Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

Bár kisbabák nem potyogtak. ■. 40 lakás és ami mögötte van „Szennyes ügy” Hatvanban zőnék. Sajnos, ennyi év távla­tából nem tudtuk megállapíta­ni, hogy ki és hányszor ellen­őrizte az építkezést. De okmá­nyokkal igazolható, hogy az át­vételt és az üzembe helyezést először 1962. szeptember 18-án kísérelték meg. Az eredmény siralmas, a derítő egyáltalán nem műkö­dött. Majdnem egy év múlva Hatvaniban újra összegyűlteik: a beruházó, a tervező, a kivitele­ző, a tanács, az egészségügyi szervek és ki győzné felsorolni, hogy mennyi hivatal és szerv képviselői, de 1963. május 31- én is azt állapították meg, hogy nem jó a szennyvízderítő, még a próbaüzemelést sem vé­gezhették él. Mi lett mindennek a követ­kezménye? Több mint ötmilliót kidobtak az ablakon, tavaly a konzervgyárat elön­tötte a szennyvíz, ez is egyik oka volt, hogy sok vagon borsó megromlott a gyárban. Tavaly óta a konzervgyár szennyvizét derítés nélkül a Zagyvába en­gedik. Persze, ez tilos, mert bűzt, szennyet és betegséget terjeszt. Tudja ezt a gyár és a tanács, de mi mást tehetnének? A gyárait nem állíthatják le, még akkor sem, ha a szenny­víz szabálytalan elvezetéséért I a konzervgyárat 140 ezer forintra büntették és most másodszor még súlyo­sabb bírságra számíthatnak. De Hatvan város lakosságát há­romszorosan büntetik. Először: szennytói bűzlik a Zagyva, másodszor: a fekáliás szenny­vizet kocsikkal hordják és ez se nem kedves, se nem kelle­mes látvány, harmadszor: az elrontott és évek óta nem mű­ködő derítőre az új lakások és újonnan felszerelt fürdőszobák szennyvíz-csatornáját nem köt­hetik rá Mennyi baj, panasz és veszekedés származik mind­ebből! Ezt csak a hatvaniak és a város vezetői tudják, mert ők saját bőrükön tapasztalják nap r^ip után. Mulasztás terheli a megyei tanács tervosztályát, mert a kivitelezőtől átvette a hasznavehetetlen szennyvízde­rítőt és érthetetlen módon pervesztes maradt a tervezővel szemben is. Késedelmesen, vagy nem kellő megalapozott­sággal adták be a keresetleve­let? Egyelőre nem tudjuk, mert a Bulapesti Fővárosi „Döntőbi­zottság ez évi határozatát sem a Hatvani Konzervgyár, sem a Heves megyei Tanács VB terv­osztálya előadni nem tudta, (vagy nem akarta?) Miért nem működik a hatva­ni szennyvízderítő? Kit terhel az elsődleges felelősség? Es műszaki kérdés és úgy véljük, ennek megállapítását senki sem várja az újságírótól. Mi viszont nagyon furcsálljuk, hogy a hivatalosan, felkért szakértő, a Fővárosi Mélyépí­tési Tervező Vállalat „se hideg, se meleg” szakértői véleményt adott és „elkenték” a felelősséget. Persze, ettől függetlenül, a Be» ruházási Bank a késedelmei üzembe helyezésért eddig 85 ezer forint büntető jellegű ka­matot rótt ki a megyei tanács­ra. Kire hárítják, ki viseli ez­ért a felelősséget? Egyelőre rejtély, de az biztos, hogy a népgazdasági kár ennél jóval nagyobb. Mi lesz a „hatvani szennyes üggyel”, hol tart most az épít­kezés? A megyei tanács mű­szaki ellenőrének asztalán újabb tervek fekszenek •— mint ő mondta — május óta. A tervező esküszik, hogy most jó munkát végzett. Hihetünk neki? Ügy véljük, indokoltnak látszik, hogy a terveket alapo­san felülvizsgálják. Már csak azért is, mert a póttervek és a pótmunkák mintegy félmillióba kerülnek. Elgondolkodtató... Mikor és melyik vállalat végzi él a szükséges munkákat? Erre még nem kaptunk választ. Pedig sürgős — Hatvanban mindenki ezt mondta. Dr. Fazekas László A gyárban sokan tudnak ró­la, sőt, már a városban is sut­togják: több mint ötmillió fo­rintot költöttek Hatvan város szennyvízderítőjére, de nem le­het használni. A próba sem si- j került. Teljesen hasznavehetet­len, amit évekig építettek. Ki követte el a hibát, ki a felelős érte és főleg kinek kell kija­vítania? Fogas kérdések, de nézzük csak sorjában. Nőtt a gyár, és vele együtt a város. A gyárban évről évre több répát és konzervet dol­goztak fel, a városban pedig — ha a szükségesnél lassabban is —, de szaporodtak az új laká­sok és a régi házakban is für­dőszobát, vízvezetéket szereltek fel. Államunk meghozta az anyagi áldozatot, a Hatvani Konzervgyár és a városi tanács összefogásával 3500 köbméteres szennyvízderítőt kezdtek épí­teni még 1958. május 2-án. A Csatorna- és Vízépítő Vállalat végezte a munkát, a beruházó pedig Heves megye Tanácsa VB. tervosztálya volt. Több mint négy évig tartott az építkezés, tehát nem kapkodták el, bizo­nyára arra hivatkoztak, hogy a jó munkához idő kell. A ta­nács és a gyár ötmillió 171 000 forintot folyósitott a kivitele­99 Motorlesen66 Nagy a választék a pétervásári földművesszövetkezeti áruház műszaki osztályán. ALGÉRIA KÖSZÖNTÉSE cializmus ismerete, áldozatkész forradalmi munkájuk számot­tevő hozzájárulást jelent ah­hoz, hogy az FLN meg is való­síthassa a kongresszuson meg­határozott politikát. Az algériai nép meghiúsítja és visszaveri az ellanforradal- mi kísérleteket. Nemrég me­rényletet követtek él Ben Bella elnök rezidenciája ellen. A ka- biliai hegyekben terrorista csoportok garázdálkodnak. A népi hadseregnek pár napja kellett elfoglalnia egy lázadó ezredes katonai körzetét a Sza­harában'. Külső nyomás is rá­nehezedik Algériára: a külföldi tőkés vállalatok gazdasági sza­botázsba fogtak, amikor bezár­ták algériai fiókvállalataikat. Céljuk a munkanélküliség nö­velése, az ország ellátási ne­hézségeinek fokozása. Az ellen­forradalmi kísérletekre vála­szul megalakulnak a fegyveres népi milíciák, meggyorsul az FLN szervezése. Az algériai nép felsorakozik forradalmi kormánya mögött. A haladó közvélemény n szolidáris Algéria népé­vel, s a függetlenség ünnepén megújítja jókívánságait: érjen el minél több eredményt az Al­gériai Demokratikus és Népi köztársaság! A magyar nép, amely kifejezte együttérzését és cselekvő szolidaritását a függetlenségéért harcoló algé- ria néppel, most ugyanettől a baráti érzéstől fűtve, őszinte szívvel kíván neki sok sikert hazája felvirágozásáért, a szo­cialista Algéria megteremté­séért vívott harcban. Rudnyánszky István ^MPSMG- 3 1964. július 5., vasárnap tette, hogy a függetlenség az agrárforradalom eszköze: a föld azé lett, aki megműveli, s megindult a parasztok szövet­kezésének mozgalma is. Ha­sonló mozgalom bontakozott ki az iparban is: a lerombolt, ki­fosztott gyárakat a munkások indították el újra, a munkás­bizottságok több száz üzemben váltak a termelés irányítóivá. Ezzel a fejlődéssel az algé­riai burzsoázia képviselői ter­mészetesen szembeszálltak, de sorra 'kiszorultak a hatalomból. Az algériai nép többsége sür­gette a tripoli program végre­hajtását, amely megnyitotta Al­géria előtt is a szocialista pers­pektívát A szocializmus, mint cél, az egész népet lelkesítő és mozgósító feladat lett. A Igériában komolyan ve- n szik — tettekkel építik a szocializmust. Ben Bella kor­mányát támogatják a néptö­megek, amelyek a szocializmus­tól várják gyors felemelkedé­süket, a földreformot, az ipa- rosítáisit, a kizsákmányolás meg­szüntetését. A függetlenségi harcot vezető hazafias egy­ségszervezet, a Nemzeti Fe's?a- badításd Front párttá alakul: most áprilisban megtartott első kongresszusán az FLN elköte­lezte magát a szocializmus mel­lett. „Ezt az utat választottuk és ettől semmi sem téríthet el bennünket” — hangsúlyozta a kongresszus határozata. Az új FLN létrehozásában az algériai kommunistáknak fontos szere­pük van: gazdag szervezési ta­pasztalatuk, a tudományos sző­ri ívás a után az országból eltá­vozó európaiak zűrzavart hagy­tak maguk után. A következő út meghatározása kiélezte a belpolitikai viszályokat, ami természetesen csak növelte az új állam gyermeklépteinek bi­zonytalanságát. Űs nem szabad feledni: a háború másfélmillió ál­dozatát siratta Algéria, több mint félmillió hadiözvegy ma­radt magára, a kóborló hadi­árvák számát 300 ezerre be­csülték. Kétmillió munkanél­külit tartottak nyilván, s to­vábbi kétmillió keresett mun­kát, akiket a háború utolsó szakaszában a gyarmatosítók úgynevezett „átcsoportosítás: táborokba” gyűjtöttek össze. Az új Algéria népe két esz­tendő leforgása alatt teljesen megváltoztatta ezt a képet, Nincs többé föld idegen kéz­ben: a legtermékenyebb föl­dek, amelyeket a „colonok”, a telepesek kaparintottak meg, jogos tulajdonosuk, a fellahok kezébe kerültek. Több mint hárommillió hektárnyi birto­kon az algériai parasztok meg­alakították ügyintéző bizottsá­gaikat, és a fellahok önkor­mányzatainak irányításával a kolonialisták hajdani birtokain dús termést arattak. Az algé­riai földbirtokosok azt gondol­ták, hogy a függetlenség révén meggazdagodhatnak, beülhet­nek a kolonialisták elhagyott gazdaságaiba. A fellah, azonban nemcsak a függetlenségért, ha­nem a földért is harcolt. Ben Bella, Algéria elnöke kijelen­A z Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság ma ünnepli második születésnap­ját. Két esztendeje, hogy Algé­ria lakossága népszavazáson erősítette meg a több mint hét­esztendős háborúban kivívott függetlenségét, és ezt Francia- ország is ünnepélyesen el­ismerte. Július 5-ét nyilvání­tották az algériai független­ség napjává — annak a nap­nak évfordulóját, amelyen a francia gyarmatosító hatalom partra szállt fekete csizmás katonái 134 évvel ezelőtt elfog­lalták Algír városát. Ez az emlékeztetés nem vé­letlen. A függetlenségi évfor­duló ünnepén emlékezni kell arra a napra is, amikor Husz- szein bey algériai uralkodó kapitulált a francia túlerő előtt; a több mint 130 eszten­dős gyarmatosítás öröksége ugyanis rányomta bélyegét a független Algéria első két esz­tendejére is. Amikor a két év alatt megtett út eredményeit mérlegre tesszük, nem lehet másból kiindulni, mint abból a drámai helyzetből, amelyben Algéria az államépítés munká­ját, a szuverenitás el^ő lépé­seit megkezdte. A független­ség kivívásáról tudósító jelen­tések annak idején nemcsak a nép örömujjongásáról számol­tak be, hanem arról is, hogy például Oránban a „fekete lá­búak”, a hódító katonák utó­dai és örökösei, az „elkésett” ultrák még tűzharcban álltak a városba behatoló algériai csapatokkal; még füstölögtek az OAS terroristái által fel­gyújtott üzemanyag-raktárak... A városok utcáit még eltorla­szolták a plasztikbombákkal felrobbantott iskolák, kórhá­zak, középületek romjai. A köz­igazgatás megbénult. A gyárak bezártak, a függetlenség ki­keik, fogjuk meg, mert a szak­ipar lemaradt! Megtettük né­hányszor, de még köszönetét sem kaptunk érte. A jutalom pedig azoké lett, akiknek bese­gítettünk. Elnézést kérek, de ezt a „tit­kot” nem volt szívem megtar­tani magamnak. A hallgatás most Bozókiék kárára lenne. Nyomozunk a főmérnökkel A központba azért elmentem. Az igazgató Egerben, a főmér­nök tárgyal, várni kell. Né­hány perccel később azonban már Csíki Andor főmérnöknek tehetem fel a kérdést: mi az nka a határidők csúszásának? Fiatal ember a vállalat fő­mérnöke. Nyíltan, őszintén be­szél, bár előbb magánvélemé­nyét hangoztatja: nem kapnak segítséget sehonnan; csak nem egészen tárgyilagos bírálatot. Érzem, a megjegyzés az újság­nak is szól. Nézzünk hát a dol­gok mélyére! A vállalat azt kérte, hogy a különböző szerveknél dolgozó szakembereket irányítsák át hozzájuk „kölcsönben”, néhá'ny hétre. Csak Ígéretet kaptak. Néhány helyen ugyan kint jár­tok a „megyeiek”, a szakem­berekhez azonban mindenki ragaszkodott. Más megyek pát­riájára hivatkozik, ahol ez az it járhatónak bizonyult. He­tesben azonban...? — Az elkeseredés beszél a főmérnök elvtársból? — kér­jem. — Az — mondja azonnal. — réljes mértékben elkeseredett fagyok. Nézze, van összesen 45 festőnk. Akármit csinálok, ak­kor sem győzik a munkáit L 200 000 forint értékű festést kellene alvállalkozókkal elvé­geztetnünk, hogy utolérjük ma­gunkat. A magánvélemény így csa­pott át a vállalat főmérnöké­nek véleményébe. És a tervek Közel ötszáz lakást kellene megépíteniük ebben az évben a központi keretből. Nem megy. Bár a lemaradás orszá­gosan ia súlyos, ez a vállalatot nem vigasztalja. A július 1-i határidő a negyven lakásnál tíz napot csúszik, a következő épü­letnél már egy hónapot számí­tanak, de a gyöngyösi szak­rendelő intézet sem lesz kész szeptember végénél hamarabb. Lemaradás, határidő-eltolódás mindenütt. Miért? A főmérnök szerint két oka van. Az elsőből következik a második. A terveket későn kapják meg, a speciális anya­gokat nem tudják megrendelni emiatt, ezeknek az anyagokmik pedig 100—120 nap a leszállí­tási idejük. Májusban kapták meg olyan tsz-építkezés ter­veit, amit augusztusra kellett volna elkészíteniük. Mit lehet ilyenkor tenniük? És akkor ál­landóan csak a sürgetés érke­zik hozzájuk, különböző fóru­moktól. A későn érkezői tervek miatt keletkezett az első féléves le­•szágoa elsőként sleiigazgatósága ozgalmat a üzemért hozzáértésről és a vállalások céltudatos, tervszerű megvaló­sításának szándékáról tettek tanúságot A vállalat központjának fő­mérnöke után a társ-üzletigaz­gatóságok képviselői a dicséret és az elismerés hangján szól­tak az egriek eddigi munka- sikereiről és az újabb vállalá­sokról. Simon Antal üzletigaz­gató zárszavában elmondotta, hogy a hasznos javaslatokkal kiegészítik a szocialista szer­ződést és kérte a brigád- és osztályvezetőket, hogy a mos­tani elhatározás szellemét tu­datosítsák az emberek között és annak a reménynek adott kifejezést, hogyha a 600 dol­gozó a közös célkitűzésért egye­sült erővel dolgozik, akkor biz­tos a siker. maradásuk, azt behozni pedig már nem sikerül. Az ostor vé­ge mégis a vállalaton csattan. Hol a megoldás? Bizony a terveknél kell kez­deni. Érvényt kell szerezni a rendeletnek, amely szerint a következő évi építkezések ter­veit az előző év december vé­géig, hiánytalanul át kell adni az építő vállalatnak. Ez az egyik, a legfontosabb. Persze, az országosan meglevő szak­munkás-hiányon ez sem segít. Mert még ez után is megma­radhat az alvállalkozói prob­léma, a szerelési anyagok szál­lításából fakadó nehézségek lehetősége. És akkor? Nincs más hátra: a nagy­üzemi módszereket kell minél előbb megvalósítanunk. Hogy zavartalanul építhessünk há­zakat, előbb házgyárat kell épí­tenünk. És addig? Nos, a szer­vezés körül azért még nincs minden rendben. Ilyen vonat­kozásban még van mit söpör­nünk a saját házunk táján. G. Molnár Ferenc Eddig még betartották a ha­táridőt. Ha nehezen is, ha fog­csikorgatva is, ha „rá is kellett húzni”, de Bozóki István mű­vezető munkahelyén, Gyöngyö­sön, a déli városrészben a ha­táridővel nem volt baj. — Ha kisbalták potyognak, akkor is tartjuk a határidőt — mondotta június elején Bozóki István. Ott álltunk a 8/8-as jelű, negyven lakásos épület előtt, aminek július 1-re kellett volna elkésizülnie. A feltételes mód használata most már azt is el­árulja, hogy1 az erős fogadkozás csak szó maradt. Miért? Néz- *ünk a kérdés mögé. Felelőtlen kijelentés ; t Július 1-én reggel ott voltam az épületnél A pincesoron , villanyszerelők dolgoztak, szid­ták ezt, szidták azt. A bekötés- j sei elégedetlenkedtek. A par- j kettősök a magnezit-padló előtt vakarták a fülük tövét, cipő­jük orrával „kóstolgatták” a padló minőségét. Rámenjenek a parkettal, ne menjenek rá? . Ez volt a «agy kérdés. Űj ; anyag, új technológia, még hi- : ányzik hozzá a teljes biztonság. A lakók sem dicsérik az új módszert, mert a parkett nehe- zen akar a helyén maradni né- . hány lakásban. A betört ablakszemeket nem ' lenne nehéz pótolni, de még az ablakkeretek is festék után só­hajtoznak imitt-amott. Szóval: van még munka bőven. Bár az épületet június 30-ra készre je­lentették, legalább tíznapos el- 1 csúszással kell számolniok. _Nálunk a batáridő most má r törvény! Visszaidézem magamban Bo . ®öki István művezető öntudat­tal telitett kijelentését, és cso­dálkozva nézék szét magam kö­rül. Nem értem.. Mi történt? Az egyik ok: sértődöttség •- Már vártam magát! — ez- fcel fogadott a művezető. — Hát... baj van! Né.zük egymást. Érzem, ne- hezentehet most szóra, magya­rázatra bírni. Mintha valami megkötődött volna benne, ke­ményen, szilárdan, akár a ce­ment. — Hol tolt a hiba? — Kisbalták nem potyog­tak — ráncolja a homlokát — bár inkább az történt volna. De a sok kútoaltából egyetlen nagybalta lett. Itt a baj. Erről azonban ne engem kérdezzen. Menjen a központba. Mégis maradok. Szeretnék a titok nyomára jutni. Előbb azt hallom, hogy a csúszás oka az „oxíd”, amiről kiderül hogy a magnezit-padló egyik anyaga. Két hétig álltak a parkettázás­sal a hiány miatt. A magyará­zat azonban nem elégít ki: más­kor is voltak már szorult hely­zetben Bozókiék, mégis kivág­ták magukat. Most bizonyultak volna csak tehetetlennek? — Csak magának mondom — nézi a szemembe erősen — én már nem állhatok oda az em­berek elé: No, magyar gyere­Az iparágban 01 a» ÉMÁSZ egri ü indított m a szociálist Tegnap délelőtt tanácsko­zásra Egerbe hívták az ÉMÁSZ egri üzletigazgatóságának szo­cialista brigádvezetőit, a válla­lat központjának, valamint a salgótarjáni és miskolci társ­üzletigazgatóságok vezetőit. A tanácskozást Vincze Fe­renc párttitkár nyitotta meg, majd Divíaczky Gyula mérnök, a szakszervezeti bizottság tit­kára ismertette az idén alakult 37 szocialista brigád vállalásai­nak összesítéséből készített üz- letlgazgatóságl célkitűzéseket. Molnár József főmérnök kifej­tette a szerződéstervezetben foglalt célkitűzések megvalósí­tását segítő vállalati elgondo­lásokat. A tanácskozás mintegy 90 részvevője közül 22 dolgozó mondta el javaslatait és észre­vételeit. A felszólalók szakmai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents