Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-25 / 173. szám

„SZEGEI „Szeged hírős város, Tápé­val határos” ... Az ismert népdal kezdődő ütemei hang­zanak fel évről évre a szegedi Dóm téren, a szabadtéri játé­kok minden előadásának kez­detén. Az idén először tegnap, pénteken este csendült fel e dallam, hogy utána Erkel Fe­renc Hunyadi László című operájával megkezdődjék az idei fesztivál. nek főbb szerepeit az Állami Népi Együttes nagyszerű szó­lótáncosai játsszák. Eddig : 65 ezer vendég Sokoldalú művészi műsor Az idei játékok műsora egyébként nemcsak sokoldalú, hanem művészileg is rango­sabb minden előzőnél. A már hagyományos Erkel-opera mel­let kétségkívül rangot jelent Verdi Aida című operájának — bátrabban mondhatjuk így: nemzetközi előadása. Hiszen a címszerepet ismét az a világhí­rű énekesnő, Margaret Tynos énekli, akivel ez az opera ép­pen két éve, éppen a szegedi színpadon olyan kirobbanó si­kert aratott A főbb szerepeket Elena Comei (román), Alfonso f>. Moréna (olasz) és Edmond UarsheU (amerikai) énekes ala­kítja. Rangot jelent minden­fajta színház számára az ere­deti bemutató. Az idei szegedi műsor ezzel is dicsekedhet, hi­szen július 30-án mutatják be Farkas Ferenc Kossuth-dijas zeneszerző Vidrócki című új operáját Rangos az idei műsor azért is, mert a XX. századi magyar zeneművészet legkima­gaslóbb alakja, Bartók, s az ugyancsak e századi, már klasszikusnak számító Honeg­ger műve is helyet kapott ben­ne. Bartók A fából faragott ki­rályfi című balettje az európai hírű, Edk Imre vezette pécsi balett előadásában kerül elő­adásra, egy műsorban Honeg­ger Johanna a máglyán című drámai oratóriumával, amelyet Szinetár Miklós rendezett. (Az utóbbi két prózai fősze­repét Horváth Terire és Sza­bó Gyulára a budapesti Thália Színház művészeire osztották.) Nem szóltunk még az idei műsor — időrendben utolsónak bemutatásra kerülő produkció- járóL Az Állami Népi Együt­tes Gulyás—Rábai Kisbojtár című művét fogja előadni. Az azonos címen már ismert pro­dukció nagyarányú kibővítésé­ből született ez a mű, aimely­Szeged, persze, lázasan ké­szülődött. De nagy nyári ren­dezvénye ma már nem csupán saját ügye, sokkal inkább az egész országé. Bizonyítja ezt, hogy a pécsi balett is, a deb­receni ' Csokonai Színház ba­lettkara is fellép a Dóm téri színpadon és természetesen igen sok fővárosi művész is. De bizonyítja ezt az az ország­szerte megnyilvánuló érdeklő­dés is, amelyet már most szin­te nehéznek látszik kielégíteni. Békés megyei termelőszövetke­zetek és dunántúli bányák, nagyvárosok és kicsiny falvak lakói szerveznek külön autó­buszokat, külön vonatokat, rendelnek előre szállást'; eddig mintegy 65 ezret! Jelentős a külföldi érdeklő­dés is. Már most sok lakója van az új Tisza-paiü I. osztá­lyú nemzetközi campingnek. Nyugatról, s a testvéri orszá­gokból egyaránt igen sok tu­ristacsoport és egyéni látogató érkezik ezekben a napokban Szegedre, s nagyon, sokan jön­nék át a Balatonról is, hogy megnézzenek egy-egy előadást. A szegediek nagyon szeretik, s a magukénak vallják a sza­badtéri játékokat, a már he­tek óta ott próbáló művésze­ket szeretetük minden jelével vették körül. így aztán egy-két érdekesség, kedves történet máris közszájon forog a város­ban. A pécsi balettet például „esőcsinálónak” nevezték el, mert első három színpadi pró­bájukon, amint színpadra lép­tek, azonnal eleredt az eső. A negyedik próbán már nem így történt, reméljük, az előadáso­kon sem... hanna máglyát baróka ége­téséből származó füsttel kell el­borítani. Ennek füstje ugyanis — ha a szél lecsapná — nem köhögteti a közönséget. A baj csak az volt, hogy bárókéból is rögtön egy mázsára lett vol­na szükség ..; Azóta már be­szerezték! És ha már az adatoknál tar­tunk, soroljunk fel egy-kettőt, csak úgy, mutatóban. A téren 31 világosító működik. 56 ref­lektorral dolgoznak. A nagy­méretű díszletekhez mintegy 8000 négyzetméternyi vásznat használtak fel, továbbá 30 köbméter faanyagot, 10 tonna vasat és sok mázsa festékanya­got. Az idén mintegy 3000 mű­vész, kórustag. táncos, muzsi­kus és műszaki dolgozik a sza­badtéri játékokon. És termé­szetesen a ' statiszták. Majd mindegyikben több százan! A felszabadulás óta hatod­szor kezdődtek a játékok a gyönyörű, kéttornyú szegedi dóm előtt, Az idei műsort te­kintve bátran elmondhatjuk: a szegedi szabadtéri játékok elő­re lépett. Reméljük a siker te- kiteíében is helytálló lesz ez a kijelentés. Cserhalmi Imre DÜHÖNGŐ IFI' John Osborne drámáját, az angol színpadi irodalom ki­emelkedő sikerét filmen látni is élmény. Talán ott kezdeném, hogy ez a dühöngő ifjúság nem az átlag angol polgár tükréből néz felénk. Jimmy Porter az a lázadó, aki útkeresésében, gátlásaiban, a gyerekkorból hozott nyomasztó élményeiben többször megbotolva, saját ér­zései felől félszegen megbizo­nyosodva az igazságtalanság ellen önm arcangol óan hada­kozva a teljes élet elérésére tör. Nem kíméli magát, máso­kat sem simogat. A társada­lommal való hadban állását, bizonyos fokú társadalmon kívüliségét, vagy — inkább úgy mondanám, — rangon alu- liságát, a szellemi fölényt zászlóként lobogtatva és a tü­lekedés megvetését azzal hangsúlyozza, hogy diplomás létére piaci árusnak csap fel a még bizonytalanabb kontú­rokkal megrajzolt Cliff Lewis társaságában. Szerelemből nő­sül, felesége nyugalmazott ka­tonatiszt lánya, de nem tudja elviselni az asszony rokonait. Mivel anyósán nem állhat bosszút és mert a benne tom­Csirkék, libák a kelléktárban _ Gondban vannak a kelléke­sek is, akiknek az icq/ " nem­csak lovakkal kell ma 'nni- uk a színpadon, haneiv. annál még ijedősebb és még „fegyel­mezetlenebb” állatokkal: csir­kékkel és libákkal is. Bakó Jó­zsef díszlettervező a leglelkiis­meretesebb művészek egyike. Már a próbák alatt jött rá, hosszú töprengés után —, hogy a Honegger-műben Jo­JUJ DE FINOM Angol film boló — néha indokolatlannak látszó — düh mégiscsak kitör­ni kíván — kínozza a felesé­gét, Alisont, aki végül is ott­hagyja őt. De Jimmy minden lázadása és fenekedése ellené­re is az a férfi, aki csapongá- saival, érzéseivel, vonzásával lenyűgözi az Alison helyébe érkező Helénát is. Túlnőtt a társadalmi sablonon és 5 ezt tudja is önmagáról. Osborne fullasztó légkört teremt drámájában Jimmy Porter körül. Hőseit bezárja egy lakásba. A dráma eme oroszlánketrecében sürögnek- forpgnak négyen, e nemeslel­kű fenevadak. A társadalmi érintkezés minden konvenció­ja érvénytelen itt. Köszönés nem hangzik el szokásos mó­don. nincs udvariasság, sem önkímélet, csak a nyers igaz­mondás igénye Jimmy Porter részéről. Jimmynek Alison, Helena és Cliff mindent el­néznek megbocsátón. Alison a rabszolga-magatartásig meg tudja magát alázni Jimmyért, Helena színésznői és emberi ravaszkodással akarja érvény­re juttatni szerelmét, hogy Jimmy asszonya lehessen, Cliff az a barát, aki Jimmy szellemes irodalmi ötleteinek hűséges fegyverhordozója tud Tenni. És Jimmy a vonzási kö­rébe eső embereket hol el­veszti, hol megtalálja Ezt a tobzódó idegekkel történő bú­csúzást és találkozást kapta a sorstól, mert az életben és a társadalomban mindig önma­gunk mértéke szerint kellene élnünk. Ha tudnánk. Jimmy sem tud, mert annyi minden igaz­ságtalan és esetleges ebben a modern, túlzsúfolt, eszmények nélküli, vagy eszményeibe be­lezavarodott világban. A kis piaci ragadozók például ki­marják maguk közül hazug árulkodással a becsületes in­diait, aki ráadásul még hazát­lan is, mert Indiából eljött pária-volta miatt. Pedig be­csületes. Angliában embernek érezte magát, de hitványul (Foto: Szabó Lajos) küzdöttek ellene. S mennyi ilyen értelmetlen és igazság­talanul végződő küzdelem vau az életben, amibe végül is be­le kell halni. Hogyan kell hát élni? — kérdezi Osbome ki­mondatlanul is drámájá­ban. Emberi részvéttel egy­más iránt. Ez az emberi rész­vét, igazságérzet, kinél-kinél más, sorsa szerint, vagy az él­mények belső törvényeinek engedelmeskedve alakul ' gyű­löletté vagy szeretetté. Hogy miben kell hinni? — kérdi Jimmy Porter riadt tekintete önmagától és az emberektől. A változás reményében kell bízni, abban, hogy az igazság­talanságok megszűnnek és egyre kevesebb lesz a pilla­nat, amit utálattal kell “elte­metnünk. S addig? Addig a dühöngő ifjúságnak lázadnia kell önmagáért és értékeiért! A lázadás szenvedést hoz, ke­serű éveket, de a kínok mö­gött 'fogalmazódik az érzés, amely tisztává teszi a szivet, az emberi kapcsolatokat és az egész lázadó, értelmet nyerő életet Osbome okosan , dühöngő hőseinek remek párharcait Tony Richardson költi át filmszalagra A dinamikus párbeszédek hangulatát, rob­banó szenvedélyességét pre­mier plánokkal hangsúlyozza Az érzelmi változásokat kitű­nően megválasztott külső fel­vételekkel, rendszerint utcai jelenetekkel vezeti be és old­ja fel. Richard Burton Jimmy Por­tere széles skálájú alakítás. Az érzelmileg gyerekesen el­lágyuló, játékosan mackó-fér­fit ugyanúgy elhisszük néki, mint azt, hogy apjára emlé­kezve csaknem átkozva sor­sát és életét, kifakad minden ellen. A sikerben Richard Burton mellett joggal osztoztak Claire Bloom, Mary Vre és Gray Raymond. Nem nyári szórakozás, de elgondolkoztató tanítás Osbor­ne drámája (farkas) Váróterem épül Novajon Több százan járnak Novaj községből naponta Egerbe és a környékbeli üzemekbe dolgoz­ni. Esős. hideg időben az ut­cán várakoznak a buszra, mert nincs váróterem. Ez a régi probléma foglal­koztatta legutóbb a tanácsot és most határozat született, hogy a Mátyás utcában kell felépíte­ni az autóbuszvárótermet. Az építkezésre 90 ezer forintot fordítanak községfejlesztésből, ezen felül társadalmi munká­ra is számítanak, amire egyéb­ként már történt jelentkezés. Az építkezést ilyen- dőzanények után a jövő héten megkezdik. Ugyancsak időszerű volt a postahelyiség építése. Eddig a községi postahivatal az isko­lában volt, felújítás miatt pe­dig a községi tanács egyik he­lyiségébe költözött ideiglene­sen. A napokban hozzáfognak az új helyiség építéséhez. NYIKOLAJ TOMAN: KEMREGEAf/ Fofi D1TOTTA : SXrüÖZI CVUtA 6. — Most pedig azt kell megoldani — folytatta Szabiin és ismét az asz­talhoz ült —, hogyan viselkedjék Jersov, amikor a Kísértettel talál­kozik? Hisz letartóztatni csali akkor ieheít majd, amikor kezünkben lesz­nek kémtevékenységének legkétség­bevonhatatlanabb bizonyítékai. Azt hiszem, egyelőre nincs mivel vád alá helyeznünk. — Amink van, vagy nem nyom sokat a latban vagy már elavult — felelte Oszipov s elővette az asztal­fiókból a dossziét, amelyben a Kí- sértetről szóló anyagokat őrizte. ^ Az effajta nemzetközi hírességet természetesen tetten kell érni, hogy méltó büntetést kaphasson. Nem lesz könnyű feladat. — Nem bizony — bólintott Szab­iin, majd határozott hangon hozzá­tette: Ezért is javasolom, hogy bíz­zuk Jersov őrnagyra. Hiszek ebben az emberben. Jersov őrnagy rossz hunivá1 atban van Jersov őrnagynak ma rossz han­gulata volt, mint az utóbbi napok­ban mindig. Most is már két órája feküdt a heverőn és nem volt kedve sem az alváshoz, sem az olvasáshoz. Gondolatai véletleneik, rövidek vol­tak és úgy ugrándoztak agyában, mint azok a verebek, amelyeket az őrnagy kedvenc Dimka kandúrja fi­gyelt éberen az ablakból. Jersov nem szívesen dolgozott Oszipov ezredes osztályán. Nem sze­rette az effajta munkát. Unalmas­nak tartotta az idegen jelentések ta­nulmányozását, levelezéseket, utasí­tások küldését, meg azt, hogy jófor­mán minden szót egyeztetnie kel­lett a szőrszálhasogató és pedáns ezredessel. Azok voltak a szép Idők még a háború alatt, amikor Asztahov kapi­tánnyal Pogogyin tábornok mellett szolgált! Az volt az igazi munka, te­le veszélyekkel s a lelki és fizikai erők feszültségével... Különösen, amikor televízió segítségével bogoz­ták ki a német fasiszták kémrend­szerét. Asztohov azóta erősen feltört. Azt mondják, most ezredes valahol. Az ilyennel szívesen dolgozna együtt megint! Eszébe jutottak még ennél is régebbi idők, amikor befejezte az alhadnagy-iskolát. Akkoriban még csak ízlelgette a parancsolást és örömmel vette át a fiatal és tanu­latlan katonák szakaszának parancs­nokságát. Kellemes dolog volt, amikor fa­gyos téli reggelenként rövid, éles pa­rancsszavakat rikoltozott, hosszas szüneteket tartva a parancs figyel­meztető és végrehajtó elemei között. És hogy csikorgott a hó a katona- csizmák alatt! A katonák pedig egy­szerre lépkedtek a front mögötti dü- lőutakon. Jersov felsóhajtott s oly hirtelen fordult oldalára, hogy a heverő ru­gói felnyögték. Dimka egy pillanatra elfordult az érdekes látványt nyújtó ablaktól és csodálkozva gazdájára nézett. Nagy fekete, csillogó szőrű kandúr volt. Csak bajusza és melle volt fehér, meg a talpai, amelyeken mintha fehér cipőt viselne. Az őrnagy most úgy feküdt, hogy jól látta az íróasztalt, s azon az egy­szerű keretben álló fényképet. Sző­ke hajú lányt ábrázolt. Vonásai oly finomak voltak, hogy az őrnagy ven­dégei közül senki sem hitte el, hogy valóságos élőlény. Egy Vasznyecovot utánzó festőművész képéről készült igen jó reprodukciónak tartották. A lányban valóban volt valami a régi orosz mesékből. Szerelmük nem valami harmoni­kusan alakult. Általában úgv »össze­jött minden, hogy Jersov legszíve­sebben elutazott volna valahova messzire Moszkvától, hogy a veszé­lyekkel iáró munka során elfelejtse a lány létezését és egyéb kellemet­lenségeket ... Dimka kandúr megunta az ablak- párkányon pimaszul sétálgató vere­bek meddő figyelését, leszökkent az ablakból és a heverőhöz ballagott. Belenézett gazdája szomorú szemé­be és minden teketória nélkül fel­ugrott Jersovra. — Isten hozta, Dimics! — szólt rá a férfi bágyadt hangon kedvencére, amelyet mélabús perceiben mindig magázott. Dimka nem értette az emberi be­szédet, de nagyszerűen kiismerte magát a hang árnyalataiban. Szomo­rú dorombolása azt jelentette, hogy teljes mértékben osztozik gazdája komor hangulatában. — Mit szólna hozzá, barátom, ha kérném, hogy osszanak más munka­körbe, vagy ami még jobb: helyez­zenek át egy másik városba? — kérdezte Dimkától. Ügy látszott, hogy a kandúrnak nincs kifogása ez ellen. — Eleget penészedtünk itt, vinné el az ördög! Mi a véleménye erről, Dimics? Hirtelen lesöpörte magáról a kandúrt, vállára vette zubbonyát és kiment ajtót nyitni. Odakint va­laki igen határozottan nyomkodta a csengőt. Kinyitotta az ajtót és azt hitte, káprázik a szeme: Szabiin tábornok állt előtte. — A tábornok elvtárs?! — kiál­tott fel elképedten és gyorsan gom­bolni kezdte zubbonyát, majd kitár­ta Szabiin előtt az ajtót. — Amint látja — mosolyodott el a tábornok. — De miért nem vette fel a kagylót? Állandóan hívom a számát, de maga, úgy látszik, el­aludt. Vagy talán rossz a telefonja? — Olykor rakoncátlankodik ... — felélte zavartan Jersov és előre en­gedte Szabiint. A tábornok egy házban lakott ve­le, csak pár emelettel lejjebb. Néha meghívta magához Jersovot, vagy ő kereste fel az őrnagyot. Olyankor el­beszélgettek vagy sakkoztak. — Mi az. csak ketten vannak itt­hon? — kérdezte a tábornok, amint belépett a szobába és leült a heve- rőre Dimka mellé. — Hát Anna Pet­rovna? — A nővéréhez utazott, tábornok elvtárs. — Legalább senki sem zavar ben­nünket. • hogy- megbeszéljünk egy igen fontos dolgot Üljön le és jól figyeljen. Elutazás előtt Jersov három napot fordított ar­ra, hogy gondosan előkészítse Szab­iin tábornok feladatának végrehaj­tását. Tanulmányozta Muhtarov és Zsijenba.iev titkos rejtjeleit, begya­korolta gyors használatukat. Mérnö­kök és műszerészek felügyelete alatt néhány gyakorlati órát vett rádió­technikából. Alaposan áttanulmá­nyozta Muhtarov adóvevőjét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents