Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-30 / 177. szám
Á lahosság ssolggálatáham CT? Látogatás a Füteesnbonyi Vegyes Ktsz-beif RANGOS, emeletes épület terpeszkedik a füzesabonyi Hunyadi utcában,,. A tágas portán kalickázott bükkhasábok: — Külföldről kaptuk, az export szőlős és narancsos ládák anyaga. Gépzúgás: — Két műszakban dolgozik a szalagfűrész. Motorpufogás: — Danúviát, Pannóniát is javítunk... Az emeletről zeneszó. Egymással keverednek a különféle dallamok: — Január elsejétől működik a rádió-, televízió-szerviz. A furgonnal 53 földművesszövetkezeti felvevőhelyről szállítjuk be az elromlott készülékeket, s visszük vissza kijavítva a járás községeibe.,, Az elnök, a műszaki vezető nincs idehaza — Egerben sza- ladoznak anyag után — a főkönyvelőnél éppen ellenőr van a bankitól. Németh Sándor marad hát velem, ő „fogad”: a műszaki vezető helyettese.., Szabadkozik, két esztendeje sincs még a ktsz-nél, inkább csak a jelenről tud beszélni. Arról kérdezgetem hát a Poroszlóról ideszármazotf embert: — Főleg építőipari munkákkal foglalkozik a Füzesabonyi Vegyes Ktsz... Kislakásokat építünk, javítunk, jobbára magánosoknak, kisebb részben csak a közületeknek. NÖ KOPOGTAT, lép be az ajtón. AZ általános iskola gondnoka: — Elkészülnek-e? — Ahogy megígértük. Szeptemberig befejezzük az összes belső munkákat. A többit később, de az már nem fogja zavarni a tanítást. Nyugodt lehet ... Az asszony elmegy. — Hiába, egyszerűen nem bírunk a közületi Igényekkel...! Annyi a magánjellegű megrendelésünk. hogy alig győzzük! Erre az esztendőre 35 családi ház építését vállaltuk. 14-et már átadtunk belőle, másik nyolccal a jövő hónap közepére végzünk, azután meg a többivel. Sor kerül mindre. Megy ez elég jól, tartani tudjuk a határidőket, s a minőség ellen sem volt még eddig különösebb panasz. Csak a mozaiklap miatt, de annak görbesóge nem rajtunk múlik... — Merre építkeznék? Dossziékat keres elő, bennük egy-egy új megrendelés, egyegy új ház teljes dokumentációja: — Poroszlótól Füzesabonyig, Kereesendtől Egerig.,, Milyenek a házak? — Két, három szobásak. Ál» tálában fürdőszobával, kő, kő» beton alappal, téglából inkább, vagy salakblokkból, A vályog már lassan eltűnik • • ■ (Még mindig van 10 százalék!) möT szakít a főkönyvelő, Marosi László. A terveket hozza: — Több mint kilepemiliié forint erre az évre. Hogy állunk az első hat hónap után? A lakossággal szemben nincs semmiféle tartozásunk, lényegesen túlteljesítettük a terveket, akár csalt az expertládák- nál, közületi lemaradásunk van csupán. 342 QQO forint. Dg év végére majd behozzuk azt is! Németh Sándor végigvezet a szövetkezet portáján... — Ä „törzs”-épület együtt nőtt a ktsa-szel. Valamikor földszintes volt, néhány kis műhellyel, de már úgy készült, hogy később emeletet lehessen rá húzni. Meg Is került valóban ...! üj műhelyek nőttek a többiek mellé, fürdőikkel, öltözőkkel. A háztartási kisgép-szerviz, ben egy fiatalemberrel, de öreg taggal találkozunk. Bocsi Lajos. — Egy évvel az alakulás után kerültem a szövetkezetbe, de mások elbeszéléséből a kezdettől fogva ismerem. Kevéske emberrel, néhány részleggel indult: a tagok úgy adták