Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

cA Qíépú jsáq kérdez : Kv\WW'" 's ^V\\\V\\\\\\\\\\NV'''v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v«\ Válaszol az egri Gárdonyi Színház új igazgatója lyen előnyöket jelent az a körülmény, hogy két színhá­zat irányít egyszerre? — Nagyon sok előnyt jelent ez mindenki számára. Meggyő­ződésem, hogy nyer a közönség, a színház, a színészek, de maga a művészet is. Magyarországon ugyanis jóval több a színház, mint a jó színész és a színházi szakember. Az erőiket tehát összpontosítani kéül és össze­hangolói a két színház műso­rát. Hányszor küszködött az egri színház, de a miskolci is egyeztetési nehézségekkel, hányszor kellett megalkudni egy-egy szereposztásnál — mert nem volt megfelelő szí­nész — s ennek mindig a kö­zönség, a művészi színvonal látta a kárát. S milyen nehéz volt egy-egy vendégművészt kapni, ha beugrásra volt szük­ség... Szeretném előrebocsátani, hogy az egri és a miskolci lesz az ország két legszebb, legmo­dernebb vidéki színháza. A két színpad méretei között nem nagy a különbség, így lehető­vé válnak a díszletcserék. Bár az egri színháznak továbbra is megmarad önálló gazdasági el­számolása, de az egy kézben futó vezetés lehetővé teszi, hogy például: Egerben bemu­tatták az elmúlt szezonban Az igazi című zenés vígjátékot, a következő évadban Miskolcon is bemutatjuk, de ott már nem kell költeni díszletre, jelmezre, átvisszük az egészet Egerből. S természetesen ugyanezt tesszük fordítva is. Az egri színház a Leányvásár teljes díszleteit és jelmezeit kapja majd Miskolc- tól. így mindkét színházban nagyobb összeg marad egy-egy bemutatóra, s gazdagabb, fé­nyesebb lesz az előadások ki­állítása. Es most beszéljünk a művé­szekről. Egerben az Egri csil- ngokkal avatjuk fel az új szín- íázat. Ha például valamelyik szerepre Egerben nem találunk negfelelő színészt, hozunk Mis­kolcról. A szereposztásnál te­lát nem harminc, hanem íyolcvan színész között válo­gathatunk. S míg Egerben a két színház legjobb erőinek bevonásával Gárdonyi művé­nek színpadi változatát játsz- szuk, addig Miskolcon nagy­operett lesz a műsoron, ahol természetesen Lehóczky Éva lép fel vendégként. A két szín­ház Irányítása így teszi lehe­tővé hogy Kovács Mária, De­meter Hedvig, Simon György és a többiek Miskolcon is fel­lépjenek, Egerben pedig tapsol­hat a közönség a régi kedves ismerősöknek, Szabó Rózsának, Szabadi Józsefnek, Varga Gyu­lának és Gyuricza Ottónak is, nem beszélve azokról a kiváló miskolci színészekről, akiket majd csak ezután ismer meg Eger és Heves megye közönsé­ge. Sőt, még tovább megyek egy lépéssel. Az Egri csillagokat a jövő évadban a miskolci színház tűzi műsorára, és akik Egerben jól játszották szere­peiket, Miskolcon is sikerre vihetik azt. Mondhatok egy el­lenpéldát is: Miskolcon tervez­zük a Rozsdatemető bemuta­tóját Ha sikere lesz, eljátsszuk az egri közönségnek is. Ügy gondolom, nem kéll to­vább bizonyítanom, milyen nagy lehetőség rejlik a színé­szek, rendezők, karmesterek és koreográfusok cseréjében. S hozzáteszem, hogy mindez egy­általában nem sérti a két szín­ház önállóságát. Az egri színé­szek miskolci fellépésükért, a Déryné Színház művészei pedig egri szereplésükért külön díja­zást kapnak. így legalább a legjobbak egy kissé megközelí­tik mad a fővárosi színészek fellépési és egyben kereseti le­hetőségeit. A színész számára ez utóbbi sem közömbös. A közönséget természetesen majd csak az előadások győ­zik meg. ízelítőül szeretnénk hallani az 1964/65-ös évad műsortervét. — Végleges műsortervet még nem mondhatok. Sok függ at­tól is, hogy mikor lesz kész a színház Vegyük hát sorba a szóba jöhető darabokat Az Egri csillagokkal kezdjük az évadot. Szeretnénk ebből hagyományt csinálni: Egerben minden évadkezdéskor Gárdo- nyi Géza művére, az Egri csil­lagokra megy fel majd a füg­göny. Október 4-én lesz Ma­dách Imre halálának 100. év­fordulója Ügy érzem, minden magyar színháznak kötelessé • ge adózni az egyik legnagyobb magyar drámaíró emlékének- ezért eljátsszuk Az ember tra­gédiáját. Még ez évről komoly adóssága is van az egri szín­háznak. Az egész világon ün­nepelték Shakespeare születé­sének 400. évfordulóját. Mi a Rómeó és Júlia bemutatójával törlesztjük ezt az adósságot. Választ keresünk korunk legégetőbb kérdéseire: ezért be­mutatjuk Tolsztoj Háború és béke című művének színpadi változatát. Szóba jött még Ber- náth Shaw Pigmalion-ja, Ten­nessee Williams A vágy villa­mosa, Arbuzov Irkucki törté­net-e. Tervezzük még Németh László A nagy család című drámájának bemutatását, de az is lehet, hogy az író Papucshős című művét visszük színpadra. A vidámabb művek kedvelői­nek tűzzük műsorra Heltai Je­nő Tündérlaki lányok. Molnár Ferenc Olimpia című művét, de sor kerülhet Lope de Vega A kertész kutyája. Beaumarchais Figaro házassága. Sartre Szó­kimondó asszonyság, Gyárfás Miklós Kisasszonyok a ma­gasban és esetleg Rauf Beracki Esemyős király című színpadi művének előadására is. Az operettek közül Jacobi Leányvására, Fali Leó Sztam- bul rózsája, Tárnássy Zdenkó— Baróti Álomkastély című mű­ve kerül műsorra. — A vezetésen túl milyen változás lesz még a társulat­nál? — Nem lesz nagy mozgás. Vajay Erzsi, Máriássy József, Bence István, Garad József, Mendelényi Vilmos megválik a társulattól. Antal László Mis­kolcra szerződött. így ő nem ment messzire. — Mikor kezdődik a sze­zon? — Szeptember 5-én kezdünk. Tájelőadásokon játsszuk a Csárdáskirálynőt és a Jegy­gyűrű a mellényzsebbein című vígjátékot. Ami pedig az egri kezdést illeti, csak annyit mondhatok: ígéretünk van az építőipartól, hogy november 7-én ünnepélyesen felgördülhet a függöny. ★ Reméljük, így lesz, s végre már a társulat és az épület, sok viszontagság után, méltán arat sikert, s a két színházat irányító egy vezetés valóra váltja az előre jelzett művé­szi elképzeléseket. (márkusz) A diktátornak is van felesége! ★ Amikor egy nő azt mondja neked: „Hogy maga milyen okos” ■.. még nem tudod, de már a feleséged. Amikor egy nő azt mondja neked: „De ostoba 'vagy, édes fiam” ... már te is tudod, hogy te vagy a férje! ★ Fruskának néztem, húszon innen. Kineve­tett. Harminc múlt és tíz éve asszony. Asz­szonynak néztem, túl a harmincon. Ki-1 nevetett, hisz innen [ van a húszon... A kíváncsiság ördö­ge édespajtásom Szeretem, ha a rejtet kincsek bársonyfüg­gönyét magam húzha­tom félre. Ezért sza­vazok a monokini el­len! ★ Olyan művelt em­ber, hogy azt is érti, mi az elektromosság: (—ó) IGAZ LEHET EZ? Megírtuk a Népújságban (június 12), hogy az Élet és Tudomány „Kössünk jóbarát­ságot a számokkal.” című cik­kében elvétette a számítást. Később maga az Élet és Tu­domány (június 16) javítja ki idézett cikke hibáit „Gombos­tű" cím alatt. Ebben a gombos­tűben a szerkesztőség is meg­jegyzi, hogy a „szedőgép ördö­ge” még mással is szaporítot­ta az akkori cikk hibáit, mert nemcsak a számítás volt téves, hanem az egyik sorban egyen­lőségjel helyett kivonási jel ke­rült. Am a Gombostűbe is hiba csúszott. így idézi a példát: „Ügy kezdődik, hogy 16.36 = — 4.9 Ez az, amit nem hiszek eV. Nem is lehet elhinni, mert az eredeti példa nem így kez­dődött, hanem úgy, hogy „16.36 = 4t.9Z, stb... 1296” Bizony, bizony, a „szedőgép ördöge” most ebbe is beleszólt. Ezért tűzzük most gombos­tűre a Gombostűt. ir A Képes Újság május 30-i száma „Csodálatos műtétek” cím alatt — többek között — egy képet közöl az alábbi ma­gyarázattal: Sikeres szemát­ültetés... Dr. Sabry Kamel egyiptomi szemorvos visszaad» ta látását ennek a kislánynak, Naimánák. A vak szem helyé­re egy halott szemét ültette ói”. Igaz lehet ez? Megkérdez­tünk egy szakértőt, mi a véle­ménye erről. A szakértő — „Sajnos, ezek az időnként felbukkanó hírek nem felelnek meg teljesen a valóságnak. Látó embert sze­met a hiányzó szem helyébe átültetni — a tudomány mai állása szerint — nem lehetsé­ges. Viszont a szem elülső, át­látszó „ablaka”, a szaruhártya egy darabja műtét utján ki­cserélhető.” hehet átültetni szaruhártyát a beteg (egyéb­ként egészséges) szemébe, ha csak a szaruhártyája átlátszat­lan. Ez is nagy eredménye az orvostudománynak! így is le­het „vak!’ szemet látóvá tenni műtéttel, de szemet átültetni nem lehet. Egyébként a szaru- hártya-átültetést Magyarorszá­gon már több mint ötven (!) éve végzik sikeresen. Az emlí­tett Képes Újság fényképén « szaruhártya-átültetés nagyon jól kivehető, jól látszik a be­ültetett korongocska fehéres, kör alakú határa.” (Dr. Szemes) NYIKOKAJ TOMAN í 7. A negyedik napon jelentette ßzaibünnak, bogy kész a feladat vég­rehajtására — Nem vizsgáztatom le — je­gyezte meg a tábornok és elégedet­ten ezemlélgette az őrnagy délceg alakját. — Maga tapasztalt ember, jól tudja, mire van szüksége a mun­kához. De .figyelmeztetem, hogy el­lenfele igen óvatos ember, tehát ta­pasztalt. Az a szóbeszéd járja róla, hogy megfoghatatlan. Ennek meg­felelő nevet is kapott: Kísértet. Mi már tudakozódtunk a Muhtarovnál talált cím felől és azt a választ kap­tuk, hogy Akszakaiszkban valóban lakik egy ideiglenesen bejelentett Kilis Zsijenbajev,- aki a történelem- tudományok kandidátusa, habár meg soha senki nem látta az illetőt. Ne­hogy az ottaniak elriasszák a Kísér­letet, utasítást kaptak, hogy semmit ne tegyenek ellene és ne nagy ér­deklődést tanúsítsanak iránta. Majd ha megérkezik, rájön magától min­denre. Malinovkin hadnagyon ke­resztül fogja tartani a kapcsolatot velünk. Magához lesz beosztva. Vi­lágos minden? — Világos, tábornok «ívtárs. — Szabiin még egyszer meg­szemlélte Jersovot minden oldalról, végül tekintete az őrnagy bajuszán állapodott meg. — Nem sajnál búcsút venni a bajúszától? — kérdezte mosolyogva. — Hátha nem is kell leborotvál­ni — jegyezte meg Jersov komolyan és megszokott mozdulattal megigazí­totta bajuszát. — Megstuccolom kis­sé, hogy keleties legyen. Mit szól hozzá, tábornok élvtárs? Szabiin elgondolkozva nézegette Jersovot — Bizony, így még természete­sebb is lesz — szólalt meg végül. — Csak a fazonját okvetlenül változtassa meg. Kérjen tanácsot er­re vonatkozóan AlimovtóL Még fel­veheti a tübetejkát is, de semmi több keleties dolgot, mert akkor már túlságosan ki lesz maszkírozva. Holnap reggel utazik, addig pedig pihenjen és szokja meg új nevét. Holnaptól kezdve Muhtarovnak hív­ják. Jersov őrnagy már régóta áb­rándozott arról, hogy részt vehes­sen egy nehéz és veszélyes vállalko­zásban. Emelkedett hangulatban in­dult hazafelé és boldognak érezte magát. A Kirw-kapunál fel akart Beállni a villamosra vagy buszra, de aztán meggondolta magát, elhatároz­ta, hogy elutazása előtt még egyszer végigsétál szülővárosán. Holnap ko­ra reggel a Kazáni pályaudvarról elindul vele a gyors és magával rö­píti a messzi Keletre, az Uralon, Európa határán túlra: szovjet Kö- zép-Ázsiába. Ügy rémlett neki, mintha a szem­bejövő emberek furcsán nézegetnék. De ő is más szemmel nézett most mindenkire. Nem minden büszkeség nélkül gondolta: ki tudja, lehet hogy ezeknek az embereknek az élete, biztonsága bizonyos mértékben at­tól függ majd, mennyire tud meg­birkózni ezzel a nagy és nehéz fel­adattal, amelyet az állam bíz rá. Eszébe jutott a lány is... Ke­resztülvillant agyán a gondolat: jó volna elbúcsúzni tőle. De rögtön ar­ra gondolt: semmi értelme. Arról, hogy elutazik, bizonyára az apjától értesül, ennél többet úgysem árul­hat el néki senki. Otthon még egyszer átnézte a rég előkészített holmikat Csak a leg­szükségesebbek voltaik itt, azok a holmik, amelyeket Muhtarov bőrönd­jéből és zsebeiben találtak, Holnap­tól kezdve Muhtarov szerepét kell játszania, amikor beszáll a vonatba. A holmikat meg kell szoknia, mint­ha a sajátja volna, nehogy aztán az ellenséggel való találkozáskor elront­sanak mindent. Ekkor eszébe jutott a hozzá be­osztott Malinovkin hadnagy. Oszi- pov ezredes kardoskodott mellette, jóllehet Jersovnak az volt az érzése, hogy nincs különösebb szüksége se­gítőtársra. Persze előfordulhat, hogy tanács kell a rádióadó kijavításánál!, vagy valamit meg kell kérdeznie Szabiin tábornoktól a hadnagy rá­dióján, de ő mindezt el tudná intéz­ni egymaga is. Hiszen mindent nagy titokban kell csinálnia majd, egy másik ember pedig ilyenkor csak fe­lesleges volna. Malinovkin felől sok jót hallott, bár személyesen még nem ismerte. Csak annyit tudott róla, hogy kiváló rádiószakember, boszorkányos gyor­sasággal tudja továbbítani a rádió- gramokat rádiótávíró-kulcs * révén. Ugyanakkor nagyszerű lövő és tor­nász is. Ideje tehát közelebbről meg­ismerkedni vele, amíg van rá idő. A telefonhoz lépett és felhívta annak az osztálynak a parancsno­kát, amelyhez Malinovkin tartozott — Erőt, egészséget alezredes elv­társi Jersov zavarja — mondta, ami­kor megismerte a híradós osztály parancsnokának a hangját. — Ké­szen áll-e Malinovkin Szabiin elv­társ feladatának teljesítésére? ... Szeretnék vele megismerkedni. Át­adná neki a kagylót? Jersov hallotta, hogy az alezre­des odaszól valakinek: hívja át Ma- linovkint. Néhány másodperc múlva felhangzott a kagylóban a fiatalo­san csengő hang: — Malinovkin hadnagy beszéL — Üdvözlöm, Malinovkin elvtársi Jersov beszél. Nos, készen' áll? Re­mek! Akkor hát vegyen magához mindent, ami kell és jöjjön a laká­somra. Címemet megmondják. Jersov letette a kagylót és átment a szomszéd szobába édesanyjához: az éltes, de még mindig jó erőben levő asszonyhoz, aki újságot olvasott az ablaknál. — Hogy áll az ebéd, édesanyám? — kérdezte, miközben Dimka kan­dúrnak intett, amely Anna Petrov­na ölében heverészett. — Csodálatos — mondta Anna Petrovna vidáman, félretéve az új­ságot —, alighogy belépsz, Dimka felkel a helyéről és kihúzza magát a haszontalan. Még a farika is vi- gyázzba merevedik. — Katonásan fegyelmezett! — nevetett Andrej Jersov és megva­karta Dimka füle tövét. — Miért érdekel az ebéd. Andr- jusa? — Jut belőle egy harmadik sze­mélyinek is? Egyik baj társam jön hozzám. Számítson hát rá is, édes­anyám. — Számítók, fiam — felelte Anna Petrovna elkomolyodva és kinyitot­ta az ébédlőszékrényt. Andrej bement a szobájába, any­ja pedig mélyet sóhajtott: sejtette, hogy fia rövidesen elutazik valaho­vá, neki pedig majd hanyagul oda­szól: „Néhány napra kiküldetésbe megyek, édesanyám. Ne nyugtalan­kodjék, jelentéktelen kis ügy”. Ö pedig úgy tesz, mintha elhinné. Sem­mi áron nem árulná el nyugtalan­ságát, majd pedig letörli könnyeit, és keserűen gondolja: viszontlátja-e újra? Ismeri ő már ezeket a kikül­detéseket. Az egyikből egyszer át­lőtt vállal tért vissza. ... Malinovkin éppen ebédre top­pant be. Kezében bőröndöt tartott vállán pedig világos színű porköpeny volt átalvetve. Egészen fiatal volt, lágy, bátortalan mosoly bújkált ar­cán,' de Jersov csak egy pillantást vetett rá, máris tudta, hogy remek legény. Azt a szándékát, hogy segí­tőtársát hűvösen és szigorúan fo­gadja, nyomban elfelejtette. Elmoso­lyodott és kezét nyújtotta Malinoy- kinnak. — Ismerkedjünk meg, Malinov­kin elvtárs! Mi a neve? — Ditrij... Dimitrij Ivanovics, őrnagy elvtárs — felelte zavartan Malinovkin, nem tudta, hova rakja le bőröndjét. — Az én nevem pedig Andrej Nyikolájevics. Ezt megjegyezheti, de az őrnagyot felejtse el. Ez a név is csupán a mai napra érvényes. Hol­nap egy másikat kell megszoknia. Különben igen komfortosan szándék­szik utazni — intett az őrnagy a bő­rönd felé. — Több a holmija, mint amennyi dukál. — De hisz ott... — kezdte Mali­novkin,de Jersov félbeszakította. — — Nem számít, ha szükség lesz rá. majd tehermentesítjük. Most pedig menjünk át egy kis beszélgetésre hozzám. (Folytatjukp — Nincs ebben semmi újsze­rű. Igaz, sokan csodálkoznak e hír hallatára, de hát hadd em­lítsem meg, hogy éppen ebben a megyében volt nem is olyan régen egy tsz-elnök, aki egy­szerre két szövetkezetei is irá­nyított. És amint hallom, egé­szen jól csinálta. De, hogy a' szakmánál maradjak, Buda­pesten vannak olyan színház- igazgatók és főrendezők, akik színházi munkájúkon túl tan­széket vezetnek a Színművé-, szeti Főiskolán, közben filmet is forgatnák, sőt részt vesznek a tv és a rádió munkájában is. Abból kell kiindulni, hogy két színház irányítása nem je­lenthet két különböző felada­tot. Egy kultúrpolitika, egy művészi elképzelés megvalósí­tásáról van itt szó, s hogy ez két színházban történik, Mis­kolcon és Egerben, s hogy a két város között mintegy 70 kilométer távolság van, nos, ez igazán nem jelenthet akadályt. Ez igaz, az előzmények, a körülmények, az egri Gárdo­nyi Géza Színház megszűné­séről elhangzott suttogások azonban jogos aggodalommal töltötték el a színházlátogató közönségét. Különösen most, amikor végre-valahára felépül az új színház és a megye leg­nagyobb kulturális intézménye éppen a következő évben ün­nepli fennállásának tizedik évfordulóját. Mi hát az igazság, mit je­lent a két színház egy kézben ■ tartása? — Azt hiszem, nem árulok : «ä titkot, ha elmondom, hogy ■ illetékes szervek foglalkoztak ; és foglalkoznak is a szánhá- 1 zák körzetesítésének, összevo- i násának gondolatával. Ennek 1 a részletes tervezete még nem : készült el, s a végrehajtáshoz i bizony kéll néhány esztendő. Ez az eger—miskolci kooperá- i dó az első lépése lehet ennek 1 az új megoldásnak. Hangsúlyo- 1 zom, hogy a színházak össze- í vonásáról lesz majd szó és nem i megszüntetéséről. Az egri Gár- 1 donyi Géza Színház tehát ma- 1 tad. 1 Maradjunk a jelennél. Mi- | Mint ahogy már beszámoltunk olvasóinknak, Lendvai Ferencet, a miskolci Déryné Színház igazgatóját bízták meg az egri Gárdonyi Géza Színház vezetésével. Az új igazgató ismert színházi szakember, aki legutóbb Veszprémben szer­vezett új színházat, alakított ki jó társulatot, amely színvo­nalas művészi produkciókkal, bátor műsorpolitikával nem­csak a szakma elismerését, de a közönség tetszését, szerete- tét is elnyerte. Terveiről, művészi elképzeléseiről, s a két színház igaz­gatásának újszerű problémáiról« beszélgettünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents