Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
Gondolatok egy „vitathatatlan” bírálatról A NÉPÜJSÁG június 10,-i számában Pataky Dezső kritikáját közli a Hatvanban bemutatkozott irodalmi színpadok produkcióiról. Nagyon furcsa, hogy a cikk írója minden vitán felülállónak minősíti mondanivalóját. A három irodalmi színpad produkcióját héttagú zsűri bírálta, s alapos mérlegelés után, több szempontot figyelembe véve . hozta meg a döntést. A hatvaniak méltán kapták az első díjat. A műsor igényes válogatása, egységes szerkesztésmódja elismerést érdemelt. A frappáns exponálás, a szerencsésen dramatizált két mű (Kit szeretnek a nők; A fekete kocsi), s az élvezetes előadásmód igazi élményt nyújtott. Az előadásban előfordultak kisebb hibák, főleg egy-két mű tolmácsolásában (a műsorváltozásból eredő beugrások miatt), a modem irodalmi színpad követelményének ők feleltek meg legjobban. A cilck írója érdekes módon hallgat a tartalmi értékekről, holott a másik két műsort részletesebben elemzi. A második díjat a zsűri a selypiek irodalmi színpadának ítélte, amely a részt vevő együttesek között a legfiatalabb, mindössze egy éve működik. „Zsörtölődő szerelem” című összeállításuk alapgondolatában egységes, szerkesztése világos, közérthető. Nem tudok egyetérteni a cikk írójának végső megállapításával „ ..; a selypiek erejüket, tehetségű bet és képességüket meghaladó feladatra vállalkoztak a klasz- szikusok — Arany, Petőfi, Csokonai, Shakespeare, stb. — műveinek tolmácsolásával.” MILYEN IRODALMI anya got válasszon akkor egy kezdő együttes? Talán Cocteau, Juhász Ferenc, Kassák Lajos költészete felel meg egy fiatal falusi irodalmi színpad képességeinek? Legnagyobb érdemük, hogy figyelembe vették közönségük irodalmi tájékozottságát, s ehhez választottak igényes műveket. S az se mellékes, hány embert vontak be az irodalmi színpad tevékenységébe. Ezért vállalták a színjátszás elemeinek átvételét is, a legnagyobb buktatót azonban nem tudták elkerülni; Naturalista, népszínművekre emlékeztető díszletük és játékstílusuk egykét esetben kirívó volt. A harmadik díjjal jutalmára« petőfibányai irodalmi színpad a cikkíró legnagyobb elismerésót vívta ki, s igazságtalannak, a „konzervatív” ízlés gáncsoskodásának tekinti a döntést; Mit nyújtottak valójában a petőfibányaiak? A rendező Ső- regi Károly ötlete — a szerelem hangulatainak kifejezése zenében és versben — figyelemre méltó kezdeményezés. Az irodalmi színpadon harmonikusan megférnek egymással a különböző művészeti ágak, ha azokból egyforma igényességgel válogatnak, s vigyáznak a stílus egységére is. Hogy valósították tneg ezt a petőfibányaiak? VÁRNÁI ZSENI, Paul Ge- raldy, Jobbágy Károly, Radnóti Miklós verseit érzelgős slágerekkel kísérték! Ki figyelt a versek őszinte vallomására? A közönség az olcsó slágert dúdolta a nézőtéren, s a szavalok annak hangulatához igazodva mondták a szöveget, melyet néha érteni is lehetett. (Pedig a két fiatal valóban jó versmondó képességekkel rendelkezett!) A giccses érzelgősség elítélése nem „konzervatívizmus”, ez már ízlés dolga. A „Búcsúzni csak nagyon szépen szabad”, s a „Csak még egy percet adj nekem” „könyfacsaró” dallamaira talán túlzás azt mondani, hogy a „modern verseket zenei aláfestés kísérte”. Miért kell dzsessznek elkeresztelni a tánczenét? A giccset álcázni, s az elve- tendőt modemnek kikiáltani meg nem engedhető elfogultság. Sőregi Károly tehetségét nem vitatta senki. Neki ártunk legjobban, ha kritikátlan, ho- zsannázással igent mondunk arra, amire csak szigorú nemet szabad mondani. S áll ez a négy éve működő irodalmi színpad jövőjére is. A rossz megvalósítását nem menti a jó ötlet. Segíteni csak a szigorúan őszinte bírálattal lehet, különösen akkor, ha tehetséges emberekről van szó. A tánc beépítése egy irodalmi műsorba jó megoldás is lehet, ha hozzáértéssel párosítják. Felkészültség nélkül azonban modern koreográfiát .tervezni nem lehet. S ugyanilyen fontos a megalapozott tánctudás is. A MŰSOR BEFEJEZTEVEL a zsűri részletesen megbeszélte az egyes csoportokkal az itt elmondottakat. Kár, hogy a cikk írója nem vett ezen részt, a .félreértéseket tisztázni lehetett volna. Orosz Bertalanná, megyei művelődési ház Mi okozza a versenymozgalom lazaságát? Megszűnik-e az anyaghiány? Lesz-e kényszerszahadságolás ? Egy pártnap jegyzőkönyvéből Automatizálás Magas oíktánsizámú benzint előállító, automatizált üzem épül a Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepén. Az automatizálás szocialista ter- mélőviszanyok között nem okoz munkanélküliséget, elleniben hatalmas méretekben fokozza a termelékenységet. A szőnyi üzem berendezését holland cég szállította: hattagú holland szakcsoport irányítja a szerelést is. A legkorszerűbb technológiával működő lepárló ez év szeptemberében kezdi meg a próbaüzemeltetést, s a következő évben már 150 ezer tonna kiváló minőségű benzint állít elő. Magyarország növekvő autó- és autóbusz-forgalma mindenképpen szükségessé tette ezt a beruházást, amely működése révén igen. gyorsan amortizálódik. Képünk két magyar szakmunkást ábrázol. Már eltanulták a hollandoktól az úgynevezett előköszörüléses hegesztőmódszert Ití.) A gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-nél megtartott pártnap jegyzőkönyvében ezeket olvashatjuk: Az asztalos részlegnél anyaghiány akadályozza a versenymozgalom kibontakozását... 1963-ban is szerveztek munkaversenyt, mivel azonban a brigádokkal senki nem törődött, feloszlatták ... Ez évben sincs gazdája a munkaversenynek. Tűztek ugyan ki 500 forint jutalmat a legjobbaknak, de nincs, aki a versenyt értékelje... Ha a jövőben sem javul az anyagellátás, akkor az asztalosrészlegtől 40—50 embernek kényszerszabadságra kell mennie. .. Megfelelő alapossággal fogalmazott szavak ezek, amelyeket a munkáért, az üzemért való aggódás diktált. Nyílt, őszinte bírálat, hiszen valaki, valahol hibát követett él és íme, a gondatlanságnak egy kis közösség látja kárát. De hát, mi is volt a hiba kiindulópontja? Lehet-e erélyes intézkedésekkel megelőzni a még nagyobb bajokat? Mivel az elnök és a főmérnök a Szovjetunióban tartózkodik, Herperger János műszaki vezetőhelyettes ad választ néhány, kérdésre, amely főleg az asztalosrészleg dolgozóit foglalkoztatják. — Elsősorban talán beszéljünk az anyaghiányról — kezdi a műszaki vezetőhelyettes. — Az tény, hogy az asztalosrészlegünk helyzete nem valami biztató. Baj lesz. a deszkával... — Ki, vagy mi okozta ezt? — Zsolcáról 45 köbméter faanyagnak kellene érkeznie. Ebből 18 köbméter szükséges az állványozáshoz, míg a többit megkapná az asztalosrészleg. De baj van Zsolcán is. Nem teljesítették az első negyedéves tervüket, így semmi remény arra, hogy megkapjuk az árut. — Milyen hatásai lesz ez a lakosságra és az asztalosrészlegre? — Nem tudunk gyártani ajtókat, ablakokat és tetőszerkezetet. Az asztalosrészleg...? Készárutervükben főleg a ki- iencfiókos íróasztal szerepel. Ehhez azonban tölgyfa szükséges, amit nem kapunk. — Ezek szerint tehát mégiscsak lesz kényszerszabadságolás? Mérlegeli a választ. — Egyelőre még tudnak dolgozni. Ha azonban ebben a hónapban nem sikerül faanyagot szereznünk, akkor...? — tehetetlenül széttárja karját. — Lenne valami más mód is az asztalosok foglalkoztatására? — Sajnos, nincs! A ktsz aba- sári részlege teljes erővel gyártja ugyan a narancs- és szőlőszállításhoz szükséges ládákat), főleg exportra, de ehhez Lengyelországból kapják a deszkaanyagot. Nincs tehát mód és lehetőség arra, hogy a 80 fős asztalosrészleg itt munkát találjon. De beszélnünk kell a brigádmozgalomról is, mert bizony a jegyzőkönyvben rögzített adatok hűen tükrözik a helyzetet. Lértehozták ugyan a versenybizottságot, a brigádok eredményeinek nyilvántartásával is megbízták a munkaügyi csoportvezetőt. Ezekkel az intézkedésekkel a ktsz illetékesei letették a vállukról a versenymozgalom gondját-baját. Mi lett az eredmény? — Kedvetlenek az emberek és zúgolódnak — mondja a legilletékesebb, Kosztya László, az asztalosrészleg vezetője. — Szépen indult itt a verseny az év elején, lelkesedtek érte a brigádok. De az első negyedévet sem értékelte senki. Pedig a könyvelésen megvannak a szükséges adatok. Most pedig jött ez az any&ghiányból fakadó bizonytalanság. Nem tudjuk, hogy dolgozhatunk-e júliusban. Hallottam ugyan olyasmiről, hogy kapunk kevés mennyiségű faanyagot, de mit jelenti ez, amikor annyi részleg várja. Elöljáróban kérdéseket vetettünk fel, hogy mik is lehetnek a hibák kiinduló pontjai. Nem hamarkodjuk el a választ, ha azt mondjuk, hogy bizonyos fokú előrelátása és szervezési hiányosságra vezethető ez visz. sza. Mert attól függetlenül, hogy a ktsz vezetőinek az anyagbeszerzés terén vannak nehézségei, de meg kellett volna találni az utat egy bizonyos mennyiségű nyersanyag tartalékolásához. A pillanatnyi helyzeti sürgős és halaszthatatlan Intézkedést kíván, annál is inkább, mert a tervek teljesítése mellett sok család anyagi biztonságáról van. szó! Inczik János B ri gádvezet ők a szocialista brigádmozgaSoniról Vasutas tapasztalatcsere Hatvanban Ismerheti-e valaki jgljban a szocialista brigádok eredményeit, a visszahúzó, fékező akadályokat mint azok, akik benne élnek, akik maguk formálják a mát? De van-e szabály, és biztos gyakorlat, amely vitás esetekben útbaigazít? Aligha. Ezért szükséges, hogy a szocialista brigádvezetők összegyűljenek, véleményt cseréljenek és hasznos tapasztalatokra. tegyenek szert. Ilyen megfontolással hívta össze a Szak- szervezetek Heves megyei Bizottsága Hatvan vasútállomásra megyénk vasútállomásainak szocialista brigádvezetőit és a szakszolgálati vezetőket. Amikor Fűzi István, a Miskolci Vasútigazgatóság személyzeti és munkaügyi osztályának helyettes vezetője a szocialista brigádmozgalomról beszélt, ötleteket, javaslatokat és kérdéseket jegyeztek fél füzetükbe a brigádvezetőik. — Nagyobb gondot fordítsunk a brigádnaplóra. Népszerűsítsük jobban a mozgalmat, állítsunk fel „dicsőségtáblát” — szaporodtak az emlékeztető feljegyzések. — A szükséges törvényt, sőt brigádot bont — mondta az egyik felszólaló. Pedig mindenki tudja és vallja, hogy a brigádnak lehetőleg együtt kell dclgaznia. Ha megismerték egymást, ha összeszoktak, jobban megy a munka, könnyebb az oktatás és a nevelés. De az őszi csúcsforgalom sokszor megköveteli, hogy a brigád tagjait különböző helyekre vezénylik. Ám ha befejeződött a munka, ne feledkezzenek meg róluk, helyezzék vissza ' csapatukba az embereket. Kárpáti Sándor kifogásolta, hogy a kál-kápolnai vasútállomást a beszámoló mostohán kezelte, pedig véleménye szerint derék munka folyik a vas-. £qij kis C'édula Az egyetem nettes professzorának előadásait mindig feszült érdeklődéssel hallgatták a padokban. Most is nagy figyelemmel lesték szavait, de feltűnt, hogy amíg azelőtt sohasem nézett jegyzeteibe a professzor, most többször is a zsebébe nyúlt és egy okmánybélyeg nagyságú kis cetlibe pillantott, majd a papírdarabkát zsebre téve, folytatta előadását. Később is minduntalan szünetet tartott, és ilyenkor újból és újból vizsgálgatni kezdte a parányi feljegyzést. A tanár az előadás befejeztével, régi szokásához híven, megköszönte a hallgatók figyelmét, majd eltávozott a teremből. A csöppnyi papírdarabkát azonban ott felejtette a katedrán. Az egyik, hallgató, a tanár lelkes híve, felemelte a papírt, amelyen ez a feljegyzés állt: „10 dkg sonka, 10 dkg vaj, 1 cipó.” A tanítvány a tanár után sietett. A professzor a lakása. felé tartott és már hazaért, amikor a fiú utolérte. — Bocsánat, professzor úr — állította meg őt a fiatalember —, ezt a cédulát a katedrán tetszett felejteni. A tanár először nem értette, hogy miért állította meg a fiatalember, de amikor az megismételte szavait, felderült az arca és kedvesen megköszönte tanítványa figyelmességét: — Nagy szívességet tett nekem, barátom. A feleségem többször is megkért, hogy ne felejtsem el ezeket a holmikat hazafelé megvásárolni. Ezt a cédulát is ideadta emlékeztetőül. Nagyon köszönöm, hogy utánam jött, mert bizony elfeledkeztem a bevásárlásról. Ismételten köszönöm kedvességét, igazán kínos lett volna, ha sonka, vaj és izé, kenyér nélkül megyek haza. Kezet fogott a fiatalemberrel, zsebre vágta a cédulát és a következő pillanatban felment a lépcsőn a lakásába... Palásti László A strand betonján. (Foto: Selmeczi Tóth János) útáülomáson. Halasz József Vámosgyöik állomásfőnöke elmondotta, hogy a 100 kilométeres vonatokhoz nincsenek megfelelő gépek és vázolta, hogy ez mennyire nehezíti a szocialista brigádok munkáját. Hídvégi József a hatvani villamosfelügyelőség munkahelyein létesített önkiszolgáló boltok sikeréről és a gyümölcsöző csehszlovák kapcsolatokról beszélt. Ha kicsit eltérő körülmények között is, de azonos célokért hasonló munkát végeznek a hatvani, vámosgyörid, vagy a selyp! vasútállomáson. De a tanácskozáson részt vett és felszólalt az igazgatóság, valamint a KPM kiküldötte is, tehát a helyi tapasztalatokat kiegészíthették, több vitás kérdést rendeztek és új elhatározásokkal láttak munkához a vasútállomások szocialista brigádjai. Szűcs Ferenc, szocialista brigádvezető, Hatvan Az első sikeres úszótnnfolyam Gyöngyösön Mindössze 10 nap alatt tanulták meg a mellúszást az első gyöngyösi úszótanfolyam ifjú részvevői, akik a napokban bizonyították be jártasságukat a vizsgabizottság előtt. A sikeres vizsgán jelen volt Generál Sándor, a megyei úszószövetség versenybíróságának elnöke, Kakuk Jenő. az elnökség tagja és Bánhidi László, a JTS elnöke. A tíz fiatal úszónövendék felalata az volt, hogy keresztben átússzak a versenymedencét. Egyikük sem vallott szégyent. És ahogy ez már lenni szokott; a hozzátartozók is ott szurkoltak-a medence partján. Az úszótanfolyamot a JTS szervezte. A következő turnus részvevői már elkezdték az alapmozgás tanulását. A tanfolyam folyamatosan tart újabb és újabb turnusokban, egész nyáron át. Az oktatást Csépe György és Ali István testnevelő tanárok végzik.