össze megtakarított pénzüket, meg a szerszámukat. A régi tagokiból alig van már valaki, s az egykori részlegek ié leváltak, javarészt az átszervezésekkor. Üjak jöttek helyettük. Üjabb emberek, újabb részlegek... A tíz részlegben dolgozunk ma már vagy más- félszázan... Mire visszaérünk az emeleti irodába — motoros útjáról megkerül az elnöki is. Bíró Károly. KEZDETTŐL fogva vezeti a szövetkezetét. Tőle kérdezem még a múltat, faggatom a je lenről, s kutatom a jövőt. — Nem volt könnyű idáig jutnunk, sok akadályt, sok problémát kellett leküzde- niink. Átszervezések. Űj profilok. Oj emberek. 1951 óta sok minden történt.. Mostani tiszta vagyonunk 1 155 000 forint. KjOO formt a szövetkezetben az átlagkereset. De gok dolgozónk kétezret is megkeres he von (a, séf többet. Tavasszal akadt olyan is, akinek 4359 forint volt a borítékban... Mégis nagy g vándorlás ,., Sokan elmennek jobban fizetőbb helyre; ahol órabér vgn és nem teljesítmény.,. itetezám- hiánnya! küzdünk mo§t is. Nyolc-tíz ember kellene, szakmunkások és segéderő. Az Idén öt ipari tanulót kerestünk, egy sem jelentkezett,,. A lakosság részéről nagyok az; igényiek, egymás után jönnek a megrendelések. De ahhoz munkaerő — és anyag is keltene! Nem mondok újat; baj van az anyagéi» látással,.. Sokszor hiánycikk a pádsgövet, a nádpalló, a fával égetett mész, a faragott gerenda. kevés a tégla, NyékJád» haza nem szállít kavicsot. De más egyébért is eredménytelenül kell szaladoznunk; villany- szerelési cikkek után, most meg éppen paláért- Egerben nem kaptam, délután Gyöngyösön próbálkozom,,, Nagy aa idei tervünk, nagyobb mint tavaly volt. A tavalyi év utár 200 ezer forint volt a nyereségünk — az idén, már idáig megvan a 170! Szeretnénk jövőre 30 napot osztani... A SZEKRÉNY tetején ván- dorzágzló. A megyei pártbizottságtól kapták az 1963-as eredmények után, a lakosság részére végzett kimagasló építőipari munkáért... — Beszélgetünk róla, hogy a részlegek közül csak az építőiparit hagyjuk meg. Járási szinten dolgozó szövetkezet leszünk. És úgy igyekszünk, hogy elégedettek legyenek velünk ezután is...! Gyóni Gyula Jómódú gazdák lettek... Kéf évvel az egyesülés után Andornaktályán mar kezdi Mancika, most képzelje el, hogy egy magányos szigeten vagyunk! A RÉGI MADOMÉPÜEÉT falát megviselte már az idő, ráférne a tatarozás. A kopott fahíd ia meginog a gyalogjáró iába alatt, szinte érthetetlen, hogy minden különösebb veszély nélkül elbírja még a traktorokat is. Az udvar a mindennap} munka rendetlen» ségét tárja az ember elé: szerszámok, ládák, fahasábok, gerendák néma méltóságban. Egy-kéf ember tesz-vesz csak az udvaron, az irodában pedig számológépek, írógépek kattognak; készül a jelentés, a beszámoló. Az elnököt keresem, aki ró» ftí ismerősként fogad, irodája» ba vezet. A lehúzott redőnyök között fénysávok világítják be a szoba bútorzatát, mozgásunk zaja pedig elhal a puha szó» pyegeken, Ha nem ismernénk egymást évek óta, valószínű zavarban lennék, hiszen a kopott malomépület, az Éger-patak mentén, beiül „mesepalo- tát" rejteget. Ilyesmiről beszélgetünk mi is először. Az elnök, Ceijra Mikiét el menő ia, hogy es ideig csak a belső berendezésekre fűtötte erejükből, de hamarosan hozzáigazítják a külsőt ia, Már gyűjtögetik a pénzt az andarnaktályai Búzakalász Termelőszövetkezet irodaházának tatarozására. Ügy tervezik, hogy a szövetkezet külsőleg is mutassa azt, hogy ebben a gazdaságban jól mennek a dolgok, a tagoknak van miből élniük, és van miből építkezniük. HOSSZÚ SZÜNETET tart aztán az elnök. Arról érdeklődöm, hogyan sikerült azokat a nehézségeket leküzdeni, amelyek a két tsz egyesülésével jártak, és azokat a problémákat megoldaniok, amelyek főleg a volt Petőfi Tsz-nél előfordultak? Mosolyogva hallgatja kérdéseimet, szinte látni, örül annak, hogy úgy beszélhet) erről a dologról, mint régi történetről, a szövetkezet gyermekbetegségéről. — Két évvel ezelőtt egyesült a falu két gazdasága — magyarázza. — Ügy gondoltuk, hogy ha egyesülünk, köny- nyebben haladunk, hiszen addig sok baj volt az andomak- tályaiakkal. Különösen a Petőfi Tsz „gyengélkedett”, nem tudtak ötről-hatra haladni. Az egyesülés utón kezdetben nehezen indult a munka, de aztán belejöttünk. Már az első év végén 40 forintot fizettünk egy munkaegységre részesedést és félmilliót tartalékoltunk. Emellett 101 hold szőlőt és 25 hold málnást is telepítettünk. így mondja ezt az elnök, majd szünetet tart, s rágyújt egy cigarettára, A cigarettafüßt egy PillanaUg eltakarja arcát, s§ü- pán kesét lakét látni, amint a z iratok könptt nrntat,., ™= Erpsen kellett kezdetben fogni a gyeplőt, a a ßröYetke» zetj életet irányító körmány* rydat, mert sok vqjt a hiba, a baj, a probléma- Sokan csak s§ját érdeküket nézték, sajnos, ezt úgy elégítették ki, hogy a közöshöz nyúltak. DB MA MÁR «- ahogy aé ejpöktői megtudom — ilyen nem fordul elő. Ami fegyelmezetlenség van, az az ittasságból fakad. Ma már nem gond a vasárnapi munka meg» szervezése sem, ha . éppen szükség van rá, Most legutóbb Varga Sándorék 4 vagon takarmányt hordtak be. Elvégezték, mert tudták', az állatokról van szó, amelyet az idén vásároltak drága pénzért, Jelenleg olyan állatállománnyal dicsekedhetnek, arrie» íyet bárki megnézhet, Nemi lesz gond ebben az évben a hízóéUat-leadási tervük telje» sjtése, Ha esne egy kis eső, a közeli napokban, olyan termést tudnának betakarítani, amilyen még a szövetkeze' történetében nem fordult old, A kukoricatáblák tiszták gon- dogottak, de ilyen a szőlő I», amelyről külön kell beszélni Ebben az évben is telepítettek nagyüzemi módon hetven holdat és nyolcvan hold gyümölcsöst. Annyi fürt van a termő szőlőtőkéken, hogy már nem lehetne rá többet kötözni sem, Andomaktályán az elmúlt két év alatt gyökeres változás történt. Kibékült az alvég a felvéggel, — máskor még házasságot sem kötöttek — és mindenki becsületesen kiveszi részét a munkából. Ennek látszata is van, hiszen 400 ezer forint értékben — saját erőből — még gépszín-építésre is telik, annak ellenére, hogy sóit pénzbe került a telepítés, a génvá§árlás> g egyéb möß beruháéás. *>— A munkával nepn volt itt baj azelőtt gém - magyarázza az elnök — csupán a rnimkg» fegyelemmel és a munkaszervgzéssel: Ezen .sikerült változtatnunk. Tgvaly ötmillió soo ezer fprjpt vplt a szövetkezeti állóeszköz értéke, az év végén pedig a tepv