szürke kövön egy pillanatra megakad a tekintet: harminckettőben vette Székesfehérváron egy vegyesboltban. Akkor negyven pár arató állt munkába azon a birtokon. KilenceVízi Vt-! Vttt Mii tudjátok, ü, emberek. hogy mit jelent a trt*. Nektek ott csobog, folydogál, hullámzik, begy og, pezseg: a trie. Be a csodálatos elem, amely szomjat olt, amely hajókat hord a hátán, világrészeket kót össze és választ szét, mélye titkokat rejt. Ez a ezodála- tos elem, amely oázist teremt a homoksivatag közepén, megmenti a ttkkadt vándort in a ttk- kadt termést. A viz csodákra képet. S ti mit sem tudtok arról a csodáról, embemeg számost a bokáig a vízről amely rak, mert nektek természetes, nektek mindennapos, nektek köti a víz. A vízi Bs in Oltok vízcsap elő«, szappanosak és elmélkedem, nines. A szappan éget és a Szaharában érzem magam. Itt, az első emeleten, egy vacak vízcsap előtt. Mert mit tudjátok, ti, emberek, hogy mit jelent a víz. ín már tudom! Hogy tudná meg az ts, aki elzárta a fővezetéket... (-0) Csoda Kisnánán? Eső után nehéz párákat lehel * Mátra. A csúcsok még ködben vannak, de lent a völgyben már ragyog a napfény. Nagybajsza« öreg áll a tábla szélén és tekintetével a hegyeket kutatja. A mátrai ember — azt mondják — meg tudja Jósolni az időt Közelebb lépek ftz öreghez, érdeklődöm. Kétszer is végigmér tekintetével, aztán elnéz a fejem felett: — Ha csoda történne, mondjak afféle valódi csoda. Az talán segíthetne a falun ...Az öreg embert nehéz szóra bírni, de ezúttal megpróbálom. — Milyen csodára gondol? Hallgat jó ideig, bütykös, csontos kezét magasra emeli. — Látja azt a tornyot? Az ott Móré vára. Kivénhedt, romba dőlt várkastély, baglyok, bőregerek tanyáznak falai között Akkor lesz ebből a szövetkezetből valami, ha ezt a kastélyt mégagyszer felépítik ... Két hosszú esztendő telt el azóta. A kisnánai szövetkezettel esztendőkön át nem boldogult a járás. Nem akart magára lelni a falu. Jobbról is, balról is gazdag szövetkezetekről érkeztek hírek, de a kisnánai- ak valahogy nem boldogultak. Elveszett millió Vankó Ernő főagronómust hajnali háromkor már a határban látták. Rég elharangozták a delet, de ebédje még nem volt,.. A sárga bricska előtt a két ló idegesen várja az indulást. Az emberek a szénát gyűjtik a réteken, bent a szövetkezet udvarán már egymás után sorakoznak a kazlak.- Ma kétszázötvenen dolgoznak a kisnánai határban ... Eszembe jut az öreg. Az egy évvel ezelőtti temérdek panasz. a nemtörődömség, a hanyagság, meg a munkaerő- hiány okozta a terméskiesést. Egymilliót buktak az oltványon, a kertészeten. Akkor nem volt ember, amikor legjobban elkelt volna a szorgalmas kéz. így aztán tavaly 24 forintnál több nem tellett egy munkaegységre. — Ha csoda történne, mondjuk afféle valódi csoda — mondta a mátrai ember és hitetlenkedve figyelte a füstölgő hegyeket. A csoda megtörtént Töprengett eleget a járás, a megye. Az akkori vezetésiben már nem bízott a tagság. A szorgalmasabbak azt akarták, legyen rend, fegyelem, végezze el egyformán mindenki a munkát. Sokan azt kérdezték: minek menjünk a szövetkezetbe, néhány krajcárért? Ez év februárjában alakult meg az új vezetőség, márciustól pedig a vécsiek elnöke állt az élre Kisnánán is. Molnár Nándor két helyen vállalta a vezetést. Főkönyvelőt — egy időben az elnökkel — a volt Sarudi Gépállomásról hoztak. Járja a tanyát. Kérdő pillantásomra úgy érzem, Csörgő Andor főkönyvelő őszintén válaszol: az első hetekben azt hittem, meg kell szökni innen. Kilátástalannak, reménytelennek látszott itt minden. A tes- pedt mozdulatlanságból csak lassas-lassan ébredezett a falu. A dombtetőről, ahol a tanya áll, belátni a határt. A kukoricát harmadszor kapálják, tiszta a kertészet is. már szállítják az idei termést. A fő- agronómus, a főkönyvelő szavaiból mindent megértek. Nyoma sincs bennük a kételkedésnek. Egy fiatalasszonyt állítok meg a baromfiólak előtt. Krizád Ferencné baromfigondozó: rend van végre nálunk. Nézzen szét a határban, mindenütt dolgoznak. Az elnök, a főagronómus szókimondó emberek, ha kell, kemények is, de másképpen nem lehet. Mi innen akarunk megélni, a kisnánai földből... Kísért a gondolat. Újra az öreg jut eszembe: ha csoda történne, mondjuk afféle valódi csoda... Híres lesz még a Tramini Az új vezetőség azzal kezdte munkáját, hogy újjászervezte a munkacsapatokat A földet itt i9 családonként osztották ki. A családi művelés mellett minden szövetkezeti tag hetente három napot köteles dolgozni. Ha három napon túl igazolatlanul hiányzik, 35—40 forint a bérlevonás. Ez közgyűlési határozat A munkaegységről áttértek a norma- rendszerre. A keresett forintérték hatvan százalékát minden hónapban készpénzben fizetik. Ezek fontos szervezeti kérdések, bár a leglényegesebb, bogy a tagság bízik az új vezetésben, hisz abban, hogy szorgalmas munkával gazdag életet lehet teremteni Kisnánán is. Néhány embert már a nyáron hazavámák az iparból... Az istálló melletti hűvös szobácskábán beszélgetünk. A szomszédból Abasár, Márkáz, Ä csípkéskúli ménesgazda C1 ső dobol az autó szél1' védőjén. Villámokat lobbant a nyári vihar, nyomában mennydörgés, csatlaöás, mintha üres vashordót döngetnének; megzendül az erdő, az egész hegyhát, völgyszoros. Az elinqlt eső sarkában Warsa- toánk direkttel hüz a kanyargó szerpentinen feljebb, egyre Feljebb. Tejeskávé színű fo- lyócsákák szabdalják a fekete televényt; s mellettük is á szűk, öt-méter-sincs úton harsogva rohan az agyagos víz. Szilvásváradot úgy látni alant, a dombos lapályon, mintha repülőgéppel suhannánk felette. Előttünk kanyargós 23 kilométer, nagyhajas lombú nyírfákkal, cserfákkal, lábas tölgyerdővel, szalamandrafoltos gyertyánokkal, szálegyenes bükkökkel — Cslpkés- kút, Bilkk-fennstk, ahová mé- nesnézőbé tartunk. Egyszer látunk csak embereket, aztán dem vetődik élénkbe senki, hogy megkér, deznénk: jó irányba mégyünk-e. Egyik út jobbra csavarodik, a másik hajszra, s csalókán egyenest mutat a harmadik. Rétszerű nagy tisztáson hosszú, alacsony épület, valamiféle szállás; a motor- zúgás két embert is a küszöbre csal; készségesen útbaigazítanak, szíves szóval adják a segítséget, láthatóan jólesik nekik n beszélgetés sosem látott idegenekkel. Kies, szelíd hajlatban lelni meg a ménes állandó tanyáját. A fehérre meszelt karám kinyúlik egészen a bükfkök tömör faláig. Csak néhány ló ha- rapdálja egykedvűen a füvet, a külső nagy karámban. Az istállókat, gazdasági épületeket, lakásokat bamásszürke gránitból emelték. A ménesgazda — Abonyi László telepvezető — sajnálkozva fogad bennünket A ménes a Csurgóban legel, a Bálvány oldalában. Autóval megközelíteni nem lehet Gyalog? Mély sár borítja a ösvényeket, bokáig merülne az ember. Talán lóháton .:. Nem próbálkozunk. A lovak ázattak, csapzottak a vihartól, érzékeny a bőrük, idegesek; ilyenkor a legkisebb furcsaságtól könnyen megszaladhatnak. Az elmaradt élményért lótörléne- tekkel, epizódokkal kárpótol, juk magunkat. Előbb azonban Abomyi parancsot ad Gyurinak, a legkisebb „csikósnak”, az alacsony termetű, 13 éves surbankó legénynek: Gyöngyös szőlőhegyei kéklenek, és Itt, Kisnánán, mi mégis a „Traminiről” beszélgetünk. Tájjelleg, ez jut az szembe. Eger; Bikavér, és Médoc, Abasár: rizling, T oka) aszú; Sopron: Kékfrankos, Tramini. Itt, Kisnánán, most új hírnév születését várják. Néhány hold Tramini maradt itt mindössze még a régi világból. 1962-ben az országos borversenyen első dijat nyert a kisnánai Tramini. És a jövő? A válasz nem hiú ábránd, hiszen folynak a telepítéseik. Az öreg, kivénhedt szőlők fejsze alá kerülnek és évente 40—50 hold új szőlő kerül a földbe. Szőlőoltványból az idén másfél millió forintot várnak, szépek a terméskiáíiások szőlőből Is. Hogy mennyire nincs már itt munkaerőhiány, mutatja, hogy szőlőiket nyolcnaponként permetezik, porozzák, nincs gond azzal, hogyan szervezzék meg a munkát. Épül a hajtatóház, nagy terveik vannak a szarvasmarha-, a baromfitenyésztést illetően is. Hazafelé Móré vára félé visz utam. Hinni sem akarok a szememnek, amikor az állvány- erdő mögött egy újjáépülő várkastély körvonalait látom. És most újra eszembe jut a mátrai ember: Ha csoda történne, mondjuk afféle igazi csoda.,. IAtja azt a tornyot? Az ott Móré vára. Kivénhedt, romba dőlt várkastély, baglyok, bőregerek tanyáznak falai között. Akkor lesz ebből a szövetkezetből valami, ha azt a kastélyt még egyszer felépitik.,. Felépül a vár, magára talál a falu. Egy iparkodó, jólétre vágyó nép teremtett „csodákat” itt, a vén Mátra lábánál... Szalay István — ülj a Tiszára, mondd meg N. bácsinak, szomszédunknak, r>gy telefonáljon Szerelőkért. *lines villanyunk, a vihar válástól kárt csinált. Nem raboskodhatunk egész éjszaka t>jl >any nélkül. A „szomszédunk" — 2—3 kilométernyi út ide. A Tisza, hálán Gyurival, elvágtat. Semmi biztató választ nem hoz: a vihar a telefont se kímélte, a kagyló megsüketült. Éjszakára hát viharlámpákat kell gyúj- tani: ne féljenek a patások. • — ... Csak egy tisztás volt itt 15 éve. Más seinmi. Bánkúton laktam pár hétig. Egy öregember segítségünk volt, s ketten kazaloztunk a feleségemmel. Es volt két vödör is... a forráshoz. Negyvenkilencben határozták el: lipicai csikótelepet létesítenek a Blikk-fennsíkon, meghonosítják a délceg járású lovat a hegyvidéken! Abonyi Lászlóra bízták a dolgot: szervezze meg a csikótelepet. — Ügy érkeztem csak... efry nagy kufferrál. Szállás kellett először Is. Kapott egy pecsétes írást, hozzon lovakat, fogatokat a Horto- bágyról, amelyekkel a tisztásra fuvarozza az építéshez szükséges követ, anyagot. Gyalogmenetben indultak a nagy pusztáról, fel a hegyek!». Tizenöt fogattal, harminc lóval. Kivon ultaik az építők is és 50- ben 124 csikónak már helye volt Bábolnáról az utolsó lipicai is felköltözött Csipkés- kútra, hegyi lakónak. A szobában, ahol beszél- getünk, a legjobb és legszebb lófajták néznek le ránk a falakról. Olajfestmények és akvarelleik. Minden korszak jellegzetességét őrzik e képek, hogyan fejlődött, s milyen „divatja” volt a , lovaskod ásnak’ ’. Ajándékba kapta a képeiket Benyovszflcv Móric egy leszármazottjától: kérték már tőle ezrekért, de nem vélik meg tőlük. Kortörténeti érték, s tudja becsülni. — Három évvel a csikőtétep után megszervezték Szilvásváradon az állami gazdaságot... áttelepült a bábolnai anyaméhes is a hegyvidékre. Kopogtatnak. A jövevény rét gi ismerős, régi lovas ember. Vértes András. A lovas rendőrök parancsnoka volt, a mi« nisztériumban egy ideig az ő kezében volt a lótenyésztés irányítása. Versenyzett is, amíg egy tragikus buksi* majd az életébe került. — A lipicai lovakat ki alcar- ták Irtani, kérem ... merthogy úri ló, és Horthy is fehér lipi- cain lovagolt. Egy karriert hajszoló professzornak támadt ez a vad ötlete. Azért kellett elhozni a lovakat Bábolnáról, s eldugni a hegyekben, hogy ne legyen szem előtt... s a lipicai most valuta, kérem. Az a baj, hogy nem tízszer annyi van, mert az is elkelne. Búcsúzik. Két hétig itt üdül a közelben. Csak azért jött, hogy kicsit áldozzon a régi szenvedélynek; beszélgetni a lovakról. Gyapjas esőfelhők takarják a hegycsúcsokat. Rojtos szélű páratakaró telepedik a fák ágaira. — ... Huszonhét éve élek lovak között. Tizenöt esztendeje egyfolytában itt, a fennsíkon. Negyven évesnek hinném Pedig éppen 53. Katonáéknál is a lovak mellett szolgált, huszár volt. Az asztaoln régi, kedves tárgy. Eziüstkazetta. öregebb, mint jómagam. „Lovasmérkőzés. Sopron, 1935.” C'elmerül emlékezetében *■ egy név az itt töltött másfél évtizednyi időből; — Merzul... Nagyszerű hátaslovam volt, rendkívül méneshajtó. Nem akadt olyan csikó a ménesben „akit” utói ne ért volna 6. Sokat dolgozott, háromszor annyit kellett futnia, mint a ménesnek. Ez vitte a sírba. A sok futás. Tüdő- és szívtágulatban halt meg. Ügy beszél a lóról, mint az emberről. „Meghalt”. Sokáig emlegette mindenki, a csikósok, 9 aki csak a telepen él. A csipkéskúti ménesgazda - egy nap belovagolt Bogácsra, tudott ott egy sírkőfaragót. Emléktáblát rendelt nála, Merzunak, Az emléktáblát az istálló falában helyezték el: „Hűséges munkatársunk, MERZU emlékére állították a csipkéskúti csikósok. Hálás szeretetünk kísérje az örök mezőkön.” S ott az emléktáblán a nemes paripa fényképe ife. Aki elhalad előtte, néma "pillantással köszönti Mer- rut. —Az ötvenes évek elején, /itirma •■kúton jáitam lóháton. C síin a idő volt, tél, hófúvás. Ott ha lottam, hogy a fekete- sári erdészház lakóinak nincs vizük, élelmük. Kivezettük a ménest, töressen utat a magár nyos erdészházhoz. Nehéz volt, megizzadtunk, mert a ménes hóvihart kapott... az utat mégis kitörettük. Ég nemegyszer segítünk hasonlóan, évről évre . . . Játszottunk filmben is a Simon Menyhért születésében. Az egész ménes. L dzett, szívós a csipkés- kúti csikó. Kora tavasztól késő őszig legelőn van, napfényben, esőben, hidegben. Jobban ismerik az erdei csapásokat, ösvényeket, a dús füvű legelőket, tájat, mint az istálló négy falát. Most 83 csikót számlál a ménes, de vágják már az idei csikóévjáratot, akkor 63 új csikóval szaporodnak. Hathónapos koruktól 3 éves korukig a fennsík tájain edzik őket; s jönnek a külföldiek, vásárolnak a fehér, fekete, pej, sárga, fakó, tűzött, deres, szürke és tarka lipi* catakból. Van, hogy egy-egy nemes állatért 30—40 ezer forintnyi valutát fizetnek. — A ló külön társadalom. Lélekkel, hivatástudattal kell bánni velük, úgy, mint a munkatársakkal. S a ló nem marad hálátlan. Barát és segítőtárs. Tanulékony. De csak attól tanul, akit szeret. Csengősnél a vihar megsaa- lajtotta a ménest. Mikor történt? Az ötvenes éveik derekán. Abonyi László, a ménesgazda, Elvira nevű lován elébe vágott a rohanó állatoknak, hogy a csikók elejét „elkapja”, s megszelídítse, lecsendesítse a száguldást. Hirtelen veti« A kanyart, s a kanyar íve is kicsire sikerült; a ménes feldöntötte lovastól 8 átgázolt rajta: a lába több helyen eltört, 9 bordája is és agyrázkódás is érte. Elvira nem hagyta cserben, a sebesült emberrel a hátán, — aki közben eszméletét is vesztette — beporosz- kált a telepre. Megmentette lovasát, — Néha szófogadatlanok, szétszaladnak, elcsatangolnak a ménesből, tízes-húszas csoportokban, s úgy kell összeszedni őket. Hozzá vannak szoktatva az ostorpattogáshoz: amikor meghallják, mint a bűnös gyerekek, úgy kullognak elő egymás után rejtekhelyükről, ösvények mélyéről, fejüket lógatva. Lélek és hivatástudat — ez a csipkéskúti ménesgazda mesterségének titka. Éjszakánként nem alhat nyugodtan, ha szokásos körsétáját el nem vé- kezte az istállóban. Azt mondja, a ló olyan, mint a gyerek vagy a felnőtt; csak a szemébe kell nézni, s a szem elárulja, ha lázas, ha kedvetlen, ha valami baja van. Lovak nélkül már nem tudja elképzelni életét. Mikor Hévízre ment üdülni, gyógyítani a ménes okozta sebeket lábán, bordáján, csak 3 napig bírta a megszokott társak nélkül. A harmadik napon már a kórház lovai körül látták, azokat ápolta, gondozta. Van-e választott, kedvenc lova? — A Hetyke ... JVIéneshajtÚ és sportló Hetyke. De a többiekhez is éppoly ragaszkodás fűzi. A fényképezőgép lencséje elé sem Hetykével állt. Konver- zanót választotta. Ügy beszélt a kedves jószághoz, mint egy baráthoz. És nem csodálkoztam volna, ha Konverzano is megszólal.., Pataky Dezső rXiPBjS&G 5 1961. július 4.,