szerint nyolcmillió 150 ezer fprmt lesz. De lehetne ennél több iß, his2®1 11,8 sajáterő-beruházásokat még nem is vettük számba. Ahogy hirtalenjéből és nagy* .iából összeadtuk a számokat, 9 miiüó forintra jött ki ez az összeg, amely közel hárommillió forint évi gyarapodást jelent, Az ember elgondolkodik, különösen az, aki régen figyelemmel kíséri ennek a szövetkezetnek sorsát. Az emberek ebben a szövetkezetben ma már szívesen, kedvvel járnak dal gozni, s olyan emberekből tevődik össze az élgárda, mint NemesiH latvénné, Marczís Séndorná, Bőgős Jánosáé, Jn- nopica Jénámé, Babtisztn Jár zsefné, Pál Andrásné, Bányai János, Bán József, Szabó Gusztáv, Kováes Károly, Lóczi Mihály, ipacs András, Broke,i László és a többiek, alak élen járnak minden feladat elvégzésében, bármikor számíthat a szövetkezet munkájukra. BŰC8ŰZÓUL MÍG arra két az elnök, azt is írjam meg, hogy augusztus 1-től két főiskolát végzett mezőgazdasági szakember jön hozzájuk dolgozni. Már várják őket, s ha egy év múlva, vagy a zárszámadáskor ismét arról beszélgetünk, mennyivel sikerült előbbre jutni Andomaktályán^ biztos, hogy az ideinél is nagyobb sikerekről, eredményekről tudnak majd beszámolni. Fpzekas István Törpevízmű-társulat létesül Szihalmon Régi tervük ég vágyuk már száhalmiaknak a község ivó- vízellátásának megoldása. A község lakossága ugyanis mind ez ideig egészségtelen, ásott kutakból kapta az ivóvizet, amely orvosilag, közegészség- ügyi szempontból is kifogás alá esett. A lakosság vágya és jogos kívánsága végül valósággá vált, amikor megjelentek a községben a kútfúrók, és néhány hónapon át tartó munkával 350 méteres mélységben egészséges, 28 fokos meleg vizáét találtak. A kútfúrás költségeit községfejlesztési alapból biztosította a község lakossáKét kasza és a gép ELLESETT KERTI PILLANATOK . jú Népsportot olvas. Biztosan a Dózsa—Fradi mérkőzés eseményeit idézgeti magában. Egy másik pádon két férfi, alig múlhattak húszévesek. Egyikük végigfeküdt a padom, papucsba bújtatott lábát is feltette, a feje mellett két vékony mankó. A társa a pad végén ül, alig van helye. Nem beszélnek. Táppénzesek lehetnek. A gyümölcskolosszusokat kö- rülkarikázó görög óriás amforák alkotta száraz, víztelen szökőkút bántóan hamis és víztelenségénél fogva is ordí- tóan erőltetett, természetellenes képe mellé sehogyse illik az a két fiatal asszony, aki egy fehér fodrokba öltöztetett kislánnyal játszadozott a szabadtéri színpad sárga, rácsos kerítése mellett És mégis, az egész így együtt, valami múlt századbeli zsánerképre emlékeztetett. Kicsit szi- ruposan, kicsit idillien, kicsit bosszantóan. Apropó: bosszúság...! Miért kellett annak a bitang fűvágó motornak bedöglenie? Miért leéli annyit mérgelődnünk az ember könnyebbségére megálmodott és elkészített gépek miatt? Ékszíj-bosszúságok a kombájnokon, fogaskerékbosszúságok a traktorokon és most ez a gondolattársítást kiváltó fűvágó... Hány évig tart még a kézi- kasza győzelme a gép fölött? A z ördögbe a múlt század- ^ beli, hamis idillű, kézí- köszós zsánerképekkel! Nagyon dühös lettem. G. Molnár Ferenc l ga, s így 416 ezer forintért jó ivóvizet nyertek. A sikeres kútfúrás még mindig nem jelent végleges megoldást, hiszen víztornyot is kell hozzá, építeni, ki kell építeni a vízvezeték-rendszert, é5 mind több igény van arra is, hogy a magánlakásokba vezessék be a vizet. Mindez több millió forintos befektetést igényel, s a szihal- máak rádöbbentek arra, hogy ennek megvalósításához társadalmi összefogásra van szükség; megalakítják a törpevízmű- társulatot. A községi tanács tagjai hozzáláttak a szervező munkához, és körzeteikben szervezik a társulat tagságát, A társulat megalakulása után kezdenek a víztorony és a vezetékhálózat kiépítéséhez. A társulat munkáját és pénzfedezetét az. állam is támogatja azáltal, hogy a befizetett pénzösszeg 20 százalékát külön támogatásként) adja a társulat beruházásai részére. Kisvendéglő — kis hibával Kezet akartam mosni étkezés előtt... Körülnéztem az étteremben, kisétáltam az udvarra is, de meglepetésemre — az egyébként jó hírű p étervásári kisvendéglőben — sehol sem találtam rá a vízre. A felszolgáló biztatott: próbálkozzam talán a söntésben... A csapos valóban intézkedett is menten: az udvari folyosó sarkában levő kis állványkára kivitetett kollégájával egy lavór vizet. Szappant, törülközőt is Ígért, de azt sem én, sem a többi várakozó nem győzte kivárni... Békés ember vagyok, nem csináltam „ügyet" az esetből, nem kértem a panaszkönyvet. Hittem az időközben előkerült vezető szavaiban: miszerint mindez csak átmeneti nehézség, a viz már megvan, csak a bekötésére kell még egy kicsit várni... Ö mondta, biztosan így lesz ... De vajon addig lavór, szappan, törülköző sem lesz külön kérés nélkül, delente a pétervásári kis- ■ vendéglőben?... (~rU) IV em termelési kérdések- ’ ről akarok polemizálni. Néhány röpke perc rögzítésére vállalkozom csupán. Ügy adom vissza, ahogy az élettől kaptam: keresetlenül. Ha a rekkenő nyári hőség kergetett volna a nagy lombú fák alá, az sem lett volna csoda. De arra vitt az utam, a kerten keresztül, mert a hivatalt, amellyel dolgom akadt, csak így közelíthettem meg. A hétágra sütő nap elbégyasz- tott, gondoltam, lopok magam- . nak néhány perces pihenőt. Leültem az egyik strandcsíkos padra ott, ahol három ember a füvet kaszálta. Gyermekkorom óta furcsa nosztalgia él bennem a kaszálás iránt, talán éppen azért, mert városi kő- rengetegben telt el eszmélésre serkentő ifjúságom. Aztán, bevallom, nagyon szeretem a frissen kaszált fű nyers illatát: Néztem a kaszásokat. Hárman voltak, úgy hatvan év körüli emberek. Kettő közü-. lük kalapban, rövid ujjú nyári ingben. Ha nem a kasza villan meg lendületes karcsapásaik nyomán, nyugodtan nézhettem volna őket időt töltő, cigaretuízó nyugdíjasoknak, vagy autóbuszra váró turistáknak. A harmadik férfi meztelen felsőtestén olajosán csillogott a napsugár a barna bőr visszfénylő foltján. Kopasz feje tetején nem volt kalap, ö abban is különbözött a másik kettőtől, hogy neki a hivatal kasza helyett motoros fűnyírógépet utalt ki. Ez a fűnyíró azonnal a csó1 nakmotorokra emlékeztet. Még a beindítása is azonos: a tár- csakerékre rá kell csavarni a keskeny bőrszíjat, aztán egy rántás és .. ■. a gép köhögve harákol, csak éppen a motor egyenletes pufogása marad el. Nem gyújt. Emberünk azonban nem. hagyja magát, néhányszor megismétli a kísérletet. Eredménytelenül. A kaszások közben ünnepélyes lassúsággal lendítik karjukat, aztán megállnak, megfenik a kaszát, közben a kalap karimája alól odapislantanak a harákoló gép felé, amelynek két karja úgy nyúl rézsútosan a magasba, .mint a gyerekkocsiké. Bár arcizmuk sem rán- dul,- kajánkodó fény villan a szemük sarkában. Vélemény ez az asztmásán köhögő, makacs gépről. A kifait kasza újra fél- karéjra lendül, hersen a nyers fű. és úgy omlik szabályos rendre, mint az egymás mögé állított kártyagúla sora — ötlik fél emlékezetemben a gyerekkori kép. A motoros fűvágó férfi sem hagyja azért magát: kulcsot vesz elő az Összecsavart zsákdarabból és néhány nekifo- hászkodás után kiszereli a gyújtógyertyát. Nézi, forgatja, a szájéhoz emeli, belefúj, megint megnézi, újból a fény felé tartja, aztán ismét belefúj, A közelebb álló sportkockás inges a sípoló hangra felfigyel, még a kaszálást is abbahagyja. Benyúl a zsebébe és kivesz egy dohánytárcát, egy valódi, húsz évvel ezielőtt látott „dóznit”. Alig hí szele a szememnek. Van még ilyen? És cigarettát csavar. Lassú mozdulattal pödri meg, a szájához emeli a papírt, megnyálazza, azzal a hármon i- kázó mozdulattal, amit olyan régen láttam már. Arra gondolok: régi szertartás ez, minden mozdulatnak megvan a sora és a szabálya, és a dohányzás szenvedélyének öröme már itt, a felkészülésben is kinyílik. „Étvágyat” kelt a nikotin keserű ízéhez. Közben a motoros fűvágó visszacsavarja a gyújtógyertyát, de nem nagyon bízhat a sikerhez, mert mielőtt, a tárcsaszíjat kézbe venné, elmegy vizet inni. Csikké ég le a cigaretta, mire visszaér, ö már kész cigarettára gyújt rá, s míg az első slukkot leszívja, gyanakodva vizslatja a teknősbókához hasonló masináját. Ahogy kifújja a száján a tömött füstoszlopot, az sóhajnak is beillik. ; A motor csak hörög., Egyszer, kétszer, háromszor, sokszor. — Vidd be a MÉH-be, adnak érte két pohár sörre valót! — tanácsolja a harmadik kaszás, nem is titkolt gúnnyal a moso» lyában. , — Fiatalakmak való ez, akii . szeretnek vele bajlódni — ad r ja meg magát a sorsnak a ma s toros. A kialudt cigarettavé- . get kiköpi a szájából. — Ad; 1 egy cigarettát! A Kossuth sárga, érdes pa- 1 pírcsomagja lendül felé. Ahogy , rágyújtott, máris megragadja • a motor két fogantyúját, és megindul a sétaút irányéba. — Nézd már, tolja a gyerek- i kocsit! — mutat rá a Kossuth- > csomagos és a fa alatt álló tár- 1 sára nevet. 1 — Ülj fel a traktorodra, hé! — röppen utána a jó tanács a fa alól. p'mberünk azonban gyors léptekkel egyre távolodik. Arrébb megáll, sértett önérzete nem hagyja nyugodni, megint csak piszkálni kezdi a gépét. Eredmény sehol. A másik kettő némán figyeli a küzdelmet, amiből a makacs gép kerül ki győztesen végül is. De a gép nem sokáig kérkedhet dacosságával, mert kezelője megiramodik vele a kert kijárata felé, aztán elnyeli Őket a feljáró rézsűje, A kaszásoknak nincs tovább mit bámulniok, az egyikük kiköp, aztán szinte egyszerre mozdul a válluk, a csípőiük, a karjuk. Hersen a fű a suhintás nyomán. Nézem a kertet. Amott egy kék inges, fekete nadrágos if-
